Figyel ​az ég 204 csillagozás

Philip K. Dick: Figyel az ég Philip K. Dick: Figyel az ég

MINDEN VILÁGNAK MEGVAN A MAGA ISTENE. CSAK JÓ LENNE TUDNI, KI AZ.

Jack Hamiltont, a feleségét és másik hat embert baleset ér a Belmont Bevatron protonsugárdeflektorában. Egy robbanás a részecskegyorsítóba taszítja őket, és az óriási mágnest védő fémhálón keresztül mindannyian belezuhannak az energianyalábba.
Amikor Hamilton magához tér, látszólag minden rendben van. De csak látszólag. A feleségével együtt lassan kezdenek ráébredni, hogy a dolgok most másképpen működnek, mint ahogyan azt megszokták. Ebben a világban a hazugságért isteni büntetés jár, a hitetlenségért pedig halál.
Milyen világba érkeztek? Miféle őrült istenség figyeli őket az égből? Hogyan tudnak innen megmenekülni? És ha egyszer megmenekülnek, vajon kinek a világába kerülnek legközelebb?

Eredeti mű: Philip K. Dick: Eye In The Sky

Eredeti megjelenés éve: 1957

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
236 oldal · ISBN: 9789634191254 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191247 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2005
206 oldal · ISBN: 963711808X · Fordította: Pék Zoltán

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 26

Most olvassa 8

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 78


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
Philip K. Dick: Figyel az ég

Mit szólnál ahhoz, ha folyamatosan egy másik világban találnád magad? Képzeld el, hogy olyan helyekre érkezel, ahol minden egyre abszurdabbá és horrorisztikusabbá válik…Ahol senkiben sem bízhatsz, talán még önmagadban sem…És a kaotikus sötétség csak terjeszkedik és a csillagok is megfagynak…A jeges űrben vajon ki lakozik? Vajon ki figyel téged folyton egyre-egyre? Kínodban már azon fogsz elkezdeni agyalni, hogy te őrültél meg vagy a körülötted lévő világ minden egyes tagja, vajon mi is az igazság?
Gyerünk Lompos Lüttyő, ismerjük meg a Való Világot! Vagy ilyen nem is létezik?

>!
Madama_Butterfly P
Philip K. Dick: Figyel az ég

Mélyen legbelül, a saját magunk által teremtett világban mindannyian Istenek vagyunk – már csak az a kérdés, milyenek…

1 hozzászólás
>!
kvzs P
Philip K. Dick: Figyel az ég

Sokszor elgondolkozom azon, hogy mennyire különböző módon látjuk és dekódoljuk a minket körülvevő világot. Egy esemény minden benne résztvevőnek mást jelent. Máshol vannak a fókuszpontok, más a lényeg, másra fog emlékezni, mert más a múltja, a tapasztalata, az érzékelése.
Hiába próbáljuk meg elmagyarázni valakinek, hogy mi hogyan látjuk a világot, csak töredékesen fog sikerülni. Pont ezért kicsit mindig is magányosak leszünk. Nem csak istenei, hanem rabjai vagyunk a saját világunknak. PKD pedig ezt a furcsa kettősséget mutatja meg: a saját világunkban teremthetünk bármit, de sokszor csak láthatatlan rácsokat sikerül. Mondhatnánk, hogy abszurdan felnagyítottan láttatja ez a könyv a bennünk rejtőző titkokat, de ha jobban átgondoljuk, akkor rá kell jönnünk, hogy inkább reálisan. Mert bizony mindenki fejében vannak bizarr és érthetetlen dolgok, amivel nagyon nem lenne jó kívülállóként együtt élni…

>!
phetei P
Philip K. Dick: Figyel az ég

Mindenki a saját belső világának istene; legyenek bármilyenek is a külső körülmények: „De azért nekem se rossz. Arra gondolok. Amire akarok!”. Ennek következtében kevés félelmetesebb dolgot tudok elképzelni, minthogy random emberek hosszú évek során dédelgetett és felnevelt pszichózisa szerint kelljen megélnem a mindennapjaim. Kiválóan elvagyok a saját rugalmasan terelgethető hangyáimmal, másrészt így is épp elég olyan futóbolond van aki így-úgy hatással van az életünkre.
Néha ugyan szórkoztató elindítani egy-egy gondolat kísérletet, vajon mi járhat a fejében egy korábban soha nem látott embernek, aki szemben ül velünk a buszon, vonaton, irodában vagy egy étteremben és ne adj isten még furcsán is viselkedik. Valljuk be, ezek a kísérletek azért többnyire nem jutnak nagyon messzire. Túl kényelmetlen, túl idegen és hátborzongató szórakozás ez. Márcsak azért is, mert ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy most valóban a másik ember gondolatait próbáljuk megfejteni, vagy csak a saját elfojtásaink bugyognak a felszínre? Kinek a valóságát is próbáljuk éppen elemezni?
Dick szereplői számára mások gondolatvilágának, világképének, legbelsőbb vágyainak és félelmeinek kínosan részeletes megismerése nem egy játék, hanem a kíméletlen valóság. Az olvasó pedig velük együtt lesz kénytelen megmerítkezni a vallási fanatizmus, a politikai extrémizmus, a paranoid skizofrénia és sok egyéb más mentális és érzelmi betegség kellemetlen kavalkádjában, A jól ismert társadalmi konformok álcája mögött gyakran démonok rejtőznek, a sötétség feneketlen mélysége. A Figyel az ég egy pillanatra fellebbenti a fátylat erről a kínzó igazságról. Nem jó érzés, de azt gondolom nem ért néha emlékeztetnünk magunkat erre.

>!
elge76
Philip K. Dick: Figyel az ég

A legelső olvasmányom volt ez az írótól, és azt hiszem sikeresen be is szippantott. Mindig is szemeztem Dick könyveivel, főleg a „scifi és cyberpunk előfutára” nevű hangzatos címek ragadták meg a fantáziámat.
Mit is kapunk ebben a könyvben?
Hááát, nem tudnám pontosan megmondani. Egy teljesen becsavarodott történetet, amiben találkozik a groteszk és cinikus humor, a paranoia, egy csöppnyi horror, az Alice csodaországban, a Sliders, és a folyamatos félelem az ismeretlentől. Mindezek mellett szinte végig felvillant előttem a gondolatrendőrség fogalma, ami ebben a világban bizony tényleg kényelmesen elfért volna. Az biztos, hogy akadt volna munkájuk.
Hőseink dimenziók között cikáznak, egyikből a másikba, ami nem is a pontos meghatározása a történteknek, de erről nem mondhatok többet, mert félek, hogy spoiler lenne. Szóval egyik világ jön a másik után, és ahogy lépésről-lépésre haladunk előre, úgy lesz az egész egyre abszurdabb, groteszkebb és mégis valahogy furcsán hihető és még talán valóságos is.
Dick ugyanis felépített egy olyan labirintust, ami egyre csavarosabb és betegebb fekete lyukként, megállíthatatlanul szippantja magába az olvasót, és ahogy haladunk előre a történetben, úgy lesz az egész egyre szürreálisabb, elborultabb, ahol végül rá kell jönnünk, hogy ennek az önmagába csavarodó és teljesen kifacsart őrületnek talán mégis lehet értelme, még akkor is, ha szó szerint semmi nem az aminek látszik.
Mindemellett elképesztően bizarr módon figurázza ki az író a bigott vallási fanatikusokat, a rendszer hű alkalmazottait, a kommunistákat, vagy épp a paranoiásokat. Teszi mindezt olyan hűvös eleganciával, amire szerintem rajta kívül senki más nem képes.
Mindemellett a humorát egy pillanatra sem veszíti el, a tűzpróbás és a csokiautomatás részeknél már hangosan hahotáztam, és most is nevetni kezdek ahogy eszembe jut. Amikor a megállíthatatlan erő találkozik az elmozdíthatatlan tárggyal, ahol az egyik egy eszme képviselője, a másik pedig a józan paraszti ésszel és erkölcsi felfogással rendelkező kisember, aki tulajdonképpen mi vagyunk, hiszen az író nekünk tart görbe tükröt, és mégis ebből fakad a legtöbb humor forrása, ahol tulajdonképpen saját magunkon nevetünk, és mégis… egyszerűen csak érzed a helyzet abszurditását, ez lenne a valóság?
Nem tudok rá 5 csillagnál kevesebbet adni, Dick egy zseni. Pont.
.
Helyesírási hibák is maradtak a könyvben sajnos, vagy egy tucatnyi biztosan felbukkant a szemeim előtt.

>!
abstractelf P
Philip K. Dick: Figyel az ég

Minden egyes regényével egyre jobban imádom Philip K. Dicket! Te jó ég, mit olvastam ismét?! Teljesen belevesztem a könyvbe, és még amikor nem olvastam, akkor is rajta gondolkodtam. Emiatt tartom az író ezen regényét is fenomenálisnak.
De micsoda témák kerültek elő benne? Volt itt vallási fanatizmus, mentális betegség és radikális ideológiai nézetek is – mindössze 230 oldalban!
Igazából ez volt az egyetlen apró kis problémám vele – túl sok minden került elő nagyon rövid időn belül. Szerintem mindegyik „témáról” egy külön regényt lehetett volna írni, annyira érdekesen prezentálta őket. Persze megértem, hogy miért került ez a sok minden egybe (a fő téma és a fő tanulság szempontjából szükséges volt).
Ismét a témaválasztás és annak kidolgozása és bemutatása vitte el ezt a regényt, ennek lett a cselekmény és a karakterek alárendelve. Bevallom, egy picit vártam egy igazán nagy csavarra (látszik, hogy a Halál útvesztőit olvastam legutóbb), de nem zavart, hogy végül nem következett be. Bár őszintén? Én nem vagyok 100%-ig biztos ebben.
A lényeg, hogy ismét egy egy kiváló, lebilincselő, elgondolkodtató és egyedi Philip K. Dick regényhez volt szerencsém, ami csak még tovább növelte az író iránt érzett mérhetetlen rajongásomat.

>!
zamil P
Philip K. Dick: Figyel az ég

Ismét egy olyan regény amilyet még nem olvastam. Dick lehet nem is írt két hasonló témájú regényt?
Nem lett kedvenc, valami hiányzott nekem a regényből. A témaválasztás jó, a cselekmény jó, de lehet még kiforratlan, hisz az első regénye.
Ami nagyon tetszett az az első „látomás” világ a maga vallási beállításával. Az tényleg zseniális lett, talán a többi szereplő képzelgéséből ezt a zsenialitást hiányoltam, és ezért maradt bennem egy kicsi hiányérzet.

3 hozzászólás
>!
Morpheus
Philip K. Dick: Figyel az ég

Igen és igen! Nagyon izgalmas lenne, ha valahogy megtapasztalhatnánk azt a világot, amely az embertársaink (vagy akár más lények [nem az alienekre, hanem csupán az állatokra gondolok]!) elméjében van, ahogyan ők látják és élik meg. Valószínűleg nagyon nem tetszene. Akkor vajon miért gondoljuk, hogy mások számára az, ahogyan mi látjuk (érezzük, tapasztaljuk), az egy fikarcnyival is jobb lenne másoknak? Pedig nagyon nem lenne az. Kikészülnének, mint ahogy mi is a másokéban. Pedig állítólag közös az a világ, ahonnan a tapasztalatainkat szerezzük. Vagy csupán ténylegesen egy őrült elme rabjai vagyunk? Bevallom, sokszor így érzem. Ki akarok szabadulni!!!

>!
chibizso
Philip K. Dick: Figyel az ég

Érezni a könyvön, hogy nem PKD legjobbja, egy korai próbálkozás, de ott van az, amiért megszerettem. A regényben megjelenő világok a rasszista szemüveg videót meg a kerülendő embertípusokat juttatta eszembe, akik jobb, ha soha nem kerülnek hatalomi pozícióba. Változó világunk miatt most ütött nálam ez a könyv.
Persze ennél sokkal többről szól a Figyel az ég

>!
tamasloczi
Philip K. Dick: Figyel az ég

Nagy tréfamester ez a Philip. Úgy emleget egy kitalált vallást, mintha neked élből vágnod kellene, miről van szó, sőt, kifejezetten rosszul érzed magad, amiért nem ugrik be egyből, miről is van szó, majd amikor megpróbálsz rákeresni, és csak Philip K. Dick idézeteket találsz, akkor esik le, hogy micsoda zseniális általverésben részesültél.
Az alap tetszett, szerintem azok a könyvek, filmek, stb., amelyek úgy kezdődnek, hogy a főszereplő(k) belepottyan(nak) egy kísérleti hiperszuper gépbe, azoknak van egy jó kis kezdeti előnyük, mert onnantól kezdve az lehet hozzá írni következményként, ami tetszik, a jó öreg Philip pedig ezt száz százalékosan ki is használta.
Nem tudnám eldönteni, a megjelenített világok közül melyik lenne a legrosszabb, mindegyik elég nyomasztó és/vagy ijesztő, remélem sosem kell beleragadnom másvalaki elméjébe.

