Megjelenésének várható időpontja: 2020. január 28.

Ubik 295 csillagozás

Philip K. Dick: Ubik Philip K. Dick: Ubik Philip K. Dick: Ubik

Glen Runciter halott. Nem él. Nincs az élők sorában. Vagy mégis?

Mindenesetre valaki meghalt abban a robbantásos merényletben, melyet Glen Runciter üzleti ellenfelei szerveztek. Úgyhogy Runciter temetése hamarosan megtörténik Des Moines-ban, de ennek ellenére gyászoló beosztottai rejtélyes üzeneteket kapnak tőle. A világ pedig egyre furcsább módon viselkedik körülöttük, melyből arra következtetnek, hogy valami végzetes és mindent megváltoztató dolog közeledik feléjük. Esetleg már meg is érkezett?

Philip K. Dick birodalmában a végső igazság nem is annyira végső, a valóság és az illúzió pedig ugyanolyan könnyedén cserél helyet, mint a múlt és a jövő. Az UBIK klasszikus science-fiction halálról és megváltásról. De vigyázat! Csak az előírt adagokban, rendeltetésszerűen és kellő körültekintéssel alkalmazható!

Eredeti megjelenés éve: 1969

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Galaktika Baráti Kör Könyvklub, Philip K. Dick

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197010 · Fordította: Németh Attila · Megjelenés időpontja: 2020. január 28.
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2009
224 oldal · ISBN: 9789639868557 · Fordította: Németh Attila
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2004
218 oldal · ISBN: 9638648341 · Fordította: Németh Attila

2 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 68

Most olvassa 10

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 99


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
Philip K. Dick: Ubik

Felütésnek adott egy világ, ahol lefagyasztott, klinikai halottak irányíthatnak vállalatokat, miközben az élőktől minden ajtó (még a saját hűtődé is!) öt centet kér, mielőtt kinyílna. Ahol minden sarkon különleges pszi-képességekkel bíró „tehetségekbe” botlasz, és ahol kockázatmentesítő multicégek szakosodnak a megfelelő „antitehetségek” alkalmazására, kiszolgálva az ún. normalitás védelmének piaci keresletét.
A kissé noir hangulatú, ügynökelhárítós akciótörténetbe aztán lassan, de biztosan kúsznak be olyan szürreális, zavarbaejtő elemek, amelyek egy ennél is összetettebb, elvontabb történet kibontakozásával kecsegtetnek. És valóban, a virtuális valóság témakörének egy egészen korai és nagyon eredeti megközelítése ez a regény, ami a cselekmény bonyolódásával már-már egyféle pszichedelikus rémálomba csap át.

Irodalmi szempontból nem túl erős szöveg, mégis nagyon örülök hogy végre elolvastam. A látszat és valóság határfeszegetésében, a tudatosság és a képzelet hatásmechanizmusainak boncolgatásában igazi alapmű. Lehet a fél élet egész, és az egésznek tűnő fél? Haladhatunk előre a múltban? Manipulálhatjuk visszamenőleg a jövőt, ami még meg sem történt? Egyáltalán van-e bármilyen fogódzónk térben és időben, vagy a valóság egyszerűen csak annyi amennyit elhiszünk belőle? Megbirkózhat-e az elme ilyen szintű rendezetlenséggel, vagy szükségszerű, hogy egy univerzálisan létező avagy annak feltételezett entitás spoiler tartsa össze ideig-óráig a részeket, amik feltartóztathatatlanul követik a lebomlás szabályait?
Szóval jó kis nyomasztó olvasmány. Ne ezt vigyétek a strandra! :)

5 hozzászólás
>!
SteelCurtain
Philip K. Dick: Ubik

Szerintem K. Dick tipikusan az az író, akinek feltalálták a szerzőpáros intézményét. Kár, hogy sohasem élt ezzel a lehetőséggel. Fantasztikusan termékeny elméje úgy nyakon zúdítja ötleteivel a gyanútlan olvasót, hogy kész csoda ha az illető ép nyakcsigolyával csukja be a végén a könyvet. De a rengeteg sziporkázó ötlet egyszerűen nem hagy neki időt az apró munkára, a részletek alapos kidolgozására. A nagyság átka. Egy fantáziátlan fantáziacsiszoló mesterembert kellett volna társként maga mellé emelnie, s ma K. Dick etalon lenne a műfajában.
Ez a regénye is egy olyan ötletparádé, amiből szerényebb fantáziájú, és időben el nem temetett író három életművet is kikanyarított volna. PKD meg üldözéses versenyben veri a billentyűzetet, mert félő, hogy gondolatai lehagyják az ujjait. A készre csiszoltság hiányát érzékeltem ezen a művén – is. Nem akadozik, nem csikorog, s mégis valami hiányérzetet kelt. Az élők, és a félig élő nem egészen elhunytak (félők) témája oly sok csavarral lett prezentálva, hogy a végén az olvasó már nemcsak az egyes szereplők hovatartozását érzi kétségesnek, de lassan már abban sem bizonyos, hogy éppen nem egy élő regény tapogatja le egy óvatlan (félő) olvasó agyát.

>!
marcipáncica P
Philip K. Dick: Ubik

Az Ubik Dick egyik legelismertebb és egyik legjobbként nyilvántartott regénye, és az elolvasása után könnyű is belátni, hogy miért. Dick talán ebben a regényében érte el a tökéletes egyensúlyt a fordulatos sci-fi történet és az egzisztenciális válságra, a valóságba és önmagunkba vetett hit elvesztésére épülő rémálom között, amiben a metafizikai, ontológiai útvesztő nem telepszik rá a cselekményre, hanem szerves részeként működik.
Dick mesteri módon manipulálja a könyvben szereplő tényeket, játszik a cselekménnyel, térrel és idővel, szereplőivel és az olvasóval. Az egyfelől nagyon olvasmányos, sodró lendületű és egyedi sci-fi történet felsőbb rétegei alatt meghúzódik egy nagyon erős teológiai metafora, ami néha kicsit erősebben bukkan a felszínre, háttérbe szorítva a cselekményt, ami arra kényszerítik az olvasót, hogy kicsit lassítson, és visszatekintsen az addig olvasottakra, összegezzen és értelmezzen. Ezekből az abszurd kipillantásokból egy éles vágással, mégis zökkenőmentesen, tökéletesen tereli vissza a cselekményt a fő sodorba.
A regényt nagyon erősen tartja össze Dick írói hangja, szokásosnak tekinthető eszköztára, amit ebben a könyvek kifejezetten kiemelkedőnek éreztem. A műveiben általános paranoiás rettegés talán az Ubikban tetőzik a leginkább, az elszigetelődés, az elidegenedés, a megszokott élettől való elszakadás és a kiút kétségbeesett keresése rendkívül hatásos eszközei a félelemkeltésnek, Dick briliánsan ülteti bele a kis bogarat az olvasó fejébe, tökéletesen megteremtve a véget nem érő rémálom képét, anélkül, hogy valódi világvégét, idegen inváziót, vagy pusztító vírusokat vizionálna.
Mostanában nem voltam maradéktalanul elégedett a szemem elé kerülő Dick regényekkel, kezdtem is kicsit aggódni, hogy a fiatalkori lelkesedésem csökkent valamicskét, de az Ubik (újfent) bebizonyított, hogy Dick egy istenáldotta zseni.

>!
LRn
Philip K. Dick: Ubik

Csúnya hiányosság, de ezelőtt még semmit sem olvastam PKD-től. Tavaly azonban elhatároztam, hogy kitöltöm a sci-fi regényeknek fenntartott űrt magamban, és bepótolom a lemaradást: új és klasszikus műveket egyaránt tervezek olvasni, PKD pedig természetesen elmaradhatatlan eleme ennek a folyamatnak.

…és már megint egy regény, amelynek a befejezése után csak csapkodom a fejem, hogy miért nem olvastam én ezt kamaszkoromban!

Nagyon nehéz félretenni ezt a szöveget, rendkívül erős a sodrása: végig bizonytalanságban tart, és folyamatosan azt éreztem olvasás közben, hogy mostmáraztántényleg tudni akarom, mi történik itt! Aztán mire nagyjából a helyére kerül minden, egy laza csuklómozdulattal csavarint egyet a végén, nehogy kényelmesen hátra tudjon dőlni a kedves olvasó… És nagyon szerettem ezért.

Az Ubik világa egy olyan világ, ahol külön iparág épül arra, hogy az anti-tehetségeket összegyűjtsék, s velük – megrendelésre – tompítsák a pszi-képességekkel rendelkező emberek tehetségét. Egy olyan világ, ahol nem elég megvásárolni/kibérelni egy lakást – az ajtók minden alkalommal pénzbedobásra nyílnak. Egy olyan világ, ahol a halál még nem a vég, hiszen egy ideig féletben („jégre tett”, féléletű állapotban) is kommunikálhatnak az emberek, így akár a munkájukat is tovább végezhetik… Az Ubik világa tele van filozofikus gondolatkísérletekkel és társadalomkritikával, ami még ma is aktuális. Mindezt könnyed, szórakoztató köntösben kapjuk meg, sci-finek, kriminek, thrillernek álcázva, s a gördülékenység ellenére is kihegyezett figyelemmel követjük, hogy le ne maradjunk valamiről, mert mindig hiányzik egy kicsi a megértéshez, mindig eltűnik a valóság és illúzió közötti határ.

Azért minden pozitívuma mellett el kell ismerni, hogy irodalmilag nem a legigényesebb szöveg, s hiába izgalmas a mondanivalója, technikailag nem valami ügyes. Ezt sajnálom, mert igazán kiemelkedő alkotás is lehetne, így azonban megmarad nagyon szerethető és élvezetes(en nyomasztó) zsánerregénynek.

2 hozzászólás
>!
kvzs P
Philip K. Dick: Ubik

PKD felskiccelt egy világot, majd atomjaira robbantotta, és úgy ragasztotta a darabokat újra össze, hogy sehol nem passzoltak az érintkezési felületek, az egész mégis működött. Mintha egy ember úgy ébredne, hogy kéz van a lábai helyén, a szájával lát, és ez teljesen természetesnek tűnne.
Ebben a könyvben az idő úgy halad előre, hogy visszafelé megy, a kint bent van, a bent meg sehol, az elő halott, a halott pedig féletben van. Félelmetes, hogy PKD mennyire relativizálja a valóságot.
Kedves csemege volt számomra az ősi hitvilágok részleteinek felvillantása (reinkarnáció, a szó teremtő ereje stb)

3 hozzászólás
>!
Algernon +SP
Philip K. Dick: Ubik

Képzeld el, hogy az általad valóságnak hitt világ nem a valóság, még csak nem is az a világ, amiben éltél. A kicsiny szelet, amit sajátodnak hittél, összezuhant, és önmagából született újjá.
Mit gondolsz, hogyan viselkednél akkor, ha láttad egy dolog, egy tárgy jövőjét, az pedig felfedi előtted korábbi megjelenési formáit? Ha az információ hatalom, és minden az entrópia felé törekszik?
Az idő a múltból a jelenen át a jövő felé halad. Vagy mégsem?
Aki meghalt, az nem halt meg egészen, féletben még kapcsolatba léphetsz vele, még itt van, de te már nem biztos, hogy itt vagy. Vagy mindig is itt voltál, és ők mentek tovább? Egyáltalán hol van az az „itt”?
A könyv mesél egy helyről, és időről, melyet nem értesz meg, melyet maguk a szereplők sem értenek.
A történet azért történhetett meg úgy, ahogy, mert igaz lenne?
Amikor pedig már azt hitted, találtál biztos pontot, PKD kifordítja sarkaiból a feje tetejére állt világot. Te pedig nem tehetsz semmit, csak fejet hajtasz előtte, mert megint megcsinálta.
Nincsenek jó vagy helyes válaszok. Végső válasz pedig végképp nincs. Csak Philip K. Dick van, aki újra bevezetett saját labirintusába, de úgy, hogy ki sem keveredsz belőle jó ideig.

2 hozzászólás
>!
Isley
Philip K. Dick: Ubik

Az Ubik első ránézésre olyan ontológiai kérdéskörrel foglalkozik, amiről már az ókori görög szofisták is írtak. Olyan dinamikusan csavarja a valóságot és annak értelmezését, hogy nem lehet a regény szereplőire vonatkozóan még a legalapvetőbb megállapításokat sem megtenni: ki él, ki fél ("félig él"). De nem csupán ezt a jól ismert ontológiai-episztemológiai kérdéskört járja körül, hanem Dick az általa itt megteremtett világgal egy olyan harcot mutat be, mely eredetinek mondható (ez óriási szó!), és csak a legvégén derül ki, hogy mi is ez. Nos, ez nagyjából minden másról is elmondható, a legvégéig bizonytalanságban hagyja az olvasót Dick. Tetszett az is, hogy a regény bár nem ad mindenre választ, magával az Ubikkal kapcsolatban is sok nyitottan hagyott kérdés maradt, viszont nem is nevezném lezáratlannak, mert Dick nem „fáradt” el a végére sem, így képes volt, ki tudja hanyadjára, még egyszer feje tetejére állítani mindent.

>!
Zonyika P
Philip K. Dick: Ubik

PKD már megint ragasztót írt. Csöpög a lapok közül és gyorsan rá is szárad a kezemre. Botrányos…
PKD már megint egy örvénybe sodort, minél mélyebbre kerültem, ennél jobban húzott be- és lefelé.
PKD már megint egyedit írt. Lassan az egyediséget fogom megunni nála. Amit nem lehet.
PKD már megint PKD. UTÁLLAK, PKD!

>!
risingsun
Philip K. Dick: Ubik

Ubik! Próbálja ki, élvezze a gondoskodást! Vigyázat: csak előírásszerűen használja, nagy óvatossággal!
Röviden és tömören így tudnám összefoglalni a könyvvel kapcsolatos érzéseimet. Kipróbáltam és élveztem, noha az első pár fejezet még zavaros volt, de aztán tisztult a kép, úgy érzetem összeáll a kép a fejemben, hogy aztán a végén totál összekuszálódjon minden. De ezt már kezdem megszokni Dick-nél, tehát ez így rendben is van. Igyekeztem előírásszerűen használni, azaz szép sorban haladtam a fejezetekkel, a könyv állapotára is vigyáztam, nem szamárfüleztem össze, nem törtem meg a gerincét és egyebek. Nagy óvatossággal azonban nem voltam, mert a könyv felétől nagyjából egyben le is nyeltem az egészet, ami megfeküdte kicsit a gyomromat. Volt utáni min rágódni, volt mit megemészteni.

Dick tehát megint megcsinálta. Felépített majd kifordított egy világot, melyben úgy vezet végig bennünket, hogy azt közben élvezzük. Ritka perverz egy művészet ez. De hát pont ezt szeretjük benne…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2004
218 oldal · ISBN: 9638648341 · Fordította: Németh Attila
>!
Aliko P
Philip K. Dick: Ubik

Egy újabb PKD mű, egy újabb szerelem! Hogy ezen én mért nem lepődök meg? :)

A múltkor egy beszélgetés során Philip K. Dick-re terelődött a téma és ott mesélte egy szintén fanatikus ismerős, hogy ő anno az Agave szavazás eredménye szerint kezdte el olvasni a könyveit. Mi? Milyen szavazás?

Haza érve rá is gugliztam a témára és jöttek a találatok szépen. Erről én csúnyán lemaradtam, de ha már szavazni nem tudok, nézzük a dobogósok közül mi maradt ki az életemből…. Na pont az aranyérmes nem járt még a kezembe :o Ezt sürgősen pótolni kell! Testhosszal verte az Álmodnak- e az androidok…-at és a Kamera által homályosan-t is, szóval, ha ez nem bunda, akkor valami übergigamega könyv kell, hogy legyen. Lessünk is be a puha fedél alá!

Ubik. A könyvet 1966 –ban írta Dick és ez valami hatalmas. Egyszerűen letehetetlen. Kemény és nehezen követhető regény, de isteni jó! Kész káosz az egész. Nagyon oda kell figyelni a sztorira, de megéri a befektetett energia, mert nagyszerű alkotás. Egy igazi entrópia, ami sötét hangulatú és kissé morbid. Pont, ahogy a szerzőtől ezt már megszoktuk.

A regény hozza a szokásos dick-i elemeket, mind hősök, mind mondani való tekintetében. Szóval egy vérbeli Dick mániás nem fog meglepődni azon, ha felsorolom, milyen részekből épül fel a kötet, olvastuk ezt tőle már ezer féle formában, de szerintem megunhatatlan. Lesz itt valóság és képzelet ütköztetése. Kapunk vallási tézist és Istenről elmélkedést. Egy kis társadalomkritikát és önelemzést. Na meg jönnek a megszokott életrajzi elemek is.

Adva van egy újabb anti-hős Joe Chip személyében (lassan egy egész légió lesz belőlük), aki egy igazi szerencsétlen fazon. Mindennapos gondokkal küzd és az anyagi helyzete is a békasegge alatt van. A mélypont az, amikor a lakását sem tudja elhagyni, mert nem tudja kifizetni az ajtót. Aztán jön a NŐ, akit most épp Pat-nak hívnak, de már annyi néven találkoztunk vele is. Szerepét tekintve pedig egyetlen feladata van, még hozzá az, hogy romlásba döntse hősünket. És jön a főnök, a regény másik főszereplője Chippel párhuzamban, Glen Runciter a kockázat mentesítő cég tulajdonosa.

Kapunk egy kifacsart világot, ahol pszik és anti-pszik harcolnak egymással, persze itt nem a küzdelmen és a csatákon lesz a hangsúly ez nem egy katonai sci-fi. Sőőőt nem is hard sci-fi. A mögöttes tartalomra és a filozófiára kell figyelni. A szerző hihetetlen fontos gondolatokat fogalmaz meg az emberekről, a társadalomról és a világról. A képzelet és a valóság miben létét feszegeti. A vallásosság kérdéskörét járja körbe többször is. Teológiai és filozófia problémákról értekezik. A Nő és a Férfi létét, miben létét és harcát boncolgatja. Mesél az Istenről, és itt nem a bájos, megbocsátó és kedves apafiguráról, hanem egy valóságos, kicsit elvadult „lényről” szól, illetve beszél a Sátánról és a halálról is. A szerző komplex gondolatokat megfogalmazva, értéket közvetítve próbálja nevelni olvasóit. Könyvében az elmélyülésen van a hangsúly. A regény a válaszkeresésről szól. Napjaink társadalmi problémáin túl pedig, az egyéni gondokra is szépen reflektál az író. Úgy mint a magány, sokszor társas magány, az elveszettség érzése, a látszat valóságok miatti zavar és a környezet megismerhetetlensége miatti félelem.

Történetét tekintve egy tíz (akarom mondani 11) kicsi néger a holdon történetnek mondhatnám, de persze nem teljesen ilyen egyszerű az egész. A szokásos húzással a szerző millió darabra töri a képet és száz másik töredékkel együtt egy hengerfejes mosógépbe dobva elkeveri azt. Aztán felénk áll egy pálcával, hogy rakjuk ki. Őrület. Egy másodpercnyi pihenés sincs. Folyamatosan figyelni kell, mert különben elveszítjük a fonalat.

A regény egy különleges világban játszódik ahol a „más” már nem is olyan különleges. Jönnek a pszik vagyis telepaták, prekogok, parakinetisták, animátorok és feltámasztók, illetve az antipszik, vagyis a tétlenek és a félők. Aztán itt a Cég, ami antik alkalmazásával a psziket semlegesíti. És végül a Feladat. Pár ismeretlen pszit kell semlegesíteni a holdon. Szóval hőseink a Lunára repülnek és beüt a krach. Koncentráljunk mert mindjárt kitör a káosz! Jön a robbanás és kezdődik a halott, nem halott játék. Kapaszkodjunk meg a székünkben, itt a hullámvasút. Az ezernyi szál összegubancolódik, nem is egyszer. Koncentráljunk! Vegyünk egy nagy levegőt, mindjárt ott vagyunk. Leránt az örvény és kezdődik az őrület.

Jönnek a kérdések. Runciter halott… vagy még sem? Akkor nem is neki hanem a csapatnak harangoztak? Hogy jelenhet meg időről időre a csapat előtt? Mi az Ubik?

A gyakori időugrásoknak hála pikk -pakk elveszítjük a talajt a lábunk alól, de na aggódjunk csak hagyjuk magunkat sodortatni. Itt semmi sem biztos és nincsenek fix pontok, így kár is görcsölni. Végül az Ubik miben létére is fény derül, de ez is olyan dicki mindent bele. Lesz spray és balzsam, de aranylapos kis folyadék is….

A mű egy fejetetejére állított világ. Egy igazi vad látomás. Mondhatnám egy begombázott lázálomnak is. De jó! A történet nagyszerűen van elmesélve és Dickhez képeset meglepően összeszedetten van tálalva, így joggal mondhatjuk az egyik legkiforrottabb regényének. Szóval csak ajánlani tudom, na nem mint könnyed délutáni olvasmány. Ezt nem lehet tévénézés közben lapozgatni. Ehhez tényleg oda kell ülni és kizárni minden zavaró tényezőt, mert különben elveszik az ember a végtelen tengerében.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Micsoda őrült egy elmélet… hát Platón nem gondolt ki semmit, ami túlélné ezt a pusztulást, valami belső sérthetetlen magot? Az ősi dualizmus tézise: a testé és a léleké. A test léte véget ér, mint Wendyé, a lelke pedig… mint fészkéről a vándormadár elszáll. Talán igen, gondolta. Hogy újjászülethessen, ahogy a Tibeti halottaskönyv is megírja. Akkor hát igaz. Krisztusom, nagyon remélem! Mert ebben az esetben találkozunk még. Az erdő végében, jutott eszébe a Micimackó, ahol egy kisfiú meg a medvéje játszani fognak… elpusztíthatatlanul, tette hozzá. Mint mindannyian. Mackóval együtt egy tisztább, elviselhetőbb helyre kerülünk.

166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Micimackó
4 hozzászólás
>!
Brigi007

– Az ötvencentesen nem Walt Disney fejének kéne lennie? – érdeklődött Sammy.
– Vagy Disneyének – válaszolta Al –, vagy ha nem olyan friss, Fidel Castroénak.

108. oldal

>!
Cicu

– Mióta kell neked pszichedelikus drog a hallucinációkhoz? – szólt oda Don Deny Francesca Spanishnek. – Az egész életed egyetlen éber lázálom.

83. oldal (Móra, 1992)

2 hozzászólás
>!
DoraAnn

– Meg fogja érteni, hogy igazam van – folytatta az ajtó. Hangja önelégülten csengett.
A mosogató melletti fiókból Joe Chip előkapott egy rozsdamentes acélpengéjű kést, azzal állt neki szisztematikusan szétcsavarozni pénznyelő ajtaja zárszerkezetét.
– Be fogom perelni – szólt az automata, ahogy az első csavar kiesett.
– Ajtó még úgysem perelt be – válaszolta Joe Chip. – De azt hiszem, túl fogom élni.

30. oldal

>!
Gigger

Micsoda látvány, gondolta. A történelemkönyv egy elfeledett lapja. Egy másik évezred maradványai keltek új életre,mely semmiféle kapcsolatban nem áll az ismerős, való világgal. A fantázia szüleménye, ami csupán egy pillanatra úszott be a látóterébe. Hamarosan ez is eltűnik; nincs több esélye a túlélésre, mint a modern tárgyaknak. A visszafejlődési folyamata ezt is elsöpri, mint minden mást.

>!
szangi P

Mr. Runciter, ne hagyja a talamuszát eluralkodni a cerebrális kortexe fölött.

71. oldal

>!
Gigger

– Egy szép nap – szólt Joe gyűlölettel – a hozzám hasonló kisemberek föllázadnak, elsöpörnek benneteket, és akkor véget ér a homeosztatikus gépezetek zsarnoki uralma. Ismét becsülete lesz az emberi értékrendnek, az együttérzésnek és az egyszerű melegségnek, s ha ez egyszer megtörténik, egy hozzám hasonló valaki, aki rengeteg megpróbáltatáson ment át, és igazán szűksége van egy forró kávéra, hogy idő előtt össze ne essen, végre megkaphatja majd azt a kávét, akár van épp nála annyi poszkred, akár nincs.

>!
Gigger

Ha én meghalok, mondta magában Herbert Schönheit von Vogelsang, azt hiszem, a végrendeletemben meghagyom, az örököseimnek,hogy minden száz évben egyszer ébresszenek fel. Így figyelemmel kísérhetem az emberiség sorsának alakulását. Ez persze jelentős anyagi terheket róna rájuk, és ő pontosan tudta, mit érne el vele. Előbb vagy utóbb föllázadnának végakarata ellen, kivetetnék a testét a fagyasztóból, és – Isten ne adja – tán még el is temetnék. A temetés barbár szokás – mormolta Herbert hangosan. – Kultúránk primitív kezdeti időszakának maradványa.

>!
Hush_Campo

– Mindenféle orvosi szolgáltatásunk ingyenes válaszolta Miss Wirt. – A páciensre hárul azonban annak terhe, hogy bebizonyítsa, valóban beteg.

>!
Hush_Campo

– Egy szép napon – szólt Joe gyűlölettel – a hozzám hasonló kisemberek föllázadnak, elsöpörnek benneteket, és akkor véget ér a homeosztatikus gépezetek zsarnoki uralma. Ismét becsülete lesz az emberi értékrendnek, az együttérzésnek és az egyszerű melegségnek, s ha ez egyszer megtörténik egy hozzám hasonló valaki, aki rengeteg megpróbáltatáson ment át, és igazán szüksége van egy forró kávéra, hogy idő előtt össze ne essen, végre megkaphatja majd azt a kávét, akár van épp nála annyi poszkred, akár nincs.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stanisław Ignacy Witkiewicz: Telhetetlenség
Jiří Marek: Boldogkor
Vladimir Nabokov: Ada
Stanisław Lem: Magellán-felhő
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Ernest Cline: Ready Player One
Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Michael Crichton: Jurassic Park
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg