Már ​megint a felfedezők 125 csillagozás

Philip K. Dick: Már megint a felfedezők Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

14 novella a tudományos-fantasztikus irodalom kultikus szerzőjétől.

„Egy apró tényt ajánlanék mindenki figyelmébe, aki már teljesen elveszett a modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban. Emlékezzetek: Philip K. Dick járt ott legelőször.”
Terry Gilliam

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
368 oldal · ISBN: 9789634198802 · Fordította: Gálla Nóra, Pék Zoltán, Török Krisztina, Varga Bálint, Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198796 · Fordította: Gálla Nóra, Pék Zoltán, Török Krisztina, Varga Bálint, Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
334 oldal · ISBN: 9637118551 · Fordította: Gálla Nóra, Pék Zoltán, Török Krisztina, Varga Bálint, Totth Benedek

Enciklopédia 3


Kedvencelte 9

Most olvassa 11

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 97


Kiemelt értékelések

B_Petra>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Korai, élvezhető novellák. Kellemes meglepetés. Novellákat jobban tudott irni, mondhatni Ő tudott novellákai irni.

Bizonyos életformák.
Bizonyos életformák nem tudják hol a határ(lásd. ember megjegyzés kihalt, irta egy orioni, ki meglátogatta Földet,spoiler). A fogyasztói társadalmat biráló rövid szatira, melyben jővőbelii társadalmunk egyesült nemzetei háborúznak bolygószerte a Naprendszerben erőforrások miatt, hogy előállitsák a mindennapok luxus tárgyait,spoiler és ezt mind apatikusan beletörődve teszik, pedig milyen nyilvánvaló (nekik is/nekünk is) hol is a hiba az egyenleben.

Pat ajándéka
Egy isteni vicc. És egy jó meghatározás az Isten fogalmára.

Nulla-T
Kicsit már kattantabb. Megszületik a szuperember, a szuperlogikájával. Levezetem.
„A teljességgel mesterséges anyagi tárgyak látszata mögött rejtőzik a való világ: a tiszta energia homogén birodalma. Ne felejtse: a tárgy nem valóság”. Ez a Nulla-T elmélet első törvénye." Ebből egyenesen következik, hogy a világegyetemet vissza kell állitani eredeti homogén alakjára vagyis mindent fell kell robbantani. A lépések.
F-bomba (Föld)
S-bomba(Sol)
G-bomba(galaxis)
U-bomba
Most már csak arra kell vigyázni, hogy sikerüljön a terv, és az ember(a visszamaradott erkölcsileg és érzelmileg korlátolt ember) közbe ne avatkozzon.

Az urat szolgálni
Atomháborús story, ahol az oldalak az elején nem egyértelműek, csak a végeredmény. És újra beigazolódott, hogy a tudás hatalom.

Itt a piros
Olvastam hasonlót tőle csak regényben, igy a csattanó nem volt átütő. Egy elveszett kolónia, egy elveszett bolygón, egy láthatatlan ellenséggel küzd, mignem kiemeik a régelsüllyedt űrsiklót a mocsárból, és rájönnek kik is ők.

Hulla vagy, Foster!
Ez elég lehangolóra sikerült. A fogyasztói társadalom, és erős háború ellenesség kavarodik össze ebben a nvellában. Szivszoritó ebban az, hogy egy gyerek szemszögéből történik mindez, és ettől méginkább hat.

Már megint a felfedezők – a cimadó novella. Az Eset: űrhajó indul a Marsra, a visszatérés katasztrófafilmbe illő alig usszák meg, de leszálnak, sikerül, ami pedig ezután következik az igazi Dick féle csavar.

A Yancy-profil – már ebben élünk, és a frászt hozta rám.

Vízipók – Imádtam, időutazás, no, meg Dick.

1 hozzászólás
Noro >!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

A könyv főleg az 1950-es és az 1970-es évek terméséből válogat, és az első néhány történeten bizony érezni is, hogy korai alkotásról van szó. Például a címadó novella, vagy a Nulla-T eléggé kidolgozatlannak érződik. Az urat szolgálni és az Itt a piros pedig Dickhez képest túlságosan is kiszámítható. A számomra emlékezetes írások e kötetben inkább azok voltak, amelyek társadalmi, esetleg politikai szatíraként is jól működtek.
Ilyen a Hulla vagy, Foster!, amely a hidegháborús pánikhangulatot mutatja be (1953), vagy a Hívják a vevőszolgálatot, ami azt jósolja meg (1955-ben, amikor még személyi számítógép sem volt!), hogy mekkora hatalmat adunk a gépek kezébe. Hasonlóan erős még A Yancy-profil, a tömegmédia agymosó hatásáról, és különösen kegyetlen Az előszemélyek ötlete az abortusszal kapcsolatosan. De bekerült egy olyan írás is, amelyben Dick szokatlanul könnyed humorral figurázza ki korának SF íróit és az átlagosnál hiszékenyebb olvasókat: a Vízipók c. történetet minden fanatikus SF-rajongónak ajánlom.

Totti86>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Bizonyos életformák (5)

Tökéletes technokrata társadalomkritika. Mit veszítünk, ha mindent akarunk? Félő, hogy ebbe az irányba tartunk. Habár az említett bolygók nyilvánvalóan lakatlanok, behelyettesíthetők bármelyik egyéb bolygóval, így a történet talán soha nem veszíti el az aktualitását.

Pat ajándéka (3)

A megszokott pofátlan kezdés, a fantasztikum a realitásba rántva aztán néhány földhözragadt fordulat, csapongás, a legnagyobb fordulatból sem következik semmi és egy kényszeredett, semmitmondó befejezés. De a stílus továbbra is egyedi és szerethető.

Nulla-T (2,5)

Az ötlet ismét zseniális, de már a 3.oldalon elgurul a gyógyszer, majd minden ebek harmincadjára jut. Ráadásul ismét egy részletes közelképpel indít, ami után minden közelség megszűnik. A léptékek útközben nőnek meg. Dick valószínűleg nagyon félt attól, hogy a világ sorsa végül a legkülönlegesebb kisebbség kezébe kerül. A félelem annyira zsigeri volt, hogy nem tellett egy árnyaltabb sztorira.

Az urat szolgálni (5)

Tökéletes. Ezeket a sztorikat szeretem Dicktől. Csöbörből vödörbe. Ebből igazán írhatott volna regényt is.

Itt a piros (4)

Csodálatos mintapéldánya Dick befejezetlen történeteinek. Ilyenkor úgy érzem, annyira jó ötlete támadt, hogy egy-két fordulattól eltekintve nem tudott vele mit kezdeni.

Hulla vagy, Foster! (4)

A vissza-visszatérő paranoia-sztorik egyike, amely tökéletes arányban keveredik a kisember világban betöltött helyének kilátástalanságával. A végéig nagyon feszült volt a történet. Aztán… Ismét egy sztori, aminek az előzőhöz hasonlóan ok nélkül szakadt vége, és nem értem a mondanivalót, nem érzem a visszásságot. Pedig ezt sokszor rendkívül jól eltalálja.

Tehetségek világa (5)

Mintha egy kicsit a Térség sorozat előfutára lenne, a felállás hasonló, csak dick-es. A történet különleges képességekkel rendelkező gyarmatosítókról szól, de a szereplők személyisége egydimenziós. Mindenki hatalmat akar, és ha egy helyzetben alulmarad, máris hepciáskodó ősemberré válik. Aztán minden kezd egyre árnyaltabbá válni.
Talán az egyik legösszetettebb, legsejtelmesebb, legtökéletesebben felépített novellája kerekedett ki a kezdeti döcögésből. Ahogy haladtam vele, egy hang kezdett el egyre kétségbeesettebben szólni a fejemben: „Légyszi, Philip, ne rontsd el!” Csak csűrte, csavarta, új és újabb eszközökkel bővítette a repertoárt, elkezdett szétzilálni, majd összehúzta a szálakat és talán élete legjobb novelláját rittyentette. Megfordította a módszerét, nagy és felületes lépésekből fokozatosan visszalassított, egyre színesebb képeket, hangulatos jeleneteket festett le, szíven döfött, kifacsart, reményt adott, majd elvette, végül képtelen módon helyrerakott mindent. Briliáns.

Hívja a vevőszolgálat! (4)

Tipikus paranoia-sztori, de azért ügyesen bontotta ki.

Yancy-profil (5)

Tökéletesen végigvezetett történet egy zseniális ötlethez. Kicsit elnagyolt, kicsit kidolgozatlan, úgy általában dick-es, de érvényes, átgondolt befejezéssel, ami javítja a tökéletlenségeit.

Már megint a felfedezők (4)

Csak 4 / 5, amiért ilyen fantasztikus ötletet hagyott függőben. A feszültség tapintható, az ötlet zseniális. Kár, hogy nem fejtette ki jobban.

Vízipók (5)

Prekogok. Prekogok? És időutazás. Tényleg? Vagyis csak valami tudományos cikk. Miféle cikk?

Valami a tempunautáknak is jár (3)

Ez nagyon nem jött át. Valami kezdett derengeni, de aztán maradt a sötétség.

Az előszemélyek (4)

A kilátástalanság és kiszolgáltatottság elborult víziója. Egy kicsit jobban örültem volna, ha összehozza a rideg és számító rendelkezést egy megkonstruált női divathóborttal, ha erre erősített volna rá, de így is hatásos volt.

A Szibülla szeme (5)

Multidimenzionális gyöngyszem, egy korai Felhőatlasz. Ha ebből írt volna egy nagyobb lélegzetű, átgondolt regényt, az igazán remek lett volna.

Remélem, hamarosan megérkezem (4)

Furcsa megoldás egy izgalmas helyzetre. Talán lehetett volna tárgyilagosabb, így egy kicsit súlytalan lett. Ellenben nagyon jól bemutatja, mennyire hatnak ránk a gyerekkori döntéseink és komplexusaink. Minden helyzetet képesek átformálni.

5 hozzászólás
Nuwiel P>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Ha valakire, akkor Philip K. Dickre lehetne a legkevésbé rásütni az ötlettelen jelzőt. A magyarul megjelent könyveinek kétharmadát olvasva talán már egyértelműen megállapíthatom, hogy elsősorban ezért szeretem olvasni, mert remek ötletei vannak, amiket ugyan regényként sokszor nem bont ki rendesen, vagy érthetetlenné válik a történet, de filmes feldolgozásként, vagy más írók ihletőjeként kiválóan működnek. Novelláiban viszont sokkal erősebb, a terjedelem sokkal kevésbé hagyja, hogy csapongni kezdjen, és több témába is belekapjon.

A Már megint a felfedezők írásai is széles skálán mozognak a témákat tekintve. Az első, a Bizonyos életformák például a korlátok nélküli, kényszeres fejlődésről szól, hogy egyre újabb, gyorsabb és jobb dolgokat kell használnunk, de az ehhez szükséges nyersanyagok megszerzéséért bárkin és bármin hajlandóak vagyunk átgázolni, ahelyett, hogy megelégednénk azzal, ami van, vagy esetleg békés megoldásra törekednénk. Az urat szolgálni a klasszikus gép-ember konfliktus utáni világ bemutatása, ahol rettegnek a gondolkodó gépektől, nem véletlenül.

A kedvenc novellám a Vízipók volt, ami egy szokatlanul humoros történet Dicktől, amelyben kifiguráz számos híres fantasztikus írót. Több szót nem érdemes rá vesztegetni, olvassa el mindenki legalább ezt az egyet.

Morpheus>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Jó néhányat már olvastam (Galaktikákban?), néhány nagyszerű volt (hogyan manipulálnak minket a médián keresztül a nem-gondolkodásra A Yancy-profil), de az abortuszellenes propagandáját (Az előszemélyek) jobb lett volna, ha meg se írta volna, de ha már megírta, nem lett volna muszáj beletenni a gyűjteménybe.

