Már ​megint a felfedezők 97 csillagozás

Philip K. Dick: Már megint a felfedezők Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

14 novella a tudományos-fantasztikus irodalom kultikus szerzőjétől.

„Egy apró tényt ajánlanék mindenki figyelmébe, aki már teljesen elveszett a modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban. Emlékezzetek: Philip K. Dick járt ott legelőször.”
Terry Gilliam

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
368 oldal · ISBN: 9789634198802 · Fordította: Gálla Nóra, Pék Zoltán, Török Krisztina, Varga Bálint, Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198796 · Fordította: Gálla Nóra, Pék Zoltán, Török Krisztina, Varga Bálint, Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
334 oldal · ISBN: 9637118551 · Fordította: Gálla Nóra, Pék Zoltán, Török Krisztina, Varga Bálint, Totth Benedek

Enciklopédia 3


Kedvencelte 8

Most olvassa 14

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 105


Kiemelt értékelések

B_Petra>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Korai, élvezhető novellák. Kellemes meglepetés. Novellákat jobban tudott irni, mondhatni Ő tudott novellákai irni.

Bizonyos életformák.
Bizonyos életformák nem tudják hol a határ(lásd. ember megjegyzés kihalt, irta egy orioni, ki meglátogatta Földet,spoiler). A fogyasztói társadalmat biráló rövid szatira, melyben jővőbelii társadalmunk egyesült nemzetei háborúznak bolygószerte a Naprendszerben erőforrások miatt, hogy előállitsák a mindennapok luxus tárgyait,spoiler és ezt mind apatikusan beletörődve teszik, pedig milyen nyilvánvaló (nekik is/nekünk is) hol is a hiba az egyenleben.

Pat ajándéka
Egy isteni vicc. És egy jó meghatározás az Isten fogalmára.

Nulla-T
Kicsit már kattantabb. Megszületik a szuperember, a szuperlogikájával. Levezetem.
„A teljességgel mesterséges anyagi tárgyak látszata mögött rejtőzik a való világ: a tiszta energia homogén birodalma. Ne felejtse: a tárgy nem valóság”. Ez a Nulla-T elmélet első törvénye." Ebből egyenesen következik, hogy a világegyetemet vissza kell állitani eredeti homogén alakjára vagyis mindent fell kell robbantani. A lépések.
F-bomba (Föld)
S-bomba(Sol)
G-bomba(galaxis)
U-bomba
Most már csak arra kell vigyázni, hogy sikerüljön a terv, és az ember(a visszamaradott erkölcsileg és érzelmileg korlátolt ember) közbe ne avatkozzon.

Az urat szolgálni
Atomháborús story, ahol az oldalak az elején nem egyértelműek, csak a végeredmény. És újra beigazolódott, hogy a tudás hatalom.

Itt a piros
Olvastam hasonlót tőle csak regényben, igy a csattanó nem volt átütő. Egy elveszett kolónia, egy elveszett bolygón, egy láthatatlan ellenséggel küzd, mignem kiemeik a régelsüllyedt űrsiklót a mocsárból, és rájönnek kik is ők.

Hulla vagy, Foster!
Ez elég lehangolóra sikerült. A fogyasztói társadalom, és erős háború ellenesség kavarodik össze ebben a nvellában. Szivszoritó ebban az, hogy egy gyerek szemszögéből történik mindez, és ettől méginkább hat.

Már megint a felfedezők – a cimadó novella. Az Eset: űrhajó indul a Marsra, a visszatérés katasztrófafilmbe illő alig usszák meg, de leszálnak, sikerül, ami pedig ezután következik az igazi Dick féle csavar.

A Yancy-profil – már ebben élünk, és a frászt hozta rám.

Vízipók – Imádtam, időutazás, no, meg Dick.

1 hozzászólás
Noro>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

A könyv főleg az 1950-es és az 1970-es évek terméséből válogat, és az első néhány történeten bizony érezni is, hogy korai alkotásról van szó. Például a címadó novella, vagy a Nulla-T eléggé kidolgozatlannak érződik. Az urat szolgálni és az Itt a piros pedig Dickhez képest túlságosan is kiszámítható. A számomra emlékezetes írások e kötetben inkább azok voltak, amelyek társadalmi, esetleg politikai szatíraként is jól működtek.
Ilyen a Hulla vagy, Foster!, amely a hidegháborús pánikhangulatot mutatja be (1953), vagy a Hívják a vevőszolgálatot, ami azt jósolja meg (1955-ben, amikor még személyi számítógép sem volt!), hogy mekkora hatalmat adunk a gépek kezébe. Hasonlóan erős még A Yancy-profil, a tömegmédia agymosó hatásáról, és különösen kegyetlen Az előszemélyek ötlete az abortusszal kapcsolatosan. De bekerült egy olyan írás is, amelyben Dick szokatlanul könnyed humorral figurázza ki korának SF íróit és az átlagosnál hiszékenyebb olvasókat: a Vízipók c. történetet minden fanatikus SF-rajongónak ajánlom.

