Do ​Androids Dream of Electric Sheep? (Blade Runner 1.) 56 csillagozás

Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep? Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

World War Terminus had left the Earth devastated. Through its ruins, bounty hunter Rick Deckard stalked, in search of the renegade replicants who were his prey. When he wasn't 'retiring' them with his laser weapon, he dreamed of owning a live animal – the ultimate status symbol in a world all but bereft of animal life. Then Rick got his chance: the assignment to kill six Nexus-6 targets, for a huge reward. But in Deckard's world things were never that simple, and his assignment quickly turned into a nightmare kaleidoscope of subterfuge and deceit – and the threat of death for the hunter rather than the hunted…

Blade Runner címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1968

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Science Fiction Masterworks angol

>!
Del Rey, United States of America, 2017
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781524796976
>!
Gollancz, London, 2010
194 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780575094185
>!
Ballantine Books, New York, 2009
258 oldal · ASIN: B000SEGTI0

9 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

mandris>!
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Ugyan PKD munkásságából még mindig csak a legismertebbeket volt szerencsém olvasni, az Álmodnak-e az androidokat immár, ha jól számolom, harmadszor olvastam. Ellentétben a filmmel: azt hiába terveztem újranézni a legutóbbi olvasás után, még nem került rá sor.
Viszonyom a cyberpunkkal ugyan nem teljesen mentes minden ambivalenciától, de ami maximálisan kompatibilis belőle az én ízlésemmel és érdeklődésemmel, az az a jövőkép és hangulat, amely jellemzi ezeket a könyveket. Cyberpunk regényben olyan nagyon nagyot még nem csalódtam. Kicsit már igen, de nem ez volt az az eset. A cyberpunk hangulat, a cselekmény hátteréül szolgáló világ ezúttal is nagyon bejött nekem – mint olvasónak, élni nem szeretnék ilyenben –, ezért többedszerre is élveztem az olvasást.
A könyvben ábrázolt jövőben, ami a mi jelenünkből nézve immár tulajdonképpen elmúlt jövő, vagy ha úgy tetszik, alternatív közelmúlt, szóval abban a jövőben, amelyet Philip K. Dick leírt, mint a cyberpunk regények jövőiben általában, a technika jelentős fejlődésen ment keresztül, ám meglehetősen kérdéses, hogy ez mennyire volt üdvös az emberiség szempontjából. Az emberiség képes saját szolgálatára az emberre megtévesztésig hasonlító androidokat gyártani, akiket aztán a gyarmatokon dolgoztathat. A nagyrészt kihalt állatok pótlására, ugyancsak az eredetiekre megtévesztésig hasonlító mesterséges állatokat állítanak elő. A bolygók közötti utazás immár megoldott, így az emberiség más bolygók benépesítésébe kezdett. A Föld viszont a végső világháborút követően immár egy szinte lakhatatlan – és nagyrészt lakatlan – periferiális hely, ahonnan csak az nem ment el, aki ezt valamiért nem tehette. Ide érkeznek meg a Marsról menekülő androidok, amelyek levadászására a rendőrség egy speciális fejvadász csapatot tart fenn. Ennek tagja főhősünk, Rick Deckard, akinek az ölébe hull ez a szép kis prémiummal kecsegtető megbízatás. Akciódús regényindítás, és a regény cselekménye tulajdonképpen az említett androidok levadászása köré szerveződik. Ezt az akciódússágot viszont a nagy vonalakban a könyv alapján készült – de attól számos ponton eltérő – film inkább használja ki. A könyv ezzel ellentétben, ennek az akciódús cselekménynek az ürügyén megpróbál elgondolkodtatni arról, mi tesz minket emberré, a viselkedésünket pedig emberivé. Ebben a jövőben, amelyben az androidok szerves anyagból készülnek, és egy viszonylag bonyolult empátiatesztet leszámítva meg sem lehet őket különböztetni az embertől, sőt, már emlékekkel is elláthatják őket, az ember viszont programozni tudja a saját hangulatát, immár nem is olyan egyértelmű, hol húzódik a határ az ember és gép, az emberséges és embertelen, az élő és élettelen, illetve a világot építők és azt pusztítók között. A regény ennek a határnak a kérdését boncolgatja újra és újra, különböző szereplők felvonultatása és interakciói révén.
Emellett persze az akció sem szorul végképp háttérbe, és a kettő elegyéből egy nagyon is – többedjére is – élvezhető sci-fi született, amit érdemes időnként, de legalább egyszer elolvasnia mindenkinek, aki fogékony az ilyesmire.