ViraMors P>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Alapvetően kellemes válogatás, a novellák nagyja kifejezetten tetszett. Érezhető, hogy Dick korai műveiről van szó, a tőle megszokott témákból több is megjelenik, például a háború, a paranoia, az időutazás és a pszík, de nem kapnak állandó és komoly szerepet a drogok. Egy fokkal könnyebben érthetőek és értelmezhetőek a történetek, mint sok későbbi.
Volt néhány kifejezetten zseniális darab. Ilyen például Hívja a vevőszolgálatot és A Yancy-profil, amik más-más megközelítésből foglalkoznak a világnézet és a gondolatvilág manipulálásával. Mindkettő kissé ijesztő, de nagyon erőteljes, hatásos darab. A Bizonyos életformák pedig megdöbbentő képet fest arról, amikor spoiler
Volt néhány, ahol nagyon tetszett az alapötlet, de kissé összecsapottnak éreztem, ha nem is regény, de kisregény méretben is szívesen olvasnám. A Tehetségek világában szívesen olvasnék még a világról és Tim képességéről, a Vízipókban meg nagyjából mindenből lehetett volna még.
Voltak persze olyan novellák is, amik egyáltalán nem tetszettek. A Valami a tempunautáknak is jár szerintem túl szenvedős volt, nagyon erőltetett befejezéssel, Az előszemélyek pedig érezhetően arra játszik rá, hogy sokkolja az olvasót. Hát… sikerült, de attól még szerintem a könyv legkevésbé értékelhető darabja.
A többiben az alapötlet általában érdekes volt, de nem voltak kifejezetten kiemelkedőek.

jezsek P>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Philip K(ompact) Dick, tömörített gondolat- és érzés-kapszulák, kis adagban rögtön hat, túladagolás azonban lehetséges, mivel emésztésükhöz van szükség némi időre. Véletlenül vagy talán szándékosan három könnyedebb humorbonbonocska is került a csomagba (Pat ajándéka, Hívja a vevőszolgálatot, Vízipók), ezek lazítják, oldják a nehezebb fajták utáni gyomor-csomókat, feszültségeket (Bizonyos életformák, Az urat szolgálni, Itt a piros, Tehetségek világa, Már megint a felfedezők, Remélem, hamarosan megérkezem). A többi is bátran, de odafigyeléssel fogyasztható. Váljék egészségére!

BBetti86>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

14 sci-fi novella kapott helyet a kötetben és bizony elég tömények. Ez most keményen disztópia, nem egynek olyan a vége, hogy szinte depressziót okoz. Ugyanakkor remek gondolatok vannak benne, tele van kapcsolódási ponttal a mával. Szórakoztat és letör egyszerre, és használni kell az agyunkat is hozzá. A szerző regényeivel általában szenvedek, de a novelláit most is nagyon tudtam szeretni – bár csak idézőjelbe, mert sok karaktert/világot sajnáltam.

A stílusa egy az egyben hozza, amit Dick novelláiban megszoktam. Lényegre törő, a leírásai is tűpontosak, átgondoltak és éppen csak annyi, hogy láttassa a dolgokat. Realista, nem magyarázza és fejtegeti az érzelmeket, kiváltja őket.

Minden novellát nem emelek ki, de párat igen. Ami különösen megfogott valamivel.
Bizonyos életformák: a fogyasztói társadalmunk abszolút kritikája. Ugyan a jövőbe van helyezve, de mutatja, hogy milyen az emberiség mentalitása. Egyre újabb technikai eszközök, amelyeket kiválthatnánk, lehetne egyszerűbben élni, talán több munkával, de nem. Az emberiség rohan a vesztébe az újabb és újabb eszközökkel. Talán nem pont úgy lesz vége, mint itt – spoiler – de az üzenet egyértelmű: ahogy a tárgyak fontosabbá válnak az embereknél, minden el fog veszni.
Van abban valami sötét humor, ahogy visszatérő elemként, ugyanolyan szófordulatokkal felszavalják, hogy milyen anyagért kell háborúba menni, az milyen eszköz gyártásához nélkülözhetetlen, ami miért kell a mindennapi élethez. Ugyan egy szereplő, Joan próbál rámutatni arra, hogy miképpen lehetne élni nélkülük, de meg sem hallgatják és a nő sem képes küzdeni.
Az pedig különösen emlékezetes kép, ahogy mutatja mindennek a következményét. Ahogy ott van spoiler

Pat ajándéka: ezt azért emelném ki, mert nem a sötét történetek egyike, hanem egy olyan, amin jókat lehet mosolyogni. Van benne isten, aki büntetésből varanggyá változtat, meg hasonlók. Kicsit fekete a humora, de azt szeretem és ebben is benne van az üzenet: ráébreszti a főhőst, vele az olvasót is, hogy érdemes megbecsülni, amink van. Hogy sokszor akkor látjuk, mit vesztettünk, amikor már elvesztettük.

Az Urat szolgálni: disztópia egy háború utáni, lepusztult világról. De ami érdekes benne, hogy az információ hiánya milyen károkat okoz. Hősünk átlagemberként nem tud többet a propagandánál, az állam nem osztja meg a polgárokkal a múltat, a jelenről is nagyon keveset tudhatnak. Mi az eredmény? Mindenki belehalhat.
Mellette robotos sztori is, a Terminátor vonalon haladva.

Itt a piros: ebben is érzek fekete humort, milyen a paranoiásak társadalma, de ez már nem egy boldog sztori. A végkimenetele brutális, és nem is kicsit tudom elképzelni, hogy ilyen lehetett, amikor az USA-ban a múlt században a kommunizmustól féltek, illetve üldözték. Nem tudom, az volt-e az ihlető, de simán el tudom képzelni.

A Yancy-profil: egy történet arról, hogy miképpen manipulálhatók és agymosható a tömeg. A népbutítás novellája. Kicsi áthallásokkal nagyon mai és ezért nagyon ijesztő is, mert ezzel tényleg lehet élni, és ebben élünk, ha még saját Yancy-nk talán nincs.
Ugyan ennek pozitív a vége, de továbbgondolva félelmetes, hogy milyen könnyű egy egész népességet irányítani, agymosni.

Az előszemélyek: újabb darab, amely az emberi természet sötét oldalát mutatja. Hogy milyen könnyen vetnek véget az életnek. Simán olvasható abortusz ellenes novellának is, de ennél többet láttam benne. Nekem az volt az üzenet, hogy az ember hajlamos minden védtelen élettel gondolkodás nélkül, akár divatból végezni. Dodó és társaik, mondhatnám. Hogy kegyetlenek a gyengébbel, legyen az állat, vagy akár ember.
Itt is túl van pörgetve a jelen helyzet – itt az abortusz 12 éves korig megengedett. Vagyis, amíg a gyerek nincs 12, a szülő simán dönthet úgy, hogy hibás a gyereke, nem kell, végezzenek vele. A történetben van gyerekszemszög, van olyan felnőtt, akinek ez teljesen ok és olyan is, aki igyekszik harcolni ellene.
Valahol abszurdnak érződik, de az ijesztő az, hogy igazán nem az. A maga sötét, embertelen logikájával működik a rendszer, és a frászt hozta rám. Az élet szentsége mellett szól, azzal is, hogy megmutatja, milyen, ahol már nem hisznek benne.
Plusz, ez az előképe az egyik kedvenc ifjúsági disztópiámnak, a Bontásra ítélvének.

Sok-sok klasszikus sci-fi téma van ebben a kötetben, ha mindet nem is emeltem most ki. Van időutazás, időhurok, űrutazás, robotok és sok más is. DE, amit K. Dick remekül tud, ebből olyan ijesztő víziókat épít, amelyeket nem nehéz elképzelni lehetséges jövőként, annyira az emberi természetben gyökereznek.
Ettől letör, valahol ijesztő is a kötet, de nem vesz el az értékéből.

