A ​borostyán látcső (Az Úr Sötét Anyagai 3.) 538 csillagozás

Philip Pullman: A borostyán látcső Philip Pullman: A borostyán látcső Philip Pullman: A borostyán látcső

Közeleg a szörnyű háború, amit a boszorkányok jósoltak meg. Willnek el kell juttatnia minden világok legveszedelmesebb fegyverét, a titokzatos kést Lord Asrielhez. A fiú magányosan néz szembe a veszélyekkel, mivel Lyrának nyoma veszett… A varázserejű borostyán látcső pedig azt is megmutatja, amit szabad szemmel senki sem láthat…

Eredeti megjelenés éve: 2000

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Ciceró, Budapest, 2017
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320524 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa · Illusztrálta: Philip Pullman
>!
Ciceró, Budapest, 2017
496 oldal · ISBN: 9789634320661 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
>!
Alexandra, Pécs, 2007
518 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633702963 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

1 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Iorek Byrnison · Lyra Belacqua · Lee Scoresby · Will Parry


Kedvencelte 102

Most olvassa 29

Várólistára tette 182

Kívánságlistára tette 181

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

dontpanic P>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

Így felnőtt fejjel néhol már kicsit túl didaktikusnak, illetve pátoszosnak éreztem, de ezt még bőven meg tudom bocsátani neki.

A világ, amit felépít, egy nagyon tudatos és egyértelmű üzenettel, a karakterek, a történetvezetés mind csodásak.

Sok mindent ki lehetne emelni ezek közül, kifejteni a pozitívumaikat, én most csak egy dologra térnék ki.
Szerintem íróiskolákban lehetne tanítani azt, amit Pullman Mrs Coulter és Lord Asriel karakterével csinál: először Lyra szemén keresztül látjuk őket, homályos benyomásokból és félinformációkból épül fel mindkét karakter, de mivel Lyra maga meg van győződve a milyenségükről, ezért az olvasó sem kételkedik. Aztán finom írói eszközökkel ez a kép lassan megfordul, kiderül, hogy mindkét karakter összetettebb annál, mint amilyennek elsőre tűnt, és a regény különböző állomásain egész másnak látjuk őket, úgy, hogy közben maguk a karakterek úgy igazán nem változnak (bár némi karakterfejlődés azért megfigyelhető).
Szerintem ez egész egyszerűen zseniális, és más íróknál nem nagyon láttam ezt ilyen szinten még.

Niitaa P>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/01/philip-pullman-…

"Csalódott vagyok. Természetesen élt a fejemben egy kép, amelynek legalább a körvonalas megjelenésében reménykedtem, de még csak nem is az keserít el, hogy köszönőviszonyban sincs ezzel A borostyán látcső. Nem. Azért vagyok csalódott, mert nem érzem úgy, hogy méltó lezárást kapott volna a sorozat. A szerző nagyon akart alkotni, ám véleményem szerint csak egy elrugaszkodott, antifanatizmustól fröcsögő irományt alkotott meg, amelynek az üzenete köszönőviszonyban sincs azzal, amit eddig előrejelzett. Úgy érzem, egy nagy összeesküvés csapdájába estem. A sorozat első része elhitette velem, hogy egy különleges és pompás világ részese lehetek, ha felveszem a történet selyemszalagját, ám részről részre egyre inkább megmutatta, hogy valójában csak egy durván font zsinórt szorongatok a kezemben. Rossz visszagondolnom, hány szülőnek ajánlottam jó szívvel a sorozatot a tinédzser gyermeke számára, mikor még csak Az aranyiránytűt olvastam el! Most rosszul érzem magam, mert ha ezek a gyerekek folytatólagosan olvasták el a sorozatot, lehet, ők is ugyanúgy érzik magukat, mint én.
Egyfelől elismerem, hogy a történetnek van egy erőteljesen felfelé ívelő görbéje; hiszen láthatóvá válik, miként cseperedik fel Lyra a sorsa által elé görgetett akadályokon keresztül, hogyan változik a személyisége és a látásmódja. Másfelől viszont nem tartom megfelelőnek az ehhez eszközölt lépéseket. Úgy érzem, a harmadik rész mindössze az egyház ócsárolására volt elég, nem pedig egy kislány életének vagy épp a Por mibenlétének meghatározására. A kezdetleges célokat szem elől tévesztve, a történet egy teljesen más mondanivalót kerekített ki végül, mely köszönőviszonyban sincs az eredeti irányvonallal. Sajnálom, de ez számomra így nagy közel sem volt kielégítő.
Ettől függetlenül, ha megjelenik a következő kiegészítő kötet, azt is sorra fogom keríteni, mert hiszek még abban, hogy Lyra szintén előtérbe kerülhet és egy csodálatos alternatív valóságot ad számára a szerző, ahol megtalálhatja azt az osztatlan boldogságot, amit megérdemel. Hinni szeretnék benne, hogy így lesz. Mondjátok, hogy így lesz."

2 hozzászólás
Felixa P>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, örülök, hogy vége lett. A szokásos olvasási tempómnál lassabban haladtam, annyira vontatottnak éreztem a történetet. Nem lopta be magát a kedvencek közé, sőt!; de nem bántam meg, hogy elolvastam.

Judyt IP>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

„(…) az emberiség egész története nem egyéb, mint a bölcsesség harca az ostobasággal.”

Ahogy felnő az ember, egyre inkább a történet mélyébe lát az olvasó. Sokat számít a tapasztalat és a tudás.
Tagadhatatlan, hogy a trilógia kötetei közül ez az, ami a legösszetettebb, a legfelnőttebb és a legbonyolultabb. Sokszor éreztem, hogy túl sok minden, túl nagy az út és túl sok a „kaland” – nevezhetem még annak(?). De mégis olyan mély jelentése van a könyvnek, hogy az valami hihetetlen. Viszont tagadhatatlan, hogy végig megvolt az a bizonyos ifjúsági hangulata. Hogy ez a gyermekfőszereplők miatt, a kalandos utazás miatt vagy éppen a fantasy elemek miatt volt… ennek megállapítását másokra hagyom. :D
A karakterek mind-mind jól kidolgozottak, fejlődnek, felnőnek, alakulnak, változnak. De hogy is írjak erről a kötetről önmagáról? Lehet-e egyáltalán? :)

Maradjunk inkább annál, hogy itt következzen most egy kis összefoglaló magáról a trilógiáról:
spoiler

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2003
500 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635478313 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
Szentinel>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

És nem, szerencsére nem vitte el abba az irányba a sztorit Pullman, mint amitől rettegtem, hú… de majdnem!

Általában tisztelem a szerzők átlagtól eltérő nézőpontjait, de azt már kevésbé, mikor azt a nézőpontot tényként nyomja le az olvasó torkán. Jobban örültem volna, ha az író tudomásul veszi azt a tényt, hogy önmagában egyetlen hatalom sem gonosz, csupán a tettek, melyeket ártó szándékkal viszünk véghez a használatával.

Maga a történet kicsit visszavett a tempójából A titokzatos késhez képest, ennek ellenére a sztori érdekes tudott maradni. Érdekes módon ez lett a legspirituálisabb epizód a trilógiában, mely hol szívfacsaró, hol brutális, hol filozofikus. Szerintem kár volt rátenni az ifjúsági irodalom jelzőt, mert ahhoz – szvsz – túl összetett és sötét. Holtak térnek vissza pár fejezet erejéig, régi ismerősök tűnnek fel újra és vesznek oda a Fennhatóság ellen vívott harcban. Pullman nem kíméli a szereplőit; szinte Clive Barker-féle stílusban gyötri meg őket.

Az egyetlen komolyabb negatívum, ami szembe jut, az a végső csata volt. Elképesztően összecsapottnak és rövidnek éreztem, melyet félbevágtak Lyra és Will kalandjai.

A borostyán látcső remek iskolapéldája a jó lezárásnak: végigvezet minket a korábbi részek szereplőin, az események kicsúcsosodnak, és a sorozat szellemiségében zárulnak le. Nem hagyott maga után hiányérzetet. Sok író tanulhatna tőle.

