Időugrás ​a Marson 103 csillagozás

Philip K. Dick: Időugrás a Marson Philip K. Dick: Időugrás a Marson

„Doki, látom magát az örökkévalóság felől, és maga halott.”

A tízéves Manfred Steiner egy fogyatékkal élő gyerekek számára létesített táborban tengeti mindennapjait a Marson. Saját világában létezve arról sincs tudomása, hogy a hozzá hasonlókat a hatóságok egyszerűen el akarják pusztítani.

De Arnie Kottnak, a törekvő vállalkozónak más tervei vannak a fiúval. Az orvosok szerint Manfred betegsége az idő eltérő érzékeléséből ered, és a megfelelő eszközökkel talán képessé lehetne tenni őt arra, hogy bepillantson a jövőbe.

Manfred rengeteg pénzt és óriási lehetőséget jelent egy olyan gátlástalan üzletember számára, mint Arnie Kott. Csak meg kell találnia a módjat, hogy kontrollálni tudja a fiút. A feladat nem könnyű, és ráadásul beláthatatlan következményekkel járhat.

Eredeti mű: Philip K. Dick: Martian Time-Slip

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195672 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
226 oldal · ISBN: 9637118284 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 24

Helyszínek népszerűség szerint

Mars · Magyarország · Föld · Izrael · csillagrendszer


Kedvencelte 11

Most olvassa 2

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Ahányan vagyunk annyiféleképpen olvassuk és értelmezzük Dick könyveit, nekem most egyfajta világvége hangulat jött át ebben a rucsok által egyre inkább elborított marsi világban, ahol éppúgy küzd az ember, mint itt a Földön, de hiába mert a rucsok spoiler csak terjed és árad szerteszéjjel, míg el nem pusztít mindent. Csak azért vagyunk még mindig egyben, mert nem látjuk ezt a folyamatot így, ahogyan itt Manfred, az autista fiú: https://moly.hu/idezetek/666684
Bár talán jobb is, mert akkor az egy még őrültebb világ lenne, de azért nem lenne rossz odafigyelni, hogy merre is tartunk és nem megvárni ezt:
„A Rucskoló megérkezett, hogy megrucskoljon téged, hogy rucsokká tegyen.”
úgyis eljön legkésőbb a halálunk napján…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
226 oldal · ISBN: 9637118284 · Fordította: Pék Zoltán
5 hozzászólás
>!
zamil
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Olvastam már jobb, és gyengébb Dick könyvet is, de tény tipikus Dick ez is.
Már több író elképzelte a marsi kolonizálását, de valahogy itt olyan érzésem volt mintha Bradbury Marsbéli krónikák című könyve hatással lenne Dickre, és erre a könyvre. Kicsit olyan 50-60 évekbeli unatkozó amerikai kispolgári légkör lett teremtve, a maga marsi igényeit kiszolgáló fogyasztói társadalmával.
A történet, a cselekmény rendbe volt, csak kiforratlannak éreztem (nem az első könyve az írónak aminél azt érzem kicsit hiányzott az utógondozás).
Volt a közepe felé egy rész ahol egy eseményt több nézőpontból közelít meg fejezetenként, engem itt kizökkentet, az addigi cselekmény folyamból. Lehet az időugrást próbálgatta az író. :)
A rucsok meg óriási, de azért elmesélhette volna mi a mondani valója, értelme.
Aki szereti Dicket, ezt a könyvet is élvezni fogja.

>!
Lunemorte MP
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Kicsit félve kezdtem el olvasni ezt a könyvet,mert attól tartottam,ez nem lesz olyan jó könyv,mint az androidos. Tévedtem. Még izgalmasabb ez a mű és még több fordulat van benne. Nagyon izgalmas,szinte letehetetlen!! Éles társadalomkritika minden téren.
Belegondoltál már abba,milyen lehet skizofrénként élni? És ők hogyan látják a világot? Vagy autistaként? Az emberek legtöbbje megveti őket,csak egyszerűen betegnek tekintik őket… Pedig lehetséges,hogy sokkal különlegesebbek ők,mint az átlagemberek. Sokan kitaszítják őket a társadalomból, félnek tőlük. El akarják őket zárni a külvilágtól,nehogy megfertőzze a „normális" embereket…
Ez a könyv egy képzelt jövő is egyben. Ha a tudomány eljutna odáig,hogy meghódítsuk a Marsot is,vajon mit tennének? Leigáznák az őslakosokat a „fejlettebb civilizációk" akár csak a történelem során mondjuk az indiánokkal tették… És aztán ők tekintenék magukat a kulturáltabbnak… Ugyanúgy szolgák lennének a saját földjeiken azok a lények,mint az őslakosok Amerikában…
Eme kérdéskörökön kívül a lélektannal és az emberi viselkedéssel is foglalkozik a szerző. Mi számít erkölcsösnek? Ha a szomszéd megcsalja a férjét,vajon más is megteheti ezt? Vagy a feleségét… Van-e lehetőség újrakezdésre?
Kiváló könyv ez,nem csak a sci-fi rajongóknak ajánlott darab,hanem mindenkinek. :)

