Űrlottó 88 csillagozás

Philip K. Dick: Űrlottó

A távoli jövőben bárki lehet a Naprendszer vezetője: nincsenek választások, nincsenek alkalmassági tesztek, nincs semmiféle feltétel. Minden az űrlottón múlik, és amikor a mágneses lottópalack pörög, bárkiből a világ abszolút uralkodója, a Kvízmester lehet. Csakhogy, amikor egy új Kvízmester hatalomra kerül, az elődjének még vannak bizonyos jogai, például orgyilkosokat küldhet az új vezető meggyilkolására.

2203-ban egy különös szekta vezetője lesz az új Kvízmester, és az addig zökkenőmentesen működő rendszer hirtelen akadozni kezd. A korábbi vezető mindent megtesz, hogy olyan orgyilkost találjon, aki átjut a telepata testőrökön, ám amikor az egyik alkalmazott átáll a másik oldalra, aggasztó tények kerülnek napvilágra a lottórendszerről, és elképzelhető, hogy ezúttal senki nem nyerhet.

Az Űrlottó, Philip K. Dick első, 1955-ben megjelent regénye még ma is szellemes és eredeti, okos és lebilincselő mű.

Eredeti megjelenés éve: 1955

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
208 oldal · ISBN: 9789634197614 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
202 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197607 · Fordította: Pék Zoltán

Most olvassa 3

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
Philip K. Dick: Űrlottó

„Miért létezik a Kihívás? Az egész üvegrendszert azért találták ki, hogy védelmezzen minket; találomra emel fel és taszít le embereket, találomra választja az embereket véletlenszerű időközönként. Senki sem tarthatja meg a hatalmat, senki sem tudja, mi lesz a státusa jövőre vagy akár jövő héten. A Kihívás valami mástól véd bennünket. Az inkompetensektől, a bolondoktól és az őrültektől. Teljes biztonságban vagyunk: sem despoták, sem eszelősök.”
Eleinte azt sem tudtam, hol vagyunk, mikor vagyunk, mi történik. Hiányoltam, hogy nincs narrációba ékelt magyarázat a világról, csak valami zagyvaság sorsolásról meg amulettekről. Aztán a 42. oldalon a fentebbi idézet megvilágította a helyzetet, és elkezdett összeállni a kép: az egész sorsolás, kiválasztás tulajdonképpen egy válaszreakció. A könyv 1955-ös, vagyis nem mai darab. Talán valamelyik szereplő később meg is említi a II. világháborút, ha jól emlékszem (elég sok mindent olvastam mostanában, párhuzamosan is, ezért biztosra nem jelentem ezt ki), de a lényeg, hogy akkor az egész kitalált világ egyfajta válaszreakció arra, ami bő 10 évvel korábban történ. Így a háború lezárása után elképzelhetővé vált legalább a szórakoztató irodalom szintjén egy olyan rendszer, ahol nem lehet zsarnoksággal, elnyomással, katonai fölénnyel hatalomra törni, mert a vezetőket véletlenszerűen választják, és a rájuk küldött bérgyilkosok pedig a természetes szelekciót testesítik meg, hiszen az erős, a kompetens fennmarad (lekapcsolja a bérgyilkost), a gyenge meg elhullik, és minél hamarabb, annál jobb. Maga az elmélet jó és érdekes, de azért vannak gyenge pontjai, hiszen értem én, hogy a Kiválasztás ellensúlya a Kihívás, de pl. a fanatikusokkal senki nem számolt.
Kicsit érződik a kor ezen a szövegen. Nehéz megmagyaráznom, de gyakran azt éreztem, hogy a díszlet pont olyan, ahogyan az 50-es, 60-as években a kétezres éveket elképzelték, valami olyasmi, mint A Jetson család c. rajzfilm sorozatban. A városok (telepek) feletti üvegbúrájú lakások, repülő autók, műanyag mindenhol. Vannak is erre utaló jelek, pl. a tévé kikapcsolásához oda kell menni a készülékhez, a pincérrobot lánctalpakon jár, a tépék ősei abból a Los-Angelesből származnak, amit szovjet rakétatámadás ért. Szovjet.
Mégis, minden avíttsága ellenére még mindig élvezhető történet, ami ármánykodást és karrierizmust tartalmaz. Márpedig ezek biztos, hogy jó darabig nem évülnek el.

