A ​borostyán látcső (Az Úr Sötét Anyagai 3.) 423 csillagozás

Philip Pullman: A borostyán látcső Philip Pullman: A borostyán látcső Philip Pullman: A borostyán látcső

Közeleg a szörnyű háború, amit a boszorkányok jósoltak meg. Willnek el kell juttatnia minden világok legveszedelmesebb fegyverét, a titokzatos kést Lord Asrielhez. A fiú magányosan néz szembe a veszélyekkel, mivel Lyrának nyoma veszett… A varázserejű borostyán látcső pedig azt is megmutatja, amit szabad szemmel senki sem láthat…

Eredeti mű: Philip Pullman: The Amber Spyglass

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Ciceró, Budapest, 2017
496 oldal · ISBN: 9789634320661 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
>!
Ciceró, Budapest, 2017
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320524 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa · Illusztrálta: Philip Pullman
>!
Alexandra, Pécs, 2007
518 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633702963 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

1 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Iorek Byrnison · Lyra Belacqua · Lee Scoresby


Kedvencelte 99

Most olvassa 24

Várólistára tette 137

Kívánságlistára tette 131

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
malnakivi
Philip Pullman: A borostyán látcső

Jaj Pullman, engem megvettél kilóra!

Az első rész értékelését azzal kezdtem, hogy le vagyok nyűgözve, most is csak ugyanezt tudom megismételni: le vagyok nyűgözve! Tökéletes megkoronázása volt ez a történetnek, habár voltak apróbb hibái – helyenként túlzottan és indokolatlanul kegyetlen volt spoiler spoiler spoiler, illetve néhol picit leült a történet, volt néhány „üresjárat” – nem tudok rá öt csillagnál kevesebbet adni, mert mind az alapötlet, mind a kivitelezés fantasztikus és egyedülálló.

Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a részt, akkor azt mondanám, hogy elgondolkodtató. Az író az első két könyvben nagyon szépen szőtte a szálakat és építette a világokat, itt pedig komoly, szinte mindenkit foglalkoztató témákat boncolgatott: létezik-e Isten, irányítja-e az életünket valamilyen felsőbb erő, van-e sors, van-e eredendően jó és rossz ember, mi lesz velünk halálunk után, lesz-e egyáltalán bármi?
A fenti kérdésekre mindenkinek megvannak a válaszai – a saját hite alapján –, Pullmannak is és nagyon érdekes volt olvasni az ő nézőpontját, még akkor is, ha nem mindenhol egyezett az én elképzeléseimmel.
Az egyházellenessége ebben a részben már elég nyers formában volt jelen:
– kíméletlenül ábrázolta milyen agymosást végeznek bizonyos vallási vezetők és mennyire vakon képesek követni őket az emberek. Mary Malone (aki apácából lett ateista tudós), szájából hangzik el egy elgondolkodtató szösszenet ezzel kapcsolatban: „Tudtam, mit vagyok köteles gondolni: azt, amit az egyház tanít.” Köteles…
– rendesen odacsapott az álszent, bigott papoknak
– a főellenség/főgonosz pedig maga Isten lett.
Engem különösképpen nem zaklatott fel – hisz ez is csak egy vélemény –, de ez már tényleg nem az a finomkodós stílus, így nem meglepő, ha valakinek sértő.

Az angyalokat imádtam, Baruch és Balthamosz őszinte szerelme nagyon megérintett, Pullman igazán szépen ábrázolta.
Mindhárom könyv öt csillagos lett nálam, így nem is kérdés: megy a kedvencek közé a trilógia, nagyon örülök, hogy rátaláltam.

>!
Alexandra, Pécs, 2007
518 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633702963 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
>!
dontpanic P
Philip Pullman: A borostyán látcső

Így felnőtt fejjel néhol már kicsit túl didaktikusnak, illetve pátoszosnak éreztem, de ezt még bőven meg tudom bocsátani neki.

A világ, amit felépít, egy nagyon tudatos és egyértelmű üzenettel, a karakterek, a történetvezetés mind csodásak.

