Csordulj, ​könnyem, mondta a rendőr 162 csillagozás

Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

Az elmélet megváltoztatja a valóságot, amit leír.

Jason Taverner egy titkos kormányprogram végterméke, egyike azoknak a genetikailag megváltoztatott embereknek, akiket csak úgy neveznek: a hatosok. Jelenleg kirobbanóan népszerű televíziós személyiség, igazi sztár egy hetente jelentkező tévéműsorban. Egy nap azonban gyilkossági kísérletet követnek el ellene, és az eszméletét visszanyerve egy másik világban találja magát. Illetve mégsem. A mindenható rendőrség által szigorúan ellenőrzött világ ugyanaz maradt. Egy dolgot kivéve. Ebben a valóságban senki nem hallott Jason Tavernerről. Itt ő csak egy hivatalos papírok nélküli üldözött, akinek egyetlen esélye van a túlélésre: ha megtalálja saját magát.

Eredeti megjelenés éve: 1974

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
240 oldal · ISBN: 9789634195450 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195443 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637118349 · Fordította: Pék Zoltán

1 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 13

Most olvassa 6

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

Ki vagy Te? Honnan jöttél? Hová tartasz? Miért vagyunk pont itt és azok, aminek gondoljuk magunkat? Mi lenne, ha egy nap arra ébrednénk, hogy senki nem ismer minket, sehol nem vagyunk nyilvántartva, senkire sem számíthatunk, idegenek vesznek közül. Mit tennél Te akkor, főleg ünnepelt és mindenki által ismert híres emberként? Szerintem a legtöbb mai híresség nem lenne ilyen összeszedett, mint Dick könyvének hőse spoiler.
Nagyon tetszettek a szeretetről szóló eszmefuttatásai és persze a KR-3-as drog valóságra gyakorolt hatásai spoiler. Illetve amit még nagyon szeretek benne, az az időn-kívüliség egy igen különleges, rá jellemző hangulata, mert úgy született ez a könyve is, hogy nem mondtam volna meg, hogy 1974-ben íródott, lazán el lehetne adni mai vagy akár száz évvel későbbi regényként is.
Viszont jóval bővebben kifejthette volna a „hatosok” a „munkatáborok” a „diáklázadások” témakörét, szóval olvastam volna még, így inkább csak egyfajta bevezetésnek éreztem egy nagyobb lélegzetű regényhez, szóval bennem folytatásért kiált és engedek is a kísértésnek egy újabb könyvével.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2006
204 oldal · ISBN: 9789637118340 · Fordította: Pék Zoltán
>!
MrClee I
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

„Az elmélet megváltoztatja a valóságot, amit leír."

Mikor az ember Philip K. Dicket olvas, akkor egész biztosan búcsút int a saját valóságának, és belekerül abba, amit Dick alkotott. Egy teljesen új világot. Egy olyan világot, amit elsőre nem láthatsz át, elsőre nem érhetsz meg, fel nem foghatod: Dick apránként, mértéket tartva csepegteti az információkat ebből a különös világból. Teljes természetességgel beszél olyan technológiákról, olyan eszközökről, amik ép ésszel felfoghatatlanok. Ennek ellenére mégsem lesz az az ember érzése, hogy túltolja, nem lesz mesterkélt, megmarad az egész teljes természetességében, az emberek emberek maradnak, ők is ugyanott végzik szükségleteiket, ahogy mi, vagy ahol kedvenc klasszikus költőink/íróink végezték mindezt. Valami azonban mégis változik, azonban ezzel a változással együt változunk mi is, együtt kerülünk bele ebbe a világba, apránként csepegtetve, hogy ne akadjon torkunkon a könny.

A mű gyökere a „mi a valóság?" kérdésében rejlik, de a lényegre törőbb kérdés inkább az, hány valóság létezhet egymás mellett. Sőt, ha jobban belegondolunk, nem is az a kérdés, mennyi létezhet maximum, hanem, hogy előfordulhat-e, hogy mindössze egyetlen egy valóságunk legyen…

Mindig is érdekelt az objektív és a szubjektív valóság kérdése. Létezhet-e az utóbbi? Van-e egyetemes válasz a Mindenség kérdésére? A mai fizika álláspontja szerint mindaddig létezik ez az objektív valóság (objektív idő), amíg a dolgok gyakorlatilag csigalassúsággal haladnak, de ha pontosak akarunk lenni (és mivel a legvalósabb valóságot kutatjuk), akkor arra kell rádöbbennünk, hogy fénysebesség közelébe gyorsulva semmi sem marad meg abból a klasszikus szemléletből, amit itt egyszerű körülmények között tapasztalunk. Onnantól kezdve minden paraméter folyamatosan változni fog, nem lesz mindegy, milyen vonatkoztatási rendszerben létezel, mert akkor már minden másképp hat rád. Tehát ha így szemléljük, akkor szinte biztosan kizárható, hogy nem létezik objektív valóság, csak mivel rendkívül lassú itt minden, az aprócska változások fel sem tűnnek.
Kivéve, ha Philip K. Dick-nek hívnak…

„– Az én szabadon választott templomom a szabad világ."

8 hozzászólás
>!
Noro
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

Nehéz elhinnem, hogy Dick annyi mesterműve közül épp ezt jelölték a legtöbb neves SF díjra. Én ugyanis még sosem csalódtam Kindred bácsiban ekkorát.
Egy híres ember átkerül egy olyan valóságba, ahol nem csak hogy a világhíre tűnik el nyomtalanul, de egyáltalán semmi jele annak, hogy ő maga valaha is megszületett volna. Ebből kiindulva elgondolkozhatnánk olyan kérdéseken, hogy például a valóság határozza meg az identitást, vagy az identitás a valóságot? Vagy azon, hogy hihetünk-e a saját nemlétünkben, ha körülöttünk minden és mindenki ezt bizonyítja? De Taverner nem tesz mást, csak pumpolja az útjába eső nőket, és azon kesereg, hogy nem ért semmit, miközben egy városnyi zsaru kergeti. A karakter erőtlen, a végül elénk vetett magyarázat szintúgy gyenge és kiforratlan, a történetet pedig még lezárni is kár volt, annyira nem szólt a befejezés semmiről.

3 hozzászólás
>!
abstractelf
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

Az elmúlt órákban azon gondolkodtam, miért volt ez a regény más, mint a többi. Eleinte azt gondoltam, hogy a témafelvetés miatt, de végül arra jutottam, hogy az érthetősége miatt. 1970-es években íródott mű, ami a Kamera által homályosan és a Valishoz képest csak pár 2-3 évvel korábban jelent meg. Emiatt azt gondoltam, itt is a szerző személyes poklából kell kihámoznom a mondanivalót. Ehelyett egy könnyen értelmezhető, már-már „könnyed” regényt olvashattam pár csipetnyi pikantériával.

Úgy gondolom, ez a regény egy lassanként napfényre kerülő művészi vallomás, amit a befejezés is alátámaszt. Annak pedig gyönyörű szép, ugyanis az utolsó oldalak igencsak megszorongatták a szívem.

A történet, de még inkább a szereplők közti interakció, ugyanakkor kicsit elnagyolt volt, s igazából emiatt nem volt meg a maximális Philip K. Dick élmény. Pedig ismételten előkerültek olyan témák, amelyekről a mai világ embere is elgondolkodhat. Különösképp, mert egy olyan világban élünk, ahol a népszerűségért és hírnévért sokan bármire képes. Az ő számukra ez a regény tanmeseként is működhetne.

2 hozzászólás
>!
zamil
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

Nekem tetszett Dicknek ez a könyve is, bár tény a vége nem a megszokott volt, elmaradt a meghökkenés, az az igazi PKD csattanó.
Kicsit meglepett, mert megszoktam az írótól, hogy bonyolult, gondolkodós történeteket talál ki, amik tele vannak csavarral. Ez nem ilyen volt, könnyen lehetett olvasni, egyedül a KR-3 drog magyarázatánál volt, hogy mondatonként kellett felfognom, hogy mit is akar, hogy megértsek.
Megint meg kellett állapítanom, hogy Dick mennyire képbe volt a kor kábítószereivel, és mennyi jövőbeli drogot talált ki. Biztos személyes tapasztalat volt mögötte, hisz valljuk be, a hippi korszak hatással volt rá.
Volt jobb Dick könyv is, de érdemes elolvasni.

>!
Morpheus
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

Ehhez nincs mit hozzáfűzni, se elvenni belőle… Philip K. Dick az Philip K. Dick, kivéve, ha ő is elveszne, mint a főhőse, Traverner. Vagy ha mi vesznénk el, és senki sem tudná, hogy kik vagyunk. Mintha sohasem léteztünk volna ebben a világban, amelyikben vagyunk. De valahogy mégis benne vagyunk. Pedig nem is lehetnénk. De mégis. Vagy mégse. Vagy hogyis?

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

Végig leköti az olvasót ez a könyv -is-. Egészen rövid könyv, jóval egyszerűbb, mint egy átlag Dick könyv. A mélységét így is éreztem, a megszokott Dickes vonások sem hiányoznak. Na igen, a végén nincs akkora csavar, ami az egész könyvet a feje tetejére állítaná, de azért így is érdekes, ami kikerekedik a történetből. Szerintem a jártas PKD rajongók más befejezésre számítottak volna, és épp emiatt sikerült ez a befejezés meghökkentőre.
Nekem amúgy nagyon viccesen jött le, hogy a könyv végén, amikor elmagyarázzák (nem túl, de viszonylag bonyolultan), hogy mi miért és mi miatt történt, elhangzik egy ilyen párbeszéd:
"-Érti, mi történt Tavernerrel? – kérdezte tőle Herb.
-Nem."

(eztán persze jön még egy próbálkozás az elmagyarázására, de túl spoileres)
Azt hiszem sok olvasó is így érezhet.

Van egy film, amiben beszélnek a erről a könyvről. Waking Life a címe. Ideje lesz újra megnézni.

5 hozzászólás
>!
Holdbéli_nyúl P
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

Nem vagyok egy Dick-szakértő (rendben, mondjuk ki, alig olvastam még), de azt hiszem, nem ez a legjobb munkája. Kidolgozatlannak tűnt, és nem annyira kötött le. Leginkább a cím és a cselekmény viszonya gondolkodtatott el, hogy ki is itt a főszereplő, kinek a tragédiáját látjuk valójában (mert nem Tavernerét, az ő útkeresése nem több sodródásnál). Inkább az a tragédia, amikor döntéseket hozunk, lépéseket teszünk, majd kiderül, hogy ezek nem voltak jók, de már nincs mit tenni, bele kell állni, ilyen szempontból pedig Buckman az érdekesebb.

4 hozzászólás
>!
Quator
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

Klasszikus PKD világ, amelyben megbomlik a valóság. Viszonylag könnyen olvasható, és érthető. Nem tartalmaz sok újdonságot, eddig nem ismert elborultságot, amit ne olvastunk volna még az írótól, a történet nem is olyan fontos, tulajdonképpen egy pszichedelikus utazásról van szó, felbomlásról, és összeállásról, annyi különbséggel, hogy itt azért van történet, van magyarázat is, tehát a regény nem hullik teljesen szét, a végére visszatalál oda, ahonnan az elején elindult. Részleteiben olvastuk már hasonló világot más könyveiben, és talán volt ez jobban is megírva, nagyobb csattanóval, engem viszont végig szórakoztatott, ami úgy gondolom fontos szempont.

>!
Nuwiel SP
Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

Dick műveivel olyan se velük, se nélkülük a viszonyom. A novellái szinte mindig kiválóak, de regényben valahogy mindig elszalad vele a ló, és elrontja. Ez a könyve is egészen odáig négy csillagnál nem ért kevesebbet nálam, amíg Taverner be nem lőtte magát, és nem kezdődött el a végjáték. Tudom én, hogy Dicknél a valóság határainak elmosódása a fő vezérmotívum, de ezt itt most rettenetesen elrontotta szerintem.


