Jones ​kezében a világ 100 csillagozás

Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Floyd Jones egy mogorva, esetlen és feltehetően őrült fickó, mégis igen rövid idő alatt lesz vásári mutatványos mutánsból egy egész bolygó vezetője. Ezt két hihetetlen képességének köszönheti: hogy előre látja a jövőt, és hogy képes rávenni az embereket az álmodozásra egy olyan világban, ahol be lett tiltva.
A posztnukleáris messiás baljós története Philip K. Dick keze alatt épp annyira aprólékosan realista írás, mint amennyire profetikus. A bizarr mutánsok, hermafrodita szexelőadók és csillagközi lények mellett a regény halálos pontossággal ábrázolja azt a vágyunkat, hogy higgyünk: valamiben, bármiben.

Eredeti megjelenés éve: 1956

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
192 oldal · ISBN: 9789634194934 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194927 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Doug Cussick · dr. Rafferty · Floyd Jones · Nina Cussick (Nina Longstren) · Pearson


Kedvencelte 1

Most olvassa 7

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 67


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Még mindig csak ismerkedem Dick-kel. Mi lenne ehhez testhez állóbb, mint egy korai, de zsengének közel sem mondható írása? ’54-ben még túl közeli a világháború nyomasztó emléke, így a próza emberének nyilvánvalóan könnyedén rááll a keze a megtestesült Sátán újraformázására.
Valami ilyesmi (is) lehetett a célja a szerzőnek Jones megformálásával. De közel sem ennyire direkt az egész. Hiszen a sorok között már belelátunk abba a taszító, zaklatott rémlátomásokkal teli posztapokaliptikus világba, amelybe a jövőben majd tudomásom szerint még többször visszatér a szerző. A regény eseményei és helyszínei furcsamód váltakoznak jelen, múlt és elképzelt jövő, valamint a Föld, mint szülőbolygó és a meghódítandó planéták között. Ezekkel a – néha hallucinogénnek tűnő – váltásokkal látszólag könnyedén rugaszkodik el Dick a valóság földre húzó gravitációjától, de az egész massza mégis valami, nyomasztó egy tömbből faragott ormótlanság érzetét kelti.
Súlyos kérdéseket feszeget, úgymint önkényuralom, vagy „kikényszerített” szabad akarat, egyéni szabadság, vagy tömegpszichózissal vezérelt „közösségi” érdekek.
Rövid, de annál nyomasztóbb regény, furcsa gondolatok mélytengeri sötétséget árasztó hangulata.
Ha nincs az az utolsó mondat, akkor bizony elő a borotvával…

csartak P>!
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Olvasom itt, hogy korai műve Dicknek, de azért itt is megtalálhatók benne a fordulatai, mondatai, világának jellegzetes elemei (pl. prekogok emlegetése) amiket később kifejt részletesebben, egy-egy témának külön történetet szentelve. Maga a hangulat is ismerős volt, szívesen mélyedtem el benne. Háború utáni világ tele feszültséggel, az emberek az utcára vonulnak, szükségük van egy vezetőre, egy új Messiásra, aki útmutatást ad nekik. Jones személyében testesül ez meg nekik, aki különleges képessége folytán igazából nem tudja megélni a jelent, olyan mint egy vázlat, nem végleges benne semmi sem. A történetben két külön szál alakul párhuzamosan, amik végül egy kis váratlan fordulattal összekapcsolódnak.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Világos, hogy elvakult Dick rajongóként ezeket a sorokat is buzgón falták szemeim.
Érződik, hogy korai,de basszus, hát mennyire jók ezek a korai regények is, nem?!
Vagy csak nekem élmény minden számomra új iromány tőle? Kicsit a Dr. Vérdíjra emlékeztetett 1-2 mozzanata.
Na mindegy, a lényeg, hogy rajongóként most sem fog csalódás érni senkit. Nem rajongóként fogalmam sincs, olyan cipőm nincs.

Morpheus >!
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Nem volt rossz, de nem voltam elragadtatva tőle. A könyvben a relativizmus jó ötlet, azaz hogy ne létezhessen egyetlen olyan paradigma se, amelyik önmagát kikiálthatná a legfőbbnek és ezért követendőnek, és aki nem ezt teszi, az ellenség, megölendő, megkínozandó, megvetendő, kigúnyolandó. No de akkor a relativizmusnak kellene a legfőbb paradigmának lennie, ez pedig önellentmondás, és fenntartani ezt is csak erőszakkal lehetne. Egy darabig, amíg fel nem tűnnek az újabb uszítók. Dick pontosan látja, mennyire szánnivalóan manipulálható és ostoba az emberiség, amint megnyomják rajta a „gyűlölj!” gombot, azonnal rohan elkövetni mindazokat, amiket leírtam, sőt még kimegy a háború vágóhídjára is leöletni magát. spoiler Hogy itt a képbe kerül egy prekog, meg fura űrlények, no meg génmódosítás, igazából nem tesz sokat a történethez. Amit szerettem, azok a főszereplők élete, hogyan éreznek, mit csinálnak.

2 hozzászólás
Razor P>!
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Első regényem a szerzőtől, ráadásul ahogy néztem az életművet, egy igen korai darab, amit még hallucinogének nélkül is meg lehet érteni. :) Ugyanakkor érezhető, hogy egy, még a szárnyait bontogató szerző regényéről van szó, mert sokat akar markolni, de végül keveset fog. Dick lényegében három szálat is bevet a könyvében – Jones, Cussick ügynök, ill. a mutánsok –, de úgy igazán egyik sincs tisztességesen kibontva, emiatt marad némi hiányérzet az olvasóban. (Az első fejezet után pl. olyan sokára kerültek elő a mutánsok, hogy már én is szinte megfeledkeztem róluk.)
A szerzővel való megismerkedésre jó volt ez a kötet, a jövőben mindenképp sort szeretnék keríteni további köteteire is.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194927 · Fordította: Pék Zoltán
9 hozzászólás
ViraMors P>!
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

A háború új szörnyetegeket szült, de új képességeket nem.

Ismerve jó néhány későbbi Philip K. Dick regényt, első ránézésre olyan kis egyszerűnek tűnik. De nem az. Inkább csak rövidke, a mostanában divatos féltéglákhoz képest, és érthetőbb, mint a legtöbb PKD regény.
Röpke 192 oldal, de komplett, kerek egész történet. Hatalomról, hatalomvágyról, sikerekről, kudarcokról, kezdetről, befejezésről, új lehetőségekről.
Az elején le tudtam volna köpni Jones-t, a végére inkább már szántam. Szomorú történet az övé, az emberé, aki egy évre előre látja a jövőt, spoiler az emberé, akit gúzsba kötött a képessége. spoiler
A másik szál, Cussick története abszolút emberi. Hullámzó. Kis ember a nagy kavalkádban, néha sikert él el az életben és a munkában, máskor bukik mindkettőben. Ránézésre porszem, semmi több, de az utolsó pillanatig próbált önállóan dönteni. spoiler Díjazom a kitartását.
És ott van a harmadik szál, a spoiler mutánsoké. Ha magát a kísérletet nézem: hátborzongató, ijesztő, hogy mire képes az ember. A végeredményt tekintve nekem mégis ez a szál tűnik a legoptimistábbnak.
Az eleje nem igazán tetszett, de összességében egész kellemes könyv. Benne van minden olyan elem, amit PKD későbbi regényein eluralkodik spoiler de az összhatás nem annyira tripes.

Noro >!
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Dick és a realizmus? Valahogy nem passzolnak egymáshoz. Ebben a könyvben én túl erőteljesnek találtam a valós politikai párhuzamokat. A szerző valójában nem is próbálta titkolni, hogy a nácik hatalomra jutásáról írt SF-metaforát. Magát prófétának tartó, karizmatikus vezetővel, céljait vesztett, befolyásolható néptömegekkel, és ártalmatlan, de ellenségnek kikiáltott lényekkel. Ehhez adott hozzá egy érdekes ellen-filozófiát a relativizmus formájában, amely lényegében azt mondja ki, hogy semmiről nem lehet abszolút véleményt formálni, nem lehet kijelenteni, hogy ez vagy az az abszolút igazság. Ma ezt úgy neveznénk, hogy PC. Amelynek Dick rá is mutat arra a paradoxonára, hogy a fenti mondat is abszolút érvényű, csak éppen negatív. A “semmi” épp olyan kirekesztő meghatározás, mint a “csak ez vagy az” jellegű kijelentések. A regény fő kérdése pedig ezen a szinten éppen az, hogy az ilyen intellektuális, mindent megkérdőjelező filozófia vajon versenyre kelhet-e egy olyan mozgalommal, amely egy hagyományos, egyszerűbb értékrend kiforgatására épül?

A politikai-filozófiai vonal mellett még két izgalmas fő téma jelenik meg a könyvben, de egyiknek a kidolgozását sem érzem kielégítőnek. Legalábbis nem egy Philip K. Dicktől. Az egyik a jövőbelátás, pontosabban ennek az eleve elrendelést bizonyító változata. Jones személyes átka az, hogy beleragadt a jövőbe, amelyen nem tud változtatni. De sajnos a regény erről nem tud többet mondani annál, mint hogy őrjítő érzés, amellyel ember nem birkózhat meg. (Tizenpár évvel később Frank Herbert is e köré építette a Dűne messiását, amely szerintem misztikus körítése ellenére is jóval alaposabban dolgozta ki a témát.) A másik pedig a mutánsok. Na már most bennük van egy zseniális ötlet, ami az 1950-es években szerintem még jócskán eredetinek számított. spoiler Legnagyobb sajnálatomra azonban ez a regény nem róluk szól. Csak úgy vannak a fő történet mellett, mintha egy másik könyvből integetnének felénk, amit Dick egy párhuzamos valóságban bizonyára meg is írt.

(Egyébként ő maga is elismerte, hogy itt kifejezetten az írástechnikai megvalósítással kísérletezett: a párhuzamos cselekményszálakból akart kihozni valamit, de nem volt képes a maga számára sem kielégítően összefonni őket. Egyszer ki is hagyta volna az egész mutáns-szálat, de a kiadó szerint így túl rövid maradt volna a könyv. Forrás: spoiler)

1 hozzászólás
Zero>!
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Mostmár jó pár hónapja rabul ejtettek PKD könyvei, gyönyörű szép, színes sorban ácsorognak egymás mellett a polcomon, és szép komótosan pipálódnak ki, ez a korai regénye, ha jól számolom, már a tizenegyedik a sorban.
A történet szerint Jones, amolyan zsebsátán módjára látja a jövőt, saccra egy évre pontosan előre, amely képesség fantasztikus lehetőséget biztosít számára, hogy egy bolygónyi, eddig egy elmebeteg morális rendszer szerint kipányvázott emberiséget manipuláljon le a saját megveszekedett, vadállati mélypontjáig, ezzel egy még elb*szottabb „szebb jövő” lehetőségét is megteremtve. Kicsit árnyalja a képet, hogy ez a képesség a nem is annyira egyértelműen gonosz, viszont nagyon karizmatikus vezért is megnyomorítja mélyen belül.
Cussick, az Einstein-féle relativizmussal vajmi kevés közös pontot ápoló, morális-politikai relativizmus eleinte kissé szűklátókörű harcosa, egy fenntarthatatlan, önmagát felzabáló morális dimenzió védelmezője, aki, némi személyes veszteség után nem annyira kibontott jellemfejlődésen keresztülbotorkálva, saját érdekeit végre előtérbe helyezve, akarva-akaratlan teszi fel a pontot az i-re. Vagy nem is ő teszi fel…
Közben elanyátlanodott, inkubátorban senyvedő mutánsokon a világ szeme, vajon tovább tudják-e vinni, és ha igen, milyen minőségben, mi, dicső emberek kulturális és szellemi hagyatékát.
Baromi érdekes kérdések vannak itt feszegetve, az önkényuralom visszássága, a személy és tömeg feletti kontroll formába öntése, a véleménynyilvánítás látszat-szabadsága, szuperhatékony gondolatrendőrség.
Szabad ember szabad országban azt tesz, amit szabad.
Szeretem, hogy Dick ennyire világosan látja, hogy mi, emberek, mennyire könnyen megvezethetőek vagyunk, pláne, ha összeverődünk tömeggé. Erre a hangulatra pedig rendesen rátesz a regény megjelenésekor még alig-alig befejeződött második világháború utáni globálparanoia, a hidegháború felé baktató emberiség üldözési mániája, és finoman szólva is visszatetsző, történelmi baklövések, mint mondjuk a Szuezi-csatorna, vagy a McCarthy-féle komcsipara az USA-ban. A gyűlölet, ha elegen beszopják a szöveget, sikk és trendi, kár, hogy közben meg is vakít.
Igazából nagyon tetszett, ha muszáj valamibe belekötnöm, akkor az a rövid terjedelemhez képest kicsit túl sok elindított szál, amik amúgy különösebben ki sincsenek dolgozva. De nem akarok belekötni, mert a jópáradik PKD-m után úgy gondolom, hogy ez a „ponyvaszag”, ez a csiszolatlanság, bumfordiság a szerző sajátja, ezektől a hibáktól is lesz ő az, aki. A hangulat mindenestül kárpótol ezért, pláne, hogy ezek szerint nem sokat fejlődtünk azóta sem, mint társadalom, és a tendencia azt mutatja, hogy nem is nagyon fogunk már. Túl sok, tizenkettő egy tucat Jonesocska ül a nyakunkon. Csak a valóságból hiányzik az a gyengécske reménysugár, ami itt azért pislákol, Dick meg csak forog reménytelenül a sírjában.

Lisie87 P>!
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Ez volt a második könyvem az írótól. Határozottan tetszett, bár nagyon érezni rajta, hogy régi, …"retro"? :) , kicsit olyan érzésem volt, mint amikor egy fekete-fehér régi filmet nézel. A mai kidolgozott, sokszor túlbonyolított, akció dús leírásos könyvekhez képest letisztultabb és egyszerűbb, de megvan a varázsa. A történet érdekes volt, jól volt felépítve, és tetszettek a csavarok és a végkifejlet. Szerintem szemezgetek majd még az író könyveiből.

abstractelf>!
Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Be kell vallanom, azt gondoltam, hogy pár óra elég ahhoz, hogy a könyvélmény által kiváltott extázis valamilyen szinten csökkenjen. (Nem volt elég.)
A Jones kezében a világ fantasztikus volt! Philip K. Dick rengeteg ötletet bedobott, és elérte, hogy a könyv olvasása közben (de még utána is) folyamatosan gondolkodjak a felvetésein.

A történetet egy génmanipulációs történetszál keretezi, de azon kívül a jövő statikussága, az egyéni szabadságjogok és a reménység/reménytelenség hatásai is előkerülnek. Ahhoz képest, hogy milyen régen íródott, a gondolatai a mai napig relevánsak – sőt, igazából egyre relevánsabbak, ami valahol rémisztő. Ahhoz képest, hogy több szálon fut a cselekmény, az író mindegyikre komoly figyelmet fordított, mindegyiknek megvolt a maga jelentősége.

A karakterek többsége hasonló mélységgel épült fel, mint a későbbi regényeiben, egy szereplőt kivéve: Jonest, aki inkább egy eszmének a megszemélyesítéseként jelent meg a műben, semmit valós karakterként. Letaglózó volt olvasni a gondolatmeneteit és még inkább az érveléseit. Vele kapcsolatban rengeteg kérdéseim van a könyv elolvasása után, biztos, hogy napokig fogok elmélkedni mindenen, ami hozzá köthető.

Mindent összevetve a Jones kezében a világ az egyik kedvenc Philip K. Dick regényemmé vált. A valóságom megkérdőjelezésén kívül mindent megkaptam, amit szeretek az író történeteiben. Az biztos, hogy nem fogok könnyedén túllépni ezen az élményen és ezeken a felvetéseken. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne egy jó kis társadalmi sci-fi-t olvasni.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

De hát a mennyországot könnyen pokollá lehet tenni: emelni kell a hőmérsékletet tíz fokkal, a páratartalmat egy százalékkal.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dr. Rafferty
csartak P>!

– Kell hogy legyen egy cél. Egy ok, amiért létezünk.

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cél · létezés
1 hozzászólás
csartak P>!

– Jones vitatkozhat velünk. És azt hisz, amit akar. Hiheti, hogy a Föld lapos, hogy Isten egy hagyma, hogy a csecsemők celofánzacskóban születnek. Olyan véleményen van, amilyenen akar, de amint elkezdi hirdetni, hogy az az abszolút igazság…

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Doug Cussick · Floyd Jones
2 hozzászólás
csartak P>!

– Istenem… – nyögte Cussick. Látott sakk-készletet, villanyborotvát, nadrágtartót és a falra felrajzszögezett csajos naptárat. A komódon James Joyce Ulyssese hevert. – Mutánsok, ugye? Háború alatt született deviánsok.
– Nem, a gyerekeim – felelte Rafferty.

111-112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Doug Cussick · dr. Rafferty · James Joyce
csartak P>!

Senkinek nem lehet abszolút ismerete a jövőről. Az a jövő, ami a definíció értelmében még nem történt meg. Ha létezne ilyen tudás, megváltoztatná a jövőt, ami pedig érvénytelenítené a tudást.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Floyd Jones · jövő
ViraMors P>!

– A felesége nem állambiztonságis, ugye?
– Nem. Az ő szakterülete a művészet és az idealizmus.

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Doug Cussick · Nina Cussick (Nina Longstren) · Pearson
Blaire>!

Mostantól sokat mesél majd egy tanmesét.
Figyeljen, elmondom. Egy ír azt hallja, hogy a bankok csődbe mentek. Berohan abba, amelyikben a pénzét tartja, és követeli, hogy adják ki neki az utolsó centig. “Igen, uram”, mondja udvariasan a pénztáros. “Készpénzben vagy csekkben kéri?” Az ír azt feleli: “Ha megvan, akkor nem kérem. De ha nincs meg, akkor azonnal akarom.”

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Floyd Jones
csartak P>!

Kommunizmus, fasizmus, cionizmus, ez mind csak abszolutista egyének véleménye, amit egész kontinensekre kényszerítettek rá. És semmi köze a vezetőjük őszinteségéhez. Vagy a követőkéhez. Még obszcénebb lesz attól, hogy elhiszik. Attól, hogy üres frázisok miatt képesek egymást ölni és önként meghalni…

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cionizmus · Doug Cussick · fasizmus · kommunizmus
5 hozzászólás
csartak P>!

– Talán ők meg minket tartanak torzszülötteknek, uram. Ki a megmondhatója, hogy mit nevezhetünk annak?

16. oldal

ViraMors P>!

Utópia. Aranykor. A Földön hiába várták, az utolsó háború világossá tette, hogy soha nem érkezik el.

103. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Brian W. Aldiss: Amíg világ a világ
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
Pierce Brown: A káosz évei
Aldous Huxley: Szép új világ
Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők
Robert Merle: Védett férfiak
Ondřej Neff: Sötétség
Veronica Roth: Négyes
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Vladimír Páral: Harc a bestiával