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Újabb véletlen összefüggés. Dicket olvastam, és rohadtul tetszett… mégilyet!
Eléggé tipikus korai regénynek mondható. Az elején a sok karaktert nem igazán lehet még hova tenni, aztán elkezd letisztulni a cselekmény, meg, hogy kit mi és miért mozgat, a végére meg természetes kapjuk a wattafakkokat meg az átfedéseket meg az agybajokat.. Ne lepődjünk meg, ha hirtelen egy skizofrén szemszögéből szemléljük az eseményeket. Azon viszont meglepődhetünk, hogy kezdjük megérteni őt, ami olyan érzést válthat ki az emberből, ami kiszakíthatja a normálisnak hitt gondolatmenetéből. Elönti az agyát a rucsok.

Rucsok. Rucksolódjatok. Rucsok. Rucsok.

http://moly.hu/idezetek/575967

>!
Quator
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

A könyv története átlagos Dick, nem emiatt tetszett, hanem azaz érzés, amit kiváltott belőlem, egyfajta hideg borzongás, ami valahonnan ismerős, nem tudom jobban szavakba foglalni, a tudatalattim egy részére hatott a könyv a kis Manfred által, és ez a hatás, ami miatt igazán tetszett. Úgy gondolom, hogy akit ez nem érint meg, az nem is tudja igazán értékelni ezt a művet, mert maga a sci-fi oldala nem annyira erős, legalábbis számomra. A fő téma itt inkább a skizofrénia, bár ugye ez a téma gyakran előkerül, meg a mi a valóság, meg a paranoia, de itt valahogy tényleg központi téma lesz, szinte szereplője a könyvnek a mentális betegség a kisfiún keresztül, és ez a hangulat átjárja a könyvet, átjárja a rucsok, és minden rucskos lesz tőle, mert az emberbe magába is beköltözik és ott bujkál. Félelmetes belegondolni egy skizofrén világába, nem szívesen jár ott az ember, de Dick újra és újra odavisz. Egyébként a szuvat és a rucsok ugyan az lehet?

>!
darkfenriz
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Megint nehéz összekaparni magam a padlóról és szavakba önteni az élményt, amit Philip barátunk nyújtott nekem ebben az egy hétben. Hogy lehet apránként felkelteni a figyelmet és olyan maradandó élményt adni, amely egészen különlegessé varázsolja gondolatvilágunkat?
Az egyik fő mondanivaló az, hogy mennyire nem vagyunk képesek együtt érezni, megérteni, segíteni a tőlünk rettentően különböző embereket. Az ő világukban a számunkra természetes dolgok ijesztő alakot öltve rémítenek, az addig biztonságosnak vélt erők hihetetlen táncba kezdenek, hogy ne legyél semmiben sem biztos, még saját létezésedben sem! Dicknél mindig ijesztő hallucinációk lépnek fel eltérő formákban, hogy aztán a valóság szövete darabokra rucskolódjon. És vajon milyen lehet megtapasztalni az idősíkok kereszteződését? És mennyire lehet kiterjedt és ennél fogva stimulatív valakinek a személyisége? Milyen lehet az elmúlás újszerű, döbbenetesen gyors észlelése? Talán a mohóság és kapzsiság egyszer a helyére billenti az embert? Manfred barátunk sem véletlenül fél annyira, hiszen félelmetes világokat járhatunk be, ahol csak úgy hemzseg a rucsok és senkinek se kívánjuk még így a könyvet lapozva sem, hogy átéljen egy ilyen rémisztő világot! Azért persze roppant szórakoztató és érdekes világba kóstolhatunk bele, Manfred, Jack, Arnie és persze főleg Dick barátomnak pedig köszönöm a rucskolódást!

>!
Isley P
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Nem a legjobb vagy a legletisztultabb regénye Dicknek, de érdekes történet volt. A skizofrének ábrázolása visszatérő téma a szerzőnél, elég az Alfa hold klánjaira gondolni, bár itt elég sajátosan voltak ábrázolva. Mindenesetre, az autista Manfred és a Mars őslakosai, a sívók voltak azok, akik nagyon elvetemültté tették ezt a regényt csaknem értelmezhetetlen ugrálásaikkal (az időben), valamint az ősi praktikáikkal (bár ez csak a végén volt fontos).

Az Időugrás a Marson-nak sok olvasata van. Vizsgálhatjuk Arnie Kott szempontjából, vagy Jack Bohlen-éből, végül is ők voltak a két főszereplő. Arnie azért érdekes, mert ő egy önimádó üzletember, aki csak hatalmat és gazdagságot akar, teljesen figyelmem kívül hagyva, hogy akikre támaszkodik mind abnormális lény. Még a háziszolgája sem ember. A regény egyik érdekes kérdése, hogy egy számító, de szellemileg teljesen ép ember, normális maradhat-e, ha mindenki más körülötte megőrül? Bohlen pedig Arnie ellentétpárja, mert ő pedig az elejétől kezdve nem normális, skizofrén, aki látja, hogy mennyire őrült és különös a világ és az emberek a Marson. Dick érdekesen ábrázolta ezen két szereplő útját és kapcsolatát egymással.

Mint általában a szerző regényeit, ezt is még sokféleképpen lehetne értelmezni. Most ezt emeltem ki. Egész jó kis regény volt, néhol tényleg érthetetlen mondjuk, valamint egy egész jó befejezést kaptunk. A sivatagi túra a végén talán a regény csúcspontja.

>!
BlissX I
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Ez húzós menet volt.

Amilyen bátyatagon, lassan hömpölyögve indult a sztori, akkora sallert is adott, amint először Manfred Steiner szemein át láttam a marsi világot. Közben meg apránként azt ültette belém a könyv, hogy szerinte valószínűleg én is skizofrén vagyok, mondjuk egy kezdeti stádium. Nagyon átjön az egész írásból, hogy PKD-ben erős volt az érzés, skizofrénnek tartja magát és ezt úgy viszi keresztül Manfréddal (vagy Manfrédon?) a regényben, hogy ha az ember a sorok mögött olvas, könnyen rátalál és még el is hiszi neki. Vagy csak engem tévesztett meg? Az is lehet. Mindenesetre időugrás ide vagy oda, a "rucskolés"be nem térnék újra vissza, legalábbis nem könnyű szívvel.

Remek könyv volt ez is, akárcsak a többi PKD, de nekem az elején túl sokat altatott.

>!
Gigger
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Nem csalódtam !
Egy újabb világkép tárult elém az író tollából. A karakterek érdekesek, ki egyszerűbb ki bonyolultabb. Kissé nyomasztó hangulatom van most, a könyv letétele után, de olvasás közben is el-el uralkodott bennem ez az érzés.
A cselekmény érdekes és feszült. Ahogy próbálnak kapcsolatot teremteni Manfred-el, amilyen az iskola, a tangépekkel, a sok kilátástalan és elkeseredett, megnyomorodott ember mind-mind érdekes.
A könyv vége meg…nem is tudom. Talán az nyomasztott a legjobban, ahogy Arnie meghalt. Azt hitte skizofrén világban van ( és lehet neki volt igaza, ezt sose tudhatjuk, ha Philip K. Dick-től olvasunk )
A másik még amit a könyv végéhez csatolnék, hogy az időérzékelésem még nekem is megzavarta. De hogy maradjak a normális gondolkozásnál, mikor mindenki megőrül a maga módján ?! :)
A sívókról olvastam volna kicsit többet, és a végét lezáratlannak érzem, de ez így jó ahogy van. Gondolkozóba ejt, kérdéseket generál bennem és közben egy picit megőrülök.

>!
dianna76 P
Philip K. Dick: Időugrás a Marson

Kihívás miatt tértem ki egy olyan műfajra ami nem az én világom. A gyerekszereplők, az autizmus és a skizofrénia miatt esett erre a regényre a választásom. Nem igazán kötött le, s helyenként épp olyan zavaros volt, mint egy skizofrén elméje. Manfréd látomásai izgalmat vihettek volna a történetbe, csakhogy azok is kuszák voltak számomra. Az autizmusra vonatkoztatott kísérlet – mely szerint próbáljuk meg lelassítani körülöttük a dolgokat, az elméjüket – tetszett volna, csak nem ebben a formában. Amúgy meg jó, hogy nem fejlődött még odáig a tudomány, hogy utazgassunk múlt, jelen és jövő között. Ha egy szóval jellemezném, hogy milyen hatással volt rám ez a regény, vagy mit éreztem az olvasása közben: rucsok.


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

Az igazi autizmus, erre jutott annak idején Jack, a közfejlődés iránti apátia; privát létezés, mintha az individuum lenne az összes érték megteremtője, nem csupán örökölt értékek letéteményese. Márpedig Jack Bohlen az istennek nem tudta elfogadni, hogy az Iskola és a tangépei döntik el, mi érték és mi nem. Egy társadalom értékei állandó mozgásban vannak, az Iskola viszont megpróbálja stabilizálni ezeket az értékeket, egy fix ponthoz kötni… és bebetonozni.
    Az Iskola neurotikus. Olyan világot akar, amiben nincs semmi új, nincs meglepetés. Márpedig ez a kényszerbetegek világa, véletlenül sem egészséges világ.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: autizmus · értékrend · iskola
>!
Lunemorte MP

És még azt mondják, a lelki betegség menekülés! Megborzongott. Nem menekülés; az élet leszűkülése, összezsugorodása egy penészes, nyirkos sírrá, ahol semmi nem mozog. Az abszolút halál helye.

129. oldal

>!
lzoltán IP

     Manfred oldalt állt, rá se hederített a zenére, fejét lógatta, arcán töprengő kifejezés. Ahogy a szirénák egy pillanatra hangosan felvonítottak, felemelte a fejét. Miss Milch észrevette ezt, és hálaimát rebegett. A fiú hallotta! Még hangosabban, örömmel játszott a billentyűkön: igazuk volt, a hang utat jelent a fiúhoz. Manfred lassan az ablakhoz ment, és kibámult rajta, egymagában nézte az épületeket és lent az utcákat, kereste a zaj forrását, ami felriasztotta, ami felkeltette a figyelmét.
     Mégis van remény, gondolta Miss Milch. Na majd ha Manfred apja megtudja! Ez is mutatja, hogy sosem szabad feladnunk.
     Azzal tovább zongorázott, hangosan és boldogan.

49. oldal, Három (Agave Könyvek, 2006)

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Ha öngyilkosságról hallasz, egy dologban biztos lehetsz: a fickó tudja, hogy nem teljes értékű tagja a társadalomnak. Ez az igazság, amivel szembe kell néznie, ez adja meg a lökést, a tudat, hogy nem fontos senkinek. Ebben az egyben biztos vagyok. Természetes folyamat amúgy: a pótolhatók eltűnnek, méghozzá a saját kezük által. Úgyhogy én nem alszom rosszul, ha öngyilkosságról hallok, márpedig meglepődnél, hogy mennyi természetes halál valójában öngyilkosság itt a Marson. Ez egy kemény világ. Ez a hely kigyomlálja azokat, akik nem elég rátermettek.

57. oldal

>!
Lunemorte MP

Az Iskola neurotikus. Olyan világot akar, amiben nincs semmi új, nincs meglepetés. Márpedig ez a kényszerbetegek világa, véletlenül sem egészséges világ.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: iskola
>!
Lunemorte MP

Elképzelhető, hogy a skizofrén olyan gyorsan szalad az időben, mármint hozzánk képest, hogy látja, mi vár ránk a jövőben?

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: skizofrénia
>!
Kkatja P

    Silvia Bohlen az altatótól súlyos álom mélyén is hallotta, hogy valaki hívja. A hang kíméletlenül átszakította a rétegeket, lesüllyedt alájuk, és darabokra törte az én-nélküliség tökéletes állapotát.

(első mondat)

>!
Kkatja P

Mr. Kott bőrében fényes, nedves, halott csontok voltak. Mr. Kott egy csontrakás, koszos és fényes-nedves. Feje koponya, ami zöld dolgokat kapott be és rágott meg; bensőjében a zöld dolgok elrohadtak, ahogy valami megette őket. Jack Bohlen is halott zsák volt, csak rucsok zsizsegett benne. A külseje szinte mindenkit becsapott, szépen megfestett, jó illatú. Miss Andersonhoz hajolt, és ő látta, látta, hogy nagyon akarja a nőt. Nedves, ragadós lényét közelebb hengergette hozzá, és döglött szóbogarak potyogtak a szájából.

147. oldal

>!
Gigger

A jó doktor boldog tudatlanságban tevékenykedik, örömét leli terveiben.


Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A marsi
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Pierce Brown: Vörös lázadás
Dan Simmons: Ílion
Dan Wells: Szellemváros
Edgar Rice Burroughs: Mars hadura
C. S. Lewis: A csendes bolygó
Michael J. Martinez: A Daedalus-incidens
Piers Anthony: Az emlékmás
Lao Sö: Macskaváros krónikája