„Rossznak gondolod a világot? Látnod kellene a többit!”
Philip K. Dick


Népszerű idézetek

>!
tamasloczi

A hétfő minden lehetséges világban ugyanolyan.

103. oldal

>!
Carmilla 

– Mostantól abszolút őszinte leszek mindenkivel, azt mondom, amit gondolok, azt teszem, amit tennem kell. Az élet túl rövid a színleléshez.

198. oldal

>!
Carmilla 

Kíváncsi rá, mi a diabétesz ellenszere? Egy varangyos béka felét darálja le, keverje össze egy szűz tejével, akassza a nyakába egy régi flanelingben, amit egy tócsában megáztatott…

37. oldal

2 hozzászólás
>!
Zonyika P

– Ez Jack macskája – kotorászott a retiküljében kulcs után Marsha. – Éhes. Menjünk be, Lompos Lüttyő. Itt kint nem kapsz kaját.
– Milyen érdekes név – jegyezte meg Miss Reiss némi ellenszenvvel. – Miért hívják így?
– Mert hülye macska – felelte kurtán Hamilton.
– Jack minden macskájának ilyen neveket ad – magyarázta Marsha. – A legutóbbi Parnasszus Pondró volt.

29-30. oldal, Kettő

Kapcsolódó szócikkek: macska
2 hozzászólás
>!
Carmilla 

Az antimacska-elmélet csak egy ugrás az antiszemitizmustól.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
Lunemorte MP

Mintha rajtunk kívül nem lenne eleven ember. Mintha szürke vödörben élnénk, se fények, se színek, csak… egy ősi, kezdetleges hely. Emlékszel az ősi vallásokra? A kozmosz előtt a káosz uralkodott. Csak utána vált külön föld és víz, sötétség és fény. És a dolgoknak nem volt nevük.

34. oldal

>!
Lunemorte MP

– Tudna ajánlani egy jó pszichiátert, Doktor? – kérdezte Hamilton rekedten. Az idős tudós arca hitetlenkedve megüvegesedett.
– Hogy mit? Megbolondultál, fiam?
– A jelek szerint igen.

47. oldal

>!
Zonyika P

Értékes Bartók-gyűjteményének eltűnésétől jobban dühbe jött, mint eddig bármitől. Igen intim zene, lénye legmélyebb rétegeihez szólt.

120. oldal

4 hozzászólás
>!
tamasloczi

A Belmont Bevatron-i protonsugár-deflektor 1959. október 2-án délután négy órakor árulta el megálmodóit és létrehozóit.

(első mondat)

>!
darkfenriz

— Mondok én valamit – válaszolt Laws halk, bizonytalan hangon. – Próbáljon meg fekete bőrű lenni. Meghajolva mondani, hogy „Igen, uram” minden fehér szemétládának, aki csak az útjába kerül, bármilyen déli tahónak, aki annyira hülye, hogy a taknyát is a földre veri, annyira barom, hogy a férfivécéhez is úgy kell elvezetni. Nekem kell elvezetnem. Lényegében meg kell neki mutatnom, hogyan vegye le a gatyáját. Próbálja ki ezt egyszer. Járjon végig hat év egyetemet úgy, hogy közben fehérek edényét mosogatja egy ócska kajáldában. Hallottam már magáról, Hamilton. Az apja nagymenő fizikus volt. Rengeteg pénze volt, nem kellett sehol dolgoznia. Próbáljon meg úgy lediplomázni, ahogy én. És aztán ezzel a diplomával hónapokig állás után kajtatni. Végül karszalaggal embereket vezetni körbe. Mint a zsidók a koncentrációs táborokban. Akkor talán maga se húzná az orrát, hogy egy szappangyár kutatási részlegében kell dolgoznia.

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Frank Herbert: A Dűne
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
Jack Vance: Haldokló Föld
Kurt Vonnegut: Galápagos
Chuck Palahniuk: Halálkultusz
Jack Vance: Folyóvilág
Vladimir Nabokov: Ada