Emlékmás 91% 113 csillagozás

Eszméletlen jók ezek a történetek is, én mindet imádtam!
Dick ismét elkalauzol bennünket az elménk legmélyére, ahol szembenézhetünk ősi félelmeinkkel (Második változat spoiler), vágyainkkal (Mi az ember? spoiler) (A megőrzőgép spoiler), hitünkkel és előítéleteinkkel (A sors kereke spoiler), morális vagy politikai téveszméinkkel (Apáink hite spoiler), a jövőnkkel (Az utód spoiler) és persze a sokak által ismert klasszikusokkal mint az Emlékmás és a Különvélemény, melyek maguk is pörgősek, akciódúsak, mégis roppant elgondolkodtató és élvezhető formában jelennek meg bennük az életünk nagy kérdései.
Dick rajongóknak kötelező, de mindenki találhat benne neki tetszőt, apránként fogyasztandó, mert elég hatásos tudatmódosító anyag! :)

Nosztalgiahullám önt el mostanában, régi kedves zenekarok koncertjeit látogatom, és valamiért rég olvasott és kedvelt írók regényeit bújom, talán öregszem. Dick régen is mindig magával ragadott, most sem esett másképp. Néhány novellát ismertem már, de ez nem rontotta el az élményt. Őrült fantázia váltakozik nagy parákkal és nem is olyan enyhe paranoiával a történetekben, olyan intenzíven átélhetően, hogy szinte valósnak tűnnek. Neki talán annak is tűntek. Mind jó a maga nevében, nekem A megőrzőgép volt a kedvencem. Lehet-e nemesebb cél, mint megtartani a muzsikát a következő generációk számára? Persze félremegy a dolog, nem is vártam mást Dicktől. Mondanám, hogy kérek olyan cuccot, amit ő szedett, de nem biztos, hogy be merném venni. Viszont van egy Fuck Reality pólóm. Azt előveszem.

Mint minden novelláskötet, hullámzó élményt nyújt ez a gyűjtemény is. Bár kifejezetten rossz írást nem találni benne, legfeljebb olyat, ami nem hagy nyomot és gyorsan szökik az emlékezetből. Inkább azokról ejtek pár szót, amik ügyesen bevackolták magukat a fejembe.

Közvetlen hatását tekintve a legerősebb elbeszélés a Második változat volt. Még most is borsódzik tőle a hátam. Pedig csupán egy régi és sokak által megírt tervezői paranoiát dolgoz fel, miszerint a magunk épített intelligens gépek ellenünk fordulhatnak. Bár ez nem hangsúlyos eleme a történetnek, a hiba nem feltétlenül a robot megépítésében, hanem annak programozásában keresendő. Másik kedvencem a Szuvenír ahol az embernek végül a Földet kell terraformálnia spoiler.
Aztán voltak az egyszerűbb történetek, és az egészen elborultak. Az előbbi csoportból nekem eléggé tetszett Az utód, bár frappánsabb befejezést vártam. Valahogy úgy, ahogy a hasonló hangulatú Mi az ember tökéletesen le lett kerekítve. Az utóbbi, kissé elborult csoportba tartozik például A sors kereke, ahol egy több évszázados ideológia lufija pukkan ki a szerzetes főhős félelmeinek egzisztenciális nyomására. Nagyon furcsa ötletet bont ki a klasszikus zenei műveket bogarakká és más élőlényekké transzformáló Megőrzőgép, ami megfogott a hangulatával. A kötet legbizarrabb novellája címet azonban vitathatatlanul az Apáink hite nyerhetné el, az orwelli világba oltott horrorisztikus elemeivel, miközben nehéz eldönteni hogy fantasztikus vagy teológiai-filozófiai szférában oldaná fel a szerző az elbeszélés alapkérdését.

Érdekesnek találtam a Különvéleményt is, ahol a filmmel való összehasonlítás elkerülhetetlen. Az utóbbi persze eléggé eltávolodik az alapanyagtól, még a „különvélemény” jelensége sem ugyanaz novellában és filmben, de nekem mindkét megoldás tetszett. Az Emlékmás ellenben elég jellegtelen elbeszélés, bár a film részleteit sem sikerült felidéznem tulajdonképpen lehet, hogy nem is láttam.

Az az igazság, hogy nem tudok betelni Dick novelláival. Igaz már jó párat ismertem más válogatásból (zömmel a jobbakat), de amik újak voltak számomra azok is tetszettek.
Nem emelnék ki egyet sem, inkább mindenkit arra biztatok, hogy olvassa el őket.

Instant mindf.ck: amikor Dick húsz-harminc oldal alatt felépít egy világot, szereplőket, aztán egy olyat csavar a dolgokon, hogy csak nézel. Ezt ismertem már a regényeiből, de hogy ilyen röviden is meg tudta csinálni, az hihetetlen. Most viszont bajban vagyok, mert a magyarul megjelent novellásköteteiből kettőt lehetetlen beszerezni (nincs olyan könyvtár se, ahol mindkettő meglenne), angolul meg csak rendelni lehetne, annyit várni meg szintén disztópiába illő kínszenvedés ;)

„Nem mindenki teheti meg, hogy a Marsra utazzon, ezért a szegények fejébe emlékeket ültetnek be, mintha ott jártak volna. Létezik egy alagút, ami a negyedik dimenzióban helyezkedik el, és pár lépéssel meg lehet tenni benne több száz kilométert. Az atomháború után az ENSZ robotok gyártásába kezd a szovjetek ellen. Az egyik marsi telepre egy vásáros űrhajó érkezik. A Földet leigázta egy idegen faj, azonban a kutyák és a macskák meglepő módon életben maradnak.”
Ez az ember zseniális, messze-messze előbbre járt a saját koránál, nem véletlen hogy számos írásából (ebben a kötetben is megtalálható pár) filmet is készítettek.
Nem fogom hamar elfelejteni ezt a könyvet, egyszerre elgondolkodtató, elborzasztó, hajmeresztő és szórakoztató. Imádom Dick szürreális világát, olyan kérdéseket feszeget és tesz fel, amelyekre nem szeretnék, vagy egyszerűen nem merek válaszolni…. A történetek iskolapéldái annak, miért is lehet szeretni a novellákat, egytől-egyig mesterien egyediek, nem eresztenek és jó darabig fogva tartják a gondolataidat.
Jó kis válogatás ez, olvassátok! :)

Érdemes olvasni, ő az egyetlen aki szerintem jobban írt novellát mint regényt. Ebben a kötetben több ismert megfilmesített ötletadó novella is szerepel, de találtam még eddig ismeretlent is.
Emlékmás Ezt mindenki ismeri. Aki nem, nézze meg a filmet, az újabbat.
Prominens szerző Ki ihlette a Bibliát? Ki is sugalmazta? Sosem lehet tudni munkába menet mibe botlik az ember. Amúgy ez olyan PKD-ra jellemző ötlet.
Sorsügynökség Ebből is készült film. Matt Damonnal, ő az a színész akit nem kedvelek, de megnéztem.
Az utód Mi a legjobb a gyereknek? Mi kell egy gyereknek? Tudományosan előírt módszerek a maximiális teljesítmény elérése érdekében, vagy szeretet. A robotok kísérleteznek itt az emberekkel és azok észre sem veszik.
Különvélemény (The Minority Report) A bűnmegelőzésről ma is rengeteget hallani olvasni, kicsit sarkított változata ez, hisz sci-fi a mindenki számára ismert filmet én már többször láttam, biztoan te is.
A Megőrzőgép ez nem jó
Második változat ezt is olvastam már, és film is van belőle, még nem láttam, olyan mint a terminátor, majdnem.
Szuvenír Milt Biskle esete számomra azt jelenti, hogy lehet hogy mégis van esélyünk túlélni mindent,nekünk emberiségnek még akkor is ha nincs.
Apáink hite Ó, és ez sem új nekem, olyan alternatív történelem story, vagy big brother, vagy csak hallucinálunk, a kapitalizmus elbukott, az USA-nak vége helyét átvette a kommunista párt és annak vezetője, vagy nem is ?
Hazárdjáték Ez tök vicces volt. Én még sohasem nyertem hazárdjátékon, fogadáson, tomblán, vagy bármi ilyesmin. Én előre tudtam. Sohasem te nyersz.
A sors kereke

