Csúszkáló ​valóságok 32 csillagozás

Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok

Philip K. Dick egyszerre volt ragyogó sci-fi író és látnok filozófus, aki elmélkedéseit fikcióba ágyazta. Miközben androidokról és virtuális valóságról, skizofrén prófétákról és amnéziás istenekről írt, fundamentális kérdésekkel is foglalkozott: Mi a valóság? Mi az ember? Ebben a kötetben változatos témák és hangulatok mutatják be érdeklődésének széles skáláját, önéletrajzokból, science fiction kritikákból és provokatív esszékből kapunk bepillantást egyedi gondolkodásmódjába. A szellemes, alapos és gondolatébresztő írások tovább gyarapítják Dick szellemi örökségét, és növelik hírnevét.

Eredeti cím: The Shifting Realities of Philip K. Dick

Eredeti megjelenés éve: 1995

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2009
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868656 · Fordította: Galamb Zoltán, Görgey Etelka, H. Kovács Mária, Huszár András, Paár Tamás, Pék Zoltán, Roboz Gábor, Török Krisztina

Enciklopédia 6


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

Morpheus >!
Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok

Bár irodalmi értéke nincs e könyvnek, mégis nagyon érdemes elolvasni. Igaz, hogy aki legalább minimálisan nem tájékozott a filozófiában és a vallásokban, az nem sokat fog érteni belőle. (Bár akkor egyéb könyveiből se nagyon.) PKD könyveit nem szabad sci-fi-ként olvasni, hiszen ezeket a történeteket nemcsak kigondolta, hanem hitt is bennük, nemcsak hitt, hanem egy misztikus élményre alapozva tudta is! Csak éppen a misztikus élményét megmagyarázni nem tudta. Könyvei tulajdonképpen lehetséges (vagy később elvetett) magyarázatok. Az külön érdekesség, hogy már akkor is ezt a választ kereste, amikor még nem tapasztalta meg ezt a misztikus élményt.
Magyarázataival nem kívánok vitatkozni, azonban vannak olyan lehetőségek is, amelyeket nem kell feltétlenül egy teremtő istenhez kötni. PKD azonban ezt akarta hinni, mert számára már elég szörnyű volt a jelen világ is, amelyben az emberekből egyre sikeresebben készítenek „programozás” által androidokat (nem azt kutatják, hogy a gép öntudatra ébredjen, hanem hogy az ember elveszítse azt!), de egy értelem nélküli világegyetem, amelyben nincs remény saját magunkon kívül, az totálisan elviselhetetlen lett volna a számára. De akár van teremtő, akár nincs, egy dologban igaza van. SOHA ne adjuk meg magunkat annak az erőnek, ami szimulákrumot, androidot akar belőlünk csinálni, amely aztán csak a programjának megfelelően képes cselekedni, dönteni már nem. Ezért lázadjunk fel és szegjük meg az értelmetlen törvényeket, szabályokat a polgári engedetlenség eszközével. Azt üzeni PKD, hogy ezt akkor is tegyük meg, ha a hatalom elpusztítással fenyeget. Egyszerűen azért, mert nincs más út, nincs más lehetőség, ha nem akarunk gépekké válni és megtagadni a bennünk lévő „isteni szikrát”.
Hubbard helyett inkább PKD-nek kellett volna egyházat létrehozni. Méghozzá azt a bizonyos titkos keresztény egyházat, amelyet annyit emleget. Amely gnosztikus is, misztikus is, sőt ennél jóval több is. :)

5 hozzászólás
Kkatja P>!
Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok

Hú, ez nagyon ütős volt! Aki nem érti PKD könyveit, annak kötelező olvasmány, mert remekül leírja a mögöttes gondolatokat, érzéseket, meglátásokat, humorral, mély emberi együttérzéssel ezzel a világgal és annak minden szennyével, amiben neki is bőven volt része.

lillia>!
Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok

Félve kezdtem bele ebbe a könyvbe – nem véletlenül állt évekig a polcon, mielőtt „hirtelen felindulásból” nekiláttam volna.
Viszont ha a kissé száraz bevezetőkön átrágja magát az ember, meglepően jó olvasmányokat rejt a kiadvány. Szinte azonnal beszippantott, és bár voltak ismétlődések, azt is érdekes volt látni, hogyan fejlődött Dick gondolkodásmódja az évtizedek alatt.
Dick az egyik kedvenc íróm, így természetes, hogy nagyon érdekel, „hogyan is működik az agya”, de őszintén szólva szerintem minimum rajongónak kell lennie valakinek, hogy igazán értékelni tudja ezeket a rövidebb-hosszabb írásokat. Nekem személy szerint a könyv első fele jobban bejött, a „Kozmogónia és kozmológia” című esszébe viszont bevallom, beletörött a bicskám (kb. 3 nap alatt sikerült elolvasnom a közel 40 oldalt, és most se tudnám visszamondani, hogy mégis miről olvastam). Dick nagy „vallási fejlődését” /nem jut eszembe megfelelőbb kifejezés, de ez nem az igazi/ bizonyos szintig ámulva szemlélem, de van egy pont, amit már nem tudok befogadni – ehhez képest az Exegézis részletek nem okoztak gondot, sőt, néhol érdekes is volt.
Olyan szempontból nem okozott újdonságot a könyv, hogy eddig is tisztában voltam vele, hogy Dick igazán nem lehetett olyan könnyű eset életében (pont ezért írt olyan nagyszerű könyveket, amilyeneket előszeretettel olvasok), viszont kicsit meglepett, mennyire szerteágazó műveltséggel rendelkezett. Az is furcsa volt, hogy szinte évtizedekig éhezett és alig jött ki az írásból származó bevételeiből, pedig életében is nagyon sikeres író volt, műveit több nyelvre lefordították. Az írások alapján úgy tűnik, szinte csak élete végére jutott el arra a szintre, hogy saját házat vásároljon és meg tudjon élni. (Amikor arról írt, hogy számtalan sikeres regénnyel és novellával a háta mögött a kisállat kereskedésben lóhúst vásárolt – saját fogyasztásra, nem háziállatnak –, csak mert az volt a legolcsóbb, eszembe jutott @J_Goldenlane és egy bizonyos beszélgetésfolyam az egyik karca alatt, hogy miért nem tudnak megélni a magyar írók az írásból. Ebből a szempontból is tanulságos ez a kötet.)

sskkaa I>!
Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok

Talán egy párhuzamos világban épp ez a kedvenc PKD könyvem, de be kell valljam: ebben a világban nem tetszett.
PKD filozófiája regényeinek történetével együtt válik azzá, ami számomra érdekessé teszi az írásait, így ezek az összegyűjtött írások nem tudtak annyira lekötni, hogy regényeivel egy szinten emlegessem ezt a kötetet.

Gigger>!
Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok

A szöveg felépítése fura, nehézkes.. Az életrajzok, a cikkek számomra kissé nehezen emészthetők voltak. Érzelmi kavalkád, valós tapasztalatokon alapulva. Sokszor ismételve egy-egy dolgot, de mindig picit többet hozzáadva .A második fele a könyvnek, az esszék és beszédek rész már sokkal jobb. Másra számítottam, de mégis tetszett ez az életszagú maszlag, a nehézkes élethelyzetekkel, iróniával, gúnnyal teli világról alkotott saját képe.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok

Nekem leginkább a könyv második felében írt esszék mozgatták meg a fantáziámat. Volt, amelyiket többször is elolvastam, tényleg nagyon tetszettek. Tisztelet az íróiknak. Nem elég, hogy Dick könyvein alapból sokat lehet elmélkedni, ezek még rátettek egy lapáttal.

Belinda>!
Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok

Egyrészt zseniális, másrészt meglehetősen elvont világba csöppentem. Olvastam már korábban tőle regényeket, számos filmmel is találkoztam ami az általa kreált világokra épült, de amivel ebben a könyvben találtam szembe magam nem voltam felkészülve. Mégis azt kell mondjam nagyon tetszett, annak ellenére hogy az utolsó 50 oldalt végig szenvedtem.
Végig követhetjük a könyvben írói fejlődését, és azt ahogy szép lassan eggyé válik az általa teremtett világokkal. Én úgy éreztem a könyv alapján hogy életének utolsó éveire teljesen elvesztette realitás érzékét. Mint az a könyvben is többször említésre kerül, egy hetvenes évekbeli (véleményem szerint) hallucinációja teljesen meghatározza későbbi világ nézetét, gondolkodását, olyan gondolatokba bonyolódik bele amiből nem tud kiszakadni.
Imádtam olvasni, de csak kis adagokban volt igazán élvezhető. Rengeteg gondolata megfogott, érdekes, más szemszögből megközelített gondolatok voltak ezek, amik bátran mondhatom változtattak az én világnézetemen is.
Mindenképp kedvencek közé kerül, fél csillagtól viszont megfosztom az utolsó oldalak miatt.

blianhun>!
Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok

Hogy érthető és élvezhető legyen, alaposan fel kell készülni PKD-ből. Nem szabad ezzel kezdeni, minimum néhány írását olvasni kell előtte, (bár néha így meg előre lelövi a poénokat.) Mindenképpen javasolt a Sutin-féle életrajz is, hogy lássuk hogyan élt, miket csinált.
Az első két fejezet ötletes, élvezetes (az életrajzi és a sci-fi írások). Az esszék és az Exegézis nehéz olvasmány, a regényötletek érdekesek, a Fellegvár folytatásának pedig kifejezetten örültem. Elképesztő egy fickó, az biztos.

Csike_The_Techmarine>!
Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok

Érdekes kis olvasnivaló.
Hatalmas kár,hogy sosem fejezte be az „Ember a fellegvárban” folytatását :(

Mandragoria>!
Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok

Kihívás miatt olvastam most el, bár tény, hogy régóta várt a polcomon. Tulajdonképpen nem is tudom, miért rendeltem meg, talán nem olvastam el alaposan a fülszöveget, és annyi maradt meg belőle, hogy „elmélkedés, fikció, esszé, gondolatébresztő”… Aztán olvasás előtt jobban utánanéztem, és szomorúan tapasztaltam, hogy kell hozzá némi Dick-ismeret. „Gyorsan” olvastam is kettőt, de az még így sem volt elég. Bár annyi utalás nem volt a könyvekre, mint gondoltam volna, az értelmezéssel és a töménységgel bő gondjaim akadtam. Ezek az utalások egyébként „csak” a kedvet hozták meg további regényeihez, nem érzem úgy, hogy bármi spoilert tartalmazott volna. Az olvasott 2 könyvéhez fűzött gondolatok pedig nem tartalmaztak kiegészítést, ezekről egyébként sem esett sok szó (Álmodnak-e az androidok…, A halál útvesztője).
Először is: nem tetszett a szöveg felépítése. Kezdetben egy rövid (vagy hosszabb) életrajzot szívesebben olvastam volna, mint durr bele jó néhány magvas gondolatot. Az életrajzok ez után következtek, többször, több cikk által ismételve, rendesen megkeverve egy kis filozofálgatással, aztán megint a saját, tényleges élmények vegyítve regény- és novellacselekményekkel, némi könyvötlet, majd bonyolultabbnál bonyolultabb, egyre elrugaszkodottabb esszék… Nem olvastam egyszerre annyit, de az a kevés is sok volt, na!
Leginkább az Esszék és beszédek rész tetszett a legjobban, számos érdekes témát feszeget, amik rendkívül széles skálán mozognak, de legtöbbször a vége tömény teológiába vagy kozmogóniába, esetleg egy kis gúnyba (Zebra, Urgrund és hasonlók, ezeket máshogy lehetetlen volt értelmeznem) hajlott, amiket rendre nem tudtam felfogni…
A második fejezetben is voltak jó gondolatok, főleg amikor Dick a furcsa élményeire utal és a kapcsolatokra regény és valóság, álom és valóság között (de ez lehet, hogy később is volt). Ám ezek az összetevők csak nyomokban alkották az egészet.
Kicsit másra számítottam, emészthetőbbre, bár meg kell hagyni, érdekes, fura és igen okos, tájékozott, művelt vagy pedig nagy fantáziával bíró író volt Dick! Esetleg mind egyszerre…
Egy kicsit tényleg szétcsúsztam e könyv által, de a későbbiek során egy-egy fejezetet újra elolvasok belőle, hátha másodszorra, vagy még ennél is lassabban többet mond.


Népszerű idézetek

Morpheus >!

(…) az a társadalom, ahol az emberek mások életébe avatkozhatnak, nem jó társadalom, és az az állam, ami „többet tud állampolgárairól, mint azok önmagukról”, ahogy azt a Csordulj, könnyemben írtam, nem maradhat. Buknia kell.

309. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állam · társadalom
aiwart>!

A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne.

322. oldal

Morpheus >!

Az ember nem érzékelheti, hogy programozzák, amíg nem töri meg ezt a programozást, mert a determinizmus és az elzártság olyan fokú, hogy megtörésükig az ember észre sem veszi, hogy jelen vannak.

418. oldal

Kkatja P>!

Willis, a kandúrom néma méltósággal ballag végig annak a könyvnek a lapjain, átérzi önnön fontosságát, úgy csóvintja meg hosszú, lompos, aranyszín farkát. Értesd már meg velük végre, dörgöli az orrom alá, hogy az állatok már most is ilyen fontosak. Ezt hajtogatja, aztán megy, és bekebelezi az összes bébiételt, amit épp megmelegítettünk a kicsinek.
Némelyik macskának túlságosan nagy az arca. Holnap már maga akarja megírni a következő sci-fi regényemet. Ami ellen nem is lenne kifogásom. Persze, a kutya se venné meg.

51. oldal Önarckép (1968)

3 hozzászólás
hogica>!

A szerencsesütimben a következő jóslatot találtam:

AZ ELTITKOLT DOLGOK NAPVILÁGRA KERÜLNEK

Elküldtem ezt a papírcetlit a Fehér Háznak, megemlítve, hogy a kínai étterem nem egészen egy mérföldre volt Nixon eredeti otthonától. Ezt írtam: „Azt hiszem, valami tévedés történt; véletlenül én kaptam meg Mr. Nixon szerencsesütijét. Nincs nála az enyém?”

337. oldal (Hogyan építsünk olyan univerzumot, ami nem esik szét két nap múlva)

Kapcsolódó szócikkek: szerencsesüti
Kkatja P>!

Jólesett hisztérikusan viselkedni, mert olyan emberek társaságában voltam, akik ehhez hozzá vannak szokva, akik képtelenek döntéseket hozni vagy tetteket végrehajtani, egész egyszerűen a választás terhe miatt. Én is ilyen vagyok: a képzeletem megbénít. Ha defektet kap a kocsim, az számomra (a) A Világ Vége; illetve (b) Szörnyek Közeledtének Jele (bár mindig elfelejtem, miért is).
    Ezért szeretem a SF-t. Olvasni is, írni is. A sci-fi író nem csak lehetőségeket lát meg, hanem vad lehetőségeket. Nem egyszerűen abból indul ki, hogy „Mi lenne, ha…”, hanem abból, hogy „Te jó Isten, mi lenne, ha…” Téboly és hisztéria. Jönnek a marslakók.Egyedül Mr. Spock nyugodt.

135. oldal Bevezető "Az aranyember" című novelláskötethez (1980)

Kkatja P>!

Jó sci-fi esetén az ötlet eredeti, stimuláló, és talán mindennél fontosabb, hogy az olvasóban további ötletek csíráját ülteti el; bizonyos értelemben kinyitja a befogadó elméjének ajtaját, hogy aztán az íróhoz hasonlóan ő is alkotni kezdjen. A SF tehát kreatív és kreativitásra inspirál, és ez általánosságban nem jellemző a fősodorbeli műfajokra. Mi, sci-fi olvasók (most tehát ebben a minőségben szólalok fel) azért választjuk ezt a zsánert, mert szeretjük átélni azt a láncreakciót, amelynek során a valamilyen újdonsággal előálló olvasmány különféle ötleteket generál az agyunkban; a legeslegjobb science fiction tehát végső soron az író és az olvasó közötti együttműködés eredményeként születik, vagyis mindkét fél egyszerre alkot – és élvezi is, amit csinál. Az újdonság felfedezésének élvezete, alapvető, nélkülözhetetlen része a science fictionnek.

144. oldal A science fiction az én meghatározásom szerint (1981)

Kkatja P>!

…manapság olyan társadalomban élünk, amelyben hamisított valóságokat gyártanak a médiák, a kormányok, a nagyvállalatok, vallásos és politikai csoportok – s az elektronikus eszközök azért vannak, hogy ezeket a pszeudovilágokat egyenesen az olvasók, a nézők és a hallgatók fejébe juttassák. Néha, amikor a tizenegy éves lányomat figyelem tévénézés közben, azon elmélkedem, vajon mit tanul belőle.

322. oldal Hogyan építsünk olyan univerzumot, ami nem esik szét két nap múlva (1978, 1985)

1 hozzászólás
Kkatja P>!

A hamis valóságok hamis embereket teremtenek. Vagy: hamis emberek hamis valóságokat generálnak, amiket aztán másoknak adnak el, akik ebből kifolyólag végül saját hamisítványaikká válnak. És úgy végezzük, mint hamis emberek, akik hamis valóságokat agyalnak ki és hamis emberek között terjesztik hazugságaikat.

324. oldal Hogyan építsünk olyan univerzumot, ami nem esik szét két nap múlva (1978, 1985)

Kkatja P>!

A pénzügyi gondjaim egyébként nem értek véget az ötvenes években: a hetvenes évek közepén még mindig nem tudtam befizetni a lakbért, Christophert se tudtam elvinni az orvoshoz, és autóra, telefonra se tellett. Abban a hónapban, amikor Christopher az anyjával együtt elhagyott, 9 dollárt kerestem, és azóta csak három év telt el. (…) 1971-ben szabályszerűen kunyerálnom kellett a kaját a barátaimtól. Itt viszont álljunk meg egy pillanatra; mindezt nem azért mondom el, mert sajnálatra vágyom, csak arra próbálok rávilágítani, hogy a krízis, a megpróbáltatás, amit az ember esetleg éppen átél, nem végtelen, szeretném, ha mindenki elhinné, hogy túl fogja élni, csak kitartás, ész és életszeretet kell hozzá.

127. oldal Bevezető "Az aranyember" című novelláskötethez (1980)


Hasonló könyvek címkék alapján

Chuck Palahniuk: Halálkultusz
Kurt Vonnegut: Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian!
Dan Simmons: Hyperion
Matthew Bortolin: Star Wars és a dharma
Harry Harrison: Édentől nyugatra
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz!
Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák