Timothy ​Archer lélekvándorlása (VALIS-trilógia 3.) 75 csillagozás

Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Timothy Archer episzkopális püspök ugyan elkötelezte magát az egyháznak, de korántsem vak és bigott, így fia és szeretője öngyilkossága után nem csupán a személyes hite rendül meg, de a történeti Krisztus létébe vetett bizalma is. Az Izraelben előkerült ősi szövegekben keresi a választ, médiumon keresztül kapcsolatba lép halott fiával, s az, hogy saját életét is górcső alá veszi, érinti mindazokat, akik így vagy úgy hozzá tartoznak. Az úgynevezett Valis-trilógia utolsó darabja a halál és a hit paradoxonjainak nyughatatlan, elgondolkodtató és megindító körüljárása.
A regény Dick utolsó műve, melynek megjelenését már nem érhette meg.

Eredeti megjelenés éve: 1982

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
226 oldal · ISBN: 9786155049224 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Krisna


Kedvencelte 4

Most olvassa 6

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

„Amit látsz, az nem a világ, csak az elmédben, az elméd által formált reprezentáció."

Viszonylag régen olvastam már Dick bácsitól. Örülök, hogy végül is ezt a kötetét csak most olvastam el, hiszen így sokkal nagyobb háttértudással rendelkeztem. Sok szó esett a lélekvándorlásról, hinduizmusról … stb. is. Sokkal könnyebben megértettem az olvasottakat, mivel egyébként is olvasgattam már ilyen jellegű könyveket. :)
Ez az első könyv Tőle, ami tényleg nem sci-fi. Inkább elvontabb, filozofikus igazságkeresésnek mondanám az írást.
Vajon mi történik az emberekkel haláluk után? Léteznek-e valójában médiumok? Melyik vallás az „igazabb"? Kell-e, érdemes-e hinnünk valamilyen felsőbb hatalomban? Megkérdőjelezhetünk-e hiedelemvilágokat, illetve megváltoztathatjuk-e a már régóta leírtakat? Ha rájövünk valamire, vajon továbbadhatjuk-e az emberiségnek vagy inkább tartsuk meg magunknak? Kik az őrültek? Azok, akiket megbélyegeznek ezzel a címszóval vagy pedig a „normális" emberek?
Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a regényt. Csak azt sajnálom, hogy nincs folytatása.

szökött_csincsilla>!
Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Befejeztem a VALIS-trilógiát. Magamnak írom ezt, a nyilvánvalót, mert fogadalmat tettem a VALIS befejezése után, hogy addig nem üthet el villamos, nem eshet kúpcserép a fejemre, nem vághat földhöz egy embólia végzetes fuldoklórohama, míg nem tudom meg, hogy P.K.D. hogy gondolta ezt az egészet, és egyáltalán.
Nem tudtam meg, ahogy a mester maga sem. De olyan utakat bejárni, amilyeneket ezzel a laza értelemben vett regénysorozattal bejárhattam, más tollából, más papírján biztosan nem fogok, és te sem fogsz, kedves értékelést olvasó.
Mert Philip K. Dick beteg volt. Skizofrén. De olyan skizoid személyiség, amilyen nagyon kevés született – hogy stílszerűek maradjunk – az ismert és ismeretlen világegyetemben. Mert ez a skizofrén önreflektív módon működött, képes volt önmagát felülről, alulról, egyik énjét a másikból, és az összeset kívülállóként is látni, és láttatni. Mindehez azonban nem voltak elegendőek az ismert, és korlátolt világunk keretei, ahogy a beteget foglalkoztató, az"egészségesek" számára érvénytelen kérdések megválaszolásához is muszáj volt segítségül hívni az ismeretlent, amely a lehető legszebb, és legszellemibb, amivel én sci-fi művekben mindezidáig találkozhattam.
K. Dick nem csak az idővel, és a térrel játszott megannyiszor, főleg az első két regényben, hanem az ezen dimenziók megfigyelésére konstruált lesállásokkal is, az olvasót keményen megdolgoztatva.
Képtelenség elmenni amellett, hogy az LSD-trippeknek sem utolsó motívumokat olyan betonkemény tárgyi tudással kényszerítette az átláthatóság, és feldolgozhatóság rendszerezett medrébe, hogy az bármely nagy irodalmárnak, vagy vallástudósnak becsületére vállna.
A Timothy Archer lélekvándorlása, ezen sorozat szellemi zajainak, interferenciáinak tükrében, maga a csend.
Egy majdhogynem gyógyult ember, földhöz ragadt elmélkedése, halálról, bűnről, és megváltásról, a keresztényi látásmód érvényéről, vagy érvénytelenségéről.
Bár 100 oldal után is olyan kérdések fogalmazódnak meg az emberben, hogy ennek a regénynek mi köze az eddig követett vonalhoz, valahogy végig ott van bennünk, hogy igen, valaminek lennie kell, ami összeköti a trilógia első két könyvével.
Nekem a vége felé jött el a pillanat, hogy rájöjjek, mi ez a kötelék.
A regêny föhősnője, Angel, a nyugati parti értelmiségi nő, akinek a szemszögéből, és gondolatain keresztül lakjuk be a regényt, a férje Jeff, a falig is elmenni képes, instabil személyiség, Kirsten, Archer bűnös viszonyban magához csatolt szeretője, a paranoid, rögeszmés asszisztens, aztán Bill, a felnőni, és elvont gondolkodásra képtelen fiatalember, nem is beszélve Timothy Archerről, az alapvető teológiai kérdések által szétfeszített lelkű püspökről, tulajdonképpen Philip K. Dick a trilógia első két regényét uraló, lehasadt személyiségeinek alaptípusai.
A VALIS rózsaszín fénysugara a szerző gyógyulásának prizmája által konkrét színekre bontva.
Angel, a spiritualitás, és a teológia iránt csak mérsékelten érdeklődő hanglemezbolti eladó kétkedő, távolságtartó szemlélete uralja a regényt, ami miatt az szakítva az első két mű forradalmi kuszaságával, sokkal inkább egy, a XX. második felében írt, stílusos, és nagyon evilági kortárs műként funkcionál. Itt Angel ragaszkodik leginkább a hétköznapi élethez, akihez képest mindenki monomániás, önmagába szakadt, kételyek marcangolta lelki betegnek tűnik. A másik kivétel Bill, akinek hullámzó állapota miatt sokszor élveznie kell különböző pszichiátriai intézmények vendégszeretetét. Bill az, aki Angelen kívül képtelen integrálni magát a Timothy által vitt, saját környezetét szellemi értelemben megrengető válasz-hajkurászásába.
Számomra azonban az jött le, hogy Angel az, aki K. Dick fiatal író kora óta lenni akart, a kételyeket a helyén kezelő, egyszerű életre vágyó értelmiségi, Bill pedig maga az olvasó, aki hol elhagyta, hol pajzsra emelte a mestert.
K. Dick a VALIS első két kötetében kidolgozott szuper bonyolult világmagyarázati, eszmei, vallási egyenletét a harmadik műben teljesen az alapokig bontja vissza, hogy aztán annál a pontnál álljon meg, amelyig egy tőle idegenkedő, világi ember még elmerészkedhet: az pedig az a következtetés, hogy ahogy Bill szívében és memoriájában Tim, úgy ő, a XX. század egyik legjelentősebb amerikai írója az olvasó szivében és agyában élhet tovább. De ott biztosan.

Isley P>!
Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Dick utolsó regénye a halálról és a hitről szól, érezhetően áthatja a kétségbeesés, az elmúlástól való félelem, s bár megjelenik, mint idea a remény, de annyiban is marad.
A regény túlcsordul a filozófiai eszmefutattásoktól, áthatja az isteni tudás megismerésének szándéka, és végig jelen van a halál utáni „jelenlét”, a meg nem semmisülés igazolásának kétségbeesett vágya.
A cádokitákról, a Második Templom előtti ókori héber szektáról leírtak nagyon elgondolkodtatóak voltak, úgy minden más, amit ebből kihozott Dick. Krisztus testéről és véréről, az anokhiról leírtak, a kereszténység kialakulásának meglepő értelmezése szintúgy.
Mindenesetre, végtelenül szomorú regény is, amit csak azoknak ajánlok olvasásra, akik már jó pár regényt elolvastak Dicktől. Határozottan nem egy belépő könyv az író világába.

Morpheus>!
Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Nem sci-fi, inkább keresztény misztikus, egzisztencialista (élet és halál kérdései), drogok, pszichotikus emberek, new age, öngyilkosságok egy kupacban. Igazán jó volt, tetszett.

Quator>!
Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

A valis trilógia utolsó darabja, az író utolső befejezett könyve. Először is a trilógiához nagyon minimálisan kötödik csak, és sci-finek sem nevezhető, ,mert egy életrajzi könyv, fiktív és valós elemekkel, Jim Pike kaliforniai püspök életének utolsó éveiről, aki a regényben Timothy Archer néven szerepel. A regény egyfelől a címszereplő okán viszonylag sok teológiai kérdéssel, és gondolattal, a hit keresésével és válságával, illetve a szeretteink halálának feldolgozásával foglalkozik. Érdekes gondolatokat vet fel a kereszténységet illetően, azzal kapcsolatban, hogy Jézus főbb tanításai, mondásai már léteztek Krisztus születése előtt egyes zsidó szektáknál. Másrészt egy érdekes elméletet vet fel a regény a keresztényi kenyér és bor szimbólum valódi jelentéséről, mármint arról, hogy mit jelenthetett ez az őskeresztényeknél. Ezek a gondolatok érdekesek, kérdéses, hogy mennyi lehet a valóságtartalmuk. A könyv nem sci-fi, inkább egy teológiai kérdésekkel foglalkozó dráma, amiben bár megjelenik a vége felé a fantasztikum, de ezt a részt lehet értelmezni úgy is, hogy az érintett szereplő mentálisan sérült, vagyis a természetfeletti a valóságban nem történik meg. Első könyvnek nem ajánlom, mert nem szokványos könyve ez az írónak, és viszonylagosan száraz is. Érdekes, hogy az egyik központi téma a regényben a halál, tudva azt, hogy az író a könyv befejezése után nem sokkal eltávozott, így egyfajta búcsúnak is értelmezhető. A könyv célja az író részéről Jim Pike-ra való emlékezés lehetett, egy személyes barátjától való búcsúzás, de ténylegesen PKD búcsújává válik.

almodozom>!
Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Ez valami elképesztően gyönyörű könyv, egyike azoknak, ahol az utolsó oldalon majdnem sírva fakadtam, hogy nem lehet vége. Egyébként valóban nem lehet ez a vége, írják, hogy a szerző már nem érte meg a megjelenést… szerintem kiadták félbehagyva, és csak akkor tudom meg a folytatást, ha Dick beleköltözik az elmémbe.
Annak az ábrázolása tetszett legjobban, ahogy a főszereplőt semmi nem tudja kibillenteni a hitetlenségéből. Nincs és kész – megjelenhetne neki az Atyaúristen személyesen is, ő csak közölné vele, hogy menj arrébb, és minden fennakadás nélkül továbbmenne. Aztán nagyon jók a jellemrajzok, a szópárbajok, az epizódok felépítése, egyáltalán minden.
Fura, hogy egy évvel ez előtt írta azt a VALIS című förmedvényt, aminek ehhez a regényhez a világon semmi köze. Még egy vadonatúj teológiai megközelítés (jó, biztos szedte valamilyen forrásból, de szépirodalmat komponált belőle).

Razol>!
Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Ez a könyv olyan… Philip K. Dick-es. Ugyan ez még csak a harmadik könyvem tőle, de már kiderült az író jellegzetes stílusa: a „konvencionális” sci-fitől való merőben eltérés, drogok, mentális problémák, valamint a filozófiai töltet. Teológiai nézeteiről ugyan eddig csak az esszékötetében olvastam, de itt is, ott is ugyanúgy élveztem. A könyv elég sötét, eddig ezzel kevésbé találkoztam, pláne, hogy a végkifejlet valamennyire már az elején ismert. Külön tetszett, hogy a felvetett kérdésekre nem ad az író egyértelmű választ.

Aliko P>!
Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Philip K. Dick utolsó regénye, a posztumusz kiadott Timothy Archer lélekvándorlása, ami talán nem is sci-fi, sőőőt! Bár a Valis trilógia részeként tartják számon még sem teljesen illeszkedik a sorban. Annyiban mondhatni az Istenek inváziója folytatásának, hogy itt is a hitről, vagyis inkább annak elvesztéséről beszél a szerző. Valójában egy hosszúra nyúlt széljegyzetnek tekinthető inkább, mint tényleges regénynek. Egy elmélkedésnek, ami nem is biztos, hogy az, aminek végül kikiáltották.

Az 1982-ben megjelent könyv az átlagos dick-i regénytől meglehetősen elérő képet mutat. Nincsenek benne nagy akciók, nincs paranoia és széttagoltság. Nincs ezer szál és őrület. Ez egy jól megszerkesztett dráma, ami letisztult és a szerzőtől nem várt módon gond nélkül lehet követni a cselekményét is. Igazából egyetlen csavart tartalmaz, azt, hogy már az elején megtudjuk, hogy 3 ember halálához vezet.

A mű egy filozófiai értekezés, menekülés a hamis hittől, elzárkózás a bűntudat és a kételyek elől. Megmutatja, hogy mi mindent vagyunk képesek megtenni azért, hogy megszabaduljunk az önvádtól. Arra kérdésre akar választ kapni a szerző, hogy szükség van- e a vallásra. Hogy egy hívő találhat-e bizonyítékot Isten létére? Egyáltalán illik- e, kell- e ilyet keresnie? Vagy egy vallásos ember esetén a hit a lényeg, nem pedig az empirikus bizonyítékok….

A mű egy tökéletesen lezárt kerek egész. (Wow hát ilyet is tud?) Aminek a narrátora meglepő módon nő. És nem is a megszokott dick-i NŐ, nem a mindent leromboló és nyomorba döntő fajtából való, hanem egy erős, karakteres alak Angel Archer. Egy bölcsész lányka, aki eladóként tengeti a mindennapjait. Egy kicsit frusztrált karakter, aki ugyan néha elszív egy- két füves cigit aminek hatására órákig képes Vergiliustól Dantéig bármiről értekezni, de alapjában véve két lábbal áll a földön.

Történetét tekintve Dick nem sokat tököl. A könyv első pár oldalával megkapjuk a sztori végét. Lényegében Timothy Archer, a fia Jeff és Kristen haláláról már a nyitásban értesülünk. A regény pedig igazából az oda vezető utat tárja fel előttünk. Azt mutatja meg, mi vezet el az öngyilkosság- gyilkosságig. A történet alakítója Kristen Lundborg a depresszív és gyógyszerfüggő norvég szépség (szóval megkapjuk a tipikus dicki Nő-t is csak, hogy ne unatkozzunk) akibe a püspök első látásra beleszeret és ez teljesen romba dönti a családját, Jeff pedig a viszonyuk hatására főbe lövi magát. A történet további része a püspök harca a bűntudatával és a kételyeivel. Az okkultizmus fele fordulása és a vallásának, hitének megkérdőjelezése.

Egy igazi életrajzi elemekkel tarkított regény ez, hisz Dick barátjának, James Pikenak a története meglepő hasonlatosságot mutat a címszereplőjével. Szóval az írónak volt honnan merítenie a hátteret, amivel kvázi ürügyet teremtett a filozófiai és vallási elmélkedésének. A könyv jól kidolgozott karakterei élnek és lélegeznek, a cselekményvezetés nagyszerűen követhető, nincsenek nagy csavarok, ugrások és téridő váltások, ebből fakadóan pedig jóval olvasmányosabb a mű, mint a többi alkotása.

Egyszerűbb, követhetőbb, de filozófiai és teológiai elmélkedésben bővelkedő kis regény ez, amit bátran ajánlok a nem sci-fi irányultságú olvasóknak is, hisz szerintem ez nem is feltétlen az. Viszont szeretnék mindenkit visszatartani attól, hogy elhamarkodott következtetéseket vonjon le ebből a műből. Ez nem egy tipikus Dick regény, ha ez tetszik attól még a többi nem biztos, hogy ennyire fog. Persze buzdítok mindenkit újabb kötet olvasására, de csak óvatosan!

KG12>!
Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Nem akartam végig olvasni, idegen és rideg volt már az elején… Aztán megértettem. Dick utolsó könyve, az én második könyvem tőle, és mint író, lenyűgözőként könyvelem el, abból kiindulva amit ezzel a könyvvel művelt. Tudom ajánlani az elmélkedni szerető embereknek!

Marer>!
Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Ijesztő volt úgy olvasni, hogy tudtam, hogy csak Dick halála után került kiadásra és egyben az utolsó könyve is. Nem is annyira sci-fi, inkább teológiai gondolatok tárháza. Éjjel olvasós, egy jó pohár bor mellett és utána még róla sokat beszélgetős. Nekem egy kicsit sok volt a vallásos utalások, fejtegetések száma (tudom, sokak szerint pont ez adja ennek a műnek az értékét), ezért a 4csillag.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Az óriási intellektusunk elpusztít bennünket : érvelünk és töprengünk, és nem csinálunk semmit. A féleszűeké az előny. Mi civódunk.

45. oldal

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Jobb a Pokolban uralkodni, mint a mennyekben szolgálni.

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pokol
Lunemorte P>!

– Szóval akkor Jézus lényegében drogdíler volt.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus
ppayter>!

Az a baj a műveltséggel, hogy sok időbe telik, rámegy az ember életének jobbik fele, és mire végzel az iskolában, arra jössz rá, hogy jobban jártál volna vele, ha bankárnak mész.

14. oldal - 1. fejezet

1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Ő az egyetlen reménytelen piás, aki puszta unalomból józanodott ki.

44. oldal

Lunemorte P>!

Amit látsz, az nem a világ, csak az elmédben, az elméd által formált reprezentáció.

115. oldal

Lunemorte P>!

Száz dollárodba kerül, hogy megtudd, miért is vagy ezen a Földön. Jár mellé egy szendvics is, de aznap én nem voltam éhes. Nem sokkal korábban lelőtték John Lennont, és szerintem én már tudom, miért vagyunk ezen a Földön : megtapasztalni hogy amit a legjobban szeretünk, azt elveszik tőlünk, nem annyira fennkölt terv alapján, mint inkább magas helyeken elkövetett hiba miatt.

9. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jack London: Kóbor csillag
Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei
David Mitchell: Felhőatlasz
Nemere István: Holdösvény
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
J. D. Robb: Halálos híresség
Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója