Repedés ​a térben 78% 73 csillagozás

Mindig jó egy kis PKD-t olvasni, még akkor is, ha a legjobbakat már mind elolvastam. Egy rajongót a megszokottól egy kevésbé őrült, kevésbé bonyolult történet sem szomorít el, hanem mert rajongó, hozzácsap még egy fél csillagot az értékeléséhez. A történetről nincs mit mondanom, le van írva benne minden.

A második PKD könyvem, ami olvastatta magát, mégis nehéz megfogalmaznom, miért tetszett. Mert ha jobban megnézem, sok dolgot nyitva hagyott, a cselekmény kissé csapongó, a karakterek se túl mélyek. Mégis működött. Talán a bordélyműhold tehet róla. :D

A jövő orvosával párba állítható: itt is elhagyja a főhős a saját világát, csak épp nem egy másik idősíkba, hanem párhuzamos valóságba távozik, ahol nem a Homo Sapiens, hanem egy másféle emberfaj fejlődött ki. Ha ezt a fantasztikus réteget levesszük róla, akkor ez a regény javarészt társadalmi dráma, de rengeteg más témába is belekapdos, főleg politikai és technológiai jellegűekbe. Többségük ma is fontos, időszerű, megoldásra váró az olvasó világán. Érdekes, hogy Dick 2080-ra saccolta az első fekete USA elnököt – de legalább már 1966-ban írt róla.

Nem megyünk le Dick lelkének mélyére ebben a regényben, csak egy tőle általános, gyorsan sodródó történetet kapunk, melynek központi témája egy spoiler, az ebben rejlő politikai, társadalmi, technológiai lehetőségek. Ezek mellett pedig természetesen a veszélyei, amit talán nem is ott fedezünk fel, hanem mi hurcoljuk oda. Vagy talán mi vagyunk, voltunk végig.
A korai regényeihez hasonlóan ez is a sokkal könnyebben emészthetőek közé tartozik, de azért szembesít az emberi természetünkből fakadó gyarlóságokkal, sanyargató ostobaságokkal is.

Nagyon hasonlít előző regényére, A jövő orvosára. Lehetne amolyan tér-idő duológia akár.

https://moly.hu/idezetek/1489276
https://moly.hu/idezetek/1489277
https://moly.hu/idezetek/1489278

– Nagyon könnyű félreismerni egy másik embert.

Ha a párhuzamos Földek ennyire eltérnek, akkor is párhuzamosnak tekinthetők?

És mi még azt hittük, nem lehet rosszabb.

* * *

Ha nem tudnám, akkor is kitalálnám, hogy korai PKD regényről van szó. Történetvezetését tekintve viszonylag egyszerű és hiányzik belőle az az erőteljes elborultság, ami a későbbi írásaira jellemző. Az alapötletet szerettem, sőt kifejezetten tetszett a visszautalás a saját novellájára, de összességében egyszerre volt túl sok és túl kevés. A terjedelemhez képest nagyon sok karakterrel operál és sok mindennel foglalkozik. Ettől nekem eléggé zsúfoltnak hatott a könyv, és azt éreztem, hogy engem kevésbé érdeklő témák elnyomják azokat, amikről szívesebben olvasnék, spoiler, pedig sokkal inkább helytálló, ha azt mondom, hogy minden kérdéssel keveset foglalkozott. Az viszont tagadhatatlan, hogy vannak érdekes, elgondolkodtató felvetései, amikért érdemes elolvasni.

Önmagához képest meglehetősen visszafogottan írt Dick, a legdurvább tudatmódosító szerek a könyvben az alkohol és a cigaretta, de azok is csak a normál élet elemeiként jelennek meg, amikor például elmennek meginni valamit a szereplők. A fő téma a túlnépesedés (spoiler), az ebből következő óriási munkanélküliség és társadalmi feszültség, illetve az erre adott válaszok egy választási kampány közepén. Ebbe a szituációba robban be a hír, hogy az egyik hibás Surranóval át lehet jutni egy másik világba.

A másik világ azonban nem lakatlan (ezt a fülszöveg is elárulja), azonban spoiler. Az első bekezdésben említett konfliktust tehát megfejeli ezzel is Dick, így megint túl sok mindent zsúfol egy könyvbe, de legalább követhető és érthető marad.

A későbbi regényeihez képest kevésbé elborult a történet, a szokásosnál egyszerűbb követni a szálakat is. Szokásos viszont a szikár, tömött próza, ami miatt zsúfoltnak is hathat a történet (manapság ennyi ötletből sorozatot írnának…). Az egyetlen problémám az volt vele, hogy sok ötletet feldobál, de csak keveset bont ki.

Rengeteg minden együttállása hozta meg ezt az értékelést és csillagozást, próbálom nagyon röviden.
Ahogy felnyitod a könyvet egy teljesen új földi valóságba kerülsz, ahol záporoznak a szereplők is, a rövidítések, új fogalmak és csak kapkodod a fejed. Aztán kitisztul, magyarázatot kap minden szépen sorban, továbbra is a pár főszereplő mellett rengeteg mellékszereplőt kell észben tartani, nekem ez mindig nehezen megy.
200 oldaltól mást nem nagyon lehet várni, mégis én elég elnagyoltnak éreztem a történetet, sokkal, de sokkal részletesebben bele lehetne, bele kellene menni egy ilyen ötletbe. Simán el tudnám képzelni, hogy spoiler egy új regény konfliktusa indulhatna itt, ahol ez mindjárt véget is ér.
Mindenképpen pozitív csalódás volt, hogy bosszúságomat, miszerint a regény felét off már ismertem a fülszövegből, feloldotta az, hogy utána nagyon jó fordulatosra sikeredett a történet. Továbbra is tartom, hogy elnagyolt, sajnos nem igazán tudtam azonosulni vagy különösebben szimpatizálni a karakterekkel sem. így nem igazán vonódtam be. Szerencsére ezt kompenzálta a fordulatos és nagyon ötletes sztori!
Ami pedig eszméletlenül tetszik az Philip K. Dick elbeszélésmódja és az a gazdag fantázia, aminek köszönhetően ha nem tudnám, el sem hittem volna, hogy ezt ’66-ban írta.
Volt ebben nekem hideg és meleg is, és egyáltalán nem vette el a kedvem a szerzőtől, még rengeteg várakozó van a polcomon tőle.

Féltem, hogy nem fog tetszeni, de kellemesen csalódtam. Nagyon is tetszett! :D Olvastatta magát, érdekes volt, a karakterek is tetszettek, lehet nem volt olyan elborult, mint a többi könyve ( igaz nem olvastam tőle olyan sokat még), de nekem pont így jött be.
Kissé elborzaszt, hogy még mindig( vagy éppen most) aktuális problémákról ír benne: túlnépesedés, munkaerőhiány, „színesbőrűek-fehérek” . A politika azóta sem változott, és hát a Homo sapiens (sapiens) sem… :/

Ez a könyv Philip K. Dicknek egy olyan korszakából való, amikor a drogok még nem uralták az ars poeticáját. Ugyanakkor persze remek példájaként szolgál a szerző „megélhetési sci-fi író” életmódjának is. A Repedés a térben társadalomkritikus sci-fi, mely erőteljesen épít a rasszizmusra és a társadalmi szerepvállalásra.

2080-ra a Föld túlnépesedik, a munkanélküliség jelentős, ezért sok millió ember él gyakorlatilag mirelit formában, hogy a jelen állapotok végét altatásban vészelhesse át. Eközben Amerikában az első fekete elnökjelölt kezd kampányba, és mikor véletlenül felfedezik, hogy nyitható egy portál egy párhuzamos Földre, persze azonnal politikai ügyet csinál a dologból. Azt azonban senki sem tudta, hogy a Föld nem lakatlan, lakói pedig bár elsőre fejletlenebbnek tűnnek, hamar kiderül, hogy alá lettek becsülve.

A Repedés a térben nem nevezhető a legjobb Dick-regénynek, de semmiképpen sem a leggyengébb láncszem. Ugyan látszik rajta, hogy gyorsan lett összerittyentve, mert a befejezése a cselekményvezetése eléggé elsietett hatást kelt, de még így is érezni rajta Philip K. Dick egyediségét. A könyv rövid, viszont érdekes ötleteket tartalmaz és elég izgalmas is. Tudom ajánlani kezdő SF olvasóknak és Dick-rajongóknak is. Kár, hogy ez a könyve csak most jelent meg, és nem korábban.

A félreértések elkerülése végett: remekül szórakoztam. Ez a kisregény off amolyan palette cleanser, jó választás komolyabb, elmélyülést és gondolkodást igénylő olvasmányok közt.
Az első felét olvasva kb. úgy éreztem magam, mintha egy B-kategóriás amerikai akció/scifit néznék: viszonylag pörgős cselekmény, minden sarokból előbújik egy újabb sematikus karakter és az ő cselekményszála, amiről sejthető, hogy fontos lesz. A rengeteg karakter mozgatása 200 oldalon nekem kicsit sok volt – nem követhetetlen, de nagyon sokszor egyszerűen egyes szereplők és szálak elvesznek a tömegben.
A mű második felében az időkezeléssel próbálja felpörgetni a cselekményt Dick, de ezt teljes mértékben kioltják a párbeszédek. Rettenetesen fura, természetellenes, gyakran sablonos, töltelékmondatokkal teletűzdelt dialógusok és belső monológok váltják egymást off, ami sajnos ki-kidobja az olvasót a sztoriból.
A megoldás és lezárás kissé magától értetődő, de ezt bántam a legkevésbé. Sokkal jobban sajnáltam, hogy azt a szálat, ami a könyv elején tulajdonképpen a konfliktus alapja volt spoiler, Dick a kisregény második felében totálisan hanyagolja, csak említésszinten van jelen off. Nagyon eltolódnak az arányok a világ bemutatásában is: politikai, társadalmi oldalon túlmagyaráz off, technológiai oldalon elnagyol vagy szimplán elegánsan magyarázat nélkül hagy off.
Rengeteg érdekes és ma is aktuális témába belekap ez a könyv, de mint ahogy egy valamirevaló B-kategóriás akciófilm is teszi, végül egyikben sem mélyül el, inkább egy kis pátoszos végszóval szélnek ereszti őket.
Tudott Dick ennél ezerszer jobbat.