Nuwiel P>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Ha valakire, akkor Philip K. Dickre lehetne a legkevésbé rásütni az ötlettelen jelzőt. A magyarul megjelent könyveinek kétharmadát olvasva talán már egyértelműen megállapíthatom, hogy elsősorban ezért szeretem olvasni, mert remek ötletei vannak, amiket ugyan regényként sokszor nem bont ki rendesen, vagy érthetetlenné válik a történet, de filmes feldolgozásként, vagy más írók ihletőjeként kiválóan működnek. Novelláiban viszont sokkal erősebb, a terjedelem sokkal kevésbé hagyja, hogy csapongni kezdjen, és több témába is belekapjon.

A Már megint a felfedezők írásai is széles skálán mozognak a témákat tekintve. Az első, a Bizonyos életformák például a korlátok nélküli, kényszeres fejlődésről szól, hogy egyre újabb, gyorsabb és jobb dolgokat kell használnunk, de az ehhez szükséges nyersanyagok megszerzéséért bárkin és bármin hajlandóak vagyunk átgázolni, ahelyett, hogy megelégednénk azzal, ami van, vagy esetleg békés megoldásra törekednénk. Az urat szolgálni a klasszikus gép-ember konfliktus utáni világ bemutatása, ahol rettegnek a gondolkodó gépektől, nem véletlenül.

A kedvenc novellám a Vízipók volt, ami egy szokatlanul humoros történet Dicktől, amelyben kifiguráz számos híres fantasztikus írót. Több szót nem érdemes rá vesztegetni, olvassa el mindenki legalább ezt az egyet.

Totti86>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Bizonyos életformák (5)

Tökéletes technokrata társadalomkritika. Mit veszítünk, ha mindent akarunk? Félő, hogy ebbe az irányba tartunk. Habár az említett bolygók nyilvánvalóan lakatlanok, behelyettesíthetők bármelyik egyéb bolygóval, így a történet talán soha nem veszíti el az aktualitását.

Pat ajándéka (3)

A megszokott pofátlan kezdés, a fantasztikum a realitásba rántva aztán néhány földhözragadt fordulat, csapongás, a legnagyobb fordulatból sem következik semmi és egy kényszeredett, semmitmondó befejezés. De a stílus továbbra is egyedi és szerethető.

Nulla-T (2,5)

Az ötlet ismét zseniális, de már a 3.oldalon elgurul a gyógyszer, majd minden ebek harmincadjára jut. Ráadásul ismét egy részletes közelképpel indít, ami után minden közelség megszűnik. A léptékek útközben nőnek meg. Dick valószínűleg nagyon félt attól, hogy a világ sorsa végül a legkülönlegesebb kisebbség kezébe kerül. A félelem annyira zsigeri volt, hogy nem tellett egy árnyaltabb sztorira.

Az urat szolgálni (5)

Tökéletes. Ezeket a sztorikat szeretem Dicktől. Csöbörből vödörbe. Ebből igazán írhatott volna regényt is.

Itt a piros (4)

Csodálatos mintapéldánya Dick befejezetlen történeteinek. Ilyenkor úgy érzem, annyira jó ötlete támadt, hogy egy-két fordulattól eltekintve nem tudott vele mit kezdeni.

Hulla vagy, Foster! (4)

A vissza-visszatérő paranoia-sztorik egyike, amely tökéletes arányban keveredik a kisember világban betöltött helyének kilátástalanságával. A végéig nagyon feszült volt a történet. Aztán… Ismét egy sztori, aminek az előzőhöz hasonlóan ok nélkül szakadt vége, és nem értem a mondanivalót, nem érzem a visszásságot. Pedig ezt sokszor rendkívül jól eltalálja.

Tehetségek világa (5)

Mintha egy kicsit a Térség sorozat előfutára lenne, a felállás hasonló, csak dick-es. A történet különleges képességekkel rendelkező gyarmatosítókról szól, de a szereplők személyisége egydimenziós. Mindenki hatalmat akar, és ha egy helyzetben alulmarad, máris hepciáskodó ősemberré válik. Aztán minden kezd egyre árnyaltabbá válni.
Talán az egyik legösszetettebb, legsejtelmesebb, legtökéletesebben felépített novellája kerekedett ki a kezdeti döcögésből. Ahogy haladtam vele, egy hang kezdett el egyre kétségbeesettebben szólni a fejemben: „Légyszi, Philip, ne rontsd el!” Csak csűrte, csavarta, új és újabb eszközökkel bővítette a repertoárt, elkezdett szétzilálni, majd összehúzta a szálakat és talán élete legjobb novelláját rittyentette. Megfordította a módszerét, nagy és felületes lépésekből fokozatosan visszalassított, egyre színesebb képeket, hangulatos jeleneteket festett le, szíven döfött, kifacsart, reményt adott, majd elvette, végül képtelen módon helyrerakott mindent. Briliáns.

Hívja a vevőszolgálat! (4)

Tipikus paranoia-sztori, de azért ügyesen bontotta ki.

Yancy-profil (5)

Tökéletesen végigvezetett történet egy zseniális ötlethez. Kicsit elnagyolt, kicsit kidolgozatlan, úgy általában dick-es, de érvényes, átgondolt befejezéssel, ami javítja a tökéletlenségeit.

Már megint a felfedezők (4)

Csak 4 / 5, amiért ilyen fantasztikus ötletet hagyott függőben. A feszültség tapintható, az ötlet zseniális. Kár, hogy nem fejtette ki jobban.

Vízipók (5)

Prekogok. Prekogok? És időutazás. Tényleg? Vagyis csak valami tudományos cikk. Miféle cikk?

Valami a tempunautáknak is jár (3)

Ez nagyon nem jött át. Valami kezdett derengeni, de aztán maradt a sötétség.

Az előszemélyek (4)

A kilátástalanság és kiszolgáltatottság elborult víziója. Egy kicsit jobban örültem volna, ha összehozza a rideg és számító rendelkezést egy megkonstruált női divathóborttal, ha erre erősített volna rá, de így is hatásos volt.

A Szibülla szeme (5)

Multidimenzionális gyöngyszem, egy korai Felhőatlasz. Ha ebből írt volna egy nagyobb lélegzetű, átgondolt regényt, az igazán remek lett volna.

Remélem, hamarosan megérkezem (4)

Furcsa megoldás egy izgalmas helyzetre. Talán lehetett volna tárgyilagosabb, így egy kicsit súlytalan lett. Ellenben nagyon jól bemutatja, mennyire hatnak ránk a gyerekkori döntéseink és komplexusaink. Minden helyzetet képesek átformálni.

ViraMors P>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Alapvetően kellemes válogatás, a novellák nagyja kifejezetten tetszett. Érezhető, hogy Dick korai műveiről van szó, a tőle megszokott témákból több is megjelenik, például a háború, a paranoia, az időutazás és a pszík, de nem kapnak állandó és komoly szerepet a drogok. Egy fokkal könnyebben érthetőek és értelmezhetőek a történetek, mint sok későbbi.
Volt néhány kifejezetten zseniális darab. Ilyen például Hívja a vevőszolgálatot és A Yancy-profil, amik más-más megközelítésből foglalkoznak a világnézet és a gondolatvilág manipulálásával. Mindkettő kissé ijesztő, de nagyon erőteljes, hatásos darab. A Bizonyos életformák pedig megdöbbentő képet fest arról, amikor spoiler
Volt néhány, ahol nagyon tetszett az alapötlet, de kissé összecsapottnak éreztem, ha nem is regény, de kisregény méretben is szívesen olvasnám. A Tehetségek világában szívesen olvasnék még a világról és Tim képességéről, a Vízipókban meg nagyjából mindenből lehetett volna még.
Voltak persze olyan novellák is, amik egyáltalán nem tetszettek. A Valami a tempunautáknak is jár szerintem túl szenvedős volt, nagyon erőltetett befejezéssel, Az előszemélyek pedig érezhetően arra játszik rá, hogy sokkolja az olvasót. Hát… sikerült, de attól még szerintem a könyv legkevésbé értékelhető darabja.
A többiben az alapötlet általában érdekes volt, de nem voltak kifejezetten kiemelkedőek.

