Űrlottó 55 csillagozás

Philip K. Dick: Űrlottó

A távoli jövőben bárki lehet a Naprendszer vezetője: nincsenek választások, nincsenek alkalmassági tesztek, nincs semmiféle feltétel. Minden az űrlottón múlik, és amikor a mágneses lottópalack pörög, bárkiből a világ abszolút uralkodója, a Kvízmester lehet. Csakhogy, amikor egy új Kvízmester hatalomra kerül, az elődjének még vannak bizonyos jogai, például orgyilkosokat küldhet az új vezető meggyilkolására.

2203-ban egy különös szekta vezetője lesz az új Kvízmester, és az addig zökkenőmentesen működő rendszer hirtelen akadozni kezd. A korábbi vezető mindent megtesz, hogy olyan orgyilkost találjon, aki átjut a telepata testőrökön, ám amikor az egyik alkalmazott átáll a másik oldalra, aggasztó tények kerülnek napvilágra a lottórendszerről, és elképzelhető, hogy ezúttal senki nem nyerhet.

Az Űrlottó, Philip K. Dick első, 1955-ben megjelent regénye még ma is szellemes és eredeti, okos és lebilincselő mű.

Eredeti megjelenés éve: 1955

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
208 oldal · ISBN: 9789634197614 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
202 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197607 · Fordította: Pék Zoltán

Most olvassa 4

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Majdnem elfelejtettem, milyen is PKD történetet olvasni. :) Hiányoztak a telepaták meg az az őrület, ami az ő világát általában jellemzi, ami valójában csak egy kicsit más, mint a valódi világ, de pont ugyanolyan őrült, csak meg kell hallgatni a maszk és oltáselleneseket, a lapos föld és összeesküvés hívőket. Na ja, mert szembenézni a valósággal nehezebb, mint az őrületbe menekülni. Persze aki meg szembe néz a valósággal, attól őrül meg. Jól ki van ez találva, ilyen ez a vasbörtön…

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Unalmas lehet már a Dick könyvekről szóló értékeléseimet olvasni, de az élet kegyetlen, én meg nem tudok nem lelkendezni.

Igen, tudom; kezdetleges, meg kevésbé kidolgozott, korai regény, de valamiért a világomba ezek a dolgok nem hibaként jelennek meg egy PKD regény közben.
Most se volt lényegében semmiféle karakterépítés, nem voltak irodalmi tájleírások, nem volt elmagyarázva a prekogok jelenléte, meg az ilyen többi felesleges vacak ami csak az oldalakat szaporítaná :D
Más történeteinél biztos komoly csillaglevonásokat érne a dolog, de itt -számomra-spoiler nem is hiányoznak ezek az elemek. Nem is kell színezni, Dick mentálreccsét kérem, tisztán.
Megkaptam.

A sztori lendületes, követhető, fordulatos. Olyan filipkéjdikkes.
A fő irányvonal itt is a politika, talán a végső igazsághoz hasonlítanám.
Rá lehet mondani, hogy még mindig mennyire aktuális, de erről talán az tehet, hogy a politikai témák, meg a vele járó kapzsiság, hatalom vágy, stb. mindig aktuálisak maradnak, mivel nem sokat fejlődik az ember, emberiség, társadalom ebben a témakörben spoiler.
https://moly.hu/idezetek/1293011

A politikai vonal mellett a szerencsejáték is nagy szerepet kap, amiből remek gondolatkísérletek és létteóriák születnek.
Bár ez a borító és a cím láttán talán nem nagy meglepetés.
https://moly.hu/idezetek/1290518

A kiadás most kiemelkedően tetszik valamiért. Menő a borító. Meg az Agave kiadó is menő, hogy nem adta fel PKD mainstream regényei kiadása után, hanem belevágott a régi, kevésbé hypeolt, kockázatosabb könyveinek kiadásába is, hogy teljesebbé tegyék az életművet.
Remélem megéri. Az biztos, hogy sokunknak nagy örömet okoztok ezzel. Számomra ezek a regények is nagyon erősek, nagy hatást tudnak gyakorolni.
Köszönjük.
spoiler
https://moly.hu/idezetek/1290530

ViraMors P>!
Philip K. Dick: Űrlottó

A nagy pillanat jött és ment, most már történelem.

