Az ​ember a Fellegvárban 575 csillagozás

Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Amerika, 1962. A rabszolgatartás újra legális. A néhány túlélő zsidó álnéven bujkál. San Franciscóban a Ji King legalább annyira hétköznapi dolog, mint a telefonkönyv. Mindez azért, mert a szövetséges hatalmak elveszítették a második világháborút, és az Egyesült Államok területén most közösen osztozik a császári Japán és a náci Németország. De azt mondják, létezik egy könyv. Egy betiltott könyv, amely egy másik világról szól. Azt is mondják, hogy abban a másik világban a háborút a szövetségesek nyerték meg. Mindenki a valóságot keresi, de vajon létezik-e valóság egyáltalán?

Philip K. Dick Hugo-díjas regénye mára a science-fiction klasszikusává vált. Egyszerre teremtette meg az alternatív történelmi regények műfaját, és emelte íróját a tudományos fantasztikus irodalom legnagyobb alakjai közé.

Eredeti mű: Philip K. Dick: The Man in the High Castle

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
ISBN: 9786155438813 · Fordította: Gerevich T. András
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522512 · Fordította: Gerevich T. András
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868762 · Fordította: Gerevich T. András

1 további kiadás


Enciklopédia 21


Kedvencelte 40

Most olvassa 48

Várólistára tette 251

Kívánságlistára tette 227

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Sok minden leírtatok erről a történetről, így nem is tudtam nagyon hova tenni eddig magamban, olvassam, ne olvassam, aztán jött a belőle készített filmsorozat, http://www.imdb.com/title/tt1740299/ amit elkezdtünk nézni és egyszerre csak azt éreztem, hogy ezt most el is kell olvasni, amit a sorozat végéig meg is tettem, így most leginkább egymás fényében látom a történetet teljes egésznek, bár ennyire az eredetitől különböző filmadaptációt már rég láttam (pedig biztosan van még :).

Szóval egy kis összehasonlításként: a film hemzseg a könyvben nem is említett szereplőktől (kezdve pl. a film egyik főszerepét játszó John Smith Obergruppenführertől (akit Rufus Sewell formál meg remekül), a történet gerincét alkotó ellenállás résztvevőitől vagy a japán uralkodó elleni merényletről és a japán Kempeitai nácikhoz hasonló leszámolásairól) és fordulatoktól (a Canon City-beli kiruccanás, merényletterv Hitler ellen, a kulcsfontosságú filmek, amit a könyvben a Lassan vonszolja magát a sáska című legendás és a náci területeken betiltott regény képvisel, Frank elleni tortúra, a nővérének és annak gyermekeinek megölése, Juliana kalandjai Joe-val, ami még jelen van valamilyen formában spoiler stb. stb.) ami mind nagyon izgalmas volt, a könyvben nyoma sincs, (ellentétben az itt inkább jelenlévő Ji King-gel) és mégis annyira beszippantott a Dick-féle szöveg, hogy többször is lefelejtettem leszállni az éppen aktuális járműről hazafelé menet és talán kevesebb kalanddal és akcióval, de mindenképp érdekes kérdésekkel operál, főleg a Mr. Tagomi (akit a régi filmek japán általános főgonosza Cary-Hiroyuki Tagawa formál meg a filmben) és a régiségkereskedő Childan gondolataiban, amiken érdemes elmerengeni. spoiler.
A film főcímzenéje az Edelweise is remek hangulatteremtő választás volt. https://www.youtube.com/watch…
Szóval együtt igazi a kettő, olvassátok, nézzétek! :)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868762 · Fordította: Gerevich T. András
3 hozzászólás
>!
Gaura_Ágnes IP
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Különleges regény ez a disztópiák között. Hagyományosan ugyanis a disztópia az egyén és a társadalom összeütközésére fókuszál. Ha felnőtteket célzó disztópiát olvasunk, akkor általában ennek összeütközésnek a tragikuma hangsúlyos, rettentő pesszimista lezárással. Ha YA disztópiát olvasunk, akkor eszünkbe jut, hogy az ifjúság alapvetően meséket szeret olvasni, így teszünk bele románcot, ami elviselhetővé teszi a szörnyűségeket, és a végén megcsillantjuk a napsugarat, a reményt, az újraépítés, újrakezdés, gyógyulás lehetőségét. Felnőtt disztópiákban a hős csak kerestetik, de helyett átlagembert kapunk, ki elbukik. YA disztópiákban megkapjuk a hőst, aki valahogy győzedelmeskedik, és új világrendet hoz.

És van Dick alternatív történelmi disztópiája, ami átlagembereket mutat, de nem a nagy bukást vagy a nagy győzelmet tárja elénk, hanem egész egyszerűen „csak” a világot. Mert itt nem belebukás vagy nem győzedelmeskedés van – hanem belesimulás. Látod, hogy ez nem kóser, de azért azt is látod, hogy ez tulajdonképpen élhető, ha ismered a szabályait. Nem fáj annyira, mintha nekiesnél tényleg hősiesen, vagy belebuknál kevésbé hősiesen. Ha együttműködsz, ha kiszolgálod, egész kibírható tud lenni. Gondolom, ha szavazás lenne, meg is szavaznák ezt a rendszert a benne élők. Jobb a békesség.

Az ember a fellegvárban az ellenállás szimbóluma, és nem véletlen, hogy ennyire kézzel foghatatlan. Épp ezért teljesen rendben van koncepcionálisan, hogy úgy ér véget ez a regény, ahogy, de bevallom, én is azért vontam le félcsillagot, mert úgy éreztem, több lehetett volna abban a fellegvárban, amit megkaptam végül. (De ez a korábbi disztópiákon alapuló elvárásaimnak köszönhető, ezzel tisztában vagyok, ezért tényleg csak egy jelzés értékű félcsillagot kaptam le az ötből.) Ezzel együtt, a regény ereje a világábrázolás, és az átlagkarakterekből is építkező hangulatteremtés. Mert senki ne feledje: a diktatúrákat az átlagemberek teszik lehetővé, és az ő mentalitásukat kell ismerni ahhoz, hogy megértsük a világot, nem pedig a hősökét, akik vagy léteznek, vagy sem.

4 hozzászólás
>!
marschlako P
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Egy biztos, első olvasmányélményem Ph. K. Dicktől – A halál útvesztője – meghatározó élmény volt. Mégsem követték a szerző további könyvei, mivel nálunk akkoriban nem voltak hozzáférhetőek, vagy csak engem kerültek el, aztán meg én kerültem el egy kis ideig a sci-fiket, s miután újra falni kezdtem őket, Dick valahogy nem bukkant elő újra – legalábbis olvasásra, mert a polcomra időnként került egy-egy kötet. Most LIFO rendszerben kezdtem neki az olvasásuknak, így vettem a kezembe az Ember a fellegvárban legfrissebb kiadását, ami meggyőzött róla – bár nem kellett nagyon győzködnie –, hogy lesz még folytatás.
Mert az Ember a fellegvárban egy hatásos könyv. Alternatív jövője – melyben a második világháborút a németek és a japánok nyerték meg spoiler, így az amerikaiak élete elég furcsán alakult. Pl. egy japán (kínai) jóskönyv különösen jelentős szerepet játszik benne, s megjelent egy másik könyv is, ami egy alternatív valóságról mesél, ahol a németek és a japánok elvesztették a háborútspoiler. Összefonódó sorsok, összefonódó kultúrák, összefonódó valóságok tárulnak fel előttünk abban a pillanatképben, melyet Dick e párhuzamos univerzumból elénk tár. Egy olyan világban találjuk magunkat, mely értelemszerűen sokkal nyomasztóbb, sokkal kegyetlenebb, mint a mi világunk, ugyanakkor rengeteg közös vonást mutat fel vele. S számomra ez adta a regény erejét, ahogyan a központi karakterek ebben az általunk ismerttől eltérő világrendben is megpróbálnak emberek maradni, vagy pedig éppen mindent megtesznek ez ellen.

>!
Oriente P
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Könyv a könyvben, pontosabban alternatív történelem az alternatív történelemben. A regényben Németország és Japán nyerte meg a II. világháborút és osztotta fel a világot egymás között, de a Csendes-óceáni Államokban lappangó bestsellerként jár kézről kézre a Nehezen vonszolja magát a sáska című könyv. Ez a könyvecske a világ nagyobb részén tiltólistákra került, mivel egy olyan alternatív valóságot fest le, amelyben a szövetségesek nyertek, vagyis egy az általunk ismert forgatókönyvhöz közelebbi, bár azzal távolról sem azonos világot jelenít meg. A regény szereplőinek életében mégsem a Sáska, hanem egy másik könyv játszik meghatározó szerepet, a híres kínai jóskönyv, a Ji King, amely bizonyos mértékig az alternatív történelmi szálakat is összeköti.

Bár az alapötlet tagadhatatlanul eredeti, a könyv vége meglehetősen misztikusra sikerült, a történet pedig lényegében szétesik a különböző cselekményszálak között. Erősen érződik, hogy a szereplők, akárcsak érintkezéseik, inkább csak ürügyül szolgálnak egy alternatív politikai és gazdaságpolitikai helyzet felvázolásához. Két héttel az olvasás után már a nevekre és a helyszínekre sem igazán emlékszem, csak a felfestett történelmi tablókra, mint egyfajta ismeretterjesztő könyv fejezetcímeire. Azt hiszem, nagy dobás lehetett ez a megjelenésekor, sokakat meg is ihletett, továbbgondolásra ösztönzött, de rajtam csak átfolyt, mint egy furcsa látomás, és nem sarkallt hosszas elmélkedésre.

