Különvélemény 131 csillagozás

Philip K. Dick: Különvélemény

Kevés ​olyan science fiction írót ismerünk, akinek hatása egyformán meghatározó eleme napjaink populáris és magas kultúrájának. Philip K. Dick közülük való. Sokszor tébolyodottnak tűnő, mégis kétségtelenül zseniális látnoki megnyilatkozásai korunk alapvető kérdéseit feszegetik. Így talán nem véletlen, hogy egymást követik az írásaiból készült filmfeldolgozások. Példa erre a Szárnyas fejvadász, az Emlékmás, az Imposztor, és a Különvélemény is. Történetei egyszerre vetették meg napjaink népszerű negatív utópiáinak – a cyberpunk műfajának – alapjait, és ötvözték a korabeli amerikai sci-fit egyfajta borongós, cinikus társadalomkritikával. Ilyen novella a Különvélemény is, melyben a rendőrség látnokok segítségével bukkan a még meg sem történt – bűncselekmények nyomára. A rendszer félelmetes hatékonysággal működik mindaddíg, amíg meg nem vádolnak egy zsarut, akinek ezután nem marad más választása, mint menekülni, és válaszokat találni a kínzó kérdésekre: valóban gyilkosságot fog… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1991

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Szeged, 2002
350 oldal · ISBN: 9639441333 · Fordította: Galamb Zoltán, Sántha Dávid, Szántai Zsolt, Szente Mihály

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Mars


Kedvencelte 11

Most olvassa 8

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
Philip K. Dick: Különvélemény

Valóságos kocsonyává váltam a kötet olvasása közben és már nem érdekel az sem, ha kiderül, én valójában egy robot vagyok és bármikor kikapcsolhatnám magam…Csak elvágok egy kábelt és kész, el van intézve a dolog…Én mindenesetre igen praktikusnak találom ezt az ötletet…
Kedvenc novellám nincs, van 1-2 gyengébb is ebben a válogatásban nyilván, de azoknak is van csattanójuk…Érdekes módon egy párból film is készült…Hát igen, PKD fejében annyi remek ötlet halmozódott fel, hogy ezt a novellás kötetét ki merem jelenteni egyik első számú kedvencemmé! Főleg a robotok miatt és a jellemző bizonyos felismerhető motívumok miatt, amiket az is lehet, hogy csak én értek, ki tudja? Már semmit sem tudok…Csak azt, hogy végtére is én egy kocsonya vagyok és kész. Ja és figyel a Gondolatrendőrség! Kikapcsolom magam és az üres képernyőre bámulok inkább…Biztos ami biztos! Hát nem?

2 hozzászólás
>!
petamas P
Philip K. Dick: Különvélemény

Dick novellái mindig egyediek, nincs ez másként ezzel a válogatással sem.

Különvélemény (Minority Report): Az első találkozásom Dickkel ennek a novellának a filmváltozata volt. A két mű sok ponton eltér: a novella világában a prekogok nem kopasz, de egyébként normális külsejű emberek, hanem torzszülöttek, akik összevissza hablatyolnak. (Így természetesen kimarad a főhős-prekog szerelmi szál is.) A főhősnek nincs évekkel ezelőtt elrabolt gyereke, és a megoldás is kicsit más, mint a filmben. Érdemes elolvasni, de bevallom, nekem a film jobban tetszett. 3,5/5

Második Változat (Second Variety): Egy érdekes háborús történet. A csattanó kicsit kiszámítható, de azért érdemes elolvasni. 4/5

Imposztor (Imposter): Hááát, ez elég középszerű volt. Érezhetően Dickes, ahogy a főszereplő próbál mindenki mást meggyőzni arról, hogy ő valóban ő, nem pedig egy robot, de valahogy mégsem az igazi. 3/5

Emlékmás (We Can Build You): Na, ez viszont zseniális volt. Tulajdonképp egy hatalmas trollkodás az egész, mégis minden sorát élveztem. Ráadásul kiderült, hogy Dicknek humora is van. Ki hitte volna…? Mindenesetre megyek, megnézem a film(ek)et. 5/5

A Citadella (War Game): Ez olvastam már korábban egy [[http://moly.hu/konyvek/harcjatek|másik antológiában]], bár akkor nem esett le, hogy ez is Dick. Jópofa ötlet, ügyes csattanóval, bár egy kicsit hosszabb szerinte ma kelleténél. 4/5

Apáink Hite (Faith of Our Fathers): Esszenciális Dick: drogok, furcsa Isten-felfogás, elnyomás. Valamiért nekem mégsem jött be annyira. 3/5

Elektromos Hangya (Electric Ant): Játék a valóság határaival, egy robot szemén keresztül nézve. Az egyik legjobb a kötetben. 5/5

Amit a Holtak Mondanak (What the Dead Men Say): Egy hosszabb, részletesebb történet, politikai machinációkkal és mindennel, ami kell. Érdemes elolvasni. 4/5

Kémek (Oh, to Be a Blobel!): Robotpszichológus és időnként Kocsonyává változó emberek, valamint emberré változó Kocsonyák. Jelenetek egy házasságból. Kedvenc lett. 5/5

A Legutolsó Történet (The Story to End All Stories): Na, ezt bevallom, nem értem. Ha egy Karinthy-kötet végén szerepelne, akkor érteném, de innen kilóg nekem.

Összefoglalva: olvassatok Dicket!

6 hozzászólás
>!
zamil
Philip K. Dick: Különvélemény

Azt kell mondjam, hogy Dick novellák terén is erős. Ebben a kötetben is több kimagasló novellája van, nem véletlen lett belőlük film. (Az első négy novellából.)
Talán a legjobban a Második Változat című tetszett, ami régebben már láttam filmen így igen sok jelenet bevillant a filmből. Persze ez is eltér a filmtől, de ez így szokott lenni.
Ajánlom minden sci-fi kedvelőnek a könyvet, megéri az olvasást.

>!
Jaina
Philip K. Dick: Különvélemény

Kevés fülszöveg kelti fel annyira a figyelmem, hogy miatta egy éppen olvasott hasonló könyv olvasását félbehagyjam/elnapoljam. Itt pontosan ez történt, ez a novelláskötet egyszerűen nem várhatott. Az Emlékmás egész gyerekkoromat végigkísérte (apu egyik kedvence az Alien mellett), rengetegszer láttam és abszolút kultuszfilmnek tartom. Sem erről, sem pedig a Különvéleményről nem tudtam, hogy Philip K. Dick novellái alapján készültek és nagyon kíváncsi voltam arra, hogy honnan nőtte ki magát ez a két film. Voltak elemek a történetekben, amiket kicsit furcsállottam: az érzelmi viszonyok, házasságok és általában véve a nők személyiségének elnagyoltsága és az apróbb logikai bukfencek. Máskor ez nagyon zavart volna, de Dick annyira vitt magával a történetben, hogy ezek egyike sem érdekelt igazán.

>!
csartak MP
Philip K. Dick: Különvélemény

A könyv a Különvélemény című film moziba kerülése után jelent meg, így gondolom nem véletlen, hogy a kötet címének ezt a novelláját választották, mert valójában ez egy novella válogatás, és ráadásul nem is rossz. A történetek témái elég hasonlóak, középpontban áll egy nukleáris háború utáni elidegenedett világ, robotok, robotokra cserélt emberek, kábítószer uralta képzelgések, és a szorongató paranoia. Mindez bizonytalan, nehezen kedvelhető főhősökkel egészül ki. És bár végig a Földön vagyunk, rengeteg az utalás az emberek a csillagrendszerben illetve azon kívüli életére is. Dick rendkívül színes fantáziája és ötletei tényleg filmre kívánkoznak, ebben a válogatásban 4 olyan is van, ami filmvászonra került, ilyen-olyan formában.
– Különvélemény (Minority Report)
Az említett mozifilm alapja, Dick remek ötletét elég jól felturbózták, de szerintem messze nem a legjobb novella a válogatásban.
– Második Változat (Second Variety)
Nekem az egyik kedvencem, eszméletlen jól kibontott, és végig érdekfeszítő novella, kicsit kikövetkeztethető, de jó csattanóval a végén. Ebből is készítettek filmet, magyarul Az elhagyott bolygó címen ment.
– Imposztor (Imposter), – Emlékmás (We Can Build You) Mozifilm alapja mindkettő, az egyik a robotra cserélt ember, a másik az emlékezettel való manipluláció témájával.
– A Citadella (War Game)
Ez a másik kedvencem, fantasztikus jó, izgalmas végig, megfelelően borzongató végkifejlettel.
– Apáink Hite (Faith of Our Fathers)
Disztópiás, jövőben a média által ellenőrzött világ, nagy testvérszerű vezetővel, akiről azt sem tudni kicsoda. Robot, földönkívüli, vagy maga az Isten?
– Elektromos Hangya (Electric Ant)
Mi történik, ha egyik napról a másikra kiderül, hogy nem is ember vagy, hanem egy robot? Hogy lehet elfogadni, meddig lehet feszíteni a határokat hogy megismerd a világban betöltött szerepedet?
– Amit a Holtak Mondanak (What the Dead Men Say)
Számomra ez volt a leggyengébb novella, annak ellenére hogy hosszabb mint a többi, lényegesen több nem történik benne, inkább sok a tépődés, szenvedés, és a toporgás.
– Kémek (Oh, to Be a Blobel!)
Egyik legeslegjobb, amiker ezt olvastam nem tudtam letenni. Melyik a jobb, kocsonyából ember vagy emberből kocsonya? Melyik ér többet?
– A Legutolsó Történet (The Story to End All Stories)
Egyetlen rövid álomszerű szürreális vízió.

>!
Stone
Philip K. Dick: Különvélemény

Suck my Dick. Volt, aminél ki lehetett találni, volt, ami akkor is jó volt, ha ki lehetett találni, még humora is van. Nem ez volt az első találkozás vele. Mivel legkedvesebb filmjeim egyike a Blade Runner, ezért, ahogy hozzájutottam, elolvastam az eredetijét, kb úgy 20 éve. Nagyon tetszett. Aztán nem akadt tőle semmi a kezembe, eddig (kösz kvzs a kihívást), viszont most már kíváncsi vagyok tőle többre is. Szeretem a kifacsart elmékből csepegtetett történeteket. Van bennük logika, a maguk módján, és hiába sci-fi, nem szólnak másról, mint rólunk, ahogyan a 2000 éve megírt dolgok is. Nem szerette a nőket. Kicsit egysíkúan látta őket. Gyenge voltál Dickey, cö-cö. Nem is tudnék hirtelen kiemelni egy novellát sem, mert mindegyik megkapó volt számomra, valami van bennük, amitől tényleg figyelsz rá, és még tovább is gondolod.

>!
kvzs P
Philip K. Dick: Különvélemény

Dick már megint csavart egy nagyot a valóságon…
Néhány novellát már olvastam, néhány filmváltozatát láttam, néhánynak rájöttem a csattanójára… De ezek ellenére mindegyikben találtam elgondolkodtatót, és mindegyikben láttam Dick zsenialitását.
Paranoiás, negatív történetek, mégis szinte mind tökéletes példa arra, hogy miért lehet szeretni a novellákat.

>!
mohapapa I
Philip K. Dick: Különvélemény

PKD. Megannyi sci-fi könyv szerzője. Sci-fi-k, amik nem is annyira tudományosak, mintsem fantasztikusak. Illetve, ha az egyre ismertebb, divatosabb és még a fizikusok által sem értett kvantumfizikára gondolok, párhuzamos világok, húrelmélet, miegymás, akkor talán PKD mégis sci-fit ír, beleértve annak sci-részét is.

PKD mára klasszikussá érik. Nem ír olyan szépen, mint Bradbury, nem ír olyan izgalmasan, mint Asimov, nem annyira fitoros, mint Lem, viszont izig-vérig, összetéveszthetetlenül PKD. Nincsenek feledhetetlen szókapcsolatai, metaforái, nem rágja le az ember a körmeit, és nem röhög jóízűeket, amikor őt olvassa, hanem, mára közhely már, körülnéz, hogy a fotel, amiben ül, az ágy, amin fekszik, a busz, amiben utazik, a szerelme, akit maga mellett tud, az otthona, ahová hazatér, és a valóság, amit annak tud, az mind megegyezik-e önmagával? S végső soron ő maga megegyezik-e önmagával. És egyáltalán: mi az, ki az, amivel meg kellene egyeznie? Végső soron nem is az a kérdés, hogy mi a valóság, hanem hogy van-e egyáltalán valóság?

PKD írásait többször filmre vitték, és nem találkoztam még olyan írásával, amit úgy vittek volna filmre, hogy ne írták volna át, ha nem is a felismerhetetlenségig (bár a Truman show esetében a Kizökkent idő -vel majdnem sikerült ezt elérni), de általában alapjaiban, csak a lényeget megtartva maradt PKD az adaptáció.

Ez a kötet az ismert filmekre alapoz, már a címében és a borítójában is. Talán éppen a Különvélemény az, aminek esetében az adaptáció leginkább hajaz az irodalmi eredetire. De persze nem is ez a lényeg. Ha az ember fia úgy áll neki PKD-t olvasni, mármint azokat a köteteit, novelláit, amelyekben nem a filmes sztorikat keresi, nem éri csalódás. Ahogyan engem, például a Szárnyas fejvadász eredetije, az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? olvasásakor. Akkor tanultam meg, hogy PKD-t PKD-ként kell olvasni. Sehogy máshogy.

Ennek a kötetnek is így veselkedtem neki. Szerencsére. Így érhetett nagyon kellemes meglepetés már a címadó novella esetében is. S a lelkesedésem nem csökkent a kötet háromegyedéig. Ott szembesültem azzal, hogy a legnagyobb patronok a könyv elején eldurrantak, de úgy talán még vékonyka maradt volna a kötet, hát tettek még hozzá néhány novellát. Olyanokat, amik az öt-hét évvel később megjelent Agave-s PKD-sorozat két novellás kötetében* már nem kaptak helyet.
Illene most végig mennem a novellák során? Nem teszem.
A novellákkal egy kicsit mindig bajban voltam. Semmiféle fentartásom nincsen velük. Hemingway és Maupassant írásait olvasva megtudtam, felismertem, hogy valóban külön műfaj, sajátságos technikát igényel, de ugyanolyan teljes tud lenni, mint egy regény. S hogy a novellára is születni kell. Ahogy Bradbury voltaképpen arra született, a regényei nem is annyira jók. Szerintem Hemingway-nek sem, de emiatt bizonyára kőzápor zúdul rám. PKD esetében az a vicc, hogy tökmindegy mit ír, az PKD marad. S ahogy az életű egésze is, változó színvonalú. Mint ez a kötet. A közepe teljesen leül, hogy aztán az utolsó novella kicsit megnevettessen a parodisztikussága miatt, s megadja a kedvet a további PKD olvasásokhoz. (Számomra az Amit a holtak mondanak volt a mélypont: olyan hidegen hagyott, hogy olvasása közben kiolvastam egy Réti-könyvet, ami simán eltolta önmaga felé az érdeklődésemet.)

Viszont az is tény, hogy az első öt novella percekig tartó magam elé bambulást váltott ki. A sci-fi novellák jellemzője, természetesen nem törvényszerűn, de meglehetősen sűrűn, hogy valamiféle meglepetésre, poénra futnak ki. Ebben az első ötben PKD sem kivétel. A poénok, nem a vicc értelemben, hanem a meglepetés revelációjával mind az ötben ülnek, de nem is ez a fő erősségük (talán a Második változat kivételével; ez egy hadi sci-fi, a’la Terminator-sorozat, előfeltételezve az emberi nem technológia általi, nem direktben kiváltott öngyilkosságát). A fő erősségük PKD specialitása, az általa ezerszer, majdnem mindem esetben körül járt téma, a valóság, az identitás kérdése. Mert PKD mindig ugyanazt a könyvet, témát írja. De nem lesz unalmassá.
Mondom, az első öt, meg az utolsó zseniális**, az Elektromos hangya hozza a színvonalat, a többi kettő*** feledhető. S ez több, mint jó arány!

Még szerencse, hogy PKD ugyanabban a mátrixban, valóságban létezett, amiben én is élem a napjaimat! Már ha azonos vagyok velem, és PKD valóban létezett, írásai nem csupán szimulákrumok a valóságomban. S mármint akkor, ha én létezem egyáltalán, nem csupán egy megírt program része vagyok, aki azt véli, hogy PKD-t olvasott.

* Lenn a sivár Földön , Már megint a felfedezők
** Különvélemény , Második változat , Imposztor , Emlékmás , Citadella , Kémek
*** Apáink hite , Amit a holtak mondanak

>!
darkfenriz
Philip K. Dick: Különvélemény

Ez ismételten a legjobb Philip K. Dick remekművek között van.

Különvélemény – Bár láttam filmen, de fantasztikus felidézni ismételten. Üldözés, összeesküvés, izgalom, sok együttgondolkodás. Logikai csavarok, muszáj tartani a lépést, nem lankadhat a figyelem. A katonai diktatúrától való félelem itt is megjelenik, sokat járhatott szürreális fantáziája egy totalitárius rendszer újbóli felállásán. És persze nem minden az, aminek elsőre látszik.

Második változat – A harc sosem áll meg a két nagyhatalom között, és ha kell, más hadszíntéren és más módszerekkel, de folytatódik az öldöklés. Pesszimista kép, hogy hová vezet ez az ellentét. Az irányíthatatlan gépektől való félelem itt is megjelenik, akárcsak James Cameron Terminátor történetében. A gyanakvásból pillanatok alatt vészhelyzet válik, az ember ismét csak magát hibáztathatja a folyamatokért. De az biztos, hogy a paranoia már átterjedt rám, nem leszek biztos benne, hogy kivel/mivel is beszélek legközelebb :) Hiszen természetesen itt is percenként fordul a kocka és az izgalmaktól már alig marad körmöm.

Imposztor – Én se nagyon örülnék, ha reggel munkába menet a megszokott épület helyett valahova egész máshova hurcolnának, tuti, hogy arcomra fagyna az amúgy sem szívderítő arckifejezés. Ismételten paranoid gondolatok, főszereplőnk önmagában is kételkedik már, felteheti a kérdést, hogy tulajdonképpen ki is vagyok én? Úgy látszik ezek a megkérdőjelezhető valóságok adják a kötet mondanivalóját :) Menekülés és üldözés, biztos Dick is ezt érezte 0-24-ben. A fordulat is hatalmas a végén, remek szórakozás.

Emlékmás – Ismét egy filmes novella. Nem tehetek róla, de elejétől fogva persze Schwarzeneggert láttam magam előtt, ahogy a főhősünk megjelent a színen. A jövőbeli utazás érdekes formájával kerülünk közelebbi kontaktusba. No persze bennem is meglenne a kételkedés a legújabb technikai vívmányokban. Te meddig tudnál elhinni valamit és miképpen lehetséges a hamist megkülönböztetni a valóstól? Mondjuk azért én is megzavarodnék, nem is kicsit, ha ilyen események sodrásában tengetném szerény kis életemet. Nem tud hibázni egyszerűen Philip K. Dick, fordulatokban megint csak gazdag ez a sztori.

A citadella – Elvárások lehetnek a gyermekjátékpiacon is, ezeknek pedig persze mindig meg kell felelni. Át merjük-e lépni a játék és komolyság határát? Ilyen játékokat én is kipróbálnék, ezért már érdemes gyereknek lenni, valamint szórakoztató foglalkozás. A vége viszont kissé fura számomra, nem ez következnék, ha nekem kellett volna befejezni.

Apáink hite – Ismét kapunk egy kis alternatív történelmet. Megjelenik a fiatalok lenézése, megvetése az öregek iránt. Na ez aztán diktatúra a javából. A hallucinogén anyagokhoz azért Dicknek is volt némi köze, ismerős terep számára. De ez a megfigyelt világ hátborzongató. Ebben a világban aztán nem alaptalan a paranoia. Vajon milyen lehet a közelébe férkőzni 8 milliárd ember parancsolójának? Beteg a javából, igazi kőkemény horror emellett ismét ontológiai bölcsességek Dick
tollából.

Az elektromos hangya – Ijesztő lehet rádöbbenni, hogy egész más vagy mint aminek eddig hitted magad.Mennyire lehetsz a magad ura ha kissé másként éled az életed, mint amit eddig feltételeztél? Önmagunkról folytatott kísérletek kicsit másképp, mint megszokhattuk. Hihetetlenül félelmetes megszüntetni a valóságot körülöttünk, úgy, hogy utána élünk tovább anyagi értelemben. És ezek a végső kísérletek, transzcendentálisba nyúlások is sok gondolatra sarkallanak.

Amit a holtak mondanak – Érdekes elgondolással találkozunk, a halál utáni lét technológiai lehetőségei birizgálták szerzőnk agytekervényeit, így ebbe a világba is belegondolkodta magát. Egy köztes állapotnak mindenképp lennie kell élet és halál között, ezt én is hasonlóan gondolom. Az sem fordul elő túl gyakran, hogy egy politikai jelölt egész más nagyságrendű segítséget kapjon, mint általánosságban. Ezzel együtt ez a történet a leggyengébb szerintem a kötetben.

Kémek – Ismételten beteg agyszülemények sorakoznak fel a történetben, bár jelentős pszichológiai problémával kerülünk szembe. A harctéren átélt emlékek nem hagynak senkit sem változatlanul és ehhez jönnek még a fejlett kormányok gátlástalan kísérletei, melyek balul sülhetnek el, ha túl gyorsan kell valamit felmutatni. Hiába nem versenyző típusú az ember, előbb-utóbb észreveszi, ha mindenben csak második és kezdi felőrölni az idegeit. Pláne ha önhibáján kívül kerül a helyzetbe. És sajnos az embereken(?) való felkapaszkodás nem csak abban a világban található meg, napjainkban is a szeretetet sokszor megelőzi az anyagi/hatalmi érdek.
Összességében igazi kincs ez a gyűjtemény, remek szórakozás azoknak, akik szűknek érzik jelenlegi valóságukat, térbeli korlátaikat.

>!
Brigi007
Philip K. Dick: Különvélemény

Megint novelláskötet, megint novellánként értékelve.

Különvélemény: A film egy régi nagy kedvencem, így ismertem már az alapsztorit és tudtam, mire számítsak, illetve csak kábéra vágtam, így leszek pontos, mert egyrészt elég régen volt már, mikor én Tommy Boyal meg Colinkával mulattam az időt; másrészt meg csak most jöttem rá igazából, hogy az egész problematikáját nem is értettem meg régen. Most minden tök világos és átlátható volt. Bár azt meg kell hagyni, hogy ez egy elég bonyolult novella. Aki annyira nem látja át az ilyen dolgokat, hogy az időben mi hogyan változik meg, az nem biztos, hogy meg fogja érteni.
Igazából nehéz, nem tudom megmondani, hogy mennyire tetszett, mert más volt, mint amit vártam, de nem volt rossz. Sok olyasmi miatt van hiányérzetem most, amit a regényes PKDtől elvárok, de a novellástól nem kaphatok meg. Talán majd a kötet végére ehhez is hozzászokom.

Második változat: Na, ettől a sztoritól faszán rémálmaim lesznek ma szerintem. Annak ellenére, hogy már a felénél tudta kb, hogy mi lesz a vége, az egész alatt totál idegben voltam.
Ez a sztori arról szól, hogy a bolygó már majdnem teljesen kipusztult, de még mindig zajlik a háború. A két legerősebb szemben álló fél az amerikaiak és az oroszok (az Ivánok, ahogy a jenkik emlegetik őket, ami egyébként elég ötletes név). Aztán egy nap a ruszkik üzenetet küldenek az amcsiknak, hogy beszélni akarnak velük, de a hírnököt brutálisan kivégzik az amerikaik védelmi robotjai, a karmosok. Kis tanakodás után Hendricks őrnagy útnak indul, hogy tárgyaljon az ellenféllel, útközben pedig egy furcsa kisfiúval találkozik… De olyan furcsával, hogy rémálmaimban az ágyam felett fog állni!
Azon gondolkodom egyébként, hogy olvastam-e olyan PKD sztorit, amiben a gyerekekkel nem volt valami gikszer. Az Időugrás a Marsonban rázott tőlük a hideg, a Visszafelé világban is gyilkológépek voltak. Áh, de a Kizökkent időben normális volt a kissrác. De komolyan, még sok PKDt olvasok és komoly félelmem alakul ki a gyerekekkel szemben…
Ezt leszámítva egyébként remek kis történet. Borzongatóan jó.

Imposztor: Na, most Hollywood leverte PKDt. Sajnálom =/ Emlékszem, amikor ezt évekkel ezelőtt filmen láttam, csak ültem és bámultam, hogy :O Hogy lehet ez ilyen überkirály sztori és film? Hát második alkalommal egy 20 oldalas novella formájában már nem üt akkorát. Nem is igazán tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Light joghurt volt.

Emlékmás: Ha emlékeim nem csalnak, már láttam a filmet, ami ebből a sztoriból készült, akkor ezer éve azt hiszem, tetszett is, de most nem tudok visszaemlékezni, hogy mennyiben tért el az eredeti történettől. Ez a novella most nagyon tetszett. Kicsit az Ubikra emlékeztetett. Amit hazugságnak hiszel, arról kiderült, hogy valóság és amit valóságnak hiszel, arról kiderül,hogy hazugság. Fordulatokkal teli az utolsó bekezdésig. Bár meg kell vallanom, egyszer azért eszembe jutott, mekkora poén lenne, ha az lenne a befejezés, ami végül tényleg lett. :P

A Citadella: Hm. A sztori tökéletes és okos példája annak, hogy hogyan lehet egy társadalmat gyerekjátékokkal megtámadni. A kis tesztelő csapat folyamatos ellenőrzés alatt tartja a bonyolult katonai játékot, az olvasó meg gyomorgörcsben várja, hogy a játék mikor ébred öntudatra, mikor támadja meg az embereket, vagy éppen mikor robban fel. De azt hiszem, már azzal is spoilerezek szinte, ha csak annyit mondok, hogy ennek a sztorinak is jó kis PKD féle vége lesz.

Apáink hite: Eddig talán ez tetszett a legkevésbé a történetek közül. Kifejezetten a Galaktikus cserépgyógyászra emlékeztetett, amit ugyanúgy nem tudtam hova tenni, mint ezt a történetet.

Elektromos hangya: A történet során egy férfi ráébred, hogy valójában nem is igaz ember, csupán egy robot, megpróbálja felderíteni működésének lényegét, feszegeti teste határait, érzékelését és ingereit teszteli. A tipikus „Mi a valóság?” kérdést feszegeti. Külön érdekesség, hogy felmerül benne egy olyan gondolat, amely Dick egyik regényének, a Visszafelé világnak alapját is képezi.

Amit a holtak mondanak: Ennek a történetnek az alapját egy olyan ötlet képezi, ami az Ubik című regényének is alapeleme, vagyis a félélet. A halál utáni lefagyasztott állapot, amikor még lehetséges a kommunikáció az élők és a holtak között. De vajon mi történik, ha valami félresiklik és a kapcsolat nem jön létre, ám a lélek mégsem távozik és az űrből kezdi küldeni a jeleit? Létrejön egy érdekes történet.

Kémek: Az egyik legszórakoztatóbb történet, amit K. Dicktől olvastam. A jövőben az emberek háborút vívtak (atyaég, ez a mondat de csodás lett ebben az igeidőben, mindegy) egy földönkívüli nép, a Kocsonyák ellen. Mindkét fél bevetett egy különleges technikát, melynek lényege, hogy a saját fajtájukból bizonyos egyedek genetikai állományát megváltoztatva kémeket helyeznek el az ellenség sorai között. Azonban a dolgok nem éppen a várt módon alakulnak, és a kémek visszaalakítása sikertelen lesz, így olyan lények alakulnak ki, akik a nap bizonyos óráiban emberek, bizonyos óráiban pedig Kocsonyák. Vajon működőképes-e egy házasság egy eredetileg kocsonya és egy eredetileg ember hibrid között?
A veteránok klubjának jelenetei verhetetlenek. Olyan könnyed humorral fűszerezik a történetet, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet és a korábbi komolyabb témák után felhőtlenül szórakozik. És ha belegondol, mégis van mondanivalója a dolognak.

A legutolsó történet: Ez a történet alig féloldalas és igazából nem tűnik történetnek, olyan mint egy vázlat. Sőt, a végére érve igazából olyan, mint egy példázat, a maga betegesen futurisztikus kédikkes módján. Vicces, hogy igazából ez a tökéletes zárása ennek a kötetnek.

Összegezve az egészet el kell mondanom, hogy egy sajttálat kaptam, amin mindenféle sajt volt. Olyan, amit kevésbé szeretek, meg olyan, amit nagyon. Aminek az ízét be se tudom azonosítani, és olyan, ami furcsán ismerős és felejthetetlen volt. És mivel alapjában szeretem a sajtot…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
darkfenriz

GYORS HASZON! DOLGOZZON OTTHON! NEVELJEN JUPITERI ÓRIÁS VARANGYOKAT. NYOLC LÁB TÁVOLSÁGBA UGRANAK! A VARANGYVERSENYEK SZTÁRJAI! NYERJEN BAJNOKSÁGOT A SAJÁT BÉKÁJÁVAL ! (Bizonyos államokban a békaverseny tiltott szerencsejátéknak minősül.) KERESSEN ÓRIÁSI ÖSSZEGEKET …

329. oldal (Kémek)

>!
Lunemorte MP

Mindig legyőzheted az ellenfeleidet, ha elég türelmes és elég kitartó vagy. Az univerzumot is meghódíthatod, ha nagyon akarod!

181. oldal, A citadella

>!
Brigi007

Tizenkét, egymást kölcsönösen kizáró hallucinációt könnyedén megértenénk. De egyféle hallucináció és tizenkét valóság felfoghatatlan.

205. oldal - Apáink hite

>!
Lunemorte MP

Sohasem kellett volna vezetnem a céget, ez csak egy illúzió, egy látszat, melyet belém programoztak, amikor megalkottak… azzal a látszattal együtt, hogy ember vagyok és emberként élek.

229. oldal, Az elektromos hangya

>!
Lunemorte MP

Az emberek valószínűleg ugyanígy gondolkoztak a nagy járványok idején. Amikor valamelyik egyénen megjelent egy nyomorult kiütés, a közösség tagjai habozás és bizonyítékok nélkül, pusztán a gyanú miatt végeztek vele. Vészhelyzetben az ember ritkán használja az eszét, és egyszerűen megfeledkezik a „józanság" szó jelentéséről.

119. oldal Imposztor

>!
Lunemorte MP

– Ezt már unom! Csináljatok valami mást!

164. oldal, A citadella

>!
Lunemorte MP

– Miért is ne? Itt van a lehetőség, hogy mindent megtapasztalhassak. Egyidejűleg. Hogy megismerhessem az univerzum teljességét, hogy egyetlen pillanat erejéig minden valósággal kapcsolatba kerüljek. Hogy valami olyasmiben legyen részem, ami egy embernek soha nem adatik meg. Az időn túlról érkező szimfónia, melynek minden hangja, az összes hangszere egyszerre csendül fel az agyamban. S a többi szimfónia hangjai is, mind. Értik már?

242. oldal , Az elektromos hangya

>!
darkfenriz

– Szóval figyelmeztetnem kell, bármi, amit gondol, felhasználható ön ellen.

148. oldal (Emlékmás)

>!
Lunemorte MP

– Voltam a Marson! –mondta a feleségének köszönés helyett.
– Részeg vagy! – vonaglott az asszony ajka megvetően. – Vagy valami
annál is rosszabb.

143. oldal, Emlékmás

Kapcsolódó szócikkek: Mars
1 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ernest Cline: Ready Player One
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Ian Tregillis: Géplélek
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Lois Lowry: Az emlékek őre
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Richard Matheson: Legenda vagyok
J. Goldenlane: Napnak fénye
Vlagyimir Szorokin: Cukor Kreml
Kurt Vonnegut: Második Édenkert