66. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Elektronikus ​álmok 111 csillagozás

Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Noha Philip K. Dick a regényeiről ismertebb, karrierje során száznál is több novellát írt, melyek éppoly meghökkentőek és beskatulyázhatatlanok, akár a hosszabb művei. Ez a kötet a legjobb novellái közül tartalmaz tízet.
A Közterm az egyik legkorábbi példa (és figyelmeztetés) a science-fictionben az önmagukat sokszorosító gépekre. A Kiállítási darab és Az ingázó Dick egyik kedvenc témájával foglalkozik: a valóság változó természetével és azzal, hogy lehetséges-e egyáltalán úgy érzékelni a világot, ahogy létezik. Az akasztott idegen egy bizsergetően sötét politikai allegória, amely ma is ugyanolyan érvényes, mint amikor Dick a hidegháború delén megírta.
Ezek a különös és erőteljes novellák jól mutatják a mester tehetségét, a határtalan képzeletét és azt, hogy milyen mélységesen értette az emberi állapotot.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194132 · Fordította: Pék Zoltán, Gálla Nóra, Pintér Károly, Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
240 oldal · ISBN: 9789634194149 · Fordította: Pék Zoltán, Gálla Nóra, Pintér Károly, Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194132 · Fordította: Pék Zoltán, Gálla Nóra, Pintér Károly, Totth Benedek

Kedvencelte 12

Most olvassa 8

Várólistára tette 114

Kívánságlistára tette 126

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

abstractelf>!
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Ebben a novellásgyűjteményben benne volt minden, amiért Philip K. Dick az egyik kedvenc íróm évek óta: izgalmas, többrétű történet és elgondolkodtató üzenetek.
A novellák maguk a „jó” és az „ezt mindenkinek olvasnia kell, zseniális!” skálán mozogtak. Az előbbi kategóriába esik Az álapa és a Hulla vagy, Foster!, míg az utóbbiba a Kiállítási darab, A pántkészítő (aminek a végén nagyon komoly kárörömöt éreztem) és a Mi az ember? (amit már olvastam az Emlékmásban, de még mindig favorit novella).

Habár nem ugyanolyan mértékben tetszettek a novellák, a történetük összetettsége közös tulajdonságuk. Az elsőre teljesen egyszerűnek tűnő cselekményszál alatt egy sokkal mélyebb jelentéstartalom bújik meg. Az ezekből előtűnő gondolatébresztő üzenetek pedig hasonlóan sokszínűek és sokrétűek, így az olvasó maga választhatja meg, hogy miként értelmezi az adott novellát, vagy épp melyik aspektusát emeli ki.
A novellák különböző üzenetei között találhattunk a valóságról, az emlékezésről, a fogyasztói társadalomról, a szabadságról, az emberi kapcsolatokról, illetve magáról az emberi természetről szóló gondolatokat is. Engem mindig meglep, hogy ennyi idő után is még mindig relevánsak azok az ötletek és következtetések, amiket az író az 1950-70-es években levont.

Egyetlen dolog volt csupán, ami szerintem nem volt a legjobb megoldás; mégpedig a forgatókönyvírók bevezető szövege. Ugyan ezek nem spoilerezik el a novella cselekményét, azonban nélkülük még szabadabban tudtam értelmezni a novellákat, és vonhattam le a saját következtetéseimet. Utána érdekesebb volt elolvasni a bevezető szövegeket, s látni, hogy a forgatókönyvírók mit találtak fontosnak az adott novellában.

Mindent összevetve az Elektronikus álmok egy nagyszerű válogatás lett, ami könnyedén beszippanthatja nem csupán a haladó, de a kezdő Philip K. Dick olvasókat is. Ismét nagy hatással voltak rám a történetek, és újfent napok kellenek, míg teljes mértékben feldolgozom ezt a gyűjteményt. De pont ezért szeretem az írót annyira.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Remekül összeválogatott novelláskötet. Bár már említettem, én főleg a regényeit csípem Dicknek, de azért na, tud ő alkotni.
Megnéztem a sorozat epizódokat is a novellák után. Illetve még hármat nem.
Eddig a „Real life” című epizód megvalósítása tetszett a legjobban, amit a „Kiállítási darab” c. novellából hoztak össze. Tetszett, ahogy a producer és forgatókönyvíró átvitte képernyőre, illetve nem is a novellát vitte át, inkább csak az ötletet. De ami miatt megfogott, hogy sikerült Dick több stílusjegyét is átültetni a részbe, sőt, a befejezés is egész bravúrosan, amolyan Dickesen sikerült. Bár emellett ez az egyetlen epizód, amiben lényegében a szánkba rágják a mondandót.

