A ​Titán játékosai 106 csillagozás

Philip K. Dick: A Titán játékosai

Szegény Pete Garden most vesztette el Berkeley városát. A feleségét is elvesztette ezzel, de majd kap újat, amint gurít egy hármast. Ez mind része a Blöffnek, ennek a játéknak, amely a Föld utolsó, egyre fogyatkozó lakóinak már-már a mániája. Csakhogy a Blöff szabályai megváltoznak, drasztikusan és végérvényesen, és Pete Garden most olyan ellenféllel fog játszani, aki nem is ember, a tét pedig sokkal nagyobb egy városnál is.
Philip K. Dick ebben a regényben egy olyan világot mutat be, amely egyszerre megjósolhatatlan és perverz módon logikus.

Eredeti megjelenés éve: 1963

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
240 oldal · ISBN: 9789639868830 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
174 oldal · ISBN: 9786155438929 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

Joshua182>!
Philip K. Dick: A Titán játékosai

Ez mind olyan… zavaros és bizarr, emberek és tárgyak olvadnak össze meg vissza. Talán még nem tértem magamhoz éjszaka óta.

Vigyázat, nem egy könnyű darab! Ám ha nem riaszt el egy kis elvont, paranoiás, delíriumos képzelgésekkel, sokadik típusú találkozásokkal vegyített, helyenként kriminek is beillő, nyomokban játékelméletet is tartalmazó Dick-sztópia, akkor ez a Te könyved!
Már az alaphelyzet sem szokványos, adott egy sebeit nyalogató Föld, mely a Titánnal vívott háborúban alulmaradt (végre egy könyv, ahol nem mi győztünk!), és a vugok fennhatósága alatt tengeti mindennapjait, fura módon főleg játékkal. Ennek az egészen bizarr társadalmi rendszernek a gondolata, ahol a drasztikusan lecsökkent számú emberiség maroknyi „Birtokosa” rendelkezik a területek felett, és az államilag szabályozott hazárdjáték keretein belül, szinte a vakszerencsére és kevéske játékstratégiára bízva magukat nyerik el egymástól a tulajdonjogokat, paradox módon felvillanyozta a játékokért rajongó lelkem.
A vug faj sem a szokványos idegenképet erősíti. Mindig örülök, ha olyan könyvvel találkozom, ami nem antropomorf, szén alapú létformákat használ erre a célra. Ezek az alakváltó, a telekinézis és a prekogníció képességével felruházott protoplazmák, illetve a velük szembeni passzív ellenállás testesíti meg a szerző könyveiben gyakran felbukkanó hidegháborús félelem motívumát, ami persze a regény folyamán majd fokozatosan felhevül. Így a „szokásos” Dick-eszköztár egyedi terminológiájával most sem hiányozhat, az MI-k itt „Rushmore-hatás” néven futnak, de a „Hynes-mirigyek”, vagy a „Hinkel-sugárzás” víziói is jól példázzák az író gazdag fantáziáját, ami a (még, vagy részben) meg nem valósult tudományos áttöréseket illeti. A rengeteg beszélő név is említést érdemel, hogy humornak se legyünk híján. Maga a Játék nekem picit csalódás volt, igaz, hogy csak keret a mélyebb mondanivalóhoz, de valami komplexebbet vártam volna, mint egy dobunk-húzunk-lépünk-igaz-vagy-hamis-társasjátékot, ha már központi motívum.
A telepátiával jócskán megbonyolított Föld-Titán konfliktus számomra a valóságérzékelésünk egyediségét és sérülékenységét hangsúlyozta, illetve azt az arroganciát, ahogy abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy ez az egyetlen és optimális módja, csak mert mi így látjuk. Nagy kérdés, hogy fajunk szűklátókörűségét meddig képes ellensúlyozni veleszületett találékonyságunk. Egyébként gőzöm sincs, hogy valójában miről szólt a könyv, de ha még egyszer leírja valaki, hogy hőtű (egy fegyvertípus a történetben), akkor megőrülök, mert mire a könyv végére értem, mindenhol HŰTŐket láttam, és mindent elmond a könyvről, hogy volt, ahol fel sem tűnt félreolvasás.
PKD kétségtelenül mestere egyes agyterületek megerőszakolásának, azt hiszem, megyek is, és ráharapok egy nyúlpapírra, hogy biztosan tudjam; nem lettem-e terhes…

Noro >!
Philip K. Dick: A Titán játékosai

Jellegzetesen többszintes Dick-regény. Sokáig egy abszurd és tragikomikus, de mégis érthető világban járunk. Egy világháborús csodafegyver szinte nullára csökkentette a túlélő emberek termékenységét, de ők mégis vidám megszállottsággal játszanak valamiféle rulett-póker-monopoly hibrid játékot, amelyen komplett városokat tesznek föl tétként. Kevés az ember, sok a hely, ráadásul mindenki majdnem halhatatlan, csak el kell ütni az időt valamivel. A maga abszurd módján szinte logikus. Aztán fokozatosan kezdjük megérteni a Földön élő idegenek (a titániak) szerepét, és egy új réteggel bővül a történet. De még mindig nincs vége, mert csak ez után jön a PKD-féle rémálom szcenárió, amelyben mind az idegenek, mind a játék szerepe teljesen átrendeződik. A végső játszma trükkjei pedig egészen zseniálisak. Igaz, helyenként az átmenetek eléggé felszínesen vannak kidolgozva, és ez elbizonytalaníthatja az olvasót, de rutinos rajongók számára ez nem a szerző legnehezebb regényei közül való.

Nuwiel P>!
Philip K. Dick: A Titán játékosai

Négy könyv után még mindig képtelen vagyok eldönteni, hogy szeretem-e Dicket, vagy sem. Amikor már épp kezdem azt hinni, hogy értem, mit ír, jön egy olyan hajmeresztő fordulat, hogy csak nézek ki bambán a fejemből. Itt A Titán játékosaiban egy érdekes jövőkép rajzolódik ki: a Föld háborút vívott a Titánnal, vesztettünk, az emberiség létszáma igencsak megcsappant, és csökken a születések száma. A maradék lakosságnak egy szűk része a Blöfföt játssza, ami engem erősen emlékeztet a Monopolyra. Közben a titániak már a Földön vannak, elvileg békében élünk velük.

Ebben az abszurd világban elsőre a Berkeley elvesztése adja az alaphelyzetet, ami gyorsan eszkalálódik egy sokkal nagyobb konfliktussá. És itt indul be a jellegzetes Dick-féle eszement száguldás őrültebbnél őrültebb ötletekkel, aminek a végén látszólag mindenki jól jár, és közben mégsem. Na jó, azt hiszem mégis inkább kedvelem az írót. Már csak a megértés hiányzik.

8 hozzászólás
zamil>!
Philip K. Dick: A Titán játékosai

Nem a legjobb, de le se tagadhatná, hogy ő írta. Meg van benne minden ami Dickre jellemző.
Megkapjuk az egyedi világot, megkapjuk az érdekes, beteges karaktereket, és a csavarok se hiányoznak.
Egy biztos a rajongóknak tetszeni fog, az íróval ismerkedőknek, meg hát döntsék el ők.

B_Petra>!
Philip K. Dick: A Titán játékosai

Szokásos Dick, nem a legjobb, de nem is élvezhetetlen. Ajánlom annak aki érti(ha vannak egyáltalán), meg annak aki szereti Dicket.

6 hozzászólás
ciluvagyok>!
Philip K. Dick: A Titán játékosai

Az APEHben várakozás közben ezt a könyvet olvastam, és ez a könyv lett az oka a 2 órás kiruccanásnak, ugyanis annyira belemélyedtem, hogy nem vettem észre, hogy már régesrég hívták a(z amúgy nem sorrendben következő) sorszámomat. :) Köszi, Philip :D

Richeus>!
Philip K. Dick: A Titán játékosai

Alig tudtam letenni, annak ellenére, hogy nem biztos ez a legjobb regényei között van. Időnként PKD hiányban szenvedek, és olyankor minden írását jónak látom. Közhely, de ilyen világokat és szituációkat csak ő tud kitalálni. Erőteljesebb hatású is lehetett volna, a stílus kissé erőtlen volt, van Vogt: A Nulla-A világára emlékeztetett.

Norbert_Domonics>!
Philip K. Dick: A Titán játékosai

Nagyon vártam már, hogy végre olvashassak Philip K. Dick-től, mert csak jókat hallottam eddig az írásairól. Kicsit talán túl nagy elvárásokkal kezdtem neki „A Titán játékosai”-nak, lehet, hogy ezért nem tetszett annyira, mint vártam.
Maga a történet megfelelt az elvárásaimnak, viszont a háttértörténetben éreztem hiányosságokat, illetve maga a világ kidolgozása, és a „vug”-ok leírása lehetett volna kicsit részletgazdagabb, vagy pontosabb. Összességében élvezhető volt, de többet vártam tőle, talán a következő írása jobban fog tetszeni. Majd kiderül, mert valahogy sikerült megfognia annyira, hogy olvassak még tőle, vagy nem sikerült elriasztania.
Lehet kis időre ki kéne másznom a sci-fi könyvek halmaza alól, és kicsit félretenni őket, így amikor újra előveszem a műfajt, talán nagyobb élvezettel vetem bele magam.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Philip K. Dick: A Titán játékosai

Szerintem ez tipikusan egy olyan könyve az írónak, amit semmiképp sem ajánlanék se első olvasásnak tőle, se első scifinek. Aki már szereti és képes megérteni (hah) Dick nehezen követhető gondolkozását, az ezt is élvezni fogja. Másoknak nem nagyon ajánlanám

DoraAnn>!
Philip K. Dick: A Titán játékosai

Nem nagyon tetszett ez a regény. Az alapsztori – mint mindig – nagyon jól ki van találva, és az első fele is szépen fel van vezetve, de én belezavarodtam a pszík, vugok ès emberek kapcsolatrendszerébe, hogy ki kivel van és mikor vált oldalt; érthetetlen volt. A fura ugrálásokon is csak fintorogni tudtam, spoiler Imádom PKD-t, de ez most nem talált nálam.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Pocsék éjszakája volt, és a hazaúton még a kocsival is rettenetesen összeveszett.

(első mondat)

Joshua182>!

Manapság látszat minden. A kolbász kiflinek öltözik fel.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kifli · kolbász
2 hozzászólás
Joshua182>!

Az egyetlen törvényes módon szerzett jogot ingatlanra: közzétette a nevét, és várta, hogy egy Birtokos valahol meghaljon. Betartotta a vugok által felállított szabályokat, megtippelt egy bizonyos napot, hónapot és évet. És mázlija volt: 2143. május 4-én bizonyos William Rust Lawrence nevű Birtokos meghalt autóbalesetben Arizonában. És Pete lett az örököse, örökölte a birtokait, és csatlakozott a Játék-csoportjához.
A vugok, akik ízig-vérig szerencsejátékosok, kedvelték ezt a kockázatos öröklési rendszert. És megvetették az ok-okozatit.

30. oldal

Sha>!

– Menjünk valahová, ahol tudunk inni – javasolta Joe Schilling. Pete-re nézett. – Van jó bár a környéken? Neked tudnod kell, kulturált, urbánus és kozmopolita vagy.

109. oldal

pojDD>!

Ez az egyik baj egy ennyire megfogyatkozott népességgel: a bolygó egyetlen tágas kisvárossá vált, ahol mindenkinek tudomása van mindenki ügyeiről.

63. oldal

Joshua182>!

– Az, hogy látja a jövőt, pokoli nagy önbizalmat adhat –zsémbelt Luckman.
– Hasznos – bólintott Mutreaux.

44. oldal

Joshua182>!

Kapcsolat van a telepatikus képesség és a paranoia között. Utóbbi mások elnyomott ellenségességének és agresszív gondolatainak az önkéntelen vétele.

71. oldal

Joshua182>!

– A vug hangosan szólt Pete után: – És csukja be a mosdó ajtaját, hogy ne halljam. Undorító, amikor egy terrai rosszul van.

122. oldal

Joshua182>!

– Hogy lehet telepaták ellen blöffölni? – kérdezte Pete. Jó kérdés volt.

187. oldal

Joshua182>!

– A Blöff lenyűgöző játék. Mint a póker, egyaránt ötvözi a szerencsét és az ügyességet, mindegyikkel lehet győzni is, veszíteni is. Én az előzővel vesztettem, egyetlen pechsorozatban. vagyis Luckman egyetlen szerencsés tippje miatt.
– Akkor ő nem olyan ügyes?
– A fenét az! Luckman mázlista, én meg ügyes vagyok. Mi lehetnénk Mázlis és Ügyes. Ha valaha lesz annyim, hogy újra kezdjem…

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: Az utolsó keresztapa
Dean R. Koontz: Égi jel
Elmore Leonard: Glanc
Jiří Brabenec – Zdeněk Veselý: Gyilkosság a Szivárvány-öbölben
Lőrincz L. László: A Halott Város árnyai
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
J. D. Robb: Halálos híresség
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Blake Crouch: Hamis emlékek
Michael Crichton: Préda