ujhelyiz P>!
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Meg kell, hogy mondjam, kicsit furcsa egy könyv volt. Korábban nem olvastam még Dicktől, és nem láttam a Szárnyas fejvadászt sem (tudom, jobb, ha lapulok a rothadt paradicsomok elől, ill. amúgyis egy másik bolygóról származom), így csak nagyon korlátozottan tudtam, hogy mire számíthatok. Ennek megfelelően a könyv egy brutális meglepetés volt számomra.

Gondolok itt arra, hogy az igazság és a kitaláció milyen mértékben összekavarodik. Amikor látszólag értelmetlen módon arról beszélünk, hogy milyen állatokat tartanak a házban, annak ellenére, hogy a könyv milyen rövid, majdegyszerre értelmet nyer az egész. Nem teszek olyan naiv állításokat, hogy az első olvasásommal felfogtam volna akár csak a főbb motívumait a könyvnek (azt talán igen, de messze nem vagyok benne biztos).

Amit ki merek jelenteni, hogy a könyv 50 évvel a megjelenése után is aktuális, hiszen a kérdések most már élesen előkerülnek, amikor olyan fogalmakat kell definiálnunk, amiket nem látunk, és igazából nem is értünk. Például hol van a határ az android és az ember között? Mit tesz velünk, ha mesterségesen befolyásoljuk az érzéseinket? Mit ad és hogyan definiáljuk az empátiát? Más szóval, adtam magamnak filozofálnivalót rendesen. Akarom mondani, Philip K. Dick adott. Köszönet neki.

metahari P>!
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Izgalmas felütés és kalandos folytatás, a vége előtt nagy megpihenés és filozófikus mondanivalók részletes taglalása – egészen kellemes klisé, értem, miért lett kultusza. Az alapötlet is jó, mi különböztethet meg egy embert egy robottól, amikor a technika már minden tud és mindenhová kifejlődött – igen, maradt egy kis emóció. Az érzések a másik fél iránt nem mindig programozhatóak, ezen megy a „vita” – nálam meg felbukkant a kérdés, ha az együttérzőképesség alapján szelektálnak a földiek, mármint hogy az nincsen az androidoknak, vagy nem eléggé sok, akkor hogyan képesek ők ott öldösni a Marson, ami miatt a Földre kellett menekülniük. Vagy ez a két fajta érzelem nem egyforma? A szerelem mint olyan, szintén a kérdésözön közepén van, na vajon ez miféle dolog lehet robotok között, kérdeztem az elején, később meg rájöttem, eléggé földi dolog ez is :))
Kellemes kis sci-fi, hasznos volt elolvasni, az andy szó meg külön a kedvencem lett.

NannyOgg>!
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Oké, szóval ha az androidok gyártásának egyetlen célja az emberek kiszolgálása, és akkora és olyan gyakori probléma, hogy elszökdösnek a Marsról, hogy minden városban külön rendőregység szakosodott a levadászásukra, akkor mi értelme van az emberhez annyira hasonlónak gyártani őket, hogy csak mindenféle kétes kimenetelű teszt és/vagy csontvelő vizsgálat alapján lehet őket kiszűrni? Miért kell bajlódni sejtekkel meg DNS-sel, miért nem lehet simán valami nagyon ütős agymodult rakni egy olyan vázba, ami kívülről anatómiailag korrekt, de belül fém és fogaskerék (értsd: könnyen kiszűrhető), főleg, hogy a sejtpótlást androidoknál nem tudják megoldani, és ezért szerencsétlenek csak négy évig élnek? Logikai bukfenc. Egész végig ezen gondolkodtam.