Molymacska P>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Philip K. Dick könyvek nagyon rövidnek érződnek (és nem csak azért, mert tényleg kevesebb oldalszámmal rendelkeznek) mert olyan sodró a cselekmény, hogy az embernek sokszor pislogni sincs ideje, és már végi is a történetnek. Az Űrlottóval sincs ez másképpen.
A történetszerint a Kvízmestert egyfajta lottószerűen választják, és emiatt nagyon érdekesen alakul át maga a világ is. A politika megváltozik, a Kvízmesterek maradni akarnak, a szegények Kvízmesterek szeretnének lenni, hogy kitörjenek, de a valós világ alig-alig változik a most ismerettől, hiszen az emberek benne ugyanazok.
Ami érdekes volt benne, az a világ bemutatása, mivel nagyon aprólékos volt Nem csak a fő konfliktusra épített, mely gyakorlatilag bemutatja a különféle rétegeket a társadalomban, és így maga az alapkonfliktus is átalakul, ahogyan a Kvízmesterséget megismerhetjük. Kívülről, elvi részről nyilván tökéletesnek tűnik, mégsem az teljesen, és nem csak az orgyilkosok miatt.
Másrészről ott van a világ a kapitalizmus fricskája, ahol a termelés az első (és ahol rituális égetéseket tartanak). Amikor olvastam, nevettem rajta, míg ki nem derült, hogy ez a valóságban is jelen van off, ha nem is ennyire intenzíven.
Érdekes regény volt, és talán azért is kötött le ennyire, mert nagyon mai volt a könyv. Nagyon kortárs, mert a problémák nagyon jelenbeli problémák (ami nyilván megvalósításban néhol nem teljesen jó. Ez inkább a nyelvben, egyes technológiákban látszanak meg).
Alapvetően kellemes olvasmány, hozza azt, amit Dicktől elvárunk, elgondolkodtató, érdekes. Ajánlós olvasmány.

Morpheus>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Majdnem elfelejtettem, milyen is PKD történetet olvasni. :) Hiányoztak a telepaták meg az az őrület, ami az ő világát általában jellemzi, ami valójában csak egy kicsit más, mint a valódi világ, de pont ugyanolyan őrült, csak meg kell hallgatni a maszk és oltáselleneseket, a lapos föld és összeesküvés hívőket. Na ja, mert szembenézni a valósággal nehezebb, mint az őrületbe menekülni. Persze aki meg szembe néz a valósággal, attól őrül meg. Jól ki van ez találva, ilyen ez a vasbörtön…

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Unalmas lehet már a Dick könyvekről szóló értékeléseimet olvasni, de az élet kegyetlen, én meg nem tudok nem lelkendezni.

Igen, tudom; kezdetleges, meg kevésbé kidolgozott, korai regény, de valamiért a világomba ezek a dolgok nem hibaként jelennek meg egy PKD regény közben.
Most se volt lényegében semmiféle karakterépítés, nem voltak irodalmi tájleírások, nem volt elmagyarázva a prekogok jelenléte, meg az ilyen többi felesleges vacak ami csak az oldalakat szaporítaná :D
Más történeteinél biztos komoly csillaglevonásokat érne a dolog, de itt -számomra-spoiler nem is hiányoznak ezek az elemek. Nem is kell színezni, Dick mentálreccsét kérem, tisztán.
Megkaptam.

A sztori lendületes, követhető, fordulatos. Olyan filipkéjdikkes.
A fő irányvonal itt is a politika, talán a végső igazsághoz hasonlítanám.
Rá lehet mondani, hogy még mindig mennyire aktuális, de erről talán az tehet, hogy a politikai témák, meg a vele járó kapzsiság, hatalom vágy, stb. mindig aktuálisak maradnak, mivel nem sokat fejlődik az ember, emberiség, társadalom ebben a témakörben spoiler.
https://moly.hu/idezetek/1293011

A politikai vonal mellett a szerencsejáték is nagy szerepet kap, amiből remek gondolatkísérletek és létteóriák születnek.
Bár ez a borító és a cím láttán talán nem nagy meglepetés.
https://moly.hu/idezetek/1290518

A kiadás most kiemelkedően tetszik valamiért. Menő a borító. Meg az Agave kiadó is menő, hogy nem adta fel PKD mainstream regényei kiadása után, hanem belevágott a régi, kevésbé hypeolt, kockázatosabb könyveinek kiadásába is, hogy teljesebbé tegyék az életművet.
Remélem megéri. Az biztos, hogy sokunknak nagy örömet okoztok ezzel. Számomra ezek a regények is nagyon erősek, nagy hatást tudnak gyakorolni.
Köszönjük.
spoiler
https://moly.hu/idezetek/1290530

ViraMors P>!
Philip K. Dick: Űrlottó

A nagy pillanat jött és ment, most már történelem.

Óvakodjanak a sötétségtől és a szörnyektől!