Az Úr Sötét Anyagai nem lett a kedvenc könyvsorozatom, mert nem tudtam azonosulni Pullman humanizmusával. Nem osztom a szerző vallásellenességét és az emberi zsenialitásba vetett meggyőződését. Viszont azt el kell ismernem, hogy egy jól megírt, összetett könyvsorozat, mely egyszerre fantasy, humanista opusz, lenyűgöző ötletparádé, lightos steampunk, naturista mese és ifjúsági irodalom. Nem bántam meg, hogy végigolvastam, de bevallom, sokkal jobban tetszett volna, ha 13-14 évesen kerül a kezembe. Ez persze nem a könyv hibája, hisz én szereztem róla tudomást túl későn.

5 hozzászólás
deardurr >!
Philip Pullman: A borostyán látcső

Azta! Kiolvastam egy 500 oldalas könyvet!
Na, de hozzá kell tennem, hogy bazi nagy betűs könyvet. De rajzok nincsenek benne.

A lényegre térve: sajnos csalódtam Pullman bácsiban. Ez a magyarázat az egész mindenre… Elég gyatra. Valamiért nem komálja az egyházat, ez már kiderülhet elég hamar, dehogy Istenből is egy öreg, vén trotty angyalt csinál! Ez már valamivel több az unszimpátiánál.
A cím-szereplő sem kap valami nagy szerepet, azt hittem spoiler, de ez még túlélhető.
Az viszont most is furcsa volt, hogy a szereplők milyen gyorsan lángra kapnak. Nem az égési sebességükre gondolok (hahaha), hanem az érzelmileg felfokozott állapotukra. Hej! Az még csak, hogy a Lyra minden újralátott ismerősével összepusziszkodik, de spoiler. Próbál ugyan el-el hinteni részleteket az író nekem nem hiteles módon, de olybá tűnik nekem, mintha utólag szuszakolta volna be ezeket, hogy minden klappoljon. Jaj.
A férjem javaslatára most Parti Nagy Lajos kell olvasnom.

14 hozzászólás
csillagka P>!
Philip Pullman: A borostyán látcső

Tavasz van, végre kitisztult az ég, és a titkok poráról felszállt a köd :)
Tudtam izgulni Lyráért és Williért, egyik legjobb szereplőnek tartom Iorek Byrnisont, rajongok a medvepofáért.
Mégis valami nagyon zavart, a vallással és a papokkal szembeni gyűlölet olyan szinten ütött át a könyvön, ami már kiütötte az ingerküszöbömet, hiszek a békés egymás melletti létezésben, másik vallását nem sértem, és nem vitatom, ahogy elvárom, hogy az én hitemet se kérdőjelezze meg senki.
Ez a könyv itt hibázott, nem adtam meg a legalapvetőbb tiszteletet és a toleranciát a másik félnek.
Sajnálom mert egyébként élvezetes olvasmány.

Mircsi >!
Philip Pullman: A borostyán látcső

Végetért. Nem igazán jut eszembe semmi, talán csak az, hogy a bebagyulál szó legalább négyszer szerepel a könyvben.
Az első fele nekem kicsit leült, de semmi gond, a második fél bőven behozte a lemaradást. Kicsit csalódás is volt, vártam nagyon, hogy ki lesz bontva ez a misztikus spoiler, és hát nem annyira. Oké, valamennyire igen, de hogy ebben mi volt a spoiler.
A mulefákért oda voltam, az előző két olvasásomból összesen ennyi maradt meg, és már nagyon vártam a felbukkanásukat!
Kiderült, hogy Lord Asriel és Mrs Coulter közel sem olyan könnyen leírhatóak, mint azt gondoltam. Lord Asrielről kb könyvenként változott a véleményem (A Por könyvében nagyon vagánynak gondoltam, az Északi fényben azt gondoltam, hogy paraszt, de legalább jószándékú, A titokzatos késben görényként aposztrofáltam, most meg, hát talán az istenkomplexusos kategóriába tenném). De csak azért mert sikerült valami jót is végrehajtaniuk, még nem fogom őket megkedvelni. Oké, Lord Asriel intelligenciájáért oda vagyok, de a cél nem szentesíti az eszközt, szóval spoiler.
Ha keresztény szempontból nézem (mert tudom, hogy konzervatívabbak máglyára küldték a sorozatot), akkor azt kell mondjam, hogy nekem átment a szűrőmön. Az egyházellenességet abszolút megértem, elég sok gáz dolgot csináltak Isten nevében a mi világunkban is, és a vakbuzgó vallásoskodásnak tényleg semmi értelme. Tehát kezeljük helyén a dolgot, ez nem egy teológiai szakkönyv, hanem fantasy. :) Egyébként az a gondolat, hogy ott van a mennyek országa, ahol mi vagyunk, abszolút biblikus (lásd Lk 17,21). Érdekes, hogy Pullman ateista, mégis ilyen témában írt könyvet, szerintem nem biztos, hogy az is marad. ;)


Népszerű idézetek

padamak >!

Ami ér valamit, azért fáradozni is érdemes.

493. oldal - Homokbuckák (Alexandra Kiadó, Pécs, 2003)

Lex>!

– (…) Arra jutottam, hogy jónak vagy rossznak az emberek tetteit lehet nevezni, őket magukat nem. Mindössze annyit jelenthetünk ki, hogy ez és ez jó cselekedet, mert segít valakin, amaz meg rossz, mert árt. Bonyolultabbak az emberek annál, hogysem fehéren-feketén fel lehessen címkézni őket.

SophieOswald>!

– (…) Elmondta, hogy az emberiség egész története nem egyéb, mint a bölcsesség harca az ostobasággal.

476. oldal

SophieOswald>!

Megrakta a hátizsákot, nyesett még egy csík húst, belakott vele, telemerte a kulacsot a tóból, aztán így szólt Balthamoszhoz:
– Kellhet más is?
– Némi ész nem ártana – jött a válasz. – Némi fogékonyság a bölcsességre, némi hajlam, hogy kövesd.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Will Parry
Marsie>!

– Kérdem én, hol az Isten, ha életben van? – mondta Mrs. Coulter. – Miért nem szólalt meg többé? A világ kezdetén Isten betért az Édenkertbe, elcsevegett Ádámmal és Évával. Aztán visszahúzódott, Mózes pusztán a hangját hallotta. Dániel idejében már vén volt – az Örökkévaló. Hova lett? Él még valahol a felfoghatatlan számú évével, elaggottan, elbutultan, eszmélni, cselekedni, szólni képtelenül, mint valami korhadt roncs, akit a kimúlás is elkerül? És ha valóban itt tart, vajon nem a legirgalmasabb cselekedet, Isten iránti szeretetünknek nem legigazabb tanújele, ha kinyomozzuk hollétét, és a halál ajándékával kedveskedünk neki?

Varga_Dia>!

[…]az emberiség egész története nem egyéb, mint a bölcsesség harca az ostobasággal

459. oldal 36. fejezet – Törött nyílvessző (Magyar Könyvklub, 2003)

Shiro>!

– Nagy gyakorlatot igényel, valóban. Meg kell dolgozni érte. Tán azt hitted, csettintesz, aztán máris megvan? Ami ér valamit, azért fáradozni is érdemes.

493. oldal

legrin P>!

Mesélni. Erre nem gondoltunk. Ennyi ideig nem jutott eszünkbe! Pedig kell nekik az igazság. Az táplálja őket. Igaz történeteket kell mondani nekik, és akkor minden jóra fordul. Mesélni, ennyi az egész!

padamak >!

…a sorsról lepereg a feleselés; …

491. oldal - Homokbuckák (Alexandra Kiadó, Pécs, 2003)

Varga_Dia>!

A szerelem olyan volt nekem, mint Kína: tudjuk, hogy létezik, nagyon érdekes hely, semmi kétség, van, aki felkeresi, de én ugyan soha.

424. oldal, 33. fejezet - Marcipán (Magyar Könyvklub, 2003)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Philip Reeve: Ragadozó városok
Neil Gaiman: Csillagpor
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Ransom Riggs: Üresek városa
Cassandra Clare: Az angyal
Catherine Fisher: Incarceron
Neil Gaiman: Sosehol
Jules Verne: Nemo kapitány / 20 000 Leagues Under the Sea
Jules Verne: Húszezer mérföldnyire a tenger alatt