Tegyük hozzá, hogy a sci-fi, mint műfaj, engem csak maximum 120 percben tud lekötni igazán, szóval a tv-sorozatok és könyvek eleve hátránnyal indulnak. A cselekmény kicsit túl lineáris és egyszerű (bonyodalommentes) volt ahhoz képest, amit én szórakoztató irodalomtól várok, és a logikai bukfenc (lásd fent) végig ott motoszkált az agyamban, mint egy kisördög, ennek ellenére egész baráti viszonyt ápoltunk, a könyv meg én. Ha már sci-fi, az „öntudatukra ébredt androidok” kérdés örök kedvencem – igen, most, hogy így belegondolok, erről mindig szívesen olvasok. Ráadásul nagyon más aspektusát fogja meg a könyv a klasszikus kérdésnek, mint ahogy az ember-állat viszonyt is különlegesen ábrázolja. Ezek miatt élveztem – a történet meg zajlott magától a háttérben.

Egy ilyen mood organ pedig KELL.

>!
Del Rey, New York, 1996
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 0345404475
2 hozzászólás
Banditaa P>!
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Még valamikor kamaszkoromban láttam a Szárnyas fejvadászt, de nem igazán tetszett. Eddig (talán pont ezért) távol tartottam magam Dicktől, de ez a könyv tényleg nagyon jó. Más, mint a film és rengeteg kérdést vetett fel. Persze volt pár dolog, ami idegesített benne, de hát nem mai könyv, hiábavaló lenne az én 21. századi logikámat számon kérni egy 68-as könyvön. Lehet, hogy egyszer újranézem majd a filmet is, hátha más szemmel nézem majd a könyv után.

FitzwilliamDarcy667>!
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Nem véletlenül ennyire ikonikus ez a könyv. És a cyberpunk első megjelenése is teljes mértékben ráillik. A disztópia hangulata nagyon nyomasztó és atmoszférikus, pont olyan, mint amit egy ilyen könyvtől elvár az ember. A főszereplő is nagyon jóra sikerült, nem lett egy klisés életunt zsaru Rickből. Az androidok létezése és ijesztő hasonlósága pedig érdekes jövőképet ad. Lehet itt még sok mindenről írni, de a másik legérdekesebb dolog az Mercer volt. Az egész vallás amit felépítettek köré, és Rick gondolatmenete a pusztában ugyanoda vezet, ez az egyetlen dolog, amiről az emberek azt hiszik, hogy megkülönbözteti őket az androidoktól, sokkal jobb lett volna, ha megtudjuk, hogy mi történik a végén spoiler

Aerandir>!
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Elég kevés értelme volt megnézni a Szárnyas fejvadász című filmet, de az feltétlenül jó pont, hogy kedvet kaptam tőle elolvasni ezt a könyvet. Nem is jó kifejezés, hogy kedvet kaptam. Sokkal inkább valami őrült vágyódás fogott el, hogy márpedig ezt el kell olvasnom, méghozzá minél hamarabb. Sőt, még azt is elhatároztam, hogy történjék bármi, igenis tetszeni fog. És lássatok csodát, valóban így történt. A továbbiakban nem fogok már a filmről beszélni, mivel alig van köze a könyvhöz. Szerencsére sikerült elkülönítenem egymástól a kettőt.

Szóval tetszett a könyv. Nagyon. A világ, sajnos, teljesen valószerű és hihető. Szerencsére a megadott időben még nem tartottunk itt, de ki tudja, lehet, hogy nem kell már sok hozzá. Nagyon rossz érzés volt olvasni a leírásokat, hogy hogyan néz ki a Föld, hogy élnek az emberek, de hát milyen más érzés lett volna? Ez volt a célja. A karakterek érdekesek, összetettek, nem sablonosak. Jó volt megismerni a gondolataikat és érzéseiket részletesen, a kis félelmeiket, problémáikat. Ezen keresztül sokkal árnyaltabb képet kaptam a világról, mintha csak a cselekmény szempontjából feltétlenül szükséges dolgokat tudtam volna meg. Minden hihetőbb lett.

A felvetett problémák nagyon érdekesek, elgondolkoztatóak, néha elszomorítóak. Különösen nagyra értékeltem, hogy a vallástól kezdve a Turing-féle kérdésekig mindenféle téma érintve volt. De talán pont azért, mert ilyen fontos kérdéseket boncolgat, felmerült bennem néhány másmilyen kérdés a történettel kapcsolatban. Volt egy-két dolog, amit nem láttam eléggé megindokoltnak és megmagyarázottnak. Vagy esetleg nem vetem észre, hogy ezeket a bizonyos részeket direkt hagyta nyitva az író, hogy a saját magyarázatomat találjam ki rájuk.

Többen hasonlították már George Orwell könyveihez, és valóban, nekem is gyakran 1984-érzésem volt az olvasás közben. Hasonló a hangulata, bár azért szerintem jóval kevésbé nyomasztó. Akinek az tetszett, valószínűleg ezt is szeretni fogja.

csak_egy_könyvmoly>!
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Meglepődtem, hogy ennyire tetszett. Nem vagyok egy nagy scifis, de ez a könyv nagyon olvasmányos volt és könnyen és gyorsan haladtam vele. Külön érdekessége, hogy így 2021-ben olvasni 2021-ről eléggé komikus és érdekes is egyben, az ember akaratlanul összeveti a jelent a könyvbéli 2021-el. Izgalmas és elgondolkodtató történet.

Laurasia>!
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Micsoda frenetikus könyv. Szóhoz sem jutok. Szeretném megosztani az érzéseimet, de egyszerűen nem tudom. Ez a könyv olyan sok örökérvényű, felkavaró kérdést vet fel, rak össze és szeletel fel apró darabokra. Belök egy mély kútba és addig enged zuhanni, míg teljesen fel nem adod a valóságról addig dédelgetett meggyőződésed és illúzióidat. De ami igazán kiemelkedően zseniálissá teszi az az, hogy két egetrengető gondolatfolyam között is megnevettet. Megnevetett, de úgy igazán. Az a te, az olvasó, jól megérdemelt jutalma. És nem utolsó sorban őrült izgalmas is.

ekphrasis>!
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Ó, nem írtam értékelést erről (ami nem csoda, nyaralás alatt volt velem, és az egyetlen esős délután volt kísérőm).
Most akkor elmondanám, hogy a filmet meglehetősen szeret(t)em, és általában – ugye – az eredeti alkotás a jobb. Hát, nem ebben az esetben.
Emberek, röviden: gagyi.

Fogod a jó kis agymenéseidet, megszórod egy kis frissen őrölt neurotikával, hozzáadsz kis melankóliát meg whybother szexuális fantáziát, gyors vágsz bele kis önsajnálatot-komplexust, és körülbelül ez lesz belőle.
Csalódás, de tényleg. Mindamellett, hogy lúzeren soviniszta (a nők a tökösebbek), még a párbeszédek is laposak, hajtépősek (lennének, ha lenne bennük elég muníció)…
Deckard egy igazi piti lúzer, a világ, amit meg Dick (…) fest lapos – ha érted, mire gondolok. Miközben meg vannak benne sziporkás ötletek. Whatapity.


Népszerű idézetek

NannyOgg>!

My schedule for today lists a six-hour self-accusatory depression.

4. oldal (Del Rey, 1996)

csillagka P>!

„I love you,” Rachael said. „If I entered a room and found a sofa covered with your hide I'd score very high on the Voigt-Kampff test.”

sixteen

leventesan>!

“At that moment, when I had the TV sound off, I was in a 382 mood; I had just dialed it. So although I heard the emptiness intellectually, I didn't feel it. My first reaction consisted of being grateful that we could afford a Penfield mood organ. But then I realized how unhealthy it was, sensing the absence of life, not just in this building but everywhere, and not reacting—do you see? I guess you don't. But that used to be considered a sign of mental illness; they called it 'absence of appropriate affect.' So I left the TV sound off and I sat down at my mood organ and I experimented. And I finally found a setting for despair. So I put it on my schedule for twice a month; I think that's a reasonable amount of time to feel hopeless about everything, about staying here on Earth after everybody who's smart has emigrated, don't you think?”

leventesan>!

You will be required to do wrong no matter where you go. It is the basic condition of life, to be required to violate your own identity. At some time, every creature which lives must do so. It is the ultimate shadow, the defeat of creation; this is the curse at work, the curse that feeds on all life. Everywhere in the universe.

leventesan>!

I never felt like that before. Maybe it could be depression, like you get. I can understand how you suffer now when you're depressed; I always thought you liked it and I thought you could have snapped yourself out any time, if not alone then my means of the mood organ. But when you get that depressed you don't care. Apathy, because you've lose a sense of worth. It doesn't matter whether you feel better because you have no worth.

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
leventesan>!

“Empathy, he once had decided, must be limited to herbivores or anyhow omnivores who could depart from a meat diet. Because,ultimately, the empathic gift blurred the boundaries between hunter and victim, between the successful and the defeated.”

Kapcsolódó szócikkek: empátia
metahari P>!

Isidore said, 'I've tried it. Once. After that I just come home and go in my own place and I don't think about the rest. The apartments in which no one lives – hundreds of them an all full of the possessions people had, like family photographs and clothes. Those that died couldn't take anything and those who emigrated didn't want to. This building, except for my apartment, is completely kipple-ized.'
'Kipple-ized?' She did not comprehend.
'Kipple is useless objects, like junk mail or match folders after you use the last match or gum wrappers or yesterday's homeopape. When nobody's around, kipple reproduces itself. For instance, if you go to bed leaving any kipple around your apartment, when you wake up the next morning there's twice as much of it. It always gets more and more.'
'I see.' The girl regarded him uncertainly, not knowing whether to believe him. Not sure if he meant it seriously.
'There's the First Law of Kipple,' he said. ' „Kipple drives out nonkipple.” Like Gresham's law about bad money. And in these apartments there's been nobody there to fight the kipple.'
'So it has taken over completely,' the girl finished. She nodded. 'Now I understand.'
'Your place, here,' he said, 'this apartment you've picked – it's too kipple-ized to live in. We can roll the kipple-factor back; we can do like I said, raid the other apts. But – ' He broke off.
'But what?'
Isidore said, 'We can't win.'
'Why not?' The girl stepped into the hall, closing the door behind her; arms folded self-consciously before her small high breasts she faced him, eager to understand. Or so it appeared to him, anyhow. She was at least listening.
'No one can win against kipple,' he said, 'except temporarily and maybe in one spot, like in my apartment I've sort of created a stasis between the pressure of kipple and nonkipple, for the time being. But eventually, I'll die or go away, and then the kipple will again take over. It's a universal principle operating throughout the universe; the entire universe is moving toward a final state of total, absolute kipple-ization.' He added, 'Except of course for the upward climb of Wilbur Mercer.'

p55

cassiesdream>!

You have to be with other people, he thought. In order to live at all.

Chapter 18

leventesan>!

The painting showed a hairless, oppressed creature with a head like an inverted pear, its hands clapped in horror to its ears, its mouth open in a vast, soundless scream. Twisted ripples of the creature's torment, echoes of its cry, flooded out into the air surrounding it; the man or woman, whichever it was, had become contained by its own howl. It had covered its ears against its own sound. The creature stood on a bridge and no one else was present; the creature screamed in isolation. Cut off by – or despite – its outcry.

Kapcsolódó szócikkek: festmény
Evna>!

For Mercer everything is easy, he thought, because Mercer accepts everything. Nothing is alien to him. But what I've done, he thought; that's become alien to me. In fact everything about me has become unnatural; I've become an unnatural self.

Page 201, Twenty-One


A sorozat következő kötete

Blade Runner sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Vonnegut: Slapstick
Stephen King: Night Shift
Robert Merle: The Day of the Dolphin
Stephen King: Cujo (angol)
Michael Crichton: The Andromeda Strain
Stephen King: Wolves of the Calla
Adam Sternbergh: Shovel Ready (angol)
Dmitry Glukhovsky: Metro 2033 (angol)
Justin Cronin: The City of Mirrors
David Mitchell: Cloud Atlas