Bárki. Bármi. Bárhol. Lehet rúzs, vattacukor, tükör, újság, pénzérme, zsebkendő. A modern csúcsfegyverek végtelenül változatosak.

Bár érezhetően korai és kiforratlan, és itt-ott nekem eléggé döcögős, de már itt is egyértelműen megvannak azok az alapok, amikre Philip K. Dick később igazán elborult dolgokat épített. Nem szeretek olyasmivel dobálózni, hogy 65 évesen is nagyon aktuális történet, de az az igazság, hogy hatalomért folyó gátlástalan, vérre menő csatározás – jelen állás szerint – sosem megy ki a divatból. Egy kifacsart társadalmat kapunk, ahol a vakvéletlen irányít spoiler, eszelős célokat és köztük megbújó emberi vágyakat. Egy játszmát, ahol bárki, bármikor áldozattá válhat, és soha semmi nem biztos. Elvégre ki tudja, milyen szörnyek rejtőznek a sötétben. Aki ma veled volt, holnap hátba szúr, vagy kilök a légzsilipen. Érdekes olvasmány, PKD-rajongóknak egyértelműen kötelező, első olvasmánynak viszont nem ajánlanám az írótól.
Plusz pont a magyar borítóért, az egyik kedvencem az utóbbi idpben megjelent PKD-könyvek közül.

ppuummukli>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Még nem olvastam hasonlót sem. Érdekesnek találtam az alapkoncepciót, eltartott egy kis ideig, amíg belerázódtam a történetbe. Pár helyen érezhető, hogy még az 1950-es években íródott a történet, de ez szerintem külön érdekesebbé tette. Ez volt az első könyvem Philip K. Dick-től, de ebből is érződik, hogy hatalmas fantáziával megáldott ember volt. A vége „kicsit semmilyen” lett, de ez valahogy végig érződött. Biztos, hogy fogok még olvasni az írótól a jövőben.

Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Philip K. Dick tipikusan az az író, akit számomra teljesen megmagyarázhatatlan okokból szeretek. A stílusával minden könyve olvasásakor meggyűlik a bajom, nehézkesen zökkenek bele a hangulatba, de ha sikerül, akkor fixen olyan élményt kapok, amit jó ideig nem felejtek el. Így volt ez a már említett Szárnyas fejvadász alapjául szolgáló Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? vagy a Lenn a sivár földön novelláskötet közben is, hát miért lett volna kivétel az Űrlottó?

Nem sok segítséget kaptam a világ felépítésének megértéséhez; úgy érzem, Dick hisz az in medias res erejében, mert már az első oldalakon a bonyodalom kellős közepén találtam magam. Ebben a távoli, erőteljesen disztopikus világban bárki, de tényleg bárki lehet legfőbb vezető, nem kell hozzá más, csupán vakszerencse. Ugye milyen meggyőzően hangzik? Ez alapján lehet pszichopata tömeggyilkos is a világ vezetője, a lényeg, hogy a rendszer működik. Éljenek a disztopiák! Igaz, Suzanne Collins?

Érdekes felvetés, hogy egyszer eljutna az emberiség arra a pontra, amikor képes a véletlenre bízni a világ igazgatását a béke fenntartása érdekében. Erőteljes ellentétek feszülnek egymásnak, hiszen miután az új Kvízmestert beiktatták, elődjének lehetősége nyílik orgyilkosokat küldeni utódjára, akik gyakorlatilag legálisan végezhetnek az ismert világ vezetőjével, akit telepatikus erővel rendelkező gárdisták próbálnak körmükszakadtáig életben tartani. A leírásnak megfelelő pörgős történetet kapunk, összeesküvésekkel, titkos fejlesztésekkel és valakivel, aki egyszerűen többet tud.

Ha van valami, amivel valószínűleg sosem fogok megbarátkozni P.K.D. munkásságában, az a karakterépítés. Pontosabban annak hiánya. Ha nem lenne ez a zseniálisnál kicsit több hangulat, ami ujjlenyomatként azonosítja írásait, és nem lennének ezek a kiváló történetek, akkor biztos, hogy néhány oldal után leraknám a könyveit, mert számomra nagyon fontos, hogy el tudjam képzelni a szereplőket kívülről is, belülről is. De annyira egyedi így is, annyira erős a szöveg, hogy ha hiányolom is a karakterek mélyebb bemutatását, akkor is elviszi a hátán az egészet az a bizonyos emlegetett hangulat.

https://csakegypercre.hu/philip-k-dick-urlotto-a-zseni-…

pat P>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Talán nem véletlen az, hogy a híres íróknak a híres regényeik a… nos, a leghíresebbek. A rosszabbakat meg talán jobb lenne, ha a feledés jótékony homálya fedné el.

Mert ez egészen rossz volt sajnos.
A 2.5 csillagot is csak Philip K. Dick iránti elfogultságom és nagyrabecsülésem adatta velem… Ugyanez egy random, mondjuk első kötetes szerző tollából max. másfél csillag lett volna.

Természetesen voltak benne apró ötletek, szép villanások és eredeti gondolatok, a klasszikus dicki toposzok némelyike is felbukkan már itt, de összességében elég zsenge kis alkotás.
A végére már most nem emlékszem, a cselekményére is alig.
És ez persze nem kifejezetten nagy baj.

_Nikki>!
Philip K. Dick: Űrlottó

„Bár említettem, hogy még nincs sok tapasztalatom Philip K. Dick könyveivel, azért azt már meg tudom fogalmazni, hogy miért is szeretem őt olvasni és miért szeretnék a jövőben a többi művére is sort keríteni. Ha egy hasonlattal szeretnék élni, akkor azt mondanám, hogy PKD olyan számomra, mint a kedvenc grafikusaim egyike, valaki, aki néhány határozott és erőteljes vonallal képes komplett és a maga egyszerűségében mégis rettentő részletes világokat felvázolni.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.hu/2020/08/philip-k-dick-u…

kvzs P>!
Philip K. Dick: Űrlottó

Megint megállapítottam, hogy nem élnék a PKD által megálmodott világokban. És azt is, hogy őt viszont ezekért a megálmodott világokért imádom annyira.
Nem foglalkozik a karakterekkel, a történelemmel, a mélységekkel, csak az számít, hogy megmutassa egy újabb kiábrándult vízióját. Mi pedig megint kaptunk egy fájdalmasan aktuális és őszinte tükröt magunkról. Lehet, hogy mégis egy PKD által megálmodott világban élek?


Népszerű idézetek

Blaire>!

– Tudom, beteg ember vagyok (…) – És minél többet látok, annál betegebb leszek. Olyan beteg vagyok, hogy azt hiszem, mindenki más beteg, és csak én vagyok egészséges. Ez elég súlyos állapot, nem?

89. oldal

1 hozzászólás
Dyta_Kostova IP>!

Miért létezik a Kihívás? Az egész üvegrendszert azért találták ki, hogy védelmezzen minket; találomra emel fel és taszít le embereket, találomra választja az embereket véletlenszerű időközönként. Senki sem tarthatja meg a hatalmat, senki sem tudja, mi lesz a státusa jövőre vagy akár jövő héten. A Kihívás valami mástól véd bennünket. Az inkompetensektől, a bolondoktól és az őrültektől. Teljes biztonságban vagyunk: sem despoták, sem eszelősök.

42. oldal

Lidérckocsonya I>!

– Fura alak vagyok. Néha magam sem tudom, mit fogok csinálni vagy mondani. Néha saját magamnak is idegen vagyok. Néha engem is meglep, amit csinálok, és nem értem, miért csinálom.

106. oldal

Buzánszky_Vírus_Dávid>!

Hatmilliárdan élünk ebben a rendszerben, és a legtöbbünk szerint a rendszer jól működik. Forduljak szembe mindenkivel körülöttem? Hiszen mind betartják a törvényt. Boldogok, elégedettek, jó állásuk van, finom ételeket esznek, szép lakásban laknak. Eleanor Stevens azt mondta, beteg az elmém. Honnan tudhatom, hogy nem vagyok elmebeteg különc? Kvázi pszichotikus?
-Hinnie kell magában
-Mindenki hisz magában- Ez nem különleges. Addig tűrtem a korrupciót, amíg bírtam, aztán fellázadtam. De talán nekik van igazuk, talán bűnöző vagyok.

161. oldal

ViraMors P>!

– Az emberek a valóságosak, nem az intézmények meg az irodák.

BBetti86>!

– Mit csinál az ember, ha felfedezi, hogy a szabályok miatt nem nyerhet?
– Azt csinálja, amit én: új szabályokat állít fel, és azok szerint játszik.

192. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

De mit csináljon az ember egy ennyire romlott társadalomban? Engedelmeskedjen a romlott törvényeknek? Törvénysértés megszegni egy korrupt törtvényt vagy egy korrupt esküt?

160. oldal

ViraMors P>!

Bárki. Bármi. Bárhol. Lehet rúzs, vattacukor, tükör, újság, pénzérme, zsebkendő. A modern csúcsfegyverek végtelenül változatosak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Ernest Cline: Ready Player Two
Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: Végjáték
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember
Kim Stanley Robinson: 2312
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Ellenállók