gratiarum_actio>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Furcsa, talán szinte kellemetlen élmény volt ez a könyv. Részben persze az is rányomta a bélyegét, hogy nehéz időszakban olvastam.
Maguk a novellák pedig néha meghökkentően elmésnek tűntek. Sziporkázónak tartom azokat a helyzeti ötleteket, amikre a történetek épülnek. A „felfedezők”, akiknek az alakját az öntudattal együtt tökéletesen felveszik a támadó idegen lények, az elszigeteltségben hajótörött paranoiások objektivitásra törekvő, de arra képtelen, szánalmas, önpusztító gondolkodása, az androidok alternatív történelmi narratívája a mit sem sejtő egyszerű ember megtévesztésére… stb.
Az elmésségek ellenére azonban iszonyú letargikus képek vonulnak fel ezekben az írásokban. Mindenütt hidegháború, háború, globális pusztulás, veszély, bizonytalanság. Elmés annak a lehetőségnek az ábrázolása is, hogy az abortuszt ki lehetne tolni a gyermek 10-12 éves koráig, de iszonyatosan letaglózó.
S ami még nyomasztóbb: a valóságértelmezés problémája. Ki a normális? Ki tudja, mi az igazi valóság? „A valóság az, ami, amikor már nem hiszel benne, nem megy el” – mondja valahol máshol Dick.
Nem vagyok-e egy „felfedező”, akiről kiderül, hogy csak egy ellenséges lény hordozza az öntudatom, amit a saját testvéreim fognak elpusztítani, amikor rám (rá-) találnak?
Nem vagyok-e álmok rabja, vagy álmokon trenírozott, kiábrándult elme, amely nem hisz már a valóságban, mert képtelen felismerni a valóság és az álom közti eltérést?
Nem vagyok-e paranoiás, aki képtelen még mérési eredményeket is függetlenül kiértékelni, mert az értelmezési prekoncepciói csak az egzisztenciális félelemből vagy az abszolút önigazolásból engedik kiindulni?
Nos, nem. Vannak hibáim és lélektani ficamaim, de van bennem olyan, amiről nem szólnak a novellák: belátás. Képes vagyok egy adathalmaz jellegzetességeit felismerni akkor is, ha az más, mint amire számítok, vagy aminek elvárásaim szerint lennie kell. Képes vagyok követni a valóságot minden olyan „elektromos kisülés” után, ahol be kell ismernem, hogy tévedtem – és a valóság nem megy el, ezért érdemes benne hinni.
Egyébként viszont az a szép a valóságban, hogy egy része bizonyosan rejtve marad előlünk, mégpedig a fontosabbik része.

Rémálom P>!
Philip K. Dick: Már megint a felfedezők

Amennyire szerettem az eddigi Dick regényeimet, ez egy kicsit csalódás volt azokhoz képest. Élvezhetőek és szórakoztatóak a novellák, persze, még mindig irigykedve nézem Dick írását, ahogy pár szóval hangulatot és karakterek közötti konfliktust teremt, de… nekem kevés volt ebben a zseniális novella, amit elvártam volna tőle. (És hát, na, akadt egy-két gyengébb darab is.)

Bizonyos életformák: Kizsákmányolás magasfokon. Erős kezdés, reméltem, hogy ilyen lesz a kötet végig, de… 9★

Pat ajándéka: Eric a feleségének egy istent hoz Ganümédészről. A kezdés nagyon jó, mint minden Dick írásnál itt is élveztem a világot, de a vége olyan semmitmondó. 6★

Nulla-T: Lemanuelnek valami problémája van (állatokat kínoz), ezért a szülei orvoshoz viszik, akik megértik? Az ötlet tök jó, annyira erős a kezdés, de a vége nekem csak lóg a levegőben. 7★

Az urat szolgálni: Applequist egy robotot talál egy szakadék szélén. Teljesen jó a felütés, megint Dick írása teljesen magával ragadott, de a végével nem vagyok kibékülve. 7★

Itt a piros: Egy kolónia küzd a láthatatlan ellenséggel. A hangulata nagyon bejött, de valahogy mégis valami hiányzott belőle. 7★

Tehetségek világa: Prekogok, pszík, Terráról leszakadás, miközben Tim, a kisfiú furcsaságokat lát és próbálnak rájönni, milyen képessége lehet. Teljesen kellemes egészen a végéig… arról inkább ne beszéljünk. 5★

Hívja a vevőszolgálatot: Courtlandhez, a kutatási igazgatóhoz egy furcsa vendég állít be. Roppantul szórakoztató. 9★

A Yancy-profil: Leon Siplingnek nem megy a reklámszövegírás (nevezzük így). Kifejezetten bírtam a társadalomkritika részét, de valahol a nyomozásnál megcsúszott egy kicsit nekem. 7★

Már megint a felfedezők: Hat férfi végre hazatér a Mars expedícióról. Tudom, videojátékhoz nem hasonlítunk novellát, de annyira adta a Returnal-érzést, még ha ott tudom, spoiler 9★

Vízipók: Űrutazási probléma megoldására nem találnak jobb ötletet, mint időutazni és a múltból egy prekogot elhozni. Szórakoztató. 7★

Valami a tempunautáknak is jár: Hasonló, mint a „Már megint a felfedezők,” csak időutazással. Kellemesen lehangoló, plusz a kedvenc toposzom. 9★

Az előszemélyek: Egy olyan világban, ahol 10 éves korig lehet abortuszt „elkövetni,” félnek a gyerekek, a pasik meg sírnak a gonosz feleségek miatt. Értem én, mindenkinek joga van a véleményéhez, de ez tényleg nagyon gyermetegen volt megírva, ahol minden kínosan erőltetetten azt mutatja: „látod, ezért gonoszak azok a nők, akik abortusszal élnek." 1★

A Szibülla szeme: Római köztársaság sci-fivel. Egy kis rövid hangulatnovella. 7★

Remélem, hamarosan megérkezem: Űrutazás közben tönkre megy a hibernáló rendszer. A már Dicktől oly sokszor használt időhurkos, 'mi is a valóság' ötlet egy újabb változata. Kellemes. 7★


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Tudod, eszméletlen élmény halottnak lenni.
– A magad nevében beszélj.

DoraAnn>!

Csak mert hiszünk valamiben, az nem válik feltétlenül valósággá.

80. oldal (Agave, 2007)

csartak P>!

– A paranoiát mindig mentális betegségnek tartották, pedig nem az! A kapcsolat a valósággal nem szakad meg, éppen ellenkezőleg, a paranoiás közvetlen kapcsolatba kerül a valósággal. Tökéletes empirista. Nem húzzák le etikai és erkölcsi-kulturális gátlások. A paranoiás olyannak látja a dolgokat, amilyenek. Valójában egyedül ő a normális.

48. oldal, Nulla-T (Agave, 2007)

ciluvagyok>!

[…] a barátnőm, Ysabel Lomax azt mondta, hogy úgyse lennék jó író, és pénzt sem keresnék vele, meg a science fiction különben is baromság, és csak a pattanásos emberek olvassák az ilyet. Erre végleg eldöntöttem, hogy írni fogok, mert a pattanásos embereknek is kell valaki, aki csak nekik ír. Amúgy meg nem lenne korrekt, hogy csak olyanoknak írjak, akik nem pattanásosak. Amerikában a korrektség a legfontosabb; ezt tanította nekünk Mr. Gaines a Hillside Grammar Schoolban, és mivel rajta kívül senki sem tudta megjavítani a karórámat, ezért csodáltam őt.

301. oldal, A Szibülla szeme (Agave, 2007)

1 hozzászólás
DoraAnn>!

A tej beszél belőlem. Manapság kénnel hígítják.

283. oldal (Agave, 2007)

ViraMors P>!

Millióféle megközelítésben tudjuk tálalni a semmit.

DoraAnn>!

– Nem megy az algebra – mondta Tim apja a három fiúnak –, úgyhogy nem lehet lelkem.

279. oldal (Agave, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: algebra
Totti86>!

Egy vonalzó, akár tíz, akár tizenegy centis, nem mérheti meg saját magát.

4. fejezet - Itt a piros

csartak P>!

Ehelyett azt tanácsolta, hogy tartsam magam távol a családomtól, hagyjam ott az iskolát – mert szerinte az iskolarendszer elszigetel a valóságtól, és pont olyan technikákat nem lehet ott megtanulni, amik a valós helyzetek kezelésében segítenek –, és írjak science fictiont.

302. oldal, A Szibülla szeme (Agave, 2007)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas Adams: A kétség lazaca
Harry Harrison: A Rozsdamentes Acélpatkány
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
David West Reynolds: Star Wars: I. rész – Képes enciklopédia
Anthony Burgess: Gépnarancs
Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája
Andri Snær Magnason: LoveStar
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II.
George R. R. Martin: Álomdalok