Szabad ​Albemuth Rádió 83% 102 csillagozás

Aki hagyományos sci-fit vár – bizony csalódni fog! Pedig PKD ez a könyve mintegy összegzése korábbiaknak, egy himnusz a szabadságról. A szerző – aki szerepel is a történetben – a kötetben az 1980-as évek Egyesült Államok-béli alternatív történetét írta, amelyet épp egy diktátor ural. Kormányunk és vezetője lehet, hogy PKD-fan is, mert számos ötlet visszaköszön, hogy hogyan lehet korlátozni, manipulálni, elnyomni és megalázni a népet. Jövőbelátó írás – s míg Amerikában alternatív történelem, másutt egyeseknél akár útmutató tankönyv is lehetett. Minden esetre – épp ezért – kötelező olvasmány mai magyaroknak!

Mint már fejtegettem, talán ez PKD legjobb könyve.
Persze, én elfogult vagyok, az első könyvem a Valis volt, ez pedig a kistestvére. A Valis regényesebb verziója. Nem szakítja meg a történetet a sok filozófia, exegézis részlet, nem teszi töredezetté az olvasást, nehézzé az értelmezést. Mondanám, hogy kevésbé személyes, de ez nem igaz, csak jobban beleágyazódik a sztoriba.
Ebben a regényben Dicknek minden erőssége, stílusjegye megvillan. Halmozottan.
A mértékeket is jól eltalálta, bár azért kicsit talán egy ponton túlságosan belemerül a saját élményeinek szinte leplezetlen értelmezésébe, de ez számomra persze pozitívum.
Ebben a könyvben is szerepel az író, de itt nem ő éli át azt, amit átélt spoiler, hanem egy másik karakterrel történik meg az egész, amit ő csak kívülről figyel.
A Kamera által homályosan paranoid háttérérzete társul a Valis valóságkeresésével.

Aztán itt van ez a dolog, hogy azt csinálja a regénnyel, amiről szól a történet.
spoiler
Emellett a könyvben szereplő Dick viccesen sokszor elmondja a barátjának, hogy hát ő csak sci-fi író, sosem csinálna ilyet, és abszolút nem hisz abban a sok zagyvaságban, amit összefirkál. Naja.
Csakhogy aki olvasta a Valist, annak nem újdonság, hogy kit takar Ferris F. Fremont személye. Tudjuk, hogy sok dolog megtörtént vele, amit beleszőtt ebbe a történetbe. Nagyon jól tudjuk, hogy Dick üzenni akar nekünk.

Ez a könyv egy enyhén leplezett segélykiáltás a világnak, hogy vegyük észre, mi történik. Vagy legalábbis mi történik szerinte. Vagy, hogy Valis történik. Vagy mi történik Valis szerint.

Kicsit hidegrázós élmény volt olvasni a könyvet, ugyanis Fremont rendszere, és az őt kiszolgáló szervezetek kísértetiesen ismerősek voltak. Emellett még ott volt PKD, mint szereplő, aki nagyon furcsa, de a saját leírásában teljesen normálisnak tűnt…
Nem tudtam néha eldönteni, hogy az összeesküvés elmélet vagy az idegen invázió értelmezés helytállóbb, de talán pont az tetszett nagyon, hogy egyik válasz sem egyértelmű, és a regény végén is hatalmas kérdőjelek maradtak a fejemben.
Az biztos, hogy PKD-től ez sem egy egyszerű, könnyed könyv, szóval csak az vegye a kezébe, aki szereti, ha kicsit megdolgoztatják.

De most tényleg, Phil, nálad furább könyveket senki nem ír az Államokban… ja, bocsánat, ez az idézetek közé megy :) Annyi biztos, hogy ebből a regényből Dick öniróniája marad meg bennem a legerősebben. Ha igaz valami is mindabból, amit életrajz címén a szerzőről összehordanak, akkor szinte komikus, hogy a könyvbeli önmagát mennyire hétköznapi fickónak ábrázolja, miközben minden furcsaságot a VALISsal beszélgető Nickre testál.
Az Albemuth egyébként a képtelen teóriák és összeesküvés-elméletek tárháza. Kérdés, hogy az elnyomás idején ezek vajon eszképista megnyilvánulások-e az átlagember részéről, vagy épp ellenkezőleg, elmélyítik az általános paranoiát? Én felváltva éreztem mindkettőt, ami kissé tragikomikussá tette a regényt. Néha úgy érződik, mintha egy félig kidolgozott ötletgyűjtemény lenne: a szereplők maguk is csak játszanak az ötletekkel, ami végül azt eredményezi, hogy az olvasó az utolsóként elfogadott(?) megoldásban is kételkedve teszi le a könyvet. Ha ez szándékos, akkor igen ravasz…

A nyilvánvaló üzeneten kívül nehéz megmondani, hogy mit is gondoljon az olvasó erről a regényről, minthogy amikor épphogy esélye lenne egy gondolatnak rögzülnie a fejünkben, Phil és Nicholas, a két főszereplő már csavar is egyet a teljes elméletükön, és már mást kell hinni. S ez valahogy nagyon is illik ahhoz a korszakhoz, ahhoz a berendezkedéshez, amit Dick bemutat.
Ez a regény azonban sokkal több, mint a paranoia és a rendőrállam terrorjának prezentálása. A Valis által az univerzum egy nagyon izgalmas értelmezése, egy idegen faj teljesen idegenszerű vélt vagy valós inváziójának leírása, az egész emberiség eddigi történetének átértelmezése és hasonlók.

Egy kicsit más könyv ez, mint Dick legtöbb könyve, egyrészt valamilyen szinten önéletrajzi elemek keverednek benne furcsa nem átlagos elméletekkel, gondolatokkal, és különc szereplőkkel (itt egy kicsit visszaköszön a Kamera által homályosan hangulata), másrészt egy olyan Amerika képe, amit egy párhuzamos valóságban (70-es 80-as évek) egy elnyomó rendszer zsarnoksága irányít (ebben talán Az ember a fellegvárban hangulatához tudnám hasonlítani), másrészt megjelenik a VALIS elmélet (ami gondolom az általam még nem olvasott VALIS trilógiához lehet kötni). Dominál a regényben még 70 évek Amerikájának politikai hangulata, a szovjetektől való félelem, és paranoia, illetve maga a politika is fontos szerepet kap a regényben, összeesküvés elméletek mellett. A sci-fi vonal nem erős oldala a könyvnek, mert minimálisan jelenik meg, inkább elméleti szinten, a szereplők gondolataiban, beszélgetéseiben, de maga a világ realisztikusnak, valósnak tűnő, egy alternatív történelmi regény, amelyre rátelepszik a szereplők furcsa elméletei, gondolatai, és ebben jelenik meg a sci-fi. Nekem összességében tetszett ez a könyv, elég elvont volt, de számomra érthető, azoknak ajánlom akit érdekelnek a politikai regények, összeesküvés elméletek, és furcsa vallási, spirituális gondolatok, vagy egyszerűen a furcsa nem átlagos könyvek, lehet rajta elmélkedni, ha az ember szeret furcsa könyveken gondolkozni, akik nem, azoknak inkább a többi könyvét ajánlanám.

Tekintsünk el attól, hogy ez a borító* nálam 5 csillagból huszonkettő, de attól is, hogy mostanában inkább valami gépzsírosabb sci-fire vágytam, aztán mégis ezt húztam le a polcról.

Politika, vallás, politika, vallásértelmezés, Biblia-értelmezés, politika, egy kis politika, szovjet-amerikai ellentétek, kommunisták, tranzisztoros rádiók, lemeznyomások, Berkeley, politika, diktátor, politika.
Szóval nem mondom, hogy most ezt nem a legjobbkor olvastam, de jöhetett volna jobbkor is, mert a herótomon jött ki. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy a csinos külcsín vitte el most ezt nekem, merthogy milyen tök menő már egy ilyen borítójú könyvet olvasni?
Meg az is igaz, hogy én azért sose éltem át olyat, hogy attól kelljen félnem, hogy ha egy borítékot direkt nekem küldenek, akkor azt azért küldték, hogy teszteljenek, bejelentem-e vagy mehetek a munkatáborba.
Szóval jó ez, csak nem nekem.

* meg kell néznem a Tommyt

Minimum fél csillag a borítónak jár
***
Időről időre valahogy a kezembe kerül egy Dick regény, és mindig rettentő furcsa. Most sem volt ez másként. Azt hiszem, mikor politika, összeesküvés, paranoia, és csak a földhözragadtabb vallásmagyarázat van benne, meg politika és még több összeesküvés, akkor imádom. De mikor belekezd valami elszállt magyarázatba már fogalmam sincs miről, akkor ott elveszem elég rendesen. Hát így megy ez. A borító attól még zseniális.

Szomorú lettem ettől a könyvtől, amely látszólag egy párhuzamos világról szól, de valójában a mienkről. Abban a világban van valamiféle remény, a VALIS, és csak remélhetem, hogy van ebben is…

Több szempontból is meglepett a könyv. Elsőként a narráció és perspektívák különlegessége, ugyanis spoiler. A másik azonnal szembeötlő dolog a felvázolt világ egyedi, sötét hangulata, ahol az óramű pontossággal működő, álcázott állami terrorgépezet túlságosan is élethű hidegháborús szájízt kölcsönöz a regénynek.
A központi karakter, Nicholas bonyolult jellemfejlődése szolgáltatja tulajdonképpen a keretet a könyv cselekményéhez és mondanivalójához, az önvizsgálata, elmélkedései során jutunk el végül a fontosabb kérdésekhez. Erős vallási töltettel rendelkezik a regény, az idegen intelligenciát Dick nem egyszer isteni attribútumokkal ruházza fel, az emberiség számára egyelőre megoldhatatlan problémák, pl. a fénynél gyorsabb utazás esetében előszeretettel nyúl bibliai párhuzamokhoz, ugyanakkor próbál nem elszakadni a tudományos magyarázattól, olyan fogalmakat alkot, mint spoiler. A cselekmény egyes történéseit többször párhuzamba állítja Jézus személyével, illetve életének egyes eseményeivel, a szimbolika könnyen felismerhető a zsarnokság ellen harcoló maréknyi karakter esetében.
A számomra keserédes zárás is rendhagyó a maga módján, nem egy klasszikus happy end, számos érzés kavargott bennem a könyv letétele után, kibogozhatatlan csomóba olvadtak össze bennem olyan fogalmak, mint diktatúra, elnyomás, kilátástalanság, univerzum, magasabb entitás, hit, remény, erkölcs, túlvilág.
A feszegetett kérdések és problémák a jelenkorban sem vesztettek aktualitásukból, de meglepő volt szembesülni vele, hogy a könyv megírásakor „mindössze” 3 milliárd lakossal rendelkezett a Föld.
3.76/5