Álmodnak-e ​az androidok elektronikus bárányokkal? 706 csillagozás

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

A kultuszregény, ami a nyolcvanas évek egyik legnagyobb kultuszfilmjét, a Szárnyas fejvadászt ("Blade runner") ihlette. A kötethez három vezető irodalomtörténész – Bényei Tamás, H. Nagy Péter és Tillman J.A. – írt kísérő szöveget, amelyek segítségével végre a helyére kerülhet Dick egyik legnagyobb hatású alkotása.

Szárnyas fejvadász címmel is megjelent.

Eredeti mű: Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Eredeti megjelenés éve: 1968

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190356 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
ISBN: 9786155438912 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
218 oldal · ISBN: 9786155438905 · Fordította: Pék Zoltán

2 további kiadás


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Rick Deckard · Bill Barbour · Garland · Harry Bryant · Iran Deckard · Luba Luft · Phil Resch · Wilbur Mercer

Helyszínek népszerűség szerint

Föld


Kedvencelte 115

Most olvassa 42

Várólistára tette 417

Kívánságlistára tette 294

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Így kell posztapokaliptikus disztópiát írni. Gondolkodás nélkül öt csillag. Öt csillag, mert remekül fogalmaz meg örökérvényű morális kérdéseket, mert problémafelvetése hihetetlenül aktuális, hiszen a szuvat szaporodik, egyre szaporodik. Meg persze azért, mert hihetetlenül sokrétű, tele ezer apró utalással, motívummal, melyekkel érdekes eljátszani.
A regény középpontjában a határok, melyek elválasztanak ugyan, de melyeket egyre nehezebb egyértelműen kijelölni. A helyszín a sivár, kopár, hamu és por borította, fénytelen-naptalan Föld, ahonnan szinte mindenki emigrált már, aki meg nem, az biológiailag elfogadhatatlan, veszélyt jelent a faj tiszta örökségére. Furcsa, identitásukban önmaguknak, de az olvasóknak is nehezen meghatározható alakok lebzselnek ezen a vidéken, mint például az életre – egy élő állatra – áhítozó fejvadász, Rick Deckard, a „tyúkeszű”, de eredetileg különös képességekkel rendelkező John Isidore, vagy a Marsról szökött, mintegy szabadságot, „önmegvalósulást” kereső androidok.
Nemcsak kívülről rideg ez a világ, hanem lelkileg is azzá vált – empátiadoboz és hangulatorgona szabályozza és biztosítja az érzéseket, melyek éppúgy eltűnőben vannak, és művi helyettesítére szorulnak, mint a hús-vér állatok.
Dick regénye homályos határvidéken játszódik, ahol nem tudni, hol végződik az ember, és hol kezdődik az android, ahol az egyik már nem az, ami volt, a másik meg még nem az, amivé majd esetleg válni fog (?). A szerző morális-lélektani-filozófiai-metafizikai megközelítésben vizsgálja az emberi lét, az önazonosság és a másság kérdését. Deckard útja, nyomozása nemcsak kifelé történik, hanem befelé is elindul, az önvizsgálat útján. A „ki az android? ki a az ember?”-dilemma egy idő után saját identitására vonatkozó kétellyé alakul, bonyolult belső folyamatokat indít el. Mi teszi az embert emberré? Honnan tudhatom, hogy ember vagyok, és nem egy szériagyártmány (főként ha empátiadobozra van szükségem)? Ha az androidnak lehet álemléke, akkor akár álmodhat is? Esetleg elektronikus bárányokról? És akkor android, vagy már ember? Mi a lét egyáltalán? Gondolkodom, tehát vagyok? Úgy tűnik, hogy már korántsem annyira biztos ez, sőt…
Állat vagy másállat? – ez itt a kérdés… Képes vagy-e életben tartani egy másik élőlényt? Képes vagy-e törődni a másikkal? Dick regényében eljutunk addig a szituációig, hogy az android vagy ember dilemma eldöntésében a fenti kérdésre adott válasz akár döntő is lehetne, persze nem lesz az. Ahogy annyi minden más sem egyértelmű a regényben Rick identitásától Mercer festett égboltjáig. Sötét van, homály fedi a napot, csak itt-ott pislákol már az élet, néma sikolyba fojtva rémületét. Közben meg fel-felcsendül a Varázsfuvola, a lelkeket bűvölő, embereket egymáshoz vezető – egy android szólaltatja meg. Hagytuk magunkat becsapni? Vagy…
Fene tudja. Egy biztos, Dick remek regényt hozott össze.

>!
Riszperidon P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Micsoda zseni, és micsoda nyomasztó világ! Az elején beszippantott, olyannyira, hogy szinte sikerült egy szuszra elolvasnom!
Na de a könyv értékelését kezdjük a filmmel. Jó, mi: :D Amikor a filmet először láttam, még nem tudtam, hogy könyvből készült, de mindegy is, azt kell mondjam, szörnyű élmény volt. Az arcomat le tudtam volna tépni, nagyon kínlódtam, hogy végig bírjam nézni. Majd, rá jó pár évre, úgy gondoltam, megérdemel még egy esélyt, lessünk rá még egyszer. Második nekifutásra csak lekaparni akartam az arcom, nem letépni, de finoman szólva sem lettünk haverok, így érthető okokból tartottam kicsit a könyvtől.
De hogy miért? Zseniális az egész. Ilyen egy disztópia kérem szépen, lehúz a mélybe, érzed a kilátástalanságot, és azt, hogy nagyon nem szeretnél egy ilyen világ felé haladni. Mesterséges érzelmek, ritkaságszámba menő, vagyonokat érő élő állatok, ahol örülsz annak, ha véletlen van szomszédod, és nem valamelyik felmenőjét szidod, néha csak a puszta létezése miatt. Mély értelmű, nagyon elgondolkozós könyv. Mint, a végén lévő tanulmányokból is kiderül, sok helyütt komoly filozófiai témákat feszeget. Csak azért a fél csillag levonás, mert némely dolog olyan kurtán, hirtelen lett lezárva, de kétségen felül áll, hogy Philip K. Dick nagyon összetett zseni tud lenni. Ha ez általánosságban jellemző rá, akkor nem akarok leállni ennél az egy könyvénél. Ja, és a filmnek is lehet adok még egy esélyt!

21 hozzászólás
>!
Gaura_Ágnes IP
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Van, aki azt mondja, ez a regény anno ütős lehetett, de mára már eljárt felette az idő – én viszont pont azért szerettem annyira, mert sci-fiben iszonyú nehéz olyat írni, ami fél évszázad múlva is érvényes és megérint, márpedig Dicknek sikerül ezzel a regényével teljesíteni ezt a majdnem lehetetlen küldetést. Ebben persze nagy szerepe van annak, hogy nem hard SF, hanem filozofikus SF regényről beszélünk, ami könnyebben kiállja talán az idő próbáját – de persze csak akkor, ha kiválóan van megírva. Hogy mennyire a helyén van épp ötven évvel később is ez a regény, jól mutatja a Westworld filmsorozat (HBO) sikere, ami direkt inspirációként nyilván Michael Crichton azonos című regényét hivatkozza le, de szimbólumrendszere egyértelműen Dick felé mutat. Az álom sokrétegű jelentése a regényben mind-mind arra irányul, hogy megértsük, mitől ember az ember, de mindezt felforgatja azzal, hogy végig bizonytalanságban tartja főszereplőjét, azt sugallva, hogy tulajdonképpen lehetetlen a definíció, az elkülönítés – olyannyira, hogy az ember önmaga jelentését és létezési módját is megkérdőjelezi. Az alapgondolat valóban nem feltétlenül üt akkorát már a Total Recall (Az emlékmás) vagy a Mátrix filmek után, a kifejtés, a megvalósítás viszont annyira átgondolt és hatásos, hogy ennyi év után sem veszített az erejéből. Ami nekem nagyon bejött, az Dick világépítési stratégiája: minimális (mintegy bizonyos szemszögből nézve minimalista) világleírásokat kapunk, vagyis inkább a párbeszédekből és belső monológokból olvashatók ki disztópikus világ jellegzetességei, nincsenek benne fölösleges körök, viszont a módszer ráveszi az olvasót az apró részletek értékelésére. Ez a világ ráadásul egyszerre mutatja az emberiséget kolonizáló fajként, illetve a kolonizáció célpontjaként, és ez innentől kezdve behozza még az Amerikai Álom széthullásának témáját is. Dicséretes a kiadói döntés, hogy a rövid regény mellé tanulmányokat is csatol (különösen, mivel az első ezek közül Bényei Tamásé, aki megbízhatóan magas színvonalon ír most is).

>!
sophie P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

    Nagyon fifikás történet ez. Én azok közé tartozom, akiket az a nyitott gondolat bolygatott fel, de nagyon, hogy akkor most Rick Deckard mihez/kihez képest micsoda/kicsoda. Úgy látom a kötet végén igen komoly emberek ugrottak neki a kérdésnek, és találtak vezérfonalat bőven. Én is elindultam némelyiken, volt hogy mandínerből, de szerintem jobban járok, ha megeszem szépen a krumplilevest.
    Az ilyen hozzáállásom közvetlen következménye, hogy leginkább riadtan figyeltem, hol is tartunk éppen, merre megy a világ. Ridley Scott adott még vagy 15 évet, de a filmbéli Baty (Batty) így is éppen ma 2 éves. https://moly.hu/karcok/642414 Egyébként is totálisan megrémít az összes mesterséges intelligencia-híradás. Nem olyan régen volt friss hír, hogy megvan a sokkal tutibb (és olcsóbb) „állatmás” kutya, hogy a kisemberszerűségekről már ne is beszéljünk.
    Szóval nem kellett volna ezt a könyvet a kezembe adni (elég lett volna a film is): te jó ég, most mi lesz?!:)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2005
218 oldal · ISBN: 9637118217 · Fordította: Pék Zoltán
2 hozzászólás
>!
Serno_au_Barca
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Közeleg a nagysikerű Blade Runner folytatása és ennek apropójából kézbe vettem Philip K. Dick klasszikus cyberpunk regényét.

Eddig csak a Harrison Ford főszereplésével elkészült Ridley Scott filmhez volt szerencsém, ami büszkén tekinthető a filmtörténelem egyik legtöbbet emlegetett klasszikusa. Ez igaz erről a könyvről is. Az egyetlen problémám vele vagyis inkább magammal, hogy 2017-ben sok régi klasszikushoz hasonlóan már nem nyújt kiemelkedő élményt. Ha jellemezni akarnám akkor egy könnyed koktél sci-fiként jellemezném amiben vannak nyomasztó részek. A könyv végére beillesztett recenziók és irodalmi magyarázatok természetesen felfedi az iró valódi céljait a könyvvel kapcsolatban. Csak ez nekem valahogy olvasásközben nem jött át.

Kiváncsi volnék olvasás közben volt-e olyan közületek aki el tudott vonatkoztatni Harrison Fordtól és Rutger Hauertől? Ilyen prekoncepciókkal nem sok maradt a fantáziámnak a szereplőkkel kapcsolatban.

Ami ráadásul nálam visszatérő probléma Dick könyveknél az, hogy a vége nincs kidolgozva. Úgy éreztem mintha egyszer csak elvágták volna.

2 hozzászólás
>!
n
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Tetszett. Ennyi is elég lenne (nekem) ahhoz, hogy ezt a könyvet ne egy könnyen felejtsem el. Nem fogom elfelejteni és amennyire távol állt tőlem ez a műfaj, most annál közelebb engedtem. Hallgattam a jószóra (ajánlóra) jól tettem. Már a címe is jó (az ilyenekre felszoktam figyelni) és most már azt is tudom, hogy Dick könyveit már a borítóról meg fogom ismerni. Na, de nézzük mi van belül. Egy történet, amit 68’-ban írtak és én, most 2012-ben már meg sem lepődők a leírtakon. Ez nem biztos, hogy jó hír. Nem biztos, hogy jó, ha az elembertelenedésről kell olvasnom. A lélek nélküli, imitált emberekről és állatokról. Arról, hogy a másság, már valami olyasmit jelent, ami nem emberi. Itt már komoly filozófiai és morális kérdéseket vet fel az identitás és az önazonosság témája. Az én és az öntudat , a szintetikus személyek és a (talán) hús vér ember , az embermivolt örök kérdésének keskeny határán való elmélkedésére késztet ez a könyv. Micsoda az ember? Ki vagyok én? Hol vagy Ádám? Öntudatra ébredés reggel , hangulatorgonával és empátiadobozzal. Érzelemhiány és programozott érzelmek. Van-e igazán különbség az ember és az android között? Talán az élet hossza, a lejárati idő? Sokkal több nem. Dick nagyon profi módon ír mind az emberekről, mind az androidokról. Van, hogy azt hiszed, androiddal van dolgod, aztán kiderül, hogy ember. Vagy akár fordítva. Döbbenetes, hogy alig van különbség. Maguk a szereplők is kétségek közt élnek. Ha viszont az én önazonosságom a másik ember elismerésén múlik, de a másikról soha nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy valóban „olyan, mint én”, akkor az androidokhoz való viszony asszimetriája a minden interszubjektív viszonyban ott rejtőző bizonytalanság kiteljesedése, és a másik elpusztítása – szétszerelése- az egyetlen valóban biztos módja annak, hogy eldöntsem, persze túl későn: a másik valóban olyan-e, mint én. Szóval, vagy a szétszedem és megnézem a kábeleket (közben azon gondolkodom, hogy bennem mi lehet) vagy tesztelem és meglátom az eredeti és a másolat közti különbséget. Itt már nem a szem a lélek tükre. Már a lélek vagy akár a lelkiismeret, amitől ember (lehet) az ember, már szóba sem jön.(?) A másolatok kezdenek túl valóságosak lenni. De mi tarthat meg akkor az emberségemben? A mercerizmus, mint egyetemes vallás megoldást kínál-e a lélek ismeretére? És minek, ha már mindenki más lesz? Rajtam kívül mindenki más robot? Készült a könyvből film, hangoskönyv, színdarab,képregény és díjat is kapott. Minden adva van ahhoz, hogy aki Dick jövőképére kíváncsi, az ha akarja se tudja elkerülni a találkozást. Ne akarjátok! A könyv végi esszé egyik címe: A jövő mint sci-fi passió. Ez nekem is az eszembe jutott. Passió-játék. A vége miatt nekem mindenképpen az.
Lefekszel?Beállítsam az orgonát 670-re?
Az melyik?
Megérdemelt békesség.

2 hozzászólás
>!
Lynn
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Nagyon sok mindenki nagyon sok mindent leírt erről a műről az elmúlt 50 évben, és azt gondolom, ennek megvan az oka. Gyorsan olvasható könyv, de teli van mondanivalóval és nagyon elgondolkodtató. Bennem rengeteg kérdést felvetett, ezek közül e legfontosabb talán az, hogy hol, az ember és android között a választóvonal? Hiszem az előbbinek vannak érzései, mégis empátiadobozzal él és simán beprogramozza magát kénye-kedve szerint depresszióra, pihentető alvásra, feltétlen hitre, engedelmességre vagy esetleg épp passzív ellenállásra; ezzel szemben az android nem érez empátiát – kivéve ha mégis. spoiler
Mentsen meg a sors az olyan világtól, ahol programozom magam és/vagy emberszabású robotok rohangálnak körülöttem. És minél emberibb, annál rémisztőbb…

Annyira komor a környezet, hogy hasonlóan éreztem magam, Mint a Malevil olvasása közben: azonnal friss levegőre, tavaszra, csicsergő madarakra és egy nagy bundás kutyára van szükségem. Vagy legalábbis valami klasszikus zenére.
Mentsen meg a sors az olyan világtól, ahol felcsillan az ember szeme (már ha nem Gerald Durrellnek hívják az illetőt), ha meglát egy varangyos békát/pókot és azonnal begyűjti, mert mekkora kuriózum.

Amúgy honnan tudom, hogy ember vagyok? Honnan tudom, azt, hogy aki nem vizsgálta meg magát akár egyik, akár másik szerkezettel a könyvben, az nem android? Lehet, hogy egyszercsak arra ébredek, hogy szembesülök a valósággal, mint Arnold Schwarzenegger ebben a filmben (https://port.hu/adatlap/film/tv/a-hatodik-napon-the-6th…).

2 hozzászólás
>!
csillagka P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Erről a könyvről mindig párocskám sóvárgó szemei fognak először eszembe jutni. Drágám reggel megkérdezte:
– Akkor most mit fogsz olvasni?
– Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (enyhe csodálkozás, de semmi komoly, megszokta a lelkem, hogy nálam van amikor elgurul a gyógyszer, egy lökött cím bármit takarhat)
-Hmm! ez meg mire kell? (ismer is :) )
-1001-es Kihívásra, de belőle készült a Szárnyas fejvadász (szemek csillognak)
– Na ezt én is akarom, olyan jó volt az a film, este meg is nézem.
Szégyen gyalázat, de többször próbálkozásra is kifogott rajtam mármint a film, Philip K. Dickhez se volt még eddig szerencsém, pedig látatlanban (olvasatlanban) nagyon is nekem való írónak tűnt. A könyv pont hozta az a varázst amire vártam (ma azért remélem már kialszom magam, most se fogok éjfél előtt ágyba kerülni)
Az androidok nem lopták be magukat a szívembe, sőt kimondottan irtóztam a lélektelen világuktól spoiler messze voltak Daniel értelmi színvonalától. A földet ilyen történetekben, mindig kicsit megsajnálom, ilyen könyvek hatására kezdek el szemetet válogatni, vagy virágot ültetni. Egyébként Mercer hívő lettem (egyik legigazabb vallási rendszer amiről életemben olvastam) hát nem az lenne a legfontosabb hogy egymással összekapcsolva, minden élőt, fűt, fát bokrot és mozgó élőlény védve tegyünk valamit, hogy ne kerüljünk egy olyan világba amit most Dick elénk vetített.
Érdekes, elgondolkoztató, bevezető poszt-apokaliptikus regény. (azért keményebb világok is születtek már a történelemben)

>!
sztinus
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Zseniális. Sokkal-sokkal jobb, mint ez. Valószínűleg ez az a könyv, amit bármennyiszer olvashatnék, nem unnám meg. A kötet szebb és érdekesebb kivitelezésű, a két bárányt imádom, a betűtípus is szebb, emiatt lehet, hogy a fordítási különbségek is ide billentik a mérleget.
Ide is leírom, hogy az eddigi legnagyszerűbb sci-fi, amit találtam. Micsoda menő már a cyberpunk kifejezés is;)

12 hozzászólás
>!
KingucK P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Kellemesen csalódtam ebben a regényben.
Hallottak alapján a Szárnyas fejvadász című filmre nem tudtam rávenni magam, hogy megnézzem, ezért természetesen az alapjául szolgáló könyvet sem olvastam eddig. Viszont az előző Dick olvasatom meggyőzött, hogy tud valamit ez az ember és mikor láttam, hogy ezt a könyvet mennyien olvasták már, megtértem. :) Ezek után a film és az új változat is jöhet.
A történet nagyon érdekes, tönkretett és nem túl barátságos Földünkön játszódik, ahonnan mindenki elvágyik valamelyik új gyarmatra. Aki tehette el is vándorolt, a házak lepusztultak és csaknem üresek. Csupán a megszökött androidok (akiket nehéz megkülönböztetni az emberektől) keresnek itt menedéket. Főhősünk ezeket a szökevényeket kell levadássza.
Nagyon érdekes témákat boncolgat:
Mennyire élőlények az androidok? A kipusztulóban lévő állatok birtoklása. Új vallások kialakulása. Új mutáns képességek elnyomása és büntetése, amivel egyébként akár javíthatnának is a helyzetükön.
Szóval mindenki olvassa el, aki eddig nem tette :)


Népszerű idézetek

>!
Algernon +SP

Bárhová mész, mindenhol rosszat kell majd csinálnod. Ez az élet alapvető feltétele: erőszakot tenni a személyiségeden. Előbb-utóbb minden teremtmény erre a sorsra jut. Ez a végső árnyék, a teremtés kudarca. Ez az átok, ami rajtunk ül, ami táplál minden életet. Mindenhol a világegyetemben.

134. oldal

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Az én szememben maga inkább kecskés ember.
– Mik a kecske előnyei?
– Határozott előnye, hogy be lehet tanítani, hogy rúgja seggbe azt, aki el akarja lopni.

145. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kecske
>!
MisssBee

Nem tárcsázok egy számot, ami arra ösztönzi az agyamat, hogy akarjak tárcsázni! Ha nem akarok tárcsázni, akkor ezt aztán főleg nem akarom tárcsázni, mert akkor akarnék tárcsázni, és most a tárcsázás iránti vágynál idegenebb érzést el sem tudok képzelni.

13. oldal

>!
legrin SP

– A fenébe ezzel a retiküllel – zihált. – Sosem találom benne, amit keresek.

169. oldal (Agave, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: nők
>!
Lunemorte MP

Ha egy élőlény örömöt érez, az összes többi életébe is jut belőle. Viszont ha valaki szenved, akkor azt a többiek sem tudják kirekeszteni. A hordaállat, mint amilyen az ember, ezáltal magasabb túlélési arányt ér el; egy bagoly vagy kobra viszont belepusztul.

36. oldal

>!
psn

– Hozott magával párat ezekből az irományokból? – Isidore hirtelen nagy kedvet érzett hozzá, hogy átböngésszen egy ilyen történetet.
– Nem. Itt nincs értéke az ilyesminek. A Földön nem lett divat az olvasás.

>!
Lunemorte MP

Hát a való életben nincsen varázscsengettyű, amitől az ellenség csak úgy eltűnik. Nagy kár. És Mozart nem sokkal a Varázsfuvola megírása után, a harmincas éveiben meghalt. Májbetegségben. És jeltelen tömegsírba temették.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Varázsfuvola · Wolfgang Amadeus Mozart

Hasonló könyvek címkék alapján

Marissa Meyer: Scarlet
Daniel H. Wilson: Robokalipszis
Robert N. Charrette: Keresd a magad igazát
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Alexandra Bracken: Sötét játszmák
Ilsa J. Bick: Hamvak
Gene Wolfe: Az Autarkha fellegvára
Nalini Singh: Feloldozás
Amy Kathleen Ryan: Láng
Beth Revis: Across the Universe – Túl a végtelenen