Elektronikus ​álmok 22 csillagozás

Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Noha Philip K. Dick a regényeiről ismertebb, karrierje során száznál is több novellát írt, melyek éppoly meghökkentőek és beskatulyázhatatlanok, akár a hosszabb művei. Ez a kötet a legjobb novellái közül tartalmaz tízet.

A Közterm az egyik legkorábbi példa (és figyelmeztetés) a science-fictionben az önmagukat sokszorosító gépekre. A Kiállítási darab és Az ingázó Dick egyik kedvenc témájával foglalkozik: a valóság változó természetével és azzal, hogy lehetséges-e egyáltalán úgy érzékelni a világot, ahogy létezik. Az akasztott idegen egy bizsergetően sötét politikai allegória, amely ma is ugyanolyan érvényes, mint amikor Dick a hidegháború delén megírta.

Ezek a különös és erőteljes novellák jól mutatják a mester tehetségét, a határtalan képzeletét és azt, hogy milyen mélységesen értette az emberi állapotot.

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
240 oldal · ISBN: 9789634194149 · Fordította: Pék Zoltán, Gálla Nóra, Pintér Károly, Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194132 · Fordította: Pék Zoltán, Gálla Nóra, Pintér Károly, Totth Benedek

Kedvencelte 1

Most olvassa 8

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 105

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
abstractelf P
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Ebben a novellásgyűjteményben benne volt minden, amiért Philip K. Dick az egyik kedvenc íróm évek óta: izgalmas, többrétű történet és elgondolkodtató üzenetek.
A novellák maguk a „jó” és az „ezt mindenkinek olvasnia kell, zseniális!” skálán mozogtak. Az előbbi kategóriába esik Az álapa és a Hulla vagy, Foster!, míg az utóbbiba a Kiállítási darab, A pántkészítő (aminek a végén nagyon komoly kárörömöt éreztem) és a Mi az ember? (amit már olvastam az Emlékmásban, de még mindig favorit novella).

Habár nem ugyanolyan mértékben tetszettek a novellák, a történetük összetettsége közös tulajdonságuk. Az elsőre teljesen egyszerűnek tűnő cselekményszál alatt egy sokkal mélyebb jelentéstartalom bújik meg. Az ezekből előtűnő gondolatébresztő üzenetek pedig hasonlóan sokszínűek és sokrétűek, így az olvasó maga választhatja meg, hogy miként értelmezi az adott novellát, vagy épp melyik aspektusát emeli ki.
A novellák különböző üzenetei között találhattunk a valóságról, az emlékezésről, a fogyasztói társadalomról, a szabadságról, az emberi kapcsolatokról, illetve magáról az emberi természetről szóló gondolatokat is. Engem mindig meglep, hogy ennyi idő után is még mindig relevánsak azok az ötletek és következtetések, amiket az író az 1950-70-es években levont.

Egyetlen dolog volt csupán, ami szerintem nem volt a legjobb megoldás; mégpedig a forgatókönyvírók bevezető szövege. Ugyan ezek nem spoilerezik el a novella cselekményét, azonban nélkülük még szabadabban tudtam értelmezni a novellákat, és vonhattam le a saját következtetéseimet. Utána érdekesebb volt elolvasni a bevezető szövegeket, s látni, hogy a forgatókönyvírók mit találtak fontosnak az adott novellában.

Mindent összevetve az Elektronikus álmok egy nagyszerű válogatás lett, ami könnyedén beszippanthatja nem csupán a haladó, de a kezdő Philip K. Dick olvasókat is. Ismét nagy hatással voltak rám a történetek, és újfent napok kellenek, míg teljes mértékben feldolgozom ezt a gyűjteményt. De pont ezért szeretem az írót annyira.

>!
MrClee
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Talán minden a képzeletünkön múlik. Talán elménk építi fel a világot.

Seholsincs bolygó: Belemar egyet a gyarló emberbe. Az emberbe, aki saját zsebére megnyomorítana egy öregasszonyt, akinek egyetlen vágya elutazni a Földre. Több tiszteletet és emberséget éreztem a robornyikban, ami (mint azt a neve is mutatja) egy robot.

Az akasztott idegen: hihetetlen, ami itt megint, mindössze 20 oldalon történt. Az emberi közönyösség. Ahogy nem veszünk tudomást egymásról, csak elsétálunk egymás mellett. Mérhetetlen hidegség, rideg pillantások, mindenki csak saját magával foglalkozik, és Dick ezt kidomborítja spoiler

Közvetlen értékesítés: a fogyasztás és a reklám klasszikus, vagyis inkább rendhagyó bemutatása. Nem lehet passzívnak maradni.
https://youtu.be/8lE7owsNywI

A pántkészítő: „Nem tett soha semmit. Nincs semmi rejtegetnivalója, semmi, ami az unió elleni hűtlenség lenne. Csakhogy a gondolat rabul ejtette. Ha felveszi a pántot, az elméje csakis az övé lesz. Senki nem nézhet bele. Visszakapja az elméjét, privát lesz, titkos, azt gondol, amit akar. Végtelen gondolatok, saját használatra." Ez a részlet nekem nagyon orwelles. A gondolat szabadsága.
Elképzelni is szörnyű, micsoda szorongásokat okozna, ha minden egyes gondolatunkra figyelni kéne.

Mi az ember?: Az élet egyszerűbb, mint gondolnánk, és ezt Dick tudja attól függetlenül, hogy van itt Terrára keresztelt Föld, rengeteg idegen faj, űrutazás, jövőben játszódó történet, Rexor IV bolygó. Fejlődjön a technika akárhová, legyenek repülő autók, legyen mesterséges intelligencia, legyen marsi kolónia, épüljön meg az örökmozgó, híres-neves tudósaink fejtsék meg a világegyetem összes titkát… Egy nem fog változni: az ember ugyan az marad, és ugyanúgy vágyik majd az igaz szerelemre.
És ezt az örökérvényű igazságot Dick meglátta.

>!
Nuwiel
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Év elején kitaláltam, hogy minden nap elolvasok egy novellát, annyi novelláskötetet harácsoltam össze. Ennek részeként került terítékre Dick is, némi csalással: átugrottam azokat az írásokat, amiket máshol már olvastam, például a Lenn a sivár Földön című kötetben. Ezek nagyjából a könyv felét tették ki, bár utólag visszagondolva lehet, hogy nem ártott volna az ismétlés, mert jobbnál jobb novellák alkotják a kötetet.

A sorozat már az indulása óta várja, hogy megnézzem, de eddig még nem kerítettem rá sort. Az egyes novellák előtt egy bevezetőt lehet olvasni az adott rész adaptálójától. Ezekben arról írnak, kire milyen hatással volt Dick, miért pont az adott írást választotta, és miben tért el a novellától. Hasznos adalék, és kedvet csinál a sorozathoz spoiler.

Azokból, amit nem olvastam, Az ingázó tetszett a legjobban. Talán a legkevésbé abszurd és bizarr, de ugyanaz a játszadozás a valóság és a képzelet határaival, mint annyi más Dick műben. Mellette a Mi az ember? is kiváló, habár elfelejtettem, hogy már máshol olvastam.

>!
marcipáncica P
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Dick legújabb novelláskötetét abban a szerencsés helyzetben olvastam, hogy a frissen megjelent sorozatadaptációt is párhuzamosan tudtam vele nézni, úgyhogy ez most kicsit lesz sorozat értékelés is, amiben igyekszem a könyvre koncentrálni. Emellett még Bradburyre olvasom magam kihíváshoz is olvastam, így oda írtam előbb összefoglalót, amiből ez a kis kesze-kusza értékelés sikeredett.
Mindegyik történetet előtt ír pár szót a kapcsolódó filmadaptációt jegyző író is az adott novelláról, illetve az abból készült feldolgozásról, ezeket nagyon jó volt olvasni, mert nagyon szépen bemutatták, hogy őket mi inspirálta PKD műveiből, ők mit láttak fontosnak, mit éreztek filmre valónak. Aki érez rá affinitást, annak ajánlom ezt a „módszert” a könyv olvasására, nagyon jól kiegészíti egymást a két élmény.
Kicsit a könyvről: PKD írásait amúgy is nagyon szeretem, ezeket a novellákat most pedig kifejezetten jónak találtam. Rövidek, talán 20 oldal körüli mindegyik, így inkább csak ötletvázlatok, amikből akár regény is születhetett volna, de mindegyikben megvan PKD zsenialitása, mindegyik egy kerek, erős csattanóval rendelkező írás, ami hozza az író világát, sajátosságait, a szokásosnak nevezhető helyszíneit, szereplőit, de mégis mindegyik nagyon egyedi. Megjelentek az idegen lények, a robotok, az űrutazás, a nem túl távoli és az elképzelhetetlenül távoli jövő. Szeretem PKD hangulatát, nyomasztó, mégis hátborzongatóan érdekes minden elképzelése a jövőről. Egyik történet sem vidám, amelyik a távolból úgy tűnik, azok mögött is meghúzódik valamilyen borús, fájdalmas érzés, némelyik pedig kifejezetten sötétre sikerült (Az akasztott idegen, Az álapa). Furcsa belegondolni, hogy mikor születtek az írások, mégis milyen időszerű némelyik, a születésük idejében aktuális világpolitikai és tudományos kérdések mára mit sem veszítettek fontosságukból, sőt talán még közelebb is kerültek hozzánk. Dick látomásai a jövőről egyszerre érik el a tudományos fantasztikum még mindig elképzelhetetlen szintjeit és közben mégis tűnnek megdöbbentően valósnak.
Kedvencek a kötetből: Az ingázó, Seholsincs bolygó , Mi az ember?
Kicsit a sorozatról: Érdekes párhuzam volt úgy nézni egy-egy epizódot, hogy előtte elolvastam az eredeti novellát. Furcsa volt először, hogy a legtöbb szinte tényleg csak az alapötletet emeli át, de magát a történetet teljesen átformálja, nekem nagyon tetszett, hogy látom másoknak mi volt a maradandó ezekben a történetekben, még akkor is, ha engem mondjuk teljesen más aspektusuk fogott meg. Alapvetően nagyon jó feldolgozások voltak, illetve inkább továbbgondolásnak mondanám némelyiket (nem véletlen, hogy néha a cím is más, csak nyomokban találjuk meg az eredeti novellát). A sorozat nagyon erős szereplő (és alkotói) gárdát tudhat magáénak, vizuális téren igyekszik megjeleníteni PKD mérhetetlen fantáziával kigondolt világát (szerintem többnyire sikerrel), vészjósló jövőképet festő hangulatában pedig kicsit Black Mirror utánérzésnek is tekinthető. Vannak gyengébb részek, de még így is igen korrekt feldolgozása a műnek

>!
hepi1122
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Ez a kötet felülmúlta az elvárasaimat. Nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fognak ezek a történetek.
A legjobban talán Az akasztott idegen, és a Mi az ember? tetszett.

>!
cortinadampezzo P
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Philip K. Dick novelláit sokszor erősebbnek érzem, mint a regényeit, hiszen épp olyan fojtogató hangulatúak, de csak rövid, odavetett megjegyzésekből derül ki, hogy mennyire bizarr világban játszódnak, az olvasónak magának kell utánagondolnia, hogy mennyire különös dologgal találkozott – és ez ijesztőbb. A kötetben található tíz jobb-rosszabb történet is ilyen, apró felvillanások egy-egy furcsa világból, amelyben egy hétköznapi embernek egy számunkra teljesen idegen univerzumban kell boldogulnia. Valójában ez az, ami a ma embere számára Dicket annyira átélhetővé teszi: a „kisember” bekerülése egy olyan utópisztikus, de analógiaként is értelmezhető szituációba, amit sem a főhőse, sem az olvasó nem érthet teljesen, és eközben olyan morális kérdéseken gondolkodhatunk, mint hogy észrevennénk-e, ha a múlt változása miatt a jelen is megváltozik körülöttünk, vagy hogy hús és szövet vagy érzelmek és gondolatok teszik-e az embert emberré.

A tíz novella azonban nem egységesen jó. A kötet ugyanis az azonos című Channel4–Amazon-sorozat történeteit tartalmazza, és ami a vásznon jól feldolgozható, nem biztos, hogy papíron is jól mutat. Így lehet, hogy az olyan zseniális novellák, mint a jelent múzeumi tárlatként bemutató Kiállítási darab, a paranoid félelmekre építő Az akasztott idegen, és az automatizáció árnyoldalait taglaló, posztapokaliptikus Közterm mellett sajnos olyan gyengébb darabok is bekerültek, mint a jó felütést végül teljesen elszúró Közvetlen értékesítés (amelyet Dick pénzért írt és maga is gyűlölt) vagy a zs-kategóriás horrorokat megidéző Az álapa. Ezek sokat elvesznek a kötet élvezetéből, bár a kiadó remek érzékkel nem az epizódok sorrendjét követte, hanem a gyengébb történeteket a könyv közepére szúrta be.

Amit mindenképpen szeretnék megemlíteni azoknak, akik még nem olvastak a szerzőtől semmit, hogy nagyon jó látni a 21. században azt a retrójövőt, amit Dick megálmodott a ’60-70-es évek futurisztikus jövőképe alapján (és amit én „Jetson család”-jövőnek hívok a rajzfilmsorozat nyomán), amelyben robotinvázió, gondolatolvasás és repülő autók vannak, de nem látott előre olyan ma teljesen hétköznapi dolgokat, mint az érintőképernyő vagy az internet. Kordokumentumként is felfoghatók tehát ezek a történetek, egy olyan jövőképről, amelyről ma már tudjuk, hogy soha nem valósul meg, de a hidegháborús generációkat izgalomban tartotta.

A közelmúltban megjelent Emlékmásnál gyengébb válogatás, de az erősebb novellák miatt jó szívvel tudom ajánlani nemcsak a rajongóknak, hanem azoknak is, akik még nem olvastak Dicket és/vagy tetszett nekik az Amazonon az Electric Dreams, esetleg szeretik a Black Mirror című, hasonló ötletekből táplálkozó, de a ma emberének szóló sorozatot.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194132 · Fordította: Pék Zoltán, Gálla Nóra, Pintér Károly, Totth Benedek
>!
Heléna_Szilágyi I
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Az Elektronikus álmok rövid és pörgős kötet, amit akár egy nap alatt is kivégezhetne az olvasó, VISZONT garantálom, hogy nem fogja. Bár a felszín tiszta és egyszerű, de a sorok között sokkal több lapul, mint azt hihetnénk.

A teljes cikk itt olvasható: http://lenduletmagazin.hu/ajanlo-az-elektronikus-almokhoz/

>!
Renáta_G
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Philip K. Dick számos regényéből, novellájából készültek adaptációk. Az érdekes, izgalmas és erőteljes novellák mellett a filmgyártók sem tudtak elmenni szó nélkül. A Channel 4 és Sony Pictures Television összerántott tíz sikeres rendezőt, forgatókönyvírót, akik a szerző novellái közül szemelgetve elkészítették Philip K. Dick’s Electric Dreams (Philip K. Dick Elektronikus álmai) címet kapó antológia sorozatát.

Ez a kötet a sorozat epizódjainak alapjául szolgáló novellákat tartalmazza, ráadásul még izgalmasabbá teszi a könyvet, hogy megszólalnak benne a sorozat készítői is. Minden novellához kapunk egy-egy kommentárt, kis kulisszatitkokat a kiválasztás miértjéről és az adott novellához tartozó sorozat epizód elkészítéséről a rendezőktől/forgatókönyvíróktól.

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2018/03/23/elektronikus_almok

>!
krisz_krisz_1991
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Tökéletes. Minden megvan benne, amiért PKD-t szeretni lehet.

>!
Daniel_Cserhalmi
Philip K. Dick: Elektronikus álmok

Azért ügyes húzás ez az Agave-től, ugyanis a kötet 10 novellájából 5 benne van a korábbi kötetekben. Értem én, hogy a tv sorozat pont ezeket adaptálta…de végül is mindegy. A lényeg, hogy a tízből egyik sem rossz, nyolc egyenesen zseniális, szóval aki ismerkedni akar a PKD-i világgal, ez nyugodtan kezdjen neki ezzel. Mert van benne novella a „Mi a valóság” kérdéskörrel, vannak pszichológiai történetek, amelyek ugyanúgy sci-fik, de mégis az emberi lélekről szólnak, de van benne olyan, ami már-már a horror felé kacsint ki. És van összeesküvés-elméletes, egyszóval minden, ami PKD zsenijét jellemzi. Oké, ő sem írt mindig jót, lásd a Galaktikus cserépgyógyász, és a hozzá hasonló művek, de ez a válogatás tényleg tökéletes választás.


Népszerű idézetek

>!
Nuwiel 

Dick tudott képet alkotni az olvasó elmében, de azzal is tisztában volt, hogy a művei filmes dacára ez irodalom, nem a filmstúdióknak szánt, álcázott szinopszis (ahogy ma sok író csinálja).

126. oldal (Matthew Graham bevezetője A pántkészítőhöz)

>!
cortinadampezzo P

Egy olyan társadalomban, ahol szakértőkre, elemzőkre és a közösségi média különféle formáira hagyatkozunk, s ezek alakítják a szemléletünket, megmondják, mit érezzünk és gondoljunk, az önelégültség és az apátia ikervírusa könnyen behatol a pszichénkbe.

62. oldal – Az akasztott idegen; Dee Rees előszava

>!
cortinadampezzo P

Furcsa gondolat, hogy a múlt megváltozhat, miután már annyi minden történt.

39. oldal – Az ingázó

>!
Blaire

Loyce egy kicsit kiengedett. A körülötte ülőket nézte. Üres, fáradt arcok. Munkából hazafelé tartó emberek. Egészen közönséges arcok. Egyikük sem törődött ővele. Csendben üldögéltek, mélyen az ülésbe süppedve, a zötyögő busz ritmusára billegtek.
A mellette ülő férfi kinyitott egy újságot. A sport rovatot kezdte betűzni mozgó ajkakkal. Egy átlagos férfi. Sötétkék öltöny. Nyakkendő. Üzletember vagy ügynök. Hazafelé tart a feleségéhez és a családjához. A busz másik oldalán fiatal nő, húsz körüli. Sötét szem és haj, az ölében csomag. Harisnya, magas sarkú cipő. Vörös kabát és fehér angórapulóver.
Üresen bámul maga elé.
Egy gimnazista fiú farmerben és fekete dzsekiben.
Egy nagydarab, tokás nő, hatalmas bevásárlótáskája dobozokkal és csomagokkal tele. Kövér arca tompa a kimerültségtől.
Közönséges emberek. Ilyenek utaznak a buszon minden este. Hazafelé a családjukhoz. Vacsorára.
Hazafelé tartanak – és az agyuk halott. Irányítja őket, saját maszkját húzta rájuk egy idegen lény, amely felbukkant a semmiből, és birtokba vette őket, a városukat, az életüket.

71-72. oldal

>!
Gigger 

Bálványozza a múltat, ha akarja de ne feledje: vége, eltemetődött. Az idők változnak. A társadalom fejlődik.

>!
abstractelf P

Minden mozgásban volt. Új dolgok jöttek létre, régiek tűntek el. A múlt változik, és az emlékezet a múlthoz kötődik. Hogyan bízhatna az emlékezetében? Hogyan lehetne biztos?

42. oldal, Az ingázó

>!
Blaire

Az álapa a hordó legaljára dugta. A régi falevelek és összetépett karton darabok közé, a rohadó magazinok és függönyök alá; a padlásról lehordott szemétbe, amit az anyja egy nap el akar égetni. Még hasonlított annyira az apjára, hogy felismerje. Megtalálta, és ahogy ránézett, megint hányingere támadt. Lehunyta a szemét, és addig kapaszkodott a hordó peremébe, amíg képes volt újra odanézni. A hordóban ott voltak az apja, az igazi apja maradványai. Azok a darabok, amik az álapának nem kellettek.
Amiket eldobott.

112. oldal

>!
Blaire

DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN ISTENNEK,
ÉS A FÖLDÖN BÉKESSÉG A JÓAKARATÚ EMBEREKNEK!
KÖZÓVÓHELY, BELÉPTI DÍJ 50¢

176. oldal

>!
Blaire

MINŐSÉGI KIFOGÁS – BEJELENTŐLAP

A formanyomtatványon a lehetséges termékhibák valamennyi elképzelhető verzióját felsorolták.
– mit jelöljek be? – nézett fel Morrison, kezében az űrlaphoz mellékelt lyukasztópálcával. – A termék… savanyú? Mérgezett? Bakteriálisan fertőzött? Savas? Helytelenül címzett? Törött? Sérült csomagolású? Repedt? Deformált? Szennyezett?
O’ Neill elgondolkodva rázta a fejét.
– Egyiket sem. A gyár rendeszeresen végez laborvizsgatokat. Biztosan vannak termékmintáik. Analizálják, aztán egyszerűen figyelmen kívül hagynak minket. – Az arca hirtelen felragyogott. – Van olyan, hogy “egyéb”?
– Van. Mit írják?
– Azt, hogy a tej gyüszlött – vágta rá O’Neill.

203-204. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ted Chiang: Életed története és más novellák
Ursula K. Le Guin: Four Ways to Forgiveness
Ted Chiang: Stories of Your Life and Others
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Dave Eggers: A Kör
Dan Simmons: Hyperion
Clifford D. Simak: A város
Kim Stanley Robinson: Red Mars
Robert A. Heinlein: Starship Troopers
Veronica Roth: Négyes