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

    – A szeretet nem csak annyi, hogy birtokolni akarod a másikat, mint egy tárgyat, amit megláttál a boltban. Az csak vágy. Azt akarod, hogy hazavihesd, elhelyezd a lakásban, akár egy lámpát. A szeretet… olyan, mint amikor az apa kimenti a gyermekét az égő házból, és közben maga hal meg. Amikor szeretsz valakit, megszűnsz magadért élni, a másikért élsz.
     – És az jó? – Nem hangzott annak.
     – Legyőzi az ösztönt – magyarázta a nő. – Az ösztön visz minket bele a túlélésért folytatott harcba. A mi túlélésünk a másik kárára. Mind így kapaszkodunk fel.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ösztön · szeretet
>!
MrClee I

Ne gondolkodj, csak legyél. Meg tudod csinálni? Kiüríteni az agyadat? Próbáld meg.

49. oldal (Agave, 2019)

>!
Kkatja P

Csitt! Tanuljátok, pokollakók,
A fényt bújni hát.
Boldogok, nem érzitek ott,
Hogy megvet a világ.

199. oldal

>!
MrClee I

Az elmélet megváltoztatja a valóságot, amit leír.

122. oldal (Agave, 2019)

>!
Gigger

– A szeretet nem csak annyi, hogy birtokolni akarod a másikat, mint egy tárgyat, amit megláttál a boltban. Az csak vágy. Azt akarod, hogy hazavihesd, elhelyezd a lakásban, akár egy lámpát. A szeretet… olyan, mint amikor az apa kimenti a gyermekét az égő házból, és közben maga hal meg. Amikor szeretsz valakit, megszűnsz magadért élni, a másikért élsz.
– És az jó? – Nem hangzott annak.
– Legyőzi az ösztönt – magyarázta a nő. – Az ösztön visz minket bele a túlélésért folytatott harcba. A mi túlélésünk a másik kárára. Mind így kapaszkodunk fel. Mondok egy jó példát. A huszonegyedik férjem, Frank. hat hónapig voltunk házasok. Ez alatt kiszeretett belőlem, és én szörnyen boldogtalan lettem. Én még szerettem, vele akartam maradni, csakhogy ez fájt neki. Hát elengedtem. Érted ? Így volt jobb neki, és mert szerettem, csak ez számított. Érted ?

>!
MrClee I

– A munkatábor nem olyan rossz. A kiképzésen megnéztünk egyet. Van zuhanyzó, ágy matraccal, kikapcsolódási lehetőség, például röplabda vagy
művészetek. Meg hobbi, tudja, kézművesség. A családja küldhet csomagot, és havonta egyszer fogadhat látogatót. – Aztán hozzátette: – És szabadon megválaszthatja, milyen templomba jár.
– Az én szabadon választott templomom a szabad világ.

126. oldal (Agave, 2019)

3 hozzászólás
>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Bánatomat nem enyhítheti
Semmi szánalom;
És könny, és jaj és örök sóhajtozás
Ólomlábú napom

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Csordulj könnyem, csak csordulj!
Hadd gyászolok, bús száműzött;
Hol az éj sötét madara dalol,
Magányom már örök.

(első mondat)

>!
Gigger

– A félelemtől vezérelve több rosszat tehet, mint gyűlöletből vagy irigységből. ha fél, nem kötelezi el magát az életnek teljesen. A félelem miatt mindig visszatart valamit.

>!
ciemat P

Szeretsz valakit, aztán az elmegy. Egy nap hazajön, összepakol. Azt mondod: „Mi van?”, ő meg: „Máshol jobbat ajánlanak”, és elmegy, örökre el az életedből, te meg a halálodig cipeled ezt a hatalmas szeretetpúpot, amit nincs kinek odaadni.Ha meg találsz valakit, az egész kezdődik elölről.

100. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Malevil
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Lauren Oliver: Káosz
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Frederik Pohl – C. M. Kornbluth: A Venus-üzlet
Ben H. Winters: Az igazság határán
Ernest Cline: Ready Player One