jezsek P>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Philip K(ompact) Dick, tömörített gondolat- és érzés-kapszulák, kis adagban rögtön hat, túladagolás azonban lehetséges, mivel emésztésükhöz van szükség némi időre. Véletlenül vagy talán szándékosan három könnyedebb humorbonbonocska is került a csomagba (Pat ajándéka, Hívja a vevőszolgálatot, Vízipók), ezek lazítják, oldják a nehezebb fajták utáni gyomor-csomókat, feszültségeket (Bizonyos életformák, Az urat szolgálni, Itt a piros, Tehetségek világa, Már megint a felfedezők, Remélem, hamarosan megérkezem). A többi is bátran, de odafigyeléssel fogyasztható. Váljék egészségére!

Morpheus>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Jó néhányat már olvastam (Galaktikákban?), néhány nagyszerű volt (hogyan manipulálnak minket a médián keresztül a nem-gondolkodásra A Yancy-profil), de az abortuszellenes propagandáját (Az előszemélyek) jobb lett volna, ha meg se írta volna, de ha már megírta, nem lett volna muszáj beletenni a gyűjteménybe.

gratiarum_actio>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Furcsa, talán szinte kellemetlen élmény volt ez a könyv. Részben persze az is rányomta a bélyegét, hogy nehéz időszakban olvastam.
Maguk a novellák pedig néha meghökkentően elmésnek tűntek. Sziporkázónak tartom azokat a helyzeti ötleteket, amikre a történetek épülnek. A „felfedezők”, akiknek az alakját az öntudattal együtt tökéletesen felveszik a támadó idegen lények, az elszigeteltségben hajótörött paranoiások objektivitásra törekvő, de arra képtelen, szánalmas, önpusztító gondolkodása, az androidok alternatív történelmi narratívája a mit sem sejtő egyszerű ember megtévesztésére… stb.
Az elmésségek ellenére azonban iszonyú letargikus képek vonulnak fel ezekben az írásokban. Mindenütt hidegháború, háború, globális pusztulás, veszély, bizonytalanság. Elmés annak a lehetőségnek az ábrázolása is, hogy az abortuszt ki lehetne tolni a gyermek 10-12 éves koráig, de iszonyatosan letaglózó.
S ami még nyomasztóbb: a valóságértelmezés problémája. Ki a normális? Ki tudja, mi az igazi valóság? „A valóság az, ami, amikor már nem hiszel benne, nem megy el” – mondja valahol máshol Dick.
Nem vagyok-e egy „felfedező”, akiről kiderül, hogy csak egy ellenséges lény hordozza az öntudatom, amit a saját testvéreim fognak elpusztítani, amikor rám (rá-) találnak?
Nem vagyok-e álmok rabja, vagy álmokon trenírozott, kiábrándult elme, amely nem hisz már a valóságban, mert képtelen felismerni a valóság és az álom közti eltérést?
Nem vagyok-e paranoiás, aki képtelen még mérési eredményeket is függetlenül kiértékelni, mert az értelmezési prekoncepciói csak az egzisztenciális félelemből vagy az abszolút önigazolásból engedik kiindulni?
Nos, nem. Vannak hibáim és lélektani ficamaim, de van bennem olyan, amiről nem szólnak a novellák: belátás. Képes vagyok egy adathalmaz jellegzetességeit felismerni akkor is, ha az más, mint amire számítok, vagy aminek elvárásaim szerint lennie kell. Képes vagyok követni a valóságot minden olyan „elektromos kisülés” után, ahol be kell ismernem, hogy tévedtem – és a valóság nem megy el, ezért érdemes benne hinni.
Egyébként viszont az a szép a valóságban, hogy egy része bizonyosan rejtve marad előlünk, mégpedig a fontosabbik része.

DoraAnn>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

A szokásos elborult, zseniális, kiszámíthatatlan Dick. Komolyan, amikor azt hiszi az ember, hogy ennél többet egyszerűen lehetetlen kitalálni, mindig képes meglepni az olvasót egy újabb (novellák rövidsége ellenére is) jól felépített, kifacsart világgal. A kedvencem Az előszemélyek volt; túlzás lenne azt mondanom, hogy tetszett, mert ilyen témára nem tudom ezt egyértelműen kijelenteni, de ez gondolkodtatott el a legjobban. Van pár gyengébb darab is, de összességében imádtam.

kétezertizenhúsz>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Mindig elfeledkezek arról, hogy PKD novellái mennyire elképesztőek. Mindig a regényei jutnak róla eszembe, így ahányszor elolvasok tőle egy rövid történetet, csak ülök és nézek magam elé lesokkolódva. Bár a stílusát már nagyon megszoktam -hiszen végülis az őszi Philip K. Dick maratonomat is túléltem nagyobb idegösszeomlás nélkül :)- minden története meg tud lepni: bár azt hittem, ebben a gyűjteményben az első novella alapján inkább a kevésbé ütős, korai novelláit olvashatom el, idővel rá kellett ébrednem, mekkorát tévedtem. Bár ezek a történetek nagyrészt (hozzá képest) nem annyira elborultak, mégis az összesben valami különös, vészjósló hangulat uralta a helyzetet, ami miatt egyszerre szorongtam és voltam képtelen huzamosabb ideig letenni a kötetet.
Örülök, hogy bár rengeteg hasonlóság és összefüggés volt a novellák között, mégis az összes teljesen más stílusú volt. Igen, az összes sci-fi, az összes komor, az összes szürreális, de a szerző olyan szépen vegyítette ezeket, mindig más eredményt létrehozva, hogy olyan érzés volt, mintha különböző személyiségektől olvasnék történeteket. Ez a változatosság méginkább ráébresztett arra, hogy hányféleképpen tudta PKD felhasználni a világ elborultságát arra, hogy rendet tegyen benne húsz oldalas írásaival.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198796 · Fordította: Gálla Nóra, Pék Zoltán, Török Krisztina, Varga Bálint, Totth Benedek

Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Tudod, eszméletlen élmény halottnak lenni.
– A magad nevében beszélj.

DoraAnn>!

Csak mert hiszünk valamiben, az nem válik feltétlenül valósággá.

80. oldal (Agave, 2007)

ciluvagyok>!

(…) a barátnőm, Ysabel Lomax azt mondta, hogy úgyse lennék jó író, és pénzt sem keresnék vele, meg a science fiction különben is baromság, és csak a pattanásos emberek olvassák az ilyet. Erre végleg eldöntöttem, hogy írni fogok, mert a pattanásos embereknek is kell valaki, aki csak nekik ír. Amúgy meg nem lenne korrekt, hogy csak olyanoknak írjak, akik nem pattanásosak. Amerikában a korrektség a legfontosabb; ezt tanította nekünk Mr. Gaines a Hillside Grammar Schoolban, és mivel rajta kívül senki sem tudta megjavítani a karórámat, ezért csodáltam őt.

301. oldal, A Szibülla szeme (Agave, 2007)

1 hozzászólás
DoraAnn>!

A tej beszél belőlem. Manapság kénnel hígítják.

283. oldal (Agave, 2007)

csartak P>!

– A paranoiát mindig mentális betegségnek tartották, pedig nem az! A kapcsolat a valósággal nem szakad meg, éppen ellenkezőleg, a paranoiás közvetlen kapcsolatba kerül a valósággal. Tökéletes empirista. Nem húzzák le etikai és erkölcsi-kulturális gátlások. A paranoiás olyannak látja a dolgokat, amilyenek. Valójában egyedül ő a normális.

48. oldal, Nulla-T (Agave, 2007)

DoraAnn>!

– Nem megy az algebra – mondta Tim apja a három fiúnak –, úgyhogy nem lehet lelkem.

279. oldal (Agave, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: algebra
ViraMors P>!

Történelmet írtam: én vagyok az első terrai, akit idegen hatalom zsákmányolt ki.

kelemenors>!

Felszállás után a hajó automatikusan ellenőrizte a fedélzetén lévő hatvan hibernálótartályban alvó utas állapotát. A kilences számú utasnál nem stimmelt valami. Az EEG-készülék agyműködést jelzett.
A francba, gondolta a hajó.

306. oldal, Remélem, hamarosan megérkezem (Agave, 2007)

csartak P>!

Az emberi lények majd harcolnak ellenünk, mert képtelenek felülemelkedni a tárgyak iránti majomszerű ragaszkodásukon. Kellenek nekik az élénk színű dolgok, amiket megfoghatnak és birtokolhatnak.

49. oldal, Nulla-T (Agave, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas Adams: A kétség lazaca
Harry Harrison: A Rozsdamentes Acélpatkány
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
David West Reynolds: Star Wars: I. rész – Képes enciklopédia
Anthony Burgess: Gépnarancs
Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája
Andri Snær Magnason: LoveStar
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II.
George R. R. Martin: Álomdalok