Csordulj ​könnyem, mondta a rendőr 132 csillagozás

Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jason Taverner egy titkos kormányprogram végterméke, egyike azoknak a genetikailag megváltoztatott embereknek, akiket csak úgy neveznek: a hatosok. Jelenleg kirobbanóan népszerű televíziós személyiség, igazi sztár egy hetente jelentkező tévéműsorban. Egy napon gyilkossági kísérletet követnek el ellene, és az eszméletét visszanyerve egy másik világban találja magát. Illetve mégsem. A mindenható rendőrség által szigorúan ellenőrzött világ ugyanaz maradt. Egy dolgot kivéve. Ebben a valóságban senki nem hallott Jason Tavernerről. Itt ő csak egy hivatalos papírok nélküli üldözött lehet, akinek egyetlen esélye van a túlélésre: ha megtalálja saját magát.

Eredeti mű: Philip K. Dick: Flow My Tears, The Policeman Said

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
204 oldal · ISBN: 9789637118340 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 6


Kedvencelte 11

Most olvassa 5

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 44


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr

Ki vagy Te? Honnan jöttél? Hová tartasz? Miért vagyunk pont itt és azok, aminek gondoljuk magunkat? Mi lenne, ha egy nap arra ébrednénk, hogy senki nem ismer minket, sehol nem vagyunk nyilvántartva, senkire sem számíthatunk, idegenek vesznek közül. Mit tennél Te akkor, főleg ünnepelt és mindenki által ismert híres emberként? Szerintem a legtöbb mai híresség nem lenne ilyen összeszedett, mint Dick könyvének hőse spoiler.
Nagyon tetszettek a szeretetről szóló eszmefuttatásai és persze a KR-3-as drog valóságra gyakorolt hatásai spoiler. Illetve amit még nagyon szeretek benne, az az időn-kívüliség egy igen különleges, rá jellemző hangulata, mert úgy született ez a könyve is, hogy nem mondtam volna meg, hogy 1974-ben íródott, lazán el lehetne adni mai vagy akár száz évvel későbbi regényként is.
Viszont jóval bővebben kifejthette volna a „hatosok” a „munkatáborok” a „diáklázadások” témakörét, szóval olvastam volna még, így inkább csak egyfajta bevezetésnek éreztem egy nagyobb lélegzetű regényhez, szóval bennem folytatásért kiált és engedek is a kísértésnek egy újabb könyvével.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
204 oldal · ISBN: 9789637118340 · Fordította: Pék Zoltán
>!
zamil P
Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr

Nekem tetszett Dicknek ez a könyve is, bár tény a vége nem a megszokott volt, elmaradt a meghökkenés, az az igazi PKD csattanó.
Kicsit meglepett, mert megszoktam az írótól, hogy bonyolult, gondolkodós történeteket talál ki, amik tele vannak csavarral. Ez nem ilyen volt, könnyen lehetett olvasni, egyedül a KR-3 drog magyarázatánál volt, hogy mondatonként kellett felfognom, hogy mit is akar, hogy megértsek.
Megint meg kellett állapítanom, hogy Dick mennyire képbe volt a kor kábítószereivel, és mennyi jövőbeli drogot talált ki. Biztos személyes tapasztalat volt mögötte, hisz valljuk be, a hippi korszak hatással volt rá.
Volt jobb Dick könyv is, de érdemes elolvasni.

>!
Morpheus
Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr

Ehhez nincs mit hozzáfűzni, se elvenni belőle… Philip K. Dick az Philip K. Dick, kivéve, ha ő is elveszne, mint a főhőse, Traverner. Vagy ha mi vesznénk el, és senki sem tudná, hogy kik vagyunk. Mintha sohasem léteztünk volna ebben a világban, amelyikben vagyunk. De valahogy mégis benne vagyunk. Pedig nem is lehetnénk. De mégis. Vagy mégse. Vagy hogyis?

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr

Végig leköti az olvasót ez a könyv -is-. Egészen rövid könyv, jóval egyszerűbb, mint egy átlag Dick könyv. A mélységét így is éreztem, a megszokott Dickes vonások sem hiányoznak. Na igen, a végén nincs akkora csavar, ami az egész könyvet a feje tetejére állítaná, de azért így is érdekes, ami kikerekedik a történetből. Szerintem a jártas PKD rajongók más befejezésre számítottak volna, és épp emiatt sikerült ez a befejezés meghökkentőre.
Nekem amúgy nagyon viccesen jött le, hogy a könyv végén, amikor elmagyarázzák (nem túl, de viszonylag bonyolultan), hogy mi miért és mi miatt történt, elhangzik egy ilyen párbeszéd:
"-Érti, mi történt Tavernerrel? – kérdezte tőle Herb.
-Nem."

(eztán persze jön még egy próbálkozás az elmagyarázására, de túl spoileres)
Azt hiszem sok olvasó is így érezhet.

Van egy film, amiben beszélnek a erről a könyvről. Waking Life a címe. Ideje lesz újra megnézni.

5 hozzászólás
>!
ViraMors P
Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr

Nem ez lesz a kedvenc Philip K. Dick könyvem. Rövidebb, talán egyszerűbb is, mint a legtöbb PKD, mégis elég nyögve nyelősen haladtam vele. Az alapszitu nagyon tetszett, a megoldás is érdekes volt, viszont a paranoia és a személyes szenvedés darabokra törte az egészet. Még az átlag PKD-hez képest is nehezen sikerült időnként meglelnem a kohéziót az egyes jelenetek között, és néha hihetetlenül randomnak tűntek a beszélgetések. A megoldás szintén tetszett, bár kissé kapkodósnak éreztem a magyarázatot. A legvégéről elmaradt a már-már megszokott nagyon ütős csavar, viszont az epilógussal szépen le volt zárva, ami pedig Dick-nél nem sűrű.
Összességében nem volt rossz (a közepén sokkal csúnyábbakat gondoltam), de nem volt igazán jó.

>!
Gigger
Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr

Erősen indult, konkrétan egy ültő helyemben majdnem ki is olvastam. Rövidebb, talán egyszerűbb is, mint a legtöbb PKD. A vége se olyan csavaros, mint a szokásos írások. Kaptam agybajt, de nem akkorát mint szoktam. Talán az volt a fura, és egyben kiemelkedő is, hogy a lezárás itt megvolt. Más fajta befejezésre számítottam, ez elég letisztultra sikeredett. De a téma amit feldolgoz… Paranoiássá váltam tőle egy kicsit. A lét kérdés, az idő, a tér befolyásolása, a drog hatása az agyra. Ezek csupa jó ötletek voltak, tetszettek.

>!
Virág_Balázs_Face
Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr

A mai napig elgondolkodok rajta: mi lenne, ha egyszer csak nem lennék? Ha felébredek és azok akiket eddig ismertem nem ismernének, ha a cselekedeteimnek, a munkásságomnak nem lenne nyoma? És erre jön a Csordulj könnyem… és kiderül, hogy nem csak nekem járnak ilyesmik a fejemben (bár tény, eszembe sem jutott, hogy ez az én monopóliumom). És hát ki más írhatna erről, mint P.K. Dick? Az író, aki minden létező feszélyező érzést és gondolatot papírra vetett.
A könyv jó, kellőképpen nyomasztó, és vannak benne érdekes karakterek. Maga a bonyodalom néha kicsit erőltetett érzést kelt, de aztán a helyére kerülnek a dolgok. A megoldás nem váltott ki belőle eufóriát, de ez nem vesz el a mű értékéből, el- és befogadható a csattanó. Nem ez a legkiforrottabb és kidolgozottabb műve Dick-nek, de a stílusa és az olvasmányossága feledteti ezt.

>!
B_Petra
Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr

A legelső oldaltól érdekes, izgalmas, pörgős volt, bár a csattanó, fordulat, meghökkenés elmaradt, számomra. Zavart, hogy nem derült ki, pontosabban milyenek a hatosok, vagy miért vannak a diákok a föld alatt, kicsit erősebb sci-fi vonal jót tett volna a történetnek.
Maga a KR-3 drog hatásának leirása számomra zavaros, és az epilógus nem tetszett, nem teljesen kidolgozottnak, átgondoltnak éreztem az egész eseménysorozatot.

>!
Duchon_Jenő
Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr

Kiváló regény. Aki szereti Dick könyveit, annak csak ajánlani tudom. Számos mondata megfogott a szeretetről, az életről. Szóval csak figyelmesen ;)

>!
Morgiana
Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr

egy másik kiváló könyv Philip K. Dick tollából, azzal a fő kérdéssel: mit teszel, ha hirtelen arra ébredsz, hogy nem az vagy, akinek hiszed/gondolod/érzed és tudod magad?
Ez a könyv tényleg mélyen elgondolkodtat erről a kérdésről.
Dick tényleg egy zseni. De őrült is. Vagy ez a két dolog kéz a kézben jár??


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

    – A szeretet nem csak annyi, hogy birtokolni akarod a másikat, mint egy tárgyat, amit megláttál a boltban. Az csak vágy. Azt akarod, hogy hazavihesd, elhelyezd a lakásban, akár egy lámpát. A szeretet… olyan, mint amikor az apa kimenti a gyermekét az égő házból, és közben maga hal meg. Amikor szeretsz valakit, megszűnsz magadért élni, a másikért élsz.
     – És az jó? – Nem hangzott annak.
     – Legyőzi az ösztönt – magyarázta a nő. – Az ösztön visz minket bele a túlélésért folytatott harcba. A mi túlélésünk a másik kárára. Mind így kapaszkodunk fel.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ösztön · szeretet
>!
Kkatja P

Csitt! Tanuljátok, pokollakók,
A fényt bújni hát.
Boldogok, nem érzitek ott,
Hogy megvet a világ.

199. oldal

>!
Kkatja P

Nem lehet elérni, amit a túlélési ösztön akar, ezért a küszködésed hiábavaló; behódolsz a halálnak, és az a vége. De ha szeretsz, képes vagy lassan elfakulni és figyelni…
     – Még nem akarok elfakulni.
     … figyelni, boldogan, hűvös, lágy, alfa-elégedettséggel, ami a legmagasabb elégedettség, mert a szeretteid táplálják.
    De ők is meghalnak.
     – Meg – harapott a szájába Ruth Rae.
     – Akkor már jobb nem is szeretni, hogy ez sose történjen meg. Még állatot se, kutyát vagy macskát. Te mondtad: szereted őket, aztán kimúlnak. Ha egy nyúl halála ilyen rossz… (…)
     – De gyászolhatsz – mondta Ruth, izgatottan figyelve a férfi arcát. – Jason! A gyász a legerősebb érzelem, amit ember vagy állat érezhet. Jó érzés.
     – MI olyan kurvajó benne?
     – A gyásztól kilépsz magadból. A szűk kis bőrödből. És nem érezhetsz gyászt, ha előtte nem szerettél: a gyász az elvesztett szeretet következménye. Tudom, hogy megérted, csak nem akarsz belegondolni. Ez a szeretet teljes köre: szeretsz, elveszted, gyászolsz, elhagyod, és újra szeretsz. Jason, a gyász annak a tudata, hogy egyedül kell lenned, és ezen túl nincs semmi, mert az egyedüllét minden eleven lény végzete. Ez a halál: a nagy magány.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász · halál · magány · ösztön
>!
Gigger

– A félelemtől vezérelve több rosszat tehet, mint gyűlöletből vagy irigységből. ha fél, nem kötelezi el magát az életnek teljesen. A félelem miatt mindig visszatart valamit.

>!
ciemat P

Szeretsz valakit, aztán az elmegy. Egy nap hazajön, összepakol. Azt mondod: „Mi van?”, ő meg: „Máshol jobbat ajánlanak”, és elmegy, örökre el az életedből, te meg a halálodig cipeled ezt a hatalmas szeretetpúpot, amit nincs kinek odaadni.Ha meg találsz valakit, az egész kezdődik elölről.

100. oldal

>!
Gigger

– A szeretet nem csak annyi, hogy birtokolni akarod a másikat, mint egy tárgyat, amit megláttál a boltban. Az csak vágy. Azt akarod, hogy hazavihesd, elhelyezd a lakásban, akár egy lámpát. A szeretet… olyan, mint amikor az apa kimenti a gyermekét az égő házból, és közben maga hal meg. Amikor szeretsz valakit, megszűnsz magadért élni, a másikért élsz.
– És az jó? – Nem hangzott annak.
– Legyőzi az ösztönt – magyarázta a nő. – Az ösztön visz minket bele a túlélésért folytatott harcba. A mi túlélésünk a másik kárára. Mind így kapaszkodunk fel. Mondok egy jó példát. A huszonegyedik férjem, Frank. hat hónapig voltunk házasok. Ez alatt kiszeretett belőlem, és én szörnyen boldogtalan lettem. Én még szerettem, vele akartam maradni, csakhogy ez fájt neki. Hát elengedtem. Érted ? Így volt jobb neki, és mert szerettem, csak ez számított. Érted ?

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Bánatomat nem enyhítheti
Semmi szánalom;
És könny, és jaj és örök sóhajtozás
Ólomlábú napom

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Csordulj könnyem, csak csordulj!
Hadd gyászolok, bús száműzött;
Hol az éj sötét madara dalol,
Magányom már örök.

(első mondat)

>!
Kkatja P

     – Nézd benned megvan az ártatlan romantikus és a… – elhallgatott. Az „áruló” jutott eszébe, de gyorsan elhessegette – a számító, ravasz manipulátor.
     Az elme prostituáltja vagy, tette hozzá gondolatban. Mindenekelőtt az elméd prostituálja magát. Habár észre sem veszed. Ha meg igen, azt mondod magadnak, kényszerítettek. Igen, kényszerítettek, de kicsoda? Jack? David? Te magad?

47. oldal

>!
Kkatja P

    A nő sokat tanult, mióta utoljára lefeküdt vele. Jason kiürülve, meztelenül feküdt a vízágy párnáin, s az orra tövét vakargatta. Ruth Rae, azaz, Mrs. Ruth Gomen a szőnyegen ült, és Pall Mallt szívott. Jó ideje egyikük sem szólt, megtelepedett a csend a szobában. Ami ugyanolyan üres, mint én, gondolta. A termodinamika törvénye nem azt mondja, hogy a hő nem veszik el, csak átalakul? Na persze entrópia is van.
    Most az entrópia súlyát érzem. Amit kiadtam magamból, vákuumba veszett, sosem kapom vissza. Egyirányú folyamat. Ja, azt hiszem, ez a termodinamika egyik alaptörvénye.
     – Van enciklopédiagéped? – Kérdezte a nőt.
     – Minek lenne? – Aggodalom ült ki aszaltszilvaszerű arcára. Aszalt szilva, visszavonta a képet, nem tisztességes. Viharvert. Inkább.

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: entrópia

Hasonló könyvek címkék alapján

Frederik Pohl: Átjáró
Ian McDonald: A dervisház
Joan Slonczewski: Ajtó az óceánba
Robert Charles Wilson: Kronolitok
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
David Brin: A jövő hírnöke
Stephen Baxter: Időhajók
Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz
Robert Merle: Malevil