Időugrás ​a Marson 123 csillagozás

Philip K. Dick: Időugrás a Marson Philip K. Dick: Időugrás a Marson

„Doki, látom magát az örökkévalóság felől, és maga halott.”

A tízéves Manfred Steiner egy fogyatékkal élő gyerekek számára létesített táborban tengeti mindennapjait a Marson. Saját világában létezve arról sincs tudomása, hogy a hozzá hasonlókat a hatóságok egyszerűen el akarják pusztítani.

De Arnie Kottnak, a törekvő vállalkozónak más tervei vannak a fiúval. Az orvosok szerint Manfred betegsége az idő eltérő érzékeléséből ered, és a megfelelő eszközökkel talán képessé lehetne tenni őt arra, hogy bepillantson a jövőbe.

Manfred rengeteg pénzt és óriási lehetőséget jelent egy olyan gátlástalan üzletember számára, mint Arnie Kott. Csak meg kell találnia a módjat, hogy kontrollálni tudja a fiút. A feladat nem könnyű, és ráadásul beláthatatlan következményekkel járhat.

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195672 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
226 oldal · ISBN: 9637118284 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Mark Twain

Helyszínek népszerűség szerint

Mars · Magyarország · Föld · Izrael · csillagrendszer


Kedvencelte 11

Most olvassa 3

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kkatja P>!
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Ahányan vagyunk annyiféleképpen olvassuk és értelmezzük Dick könyveit, nekem most egyfajta világvége hangulat jött át ebben a rucsok által egyre inkább elborított marsi világban, ahol éppúgy küzd az ember, mint itt a Földön, de hiába mert a rucsok spoiler csak terjed és árad szerteszéjjel, míg el nem pusztít mindent. Csak azért vagyunk még mindig egyben, mert nem látjuk ezt a folyamatot így, ahogyan itt Manfred, az autista fiú: https://moly.hu/idezetek/666684
Bár talán jobb is, mert akkor az egy még őrültebb világ lenne, de azért nem lenne rossz odafigyelni, hogy merre is tartunk és nem megvárni ezt:
„A Rucskoló megérkezett, hogy megrucskoljon téged, hogy rucsokká tegyen.”
úgyis eljön legkésőbb a halálunk napján…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
226 oldal · ISBN: 9637118284 · Fordította: Pék Zoltán
5 hozzászólás
ViraMors P>!
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Azt tudta, hogy egyszer régen képes volt a dolgok rendjét időben és térben megállapítani, most viszont valami oknál fogva tér és idő elmozdult, egyikben sem talált kapaszkodót.

Jobb, ha nem látunk a jövőbe.

Philip K. Dickhez képest egészen összeszedettnek és érthetőnek tűnik a könyv. Viszonylag sok szállal indít, de elég jól összefésüli őket, és még úgy sem vesztettem el a fonalat – vagy legalábbis úgy hiszem, de lehet, hogy épp csak egy ilyen valóságban tartózkodom – , hogy középtájon ugyanazt a jelenetet többször, több szemszögből is átélhetjük. A végeredmény egy történet csupa elcsúszott, megcsúszott emberről. Van, aki eltévedt a térben, van, aki eltévedt az időben, van, aki eltévedt az emberek között, van, aki nem leli saját magát. Megannyi személyes dráma, megannyi készülő katasztrófa, aminek végül – szinte meglepő módon – csak egy része következett be.

Zsola>!
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Hét könyve után talán elmondható, hogy van egy pont PKD spirituális víziója és a még reálisan elképzelhető valósága között, ami legalábbis nálam az egyensúlyt jelenti. Amint ezt a pontot átlepve Dick szövege elindul a szellemi sík egyre durvább és mélyebb bugyraiba, abban a pillanatban az én elmém is próbál egyre jobban kapaszkodni a realitás talajába. Ez a „konfliktus” bizony ellenérzést vált ki belőlem, ami általában jelentkezik a tetszési index, azaz a csillagozás meghatározásánál is. Ennek a bizonyos egyensúlyi pontnak a helyét jelenleg még nem tudnám pontosan meghatározni (ha másnál is van ilyen, az mindenképpen máshová esik, mint az enyém), inkább még csak érzem, hogy van ilyen, de rámutatni nem tudok. Ellenben azon leszek, hogy minél több rucsok regényt rucskolva meghatározzam azt, hogy pontosan hol is van ez a rucsok.

Az időugrás a Marson sajnos nagyon nehezen indult be. Majdnem a könyv feléig kellett várnom, hogy elkezdjen komolyabban érdekelni, majd hirtelen éles váltás következett, ahol meg csak találgattam, hogy most mi és miért történik Szerencsére nagyrészt letisztul a végére a regény, persze azért egy Dick könyv után a meg nem válaszolt kérdések még egy jó darabig ott duruzsolnak az ember agyában. A környezet, maga a Mars és az ott élő emberi kolónia bemutatása nekem valahogy kevés volt. Nem hittem el, hogy a Marson vagyunk azt meg végképpen nem, hogy az ott élő emberek között. A könyv legnagyobb ötlete, az eltérő időérzékelés szerintem jobban is ki lehetett volna fejtve. Szerettem volna még jobban megérteni, hogy hogyan is érzékeli Manfred az időt. Szerettem volna kicsivel többet megtudni a marsi őslakosokról és magáról a kolonizációról, a világ hátteréről. Nekem egy kidogozottabb világgal és arányaiban kevesebb vízóval megírt könyv jobban tetszett volna.

Ez most kicsit kevés volt (néhol meg éppen túl sok), úgyhogy továbbra is a Halál útvesztője marad az általam legjobbnak tartott PKD könyv.

zamil>!
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Olvastam már jobb, és gyengébb Dick könyvet is, de tény tipikus Dick ez is.
Már több író elképzelte a marsi kolonizálását, de valahogy itt olyan érzésem volt mintha Bradbury Marsbéli krónikák című könyve hatással lenne Dickre, és erre a könyvre. Kicsit olyan 50-60 évekbeli unatkozó amerikai kispolgári légkör lett teremtve, a maga marsi igényeit kiszolgáló fogyasztói társadalmával.
A történet, a cselekmény rendbe volt, csak kiforratlannak éreztem (nem az első könyve az írónak aminél azt érzem kicsit hiányzott az utógondozás).
Volt a közepe felé egy rész ahol egy eseményt több nézőpontból közelít meg fejezetenként, engem itt kizökkentet, az addigi cselekmény folyamból. Lehet az időugrást próbálgatta az író. :)
A rucsok meg óriási, de azért elmesélhette volna mi a mondani valója, értelme.
Aki szereti Dicket, ezt a könyvet is élvezni fogja.

Párduc50 >!
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Ha valaki tudatmódosító szerektől vagy pszichésen „beteg” személyekről beszél vagy olvas, akkor tudnia kell, hogy Philip K. Dick hazai pályáján jár. Különösen foglalkoztatták az írót ezek az elváltozások, legtöbb könyve témáját szolgáltatva. Mert a tudatmódosító szerek hatására megváltozott tudat olyan dolgokra, észlelésekre lehet képes, amire a „normális” nem, és ugyanez igaz a pszichés „zavarokkal” rendelkező személyek tudatára. Előbbiről Carlos Castaneda is részletesen ír könyveiben. Az Időugrás a Marson című kötetben egy pszichés zavarral küzdő gyermek a központi figura, eltérő képességei pedig a központi témát szolgáltatják. A háttérben pedig egy disztópikus rajz; a Marson élő emberek világa. Elképesztő egyébként az űrrepülés kezdetének korában élő emberek optimizmusa az űrben történő emberi jelenléttel kapcsolatban; Philip K. Dick Könyve is, ha jól emlékszem az 1980-as években játszódik, amikor is már rég meghódítva a Marsot, egy rakás ember ott él. Ma 2020-ban már tudjuk, hogy örülhetünk, ha a következő 10 éven belül egyáltalán ember száll le a Marson,jelenleg leginkább Elon Musk-ban bízhatunk. Én sem erre számítottam a 70-es években. De messze szálltam a könyvtől, ami szerintem az egyik legjobb, amit Dick-től olvastam!

RVivi P>!
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Nézem a csillagozásokat és úgy érzem, ennek tetszenie kellett volna. És nem és nem, egyszerűen nem. Talán, ha ezt olvastam volna elsőnek Dicktől, tetszett volna, de így…

Szóval… Olvasom a könyvet és teljesen olyan érzésem van közben, hogy ezekkel a szereplőkkel nem először találkozok. Nekem nagyon hasonlónak tűntek a Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? karaktereihez. Plusz van néhány olyan történés is, amitől ilyen érzésem volt.

És ami a legrosszabb volt, hogy annyira depressziós ez a könyv. Simán el tudja venni az ember életkedvét ezzel a sok problémával. Nem igazán vagyok otthon a pszichológia témában, de nekem ez az egész magyarázás meg minden olyan volt, mint egy nagy zöldségsaláta. Kusza és semmi értelme.

Pedig ha belegondolunk, az alapötlet nagyon jó, az nagyon bejött. Csak a többi… Egysíkú, lehangoló. De ha az író többi könyve is ilyen egy kaptafa, nem leszünk jóban.

Lunemorte P>!
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Kicsit félve kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mert attól tartottam, ez nem lesz olyan jó könyv, mint az androidos. Tévedtem. Még izgalmasabb ez a mű és még több fordulat van benne. Nagyon izgalmas, szinte letehetetlen!! Éles társadalomkritika minden téren.
Belegondoltál már abba, milyen lehet skizofrénként élni? És ők hogyan látják a világot? Vagy autistaként? Az emberek legtöbbje sajnos megveti őket vagy csak egyszerűen betegnek tekintik őket… Pedig lehetséges, hogy sokkal különlegesebbek ők, mint az átlagemberek. Sokan kitaszítják őket a társadalomból, félnek tőlük. El akarják őket zárni a külvilágtól, nehogy megfertőzze a „normális" embereket…
Ez a könyv egy képzelt jövő is egyben. Ha a tudomány eljutna odáig, hogy meghódítsuk a Marsot is, vajon mit tennének? Leigáznák az őslakosokat a „fejlettebb civilizációk" akár csak a történelem során mondjuk az indiánokkal tették… És aztán ők tekintenék magukat a kulturáltabbnak… Ugyanúgy szolgák lennének a saját földjeiken azok a lények, mint az őslakosok Amerikában…
Eme kérdéskörökön kívül a lélektannal és az emberi viselkedéssel is foglalkozik a szerző. Mi számít erkölcsösnek? Ha a szomszéd megcsalja a férjét, vajon más is megteheti ezt? Vagy a feleségét… Van-e lehetőség újrakezdésre?
Kiváló könyv ez, nemcsak a sci-fi rajongóknak ajánlott darab, hanem mindenkinek. :)

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Újabb véletlen összefüggés. Dicket olvastam, és rohadtul tetszett… mégilyet!
Eléggé tipikus korai regénynek mondható. Az elején a sok karaktert nem igazán lehet még hova tenni, aztán elkezd letisztulni a cselekmény, meg, hogy kit mi és miért mozgat, a végére meg természetes kapjuk a wattafakkokat meg az átfedéseket meg az agybajokat.. Ne lepődjünk meg, ha hirtelen egy skizofrén szemszögéből szemléljük az eseményeket. Azon viszont meglepődhetünk, hogy kezdjük megérteni őt, ami olyan érzést válthat ki az emberből, ami kiszakíthatja a normálisnak hitt gondolatmenetéből. Elönti az agyát a rucsok.

Rucsok. Rucksolódjatok. Rucsok. Rucsok.

http://moly.hu/idezetek/575967

P_A_Doorman P>!
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Be kell valljam ez volt az első olvasmányom Philip K. Dicktől. Többször is lett volna lehetőségem olvasni tőle, de valahogy soha nem éltem a lehetőséggel mindezidáig. Igazán jó olvasmány volt, tetszett a modern kivitel. A ragasztott, puhatáblás forma nagyon igényes. Jó volt kézben tartani és a betűtípus is jólesett a szememnek. A történet maga több kérdést tett fel bennem, melyek közül sokra magamnak kell megtalálnom a választ. Ez egyáltalán nem baj, hiszen a jó sci-fi elgondolkodtat. Dick Marson játszódó jövőképe tökéletes leképezése jelenünk társadalmának. Egy olyan jövőt láthatunk az Időugrás a Marson lapjain, mely egy túlfogyasztó társadalom vergődése. A könyvről írt részletes kritikámat megtaláljátok a Smoking Barrels blogon: https://smokingbarrels.blog.hu/2020/04/07/konyvkritika_…

Quator>!
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

A könyv története átlagos Dick, nem emiatt tetszett, hanem azaz érzés, amit kiváltott belőlem, egyfajta hideg borzongás, ami valahonnan ismerős, nem tudom jobban szavakba foglalni, a tudatalattim egy részére hatott a könyv a kis Manfred által, és ez a hatás, ami miatt igazán tetszett. Úgy gondolom, hogy akit ez nem érint meg, az nem is tudja igazán értékelni ezt a művet, mert maga a sci-fi oldala nem annyira erős, legalábbis számomra. A fő téma itt inkább a skizofrénia, bár ugye ez a téma gyakran előkerül, meg a mi a valóság, meg a paranoia, de itt valahogy tényleg központi téma lesz, szinte szereplője a könyvnek a mentális betegség a kisfiún keresztül, és ez a hangulat átjárja a könyvet, átjárja a rucsok, és minden rucskos lesz tőle, mert az emberbe magába is beköltözik és ott bujkál. Félelmetes belegondolni egy skizofrén világába, nem szívesen jár ott az ember, de Dick újra és újra odavisz. Egyébként a szuvat és a rucsok ugyan az lehet?


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

Az igazi autizmus, erre jutott annak idején Jack, a közfejlődés iránti apátia; privát létezés, mintha az individuum lenne az összes érték megteremtője, nem csupán örökölt értékek letéteményese. Márpedig Jack Bohlen az istennek nem tudta elfogadni, hogy az Iskola és a tangépei döntik el, mi érték és mi nem. Egy társadalom értékei állandó mozgásban vannak, az Iskola viszont megpróbálja stabilizálni ezeket az értékeket, egy fix ponthoz kötni… és bebetonozni.
    Az Iskola neurotikus. Olyan világot akar, amiben nincs semmi új, nincs meglepetés. Márpedig ez a kényszerbetegek világa, véletlenül sem egészséges világ.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: autizmus · értékrend · iskola
ViraMors P>!

– Tudom, mi a skizofrénia. Az emberben rejlő barbár.

94. oldal (Agave Könyvek, 2019)

Brigi007>!

– Az élet célja ismeretlen, így a létezés módja is rejtve van a létezők elől. Ki mondhatja, hogy a skizofréneknek nincs igazuk? Bátor utat választanak, miszter. Elfordulnak a puszta dolgoktól, amit az ember gyakorlatban használ, és befelé fordulnak, a dolgok jelentése felé. Ott pedig a feneketlen fekete éjszaka, a gödör van. Ki tudja megmondani, visszatérnek-e? És ha igen, milyenek lesznek, miután megpillantották a dolgok jelentését? Én tisztelem őket.

85. oldal

Lunemorte P>!

És még azt mondják, a lelki betegség menekülés! Megborzongott. Nem menekülés; az élet leszűkülése, összezsugorodása egy penészes, nyirkos sírrá, ahol semmi nem mozog. Az abszolút halál helye.

129. oldal

lzoltán IP>!

     Manfred oldalt állt, rá se hederített a zenére, fejét lógatta, arcán töprengő kifejezés. Ahogy a szirénák egy pillanatra hangosan felvonítottak, felemelte a fejét. Miss Milch észrevette ezt, és hálaimát rebegett. A fiú hallotta! Még hangosabban, örömmel játszott a billentyűkön: igazuk volt, a hang utat jelent a fiúhoz. Manfred lassan az ablakhoz ment, és kibámult rajta, egymagában nézte az épületeket és lent az utcákat, kereste a zaj forrását, ami felriasztotta, ami felkeltette a figyelmét.
     Mégis van remény, gondolta Miss Milch. Na majd ha Manfred apja megtudja! Ez is mutatja, hogy sosem szabad feladnunk.
     Azzal tovább zongorázott, hangosan és boldogan.

49. oldal, Három (Agave Könyvek, 2006)

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Ha öngyilkosságról hallasz, egy dologban biztos lehetsz: a fickó tudja, hogy nem teljes értékű tagja a társadalomnak. Ez az igazság, amivel szembe kell néznie, ez adja meg a lökést, a tudat, hogy nem fontos senkinek. Ebben az egyben biztos vagyok. Természetes folyamat amúgy: a pótolhatók eltűnnek, méghozzá a saját kezük által. Úgyhogy én nem alszom rosszul, ha öngyilkosságról hallok, márpedig meglepődnél, hogy mennyi természetes halál valójában öngyilkosság itt a Marson. Ez egy kemény világ. Ez a hely kigyomlálja azokat, akik nem elég rátermettek.

57. oldal

Lunemorte P>!

Az Iskola neurotikus. Olyan világot akar, amiben nincs semmi új, nincs meglepetés. Márpedig ez a kényszerbetegek világa, véletlenül sem egészséges világ.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: iskola
Lunemorte P>!

Elképzelhető, hogy a skizofrén olyan gyorsan szalad az időben, mármint hozzánk képest, hogy látja, mi vár ránk a jövőben?

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: skizofrénia
Kkatja P>!

    Silvia Bohlen az altatótól súlyos álom mélyén is hallotta, hogy valaki hívja. A hang kíméletlenül átszakította a rétegeket, lesüllyedt alájuk, és darabokra törte az én-nélküliség tökéletes állapotát.

(első mondat)

Lunemorte P>!

Legyél határozott, ne csináld ezt tovább.

144. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A marsi
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Pierce Brown: Vörös lázadás
Dan Simmons: Ílion
Dan Wells: Szellemváros
Edgar Rice Burroughs: Mars hadura
C. S. Lewis: A csendes bolygó
Michael J. Martinez: A Daedalus-incidens
Piers Anthony: Az emlékmás
Lao Sö: Macskaváros krónikája