Összességében egy nagyon erős novelláskötet. Nincs nagy minőségi kilengés, bár hogy is lehetne, hiszen PKD-ről beszélünk. Meg egy elfogult olvasójának értékeléséről.
Számomra az Apáink hite c. novella volt a legkiemelkedőbb.

Nem tudom, hogy akarok-e minden novelláról írni, de meglehet próbálni:

Emlékmás: 4/5
Ez ugye legtöbbünknek nem új sztori. Kaptunk belőle két filmet is, amiket valamiért én sosem szerettem különösebben. Dick novellája számomra jóval élvezhetőbb, de az elmémbe összességében lehúzták már ezt a történetet a filmek meg a hype.
Viszont a novella azért tényleg jó :)

Prominens szerző: 4/5
Az ilyen sztorikat mindig szerettem. Rövid, ötletes, érdekes, csavaros. Bár csak egy csavar leledzik benne, de itt most pont elég.

Sorsügynökség: 4,5/5
Ez megint csak olyan, hogy nagyon király, csak ne láttam volna filmen.

Az utód: 3,5/5
A robot-ember kapcsolat Dickesen.

Különvélemény: 4,5/5
Ez tipikusan az a „Dick stílusú” történet, amiért sokan nagyon szeretjük.

A Megőrzőgép: 4/5
Mi vagyunk a torzulás

Második változat: 3,5/5
Igazából tetszett, csak szerintem a cliffhanger abszolút nem volt meglepő. Dicktől valahogy kicsit snassz volt számomra.

Szuvenír: 4,5/5
Ez nagyon kúl volt, az elején sokszor a Paldmer regényre emlékeztetett.

Apáink hite: 5/5
1984 Dickesen? Úgy indul,de aztán valahol valami elkattan, és Dick agymenéseinek legmélyebb bugyraiba találjuk magunkat.
Hátborzongató, ez már a késői műveinek főbb gondolat és érzésvilágát tükrözi. Félelmetes, felkavaró, elgondolkodtató történet a valóság mögött megbúvó valamiről spoiler, aminek természete kettős.
Nem egy művében kerülgeti ezt a kérdést, itt -is- keveredik a történet a saját életével. Azzal, amit tapasztalt, átélt.

https://moly.hu/idezetek/705408
https://moly.hu/idezetek/705411
https://moly.hu/idezetek/705412
https://moly.hu/idezetek/705414

Hazárdjáték: 3,5/5
Persze, hazajövök a pókerteremből végre, aztán Dick rám kacsint, és elmeséli, hogyan csalják ki az emberek értékeit, mit éreznek az áldozatok, miért játszanak mégis.
Köszi, de most inkább mesélj másról.

A sors kereke: 3/5
Számomra eddig ez volt a leggyengébb. Nem rossz történet, de a többi mellett nem túl kimagasló.

Mi az ember?: 4/5
Tanulságos kis történet az emberségről.

Vacilláltam 4,5 és 5 csillag között, de összességében annyira óriási élmény volt ennek a gyűjteménynek az olvasása, hogy képtelen voltam nem 5 csillagot adni.

Minden egyes novella felért egy egész regénnyel tartalmában és mélységében. Voltak ugyan közös jellemzők (pl. az ember ráébred a körülötte lévő világ hamisságára), ugyanakkor mindegyik történet más és mást tanított meg.

Philip K. Dick elérte azt is, hogy egy idő után gyakorlatilag összeesküvés elméleteket gyártsak olvasás közben. Minden gyanússá vált, ami néha kiszámíthatóvá tett egy-egy novellát. Viszont bármennyire is elrugaszkodtam a valóság talajától, sokszor egyáltalán nem tudtam felérni az író elrugaszkadásaihoz. Ő mindig képes volt még egy lapáttal rátenni.

Úgy gondolom, hogy fantasztikus novellák kerültek ebbe a gyűjteménybe – még ha akadt egy-kettő, ami kicsit közepesebb volt (Sors kereke, Az utód és A megőrzőgép). Sokkal gyakrabban fordult elő, hogy egy egyszerűnek tűnő történet sokkal többé vált, mint hittem volna (pl. A prominens szerző és a Szuvenír).

Nem tudom kifejteni, mennyire kiváló olvasási élmény volt ez a kötet, mennyire magával ragadott. Talán így tudnám csak szemléltetni: mielőtt elkezdtem olvasni a novellákat, megfogadtam, hogy egy nap egy novellát végzek ki. Gyakorlatban két olvasás alatt befejeztem az egészet. Nem lehetett betelni a képtelenebbnél képtelenebb történetekkel, amelyek az abszurditásuk ellenére elgondolkodtattak és gyakran megdöbbentettek. A szerző iránti rajongásom csak még tovább növekedett.

Nagyon tetszett ez a novelláskötet, még úgy is, hogy a legerősebb darabokból forgatott filmek többségét már láttam, de mivel némelyikbe eléggé belenyúltak a forgatókönyvírók, azért bőven tartogatott még újdonságot.
Kedvelem az olyan írásokat, ahol nagyot ütnek az utolsó mondatok, PKD írásai ilyen szempontból az átlagnál csattanósabbak, úgyhogy garantált volt a jó viszonyunk egymással.
A címadó darab mellett, mely megkerülhetetlen műfajklasszikus, különösen tetszett a Második változat, mely Az elhagyott bolygó és folytatásai alapjául szolgált, és elképesztően hangulatos. A Különvélemény szintén, a témája véleményem szerint az egyik legzseniálisabb sci-fi-alapötlet, jóval megelőzte a korát, és jobban is tetszett, mint a film. A „klasszikus” darabok mellett elvontabb novellákkal is találkozunk, a személyes kedvencem A megőrzőgép, amelyben fogalmakat transzformál élőlénnyé a szerző, jelen esetben a zenét. Biztos vagyok benne, hogy többszintű jelentéstartalommal bír, számomra leginkább egy figyelmeztetés csendül ki belőle, mely az élettel való manipuláció veszélyeire világít rá. Az Apáink hite szintén említést érdemel, ebben visszaköszönnek az 1984 és PKD Hugo-díjas művének, Az ember a fellegvárban egyes elemei és hangulata, de amolyan isteni beavatkozás képében vallásfilozófiai kérdések is terítékre kerülnek. Akárcsak A sors kerekében, ahol egyfajta posztapokaliptikus teokrácia és érdekes kasztrendszer szolgál a téma boncolgatásának táptalajául.
A hasonlóság persze csak nagy vonalakban értendő, mindegyik novella más és más, kellően változatos a kötet, akad például robotcibilizációról (Az utód), szimulált valóságokról szóló (Sorsügynökség, Szuvenír), vagy az emberi faj tökéletlenségével (Hazárdjáték, Mi az ember?) foglalkozó írás is.
Közös bennük, hogy elképesztő önreflexív töltéssel bírnak, illetve önvizsgálatra késztetnek, napokkal később is ott motoszkáltak a fejemben az egyes történetek. Alig akad benne gyengébb írás. A borító szuper, ez a letisztult dizájn nagyon tetszik, a színösszeállítás pedig telitalálat.