Sok mindent ki lehetne emelni ezek közül, kifejteni a pozitívumaikat, én most csak egy dologra térnék ki.
Szerintem íróiskolákban lehetne tanítani azt, amit Pullman Mrs Coulter és Lord Asriel karakterével csinál: először Lyra szemén keresztül látjuk őket, homályos benyomásokból és félinformációkból épül fel mindkét karakter, de mivel Lyra maga meg van győződve a milyenségükről, ezért az olvasó sem kételkedik. Aztán finom írói eszközökkel ez a kép lassan megfordul, kiderül, hogy mindkét karakter összetettebb annál, mint amilyennek elsőre tűnt, és a regény különböző állomásain egész másnak látjuk őket, úgy, hogy közben maguk a karakterek úgy igazán nem változnak (bár némi karakterfejlődés azért megfigyelhető).
Szerintem ez egész egyszerűen zseniális, és más íróknál nem nagyon láttam ezt ilyen szinten még.

>!
Felixa P
Philip Pullman: A borostyán látcső

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, örülök, hogy vége lett. A szokásos olvasási tempómnál lassabban haladtam, annyira vontatottnak éreztem a történetet. Nem lopta be magát a kedvencek közé, sőt!; de nem bántam meg, hogy elolvastam.

>!
deardurr
Philip Pullman: A borostyán látcső

Azta! Kiolvastam egy 500 oldalas könyvet!
Na, de hozzá kell tennem, hogy bazi nagy betűs könyvet. De rajzok nincsenek benne.

A lényegre térve: sajnos csalódtam Pullman bácsiban. Ez a magyarázat az egész mindenre… Elég gyatra. Valamiért nem komálja az egyházat, ez már kiderülhet elég hamar, dehogy Istenből is egy öreg, vén trotty angyalt csinál! Ez már valamivel több az unszimpátiánál.
A cím-szereplő sem kap valami nagy szerepet, azt hittem spoiler, de ez még túlélhető.
Az viszont most is furcsa volt, hogy a szereplők milyen gyorsan lángra kapnak. Nem az égési sebességükre gondolok (hahaha), hanem az érzelmileg felfokozott állapotukra. Hej! Az még csak, hogy a Lyra minden újralátott ismerősével összepusziszkodik, de spoiler. Próbál ugyan el-el hinteni részleteket az író nekem nem hiteles módon, de olybá tűnik nekem, mintha utólag szuszakolta volna be ezeket, hogy minden klappoljon. Jaj.
A férjem javaslatára most Parti Nagy Lajos kell olvasnom.

14 hozzászólás
>!
Szentinel
Philip Pullman: A borostyán látcső

És nem, szerencsére nem vitte el abba az irányba a sztorit Pullman, mint amitől rettegtem, hú… de majdnem!

Általában tisztelem a szerzők átlagtól eltérő nézőpontjait, de azt már kevésbé, mikor azt a nézőpontot tényként nyomja le az olvasó torkán. Jobban örültem volna, ha az író tudomásul veszi azt a tényt, hogy önmagában egyetlen hatalom sem gonosz, csupán a tettek, melyeket ártó szándékkal viszünk véghez a használatával.

Maga a történet kicsit visszavett a tempójából A titokzatos késhez képest, ennek ellenére a sztori érdekes tudott maradni. Érdekes módon ez lett a legspirituálisabb epizód a trilógiában, mely hol szívfacsaró, hol brutális, hol filozofikus. Szerintem kár volt rátenni az ifjúsági irodalom jelzőt, mert ahhoz – szvsz – túl összetett és sötét. Holtak térnek vissza pár fejezet erejéig, régi ismerősök tűnnek fel újra és vesznek oda a Fennhatóság ellen vívott harcban. Pullman nem kíméli a szereplőit; szinte Clive Barker-féle stílusban gyötri meg őket.

Az egyetlen komolyabb negatívum, ami szembe jut, az a végső csata volt. Elképesztően összecsapottnak és rövidnek éreztem, melyet félbevágtak Lyra és Will kalandjai.

A borostyán látcső remek iskolapéldája a jó lezárásnak: végigvezet minket a korábbi részek szereplőin, az események kicsúcsosodnak, és a sorozat szellemiségében zárulnak le. Nem hagyott maga után hiányérzetet. Sok író tanulhatna tőle.

Az Úr Sötét Anyagai nem lett a kedvenc könyvsorozatom, mert nem tudtam azonosulni Pullman humanizmusával. Nem osztom a szerző vallásellenességét és az emberi zsenialitásba vetett meggyőződését. Viszont azt el kell ismernem, hogy egy jól megírt, összetett könyvsorozat, mely egyszerre fantasy, humanista opusz, lenyűgöző ötletparádé, lightos steampunk, naturista mese és ifjúsági irodalom. Nem bántam meg, hogy végigolvastam, de bevallom, sokkal jobban tetszett volna, ha 13-14 évesen kerül a kezembe. Ez persze nem a könyv hibája, hisz én szereztem róla tudomást túl későn.

5 hozzászólás
>!
Erza
Philip Pullman: A borostyán látcső

Egyszerűen imádtam. Csodálatos kis világ volt és nagyon, de nagyon élveztem az egész történetet. Végig izgultam, hogy mi fog történni Lyraval és Willel, és borzasztóan a szívemhez nőttek. Örültem, hogy végre nem csak egy cselekményt tudtunk meg, hanem az író végre több szemszögből is megmutatta, hogy mi is történik valójában. Kicsit szomorú voltam mikor spoiler, de jobban is éreztem magam, mert nem lettek a kedvenceim, és csak ártottak szegény spoiler sokszor. Nem ezt a végkifejletet vártam, de nem lehet minden történetnek spoiler. Mondjuk hatalmas ötlet volt, hogy spoiler, kicsit megnyugodott itt a lelki világom, bár ez egy filmből valahogyan ismerős volt, ott is hasonló volt a sztori. Összességében tetszett a történet, és bátran olvassátok el! Nem fogjátok megbánni! :)

>!
csillagka P
Philip Pullman: A borostyán látcső

Tavasz van, végre kitisztult az ég, és a titkok poráról felszállt a köd :)
Tudtam izgulni Lyráért és Williért, egyik legjobb szereplőnek tartom Iorek Byrnisont, rajongok a medvepofáért.
Mégis valami nagyon zavart, a vallással és a papokkal szembeni gyűlölet olyan szinten ütött át a könyvön, ami már kiütötte az ingerküszöbömet, hiszek a békés egymás melletti létezésben, másik vallását nem sértem, és nem vitatom, ahogy elvárom, hogy az én hitemet se kérdőjelezze meg senki.
Ez a könyv itt hibázott, nem adtam meg a legalapvetőbb tiszteletet és a toleranciát a másik félnek.
Sajnálom mert egyébként élvezetes olvasmány.

>!
RandomSky
Philip Pullman: A borostyán látcső

HammerWorld No. 155 / 2003. június
Ez a könyv a befejező része az angolul His Dark Materials (avagy Sötét Anyagok) címet viselő trilógiának (Északi fény, A titokzatos kés). Találkozunk benne szinte minden, az eddigiekben megismert, fontosabb szereplővel – még olyanokkal is, akik időközben meghaltak… Minthogy a teljes világegyetemre, annak minden világára kiterjedő történésekben jelentős szerepet játszó két gyermek, Aranyszájú Lyra és Will Parry még a halottak birodalmába is alászáll e regényben. Pullman páratlan fantáziával kialakított világai, lényei és mesélői tehetsége bámulatos, fordulatokban gazdag, iszonyú izgalmas történetet eredményeznek. Az író sűrűn hangoztatja, hogy a történetek nagyon fontosak, hogy lényegében ezek tesznek minket emberré. S ehhez példát is statuál, mert ez a trilógia minden sötétsége, filozófiai mélysége (erősen vallásos, kevéssé széles látókörű olvasók támadva érzik majd magukat…), irodalmi igényessége mellett is valóban annyira izgalmas és olvasmányos, mint azok a kalandregények, amiket az ember gyermekkorában remegve-szívdobogva olvas, fal, habzsol – s a hatása is olyan. Így nem is hülyeség azt mondani rá, hogy ifjúsági regény. De Pullman rühelli a kategorizálást (olvastam egy interjúban, hogy ha a kutyák vagy a macskák tudnának olvasni, akkor szerinte ők is bátran olvashatnák a regényeit :), így azt sem fogadná szívesen, ha azt mondanám, a His Dark Materials trilógiának ott van a helye a (jó értelemben vett) fantasy irodalom klasszikusai között. Pedig ezt mondom! Pullman pedig azt, hogy minden fantasztikuma mellett is egy olyan „hétköznapi” témáról szól e három kötete, mint a felnőttéválás; és ebben sem hazudik.
Ha valaha is megérintettek a képzelet szőtte történetek, akkor ne hagyd ki Pullman könyveit!

>!
Millázs
Philip Pullman: A borostyán látcső

Nem csalódtam…
… mert győzött a jó, a szeretet, és ezzel tudtam azonosulni. Ezért nem csalódtam a befejező kötetben.
Keserédes és elgondolkodtató lett a vége.
A másvilágra kitalált alternatíva pedig kifejezetten a kedvemre valóra sikeredett (bár a vértanú és a szerzetes dialógusa felesleges része ennek a fejezetnek szerintem).

Örülök, hogy kitartottam. Olvasásra, „átrágásra”, átgondolásra érdemesnek tartom ezt a sorozatot.


Népszerű idézetek

>!
padamak

Ami ér valamit, azért fáradozni is érdemes.

493. oldal - Homokbuckák (Alexandra Kiadó, Pécs, 2003)

>!
Lex

– … Arra jutottam, hogy jónak vagy rossznak az emberek tetteit lehet nevezni, őket magukat nem. Mindössze annyit jelenthetünk ki, hogy ez és ez jó cselekedet, mert segít valakin, amaz meg rossz, mert árt. Bonyolultabbak az emberek annál, hogysem fehéren-feketén fel lehessen címkézni őket.

>!
SophieOswald

– (…) Elmondta, hogy az emberiség egész története nem egyéb, mint a bölcsesség harca az ostobasággal.

476. oldal

>!
Marsie

– Kérdem én, hol az Isten, ha életben van? – mondta Mrs. Coulter. – Miért nem szólalt meg többé? A világ kezdetén Isten betért az Édenkertbe, elcsevegett Ádámmal és Évával. Aztán visszahúzódott, Mózes pusztán a hangját hallotta. Dániel idejében már vén volt – az Örökkévaló. Hova lett? Él még valahol a felfoghatatlan számú évével, elaggottan, elbutultan, eszmélni, cselekedni, szólni képtelenül, mint valami korhadt roncs, akit a kimúlás is elkerül? És ha valóban itt tart, vajon nem a legirgalmasabb cselekedet, Isten iránti szeretetünknek nem legigazabb tanújele, ha kinyomozzuk hollétét, és a halál ajándékával kedveskedünk neki?

>!
SophieOswald

Megrakta a hátizsákot, nyesett még egy csík húst, belakott vele, telemerte a kulacsot a tóból, aztán így szólt Balthamoszhoz:
– Kellhet más is?
– Némi ész nem ártana – jött a válasz. – Némi fogékonyság a bölcsességre, némi hajlam, hogy kövesd.

21. oldal

>!
Nodzsy

Van, hogy a helyes dolgot azért nem tesszük meg, mert a helytelen annyival kockázatosabbnak tetszik, és nem akarjuk, hogy gyávának tartsanak, tehát éppen azért cselekszünk helytelenül, mert veszélyes is. Fontosabb, hogy ne nézzenek gyávának, mint hogy a helyes dolgot tegyük. Nagyon keserves.

186. oldal

>!
Shiro

– Nagy gyakorlatot igényel, valóban. Meg kell dolgozni érte. Tán azt hitted, csettintesz, aztán máris megvan? Ami ér valamit, azért fáradozni is érdemes.

493. oldal

>!
padamak

…a sorsról lepereg a feleselés; …

491. oldal - Homokbuckák (Alexandra Kiadó, Pécs, 2003)

>!
Varga_Dia

A szerelem olyan volt nekem, mint Kína: tudjuk, hogy létezik, nagyon érdekes hely, semmi kétség, van, aki felkeresi, de én ugyan soha.

424. oldal, 33. fejezet - Marcipán (Magyar Könyvklub, 2003)

>!
legrin SP

Mesélni. Erre nem gondoltunk. Ennyi ideig nem jutott eszünkbe! Pedig kell nekik az igazság. Az táplálja őket. Igaz történeteket kell mondani nekik, és akkor minden jóra fordul. Mesélni, ennyi az egész!


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
Catherine Fisher: Incarceron
Marissa Meyer: Scarlet
Cassandra Clare: Az angyal
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Jus Accardo: Touch – Érintés
C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal