A ​borostyán látcső (Az Úr Sötét Anyagai 3.) 603 csillagozás

Philip Pullman: A borostyán látcső Philip Pullman: A borostyán látcső Philip Pullman: A borostyán látcső

Közeleg a szörnyű háború, amit a boszorkányok jósoltak meg. Willnek el kell juttatnia minden világok legveszedelmesebb fegyverét, a titokzatos kést Lord Asrielhez. A fiú magányosan néz szembe a veszélyekkel, mivel Lyrának nyoma veszett… A varázserejű borostyán látcső pedig azt is megmutatja, amit szabad szemmel senki sem láthat…

Eredeti megjelenés éve: 2000

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Ciceró, Budapest, 2017
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320524 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa · Illusztrálta: Philip Pullman
>!
Ciceró, Budapest, 2017
496 oldal · ISBN: 9789634320661 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
>!
Alexandra, Pécs, 2007
518 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633702963 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

1 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Iorek Byrnison · Lyra Belacqua · Will Parry · Lee Scoresby


Kedvencelte 107

Most olvassa 33

Várólistára tette 203

Kívánságlistára tette 223

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

dontpanic P>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

Így felnőtt fejjel néhol már kicsit túl didaktikusnak, illetve pátoszosnak éreztem, de ezt még bőven meg tudom bocsátani neki.

A világ, amit felépít, egy nagyon tudatos és egyértelmű üzenettel, a karakterek, a történetvezetés mind csodásak.

Sok mindent ki lehetne emelni ezek közül, kifejteni a pozitívumaikat, én most csak egy dologra térnék ki.
Szerintem íróiskolákban lehetne tanítani azt, amit Pullman Mrs Coulter és Lord Asriel karakterével csinál: először Lyra szemén keresztül látjuk őket, homályos benyomásokból és félinformációkból épül fel mindkét karakter, de mivel Lyra maga meg van győződve a milyenségükről, ezért az olvasó sem kételkedik. Aztán finom írói eszközökkel ez a kép lassan megfordul, kiderül, hogy mindkét karakter összetettebb annál, mint amilyennek elsőre tűnt, és a regény különböző állomásain egész másnak látjuk őket, úgy, hogy közben maguk a karakterek úgy igazán nem változnak (bár némi karakterfejlődés azért megfigyelhető).
Szerintem ez egész egyszerűen zseniális, és más íróknál nem nagyon láttam ezt ilyen szinten még.

Niitaa P>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/01/philip-pullman-…

"Csalódott vagyok. Természetesen élt a fejemben egy kép, amelynek legalább a körvonalas megjelenésében reménykedtem, de még csak nem is az keserít el, hogy köszönőviszonyban sincs ezzel A borostyán látcső. Nem. Azért vagyok csalódott, mert nem érzem úgy, hogy méltó lezárást kapott volna a sorozat. A szerző nagyon akart alkotni, ám véleményem szerint csak egy elrugaszkodott, antifanatizmustól fröcsögő irományt alkotott meg, amelynek az üzenete köszönőviszonyban sincs azzal, amit eddig előrejelzett. Úgy érzem, egy nagy összeesküvés csapdájába estem. A sorozat első része elhitette velem, hogy egy különleges és pompás világ részese lehetek, ha felveszem a történet selyemszalagját, ám részről részre egyre inkább megmutatta, hogy valójában csak egy durván font zsinórt szorongatok a kezemben. Rossz visszagondolnom, hány szülőnek ajánlottam jó szívvel a sorozatot a tinédzser gyermeke számára, mikor még csak Az aranyiránytűt olvastam el! Most rosszul érzem magam, mert ha ezek a gyerekek folytatólagosan olvasták el a sorozatot, lehet, ők is ugyanúgy érzik magukat, mint én.
Egyfelől elismerem, hogy a történetnek van egy erőteljesen felfelé ívelő görbéje; hiszen láthatóvá válik, miként cseperedik fel Lyra a sorsa által elé görgetett akadályokon keresztül, hogyan változik a személyisége és a látásmódja. Másfelől viszont nem tartom megfelelőnek az ehhez eszközölt lépéseket. Úgy érzem, a harmadik rész mindössze az egyház ócsárolására volt elég, nem pedig egy kislány életének vagy épp a Por mibenlétének meghatározására. A kezdetleges célokat szem elől tévesztve, a történet egy teljesen más mondanivalót kerekített ki végül, mely köszönőviszonyban sincs az eredeti irányvonallal. Sajnálom, de ez számomra így nagy közel sem volt kielégítő.
Ettől függetlenül, ha megjelenik a következő kiegészítő kötet, azt is sorra fogom keríteni, mert hiszek még abban, hogy Lyra szintén előtérbe kerülhet és egy csodálatos alternatív valóságot ad számára a szerző, ahol megtalálhatja azt az osztatlan boldogságot, amit megérdemel. Hinni szeretnék benne, hogy így lesz. Mondjátok, hogy így lesz."

2 hozzászólás
Felixa P>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, örülök, hogy vége lett. A szokásos olvasási tempómnál lassabban haladtam, annyira vontatottnak éreztem a történetet. Nem lopta be magát a kedvencek közé, sőt!; de nem bántam meg, hogy elolvastam.

FélszipókásŐsmoly >!
Philip Pullman: A borostyán látcső

„…mindig az a legfontosabb hely, ahol épp vagyunk.”

Első olvasásomból csak annyi érzés-emlék maradt meg, hogy Pullman túltolta az egyházi tanokkal a vallási vakbuzgósággal szembeni ellenérzéseit ebben a kötetben. Másodjára is azt gondolom, hogy a szerző személyes véleményét helyezte a történet elébe, és ez annak rovására ment. Az előző kötetben említett egy taoista elemet (I Ching), de teljesen világos, hogy csak felszínesen nyúlt hozzá. Akkor még arra gondoltam, hogy valami egyetemes bölcsességgel mutat majd rá a dogmák tarthatatlanságára – ehelyett saját meggyőződéséből fakadó dogmákra cserélte őket. A gyerekek szerelmi szálát és a végső nagy csatát rettentő összecsapottnak találtam. A könyv zárásával nem is vagyok ezért elégedett. S az egészben az még zavaróbb, hogy a címadó borostyán látcső szerepe is mintha elsikkadt volna. Ennek ellenére – vagy épp emiatt – kíváncsi vagyok a felnőtt Lyra történetére. Továbbá a nem sokkal a trilógia után és előtt játszódó rövid kiegészítő művekre.

Tetszettek viszont az új világok, az apró epetőrök (epe-tőr? epet-őr? :D) és a nagyonfura mulefák, az új nézőpont-szereplő (spoiler). Tetszett, hogy mennyi minden lény összesereglett a könyvben, különösen az spoiler. Visszatért Iorek, a kedvenc szereplőm, továbbá a végére Coulter és Asriel szálának íve is eljutott a karakterekhez (és a történetbe is) illő katarzisig. spoiler

Rengeteg elgondolkodtató mozzanatra, s még több varázslatos képzeletteremtményre lelhet az, aki hajlandó belevágni a trilógiába – de azért érdemes arra is készülni, hogy sokszor kívánja meg a türelmet, különösen az író erős véleménynyilvánításai kapcsán (én magam ellenzek mindenféle vallásos dogmát, de így is zavart Pullman hangneme). Összességében mégis mindhárom részt csak ajánlani tudom. A második és harmadik kötet szorosabban összefügg, ezért érdemes nem túl hosszú szünetet tartani közöttük. Az első kötet pedig akár még önmagában is jó lehet (bár nyitva hagy jó sok dolgot a végén).

SzRéka >!
Philip Pullman: A borostyán látcső

Igazából csak azért olvastam el ezt a részt, mert nem szeretem lezáratlanul hagyni az elkezdett könyvsorozatokat. Nem is számítottam az előző után egy tökéletes befejező kötetre, de most sokáig abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán megéri-e szenvedni vele és elolvasni…
Volt itt aztán minden. Azt éreztem, hogy az író nyitott egy ötletbörzét, és a létező összes felmerülő lehetőséget felhasználva összehozta ezt a kavalkádot. Találkoztam a klímaváltozással és a globális felmelegedéssel, amik már sok ideje mindennapos felmerülő problémának számítanak, illetve a jó-rossz témakörrel, a barátsággal és a szellem-lélek-test háromszöggel – ezek mind tetszettek, adtak a történethez, felpezsdítették a dolgokat. Viszont a többi (nem kihagyva álmaim megkeserítőjét, Lyrát) újdonság inkább untatott. A mulefák, mint a nyihahák Gulliver utazásából már annyira másak és különlegesek akartak lenni, hogy pont emiatt nem voltak rám pozitív hatással. Mary pedig, aki szépen lassan tanulgatta a szavakat, alig tudta elmagyarázni nekik mire jó a bicska, de utána képes volt a laboratóriumi munkájáról és a részecskékről beszélni… A legtöbb fordulat elsőre sikerült, az ötletek nagy részének megvalósulását alig hátráltatta valami, minden második szereplő egymás nyakába borult az első találkozáskor és onnantól világi cimbik lettek, mert ez teljesen logikus. Abban reménykedtem, hogy legalább az elejét élvezni fogom, mert Lyra fejezeketen keresztül nem szólt egy szót sem (csak álmában), de sajnos nem, még ez sem segített.
Már lehet az első rész után el kellett volna engednem az egészet. Többször elgondolkodtatott, hogy vajon velem van-e baj, amiért nem szeretem. Még amikor a jó tulajdonságokat kerestem, akkor is beárnyékolta őket az összes addigi idegőrlő katyvasz. A sorozatnak azért lehet adok még egy esélyt, hátha. :D
Amibe egyébként nem tudok belekötni, azok a Ciceró féle új borítók. De ennyi, úgyhogy csalódott vagyok.

Judyt IP>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

„(…) az emberiség egész története nem egyéb, mint a bölcsesség harca az ostobasággal.”

Ahogy felnő az ember, egyre inkább a történet mélyébe lát az olvasó. Sokat számít a tapasztalat és a tudás.
Tagadhatatlan, hogy a trilógia kötetei közül ez az, ami a legösszetettebb, a legfelnőttebb és a legbonyolultabb. Sokszor éreztem, hogy túl sok minden, túl nagy az út és túl sok a „kaland” – nevezhetem még annak(?). De mégis olyan mély jelentése van a könyvnek, hogy az valami hihetetlen. Viszont tagadhatatlan, hogy végig megvolt az a bizonyos ifjúsági hangulata. Hogy ez a gyermekfőszereplők miatt, a kalandos utazás miatt vagy éppen a fantasy elemek miatt volt… ennek megállapítását másokra hagyom. :D
A karakterek mind-mind jól kidolgozottak, fejlődnek, felnőnek, alakulnak, változnak. De hogy is írjak erről a kötetről önmagáról? Lehet-e egyáltalán? :)

Maradjunk inkább annál, hogy itt következzen most egy kis összefoglaló magáról a trilógiáról:
spoiler

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2003
500 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635478313 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
Szentinel>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

És nem, szerencsére nem vitte el abba az irányba a sztorit Pullman, mint amitől rettegtem, hú… de majdnem!

Általában tisztelem a szerzők átlagtól eltérő nézőpontjait, de azt már kevésbé, mikor azt a nézőpontot tényként nyomja le az olvasó torkán. Jobban örültem volna, ha az író tudomásul veszi azt a tényt, hogy önmagában egyetlen hatalom sem gonosz, csupán a tettek, melyeket ártó szándékkal viszünk véghez a használatával.

Maga a történet kicsit visszavett a tempójából A titokzatos késhez képest, ennek ellenére a sztori érdekes tudott maradni. Érdekes módon ez lett a legspirituálisabb epizód a trilógiában, mely hol szívfacsaró, hol brutális, hol filozofikus. Szerintem kár volt rátenni az ifjúsági irodalom jelzőt, mert ahhoz – szvsz – túl összetett és sötét. Holtak térnek vissza pár fejezet erejéig, régi ismerősök tűnnek fel újra és vesznek oda a Fennhatóság ellen vívott harcban. Pullman nem kíméli a szereplőit; szinte Clive Barker-féle stílusban gyötri meg őket.

Az egyetlen komolyabb negatívum, ami szembe jut, az a végső csata volt. Elképesztően összecsapottnak és rövidnek éreztem, melyet félbevágtak Lyra és Will kalandjai.

A borostyán látcső remek iskolapéldája a jó lezárásnak: végigvezet minket a korábbi részek szereplőin, az események kicsúcsosodnak, és a sorozat szellemiségében zárulnak le. Nem hagyott maga után hiányérzetet. Sok író tanulhatna tőle.

Az Úr Sötét Anyagai nem lett a kedvenc könyvsorozatom, mert nem tudtam azonosulni Pullman humanizmusával. Nem osztom a szerző vallásellenességét és az emberi zsenialitásba vetett meggyőződését. Viszont azt el kell ismernem, hogy egy jól megírt, összetett könyvsorozat, mely egyszerre fantasy, humanista opusz, lenyűgöző ötletparádé, lightos steampunk, naturista mese és ifjúsági irodalom. Nem bántam meg, hogy végigolvastam, de bevallom, sokkal jobban tetszett volna, ha 13-14 évesen kerül a kezembe. Ez persze nem a könyv hibája, hisz én szereztem róla tudomást túl későn.

5 hozzászólás
lenne P>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

Azta! Kiolvastam egy 500 oldalas könyvet!
Na, de hozzá kell tennem, hogy bazi nagy betűs könyvet. De rajzok nincsenek benne.

A lényegre térve: sajnos csalódtam Pullman bácsiban. Ez a magyarázat az egész mindenre… Elég gyatra. Valamiért nem komálja az egyházat, ez már kiderülhet elég hamar, dehogy Istenből is egy öreg, vén trotty angyalt csinál! Ez már valamivel több az unszimpátiánál.
A cím-szereplő sem kap valami nagy szerepet, azt hittem spoiler, de ez még túlélhető.
Az viszont most is furcsa volt, hogy a szereplők milyen gyorsan lángra kapnak. Nem az égési sebességükre gondolok (hahaha), hanem az érzelmileg felfokozott állapotukra. Hej! Az még csak, hogy a Lyra minden újralátott ismerősével összepusziszkodik, de spoiler. Próbál ugyan el-el hinteni részleteket az író nekem nem hiteles módon, de olybá tűnik nekem, mintha utólag szuszakolta volna be ezeket, hogy minden klappoljon. Jaj.
A férjem javaslatára most Parti Nagy Lajos kell olvasnom.

14 hozzászólás

Népszerű idézetek

padamak>!

Ami ér valamit, azért fáradozni is érdemes.

493. oldal - Homokbuckák (Alexandra Kiadó, Pécs, 2003)

Lex>!

– (…) Arra jutottam, hogy jónak vagy rossznak az emberek tetteit lehet nevezni, őket magukat nem. Mindössze annyit jelenthetünk ki, hogy ez és ez jó cselekedet, mert segít valakin, amaz meg rossz, mert árt. Bonyolultabbak az emberek annál, hogysem fehéren-feketén fel lehessen címkézni őket.

SophieOswald>!

Megrakta a hátizsákot, nyesett még egy csík húst, belakott vele, telemerte a kulacsot a tóból, aztán így szólt Balthamoszhoz:
– Kellhet más is?
– Némi ész nem ártana – jött a válasz. – Némi fogékonyság a bölcsességre, némi hajlam, hogy kövesd.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Will Parry
SophieOswald>!

– (…) Elmondta, hogy az emberiség egész története nem egyéb, mint a bölcsesség harca az ostobasággal.

476. oldal

Marsie>!

– Kérdem én, hol az Isten, ha életben van? – mondta Mrs. Coulter. – Miért nem szólalt meg többé? A világ kezdetén Isten betért az Édenkertbe, elcsevegett Ádámmal és Évával. Aztán visszahúzódott, Mózes pusztán a hangját hallotta. Dániel idejében már vén volt – az Örökkévaló. Hova lett? Él még valahol a felfoghatatlan számú évével, elaggottan, elbutultan, eszmélni, cselekedni, szólni képtelenül, mint valami korhadt roncs, akit a kimúlás is elkerül? És ha valóban itt tart, vajon nem a legirgalmasabb cselekedet, Isten iránti szeretetünknek nem legigazabb tanújele, ha kinyomozzuk hollétét, és a halál ajándékával kedveskedünk neki?

Varga_Dia>!

A szerelem olyan volt nekem, mint Kína: tudjuk, hogy létezik, nagyon érdekes hely, semmi kétség, van, aki felkeresi, de én ugyan soha.

424. oldal, 33. fejezet - Marcipán (Magyar Könyvklub, 2003)

Varga_Dia>!

[…]az emberiség egész története nem egyéb, mint a bölcsesség harca az ostobasággal

459. oldal 36. fejezet – Törött nyílvessző (Magyar Könyvklub, 2003)

legrin P>!

Mesélni. Erre nem gondoltunk. Ennyi ideig nem jutott eszünkbe! Pedig kell nekik az igazság. Az táplálja őket. Igaz történeteket kell mondani nekik, és akkor minden jóra fordul. Mesélni, ennyi az egész!

Shiro>!

– Nagy gyakorlatot igényel, valóban. Meg kell dolgozni érte. Tán azt hitted, csettintesz, aztán máris megvan? Ami ér valamit, azért fáradozni is érdemes.

493. oldal

SzRéka >!

– Felfogod egyáltalán, hogy mit műveltek?
– Igen.
– Dehogy. Meggondolatlan, felelőtlen, hazudozós csitri vagy. Egykettőre megszalad a fantáziád, véreddé vált a hitszegés, mit neked igazság, még ha napnál világosabb is.

Kapcsolódó szócikkek: Lyra Belacqua
1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Cassandra Clare: Az angyal
Rick Riordan: Hádész Háza
Terry Pratchett: Csip-csap népek
Joseph Delaney: A Szellem inasa
Kendare Blake: A rémálmok lánya
Thomas Wheeler: Cursed
Soman Chainani: Jótett helyébe
Margit Sandemo: Nincs menekülés
Acsai Roland: Regény a csodaszarvasról