Jones ​kezében a világ 25 csillagozás

Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Floyd Jones egy mogorva, esetlen és feltehetően őrült fickó, mégis igen rövid idő alatt lesz vásári mutatványos mutánsból egy egész bolygó vezetője. Ezt két hihetetlen képességének köszönheti: hogy előre látja a jövőt, és hogy képes rávenni az embereket az álmodozásra egy olyan világban, ahol be lett tiltva.

A posztnukleáris messiás baljós története Philip K. Dick keze alatt épp annyira aprólékosan realista írás, mint amennyire profetikus. A bizarr mutánsok, hermafrodita szexelőadók és csillagközi lények mellett a regény halálos pontossággal ábrázolja azt a vágyunkat, hogy higgyünk: valamiben, bármiben.

Eredeti mű: Philip K. Dick: The World Jones Made

Eredeti megjelenés éve: 1956

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
192 oldal · ISBN: 9789634194934 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194927 · Fordította: Pék Zoltán

Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 71


Kiemelt értékelések

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Világos, hogy elvakult Dick rajongóként ezeket a sorokat is buzgón falták szemeim.
Érződik, hogy korai,de basszus, hát mennyire jók ezek a korai regények is, nem?!
Vagy csak nekem élmény minden számomra új iromány tőle? Kicsit a Dr. Vérdíjra emlékeztetett 1-2 mozzanata.
Na mindegy, a lényeg, hogy rajongóként most sem fog csalódás érni senkit. Nem rajongóként fogalmam sincs, olyan cipőm nincs.

>!
ViraMors P
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

A háború új szörnyetegeket szült, de új képességeket nem.

Ismerve jó néhány későbbi Philip K. Dick regényt, első ránézésre olyan kis egyszerűnek tűnik. De nem az. Inkább csak rövidke, a mostanában divatos féltéglákhoz képest, és érthetőbb, mint a legtöbb PKD regény.
Röpke 192 oldal, de komplett, kerek egész történet. Hatalomról, hatalomvágyról, sikerekről, kudarcokról, kezdetről, befejezésről, új lehetőségekről.
Az elején le tudtam volna köpni Jones-t, a végére inkább már szántam. Szomorú történet az övé, az emberé, aki egy évre előre látja a jövőt, spoiler az emberé, akit gúzsba kötött a képessége. spoiler
A másik szál, Cussick története abszolút emberi. Hullámzó. Kis ember a nagy kavalkádban, néha sikert él el az életben és a munkában, máskor bukik mindkettőben. Ránézésre porszem, semmi több, de az utolsó pillanatig próbált önállóan dönteni. spoiler Díjazom a kitartását.
És ott van a harmadik szál, a spoiler mutánsoké. Ha magát a kísérletet nézem: hátborzongató, ijesztő, hogy mire képes az ember. A végeredményt tekintve nekem mégis ez a szál tűnik a legoptimistábbnak.
Az eleje nem igazán tetszett, de összességében egész kellemes könyv. Benne van minden olyan elem, amit PKD későbbi regényein eluralkodik spoiler de az összhatás nem annyira tripes.

>!
abstractelf P
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Be kell vallanom, azt gondoltam, hogy pár óra elég ahhoz, hogy a könyvélmény által kiváltott extázis valamilyen szinten csökkenjen. (Nem volt elég.)
A Jones kezében a világ fantasztikus volt! Philip K. Dick rengeteg ötletet bedobott, és elérte, hogy a könyv olvasása közben (de még utána is) folyamatosan gondolkodjak a felvetésein.

A történetet egy génmanipulációs történetszál keretezi, de azon kívül a jövő statikussága, az egyéni szabadságjogok és a reménység/reménytelenség hatásai is előkerülnek. Ahhoz képest, hogy milyen régen íródott, a gondolatai a mai napig relevánsak – sőt, igazából egyre relevánsabbak, ami valahol rémisztő. Ahhoz képest, hogy több szálon fut a cselekmény, az író mindegyikre komoly figyelmet fordított, mindegyiknek megvolt a maga jelentősége.

A karakterek többsége hasonló mélységgel épült fel, mint a későbbi regényeiben, egy szereplőt kivéve: Jonest, aki inkább egy eszmének a megszemélyesítéseként jelent meg a műben, semmit valós karakterként. Letaglózó volt olvasni a gondolatmeneteit és még inkább az érveléseit. Vele kapcsolatban rengeteg kérdéseim van a könyv elolvasása után, biztos, hogy napokig fogok elmélkedni mindenen, ami hozzá köthető.

Mindent összevetve a Jones kezében a világ az egyik kedvenc Philip K. Dick regényemmé vált. A valóságom megkérdőjelezésén kívül mindent megkaptam, amit szeretek az író történeteiben. Az biztos, hogy nem fogok könnyedén túllépni ezen az élményen és ezeken a felvetéseken. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne egy jó kis társadalmi sci-fi-t olvasni.

>!
B_Petra
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

PKD a kedvenceim között van, és épp az ilyen korai regényei miatt, lelkes olvasója vagyok, bár a Föld bolygón mindössze 8 hónapig éltünk együtt, akkor hunyt el mikor születtem, nekem mégis bejön. Nem ez a legjobb, de aki hozzászokott már, vagy ismeri a könyveit, jó kikapcsolódás, ahogy Jones kezében a világ itt, úgy az én kezemben is lesznek még PKD könyvek.

>!
marcipáncica P
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Dick nemcsak, hogy egyszerűen megelőzte korát a Jones kezében a világgal, ahogy az tőle nem meglepő későbbi művei esetében sem, de saját munkásságának elkövetkező, híresebb, jelentősebb darabjai előtt is biztos kézzel fektette le az alapokat, megcsillogtatva zsenialitásának potenciáját, így hiába nem egy tökéletes regénnyel nézünk szembe, a benne lévő elképzelések valódi csemegeként szolgálnak a műfaj rajongóinak.
A sötét, borongó hangulatú, titkokkal és árnyakkal teli regény több történeti szálból épül fel, melyek egymással kölcsönhatásban, egymásra utalgatva, ide-oda lépegetve terelik előre a cselekményt. PKD jövőképében az atomfegyverek okozta pusztítás után egy totalitárius társdalom építkezik a romokból, több-kevesebb sikerrel, jobbára a látszat fenntartására koncentrálva a súlyosabb problémák elsüllyesztése mellett. A fasiszta víziók keverednek a megszálló idegen lényektől való rettegéssel, a félelem, a paranoia, az ismeretlentől és az ismerőstől is egyszerre való félelem darabokra szedi a lakosságot. Ezek mellett a későbbi művekből is ismerős témák köszönnek vissza, az erős, fenyegető, félelmet gerjesztő rendfenntartó hatalom, az elszigetelődés, az elidegenedés érzete, a jövőbelátás képessége és persze a kábítószer-használat. A helyszín és a társadalmi berendeződés pedig kiváló táptalajt szolgáltat Dick számára szociológiai, teológiai, pszichológiai és politikai kérdések felvetésére és körbejárásra, amiket egészen finoman, háttérbe húzódva rejt a cselekménybe.
Meglepő vagy sem, de az előző PKD értékelésemben többnyire ugyan ezeket az elemeket emeltem ki, akkor egy kicsit későbbi műve kapcsán. Ezek a fogalmak, témakörök már annyira összefontak Dick munkásságával, hogy nehéz elhinni, hogy mindig tudott újat csavarni ezeken a témákon, de tényleg tudott. Hihetetlenül hatalmas képzelőereje, mindig egy olyan újabb és újabb oldalról járja körbe ezeket a kérdéseket, amiktől még nem válik önismétlővé. Tény persze, hogy sok Dick regény elolvasása után már megszokottá válik, de valahogy mindig nagyon érdekes azt olvasni, hogy hogyan építi bele ezeket az épp aktuális kerettörténetbe, itt még például egészen nyers, kiforratlan, mégis nagyon hatásos módon.
Maga a végeredmény nem lett eget rengető, talán nem véletlen, hogy ez közel sem a leghíresebb regénye. A karakterei még meglehetősen esetlenek, a személyiségek sekélyek. A megkapó ötleteket sem fogja össze olyan biztos kézzel, a történet a vége felé egészen darabos. Kicsit csiszolatlan, kissé széteső, de tele van fantáziadús, érdekes elképzelésekkel és jó pár kiemelkedően fantasztikus jelent is szerepel a regényben. Annak ellenére, hogy sok téma később újra felhasználásra került más regényekben, nem érződik egyszerű prototípusnak, önállóan is megállja a helyét.
Bár esély nincs rá, hogy megvalósul, de a Terry Gilliam-féle filmadaptációra azonnal befizetnék.

>!
MrClee IP
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Az utóbbi egy év során relatíve sok PKD regényt olvastam (ilyen tempóban pár éven belül kivégzem az életművet) ami amúgy nem igaz, mert jó pár műve még le sincs fordítva, de mindig meg tud lepni. Most éppen azzal, ami alapjáraton nem lenne meglepetés ebben a tökéletes, hollywoodi világban: spoiler
A történet elég összetett, több rétegből tevődik össze, több, elég lényeges szál van benne, amik végül a már említett csattanós befejezésben találkoznak egymással. Kissé rövidnek is éreztem emiatt, a 190. oldalból a 150. környékén szomorúan konstatáltam, hogy ez már a mű utolsó negyede, és lassan vége, pedig nekem még úgy tűnt, mintha jócskán benne lennénk a történetben. Ez néha pozitívum is lehetne, de most ez nem vált előnyére.
Viszont az alapötlet tetszik, ezért is lett volna jó, ha bővebben kifejti, de hát csak ezután jöttek az igazi PKD regények.
Sok-sok kérdés vetődik fel, olyan apróságok, amiknek később egész műveket szentelt. Kissé olyan volt ez, mint egy előre nyilvánosságra hozott válogatás, a későbbi műveiből. Bár ha belegondolunk, Dick-nél az ilyen apróságok, mint az idő nem igazán lehet akadály.

>!
Sai_home P
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

PKD-nek mindig sikerül olyan világot teremtenie, ami izgalmas és tele van lehetőséggel, ráadásul a világépítése is egyedülálló, szinte csak utalásokkal, párbeszédekbe beszúrt mondatokkal mutatja be a környezetet. Aztán úgy érzi az ember, hogy átverték, itt van ez a komplex világ, de nem használja ki. Mert ebben a könyvben is ez volt az érzésem, a mondanivalóhoz képest túl sok, nehéz befogadni. Aztán ha jobban belegondolok, imádom az ilyen világokat, ahol olyan részletek is kiderülnek, amik nem tűnnek olyan fontosnak, mégis teljesebbé teszik azt.
Társaladmi sci-fi több szállal, nagyon érdekes, nem túl hosszú, letehetetlen. PKD-rajongóknak kötelező.

>!
mohapapa I
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Egy új Philip K. Dick regény. Ami régi. Nálunk új, az író huszonéves volt, amikor megjelent. Gyakorlatilag benne van minden, ami PKD-et jellemzi.

Sci-fi, de nem elrugaszkodott, több univerzum csépeli egymást, űrhajóval száguldozunk (na, jó, egy kicsit), hanem maradunk a Földön (nagyjából), ami egy világégés utáni Föld, szar a helyzet, persze, atom volt, mutánsok, viszonylag lájtos diktatúra, mert hogyan máshogy? Cél, jövőkép alig, de jobbára nincsen. Illetve, mint kiderül, valami van…

A regénynek, ha akarom, van főszereplője, de már ízelítőt kapunk, hogy PKD számára sosem a szereplők a fontosak, hanem az, ami a szereplőkkel megesik. Ennek érdekében nagyon lazán vált nézőpontokat, hanyagol el előző szereplőket, és tolja át a hangsúlyokat más szereplőkre. Ebben a koraiban ez még nem annyira laza, mint később, de voltaképpen már érezni, hogy a mondanivaló és az egész a fontos, az alakok le vannak kakkantva.

Ami feltűnt: [azt olvasd el, kérlek, a blogoldalamon]
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2018/08/03/philip_k_dic…

>!
kivimango
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Már a fülszöveg kecsegtető volt, bár szerintem nem ábrázolja reálisan a könyvet. A történet egy kerek egész, érthető bevezetéssel, pörgős eseményekkel és reális, kielégítő befejezéssel. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy a kevés oldalszám miatt valami kimaradt volna. Nem merülünk el a részletekben, de amennyi információt kapunk, abból tökéletesen el tudjuk képzelni az aktuális világot. Talán pontosan azért jó, hogy nem viszi túlzásba a leírást, mert így mindenki kicsit a maga véleménye szerint tudja formálni a világ képét. Szépen bemutatja az emberi önzőséget, hiúságot, hatalmi vágyat… Mindezt nem szájbarágósan, szimplán sodródva a történettel. Ez a könyv számomra tökéletesen össze van rakva.
Részletesebben: https://mizuvelem.blog.hu/2018/08/20/philipkdick_jonesk…

>!
Blaire
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Megint kaptunk egy PKD regényt, és szerintem elég durván jól felépített történet ez, amellet hogy egész aktuál kis szösszenet a mai társadalomra nézve még mindig.
Képtelenek vagyunk kinőni PKD prekog képességének adományát! :D
Korai regény, persze, de azért ez is elég agymenős.
A világ a világban, az üldözött eszmék, vágyak, a szabad akarat meg az illúziója, az ember vágya, híúsága, hogy minden körülötte változzon, de eszébe sem jut, hogy felé a változás épp úgy szükséges. Ezt Dick elég morbid képpel ábrázolja, legalábbis a kis gnómok keletkezésének történetét elég kerek szemekkel olvastam azért, na! :D
Tökéletes történettel mutatja be hogyan esik az ember saját csapdájába.
Senkit semmilyen csalódás nem érhet, az tökre nem fér bele szerintem.


Népszerű idézetek

>!
MrClee I

– Kell hogy legyen egy cél. Egy ok, amiért létezünk.

8. oldal

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

De hát a mennyországot könnyen pokollá lehet tenni: emelni kell a hőmérsékletet tíz fokkal, a páratartalmat egy százalékkal.

115. oldal

>!
MrClee I

Senkinek nem lehet abszolút ismerete a jövőről. Az a jövő, ami a definíció értelmében még nem történt meg. Ha létezne ilyen tudás, megváltoztatná a jövőt, ami pedig érvénytelenítené a tudást.

27. oldal

>!
MrClee I

Kommunizmus, fasizmus, cionizmus, ez mind csak abszolutista egyének véleménye, amit egész kontinensekre kényszerítettek rá. És semmi köze a vezetőjük őszinteségéhez. Vagy a követőkéhez. Még obszcénebb lesz attól, hogy elhiszik. Attól, hogy üres frázisok miatt képesek egymást ölni és önként meghalni…

35. oldal

5 hozzászólás
>!
MrClee I

– Talán ők meg minket tartanak torzszülötteknek, uram. Ki a megmondhatója, hogy mit nevezhetünk annak?

16. oldal

>!
ViraMors P

– A felesége nem állambiztonságis, ugye?
– Nem. Az ő szakterülete a művészet és az idealizmus.

46. oldal

>!
ViraMors P

Utópia. Aranykor. A Földön hiába várták, az utolsó háború világossá tette, hogy soha nem érkezik el.

103. oldal

>!
Blaire

Mostantól sokat mesél majd egy tanmesét.
Figyeljen, elmondom. Egy ír azt hallja, hogy a bankok csődbe mentek. Berohan abba, amelyikben a pénzét tartja, és követeli, hogy adják ki neki az utolsó centig. “Igen, uram”, mondja udvariasan a pénztáros. “Készpénzben vagy csekkben kéri?” Az ír azt feleli: “Ha megvan, akkor nem kérem. De ha nincs meg, akkor azonnal akarom.”

39. oldal

>!
MrClee I

– Az egyik, amit Jonestól megtanultunk, a cselekvés fontossága – mondta aztán.

169. oldal

>!
ViraMors P

A háború új szörnyetegeket szült, de új képességeket nem.

17. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Brian W. Aldiss: Amíg világ a világ
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
Pierce Brown: A káosz évei
Aldous Huxley: Szép új világ
Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők
Robert Merle: Védett férfiak
Ondřej Neff: Sötétség
Veronica Roth: Négyes
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Vladimír Páral: Harc a bestiával