Az ​utolsó szimulákrum 62 csillagozás

Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

A HATALOM CSAK EGGYEL OSZTHATÓ.

A háború dúlta Földön a sors és a körülmények egy különös csoportot hoznak össze: egy fasisztát, aki államcsínyt tervez, egy zongoristát, aki az elméjével játszik a hangszeren, egy First Ladyt, aki mindent a kezében akar tartani, és az utolsó praktizáló pszichiátert. És miközben a társadalom tetején állók a hatalomért marakodnak, az elnyomott alsó osztály kezd magához térni a kábaságból, egyre többet kérdez, egyre inkább tudatára ébred helyzetének és erejének.
Philip K. Dick ebben a regényben is rá jellemző módon időutazásból, pszichoterápiából, telekinézisből, androidokból és neandervölgyi mutánsokból gyúr egy olyan történetet, amelyben összeesküvés összeesküvést ér, és szokás szerint semmi nem az, aminek látszik.

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
180 oldal · ISBN: 9786155438042 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
208 oldal · ISBN: 9786155272202 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 10


Kedvencelte 4

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
zamil
Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Sokadik Dick, és sokadik egyedi élmény. Nem a legerősebb könyve, de pont azt nyújtja amit az írótól vár az ember. Elborult történet, egy érdekes jövőben, ami akár a közeljövőben el is jöhet (sőt bizonyos részei már a mindennapjaink, csak nem tudjuk).
Nagyon nincs is mit mondanom róla mert a fülszöveg mindent elmond amit tudni kell, ahhoz, hogy nekiálljunk és elolvassuk.
Rajongóknak kötelező, ismerkedőknek, meg próba cseresznye.

16 hozzászólás
>!
lzoltán IP
Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

erősen unalmas mivel párhuzamokat véltem felfedezni a jelenlegi világ alakulása és a regény között

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
208 oldal · ISBN: 9786155272202 · Fordította: Pék Zoltán
6 hozzászólás
>!
Chöpp 
Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Bizony, azt kell hogy mondjam, ezt gyengécskének tartottam Dick zsenialitásához mérten. És hiányoltam a felnőtt csaklik énekét a végéről!

6 hozzászólás
>!
B_Petra
Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Igazi psziho zacc, jó értelemben.
Bár nem a legfejbevágóbb könyve, elgondolkodtató befejezéssel mégis szolgál. Milyen alternativánk marad, visszafejlődés, a neandervölgyi emberek társadalma a jövő, emigrálás a Marsa, elszigetelődés, mű barátok, mű kapcsolatok, akik azt mondják amit hallani akarunk, a jövő a psziké, a felsőbbrendűeké, a társadalom ámitása, kábitása, begyógyszerezése, manipulálása a hatalom más kezében van, még csak a felszint sem karcoljuk, beteg egyének beteg társadalma. Nincs jó választás, nincs is választás. Komor, kilátástalan, de hát ilyen Dick.

>!
marcipáncica P
Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Messze nem ez volt a legjobb regény, amit Dicktől olvastam eddig, bár így sem volt rossz, csak a többi fényében tűnik kicsit gyengébbnek.
A regény tömve van a tudományos-fantasztikum legjobb elemivel, annyi minden jelenik meg benne, hogy felsorolni felesleges is, a technológiai fejlődés és annak társadalmi hatásai újfent kimeríthetetlen talajt szolgátnak Dicknek a bravúrozásra.
Sorjában lépnek be az újabb és újabb szereplők, a könyv nem is kap tradicionális értelemben vett főszereplő(ke)t, a karakterek lazán összefonódó, mégis egymástól jórészt független történeteiből épül fel a regény. Megvan benne minden, amiért szeretem Dick műveit, de hiányzik is azért belőle valami.
A gondom nekem leginkább az volt, hogy talán azért, mert ilyen rövid a könyv, kicsit túlzsúfolt lett – bár azért így is könnyen követhető, és pörgős – , és most a karaktereket sem találtam olyan jól felépítettnek, mint a többi könyvében. Valószínűleg azért, mert ekkora szereplőgárdával dolgozott, most nem jutott akkora tér olyan jól megformálnia a karaktereket, mint amúgy azt tőle megszoktam. Én a rengeteg fantasztikus ötletből is szívesebben olvastam volna kevesebbet, de azokat jobban felhasználva – bár egy-két csak kikacsintás szintjén megjelenő elem nagyon jól illeszkedett így is a történetbe.
Nem ezt a könyvet ajánlanám kezdésnek a szerzőtől, írt azért jobbat is, de szépen illeszkedik az életműbe, és mivel hozza a tőle elvárt sci-fi és disztópia elemeket, megspékelve Dick műfajformáló zsenialitásával, azért egy igen élvezetes olvasmány a végeredmény. Jó, csak nem kiemelkedő.

>!
BlissX I
Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Ha lenne von Lessinger-gépem, előre tudtam volna, hogy imádni fogom és akkor hamarabb el is olvasom. Hamarabb kezdtem volna oltani magam Dick-esszenciával és a ganümédeszi Ampekemnek is azt adnék már rég enni. De most már vége a sivár időszaknak. Anno elkábított ugyan az Ubik, de Az utolsó szimulákrum adott mattot az agyamnak.

Meg is rendeltem A Frolix-8 küldöttét és az Időugrás a Marsont (ma), mert most már Dicket kell olvasnom, többet.

Az érintett könyvre visszaugorva pedig nem is értem, hogy lehetett a történet elején felvonultatott orbitális méretű és tömény agymenésből (a legjobb fajtából természetesen) ilyen letisztult befejezést kihozni végül. Zseniális ez a pali.

>!
mohapapa I
Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Kedvelem PKD-et, mert nagyon egyéni, mert hihetetlen a fantáziája, mert zseniális ötletei vannak.
Nem kedvelem PKD-et, mert rettentő beteg világai vannak, mert olyan, mintha folyamatosan ugyanazt, a pszichozisaiból fakadó könyvet írná, s mert úgy vannak hősei, hogy semelyikkel sem tudok azonosulni.
Vannak kedvenc PKD könyveim, pl. a Figyel az ég a mindenkori személyes Top Kituggyamennyimben biztos benne lenne. Vannak PKD könyvek, amik úgy múltak el belőlem, ahogy elolvastam őket. S vannak PKD-könyvek, amik ilyen-olyan okokból legyőztek.
Ez a PKD-könyv mindenféle szempontból megnyert magának. A szokásos rengeteg szereplős cselekménymozgatás, a szokásos pszik, szimulákromok, a idősíkok szokásos kavargatása, a szokásos személytelenség, a szokásos hideg világ, a szokásos szereplőkivégzések, s mégis ízes az összhatás.

Nem tudom, pontosan mikor írta PKD ezt a könyvét. Valószínűleg nem fedezet fel spanyol viszt vele. De mégis üt. Arról szól, hogy a politika és a média milyen agymosást hajt végre a közemberen. Milyen alaposat, és milyen alattomosat. Arról is szól, hogy vajon a látható személyek mögött vajon kik irányítják a világot, annak eseményeit? (Nem derül ki.) Arról szól, hogy a kisember a legjobb esetben is csak eszköz a nagy célok felé törő küzdelmekben.
S arról, hogy néha a legfelsőbb szálakat a kezükben tartóknak a kezéből is kicsúszhat az irányítás, közbe jöhetnek olyan tényezők, amikre a legszélesebb körültekintéssel sem számíthatott.

De ettől semmi sem válik jobbá. Marad a Marsra emigrálás és a neandervölgyi ősemberek jövetelének az alternatívája. Itt a Földön az emberben már nem lehet bizalom. Mert jobbára már nem Ember, csak érdekhajtotta sodrodó ösztönlény. Még a legokosab is.
De vajon alternatíva-e a Mars, alternatíva-e az emberelőd-utód neandervölgyiek tömege?
Kétséges. Nagyon kétséges.

Nem optimista PKD. Realista. Pechünkre. Mert amit olvasunk, valószínűleg az egész XX–XXI. századra igaz: akarjuk, nem akarjuk, a média és a politika mindenhová beeszi magát, mindehol jelen van, nem tudunk szabadulni tőlük, jobbára, mert fel sem ismerjük az alattommosságukat. Besurrannak, mint a kis élő reklámok ebben a könyvben a kocsi eresztékein, s kedveljük a rendszer fentartóit, szemmel látható irányítóit, miközben okunk aligha van rá. Főleg, mert ők sem azok, akiknek látszanak: csinált teremtmények vagy színészek az ország élén. S hatalom még így is van a kezükben. Ahogy a mögöttük álló gazdaságnak, a tőkének is. S akik még mindig nem a jéghegy maga, csupán a csúcsa.

Szóval, többször olvasható realitás. Hajrá!

>!
ppayter
Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

„Az utolsó szimulákrum szerves része Philip K. Dick életművének, viszont teljesen önálló regény, a szerző más műveinek ismerte nélkül is olvasható. A leginkább a Különvéleményből ismert, jövőlátó prekogok említés szintjén itt is előbukkannak, megjelenik a Ganümédész, a Jupiter legnagyobb holdja (a légkörében talált oxigénnyomok miatt szokás feltételezni, hogy lehet rajta valamiféle élet) és a Mars, mint a földönkívüli élet helyszíne, az androidok (szimulákrumok), a telekinézis és egyéb emberi mutációk, némi időutazás is akad, illetve a disztopikus környezet mellett természetesen Dick történeteinek legfontosabb ismertetőjegye: a valóság és a köré szőtt illúziók kérdése. Máshol az illúziót drogok, telepaták vagy személyes mentális zavar állítja elő, itt az illúzió inkább politikai-társadalmi természetű, a valóságot elválasztó határ pedig nagyon vékony… Bónuszként pedig a szinte már szokásosnak mondható, az ember(i)ség mibenlétét firtató gondolatokat is megkapjuk, egy kicsit más nézőpontból.”


Bővebben (+az első két fejezet): http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/05/philip-k-dick-az-u…

>!
Lunemorte MP
Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Ugorjunk egy valószerűtlen, ámde annál elképzelhetőbb világba! Ahol az emberek betű szerint vannak elrendezve – intelligencia szint szerint. Ahol érdekes bogarak röpdösnek és annál különösebb lények szaladgálnak a világban. Élhetnek még a jövőben Neander-völgyiek? Mekkora lehet a tudása egy skizofrén embernek? Vajon okosabb mindazoknál, akik csupán átlagemberek? Vajon joggal gyűlölik őt a körülötte élők? Vissza ugorhatunk a múltba, hogy megváltoztassuk a történteket és ezáltal a jövőt is? Megmenthetünk életeket ott? Léteznek időgépek? Mit tennél, ha a férjed testvérébe beleszeretnél? Lenne jövőd a boldogságra, hinnél benne vagy eleve elítéltettél? Élhet-e egy ember más testében?
Ha ezekre a kérdésekre is tudni szeretnéd a választ, itt az ideje elolvasnod ezt a könyvet is! ;)

>!
RandomSky
Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Hogy egy könyvről ki mit gondol, az totálisan szubjektív. Milyen korában, milyen passzban olvassa, mi után, mi zajlik vele közben, stb. De Philip K. Dickre ez hatványozottan igaz. És számomra mindig gyanús, ha egy olyan könyve tetszik, amelyik nem tartozik a nagy és fontos művei közé, márpedig azokat már egytől egyig kiadták, már jó ideje a maradékot kapjuk. És a maradékok jó része nem is tetszett. De a legutóbbi bejött, s most ez is.
Egy efféle írónál az is felmerül az emberben, hogy vajon ha most olvasna tőle valamit először, és ha az pont ez az adott könyv lenne, akkor milyennek találná. De úgy érzem, Az utolsó szimulákrum akkor is meggyőzne. Pedig rém idegesítő, hogy még a kb. 80.-90. oldalon is újabb szereplőt hoz be PKD, meg nem is annyira jól felépített és mélyre ható, mint a nagy és fontos regényei. Mégis működik.
A végére olyan, mint valami politikai thriller, csak persze itt máshol vannak a hangsúlyok, meg itt is van durva megborulás, bár pont az a része relatíve gyengébb vagy kevéssé alátámasztott.
Az jutott eszembe, hogy PKD-t olvasni olyan, mintha valami pszichológiai vagy orvostani művet olvasnál: előbb-utóbb találsz valamit, ami mintha neked is lenne, előbb-utóbb nálad is beüt valamelyik pszichózisa… Szóval valójában nem is jó PKD-t olvasni. Viszont PKD-t nem olvasni olyan, mint nem venni tudomást a világban zajló miriádnyi szörnyűségről. Azok akkor is ott vannak, ha nem veszünk róluk tudomást, és akkor is hatnak az életünkre – PKD-nek meg ugyanígy igaza van, valami furcsa formában.
Meglehet, azért írta meg ilyen sokszor, ennyi különféle formában ugyanazt, mert úgy élte meg, hogy hiába üvöltözik: „emberek, k…a nagy gáz van”, senki nem hallja meg… De nem adta fel, utolsó leheletéig csak kiabált, hogy vegyük már észre. Gondolom, már túl késő, már minden lényeges megvalósult abból, amitől ő félt. Hogy az űrlények meg a különféle bolygókra való utazás még nem mindennapos, az mellékes, de jobbára nála is az volt. Aztán ki tudja, lehet, hogy el kell jutni valami mélypontra, hogy onnan újra helyesebb irányba induljunk…
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2013-06-28+…


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

A nők mélyen belül kemények. Rettenetesen kemények.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
>!
Chöpp 

Szerintem van hely a világon mindenféle életnek.

130. oldal

>!
Lunemorte MP

A konyhában szalonnás tojást sütött,és amíg a szalonna pirult,megetette az egyetlen háziállatot,amit az épületben tarthatott, III. Györgyöt,a kis zöld teknőst.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: teknős
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

És az üzletnek mennie kell. Ez a nap jelszava. Ha nem az évszázadé.

42. oldal

>!
Lunemorte MP

Egy régi civilizáció lesz a következő rétegben… a következő rétegben képregények, fogamzásgátlók, üres kólásüvegek lesznek… Képtelen volt elképzelni egy olyan civilizációt, bármilyen létformát, ami ne találta volna fel a kólát.

>!
Lunemorte MP

Hányan tudnak szakítani a valósággal, mint Kongrosian? Hinni valamiben, amiről tudják, hogy illúzió? Hiszen kevesen olyan betegek… ha hatalmon akar maradni, egy mentálisan beteg nemzeten kellene uralkodnia…

>!
[névtelen]

– Nem számít, hogy ki győz. – Chic így látta. A pusztítás, a nagy nemzeti tragédia mindenképp megmarad. Ez a rettenetes a polgárháborúban: akármi a vége, akkor is katasztrófa. Mindenkinek.

204. oldal

Kapcsolódó szócikkek: polgárháború
>!
ppayter

III. György száraz legyeket evett (huszonöt százalék protein, táplálóbb, mint az emberi eledel), hamburgert, hangyatojást, s ettől a reggelitől Vince Strikerock eltöprengett azon az axiómán, hogy de gustibus non est disputandum, az ízlésekről nem lehet vitatkozni, hát főleg reggel nyolckor nem.

28. oldal - 3. fejezet

>!
winrudi

Tudják, mi a politikai hatalom igazi alapja? Nem a fegyverek, nem a katonák, hanem hogy rá tudjunk venni másokat, hogy azt tegyék, amit mi akarunk.

86. oldal (Agave, 2013.)

Kapcsolódó szócikkek: hatalom

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Dean R. Koontz: Égi jel
Stephen King: Végítélet
Orson Scott Card: Múltfigyelők
Szathmári Sándor: Kazohinia
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal
David Mitchell: Felhőatlasz
Szathmári Sándor: Hiába
Suzanne Collins: Futótűz