Óvakodjanak a sötétségtől és a szörnyektől!

Bárki. Bármi. Bárhol. Lehet rúzs, vattacukor, tükör, újság, pénzérme, zsebkendő. A modern csúcsfegyverek végtelenül változatosak.

Bár érezhetően korai és kiforratlan, és itt-ott nekem eléggé döcögős, de már itt is egyértelműen megvannak azok az alapok, amikre Philip K. Dick később igazán elborult dolgokat épített. Nem szeretek olyasmivel dobálózni, hogy 65 évesen is nagyon aktuális történet, de az az igazság, hogy hatalomért folyó gátlástalan, vérre menő csatározás – jelen állás szerint – sosem megy ki a divatból. Egy kifacsart társadalmat kapunk, ahol a vakvéletlen irányít spoiler, eszelős célokat és köztük megbújó emberi vágyakat. Egy játszmát, ahol bárki, bármikor áldozattá válhat, és soha semmi nem biztos. Elvégre ki tudja, milyen szörnyek rejtőznek a sötétben. Aki ma veled volt, holnap hátba szúr, vagy kilök a légzsilipen. Érdekes olvasmány, PKD-rajongóknak egyértelműen kötelező, első olvasmánynak viszont nem ajánlanám az írótól.
Plusz pont a magyar borítóért, az egyik kedvencem az utóbbi idpben megjelent PKD-könyvek közül.

Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Philip K. Dick tipikusan az az író, akit számomra teljesen megmagyarázhatatlan okokból szeretek. A stílusával minden könyve olvasásakor meggyűlik a bajom, nehézkesen zökkenek bele a hangulatba, de ha sikerül, akkor fixen olyan élményt kapok, amit jó ideig nem felejtek el. Így volt ez a már említett Szárnyas fejvadász alapjául szolgáló Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? vagy a Lenn a sivár földön novelláskötet közben is, hát miért lett volna kivétel az Űrlottó?

Nem sok segítséget kaptam a világ felépítésének megértéséhez; úgy érzem, Dick hisz az in medias res erejében, mert már az első oldalakon a bonyodalom kellős közepén találtam magam. Ebben a távoli, erőteljesen disztopikus világban bárki, de tényleg bárki lehet legfőbb vezető, nem kell hozzá más, csupán vakszerencse. Ugye milyen meggyőzően hangzik? Ez alapján lehet pszichopata tömeggyilkos is a világ vezetője, a lényeg, hogy a rendszer működik. Éljenek a disztopiák! Igaz, Suzanne Collins?

Érdekes felvetés, hogy egyszer eljutna az emberiség arra a pontra, amikor képes a véletlenre bízni a világ igazgatását a béke fenntartása érdekében. Erőteljes ellentétek feszülnek egymásnak, hiszen miután az új Kvízmestert beiktatták, elődjének lehetősége nyílik orgyilkosokat küldeni utódjára, akik gyakorlatilag legálisan végezhetnek az ismert világ vezetőjével, akit telepatikus erővel rendelkező gárdisták próbálnak körmükszakadtáig életben tartani. A leírásnak megfelelő pörgős történetet kapunk, összeesküvésekkel, titkos fejlesztésekkel és valakivel, aki egyszerűen többet tud.

Ha van valami, amivel valószínűleg sosem fogok megbarátkozni P.K.D. munkásságában, az a karakterépítés. Pontosabban annak hiánya. Ha nem lenne ez a zseniálisnál kicsit több hangulat, ami ujjlenyomatként azonosítja írásait, és nem lennének ezek a kiváló történetek, akkor biztos, hogy néhány oldal után leraknám a könyveit, mert számomra nagyon fontos, hogy el tudjam képzelni a szereplőket kívülről is, belülről is. De annyira egyedi így is, annyira erős a szöveg, hogy ha hiányolom is a karakterek mélyebb bemutatását, akkor is elviszi a hátán az egészet az a bizonyos emlegetett hangulat.

https://csakegypercre.hu/philip-k-dick-urlotto-a-zseni-…

_Nikki>!
Philip K. Dick: Űrlottó

„Bár említettem, hogy még nincs sok tapasztalatom Philip K. Dick könyveivel, azért azt már meg tudom fogalmazni, hogy miért is szeretem őt olvasni és miért szeretnék a jövőben a többi művére is sort keríteni. Ha egy hasonlattal szeretnék élni, akkor azt mondanám, hogy PKD olyan számomra, mint a kedvenc grafikusaim egyike, valaki, aki néhány határozott és erőteljes vonallal képes komplett és a maga egyszerűségében mégis rettentő részletes világokat felvázolni.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.hu/2020/08/philip-k-dick-u…

kvzs P>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Megint megállapítottam, hogy nem élnék a PKD által megálmodott világokban. És azt is, hogy őt viszont ezekért a megálmodott világokért imádom annyira.
Nem foglalkozik a karakterekkel, a történelemmel, a mélységekkel, csak az számít, hogy megmutassa egy újabb kiábrándult vízióját. Mi pedig megint kaptunk egy fájdalmasan aktuális és őszinte tükröt magunkról. Lehet, hogy mégis egy PKD által megálmodott világban élek?

mohapapa I>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Nagyon örültem, hogy két nappal a nyaralásunk kezdete előtt megérkezett az értesítés, hogy átvehetem az előrendelt könyvemet. Mert PKD az egyik kedvenc íróm. Akkor is, ha a legtöbb könyvével van bajom, és egyetlen regénye, a Figyel az ég került csak a kedvenceim közé. Nem tudom megmagyarázni ezt az ellentmondást. Minden új PKD megjelenés örömmel, izgalommal tölt el.

Azért csak kutatom magamban a titok nyitját, a tények elleni vonzódásomat PKD írásaihoz. Talán, talán ott van a magyarázat, hogy amikor első ízben olvastam tőle valamit, valamikor az ősidőkben, úgy a kétezres évek első etapjában, éppen egy lelki egzisztenciális cunamiból próbáltam kivergődni, és PKD hihetetlen vonzódása a párhuzamos világok létezéséhez, a semmi sem az, aminek gondoljuk, csak majdnem, hát nagyon betalált Segített újrabútolni az életemet. Valószínűleg ezért lett kedvencem a fenti regénye.

Úgy gondolom, PKD-t nem különösebben kell bemutatni. Olyan filmeket ihlettek meg a regényei, novellái mint a Szárnyas fejvadász, az Emlékmás, a Különvélemény, a Kamera által homályosan vagy éppen a Truman show. Hogy talán csak a legismertebbeket említsem.

Ez a regény a szerző első megjelent regénye. Kezdetben, minden örömöm ellenére ettől tartottam egy kicsit. Ha egy író szárnypróbálkozása a befutott, hírnevet kapott művei után jelenik meg, az jobbára a konjunktúrának köszönhető: az elismerést nyert írások simán eladják az előbbieket is. Nincs ezzel baj. Akkor sem, ha jobbára sokkal gyengébbek mint a később születettek. Magától értetődőn azért is nem lettek annyira ismertek, mert ezek csak a saját hang keresésének a lenyomatai, még nem repülnek, csak szárnypróbálgatások. Rengeteg példa van erre.

Nem volt semmi tudatosság abban, hogy a Kozmikus főnyeremény után olvastam. Most jelent meg. Az előbbiről pedig leírtam, hogy: „Mostanság történt, hogy egy Hernádi Gyula regény képregény-változatáról, Az erőd-ről írtam egy bejegyzést, és egy olvasóm vitatta, hogy a sportból, szórakozásból végzett gyilkosságosdiban, az állításommal ellentétben Hernádi élén járt volna, mert Sheckley könyve, A tizedik áldozat pár évvel korábban kiadatott, és két filmváltozat is készült belőle. Ez Hernádi könyvének és a belőle készült, Zorád Ernő által rajzolt képes változatnak semmilyen erényét nem nullázza le, de arra jó volt az olvasói figyelmeztetés, hogy Sheckley újra a homlokterembe erőszakolja magát.”

Viszont már az Űrlottó fülszövegéből kiderül, hogy a pángalaktikus játékszenvedély, az emberi életekkel operáló, az emberiség lepusztulásával operáló gyilkososdi elsősége még csak nem is Sheckley agyából pattant elő, PKD megelőzte négy évvel. Neki is volt honnan elindulnia. Vagyis Hernádi, a Battle Royal, az Éhezők viadala, a Menekülő ember és társaik csak jól-rosszul sikerült következmények. Revideálom magamat sokadszorra, mea maxima culpa, fejlődik még a blogíró is.

Tizenhét éves Lízingelt Lányom tegnap este mondta felháborodottan egy ismerőséről, aki felsőfokú tanulmányait végzi
– Szerintetek? Mennyire gáz már, hogy kijelentette, ő már eleget tapasztalt, nincs mit tanulnia? Szerintem az egész élet egy tanulási folyamat, nincs olyan, hogy eleget tudok. Amíg élek, mindig tanulok valamit abból, ami történik.
Kicsit több mint fél éve halt meg egy szívének nagyon kedves ember, kicsit tisztázatlan, de nagyon csúnya körülmények között, LL fel is bukott jó néhány hónapra, a miérteket kutatva, meg, hoy mit tehetett volna, hogy ne úgy történjenek a dolgok, ahogyan történtek. Szerencsére nem süppedt bele kórosan az önvádba.
– Hát az ő halálából is tanultam! Bár nem tudom, pontosan mit. Hogyan mondhatja valaki azt a hülyeséget, hogy nincsen mit tanulnia?
Na, ugye, hogy ugye, ha még ő is így látja!
Tehát én is tanultam, és nem tagadom meg a blogmúltamat csak azért, mert némileg nagyobb lett a lexikális tudásom.

PKD ÁLTALÁNOS ESZKÖZTÁRA
PKD azon írók közé tartozik, ezt többször írtam már itt-ott, akik voltaképpen mindig ugyanazt a regényt írják, nagyjából ugyanúgy, mégis megunhatatlanok. Éppen az ugyanúggyal akadt többször fenntartásom, miközben (egy kivételével) az összes könyve a polcomon van.

Lássuk, mire is gondolok!

PKD nem sokat bíbelődik a történet hátterének, az elképzelt világok, az ok okozatok részleteinek a kifejtésével. Amit megtudunk, megértünk, azt a cselekményből tudjuk és értjük meg. Ha egyáltalán.

PKD-t nem érdekli a technika sem, fittyet hány a tudományra. Vannak csudás gépek, robotok, androidok, úrhajók, technikai megoldások, de ezek nem egy lehetséges jövőkép bemutatását szolgálják, sokkal inkább adottak a történet vezetése miatt.

A teremtett világai általában lepukkant, kifordult vagy éppen disztópikus világok, amelyekben nagy szerep jut a nem mindennapi képességeknek, a telepátiának, a jövendőt ismerő prekogoknak, vagy éppen a különleges technikai lehetőségek általi halál utáni létezésnek, és, igen, a későbbi művekben a tudatmódosító vegyi anyagoknak. (Megy a purparlé, hogy PKD az alkotáshoz mennyire használta az ismert anyagokat. Hogy használta, az nem kétséges, de az életrajzának az Isteni inváziók-nak az írója, Laurence Sutin váltig állítja, hogy nem, nem, dehogyis, a szerek nem az íráshoz kellettek neki. Bár kétségtelenül van olyan könyve, amelynek olvasása közben azért meglegyinti az olvasót a kétség.

Nekem úgy tűnik, PKD számára a sci-fi, mert szabadon szárnyalhat a fantázia, szabadon használhatók olyan ötletek, amik más műfajban nem, csupán eszköz, hogy kiírja magából a metafizikai kérdéseit, kétségeit, meglátásait.

Ahogy a szereplők aprólékos jellemrajzának, vagy lelkivilágának a kifejtésével sem bajmolódik. A múltjuk, a jellemük csak a történet pillanatnyi kifejtésének szempontjából érdekes. Éppen ezért talán nincs is olyan karaktere, aki közhellyé lett volna. Meggyőződésem, hogy a Szárnyas fejvadász Rick Dekard-jának neve is a filmváltozatnak köszönheti, hogy a műfaj kedvelőinek agyában rögzült. (Rögtön hozzá is teszem, hogy a Harrison Ford alakította alak sokkal árnyaltabb, mint a regényeredeti, az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal megírt hőséé). Ezért a szereplőket jóformán csak a nevük és az események során betöltött szerepük határozza meg. Tény, hogy adott könyvön belül mindaz, amit tesznek viszonylag következetes, koherens.
Viszont nem egy esetben egyszerűen főszereplőt, szempontot vált, van, hogy teljesen el is felejti, ejti az eddigi központi figurát, és egy teljesen másikat állít a középpontba. Mondom, mindent a cselekmény egészéért!

Vannak könyvei, amelyekben mindez zavaróvá is válik, úgy tűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné az olvasó, az olvasói elvárások, sőt a történetmesélés belső logikájának a szabályai sem. Ha őt nem érdekli egy alak, ne érdekelje az olvasót sem, vegye tudomásul, hogy továbbléptünk, aki idáig volt, eztán nincsen, nem is lesz, punktum, tessen a sztorira koncentrálni!

Éppen emiatt PKD nem szereti a teremtményeit még annyira sem, mint R. R. Martin, hullanak is mint a legyek, minden szemrebbenés nélkül. Ahogy az életben is.

Ahogy írtam fentebb, az amit megérteni vélünk, nagyjából soha nem az, aminek és ahogy látszik: a valóság változik, az okok és okozatok nagyjából mindig változnak.

AZ „ŰRLOTTÓ” TÖRTÉNETE
voltaképpen ott van a fülszövegben. Nem is szaporítom a szót.

A sztori nagyjából tényleg ennyi. Érdekes. Ahogyan a könyv is az. Tehát az összefoglaló nem csupán egy spoilerező konjunktúra bevált eszköze. (Mondjuk az évszámot nem tudom, honnan vette a fülszöveg megalkotója, de lehet, én voltam figyelmetlen.)

Persze van, ami nem került bele a fülszövegbe. Például a társadalmi tagolódás, a képzetlenek és a képzettek két kasztja, és a kasztokon belüli lépcsők elképzelése. A kasztok között nincsen átjárás, az előbbiek értéktelenek, de az utóbbiak is jobbára fogyóeszközök. Ahogy arról sincsen szó, hogy a becsületnek komoly értéke van: akire a szereplők felesküdtek, azt kutya kötelességük szolgálni, ha a fene fenét eszik is. Kivéve, ha az oltalmazó szegi meg az eskü alapját, akkor a hűbéres pattanhat. De még ezt sem áll jogában teljes mértékben egyedül eldönteni. Vannak itt szabályok, kérem!

És ami még hiányzik a fülszövegből:
(Ismét hagyok olvasnivalót a blogon is, ha érdekel, kérlek, lavírozz Ide:)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/07/25/philip_k_dic…

B_Petra>!
Philip K. Dick: Űrlottó

PKD rajongó vagyok ugyan, de ez nem igazi elgurult a gyógyszerem és zseniális remekmű született speciális esete. Lehet itt még nem elég előrehaladott a PKD szindróma. Fanoknak újabb Dick dózis, de nem üt ki eléggé.

1 hozzászólás
Nevox>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Egyedülálló PKD munkássága, mivel minden műve az ötven, hatvan év távlatából megdöbbentően aktuális jóllehet kissé közhelyes ezt már leírni. A könyvön érezhető, hogy nem annyira letisztult, kissé döcögős korai műve, de minden megvan benne, ami PKD-re jellemző, paranoia, tudatmódosítás, kifacsart világrend, ahol semmi sem biztos, minden egy csapásra megváltozhat. A címválasztás ugyan nem mutatja olyan hűen a könyv történéseit, de olyan világot mutat nekünk, ahol a hatalom utáni játszmában a vakszerencse valakit a csúcsról a mélybe taszíthat. Az emberi vágyakról és a hatalom utáni öldöklő küzdelem a véletlenszerűen változók között, igazi metaforikus kép. Tele van szenzációs ötletekkel, melyek jóval túlmutatnak nemcsak a regény méretein, de a korán is. Aki szereti PKD-et mindenképp olvassa el, de első olvasmánynak nehéz tőle.

TóthEdina>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Már több kötetet olvastam az írótól, eddig ez a legjobbak között volt. Nagyon gyorsan elolvastam. :) Eléggé elgondolkodtató ez a világ, ahol egy lottó dönthetne arról, hogy ki legyen a vezető, de ijesztő is lenne az, hogy szinte mint egy kvízműsorban rögtön el is indulna ellened egy orgyilkos. Hát nem akarnék így vezető lenni. :D Végig izgultam a szereplőink miatt, nekem a befejezés pedig kifejezetten tetszett. Kár, hogy ez a kötet elég rövidke olvastam volna még erről a világról :)


Népszerű idézetek

Blaire>!

– Tudom, beteg ember vagyok (…) – És minél többet látok, annál betegebb leszek. Olyan beteg vagyok, hogy azt hiszem, mindenki más beteg, és csak én vagyok egészséges. Ez elég súlyos állapot, nem?

89. oldal

1 hozzászólás
dmds218 I>!

– Fura alak vagyok. Néha magam sem tudom, mit fogok csinálni vagy mondani. Néha saját magamnak is idegen vagyok. Néha engem is meglep, amit csinálok, és nem értem, miért csinálom.

106. oldal

Buzánszky_Vírus_Dávid>!

Hatmilliárdan élünk ebben a rendszerben, és a legtöbbünk szerint a rendszer jól működik. Forduljak szembe mindenkivel körülöttem? Hiszen mind betartják a törvényt. Boldogok, elégedettek, jó állásuk van, finom ételeket esznek, szép lakásban laknak. Eleanor Stevens azt mondta, beteg az elmém. Honnan tudhatom, hogy nem vagyok elmebeteg különc? Kvázi pszichotikus?
-Hinnie kell magában
-Mindenki hisz magában- Ez nem különleges. Addig tűrtem a korrupciót, amíg bírtam, aztán fellázadtam. De talán nekik van igazuk, talán bűnöző vagyok.

161. oldal

ViraMors P>!

– Az emberek a valóságosak, nem az intézmények meg az irodák.

ViraMors P>!

Bárki. Bármi. Bárhol. Lehet rúzs, vattacukor, tükör, újság, pénzérme, zsebkendő. A modern csúcsfegyverek végtelenül változatosak.

BBetti86 >!

– Mit csinál az ember, ha felfedezi, hogy a szabályok miatt nem nyerhet?
– Azt csinálja, amit én: új szabályokat állít fel, és azok szerint játszik.

192. oldal

Anikó_Kádár P>!

– Te elmebeteg vagy. Valami baj van veled.
– Tudom, beteg ember vagyok – értett egyet Benteley. – És minél többet látok, annál betegebb leszek. Olyan beteg vagyok, hogy azt hiszem, mindenki más beteg, és csak én vagyok egészséges. Ez elég súlyos állapot, nem?


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Végjáték
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Ernest Cline: Ready Player One
Paul S. Kemp: Árulás
Larry Niven – Steven Barnes: Álompark
Iain M. Banks: A játékmester
Karen Traviss: Üllő Kapu
Christopher Black: Az elvarázsolt űr-kastély
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Arszen és a játék hatalma
Jeanne Ryan: Nerve – Idegpálya