Álmodnak-e ​az androidok elektronikus bárányokkal? 618 csillagozás

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

A kultuszregény, ami a nyolcvanas évek egyik legnagyobb kultuszfilmjét, a Szárnyas fejvadászt ("Blade runner") ihlette. A kötethez három vezető irodalomtörténész – Bényei Tamás, H. Nagy Péter és Tillman J.A. – írt kísérő szöveget, amelyek segítségével végre a helyére kerülhet Dick egyik legnagyobb hatású alkotása.

Szárnyas fejvadász címmel is megjelent.

Eredeti mű: Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?

Eredeti megjelenés éve: 1968

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190356 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
ISBN: 9786155438912 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
218 oldal · ISBN: 9786155438905 · Fordította: Pék Zoltán

2 további kiadás


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Rick Deckard · Bill Barbour · Garland · Iran Deckard · Luba Luft · Phil Resch · Wilbur Mercer

Helyszínek népszerűség szerint

Föld


Kedvencelte 99

Most olvassa 37

Várólistára tette 354

Kívánságlistára tette 251

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Így kell posztapokaliptikus disztópiát írni. Gondolkodás nélkül öt csillag. Öt csillag, mert remekül fogalmaz meg örökérvényű morális kérdéseket, mert problémafelvetése hihetetlenül aktuális, hiszen a szuvat szaporodik, egyre szaporodik. Meg persze azért, mert hihetetlenül sokrétű, tele ezer apró utalással, motívummal, melyekkel érdekes eljátszani.
A regény középpontjában a határok, melyek elválasztanak ugyan, de melyeket egyre nehezebb egyértelműen kijelölni. A helyszín a sivár, kopár, hamu és por borította, fénytelen-naptalan Föld, ahonnan szinte mindenki emigrált már, aki meg nem, az biológiailag elfogadhatatlan, veszélyt jelent a faj tiszta örökségére. Furcsa, identitásukban önmaguknak, de az olvasóknak is nehezen meghatározható alakok lebzselnek ezen a vidéken, mint például az életre – egy élő állatra – áhítozó fejvadász, Rick Deckard, a „tyúkeszű”, de eredetileg különös képességekkel rendelkező John Isidore, vagy a Marsról szökött, mintegy szabadságot, „önmegvalósulást” kereső androidok.
Nemcsak kívülről rideg ez a világ, hanem lelkileg is azzá vált – empátiadoboz és hangulatorgona szabályozza és biztosítja az érzéseket, melyek éppúgy eltűnőben vannak, és művi helyettesítére szorulnak, mint a hús-vér állatok.
Dick regénye homályos határvidéken játszódik, ahol nem tudni, hol végződik az ember, és hol kezdődik az android, ahol az egyik már nem az, ami volt, a másik meg még nem az, amivé majd esetleg válni fog (?). A szerző morális-lélektani-filozófiai-metafizikai megközelítésben vizsgálja az emberi lét, az önazonosság és a másság kérdését. Deckard útja, nyomozása nemcsak kifelé történik, hanem befelé is elindul, az önvizsgálat útján. A „ki az android? ki a az ember?”-dilemma egy idő után saját identitására vonatkozó kétellyé alakul, bonyolult belső folyamatokat indít el. Mi teszi az embert emberré? Honnan tudhatom, hogy ember vagyok, és nem egy szériagyártmány (főként ha empátiadobozra van szükségem)? Ha az androidnak lehet álemléke, akkor akár álmodhat is? Esetleg elektronikus bárányokról? És akkor android, vagy már ember? Mi a lét egyáltalán? Gondolkodom, tehát vagyok? Úgy tűnik, hogy már korántsem annyira biztos ez, sőt…
Állat vagy másállat? – ez itt a kérdés… Képes vagy-e életben tartani egy másik élőlényt? Képes vagy-e törődni a másikkal? Dick regényében eljutunk addig a szituációig, hogy az android vagy ember dilemma eldöntésében a fenti kérdésre adott válasz akár döntő is lehetne, persze nem lesz az. Ahogy annyi minden más sem egyértelmű a regényben Rick identitásától Mercer festett égboltjáig. Sötét van, homály fedi a napot, csak itt-ott pislákol már az élet, néma sikolyba fojtva rémületét. Közben meg fel-felcsendül a Varázsfuvola, a lelkeket bűvölő, embereket egymáshoz vezető – egy android szólaltatja meg. Hagytuk magunkat becsapni? Vagy…
Fene tudja. Egy biztos, Dick remek regényt hozott össze.

>!
Serno_au_Barca
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Közeleg a nagysikerű Blade Runner folytatása és ennek apropójából kézbe vettem Philip K. Dick klasszikus cyberpunk regényét.

Eddig csak a Harrison Ford főszereplésével elkészült Ridley Scott filmhez volt szerencsém, ami büszkén tekinthető a filmtörténelem egyik legtöbbet emlegetett klasszikusa. Ez igaz erről a könyvről is. Az egyetlen problémám vele vagyis inkább magammal, hogy 2017-ben sok régi klasszikushoz hasonlóan már nem nyújt kiemelkedő élményt. Ha jellemezni akarnám akkor egy könnyed koktél sci-fiként jellemezném amiben vannak nyomasztó részek. A könyv végére beillesztett recenziók és irodalmi magyarázatok természetesen felfedi az iró valódi céljait a könyvvel kapcsolatban. Csak ez nekem valahogy olvasásközben nem jött át.

Kiváncsi volnék olvasás közben volt-e olyan közületek aki el tudott vonatkoztatni Harrison Fordtól és Rutger Hauertől? Ilyen prekoncepciókkal nem sok maradt a fantáziámnak a szereplőkkel kapcsolatban.

Ami ráadásul nálam visszatérő probléma Dick könyveknél az, hogy a vége nincs kidolgozva. Úgy éreztem mintha egyszer csak elvágták volna.

2 hozzászólás
>!
csillagka P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Erről a könyvről mindig párocskám sóvárgó szemei fognak először eszembe jutni. Drágám reggel megkérdezte:
– Akkor most mit fogsz olvasni?
– Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (enyhe csodálkozás, de semmi komoly, megszokta a lelkem, hogy nálam van amikor elgurul a gyógyszer, egy lökött cím bármit takarhat)
-Hmm! ez meg mire kell? (ismer is :) )
-1001-es Kihívásra, de belőle készült a Szárnyas fejvadász (szemek csillognak)
– Na ezt én is akarom, olyan jó volt az a film, este meg is nézem.
Szégyen gyalázat, de többször próbálkozásra is kifogott rajtam mármint a film, Philip K. Dickhez se volt még eddig szerencsém, pedig látatlanban (olvasatlanban) nagyon is nekem való írónak tűnt. A könyv pont hozta az a varázst amire vártam (ma azért remélem már kialszom magam, most se fogok éjfél előtt ágyba kerülni)
Az androidok nem lopták be magukat a szívembe, sőt kimondottan irtóztam a lélektelen világuktól spoiler messze voltak Daniel értelmi színvonalától. A földet ilyen történetekben, mindig kicsit megsajnálom, ilyen könyvek hatására kezdek el szemetet válogatni, vagy virágot ültetni. Egyébként Mercer hívő lettem (egyik legigazabb vallási rendszer amiről életemben olvastam) hát nem az lenne a legfontosabb hogy egymással összekapcsolva, minden élőt, fűt, fát bokrot és mozgó élőlény védve tegyünk valamit, hogy ne kerüljünk egy olyan világba amit most Dick elénk vetített.
Érdekes, elgondolkoztató, bevezető poszt-apokaliptikus regény. (azért keményebb világok is születtek már a történelemben)

>!
n P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Tetszett. Ennyi is elég lenne (nekem) ahhoz, hogy ezt a könyvet ne egy könnyen felejtsem el. Nem fogom elfelejteni és amennyire távol állt tőlem ez a műfaj, most annál közelebb engedtem. Hallgattam a jószóra (ajánlóra) jól tettem. Már a címe is jó (az ilyenekre felszoktam figyelni) és most már azt is tudom, hogy Dick könyveit már a borítóról meg fogom ismerni. Na, de nézzük mi van belül. Egy történet, amit 68’-ban írtak és én, most 2012-ben már meg sem lepődők a leírtakon. Ez nem biztos, hogy jó hír. Nem biztos, hogy jó, ha az elembertelenedésről kell olvasnom. A lélek nélküli, imitált emberekről és állatokról. Arról, hogy a másság, már valami olyasmit jelent, ami nem emberi. Itt már komoly filozófiai és morális kérdéseket vet fel az identitás és az önazonosság témája. Az én és az öntudat , a szintetikus személyek és a (talán) hús vér ember , az embermivolt örök kérdésének keskeny határán való elmélkedésére késztet ez a könyv. Micsoda az ember? Ki vagyok én? Hol vagy Ádám? Öntudatra ébredés reggel , hangulatorgonával és empátiadobozzal. Érzelemhiány és programozott érzelmek. Van-e igazán különbség az ember és az android között? Talán az élet hossza, a lejárati idő? Sokkal több nem. Dick nagyon profi módon ír mind az emberekről, mind az androidokról. Van, hogy azt hiszed, androiddal van dolgod, aztán kiderül, hogy ember. Vagy akár fordítva. Döbbenetes, hogy alig van különbség. Maguk a szereplők is kétségek közt élnek. Ha viszont az én önazonosságom a másik ember elismerésén múlik, de a másikról soha nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy valóban „olyan, mint én”, akkor az androidokhoz való viszony asszimetriája a minden interszubjektív viszonyban ott rejtőző bizonytalanság kiteljesedése, és a másik elpusztítása – szétszerelése- az egyetlen valóban biztos módja annak, hogy eldöntsem, persze túl későn: a másik valóban olyan-e, mint én. Szóval, vagy a szétszedem és megnézem a kábeleket (közben azon gondolkodom, hogy bennem mi lehet) vagy tesztelem és meglátom az eredeti és a másolat közti különbséget. Itt már nem a szem a lélek tükre. Már a lélek vagy akár a lelkiismeret, amitől ember (lehet) az ember, már szóba sem jön.(?) A másolatok kezdenek túl valóságosak lenni. De mi tarthat meg akkor az emberségemben? A mercerizmus, mint egyetemes vallás megoldást kínál-e a lélek ismeretére? És minek, ha már mindenki más lesz? Rajtam kívül mindenki más robot? Készült a könyvből film, hangoskönyv, színdarab,képregény és díjat is kapott. Minden adva van ahhoz, hogy aki Dick jövőképére kíváncsi, az ha akarja se tudja elkerülni a találkozást. Ne akarjátok! A könyv végi esszé egyik címe: A jövő mint sci-fi passió. Ez nekem is az eszembe jutott. Passió-játék. A vége miatt nekem mindenképpen az.
Lefekszel?Beállítsam az orgonát 670-re?
Az melyik?
Megérdemelt békesség.

2 hozzászólás
>!
sztinus
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Zseniális. Sokkal-sokkal jobb, mint ez. Valószínűleg ez az a könyv, amit bármennyiszer olvashatnék, nem unnám meg. A kötet szebb és érdekesebb kivitelezésű, a két bárányt imádom, a betűtípus is szebb, emiatt lehet, hogy a fordítási különbségek is ide billentik a mérleget.
Ide is leírom, hogy az eddigi legnagyszerűbb sci-fi, amit találtam. Micsoda menő már a cyberpunk kifejezés is;)

12 hozzászólás
>!
KingucK P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Kellemesen csalódtam ebben a regényben.
Hallottak alapján a Szárnyas fejvadász című filmre nem tudtam rávenni magam, hogy megnézzem, ezért természetesen az alapjául szolgáló könyvet sem olvastam eddig. Viszont az előző Dick olvasatom meggyőzött, hogy tud valamit ez az ember és mikor láttam, hogy ezt a könyvet mennyien olvasták már, megtértem. :) Ezek után a film és az új változat is jöhet.
A történet nagyon érdekes, tönkretett és nem túl barátságos Földünkön játszódik, ahonnan mindenki elvágyik valamelyik új gyarmatra. Aki tehette el is vándorolt, a házak lepusztultak és csaknem üresek. Csupán a megszökött androidok (akiket nehéz megkülönböztetni az emberektől) keresnek itt menedéket. Főhősünk ezeket a szökevényeket kell levadássza.
Nagyon érdekes témákat boncolgat:
Mennyire élőlények az androidok? A kipusztulóban lévő állatok birtoklása. Új vallások kialakulása. Új mutáns képességek elnyomása és büntetése, amivel egyébként akár javíthatnának is a helyzetükön.
Szóval mindenki olvassa el, aki eddig nem tette :)

>!
lilla_csanyi
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Én most komolyan visszanyertem az emberiségbe vetett hitemet.
Megannyi érthetetlenül túlértékelt, értéktelen könyv mellett az utóbbi időben rábukkantam egy kategóriára, ami nagyon is reményt keltő. A bazi nagy aranyrög a megannyi trutymó alján…
Jó tudni, hogy egy olyan regény, mint ez, vagy mint a nem olyan rég általam olvasott Marsbéli krónikák kultusz regények lehetnek, és emberek milliói rajongva imádják. Ez azt feltételezi, hogy igenis van igény arra, hogy egy történet elgondolkodtasson, magával rántson egy magasztosabb, filozofikus eszmefuttatásokkal átszőtt világba. És azt is, hogy sokan vannak, akik a szürke hétköznapokból nem az agyunk totális lenullázásába menekülnek pihenésképpen, hanem egy intenzív agytornát igénylő, gondolat „taposóaknákkal” teleszórt hadszíntérre, ahol sosem tudhatja az olvasó, mire „lép rá” a következő fejezetben…
Köszönöm nektek, Philip K. Dick és Ray Bradbury, hogy megalkottátok a remekműveiteket. És köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, és elgondolkodott rajta, akár csak egy percig is.

>!
Kata_ P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Kapásból bekerült a kedvenceim közé. Valóban alapmű.
A filmről hallott negatív kritikák miatt sokáig nem volt rajta a várólistámon. Ezek után lehet a filmet is meg kéne nézni?
Nagyon érdekes kérdéseket boncolgat a könyv androidok mennyire élnek, mennyire fontos a létezésük? Mennyire fontos a hit kérdése?

4 hozzászólás
>!
kvzs P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Az egyik legjobban befogadható PKD könyv, amit eddig olvastam, ami viszont nem jelenti azt, hogy könnyedebb a többinél. A Dick-re jellemző elborult, agyament ötletek mellett ugyanis a nagy kérdések is ott vannak benne. És ezekre a kérdésekre nem olyan egyszerű válaszolni. Mi az ember? Miért jobb az „igazi”, ha a műtől meg sem tudjuk különböztetni? Mennyire vagyunk hajlandóak a saját sorsunk, életünk, hangulatunk irányítását kiengedni a kezünkből? Többek vagyunk-e, mint sejtek és biokémiai reakciók összessége? Hogyan lehet minket a legegyszerűbben befolyásolni? Mindez egy pörgős és érdekes krimibe rejtve, ahol szintén nem egyértelműen fekete és fehér a helyzet, és a „jófiú” morális dilemmákkal küzd.
Kevés olyan klasszikus és híres sci-fi van, ami ennyire nem öregszik.