Visszatérve, a novellák témái változóak, a hangulatuk is. Ez persze annak köszönhető, hogy a producerek választották ki a nekik legkedvesebb írásokat amit átültetnek képernyőre, a kötet meg ugye ezeket a novellákat gyűjti össze.
De a színvonaluk nem változó. Nagyon magas minőségen fut végig a kötet.

Morpheus>!
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Még két könyv hiányzik, és meglesz a K. Dick plecsnim is, ez az egyik kihívásom magamnak. Emlékszem néhány filmes élményre, amiket láttam, néhány novellát olvastam is, néhányat meg szerencsére nem, a rendezők hozzászólásai számomra nem adtak hozzá túl sokat a könyvhöz. Dick rajongóknak kötelező, ennyi. :)

2 hozzászólás
Nuwiel P>!
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Év elején kitaláltam, hogy minden nap elolvasok egy novellát, annyi novelláskötetet harácsoltam össze. Ennek részeként került terítékre Dick is, némi csalással: átugrottam azokat az írásokat, amiket máshol már olvastam, például a Lenn a sivár Földön című kötetben. Ezek nagyjából a könyv felét tették ki, bár utólag visszagondolva lehet, hogy nem ártott volna az ismétlés, mert jobbnál jobb novellák alkotják a kötetet.

A sorozat már az indulása óta várja, hogy megnézzem, de eddig még nem kerítettem rá sort. Az egyes novellák előtt egy bevezetőt lehet olvasni az adott rész adaptálójától. Ezekben arról írnak, kire milyen hatással volt Dick, miért pont az adott írást választotta, és miben tért el a novellától. Hasznos adalék, és kedvet csinál a sorozathoz spoiler.

Azokból, amit nem olvastam, Az ingázó tetszett a legjobban. Talán a legkevésbé abszurd és bizarr, de ugyanaz a játszadozás a valóság és a képzelet határaival, mint annyi más Dick műben. Mellette a Mi az ember? is kiváló, habár elfelejtettem, hogy már máshol olvastam.

Totti86>!
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Kiállítási darab (5)

Miféle frusztráció juttat el egy embert egy ilyen sztori megírásához? Oldalakon keresztül engem is képes volt az orromnál fogva vezetni. Fogalmam se volt, hogy mi is történik, mit is higyjek. Aztán jön a döntés és az ugrás az ismeretlenbe…

Az ingázó (5)

Amit az egyik kedvenc filmem, a spoiler az spoiler képében mutatott meg, azt Dick egy egész város materializálódásával és a lassanként, ködös emlékképek fel-felderengő árnyaival sokkal nagyobb léptékben valósította meg. Hősünk csak áldozata egy ismeretlen, számára teljesen jelentéktelen spoiler ténykedésének. Ahogy Paine rádöbben, mi is történik, úgy válik egyre kétségbeesettebbé. Korábban csak felületesen megélt élete, kapcsolatai, az apró részletek tünékenysége felébresztik közönyösségéből.

Seholsincs bolygó (5)

Hátborzongató jövőkép. A rejtélyes bolygó, a mese, a mítosz, a légből kapott mendemonda. És ismét egy apróság, ami fenekestül felforgatja a történetet. Az ilyen rövid történetekben Dick annyira remek karaktereket képes teremteni, amit a regényekben képtelen. Itt talán 1-2 gesztussal, mozzanattal olyan összetett jellemeket és háttérben megbúvó érzelmeket teremtett, amik mélyen megérintettek.

Az akasztott idegen (5)

Szörnyű paranoid egy történet. A lidércnyomás érezhetően rátelepszik az olvasóra is. Nem tudni, mi folyik itt, miért ennyire közönyös mindenki, Ed kétségbeesése pedig egyre erősebb. A történet végül körbeér, a végkifejlet stílusos, összetett és baljóslatú. Nyomot hagy az emberben.

Közvetlen értékesítés (4)

Itt elgurult a gyógyszer. Dick hőseinek legtöbbször látens öngyilkos hajlamai vannak. Amint egy komoly konfliktushelyzetbe keverednek, képtelenek gondolkodni és egy színtiszta győzelmet kovácsolni a hátrányos helyzetből, hanem előtör belőlük az öngyilkos hajlam, és csak önmaguk feláldozásával képesek a problémát megoldani. Holott meghalni csak egyszer lehet, és az könnyű. Győzni és túlélni, az az igazi kihívás.

Az álapa (5)

Amikor egy nyolcéves kisfiú arra eszmél, hogy az apja, aki a támaszt és a biztonságot jelenti neki, már nem az apja, hanem egy gonosz másolat, az mélyen meg tudja rendíteni őt. Mi játszódott volna le a fejünkben, ha ezt mi tapasztaljuk meg gyerekként? Vajon lett volna bátorságunk bármit is tenni, vagy katatón állapotban hagyjuk, hogy utolérjen minket is a kegyetlen sors? Charles szemszögéből megélve a szörnyű élményt és a következményeit, végig feszessé és félelmetessé teszi a történetet, amelynek végkimenetele még az utolsó előtti oldalon is kétesélyes.

A pántkészítő (4,5)

Ismét egy novella, amely megállná a helyét regényként is, annyira összetett a világa. Nagyon ügyesen élezi ki a történetet a pántkészítő kilétének rejtélyére. Annyira ügyesen, hogy a történetvégi csavar teljesen váratlanul ér. A tehetetlen áldozat szerepe szerintem kihagyható lett volna, ez a lépés nem volt méltó a sztorihoz, ezért a minimális levonás.

Hulla vagy, Foster! (5)

Már olvastam ezt a novellát egy másik kötetben, mégsem tudom ugyanúgy értékelni. Valahogy máshogy érintett most, mint akkor. Talán, mert tudtam, mi lesz a vége, nem a csattanót vártam, hanem jobban oda tudtam figyelni a részletekre a történet során. Most sokkal összetettebb, sokkal igazabb történetnek láttam, mint akkor. Mike Foster és az apja, Bob, két különböző világszemléletet képvisel, és talán nem véletlen, melyik is a felnőtt… Mike a csillogót, az újat akarja, nem akar kilógni a sorból, fél a kirekesztéstől, míg Bob igyekszik józanul gondolkodni, még ha ezzel magára is haragítja a családját és a környezetét. Nehéz téma, egy vívódásokkal teli történet ez, amelyet érdemes néha újra elővenni.

Mi az ember? (5)

Ezt a történetet is olvastam már, de ez semmit sem változott a szememben. Ugyanolyan hidegrázós és katartikus volt, mint első alkalommal. Nagyon érdekes kérdést boncolgat: mit jelent embernek lenni? Az emberi test tesz emberré? Az érzelmek? A kötődés? Az élni akarás? A boldogság keresése? Az önzetlenség? Az önzés? Ebben a rövid történetben mindegyikből van egy csipet és ez teszi egésszé.

Közterm (4)

Kicsit felemás a történet. Vannak benne jó ötletek, klassz felfedezések, de ostoba ösztönemberek és öncélú pusztítás is. Az alapötlet nagyon jó: a háború után megmaradt maroknyi túlélő igyekszik visszaszorítani a háború idejére kialakított, automatizált gyárak félelmetes túltermelését. A kivitelezés: érdekes, talán kicsit megszokott már Dicktől. A végkifejlet: ha nem olvastam volna ennyi Dick-novellát, talán súlyosabb lett volna, így talán unalmasan kiszámítható.

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy Dick leginkább novellákban volt jó. Ezért is örülök, hogy a legtöbb novellás kötetét már volt szerencsém olvasni. Ami működik nála novellában, a néhány mondat, gesztus alapján koherens karakterek és a rövid történet alatt bekövetkezhető események feszessége és összefüggései, azok a regényekben szétfolynak. Ott már nem képes 15-20 értelmes mondatnál többet a karakterek szájába adni, akik legtöbbször hamar felidegesítik magukat, és úgy általában kiállhatatlanok.
Ám a novellái nagyon is működnek. Jók az ötletek, és azt a pár mozzanatot, amik (kvázi-)befejezésekig lezajlanak, teljességgel kordában tudja tartani. Azt sajnálom, hogy az összes, egy „univerzumban” játszódó történetében, bármennyire is a jövőben játszódik, a szalagoknál, a mechanikus alkatrészeknél és a releknél tovább nem terjedt Dick fantáziája. De ennek a kötetnek a történeteit még ezek a zavaró részletek sem rontották el.
Ki merem jelenteni, hogy ha valaki még nem ismeri Dicket, annak ezzel a kötettel kell elkezdenie az ismerkedést, hogy megjöjjön a kedve. Tökéletes összeállítás.

B_Petra>!
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Pár novellát ebből a kötetből már ismertem, talán emiatt nem volt olyan ütős mint általában. A stílusa tetszik, az, milyen röviden tud meghökkentő dolgokról írni, és hogy nincs felvezetés, egyből benne vagy a történetben.
Novella írásban a legjobb.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
240 oldal · ISBN: 9789634194149 · Fordította: Pék Zoltán, Gálla Nóra, Pintér Károly, Totth Benedek
Fallen_Angel P>!
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Többször próbálkoztam már novellákkal és eddig úgy gondoltam, hogy nem igazán az én műfajom. Az Elektronikus álmokba is csak azért kezdtem bele, mert kellett egy novellás kötet egy kihíváshoz és ez ott volt a polcomon.
Úgy terveztem, hogy apránként elolvasom a történeteket és majd csak a végére érek egyszer – ehhez képest egy nap alatt kiolvastam és sajnálom, hogy ilyen rövid volt. Mindegyik sztori tetszett, mindegyikben volt valami, ami emlékezetessé tette. Kedvencet nehéz választani közülük, de talán a Seholsincs bolygó és Az akasztott idegen volt a két legütősebb.

Az egyetlen, amivel nem tudtam mit kezdeni, azok a novellák előtti bevezetők voltak. A legtöbbet a bemutatások ellenére sem tudom mihez/kihez kötni, többnyire szájbarágósak és érdektelenek voltak, és sajnos volt, ami enyhén spoileres is volt a következő történetre nézve (pl. pont a Seholsincs bolygó előttinek sikerült felbosszantania). Mivel ez PKD írásainak értékéből nem von le semmit, én sem vettem figyelembe az értékelésnél. A szerzőtől viszont egész biztosan fogok még olvasni.

marcipáncica P>!
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Dick legújabb novelláskötetét abban a szerencsés helyzetben olvastam, hogy a frissen megjelent sorozatadaptációt is párhuzamosan tudtam vele nézni, úgyhogy ez most kicsit lesz sorozat értékelés is, amiben igyekszem a könyvre koncentrálni. Emellett még Bradburyre olvasom magam kihíváshoz is olvastam, így oda írtam előbb összefoglalót, amiből ez a kis kesze-kusza értékelés sikeredett.
Mindegyik történetet előtt ír pár szót a kapcsolódó filmadaptációt jegyző író is az adott novelláról, illetve az abból készült feldolgozásról, ezeket nagyon jó volt olvasni, mert nagyon szépen bemutatták, hogy őket mi inspirálta PKD műveiből, ők mit láttak fontosnak, mit éreztek filmre valónak. Aki érez rá affinitást, annak ajánlom ezt a „módszert” a könyv olvasására, nagyon jól kiegészíti egymást a két élmény.
Kicsit a könyvről: PKD írásait amúgy is nagyon szeretem, ezeket a novellákat most pedig kifejezetten jónak találtam. Rövidek, talán 20 oldal körüli mindegyik, így inkább csak ötletvázlatok, amikből akár regény is születhetett volna, de mindegyikben megvan PKD zsenialitása, mindegyik egy kerek, erős csattanóval rendelkező írás, ami hozza az író világát, sajátosságait, a szokásosnak nevezhető helyszíneit, szereplőit, de mégis mindegyik nagyon egyedi. Megjelentek az idegen lények, a robotok, az űrutazás, a nem túl távoli és az elképzelhetetlenül távoli jövő. Szeretem PKD hangulatát, nyomasztó, mégis hátborzongatóan érdekes minden elképzelése a jövőről. Egyik történet sem vidám, amelyik a távolból úgy tűnik, azok mögött is meghúzódik valamilyen borús, fájdalmas érzés, némelyik pedig kifejezetten sötétre sikerült (Az akasztott idegen, Az álapa). Furcsa belegondolni, hogy mikor születtek az írások, mégis milyen időszerű némelyik, a születésük idejében aktuális világpolitikai és tudományos kérdések mára mit sem veszítettek fontosságukból, sőt talán még közelebb is kerültek hozzánk. Dick látomásai a jövőről egyszerre érik el a tudományos fantasztikum még mindig elképzelhetetlen szintjeit és közben mégis tűnnek megdöbbentően valósnak.
Kedvencek a kötetből: Az ingázó, Seholsincs bolygó , Mi az ember?
Kicsit a sorozatról: Érdekes párhuzam volt úgy nézni egy-egy epizódot, hogy előtte elolvastam az eredeti novellát. Furcsa volt először, hogy a legtöbb szinte tényleg csak az alapötletet emeli át, de magát a történetet teljesen átformálja, nekem nagyon tetszett, hogy látom másoknak mi volt a maradandó ezekben a történetekben, még akkor is, ha engem mondjuk teljesen más aspektusuk fogott meg. Alapvetően nagyon jó feldolgozások voltak, illetve inkább továbbgondolásnak mondanám némelyiket (nem véletlen, hogy néha a cím is más, csak nyomokban találjuk meg az eredeti novellát). A sorozat nagyon erős szereplő (és alkotói) gárdát tudhat magáénak, vizuális téren igyekszik megjeleníteni PKD mérhetetlen fantáziával kigondolt világát (szerintem többnyire sikerrel), vészjósló jövőképet festő hangulatában pedig kicsit Black Mirror utánérzésnek is tekinthető. Vannak gyengébb részek, de még így is igen korrekt feldolgozása a műnek

Lianeko>!
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Aki egy kicsit is ismeri az író munkásságát az tudja, hogy PKD kapcsolata a valósággal igencsak… furcsa. Úgy forgatja ki-be, mint a népdalbéli bundát és letéve a könyvet rá kell jönnünk, hogy az ide-oda facsargatás ellenére PKD nagyon is a mi valóságunkról beszél. Az Elektronikus álmok történetei a mi valóságunk fonákján mozognak – kimozdítják az olvasót a szokásos gondolkodási sémáiból és a leghétköznapibb dolgokra is gyanakvással fogunk tekinteni.

PKD ezen 10 történetéből az Amazon készített antológia-sorozatot Philip K. Dick’s Electric Dreams címmel. Minden történetet más rendező álmodott képernyőre és Az Agave Kiadó gondozásában megjelent kötetben, a történetek előtt bónuszként kapunk egy kis betekintést abba, hogy az adott történet adaptálója mire koncentrált a történet megfilmesítése során. Ezek a bónusz írások érdekesek, főleg, ha valaki látta, vagy szeretné megnézni a sorozatot, ám én inkább az egyes novellák után raktam volna őket, nem elé, mert egynémelyik kicsit befolyásoló lehet a történet befogadásának és értelmezésének szempontjából.

Két történetet emelnék ki a kötetből, mindkettő elég aktuális:

Seholsincs bolygó: spoiler

Közterm: spoiler

Ezt a kötetet mindenkinek ajánlom, aki nem fél fellebbenteni a hétköznapok szépen hímzett fátylát, hogy a túloldalon valami egészen furcsát és nyugtalanítót találjon.

B_Viki23 P>!
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Új kedvencet avattam Philip K. Dick személyében!
Zseniálisan ír!
Nem is tudom eddig miért nem olvastam!
Ajánlom mindenkinek,izgalmas, érdekes novellák! :-)


Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

     – Amikor gyerek voltam… A bibliaórán mutattak nekünk egy képet. Vallásos kép volt, egy régi metszet. Azokat az ellenséges isteneket ábrázolta, akiket Jehova legyőzött. Moloch, Belzebub, Moáb, Baal, Asztarte…
     – Na és?
     – Mindegyiket egy konkrét alakban ábrázolták. – Loyce felnézett a rendőrfőnökre. – Belzebubot… egy hatalmas légyként.