(Megjegyzem, nem tudom milyen volt a könyv nemzetközi fogadtatása a 60-as években, de német olvasóként azért elég kényelmetlenül érezném magam…)

3 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Mondd hol jártál, amikor felosztották a Földet a győztesek között? Sehol sem láttalak, biztosan bujdostál valamerre…De végre megtaláltalak és megdicsérhetlek téged, amiért velem tartottál ebbe a förtelmes világba. Ne kérdezd meg egyébként, valójában mi is a valóság, mert én sem tudom…Ki tudja? De talán segíthet az utadon néhány betiltott vagy jól elrejtett könyv. Címeket nem mondok, de legfeljebb majd írsz magadnak te egyet, melyet naponta fellapozhatsz és saját magadnak adhatnál akkor mindig tanácsot, milyen jó lenne! Hát nem? De most azt hiszem inkább elrejtőzök egy másik dimenzióba és megpróbálok kiszakadni ebből a folytonosan ismétlődő világmindenségből…

>!
Serno_au_Barca
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

A sorozat hatására kezdetem el olvasni a könyvet. Mindig is érdekelt az alternativ történelem főként ha az a II. világháborúhoz kapcsolódik. Lehetett volna egy kicsivel több politika és kevesebb társadalmi dráma. A vége olyan mintha elvágták volna.

>!
Chöpp P
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Nem ezzel a könyvvel ajánlanám az ismerkedést Philip K.Dick munkásságával ;)

7 hozzászólás
>!
Cipőfűző 
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Ennek a regénynek nagyon jó a váza, egy csavarintás a magja spoiler, zseniális az alap, még téglák is vannak hozzá, de a maltert kispórolták, és hát a végére ez az ingatag építmény, ha nem is dől össze…nem tudjuk mi lesz vele. Maradt elég elvarratlan szál, bár nekem nem volt eget rengető problémám a lezárással. Megmutatott egy alternatív világot, aztán elfogyott az ötlet.
Dick könyvében a II. világháború után egy a valódihoz hasonló bipoláris világ jön létre. Tehát nagyjából ugyanaz a helyzet, ugyebár a győztesek két legerősebbikéből szuperhatalom válik. Nálunk az USA és Szovjetunió, Dicknél pedig van egy valamivel demokratikusabb, de lehetőség szerint a befolyási övezetében mindent irányítása alatt tartó Japán, és egy echte totalitárius Németország és széles holdudvara. Ezt így önmagában kiérezni, innen indulunk.
A történet az (és a könyvben egykor volt) USA-ban játszódik. Ennek megfelelően az író nagyon, azt mondhatnám, hogy erőlködve az olvasó tudtára akarja adni, hogy „Ember, ez az az USA ám, látod!” A gyűlöletkeltő kampányok megvetendő metodikájához nyúlok, és kiragadok egy példát (spoiler): „… Az üvegfalon át láthatta a Golden Gate-híd alatt átúszó hajókat. Ebben a pillanatban épp egy teherhajó kerülte meg Alcatraz szigetét, de ez Mr. Tagomit tökéletesen hidegen hagyta.” (19. oldal) Erről a mondatról virít, hogy csak azért somfordál itt ravaszul, hogy be tudjuk lőni az általunk ismert Amerikát. (Az más kérdés, hogy én soha nem voltam ott, tehát csak gondolatban tudhatom, hogy ez a már annyiszor megénekelt San Francisco)Persze el kell helyezni a sztorit tér és idő kontextusába, de ez ne hagyja hidegen Mr. Tagomit. Egy kicsit úgy érzem, hogy az író a saját dolgát megkönnyítve bot-egyszerű módot választott a felismerés-érzet manifesztációhoz. Az egyik történetszálon egy régiségkereskedő ténykedését figyelhetjük nyomon, aki háború előtti amerikai tárgyakkal foglalkozik. Megint csak: ismerjük fel, hogy hol is vagyunk, Mickey egeres óra, 44-es Colt. Nem olcsó, az erősen degradáló, hanem mondjuk, túl direkt megoldásnak tűnik.
Az író nem mindig tudja, hogy most a narrátort, vagy a szereplőt szólaltassa meg, és ezek gyakran összefolynak, Dick ezzel szekírozott engem. Tehát a szereplő monológja közben olyan mondatok vannak beékelve, amiket mintha nem ő mondana, olykor szedett-vedett hatást kelt. Persze lehet, hogy ebben közrejátszott a fordítás.
Hamar rá lehet jönni, hogy ki hozza el a váratlan fordulatot. Derült égből villámcsapásként érkezik a sztoriba, nem is emlékszem biztosan, hogy került elő. Azt hiszem egy útszéli kantinból. Úgyhogy kilóg a lóláb.
Több perspektívát kapunk, ami nagyon jó. Van itt japán, amerikai, zsidó, német. Enyhén sztereotipizálva, a japánok megfontoltak, pedánsak, a fehér amerikai csapongó, nyers, a német/náci rideg. Ennek ellenére többé-kevésbé azonos hangszínben halljuk őket, kivéve az egyetlen női főszereplőt. A „lázadozó sorbaállást” is észrevehetjük rajtuk, de talán kissé erőtlennek tűnik a diktatúra fojtogató vasmarka.
Egy mozgalmas cselekmény vihetné a hátán a kötetet, ámde sokáig csak meg-megmorran az a motor, úgy a háromnegyedén aztán be is indul.
Azért az alternatív történelemszemlélet (vagyis hát Dick idejében jelenkor volt) miatt érdemes, egyébként meg könnyű volt olvasni, de azt hittem, nagyobbat fog szólni. Van ez a betiltott könyv, amiről mindenki beszél, és ami kínál valami mást, valami jobbat embereinknek (legalábbis az elnyomottaknak), ami központi szerepet tölt be a műben, talán erre kellett volna felfűzni az összes szálat, én erre számítottam. Azt mondhatnám, hogy ez egy érdekes könyv. Lehet bennem van a hiba.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522512 · Fordította: Gerevich T. András
>!
KingucK P
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Még így melegében nem is tudom, hogy mit gondoljak erről a regényről.
Philip K. Dick világai mostanában kezdenek beszippantani. Nagyon szeretem a stílusát és a gondolatmenetét. Néha nem az érzem, hogy sci-fit olvasok, inkább szociológiai vagy filozófiai tanulmányt látok bennük. Ebben a regényben ez sokszorozottan igaz.
Az eleje nagyon tetszett, nagyon lekötött, és ahogy megbarátkoztam a szereplőivel egyre nagyobb lendületet kaptam, ám spoiler befejezése csak mintha el lett volna vágva és várnánk, hogy az író megírja a maradék sztorit (lásd Trónok harca :) )
Egyébként a világ jól felépített. Tetszett, hogy különböző nézőpontokat ismerhettem meg.
Most már nagyon kíváncsi vagyok a sorozatra, amit a könyv alapján készítettek spoiler!
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a dísztopiakat, IIVH-t és nem befejezés kényszeres :)

2 hozzászólás
>!
Bori_L P
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Nem tudom, hogy ez Dick stílusa-e (szégyellem, de nem nagyon olvastam még tőle), de az egészen zseniális volt a könyvben, hogy még a stílusa is japánosra sikeredett. Főleg a vége, a wu fejtegetésével meg a kurtán-furcsán lezárt történetszálakkal, határozottan keleties benyomást keltettek. Még akkor is, ha ez Dick saját stílusához tartozik. Egyébként lehet, hogy untam volna a papírmasé karaktereket, a sok német szót meg a politikai fejtegetéseket és a könyv a könyvben koncepciót, de így inkább kifejezetten érdekesként hatott. Azért azt el kell mondanom, hogy a kedvencem Julia szála volt, még akkor is, ha, nos, nem sikerült nagyon megkedvelnem, de mindenesetre az a történetszál volt a legmozgalmasabb.
Igazából egy feszengető kérdésem maradt csak: spoiler


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Kifejezett terápiás haszna van megismerni azokat, akik félelemben tartanak. És felfedezni, milyenek is valójában. Mert így a félelem elszáll.

99. oldal

>!
Lunemorte MP

– De hát nem feltétlenül jó valami csak azért, mert bestseller.

2 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Olyan, mintha az élet egy jó vicc volna, de senki nem lenne, hogy nevessen rajta.

47. oldal

>!
pwz ISP

– Nők nélkül versenyautókról és lovakról beszélnénk csak, disznó vicceket mesélnénk, és odalenne a civilizáció.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: civilizáció · nők
>!
Lunemorte MP

Bolond korban élünk. Bárhova elmehetünk, ha kedvünk tartja, még más bolygókra is. Csak aztán minek? Hogy egész nap ücsörögjünk, míg ki nem szikkad a remény és az akaraterőnk? Míg nem fásulunk bele végleg az életbe. Közben a többiek meg élik munkás napjaikat, és nem ücsörögnek, nem várnak reménytelenül.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Végítélet
Jack London: Kóbor csillag
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Marissa Meyer: Scarlet
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Nalini Singh: Feloldozás
Alexandra Bracken: Sötét játszmák