A ​végső igazság 129 csillagozás

Philip K. Dick: A végső igazság

Ez a harc lesz a végső?

Az emberiség zárt földalatti bunkerekben él, és fegyvereket gyárt ahhoz a háborúhoz, ami elől elmenekültek. Tizenöt éve naponta sugározzák nekik a felvételeket a véget nem érő pusztításról, elhiszik a hazafias propagandát, hogy csak a Védelmezőben bízhatnak, és mind azt a napot várják, amikor a háború végre véget ér, és újra felmehetnek a napfénybe. Ám amikor az egyik bunker vezetője a tiltás ellenére a felszínre merészkedik, sokkoló igazsággal szembesül: Kelet és Nyugat békét kötött. Az egész bolygót egy kisszámú elit lakja, akik mindent megtesznek, hogy megőrizzék kivételezett helyzetüket.

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
224 oldal · ISBN: 9789634193302 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193296 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 4


Kedvencelte 4

Most olvassa 6

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 86

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

csartak P>!
Philip K. Dick: A végső igazság

Ahogy a többiek is írják, ez egy jól érthető, kevésbé szürrealista Dick regény. Viszont nagyon is rajta van a jellegzetes „kézjegye”, nyomasztó, üres, kietlen, háború végkifejletén kialakult alternatív valóságba kerülünk. Az emberi kapcsolatok üresek, felszínesek, mindenki gyanakvó, nincs bizalom, de nem is lehet, itt ha valaki A-t mond, biztos hogy B-t fog csinálni. De hogy is lehetne másképp? 1964-ben íródott, nagyon is érezhetőek a kor politikai jellegzetességei, ami viszont már nem is alternatív valóság.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
224 oldal · ISBN: 9789634193302 · Fordította: Pék Zoltán
ViraMors P>!
Philip K. Dick: A végső igazság

Vagy én fejlődtem elég sokat a legutóbbi PKD-könyv óta, amit olvastam, vagy ez valóban egy jól érthető Dick könyv. Jól érthető, de attól érezhető rajta minden jellegzetesség, ami miatt akkor is tudnám, hogy ez bizony egy PKD-könyv, ha nem lenne ráírva: egy kis időutazás, prekogok, paranoia és manipuláció. Legfőképpen paranoia és manimpuláció… mondhatni paranoid disztópia a javából.

13 évvel járunk az aktuális Utolsó háború után, és kétféle ember létezik: akiket megtévesztenek és akik megtévesztenek. És ez nem csak arról szól, hogy a felszínen élő maroknyi elit folyamatosan sugározza a föld alá menekített maradéknak az álhíreket, és a médiamanipuláció magasiskolájaként 13 éve sulykolja beléjük, hogy a háború még igenis tart. Amikor éppen nem kitalált beszédet írnak, egymás ellen áskálódnak, hol újabb területekért, hol még egy morzsányi hatalomért…

Ez a könyv ijesztő. Ijesztő a világ, amit lefest, és ijesztőek az emberek, első sorban azért, mert nem tartom lehetetlennek, amit olvastam. Az ember képes bármit elpusztítani maga körül, és bármire képes, hogy irányítson maga körül. Ez egy nagyon éles, nagyon határozott tükör, ami aktuális volt 50 éve, és nagyon aktuális ma is.

Olvassátok! Érdemes.

Dominik_Blasir>!
Philip K. Dick: A végső igazság

Dühös és nyers. Minden Dick-regény szuggesztív valamilyen módon, de A végső igazság (vajon miért lett a penultimate-ből végső?) mintha tényleg csak a zsigeri érzelmekre hatna. Klasszikus PKD-narratíva, jellegzetes világépítéssel, kényelmes történetvezetéssel és karakterekkel, minden alá van rendelve az írói szándéknak – ami ezúttal tényleg az allúziókban gazdag, gondolatokat elindító, mélynek tűnő, de valójában nem oly bonyolult mondanivalót rejtő hatás. Az utolsó hetven-nyolcvan oldalon úgy felpörög minden, olyan briliánsan együtt van a regény velejét adó egyveleg (ami számtalan lehetőséget rejt: nagyon sok irányba széttarthat, vagy akár tökéletesen kielégítő befejezést is hozhat magával), hogy tényleg csak annyit észleltem, teljesen maga alá temetett PKD hatása. Szerintem rövid ahhoz, hogy árnyalt és komplex regény legyen, de hatásához nem is kell: ennyi pont elég az orwelli rémálomból (és szokatlan módon annak a másik, az uralkodó oldalából), ennyi pont elég az abszurd PKD-féle sci-fis, de mégsem igazi sci ötletekből, ennyi pont elég a karakterek vívódásaiból és szenvedéséből. Letaglózó, borzasztóan tömény pillanat- és kórkép – felvillant valamit, sűrít, aztán majd az olvasó szépen elmereng még rajta pár napot-hetet. Addig még biztos velünk marad.

Noro >!
Philip K. Dick: A végső igazság

Egy Dick-regény szürrealizmus, metafizika vagy akár csak drogok nélkül. Ki hitte volna, hogy ez is lehetséges? Egy kegyetlenül ötletes, ámde végső soron evilági összeesküvés részeseivé válhatunk a történetben, amelynek – és ez is szokatlan – már az első lapjain betekintést nyerünk, na nem a végső igazságba, de legalább egy középsőbe. A továbbiakban pedig mintha két valóság között ugrálnánk, amelyek közül legfeljebb az egyik lehet igaz. E könyvben ugyanis nincsenek párhuzamos univerzumok, csupán az elfogadott igazságnak vannak különböző szintjei. A szerző ötletesen és kellemetlenül hihetően gondolta tovább a regény megírásának idején (az 1960-as években) uralkodó politikai helyzetet, és egy kíméletlen szatírában foglalta össze az eredményt. Itt nincs végső igazság, hiszen valaki mindig készül egy újabb hazugsággal, még az utolsó pillanatban is. Az összkép ugyanakkor mégsem olyan nyomasztó és reménytelen, mint Dick “vadabb” stílusú könyveiben, amilyen pl. a Palmer Eldritch három stigmája vagy a Kamera által homályosan. Ezért azoknak az olvasóknak is merem ajánlani, akik eddig nem találták meg a közös hangot az íróval: a Végső igazság könnyebben befogadható, mégis hozza a Dicktől elvárható trükköket és gondolatokat.

Oriente>!
Philip K. Dick: A végső igazság

Lehet hogy nekem a novellista Philip K. Dick lesz a barátom.
Az eddigi, igaz még nem kifejezetten elmélyült ismeretségünk alapján az a benyomásom, hogy a rövid műfaj jobban áll neki. Mert amiben Dick erős, a meghökkentés, a gyors karakterskiccek, a komor nyomasztási effektusok, azok nem igényelnek temérdek nyomdai ívet – épp ellenkezőleg. Szóval szerintem akár ezt a sztorit is begyömöszölhette volna egy rövidbe: élesen, ütősen, ahogy kell. (Kicsit azért utánaolvastam, és azt látom, hogy három korábbi novellájának motívumait is beolvasztotta ebbe a regényébe, ami azt sejteti, hogy izgatta a téma kibontása és nyilvánvalóan nem értene velem egyet a terjedelem kérdésében. :))

Az alapfelállás a föld alatt tartott és megvezetett tartálylakókkal a mai olvasó számára nem annyira formabontó ötlet, de 1964-ben nyilván elég őrültnek hatott, és komoly hatást gyakorolhatott a hasonló jövővíziók kialakulására. Dicknél semmi sem az aminek látszik, a megtévesztés köré szerveződik minden: szimulációk és műtörténelem, műszervek és műleletek, műhibák a műdokumentumfilmekben… No de mi ez az egész az olvasó megtévesztéséhez képest holmi fordított metabolikus elosztókkal spoiler, spoiler pszionikus sejtésekkel, és a többi elénk szórt hamisgyönggyel! Nem is beszélve a szálakat rángató, Jabbát Harkonnen bárót idéző főgonosz és a hatalmi mérleg másik serpenyőjében egyensúlyozó, simamodorú, alakváltós szupermen figurájáról spoiler. Szóval ez a seregnyi, színes-szagos, minket olvasókat célzó megtévesztés nem kevésbé megalázó, mint a recsegő tévékészülékekből a munkásosztálynak sugárzott álháborús propaganda.

Rémesen idegesített ez a könyv, de azt hiszem ez volt a szándékolt esszenciája.
Annyit tennék még hozzá, hogy szerintem nagyon fontos, hogy a regény eredeti címe nem „végső igazság”, hanem „utolsó előtti” (The Penultimate Truth), és szarvashiba volt ezt így félre(?)fordítani.

8 hozzászólás
Bíró_Júlia>!
Philip K. Dick: A végső igazság

A bennem élő, kisujját eltartva Earl Greyt szürcsölgető bölcsészlány szerint K. Dick is megírta a maga 1984-ét. spoiler Az összes többi hasadt énem szerint ez nem ilyen egyszerű.
Sokkal szikárabb a nyelvezete, például, sokkal többet bíz az ember saját fantáziájára, már ami a dekorációt, a jelmeztervezői munkát és a karakterek hátterét illeti. Mert az így, ide most éppen felesleges, mert Phil nem erre kíváncsi, és néhány oldal után már senki más sem. És olyan manipulációs piramist alkot meg, hogy akármiféle ellustult igazságérzet bűzzsugort kap tőle. A technikai részletek egyikét-másikát spoiler övező balladai homály pedig nemmondommegbibibí, nem pedig hoppezkimaradt érted, K. Dick még a hiányt is eladja neked kilóra, mert ennyire rohadtul tud írni arra jó, hogy az egyes epizódokból facsarni lehessen a paranoid gyanúkat, a magányt és a tehetetlen haragot. Muszáj rajta töprengeni, visszalapozni, átrágni másodszor-harmadszor, mert aránylag kevés szóval, még kevesebb képpel villant fel egy nagyon tömény és komplex rémálmot ami az istennek se veszítette el az aktualitását a megjelenése óta. Önmagában az utolsó mondat, például az is felér egy külön fejezettel.
Jó darabig nem fog még elengedni.

pat P>!
Philip K. Dick: A végső igazság

Született pediglen ez a könyv 1964-ben, mikor Philip K. Dick egészen jó barátságban volt a realitással és az írásművek koherenciájával; mikor senkinek a valósága nem vált köddé a történet egy tetszőlegesen kiválasztott pontján – beleértve a szerzőt magát is; mikor kedvenc írónk kedvenc vesszőparipái, miszerint prekogok, szimulákrumok, drogok, felsőbb entitások csak mutatóban kaptak részt a történetből; mikor ellensúlyozásképpen előkerültek olyan érdekes motívumok, mint például az spoiler ; és mikor koherens politikai paranoia hatott át szép egyenletesen mindent.
1964-ben, mikor azért ez elég újszerű téma és történetszövés lehetett.
Kicsit kár, hogy én lemaradtam az utolsó szabad spoiler , és így 2018-ban, ráadásul Dick 22. könyveként olvasva, azért nem ütött már akkorát. (Szeretnék Dick-amnéziát, még az Alzheimer típusú előtt, ha lehet. Köszönöm.)

1 hozzászólás
Morpheus>!
Philip K. Dick: A végső igazság

Az író pontosan látja, hogy milyen a világunk, csak szegény abban reménykedett, hogy meg fog ez a helyzet változni. Egy nagy fenét változott. Rosszabb lett. Szerintem még a legkritikusabban gondolkodó ember is azt gondolja, hogy minden hazudozás, agymosás mellett azért alapvetően vannak dolgok, amik igazak. De csak nézzünk rá a könyvbéli bunkerlakókra (itt aztán előjön a Dick féle "vasbörtön"). A hazugság a vérükké vált, azt hiszik igazságnak. Ott is vannak, akik meg akarják változtatni a dolgokat, de nekik sincs fogalmuk a valóságról, így az csupán a felszín nevetséges kapargatása. Párhuzamos ezzel Platon barlanghasonlata, már csak azért is, mert egy ember kimegy megszemlélni a valóságot, aztán visszatér azzal a tudattal, hogy mi a valóság. Az igazi változást azonban mégsem a bunkerben élők harcolják ki, az kívülről érkezik, szinte mint egy megváltó. Ez is egybecseng Dick világnézetével, hogy ugyan vasbörtönbe zártak minket, de majd az igaz isten segedelmével (aki nem azonos a vasbörtön létrehozójával) kiszabadulunk belőle. (Sőt kiszabadultunk már a jövőben, csak az még nem most van.)
Szóval gondolkodjunk el, azon, hogy bár azt képzeljük magunkról, hogy mi aztán nem ülünk fel az agymosásnak, de mi van, ha a hazugság sokkal mélyebbre nyúlik, így ha van is különbség a kétféle embertípus között, az igazából nem sok, mert mi is sokkal agymosottabbak vagyunk, mint amit feltételezni merünk. Pedig esélyes, hogy ez az igazság. Descartes démona pedig röhög a markába.

NewL P>!
Philip K. Dick: A végső igazság

Ez volt az első Dick regény amit olvastam, és bár regényeiből készült filmeket/sorozatot már láttam, azt hiszem azok csak a felszínt karcolgatták. Érdekes alap ötletből indít a történet, és ahogy haladunk benne előre, egyre komplikáltabb, egyre mélyebb lesz, míg a végén feltettem magamnak azt a kérdést : újra lesz háború?
Tetszett a könyv, egyik oldalról sokrétű, másik oldalról nagyon paranoid.

marschlako P>!
Philip K. Dick: A végső igazság

Az alapötletet legutóbb Pierce Brown Vörös lázadás trilógiájában láttam viszont, s meg kell mondanom, nekem sokkal jobban tetszett Dick víziója. Nem az akcióra koncentrál, a csili-vili cafrangok kütyük nem vonják el a figyelmet a lényegről. Dick szokása szerint elgondolkoztat, s nem hagy szabadulni víziójától, mely ezúttal a szokásosnál sokkal jobban követhető, érthető.


Népszerű idézetek

Buzánszky_Vírus_Dávid>!

Nem csoda, hogy mind remegnek, nem csoda, hogy rosszul alszanak.
Rossz urat szolgálnak, és ezt tudják is.

72. oldal

csartak P>!

– Aha – mondta Adams. Ilyesmire használni egy ekkora találmányt, gondolta. Vissza tudnánk küldeni a múltbéli civilizációnak tudományos adatokat, felbecsületlen értékű szerkezeteket, akár gyógyszerformulákat… Hihetetlen segítséget nyújthatnánk korábbi társadalmaknak és régebben élt embereknek… pár szakkönyvet lefordítani latinra, görögre vagy óangolra… megelőzhetnénk háborúkat, adhatnánk ellenszert a nagy középkori járványok felszámolásához. Kommunikálhatnánk Oppenheimerrel meg Tellerrel, meggyőzhetnénk őket, hogy ne fejlesszék ki az atombombát meg a hidrogénbombát; elég lenne pár filmrészlet a háborúból, amit átéltünk. De nem. Erre használjuk, csalásra.
(…) Elátkozott faj vagyunk, morfondírozott Adams. A Teremtés könyvének igaza van, stigma virít rajtunk. Csak egy elátkozott, megjelölt, elhibázott faj használná arra a felfedezéseit, amire mi.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hidrogénbomba · Teller Ede
Chöpp P>!

… mert ha az emberek túl vakok, hogy magukat kormányozzák, hogyan lehet rájuk bízni mások kormányzását?

169. oldal

marschlako P>!

Adolf Hitler apró, fényes és tiszta képe jelent meg előtte, azokhoz a felbérelt lakájokhoz intézte szavait, akik a Reichstagot alkották a harmincas évek végén.

Gigger>!

Honnan tudhattam volna, hogy ennyire fogok félni? Ez lehet a neurológiai rugó, amely beindítja a téveszmés zavarodottságot, gondolta. Az éles, kellemetlen tudat, hogy figyelnek. Ennél ocsmányabbat még nem érzett, emellett még a félelem is eltörpült; az volt az elviselhetetlen, hogy mennyire feltűnő.

Chöpp P>!

A szuperego, ahogy a háború előtti entellektüelek nevezték, vagy előtte az ayenbite of inwyt, vagy egy hasonló rusztikus középkori kifejezés.
    Lelkiismeret.

42. oldal

csartak P>!

(…) Robert Hig, aki egy nagy nulla, mégis feltette az egyetlen jó kérdést. neki volt csak kurázsija feltenni. Az ember sosem tudhatja, senkit nem lehet teljesen leírni, akármilyen színtelennek, üresnek vagy megvásárolhatónak tűnik is.

103. oldal

Blaire>!

Megismeritek az igazságot, és az igazság rabbá tesz benneteket

40. oldal

Gigger>!

Ideje felkészülnöm. Most már bármelyik pillanatban. Megállítani a buldózereket, abba hagyatni az ásást, az egészet, és …
Üvölteni, mint akinek elment az esze.

Chöpp P>!

A legnagyobb hatalmú és felelősségű ember érzi a legkevesebb terhet.

72. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ernest Cline: Ready Player One
Marissa Meyer: Scarlet
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Stephenie Meyer: A burok
Hugh Howey: Szerződés
Rick Yancey: Az ötödik hullám
S. J. Kincaid: A kárhozott
Scott Westerfeld: Szépek