A Föld 2004. évében is a HATALOM a cél, a fegyver félelmetes – pszichológiai. Lilo Topchev és Lars Powderdry, a „kiválasztottak” transzállapotban dolgozó fegyvertervezők nehéz helyzetbe kerülnek… A szerelem, az örök emberi érzés összeköti, de hovatartozásuk szétválasztja őket…
Transz 46 csillagozás
A tökéletes fegyver címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1967
Enciklopédia 25
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 26
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
A Transz olyan, mint egy fix-up (azaz korábbi novellákból összeállított) regény – össze nem illő történetszálak, indokolatlannak tűnő ugrások jellemzik. És tudván, hogy Dick rendelésre írta a könyvet, bizony nem kizárt, hogy az asztalfiókban pihenő zsengék is utat találtak a kéziratba. (A könyvben szereplő egyik robotjáték egyébként a Harcjáték c. novella alapjául szolgált, ami magyarul az azonos című antológiában szerepel.) De a szerzőt ismerve azt sem zárhatjuk ki, hogy a káosz és az abszurditás maga volt a rendező elv.
A történetben a hidegháborús idők legnagyobb feltalálói valami rejtélyes hatalommal kommunikálnak (ez volna a "transz"), de ezt a – feltehetően – csodás képességet nem használják másra, mint hogy groteszk fegyvereket tervezzenek. A legfurább az egészben talán az, hogy senkinek nem tűnik fel ennek az értelmetlensége. Igaz, a média is erőteljes tevékenységet fejt ki, hogy ez így is maradjon. Kérdezzük csak meg Febbs urat, a könyv felfújt hólyag „átlagemberét”, aki mindig mindent jobban tud, és ha a kezébe kerülne a hatalom, ő aztán…
A két, egymással szemben álló fegyvertervező azonban nem is annyira egymással küzd, mint inkább saját lelki egyensúlyát keresi a megkergült világban, és ez már kifejezetten Dick-motívum. Akárcsak a történet közepén felbukkanó spoiler, amely megkérdőjelezi az eddigi események valóságalapját. És innen kezdve már egyre erősebb az érzés, hogy egy lázas rémálomban veszünk részt. A szerző sorra rántja elő az ötleteket a kabátujjából, hogy aztán meg is feledkezzen róluk. (Külföldön ezt a könyvet humorosként tartják számon, de én nem igazán láttam a történetben a viccet. Mármint a szatirikus alapszituációt, és a főhős nevét – Powderdry: száraz puskapor – leszámítva.)
A könyv fordítása igencsak tré, kezdve azzal, hogy a különféle katonai-titkosszolgálati rövidítések értelmét (amelyek eredeti nyelven állítólag nagyon ötletesek) még csak nem is próbálják visszaadni, egészen olyan tényszerű hibákig, mint amikor műhold helyett bolygó szerepel a szövegben. Ezzel együtt nem hiszem, hogy minden egyes fura megbicsaklás a magyar kiadás munkatársaira vezethető vissza. (Nem is tudom, melyik az ijesztőbb: ha komplett mondatok maradtak ki belőle magyarul, vagy ha nem.) Így inkább csak fanatikus rajongóknak vagy életmű-gyűjtőknek ajánlom, hiszen annyi jobb Dick-regény van.
Miért húztátok ennyire le ezt a könyvet? Miért? Miért? Miért? Nagyon óvatosan és félve kezdtem neki az olvasásnak, ami csupán az első és második PKD könyvnél volt nálam jellemző…Mert itt eddig csak csupa negatívumot olvastam. De könyörgöm…Én ennél olvastam már gyengébb művet a szerzőtől (bár nincsenek gyenge könyvei!!!!!!!!!!!!) , de ez szerintem egész jó. Remek sztori, érdekes filozófiai kérdések, érdekes találmányok…Minden megvan benne, ami egy igazi sci-fi-hez kell!!
Ha fellángol más iránt a szereteted, szerelmed akkor mit teszel? Maradsz-e az aktuális párodnál vagy megpróbálod az új jövevénnyel? Kinek adsz esélyt? Magadnak, az önös érdekeidnek vagy megmaradsz annál, aki úgy szeret téged, amilyen vagy? Mit teszel, ha késő már mindent megbánni? Élsz tovább vagy meghalsz? Mit tennél??!!! Felismernéd-e az androidokat,ha ott élnének a közeledben? Emberek-e a gépek és gépek-e az emberek?
A vége : csupa gondolkozás,megfejthetetlen logika…
Csak ajánlani tudom : mert 1.) jó könyv 2.) mi az hogy egy PKD könyv 70 % alatt van??!
Olvasásra fel, emberek!!!!!
A könyv igazi Dick könyv, de valahogy mégis kevésnek találtam.
Meg van benne az a fanyar jövőkép amit megszoktam, a kor aktuális helyzete átültetve a jövőbe (nyugati-, keletti blokk), de valahogy nem volt az a megszokott „elszállás”, ami Dicket igazán Dickké teszi. Az alapötlet rendben volt, de valahogy a karakterek, és történet kevés volt, kevésbé volt kidolgozva. Többet vártam az idegenekkel való konfliktustól, kevés volt az a pár oldal ahogy legyőzik őket, és ahogy.
A könyvet 1964-ben írta, mégis csak 1967-ben jelent meg. 67-ben egy könyve se jelent meg, ezért olyan érzésem van mintha, pénz szűke miatt elővett a fiókból egy irományt, amit még átdolgozásra szánt, vagy nem talált elég jónak.
Ettől függetlenül nem bántam meg az olvasását.
Félve kezdtem neki a sok negatív vélemény miatt, és az első 80 oldal alapján el is hittem, hogy egyet fogok velük érteni. Később viszont magával ragadott a történet amit még emlékezetesebbé tett a zseniális befejezés. Valószínűleg nem ez a legjobb PKD könyv, de ettől még érdemes elolvasni. Külön kiemelném az utalást a Citadella c. novellára, zseniális volt. :)
Nem estem sajnos transzba tőle. De azért nem volt rossz.
Csak éppen én is a labirintusban rekedtem. :(
Segíííííííííts!!! NE nyomd meg a kék gomboooooot! De a pirosat seeee! Már így is nagyon sz@@@@@@@r nekeeeem!
Az első kb felénél rendszeresen arra gondoltam, hogy hagyom a fenébe a könyvet, annyira szenvedtem. Én is, meg a szereplők is. Ez az egész hidegháborús, fegyverkezős, szerelmeses dolog nem nekem való, még akkor se, ha PKD írta. Valahogy nem az igazi.
Félidőnél kicsit belelendült a történet, onnantól olvashatóbb is a könyv, de eléggé kurtán-furcsán van vége, legalábbis, ami az idegeneket illeti.
A labirintus, mint ötlet, viszont nagyon tetszik, és ez az egyetlen ok, amiért 2,5 csillag helyett végül 3,5-et adtam.
Talán az is elmond róla(m?) valamit, hogy pár napja olvastam, de alig tudom felidézni. Pedig nem volt rossz könyv, leszámítva az iszonyatos szöveggondozatlanságot. Szerettem, ahogy odavet az olvasónak egy-egy dilemmát, és aztán továbblép, otthagy minket rágódni. Aztán a végén ugyanígy elénk löki a megoldást, csak hát én azt nem biztos hogy értem.
Nem volt jó ötlet első PKD könyvnek. Káosz az egész. Remélem ennél már csak jobbakat fogok ki.
Bár maga az ötlet tetszett. Volt fantázia, csak a kivitelezés volt rossz.
Elég egyszerű, de azért ötletes kis történet Philip K. Dicktől, aki egy, a jövőbe nyúló hidegháborús, ma már mindenképp alternatív történelmi korba helyezi cselekményét. Jó, érdekes, de az igazság az, hogy a nagy oldalszám ellenére is egy nagyon rövid könyv, ami azért jó, mert ennél hosszabbként már valószínűleg unalmassá válna.
Népszerű idézetek
Ezen a néma, hideg helyen hirtelen megsejtette, mire gondolt T. S. Eliot, amikor azt írta, hogy talán nem is hatalmas csinnadrattával fog eltűnni a föld, hanem halk nyöszörgéssel.
140. oldal
– Akarod, hogy elmondjam, milyen a depresszió?
– Igen.
– Jó. Egyszer elkezdtem nézni a kezemet, és tudod, mi történt, ott, a szemem előtt? Összezsugorodott. Lépésről-lépésre, de olyan gyorsan, hogy alig tudtam nyomon követni. Előbb csak csont és bőr lett, aztán csak csont, és végül … hamuvá változott. Még elkezdtem örülni, hogy nem velem, csak a kezemmel történt ez a tragédia, de mire a gondolát végére értem volna, én magam is ugyanúgy jártam. És meghaltam. Érted ezt? Láttam magamat holtan.
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Aldous Huxley: Szép új világ 87% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five 87% ·
Összehasonlítás - Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1. 90% ·
Összehasonlítás - Ray Bradbury: Fahrenheit 451 88% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Védett férfiak 87% ·
Összehasonlítás - Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió 84% ·
Összehasonlítás - Szathmári Sándor: Kazohinia 87% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Börleszk 86% ·
Összehasonlítás - Octavia E. Butler: Átváltozás 85% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás