Kizökkent ​idő 360 csillagozás

Philip K. Dick: Kizökkent idő Philip K. Dick: Kizökkent idő

Volt már olyan érzésed, hogy a világon minden körülötted forog?

1959-et írunk. Ragle Gumm egy álmos, amerikai kisvárosban lakik, és abból él, hogy mindennap megfejti és beküldi kedvenc napilapja rejtvényét. Egyedülálló tehetségének köszönhetően ő az első számú versenyző a „Hol lesz legközelebb a kis zöld emberke?” című játékban.
Egy nap az a nyugtalanító érzése támad, hogy valami nagyon nincs rendben a világgal. Mintha minden körülötte forogna. Vajon kik azok, akik minden lépését figyelik? Miért olyan fontos számukra, hogy ne tudja elhagyni a várost? És mit csinál ő valójában, amikor naponta megtippeli, hogy „Hol lesz legközelebb a kis zöld emberke”? A világ lassan kezd darabokra hullani, és Ragle Gumm mindent elkövet, hogy megtalálja a valóságot. Bármi is legyen az.

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
224 oldal · ISBN: 9789634192848 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192824 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
202 oldal · ISBN: 9789637118920 · Fordította: Pék Zoltán

1 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 44

Most olvassa 2

Várólistára tette 124

Kívánságlistára tette 113


Kiemelt értékelések

Zero>!
Philip K. Dick: Kizökkent idő

Nem olyan régen kezdtem ismerkedni PKD munkásságával, de az idén viszonylag sokat befaltam tőle elég rövid idő alatt, és valami komoly kattanás is elkezdett kialakulni, sorban veszem meg, ami éppen elérhető, legyen az kimondottan alap, vagy ilyen ’50-es évekből való korai próbálkozás, mint például ez is.
Elég felemásan érzem magam, hiszen a ponyvaszerűen pörgős történet le is kötött, meg nem is, untam is, csúszott is. Valamennyire összecsapottnak, nem ennyire csúnya szóval kissé kidolgozatlannak éreztem, túlságosan gyorsan és különösebb felvezetés nélkül történt minden.
A felvetett kérdések és a talán mindannyiunk fejében, ha nem is ennyire élesen megfogalmazódó, szolipszisztikus és paranoid képzetek magukkal ragadtak és elgondolkodtattak, de azért nem olyan nagyon. Azt hiszem, túl későn került a kezembe, egy idő után már képtelen voltam elvonatkoztatni a Truman Show-tól meg az EDtv-től, és ez egy kicsit odakent az élménynek is. Persze ezt nem tudom PKD számlájára írni, hiszen az ő fejéből már vagy még jóval korábban kipattantak ezek a nyugtalanító gondolatok, csak én élek egy ilyen hülye valóságban, hogy már minden komolyabb filozófiai töltetet megkapok lefagyasztva és becsomagolva.
Azzal együtt a lelkesedésem nem csökkent, nekem ez egy nagyon szimpatikus, szerethető világ, amibe még jó pár fejest fogok ugrani, és valószínűleg a Kizökkent idő is újra ki fog nyitódni idővel.

blueviolet>!
Philip K. Dick: Kizökkent idő

Az első PKD-kötet, amivel nem vagyok elégedett. Kaptunk egy nagyon durván jó alapötletet – komolyan mondom, ez az ember egy zseni – , de valahogy kidolgozatlan maradt. Összecsapottnak éreztem a végét, és teljesen más irányba vitte el a sztorit, mint vártam vagy szerettem volna. Szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni a történetből, nem egy ilyen középszerű végkifejletet érdemelt volna.
Nagyjából a könyv 2/3-áig tudott belőlem izgalmat, feszültséget kiváltani, utána már csak azt vártam, hogy mikor lesz már ennek vége, mikor derül ki a nagy titok. Pedig az alapötlet tényleg zseniális, olyan igazi PKD.
A fordító utószavát is érdemes elolvasni, érdekes háttérinformációkat tudhatunk meg az íróról. PKD egy zseni volt, és nagyon szomorú, hogy életében nem kaphatta meg azt a sikert és elismerést, ami járt volna neki. Mondom ezt úgy, hogy ez a könyve nem igazán tetszett – de töretlen lelkesedéssel várom a következőt.

Cukormalac>!
Philip K. Dick: Kizökkent idő

Harmadik PKD-könyvem egy újabb közös olvasás volt Barátnőmmel, az élőszavas értékelés alkalmával pedig sokat beszélgettünk arról, hogy három és fél vagy négy csillag legyen ez a könyv, és háááát… igen. Végül előbbi lett, ugyanis a magasabb érték számomra nem tűnne hitelesnek, hiába írnám le csak úgy mellékesen, hogy ez amolyan gyenge négyes, ami inkább 3,75-nek felelne meg, ennek fényében talán még azt is sokallnám. És igazából az Ő értékelését is nyugodt szívvel másolhatnám-illeszthetném ide, semmi újat és mást nem tudnék elmondani a Kizökkent időről, mint ami már (igaz, hogy nem egyetlen szó, de) elhangzott előttem. Kapunk egy remek alapötletet, ami belegondolva abba, hogy 1959-ben született, tényleg a zsenialitás határait súrolja – na jó, át is lépi, szerintem Dick esetében simán beszélhetünk így. Akárcsak az Űrlottó és A jövő orvosa, szintén viszonylag rövid, nagyon pörgős, gördülékeny és olvastatja magát ez a kötete is, deee… Ragle és környezetének mindennapjai ha nem is kötnek le úgy, mint egy kalandregény, lévén egy minden nap az újságban megjelenő rejtvény megfejtésének állandó beküldözgetése, valamint az ötvenes évek végén történő ide-oda vergődés magánéleti szempontból és spanolás a szomszédokkal vajmi kevéssé érdekesek, jól van megírva és kész, hozza az elvárt szintet. Viszont a sztoriban rejlő lehetőségeket akkor sem sikerült kiaknázni, nekem kissé kiegyensúlyozatlan maradt, amit őszintén sajnálok. Ráadásul a végére elvitte egy totál olyan irányba – mint azon a mémen, ahol a nyilvánvalóan helytelen, de attól még vicces, hiszen kell a poén-irányba megy a kocsi –, aminek hatására csak kapkodtam a fejemet, hogy mégis miért. Nem azt mondom, hogy vártam a befejezést és hogy minél előbb túl legyek rajta, mert egyre az munkált bennem, mikor jön a csoda, a nagy áhítat és beteljesülés – ami helyett végül csak egy kérdés jött: most ez volt a vicc? Pontosan ezt a kérdést tette fel az éppen folyosón járőröző ügyeletes tanár is osztályunk egy részének, mikor kilencedikben, rögtön a második héten fogtuk magunkat és a tanterem összes székét egy toronyba helyeztük a plafonig. Szerintem még a fejem is hasonló volt, ettől függetlenül bármikor nagyon szívesen olvasok még az embertől, ilyen apró kis disszonanciák a legjobb író-olvasó viszonyban bármikor előfordulhatnak.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192824 · Fordította: Pék Zoltán
meseanyu P>!
Philip K. Dick: Kizökkent idő

Ez az első könyvem a szerzőtől, és bár nem mondhatnám, hogy maradéktalanul le vagyok nyűgözve, valószínűleg nem is az utolsó. Mást, többet vártam, de volt azért ebben a kissé sántikáló disztópiában valami megkapó is.

10 hozzászólás
pikkupilvi P>!
Philip K. Dick: Kizökkent idő

Milyen szép is, ha a megérzésem, hogy Dicket érdemes lesz kézbe venni, beigazolódik! Persze ne igyunk előre a medve bőrére egy könyv után, mégis: this a beginning of a beautiful friendship, úgy hiszem. Épp csak azért kár, hogy kissé elspoilereztem magamnak a történetet, meg egy-két részlet valóban magyarázat nélkül maradt off, mégis, jó ötlet volt ezzel a kötettel kezdeni. Ez a századközepi Truman-show, ha figyeltek volna rá, nagy port kavart volna a post-háborús időszakban. Mai ésszel elképesztő, hogy PKD a maga idejében nem igazán tudott kitörni, kicsit fájt érte a szívem az életrajzát olvasva.

abstractelf>!
Philip K. Dick: Kizökkent idő

Nemrég elhatároztam, hogy megjelenési sorrendben olvasom el a meglévő Philip K. Dick regényeimet, hogy lássam, miként változott kedvenc szerzőm világképe (és hite) az évek során. Így kerítettem máris sort a Kizökkent időre, ami a legrégebbi olvasatlanom volt tőle. Bevallom, reménykedtem, hogy hatalmas szerelem lesz (hiszen PKD könyvei mindig lenyűgöznek, ráadásul rajongok a valóság megkérdőjelezését középpontba állító könyvekkel), de felkészültem arra, hogy nem lesz olyan, mint amit megszoktam.

Philip K. Dickhez képest ez a regény kicsit egyszerű volt, ráadásul ezúttal jó pár érdekes elemet hagyott parlagon heverni (pl. a cetlik). Számomra az is problémát jelentett, hogy olvastam egy szegről-végről hasonló témát feldolgozó regényt Philip K. Dicktől, és az ottani katarzis mellett ez a történet nem nyújtott akkora katarzist. spoiler

A történet a befejezést leszámítva izgalmas volt. A szerzőnek ugyanis sikerült végig fenntartania az érdeklődésemet. Emellett elérte, hogy folyamatosan elméleteket gyártsak az események okára vonatkozólag.

A témaválasztás ugyanakkor ismét fantasztikus volt. Mint írtam, engem be lehet húzni a valóság megkérdőjelezésével, amit itt is megkaptam. Még ha egy kissé visszafogott mértékben is. Mondanám azt, hogy a komplexebb realitás-válság csak a későbbi regényeire jellemző, de a Figyel az ég korábbi mű, és az is összetettebb volt ilyen szempontból.

Mindent összevetve a Kizökkent idő jó könyv volt. Elgondolkodtatott a felelősségvállalásról és a személyi szabadságról. Habár nem volt rám sajnos olyan hatással, mint az író többi olvasott regénye, de egyértelműen megérte elolvasni.

spoiler

4 hozzászólás
Noro>!
Philip K. Dick: Kizökkent idő

Általában nem tartok azokkal, akik szerint Dick jobb novellista volt, mint regényíró, de ezt bizony szívesebben olvastam volna rövidebb változatban. Hosszas felvezetés után lényegében egyetlen poénra fut ki a történet, amit felében-harmadában nem is nehéz megtippelni. A könyv hosszabbik részének otthont adó amerikai kisváros kevés érdekességgel szolgálhat, bár igaz, hogy az olvasó is játszhat közben egy játékot. Na nem azt találgathatja, hogy lesz a kis zöld emberke, de azt igen, hol fog felfesleni a valóság szövete. Kár viszont, hogy ezek a felfeslések nem nyernek érdemi magyarázatot. spoiler

Lunemorte P>!
Philip K. Dick: Kizökkent idő

Na vajon hol lesz legközelebb a kis zöld emberke? Hát fogalmam sincs, de reménykedek benne, hogy nem a konyhában a hűtő mellett fog banánturmixot inni és hogy nem leszek holdkóros attól, hogy egész éjjel olvastam szinte ezt a kiváló regényt…
Hogyan kapcsolódik össze Tamás bátya kunyhója a rádióhullámokkal? Valóban létezik egy boldog világ vagy csak összezagyválok itt mindent, mint egy vérbeli dilinyós? Jelenleg már azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány, de egy biztos…Mindenhol engem üldöznek és csak én lehetek a téma…Hát igen, egy vérbeli üldözési mániás lény mit is kezdjen magával ezek után? Azt hiszem elbújok a föld alá, ások valami új világot magamnak és várom a harmadik világháborút…Vagy várjunk csak…Inkább indulok a Holdra, lesz ami lesz…Oké?

FélszipókásŐsmoly >!
Philip K. Dick: Kizökkent idő

Valóságfelfeslős időátszüremlős Rágógumi Hamlet 1958-ból – abból a hidegháborús időből, amikor FBI ügynökök rendszeresen felkeresték a szerző házát, „bizonyos információk fejében bizonyos juttatásokat kínálva”. PKD első keményfedeles regénye – „avagy első lépés a komolyan vétel felé” – amellyel végre „rátalált a hangra és a témára”, bár a siker nem jött hamar, ami erősítette benne a két-ség érzését, a „bizarr ön-(nem)azonosság” bizonytalanságát. Ám épp ez a két „egymásnak feszülő szellemkép” adja PKD stílusának lényegét. Hogy egy merőben másfajta nézőpontot kínál a valóság szemlélésére, megélésére. Nem gyakran közöl tudományos(kodó) magyarázatokat hozzá, inkább csak ábrázol, lehetőségeket egy sajátságos érzékelésre. Ezeket az új látásmódokat, különleges szemszögeket imádom, bárki is legyen a szerző, és PKD remekel benne.

Olykor persze túlzottan elrugaszkodik a közismert valóságértelmezéstől, és zavaros kaleidoszkópképeket villant, de többnyire érdekes, elgondolkodtató eshetőségeket vet fel. Ennél a regényénél érezhető az írás keresgélős megközelítése. Megalapozottság vagy határozott stílus még nem alakult ki nála, így érzéseit követve barangol sokfelé. Nehezen találja a furcsaságok és az értelemmel tisztázható részletek közötti egyensúlyt, vagy szándékosan billenti el az előbbiek javára, rájátszva a „semmi sem az, aminek elsőre látszik” élményre. Ez azonban háttérbe tolja a (szokványos) regény(ek) összes többi elemét: a kedvelhető szereplőket, a követhető történetet, a világos mondanivalót. Emiatt nem feltétlenül könnyű olvasmány, főleg mai szemmel. Számomra leginkább a politikaisága miatt volt nehéz belehelyezkednem (bár ha mélyebben belegondolok, a kétpólusú világrend azóta se változott, legfeljebb többszereplős lett). Mégis klasszikussá vált idővel, mégis felkeltette és fenntartotta bennem az érdeklődést, hogy kíváncsian várjam, mire mehet ki a mindent megkérdőjelező paranoia-játék.

Köszönet Pék Zoltánnak, hogy a megszokott kiválósággal lefordította (bakik persze akadtak, de inkább szerkesztőiek), és megtoldotta egy utószóval, elősegítve a megfelelő szavakat ehhez az értékeléshez is. :)

Angele>!
Philip K. Dick: Kizökkent idő

Nekem Dick – től ez tetszett a legjobban.
Mármint abból a néhányból, amit olvastam.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Egy fecske nem csinál semmi olyasmit, amit egy bálna.

32. oldal

Buzánszky_Vírus_Dávid>!

Szavak, gondolta.
A filozófia központi problémája. A szavak viszonya a tárgyakhoz. Mi a szó? Véletlenszerű jel. Csakhogy szavakban élünk. A valóság szavakból áll, nem tárgyakból. Amúgy sincs olyan, hogy tárgy, az csak egy gestalt az agyban. A tárgyiasság pusztán anyagérzet. Illúzió. A szó valóságosabb, mint a tárgy, amit jelképez.
A szó nem jelképezi a valóságot. A szó maga a valóság. Legalábbis nekünk. Talán Isten eljut a tárgyakhoz. Mi biztos, hogy nem.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szó
2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Szerintem valójában egy másik világban élünk, mint amit látunk magunk körül, és szerintem egy darabig pontosan tudtam, melyik ez a másik világ. De most megint nem tudom.

147. oldal

csartak P>!

„Mi vagyunk az üresek", jutott eszébe a vers. Nem filozófiát, a költészetet kellett volna tanulmányoznunk.

88. oldal

Szelén>!

Hol vagyok? Vagyok egyáltalán valahol?
Talán nem is mozgok. Megakadtam egy köztes helyen. A kocsi kerekei csak pörögnek egy helyben… hasztalan pörögnek a végtelenségig. A mozgás illúziója. A motor hangja, a kerék hangja, a reflektor fényében az aszfalt. De semmi mozgás.

pupsegal>!

Szavak, gondolta.
A filozófia központi problémája. A szavak viszonya a tárgyakhoz. Mi a szó? Véletlenszerű jel. Csakhogy szavakban élünk. A valóság szavakból áll, nem tárgyakból. Amúgy sincs olyan, hogy tárgy, az csak egy gestalt az agyban. A tárgyiasság pusztán anyagérzet. Illúzió. A szó valóságosabb, mint a tárgy, amit jelképez.

51. oldal

darkfenriz>!

Ezek a rohadt asszociációk, futott át a fején. Mint a játékban. Az ember akárhogy is próbálja, sose bír velük. Folyton elfutnak előle.

68. oldal

darkfenriz>!

Furcsa dolog ebben a világban, de a buzgómócsingot, akinek nincs saját ötlete, aki csak majmolja a fölötte állókat egészen a nyakkendőcsomóig és az állsimogatásig, ezt a fajtát mindig észreveszik. Kiválasztják. Előléptetik.

17. oldal

darkfenriz>!

A polgárháborúban mindkét oldal rossz oldal – oktatta ki Ragle. – Reménytelen vállalkozás kibogozni a helyzetet. Mindenki áldozat.

196. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: A Dűne
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
James S. A. Corey: Cibola meghódítása
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Harry Harrison: Fagyos Éden
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Orson Scott Card: Végjáték
Ernest Cline: Ready Player One
Stephen King: 11/22/63