Dr. ​Vérdíj 134 csillagozás

Philip K. Dick: Dr. Vérdíj Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

Az Új Világ azon a napon született, amikor bombák hullottak az égből.

A bombák egyszer csak ott voltak. Felégettek, romba döntöttek, elpusztítottak mindent. Vagy legalábbis majdnem mindent.

A nukleáris holokauszt túlélői egy újfajta életre próbálnak berendezkedni, miközben a háború utóhatásaként mutáns állatok és emberek tűnnek fel.

Point Reyesben viszonylag normálisan telik az élet. A lányt leszámítva, akinek a testében a saját testvére növekszik. És még beszél is hozzá. Aztán ott van a helyi fokoméliás, a műszaki zseni, aki bármit képes megjavítani. Nem beszélve Dr. Bluthgeldről, a férfiról, akit megbocsáthatatlan bűnei miatt szinte mindenki holtan akar látni.

A Dr. Vérdíj magával ragadó és elgondolkodtató regény egy atomháború sújtotta világról. Szürreális, csata utáni tájkép a pusztulásról és a reményről. Ahogyan csak Philip K. Dick tudja megfesteni nekünk.

Eredeti megjelenés éve: 1965

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191452 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
256 oldal · ISBN: 9786155442025 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
212 oldal · ISBN: 9789637118715 · Fordította: Pék Zoltán

1 további kiadás


Kedvencelte 10

Most olvassa 7

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Noro >!
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

Dick atomháború után játszódó történetei mindig is szokatlanok voltak: általában kerülte a teljes összeomlás, a Mad Max típusú barbarizmus képeit, inkább olyan világokat képzelt el, amelyekben az emberi civilizáció lassan mutálódik valami mássá. Szó szerint és metaforikusan is. A Dr. Vérdíjnak eredetileg van egy alcíme: „or How We Got Along After the Bomb” – avagy hogyan boldogultunk/jöttünk ki egymással a Bomba után". (Mindkét fordítás helyénvaló.) Ez nem csak egy Dr. Strangelove utalás, de nagyon jól le is írja a könyvet, amelynek központi témája az, hogy az átlagemberek hogyan alkalmazkodnak az új világhoz. Képesek-e túllépni az értelmetlenné vált előítéleteken, vagy megtalálni helyüket egy száz évvel visszafejlődött Amerikában.
A regény sokat kölcsönzött a hidegháborús B-filmek „atomic horror” irányzatából. Groteszk mutánsok, sugárzás által előhívott szuperképességek bukkannak fel mindenütt, nagyon sötét és gyakran fizikailag is taszító atmoszférát teremtve. Dick ugyanakkor mutánsait is emberi lényekként mutatja be, sőt, a befejezést úgy is értelmezhetjük, hogy rájuk bízza a Föld sorsának eldöntését. Mintha szatirikusan azt mondaná, hogy ez a fejlődés útja (egy újabb Strangelove utalással búcsúzva: ezt kell szeretni).

Morpheus>!
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

Bár nem ez a legjobb könyve, a komor, atomháború utáni hangulatával, őrült figuráival, mutánsaival (valamint a nem kevésbé őrült hétköznapi emberekkel) és természetesen a történetével rezonálva mégis mélyen megérintett. Posztapokaliptikus hangulatban vagyok.

Nuwiel P>!
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

Már-már gyanúsan átlagos Dick regénynek indult, ahol megint csak a valóság és képzelet határának elmosódása az egyik fő motívum, hogy aztán átcsapjon egy bizarr posztapokaliptikus tájképbe. Vajon tényleg képes volt Bluthgeld előidézni a háborút az akaratával? Hoppy képességei tényleg születésétől megvoltak, vagy az 1972-es kísérlet okozta azokat? Beteg, bizarr látomás, méltó Dickhez.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

"Itt-ott gyufák lobbantak, látta az apró lángokat. Rémület fogta el, ahogy szelte az űrt, és nézte a lenti tűzmagot. Tudta, mik azok.
A halál, gondolta. A halál gyulladt meg, és bozóttűzként elégeti a világ életét.
Nem bírta róla levenni a szemét."

Ilyen az ember, és így bánik ezzel a könyvvel is. Dick történetében mindenhol a pusztulást és annak következményeit kapjuk az arcunkba, mégse tudjuk róla levenni a szemünket.
A karakterek nem egysíkúak, mindenkinek megvan a maga bája, és a maga sötét oldala. Vagy talán nincs bennük semmi, csak a neurotikusok látják bele más neurotikusokba ;-)
Ez sem Dick legtipikusabb, legsajátosabb könyvei közé tartozik, de rettenetesen erős hangulata van. Olyan „dolgok” kerülnek elő benne, amiket nehéz feldolgozni, elképzelni, de még kitalálni meg leírni milyen lehetett. Egyáltalán miért? Ez a kisöccs dolog tudjátok; nagyon beteg. Ettől függetlenül tudom hova tenni, hiszen akik olvasták vagy tanulmányozták Dick életrajzát tudják, hogy volt ikertestvére. Oké, az ötlet innen ered, és ha jól sejtem a Bagoly jelkép sem lehet teljesen véletlen a végén. Szép húzás.

„Hát ilyen, merengett, ilyen őrültnek lenni? Elrozsdál az ember, mintha felőrölné a… nem is tudta, micsoda. Az idő vagy a víz, valami, ami ugyan lassú, de sosem áll meg.”

Dicséretben részesítem a fülszöveget, elég jól megragadta a lényeget:
„A Dr. Vérdíj magával ragadó és elgondolkodtató regény egy atomháború sújtotta világról. Szürreális, csata utáni tájkép a pusztulásról és a reményről. Ahogyan csak Philip K. Dick tudja megfesteni nekünk.”

abstractelf>!
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

A Visszafelé világ óra nem használtam a morbid jelzőt egyetlen Philip K. Dick regényre sem. Most azonban kénytelen vagyok ismét elővenni. Mi a csuda történt itt?
Olvastam már poszt-apokaliptikus történeteket igencsak szép számmal, de ez regény mégis elérte, hogy újdonságként kezeljem ezt. Teljesen lenyűgözött (és elborzasztott amúgy, mert fúj, kutyapuding és tsi.), mert az emberiség reakciója annyira reális és hihető volt. Nagyon tetszett, bár a különleges képességek eredetére felettébb kíváncsi lettem volna. Ez az aprócska aspektus volt, amely valamelyest visszavett az élményből.
A világvége mellett pszichológiai kérdések is felmerültek, amelyek prezentálása borzongással töltött el. Különösen, amikor a valóságot és a tévképzeteket nem lehetett teljesen megkülönböztetni (igen, csak egy újabb Philip K. Dick regény).
Igazából nagyon szerettem olvasni a könyvet, elgondolkodtatott, izgalomba hozott, lenyűgözött, elborzasztott, ill. egyszerre vette el és adta vissza az emberiségbe vetett hitemet.

Isley P>!
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

Atomháború utáni szenvedős körkép USA egyes városaiban, a csatát túlélt nyomorultak lamentálnak sorsukon, régi szamárfüles magazinok, iható kávé és hasonló triviális dolgok után kutatva, hogy legalább valamit megőrizhessenek az élhető múltból. Valamint szerencsére ott van nekik fent, valóban fent a föld körüli pályán lévő műholdon a régi zenéket és hangoskönyveket játszani tudó Dangerfield. De mit ér ez az egész, ha doktor Bluthgeld, vagyis Dr. Vérdíj egy pusztító gondolattal leölheti onnan fentről a vicces fiút, főleg akkor, ha nem is ő a gonosz, és lehet, egyáltalán nem olyan nagy az ereje, mint azt hiszi vagy hiszik róla? El lehet gondolkozni a nyomorék foka, keze nincs-lába nincs Hoppy és a mutáns állatok szerepén is… Téboly az egész szürreális világ, amit Dick fest fel újabb vászonára, pedig nem is beszéltünk még a nagyon bizarr testvérpárról spoiler, akik talán hasonlóan fontosak a világnak mint Dr. Vérdíj vagy Hoppy. De lehet, nincs semmi jelentőségük sem nekik, sem senki másnak. Talán csak Mr. Hardy csapdáinak spoiler. A könyv egy végtelenül céltalan tengődését mutatja be az embernek, aki nem találja egyelőre a helyét az általa nukleárisan jórészt elpusztított és élhetetlenné tett világban.

ViraMors P>!
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

A dr. Vérdíj azt hiszem a leginkább depressziós hangulatú Philip K. Dick regény, amit valaha olvastam.
Nukleáris bombák pusztítják el a világ nagyját, romokban hever minden. A túlélők között gyakorlatilag nincs, akinek ne lenne valamilyen szellemi és/vagy fizikai defektje. Mindenki gyanakszik, mindenki fél, mindenki görcsösen kapaszkodik az élet utolsó morzsáiba, akár a másoké árán is. Igazából mindenki szenved.
A szó szoros értelmében vett főszereplő nincs. Van nagyjából fél tucat karakter, rajtuk keresztül bemutatva, hogy a túlélők hogy próbálnak megmaradni.

A posztapokaliptikus tipródás alapból nem a zsánerem, ráadásul mostanában nem vagyok elég jó passzban ahhoz, hogy huzamosabb ideig elviseljem… Egyáltalán nem tudott lekötni a könyv. Voltak érdekes pillanatok, olyan ötletek, amik kifejezetten érdekeltek volna (pl.: Edie és Bill Keller, vagy a Föld körül keringő Walt Dangerfield), viszont senki és semmi nem tudott érvényesülni, ahhoz sok volt a szereplő.

Az új kiadás borítója viszont nagyon tetszik.

lzoltán IP>!
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

A kubai rakétaválságot követő harmadik év (új időszámítás szerint „Kr.” u. 3.) termése a Dr. Vérdíj című P. K. D. könyv. Az akkori felfokozódott hangulatra – miszerint a világ büszkén menetel egy nukleáris-holokauszt felé – adott reményt keltő válasz lenne, ha nem lennének azóta is atomfegyverek szerte a világon.
     Ettől függetlenül a remény végigvonul a teljes regényen – feltételezem Dick hitt abban, hogy a rakétaválságot követően változások fognak történni. A csapást követő hetedik évben járunk, a technikailag visszavetett emberiség amit tudott megőrzött önmagából és kapaszkodik mindenbe, ami az egykori, a háború előtti világra emlékezteti. Nincs idő a halasztásra, cselekedni kell, mert minden pusztul és idővel csak nehezebb lesz az elindított folyamatoknak gátat szabni. Túlélők, mutánsok, éhség, betegség. Mindez nagyon valóságosnak tűnik, még a fokozott mentális képességek mellett is, amelyekkel egyes szereplők bírnak. Valakinek „csak” a hit marad, ahhoz, hogy túléljen: hit az egyedüllét ellen (ez kétszeresen), hit a cselekvőképtelenség ellen. A hit nem válogat, mindenkinek megadatik céltól függetlenül. Érdemes észben tartani, hogy sokaknak háború nélkül is túl kell élniük, nem kell ahhoz atombomba. Mindezekre a dolgokra rengeteg nagyon jó, elgondolkodtató utalás található a regényben (például az első oldalakon végigvonuló jelenet nagyon betalál).
     Én (most) pesszimistább vagyok Dicknél, ez a könyv sohasem fog veszíteni aktualitásából.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
212 oldal · ISBN: 9789637118715 · Fordította: Pék Zoltán
kivimango>!
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

Kaotikus egy könyv, csapódunk a történettel, néha nem is értettem elsőre, hogy hol is járunk időben. Leginkább a képzeletünkre vannak bízva a részletek, ennél a könyvnél ezt nem feltétlenül gondolom előnyösnek. Különösebben egyik szereplőt sem kedveltem meg. Viszont a stílusa nagyon jó, olvasatja magát. A borító pedig hihetetlenül jól néz ki, sokkal szebb a színe, mint itt a képen. Összességében nem volt rossz könyv, sőt…

darkfenriz>!
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

Dr. Bluthgeld megnyomta a gombot képzeletben, aminek hatását inkább ne akarjuk megtudni. Mert nem egy ilyen jövőképről álmodunk.
Mert egyszer miért ne következhetne be a mutánsok, furák forradalma? Amikor visszatérünk a fatüzelésű autókhoz, a városokban lóvontatta kocsikhoz és a kézzel sodort cigarettákhoz? Mindenesetre Észak-Kaliforniában az R-nap után igencsak megváltozik az élet. A fokoméliás hatalmát fittogtatja, az őrült doktor még jobban megbolondul, a kisváros pedig összetartóan védelmezi azt a kevés megmaradott értéket.
Remélem azért nekem nincs a hasamban egy tízforintosnyi magzat, ami gondolatokat sugall és képes testből-testbe vándorolni…Walt Dangerfield lives forever!!!


Népszerű idézetek

Brigi007>!

– Kezdjük az elején. Született?
– Budapest, 1934.

12. oldal

9 hozzászólás
lzoltán IP>!

     – Mi jár a fejében? – vakarta meg az orrát az öreg.
     – Találhatnék egy mutáns burgonyát, amivel az egész világot lehetne etetni.
     – Eggyel?

112. oldal, (Agave, 2007)

Brigi007>!

– A kényszeres – mondta doktor Stockstill – olyan világban él, ahol minden bomlik. Ez fontos meglátás. Képzelje el.
– Akkor mind kényszeresek vagyunk – vélte Bonny Keller –, mert ez folyik körülöttünk, nem igaz?

42. oldal

Brigi007>!

Hát ilyen, merengett, ilyen őrültnek lenni? Elrozsdál az ember, mintha felőrölné a… nem is tudta, micsoda. Az idő vagy a víz, valami, ami ugyan lassú, de sosem áll meg.

8-9. oldal

lzoltán IP>!

     – Képzelje, a móló alatt lakott velem egy patkány. Okos jószág volt, tudott furulyázni. Nem viccelek, komoly. Faragtam neki egy kis fafurulyát, azon játszott, az orrával fújja. Lényegében olyan orrfurulya, amit Indiában használnak. Szóval velem lakott, de a minap elütötték. Láttam az egészet, csak nem tehettem semmit. Átszaladt a mólón valamiért, talán egy ruhadarabért… csináltam neki egy ágyat, de állandóan fázott, mert amikor a mutáció történt, ez a fajta elvesztette a bundáját.
     – Láttam ilyet. – Stuart emlékezett arra, amikor egy szőrtelen barna patkány okosan kikerülte Mr. Hardy elektronikus csapdáját. – Elhiszem, amit mond. Nagyon jól ismerem a patkányokat, de közelébe se jönnek a kis szürke-barna csíkos macskáknak. Ja, gondolom, azért a furulyát magának kellett csinálni.
     – Így igaz. Bár igazi művész volt. Hallania kellett volna a játékát. Mikor a horgászatból este hazamentünk, egész tömeg verődött össze. Próbáltam megtanítani neki Bach Chaconne-jának d-moll tételét.
     – Egyszer elkaptam egy olyan macskát, és egy hónapig tartottam, utána elszökött. Bádogdobozok tetejéből kis éles izéket csinált. Meghajlította vagy mi. Sose láttam, hogy csinálja, de durva volt.

94-95. oldal (Agave, 2007)

lzoltán IP>!

     – Várjon – kelt fel Gill. – Kér egy kis brandyt a kávéba? Mióta nem ivott kávét?
     – Évek óta – felelte Stuart McConchie.
     – Ez Gill Ötcsillagosa. A saját brandym. A Sonoma-völgyből. – Kis laposüvegből töltörr McConchie csészéjébe.
     – Még valami, ami érdekelheti. – McConchie a kabátzsebébe nyúlt, és egy lapos, összehajtott valamit húzott elő. Amikor kiterítette, Gill látta, hogy egy boríték.
     – Mi az? – Felvette, megvizsgálta, de nem látott semmi különöset. Közönséges boríték, címmel, pecsétes bélyeggel… és akkor megértette, és alig hitt a szemének. Postaszolgálat. Egy levél New Yorkból.

146-147. oldal, (Agave, 2007)

lzoltán IP>!

     – Milyen halottnak lenni? Egy nap én is az leszek, tudni akarom.
     – Fura. Lent vagy egy lyukban és felfelé nézel. És lapos vagy, mint a… mintha üres lennél. Ja és tudod, mi még? Egy idő után visszajössz. Elsodródsz, és ide sodródsz vissza. Tudtad? Úgy értem, ide, ahol most vagy. Testbe, életbe.

148. oldal, (Agave, 2007)

csartak P>!

A verőfényes, napsárga reggelen Stuart McConchie éppen a járdát söpörte a Modern Televízió Szaküzlet és Szervíz előtt, hallgatta a Shattuck Avenue-n robogó autókat meg az irodákba tartó titkárnők magassarkúinak kopogását, beszívta egy újabb hét zsongását és finom illatait, üdvözölte az új idő beköszöntét, mely során egy jó eladó nagy dolgokat vihet véghez.

(első mondat)

Brigi007>!

Mind roppant közel vagyunk a halálhoz, merengett, minden pillanatban.

41. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Geoff Ryman: Levegő
Stanisław Lem: Solaris
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város
Karin Tidbeck: Amatka
Komor Zoltán – Tépő Donát: Mutánsfilé
Veres Attila: Odakint sötétebb
Adam Wiśniewski-Snerg: A lator evangéliuma
Larry Matthews: Pszichovízió
Jonathan Lethem: Amerikai amnézia
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol