Az 1960-as évek végén egy tehetségtelen, paranoiás ember jutott be a Fehér Házba, és egész Amerikát gonosz háborúra uszította egy képzelt belső ellenség ellen. Philip K. Dick – aki ezúttal szereplője saját regényének – azon igyekszik, hogy ne legyen ő is a háború áldozata. Közben a legjobb barátja, Nicholas Brady egy földönkívüli entitás adását fogja, aki talán maga Isten, és azt akarja tőle, hogy döntse meg az Elnök rémuralmát.
Posztumusz megjelent regényében Philip K. Dick a Kamera által homályosan és a Valis regényeinek témáját összeolvasztva, vad, szenvedélyes művet alkotott, amely az Egyesült Államok történetének egy alternatíváját kínálja. A Szabad Albemuth Rádió fojtogatóan izgalmas, komoran humoros, és annyi összeesküvés-elméletet vonultat fel, hogy az még a legedzettebb paranoiást is megbizsergeti.
Szabad Albemuth Rádió 91 csillagozás
Eredeti cím: Radio Free Albemuth
Eredeti megjelenés éve: 1985
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek
Enciklopédia 3
Kedvencelte 9
Most olvassa 3
Várólistára tette 32
Kívánságlistára tette 37
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


Aki hagyományos sci-fit vár – bizony csalódni fog! Pedig PKD ez a könyve mintegy összegzése korábbiaknak, egy himnusz a szabadságról. A szerző – aki szerepel is a történetben – a kötetben az 1980-as évek Egyesült Államok-béli alternatív történetét írta, amelyet épp egy diktátor ural. Kormányunk és vezetője lehet, hogy PKD-fan is, mert számos ötlet visszaköszön, hogy hogyan lehet korlátozni, manipulálni, elnyomni és megalázni a népet. Jövőbelátó írás – s míg Amerikában alternatív történelem, másutt egyeseknél akár útmutató tankönyv is lehetett. Minden esetre – épp ezért – kötelező olvasmány mai magyaroknak!


Kicsit hidegrázós élmény volt olvasni a könyvet, ugyanis Fremont rendszere, és az őt kiszolgáló szervezetek kísértetiesen ismerősek voltak. Emellett még ott volt PKD, mint szereplő, aki nagyon furcsa, de a saját leírásában teljesen normálisnak tűnt…
Nem tudtam néha eldönteni, hogy az összeesküvés elmélet vagy az idegen invázió értelmezés helytállóbb, de talán pont az tetszett nagyon, hogy egyik válasz sem egyértelmű, és a regény végén is hatalmas kérdőjelek maradtak a fejemben.
Az biztos, hogy PKD-től ez sem egy egyszerű, könnyed könyv, szóval csak az vegye a kezébe, aki szereti, ha kicsit megdolgoztatják.


De most tényleg, Phil, nálad furább könyveket senki nem ír az Államokban… ja, bocsánat, ez az idézetek közé megy :) Annyi biztos, hogy ebből a regényből Dick öniróniája marad meg bennem a legerősebben. Ha igaz valami is mindabból, amit életrajz címén a szerzőről összehordanak, akkor szinte komikus, hogy a könyvbeli önmagát mennyire hétköznapi fickónak ábrázolja, miközben minden furcsaságot a VALISsal beszélgető Nickre testál.
Az Albemuth egyébként a képtelen teóriák és összeesküvés-elméletek tárháza. Kérdés, hogy az elnyomás idején ezek vajon eszképista megnyilvánulások-e az átlagember részéről, vagy épp ellenkezőleg, elmélyítik az általános paranoiát? Én felváltva éreztem mindkettőt, ami kissé tragikomikussá tette a regényt. Néha úgy érződik, mintha egy félig kidolgozott ötletgyűjtemény lenne: a szereplők maguk is csak játszanak az ötletekkel, ami végül azt eredményezi, hogy az olvasó az utolsóként elfogadott(?) megoldásban is kételkedve teszi le a könyvet. Ha ez szándékos, akkor igen ravasz…


A nyilvánvaló üzeneten kívül nehéz megmondani, hogy mit is gondoljon az olvasó erről a regényről, minthogy amikor épphogy esélye lenne egy gondolatnak rögzülnie a fejünkben, Phil és Nicholas, a két főszereplő már csavar is egyet a teljes elméletükön, és már mást kell hinni. S ez valahogy nagyon is illik ahhoz a korszakhoz, ahhoz a berendezkedéshez, amit Dick bemutat.
Ez a regény azonban sokkal több, mint a paranoia és a rendőrállam terrorjának prezentálása. A Valis által az univerzum egy nagyon izgalmas értelmezése, egy idegen faj teljesen idegenszerű vélt vagy valós inváziójának leírása, az egész emberiség eddigi történetének átértelmezése és hasonlók.


Egy kicsit más könyv ez, mint Dick legtöbb könyve, egyrészt valamilyen szinten önéletrajzi elemek keverednek benne furcsa nem átlagos elméletekkel, gondolatokkal, és különc szereplőkkel (itt egy kicsit visszaköszön a Kamera által homályosan hangulata), másrészt egy olyan Amerika képe, amit egy párhuzamos valóságban (70-es 80-as évek) egy elnyomó rendszer zsarnoksága irányít (ebben talán Az ember a fellegvárban hangulatához tudnám hasonlítani), másrészt megjelenik a VALIS elmélet (ami gondolom az általam még nem olvasott VALIS trilógiához lehet kötni). Dominál a regényben még 70 évek Amerikájának politikai hangulata, a szovjetektől való félelem, és paranoia, illetve maga a politika is fontos szerepet kap a regényben, összeesküvés elméletek mellett. A sci-fi vonal nem erős oldala a könyvnek, mert minimálisan jelenik meg, inkább elméleti szinten, a szereplők gondolataiban, beszélgetéseiben, de maga a világ realisztikusnak, valósnak tűnő, egy alternatív történelmi regény, amelyre rátelepszik a szereplők furcsa elméletei, gondolatai, és ebben jelenik meg a sci-fi. Nekem összességében tetszett ez a könyv, elég elvont volt, de számomra érthető, azoknak ajánlom akit érdekelnek a politikai regények, összeesküvés elméletek, és furcsa vallási, spirituális gondolatok, vagy egyszerűen a furcsa nem átlagos könyvek, lehet rajta elmélkedni, ha az ember szeret furcsa könyveken gondolkozni, akik nem, azoknak inkább a többi könyvét ajánlanám.


Tekintsünk el attól, hogy ez a borító* nálam 5 csillagból huszonkettő, de attól is, hogy mostanában inkább valami gépzsírosabb sci-fire vágytam, aztán mégis ezt húztam le a polcról.
Politika, vallás, politika, vallásértelmezés, Biblia-értelmezés, politika, egy kis politika, szovjet-amerikai ellentétek, kommunisták, tranzisztoros rádiók, lemeznyomások, Berkeley, politika, diktátor, politika.
Szóval nem mondom, hogy most ezt nem a legjobbkor olvastam, de jöhetett volna jobbkor is, mert a herótomon jött ki. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy a csinos külcsín vitte el most ezt nekem, merthogy milyen tök menő már egy ilyen borítójú könyvet olvasni?
Meg az is igaz, hogy én azért sose éltem át olyat, hogy attól kelljen félnem, hogy ha egy borítékot direkt nekem küldenek, akkor azt azért küldték, hogy teszteljenek, bejelentem-e vagy mehetek a munkatáborba.
Szóval jó ez, csak nem nekem.
* meg kell néznem a Tommyt


Minimum fél csillag a borítónak jár
***
Időről időre valahogy a kezembe kerül egy Dick regény, és mindig rettentő furcsa. Most sem volt ez másként. Azt hiszem, mikor politika, összeesküvés, paranoia, és csak a földhözragadtabb vallásmagyarázat van benne, meg politika és még több összeesküvés, akkor imádom. De mikor belekezd valami elszállt magyarázatba már fogalmam sincs miről, akkor ott elveszem elég rendesen. Hát így megy ez. A borító attól még zseniális.


Sok helyütt és sok kommentben olvasom, hogy nem ajánlják első Dick könyvnek ezt a művet, mert hogy bonyolult, nem olyan jó, stb.
Én, aki eddig csak egy Dick könyvet olvastam (márpedig ezt a kötetet), cáfolnám: rendkívül jól megírt, átlátható, ugyanakkor egy kicsit „ellentmondva” bonyolult (a szó jó értelmében!). Inkább elgondolkodtatónak nevezném, ami nálam külön pozitívum, ha önálló gondolatokra, önálló véleményezésre készteti az olvasót, nem rág semmit a szájba, nem ad kész megoldást, „rád bízza a befejezést”, gondold tovább stb.
Biztos, hogy fogok még Dick könyvet olvasni, mert üdítő élmény volt, kikapcsolódni a mindennapi „beszürkült” zötykölődésből.
Én bátran ajánlom másoknak is első Dick könyvnek.


Két részletben olvastam el a könyvet, egyszerűen etette magát. Tele van eszmefuttatásokkal, összeesküvés-elméletekkel. Egy-egy monológnál a hideg futkosott rajtam. Tudom párosítani a „hazai helyzettel” : a nagyok a kicsiket mind elnyomják bekebelezik, és sajnos az ember a félelemtől nem mer felszólalni. Plusz belebeszélik az emberbe a tömeges jót, ha másképp vélekedsz, más leszel beskatulyáznak és megbüntetnek érte. A fikciók elgondolkoztatnak , jöhetne ide is a Végtelen Aktív Létező Intelligens Struktúra .
Mellékesen van egy Pinky nevű macsek ismerősöm. Legközelebb lefigyelem, hátha látom, hogy kommunikál a csillagokkal =)
Népszerű idézetek




– Szerintem Fremont ötlete remek – mondtam. – Elítélni egy szervezetet, ami nem is létezik… amit Fremont talált ki, mondván, az meg akarja dönteni a kormányt. Senki nem tudja elpusztítani. Senki nincs biztonságban tőle. Senki nem tudja, legközelebb hol bukkan fel.
26. oldal




– De most tényleg, Phil, nálad furább könyveket senki nem ír az Államokban, nagyon beteg könyvek, tele őrültekkel és kábítósokkal, mindenféle értelemben különcökkel, sőt olyan értelemben is, ami előtte nem is létezett. Hibáztathatod a kormányt, hogy kíváncsi, miféle ember ír ilyen könyveket?
62. oldal




Ciklikusság, gondoltam, felébredés, visszaalvás. A többiekhez hasonlóan én is aludtam, de felébredtem, vagyis szándékosan felébresztettek. Egy barát hangja szólongatott, aki az új gabona, az új életek között mozgott, s én meghallottam és felismertem. Ez a hang mindig is hívott, mindig is pórbált minket felébreszteni, minket, akik aludtunk. Végül majd mind felébredünk. És újra kapcsolatba lépünk a fajunkkal, a csillagokon túl… mintha sosem váltunk volna el.
Albemuth. Első otthonunk. Mind vándorok vagyunk, tudjuk vagy sem. Sokunk talán szeretné is elfelejteni. Mert emlékezni – igazi állapotunkra, identitásunkra – túlságosan fájdalmas. Otthonunkká tesszük ezt a helyet, és nem emlékszünk semmire. Úgy könnyebb.
A tudatlanság csábítása. A könnyebb út. Melynek kimenetele halálos: emlékezet nélkül az ellenség áldozatává válunk. Hiszen őt is elfelejtettük, így a meglepetés erejével támadott. Ezt az árat kellett megfizetnünk. És most megfizettük.




Ez elárult valamit az emberi létezés normális pályájáról. Homo akadálytalanusz: körkörös pályán kering, akár egy halott kődarab egy halott nap körül, lelketlenül és céltalanul, süketen a világra, éppoly vakon, mint amilyen hidegen. Új ötlete soha nem támad. Az eredetiség kertjéből örökre kitiltatott. Olyan kép ez, ami elgondolkodtatja az embert.
40. oldal




Megértettem, hogy az USA és az SZSZKSZ a Birodalom két része, ahogy azt Diocletianus császár pusztán adminisztratív célzattal felosztotta; a mélyben ez egy egység, egy értékrendszerrel. Ez az értékrendszer pedig az állam felsőbbrendűsége. Az individuum ezen a skálán mit sem számít, s akik az állam ellen fordulnak és kialakítják saját értékeiket, azok az ellenségek.
114. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sylvain Neuvel: Ébredő istenek 84% ·
Összehasonlítás - Stephen King: 11.22.63 93% ·
Összehasonlítás - Dan Wells: Szellemváros 84% ·
Összehasonlítás - Chuck Palahniuk: Halálkultusz 83% ·
Összehasonlítás - Frank Herbert: A Dűne 93% ·
Összehasonlítás - Dan Simmons: Hyperion 92% ·
Összehasonlítás - Tom Sweterlitsch: Letűnt világok 86% ·
Összehasonlítás - Octavia E. Butler: Hajnal 83% ·
Összehasonlítás - Pierce Brown: A káosz évei 87% ·
Összehasonlítás - John Scalzi: Bezárt elmék 85% ·
Összehasonlítás