>!
Fallen_Angel P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

A könyv megvásárlásáért a felszínes énem a felelős – azért vettem meg, mert tetszett a címe és a borítója. Mondanám, hogy a fülszöveg is tetszett, de az nem nagyon van rajta. Egyébként igen, tudom: Szárnyas fejvadász. Elvileg láttam a filmet valamikor a múlt században, de nem emlékszem rá, csak egy-egy képre, és talán egy kicsit a hangulatára, így a könyv abszolút újat adott.

A történet nem túl bonyolult, mégis elgondolkodtató, és sokszor meglehetősen nyomasztó. Érdekes olvasni, hogy hogyan képzelték a hatvanas években az akkor még viszonylag távoli jövőnek számító kilencvenes éveket. Ebben a posztapokaliptikus világban nem lenne két macskám, és valószínűleg a Marson élnék. A Föld vacak egy hely lett, ha mégis ott kellene élnem, nekem is hangulatorgonával kellene beprogramoznom magam, hogy elviseljem a mindennapokat.


Népszerű idézetek

>!
Algernon +SP

Bárhová mész, mindenhol rosszat kell majd csinálnod. Ez az élet alapvető feltétele: erőszakot tenni a személyiségeden. Előbb-utóbb minden teremtmény erre a sorsra jut. Ez a végső árnyék, a teremtés kudarca. Ez az átok, ami rajtunk ül, ami táplál minden életet. Mindenhol a világegyetemben.

134. oldal

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Az én szememben maga inkább kecskés ember.
– Mik a kecske előnyei?
– Határozott előnye, hogy be lehet tanítani, hogy rúgja seggbe azt, aki el akarja lopni.

145. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kecske
>!
legrin SP

– A fenébe ezzel a retiküllel – zihált. – Sosem találom benne, amit keresek.

169. oldal (Agave, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: nők
>!
MisssBee

Nem tárcsázok egy számot, ami arra ösztönzi az agyamat, hogy akarjak tárcsázni! Ha nem akarok tárcsázni, akkor ezt aztán főleg nem akarom tárcsázni, mert akkor akarnék tárcsázni, és most a tárcsázás iránti vágynál idegenebb érzést el sem tudok képzelni.

13. oldal

>!
psn

– Hozott magával párat ezekből az irományokból? – Isidore hirtelen nagy kedvet érzett hozzá, hogy átböngésszen egy ilyen történetet.
– Nem. Itt nincs értéke az ilyesminek. A Földön nem lett divat az olvasás.

>!
Lunemorte MP

Ha egy élőlény örömöt érez, az összes többi életébe is jut belőle. Viszont ha valaki szenved, akkor azt a többiek sem tudják kirekeszteni. A hordaállat, mint amilyen az ember, ezáltal magasabb túlélési arányt ér el; egy bagoly vagy kobra viszont belepusztul.

36. oldal

>!
Lunemorte MP

Egy magazinban egy meztelen nő egész alakos képét találja. Szünetet tartott. – Most azt vizsgálja, hogy android vagyok, vagy hogy homoszexuális? – fortyant fel durván a lány.

51. oldal

>!
Lunemorte MP

Hát a való életben nincsen varázscsengettyű, amitől az ellenség csak úgy eltűnik. Nagy kár. És Mozart nem sokkal a Varázsfuvola megírása után, a harmincas éveiben meghalt. Májbetegségben. És jeltelen tömegsírba temették.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Varázsfuvola · Wolfgang Amadeus Mozart

Hasonló könyvek címkék alapján

Harry Harrison: A Rozsdamentes Acélpatkány
Anthony Burgess: Gépnarancs
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
Andri Snær Magnason: LoveStar
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája
Douglas Adams: A kétség lazaca
Marissa Meyer: Scarlet
Daniel H. Wilson: Robokalipszis
Ernest Cline: Ready Player One
Neal Stephenson: Gyémántkor