79. oldal, Az akasztott idegen

Nuwiel P>!

Dick tudott képet alkotni az olvasó elmében, de azzal is tisztában volt, hogy a művei filmes dacára ez irodalom, nem a filmstúdióknak szánt, álcázott szinopszis (ahogy ma sok író csinálja).

126. oldal (Matthew Graham bevezetője A pántkészítőhöz)

Totti86>!

– Senkinek nem kellene vezetni az emberiséget. Annak magát kéne vezetnie.

3 hozzászólás
Blaire>!

MINŐSÉGI KIFOGÁS – BEJELENTŐLAP

A formanyomtatványon a lehetséges termékhibák valamennyi elképzelhető verzióját felsorolták.
– mit jelöljek be? – nézett fel Morrison, kezében az űrlaphoz mellékelt lyukasztópálcával. – A termék… savanyú? Mérgezett? Bakteriálisan fertőzött? Savas? Helytelenül címzett? Törött? Sérült csomagolású? Repedt? Deformált? Szennyezett?
O’ Neill elgondolkodva rázta a fejét.
– Egyiket sem. A gyár rendeszeresen végez laborvizsgatokat. Biztosan vannak termékmintáik. Analizálják, aztán egyszerűen figyelmen kívül hagynak minket. – Az arca hirtelen felragyogott. – Van olyan, hogy “egyéb”?
– Van. Mit írják?
– Azt, hogy a tej gyüszlött – vágta rá O’Neill.

203-204. oldal

Totti86>!

– A városban voltam.
– És mi szépet láttál?
– Az új óvóhelyeket.

Hulla vagy, Foster!

darkfenriz >!

– Szóval maga álmodik engem? – Grunberg nevetett. – Akkor illene megköszönnöm.

18. oldal (Kiállítási darab)

Blaire>!

Loyce egy kicsit kiengedett. A körülötte ülőket nézte. Üres, fáradt arcok. Munkából hazafelé tartó emberek. Egészen közönséges arcok. Egyikük sem törődött ővele. Csendben üldögéltek, mélyen az ülésbe süppedve, a zötyögő busz ritmusára billegtek.
A mellette ülő férfi kinyitott egy újságot. A sport rovatot kezdte betűzni mozgó ajkakkal. Egy átlagos férfi. Sötétkék öltöny. Nyakkendő. Üzletember vagy ügynök. Hazafelé tart a feleségéhez és a családjához. A busz másik oldalán fiatal nő, húsz körüli. Sötét szem és haj, az ölében csomag. Harisnya, magas sarkú cipő. Vörös kabát és fehér angórapulóver.
Üresen bámul maga elé.
Egy gimnazista fiú farmerben és fekete dzsekiben.
Egy nagydarab, tokás nő, hatalmas bevásárlótáskája dobozokkal és csomagokkal tele. Kövér arca tompa a kimerültségtől.
Közönséges emberek. Ilyenek utaznak a buszon minden este. Hazafelé a családjukhoz. Vacsorára.
Hazafelé tartanak – és az agyuk halott. Irányítja őket, saját maszkját húzta rájuk egy idegen lény, amely felbukkant a semmiből, és birtokba vette őket, a városukat, az életüket.

71-72. oldal

Szelén>!

Egy olyan társadalomban, ahol szakértőkre, elemzőkre és a közösségi média különféle formáira hagyatkozunk, s ezek alakítják a szemléletünket, megmondják, mit érezzünk és gondoljunk, az önelégültség és az apátia ikervírusa könnyen behatol a pszichénkbe.

62. oldal – Az akasztott idegen; Dee Rees előszava

Totti86>!

– Ez az 1972-es csodamasinéria abban a pillanatban elavul, ahogy az első palimadár megveszi. Éppen ezt akarják. Fogyassz, fogyassz, fogyassz!

Hulla vagy, Foster!


Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák
John Scalzi: Árnyékszövetség
Fábián Péter – Kozmajer Viktor – Harsányi Tamás – Dense T. Harding – C. Martens: Bloodlust – Cryweni történetek
Dan Simmons: Hyperion bukása
John Scalzi: Fejvesztve
Zachary Mason: Void Star
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról