A ​jövő orvosa 26 csillagozás

Philip K. Dick: A jövő orvosa

Mit lehet tenni, ha maga az idő beteg?

Jim Parsons remek, elkötelezett orvos, aki a legfejlettebb technikákkal gyógyít és mindennél többre tartja az emberéletet. Így aztán kétszeresen is szorult helyzetbe kerül, amikor egy különös autóbaleset révén a jövőben találja magát, méghozzá egy fejlett társadalomban, ahol azonban az életmentés törvénybe ütközik.

Szerencsére azért itt sem csak Parsons hisz az élet szentségében, és akik osztják a nézeteit, az ő orvosi képességeit akarják felhasználni egy titkos, kétségbeesett tervhez a saját és társadalmuk jövője érdekében, amely tervhez azonban vissza kell utazni a múltba is.

A jövő orvosa nem csupán egy rémisztő jövőképet tár elénk, de egyúttal az időutazás paradoxonjait is vizsgálja, mégpedig úgy, ahogy arra csak Philip K. Dick képes.

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197799 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
192 oldal · ISBN: 9789634197805 · Fordította: Pék Zoltán

Kedvencelte 2

Most olvassa 7

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 137


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Philip K. Dick: A jövő orvosa

P.K.D. fanoknak kötelező, egyébként sok minden hiányzik belőle, ami más műveire jellemző. Ez egy viszonylag szimpla időutazós történet, szinte H. G. Wells módon, még ha nem is a főhősünk építi meg az időgépet. A jövő társadalma elég meghökkentő, nem éppen morlockok meg eloik, de…

3 hozzászólás
Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Philip K. Dick: A jövő orvosa

A szokásos lelkesedésem újra felszínre törhetett, hiszen eddig olvasatlan PKD kötetet tarthattam a kezemben. A borítója is tök szexi. Nagyon kígyó.

Bármily meglepő, ez a regénye is még mindig aktuális.
Hát nézd má', az önvezérlő autókat is megjósolta! Csökkentik a balesetek valószínűségét, meg közben nézegetheted a tájat, vagy a reklámokat, mókusokat, bármit. Aztán persze jön egy villanás, rózsaszín fény, és dicsak, egy baleset! Melynek következtében hősünk más időben találja magát. Kész a recept, indulhat egy újabb Dickes kaland.

Vannak benne nagyon jó mozzanatok, gondolatok. Például amikor a felfedezőkről állapítja meg, hogy spoiler.
A szokásosabb dolgokat meg sem említem.

Viszont megvallom, úgy érzem, Dick gyorsan papírra vetette ezt az ötletét, és igyekezett a következőhöz. Megszoktuk tőle a rövid köteteket, hogy nem feltétlen időz el olyan felesleges dolgokon, mint a karakterépítés, de a Dicki csavarok odaszoktak vágni. Most ez a plakettes dolog szerintem nem volt túl nagy húzás, de lehet, hogy csak velem van a „baj”, mert túl nagy adagban fogyasztottam a könyveit, és egy duplacsavar már nem is csavar.
Ez például a spoiler is tetten érhető. Egyik pillanatban még nagy az ellenállás, aztán spoiler. Persze ilyenkor én magam szoktam a védelmébe kelni, hogy ez nem számít, nem ez a lényeg.
Amit ki akarok nyögni, hogy a kidolgozatlanság most szembetűnőbb, zavaróbb volt számomra, mint az előzőleg kiadott korai regényeinél.
Persze annyira azért nem, hogy ne élvezzem…

https://moly.hu/idezetek/1400733
https://moly.hu/idezetek/1400752
https://moly.hu/idezetek/1400759
https://moly.hu/idezetek/1400764
https://moly.hu/idezetek/1400766

Marianngabriella P>!
Philip K. Dick: A jövő orvosa

Volt egy megérzésem, hogy nekem több PKD könyvet kéne olvasnom, és elsőre ezt a legújabb kötetet szemeltem ki. Leginkább azért, met nem szerettem volna olyat olvasni, aminek már nagy hype-ja van. Azt kell, hogy mondjam nagyon is jó döntés volt. Tudtam, hogy tetszeni fog – a többi művéről is ezt gondolom –, de még így is meglepett, hogy mennyire lekötött. Nagyon rövidke, az ember hamar el tudja olvasni, de a tartalma az súlyos.
Rengeteg érdekes és fontos kérdést érint, mint a népességszabályozás, faji kérdések, az emberi társadalmak felépítése, az időutazás, az emberi élet mesterséges meghosszabbítása. Mindezt egy olyan történeten keresztül, ahol az elejétől sejtjük, Jimet nem véletlenül választották ki spoiler
Először is, végre egy jövőben játszodó történet, ahol nyiltan kimondják, nem ugyanaz a a nyelv, mint nekünk a jelenben. Erre nagy szüksége volt a történetnek, mert elég sokat elmondott a társadalmi változásokról is. Meg eleve sosem tartottam valószínűnek, hogy jelenlegi társadalmunk 400-500 év múlva is teljesen változatlan lenne. És talán ez az egyetlen szimpatikus vonása, úgyanis innentől PKD felépít egy rémísztő valóságot, ahol az emberi élet szinte jelentéktelen. Az emberek nem küzdenek, nem akarnak tenni, nem akarnak élni, minden középpontja az érdekes halálkultusz.
A cselekmény az utolsó sorokig érdekfeszítő, mindig csak annyi információt tudunk meg, amennyire tényleg szükségünk van. Jó szívvel ajánlom azoknak is, akik – hozzám hasonlóan – most ismerkednének meg az íróval. Tökéletes első könyv, ami mögött nincs az az erős nyomás, mint más – ismertebb műveinél -. A borító pedig külön öröm, nagyon jó a szín és minta választás, de az Agave kiadótól az ember már nem is vár mást.

Junes P>!
Philip K. Dick: A jövő orvosa

Első olvasásom az írótól, és egyelőre hezitálok, hogy lesz-e még több is. Az egy dolog, hogy lényegében a kedvenc sci-fijeim könyvalapjait ő írta, viszont nem érzem, hogy kimondottan jó író lenne: csapong, össze-vissza tekereg a történetben, belekap ebbe is, meg abba is, történetszálakat hagy lógva, nem fejt ki, csak felvillant, megszellőztet.
Az időutazás, mint témafelvetés érdekes. A paradoxon, hogy mi történik akkor, ha megváltoztatom a múltat, az milyen kihatással lesz a jelenre, illetve ha előreutazom a jövőbe, akkor itt a jelenben tehetek olyat, amivel jelentősen befolyásolom annak az alakulását?
Az, hogy a jövőben miért nem érték a gyógyítás, sőt, miért üldözendő, vagy az, hogy miért nincs természetes úton történő megtermékenyítés és születés, teljesen nyitott felvetésként marad a könyv végéig.
Érzelmi szálak is elvarratlanok maradnak: hirtelen jövő, megmagyarázhatatlan, és értelmetlen fellángolások vannak benne.
„- A múlt megváltoztatásának lehetősége korlátozott. Nagyon nehéz.”
" – A múlt változtathatatlan?
„ – Mi sem egészen értjük. Van, amit meg lehet változtatni, de ezt nem. Ami számít, azt nem! Van valami központi erő, amit nem értünk.” (99. oldal)

2 hozzászólás
K >!
Philip K. Dick: A jövő orvosa

Parsons doktor időkörüli utazásaiba már-már beleszédültem, idővel nem is igazán tudtam követni. Az újabb csavarok miatt nem volt kiszámítható, fenn tudta tartani a figyelmemet. PKD érdekes jövőbeli világot teremtett, az élethez és halálhoz való hozzáállással, a spártainak ható rendszerrel, az emberek antropológiai jegyeivel, a sterilizálással és az emberiség számának szinten tartásával, a párok (puellák?) közötti kapcsolattal, a nők helyzetével… Néhol azt éreztem, kimaradnak részletek, és egyik jelenetből átvezetés nélkül kerül az olvasó egy másikba.

Kétezertizenhúsz>!
Philip K. Dick: A jövő orvosa

A jövő orvosa számomra már az elején nem ígért túl sok jót- mármint a történet egybetartását illetően. Biztos voltban abban, hogy a regény végére megint az olvasó kell összerakja a történet darabkáit, ami végülis részben igaz, de egyúttal nem is bántam. Már hiányzott PKD és az ő hagyatéka.
Annak ellenére, hogy milyen időszakban írta ezt egy fehér amerikaiként, szerintem igen ütős bosszú történetre sikeredett ez a regény. Nem is lehet igazán eldönteni, milyen perspektívából nézze az ember a könyvet: mert igen, lehet ez egy disztópia is, de ha úgy nézzük, inkább volt egy abszurd utópia, ahol a rasszok már nincsenek, csak egyetlen faj van: az emberi faj. De megéri-e ez, ha közben egy olyan társadalomban kell élniük az embereknek, ahol már az orvoslás bűnnek számít? Ahol fiatalon meghalsz a társadalomért?
A regény nemegyszer vett hirtelen fordulatot, a groteszk társadalomtól egy spoiler minden előfordult, amit csak el lehet képzelni egy Dick könyvben. Egészen meglepett, hogyan pattogunk egyik pontról a másikra, minden, amit az olvasó tehet, csak az, hogy próbálja tartani a lépést és képben maradni a végéig. Remekmű.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197799 · Fordította: Pék Zoltán
Ameriel>!
Philip K. Dick: A jövő orvosa

Lévén, hogy még semmit nem olvastam Dicktől, nem tudtam, hogy milyen a stílusa és mire számíthatok. Azonban sokszor említik és nagy a rajongótábora is, úgy ítéltem meg, hogy nem lehet rossz. A fülszöveg pedig nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és eléggé rövidnek is találtam ahhoz, hogy kezdésnek jó döntés legyen.

/Amit szerettem benne:/

Annak ellenére, hogy nem mai darab (1960-ban publikálták először) meglehetősen élvezhető stílusú, nem is igazán éreztem azt, hogy ez ennyire régi lenne. Első perctől kezdve szórakoztató, leköti a figyelmet. Már néhány oldal után kibontakozik a cselekmény. Eleve a jövőben vagyunk, hiszen főszereplőnk önvezérlő autóban utazott. Ez önmagában érdekfeszítő történetnek tűnik, de az író még meghinti az egészet azzal, hogy ez a társadalom, ahová orvosunk csöppen nem egészen olyan, amilyet az ember el tudna képzelni az őt követő nemzedékeknek.

Elképesztően tetszett az a világ, amit Dick elénk tár ennél a jelenetnél. Intelligens és szellemes módon játszott azzal, hogy milyen lehet egy feltételezhető jövőkép; én egyes jeleneteknél teljesen elvesztem benne. A könyv első 70 oldala túlságosan tetszett, nem tudtam abbahagyni az olvasást, annyira magával ragadtak az események és ez a különös, furcsa világ. Plusz pont azért, hogy még a nyelvhasználatra is figyelt PKD, hiszen valóban változhat és változik is az évek során.

De nem csak az időutazás és az időhurok volt fontos és meghatározó elem a kötetben, helyet kapott itt még pl. a társadalom is vagy a túlnépesedés problémája (utóbbi kicsit bizarr módon volt bemutatva). Zseniális ötletnek tartottam azt, hogy hogyan viszonyulnak a gyógyításhoz és magához a halál témához a (lehetséges) jövő emberei, ebből a helyzetből alakul ki a regény konfliktusa.

/Ami kevésbé tetszett:/

A nők helyzete…idegesített, hogy eléggé ilyen “robotszerűek” lettek, szexen és a férfiak kiszolgálásán kívül nem sok szerepük volt. Bárki bármikor használhatta a másik feleségét, ha úgy kívánta.

Ami pedig egyenesen kikészített: spoiler

Az is zavaró volt számomra, hogy minden eléggé gyorsan történt a regényben (tudom, hogy rövid és kell ez), egyik pillanatban még az autóban utazunk és hirtelen felborul a járgány, aztán wow Mars. Nekem nem tetszett ez a másik szál, ahogy az időben ide-oda mászkálunk, sokkal érdekfeszítőbb volt a társadalom és ez az elképzelt jövő. Sajnáltam, hogy így folytatódott, mert ezekről a koncepciókról sokkal, de sokkal többet szerettem volna olvasni.

A végével a spoileres rész miatt volt problémám, egyébként szép lezárás volt, különösen a sofőrös rész. Érdekes olvasmány volt, első könyvnek talán nem a legjobb választás, de határozottan kijelenthetem, hogy fogok még olvasni az írótól a jövőben.

Bővebben a blogon: http://amerielkonyvei.hu/philip-k-dick-a-%e2%80%8bjovo-orvosa/

Lidérckocsonya I>!
Philip K. Dick: A jövő orvosa

Csak kapkodom a fejem oldalról oldalra. Ez tényleg lehetséges? Ennyi lefordított kötet után még mindig ilyen kincseket tartogat ez a felfoghatatlan életmű?
Na de kezdem az elején. Amióta PKD a látóterembe került, őt tartom a legkülönlegesebb SF szerzőnek. Általában kedvelem a lejjebb pontozott alkotásait is, de hogy egy ilyen nagyágyú eddig nem jelent meg magyarul, minden képzeletemet felülmúlta. A fülszöveg nem fogott meg, de ilyenre gyakran volt példa, tudtam, hogy nem szabad erre hagyatkoznom. A történet hamar beindul, az azóta agyonhasznált időutazás a téma. Persze a maga idejében, 1960-ban még egy igazi bőségkosár lehetett, amit mára teljesen elkoptattunk. Azt hittem, most majd rájövök mi fog történni, eléggé ismerem a szerzőt, hogy végre kiszámítsam egy-egy lépését. Hát csúfosan lebőgtem – szerencsére. Ennyire akciódús regényt, ilyen változatos korokban és helyszínekkel még nem olvastam tőle, talán csak az Ubik rokon ilyen szempontból(ami számomra A DICK REGÉNY).
Ezúttal egy orvos kerül egy teljesen kifordult világba, ahol kirekesztik, és áldozatává válik a kiszámíthatatlan események sorozatának. Horrorisztikus űr jelenetek, cikázás korok és kulturák között a leginkább eszement módon, az emberi mivolt visszaköszönése több idősíkon: ezt mind megkapjuk. Mire megszokjuk a szituációt, jön az arculcsapás, és megint fejjel lefelé zuhanunk az ismeretlenbe. Hatalmas élmény volt, minden PKD szimpatizánsnak ajánlom, akár első kötetnek is! És most irány előre a múltba, viszont látásra!

Heléna_Szilágyi I>!
Philip K. Dick: A jövő orvosa

Philip K. Dick a kedvenc íróim egyike, mert röviden és lényegre törően áttudja adni egy világ esszenciáját, és több nem is kell ahhoz, hogy az általa kitalált jövőbe képzeljük magunkat. Ez a tömörség ezt a könyvét is jellemzi, bár mivel egy korai darab, így sok helyen inkább a kiforratlanság és az elnagyoltság érzetét kelti. A jövő orvosa – eredeti címén Dr. Futurity – egy gyorsan olvasható, rövid regény, egyetlen karakterre fókuszáló történetszállal. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, számomra hiányzott a főszereplőnk karakterépítése és –fejlődése, például a feleségét szerető doktort pár nap alatt több nő is elbűvöli, ami számomra kissé hiteltelenné és antipatikussá tette a karakterét. Valószínűleg a férfi olvasóknak erről más a véleménye. Végérvényben igyekeztem úgy felfogni ezt a fordulatot, hogy a jövő mesterségesen tökéletessé alakított embereinek vonzerejét hivatott bemutatni.

A Dick regények a váratlan és megrázó fordulatoktól híresek. Úgy éreztem, ebben a regényben ez annyira nem érvényesült, bár az is lehet, hogy már sok modernebb, kiforrottabb regényét olvastam a szerzőnek, mint az Ubik, a Csordulj, könnyem, mondta a rendőr, vagy a Kamera által homályosan, és ezekhez viszonyítva éreztem csak kevésbé ütősnek a befejezést. Egy klasszikus időutazós történetet kapunk, amely már eléggé elcsépelt téma a fantasztikus irodalomban. Ám az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy hatvan éves műről beszélünk, és bár a könyvek, filmek már ezerszer lerágták ezt a csontot, ez a történet a fénykorában még bőven lehetett újító erejű. Ahogy már sokan, Dick is felveti az örök talányt, az időutazás-paradoxonát: vajon a sorsunk eleve elrendeltetett, vagy a döntés a mi kezünkben van? Bár vannak a témában erősebb alkotások, kevesebb klisével, de… és itt jön a lényeg! Ezzel szemben meglepő, hogy Dick jelenleg is aktuális, mélyen szántó és erős gondolatokat képes felvonultatni évtizedes távlatokból is. Bár a történet 2010-ben kezdődik, amely az író fantáziájában sok szempontból modernebb, más szempontokból pedig maradibb volt, mégis hitelesen hat. Mondjuk egy alternatív dimenzióban vagy univerzumban akár még így is alakulhatott volna az emberi orvostudomány és technológia fejlődése.
Számomra a regény legérdekesebb része az volt, ahogy Dick a huszonötödik század társadalmát felvázolta. Legmeghökkentőbb motívuma a Halál-kultusz, amelynek értelmében az orvosi hivatás és a gyógyító szándék bűnnek minősül. Morbid és egyedi világkép. Körvonalazódik előttünk egy törzsi berendeződésű, ősi kultúrákra hajazó társadalom, amelyben az evolúciót az ember irányítja és a szaporodást központosította. Ennek értelmében csak a legerősebb, a legrátermettebb maradhat életben. Ez nem más, mint fajnemesítés, embertenyésztés. Az emberi faj egy olvasztó-tégely: a négy rassz eggyé vált, így azt hihetnénk, hogy ha már fiatalon meghalnak ezért az eszméért, legalább nincs többé fajgyűlölet. Ám ez nem egy utópisztikus világ. Az embernek mindig muszáj utálnia valamit vagy valakit, mindig talál lehetőséget arra, hogy kirekesszen másokat. A fehér ember által irányított történelem, a nagy felfedezések kora új értelmet kapott, egy logikus alternatívát, amely szintén üde színfontja a regénynek és már ezért is érdemes elolvasni.

teljes cikk: https://lenduletmagazin.hu/meggyogyithato-e-az-ido-ajan…

mohapapa I>!
Philip K. Dick: A jövő orvosa

PHILIP K. DICK (a továbbiakban PKD) jól ismert író. Igen jól ismert sci-fi író. Igen jól ismert, termékeny sci-fi író. Volt. Sajnos. Aki igen termékenyítőleg hatott a sci-fi műfajára. Nem csupán az irodalmat értem ez alatt.

PKD-ről annyi mindent összeírtak már, hogy megismételni, újra ragozgatni teljesen feleslegesnek tartom.

_Jómagam (vagy ahogyan Ofi barátom szokja mondani: rosszmagam) a „Szárnyas fejvadász” igen komoly csalódást keltő irodalmi eredetije, az „Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?” című opuszon át kerültem a művészetével ismeretségbe. De szerencsére nem adtam fel, dolgozott bennem a sznobizmusom és a kíváncsiságom.:

A „Figyel az ég” olvastán aztán utolért a katarzis. Pont jókor, megfelelő lélektani pillanatban olvastam. Nagyon-nagyon jókor és nagyon-nagyon megfelelő időben: éppen akkoriban kíséreltem meg helyre tenni magamban a tizenhét év kereszténységemet, a kapcsolataimat, úgy tokkal-vonóval mindent, és magyarázatot lelni rengeteg kérdésre. (Nem leltem. Illetve de. Vagyis az, hogy nem leltem, az is felelet volt. Komplikált.) Volt hitsorsosaim gondolkodásmódjának a megértésében jelentős segítség volt ez a könyv. Sőt, abban is, hogy képes legyek ha megérteni nem is, de megbocsátani igen.

PKD tehát terápiás célokra is alkalmazható, de a használatáról mindenképpen konzultálj a pszichológusoddal, pszichiátereddel. :-)

Azóta úgy nagyjából az összes magyarul megjelent könyvét elolvastam. Nem mondom, hogy egytől-egyig mély nyomot hagytak bennem. Még azt sem, hogy mindegyik elgondolkodtatott. Sőt még azt sem, hogy mindegyik tetszett. De egy híján itt vannak a polcomon. S ahogy jött az értesítés, hogy ez a most megjelenő, ’60-as PKD is előjegyezhető, nem voltam rest. Kedden tudtam érte menni. Mert egy új PKD-könyv az mindig esemény.

PKD REGÉNYEI
PKD nem lacafacázik.

Eszébe sincsen részletesen bemutatni a szereplőit. Semmilyen szempontból. Se külsőleg, se motivációikban, se sehogyan. Ha valamit megismerünk belőlük, akkor azt a cselekményből tehetjük meg. Ha egyáltalán. PKD számára a szereplői jóformán eszközök, mert szereplők nélkül nem lenne cselekmény. De a cselekmény bonyolításához igazából nincs túl nagy szükség a benne részt vevők részletes, árnyalt ismeretére. Legalábbis PKD világában.

Olyannyira így van ez, hogy nem egy regényében simán, minden különösebb magyarázat nélkül „leváltja” a cselekmények addigi középpontjában álló szereplőt, és egy (vagy több) másikat helyez a oda. S ha kell, azt is hajítja egy még újabbért, ha a történet túllépett az előbbin.

Ezek a főszereplők soha nem übererkölcsi lények, soha nem különleges szuperemberek, nem hősök, nem akciómanek, és jobbára nem is lesznek azzá. Többségükben mindennapi emberek, akik nem mindennapi körülmények közé kerülnek, és a jellemfejlődésük többnyire abban áll, hogy a megtörtént dolgok által kicsit több mindre csudálkoznak rá az őket körülvevő világ(ok)ban.

Másfelől PKD nem molyol a hátterek, előzmények, körülmények részletes bemutatásával, kifejtésével sem. Ha kiderül a cselekményből (jobbára igen), akkor hurrá, ha nem, akkor nem. S mivel sem a szereplők, sem a társadalmi, technikai, politikai hátterekkel nem kell ismerkednünk, hát azonnal fejest ugrunk a cselekménybe. (Mint teszem azt, ebben az esetben is.) Van, amikor ez zavaró, mert komoly hiányérzetet okozhat, de többnyire jól viselhető, könnyen feldolgozható. Ha mégsem, azt tudom ajánlani, amit a bevezetőben is: PKD fogyasztását mindenképpen beszéld meg a nálad okosabb barátoddal, a könyvtárosoddal, a kedvenc bloggereddel!

PKD a cselekmény leírásához, bonyolításához egyszerű, szikár nyelvet használ. Nincsenek cifrázott leírások, nincsenek kútmély motiváció-bemutatások, minden csak a történet elmondását szolgálja. Slussz!

S a történetei, ez ma már közhely, a valóság mibenlétét bizgetik. A valóság bizgetésétől pedig nincsen messzire a párhuzamos világok kérdése. Sőt, az sem, van-e Isten, s ha van, akkor hol van, ki ő és miért? Ám e könyv esetében egyelőre mindkét kérdést békiben hagyja: az időutazásról gondolkodik.

IDŐUTAZÁS, MINT OLYAN
Pofon egyszerű, miért akarnánk orrba-szájba az időben utazni: kivétel mindenki meg akarná ölni Hitlert, hogy megakadályozza a holokausztot. Bár PKD esetében most nem erről van szó. Bár a probléma nem kisebb. A könyv fülszövege majdnem mindent elmond, ha szokás szerint kicsit félre is vezet.

A jövő orvosa nem csupán egy rémisztő jövőképet tár elénk, de egyúttal az időutazás paradoxonjait is vizsgálja, mégpedig úgy, ahogy arra csak Philip K. Dick képes.

PKD szokása szerint kicsit sem rág szájba. Van min tűnődni, de előre el nem árulná, micsodán. Vagy meglátjuk,vagy csupán élvezzük a pörgős cselekményt. Egyik sem érdektelen. Már csak azért sem, mert csavaros a történet. (Tudod, ahogy Szerelmetesfeleségtársam fogalmazná: barkácskönyv). Úgy, miként egy időutazásos könyvtől várhatja az ember, s ahogy H. G. Wells időgépes írása óta megszoktuk. Az idővel való machináció nem játék, ráadásul ellentmondásos, tréfás dolog, lehet vele meghökkenteni, eltűnődtetni. Erről több szót nem ejtek, mindenki tudja, miről beszélek, se szeri, se száma az ezt fel-, kihasználó könyveknek, filmeknek. Olyan kis izé vagyok, hogy még példákat sem vagyok hajlandó mondani.

Kérdés, mit tesz hozzá PKD a témához? Túl azon, hogy a téma tulajdonképpen egy 1960-ban megjelent könyvben merül fel, vagyis mára tulajdonképpen nincsen benne az az újdonság, ami a megjelenés idején még vadi újnak számított.

Itt jegyzem meg, hogy számomra némileg érthetetlen (miközben valahol érthető), hogy miért csak az értékelhető, ami minden szempontból vadonatúj?

Gondolva arra, hogy Shakespeare-nek gyakorlatilag semmi eredeti témája nem volt. az összes története second hand-forrásból származott. Csak éppen úgy fogalmazott újra mindent, hogy ember nincsen, aki ne hozzá kötné a történeteket.

Vagyis nem az eredetiség a lényeg, hanem az újrafogalmazás minősége. A hozzá adott érték.

A jövő orvosa tipikusan PKD regény. A szerző negyedik megjelent műve volt. A történet lineáris, már amennyiben egy időutazásos történet az lehet, könnyen követhető, egyszerű szerkezetű. A főhős, Parsons a jövőben találja magát, egy egyiptomi mintára halál-centrikus társadalomban, amely nagyon szigorúan tartja meghatározott keretek között a népszaporulatot: a férfiakat sterilizálják, az orvosi életmentés tiltott cselekmény, aki halál közelébe kerül, annak halnia kell, nem életképes, nem szólnak bele a természet rendjébe. Működik az evolúciós Taigetosz.

Tovább is van, mondom még, csak nem itt, hanem a bejegyés eredeti helyén,. Ha kíváncsi vagy, csak egy kattintás.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/03/06/philip_k_dic…


Népszerű idézetek

Marianngabriella P>!

Az időutazás a definíciójánál fogva olyan felfedezés, amely ha lehetséges lenne, már megtörtént volna.

41. oldal

Marianngabriella P>!

Az ipar egy dolog, a szakemberek egy másik. Az orvosokat, ügyvédeket, festőket, zenészeket senkinem fogja államosítani.

7. oldal

Marianngabriella P>!

– Ez az egyik kedvelt módszere a feltűnősködő embereknek, akik látványosan akarnak távozni. Kimennek az útra a városon kívül, és az a szokás, hogy amelyik autó meglátja őket, az elüti. Régi, bevett szokás.

48. oldal

Marianngabriella P>!

– Talán tagadjuk a halált, talán értetlenül tagadjuk a halál létezését, de ez még mindig jobb, mint ha belerohannánk.
– Közvetve igenis megtették – vitatkozott Stenog. – (…) Nem tudtak megbírkozni a háborúval, éhínsggel és túlnépesedéssel, mert nem bírtak beszélni róla.

53. oldal

Marianngabriella P>!

Néhány érték természetesen megmarad, és mindig is megfog. A fehér nemzetek felsőbbrendűsége, Oroszország, Európa és Észak-Amerika demokráciái amaga ideje után még egy évszázadig fennmaradtak. Aztán Ázsia és Afrika lett domináns, az úgynevezett „színesek” megkapták jogos örökségüket.

82. oldal

Marianngabriella P>!

Becsapott bennünket a félelem, hogy alsóbbrendűek vagyunk, arra pocsékoltuk az energiánkat, hogy a büszkeségünket ápolgassuk, hogy megcáfoljuk a régi ellenségeket. Mint az egyiptomi társadalom: élet és halál annyira összefonódott, hogy a világ egy temető lett, az emberek pedig pusztán a holtak csontjainak eleven őrei.

83. oldal

Marianngabriella P>!

Az angookat kifejezetten gyűlölték; az összes gyarmati hatalom közül az angolok voltak a legtudatosabbak. A legbiztosabbak az indiánokkal szembeni felsőbbrendűségükben. Ők nem maguk közt szaporodtak.

109. oldal

Buzánszky_Vírus_Dávid>!

Nem volt választásom.
Mégis rettegés fogta el, a felelősség iszonyata. Csapdába esett; Corith rávetette magát, ő pedig csak magára gondolt.
Mi mást tehettem volna? Nem az én hibám. De ha nem az enyém, akkor kié?
Ki felelős igazából a bűnért? Mert ez nem más volt: bűn. Minden gyilkosság bűn. Orvos vagyok. Az a munkám, hogy emberi életeket mentsek. Főleg ezét az emberét.
De a sajátom árán is?

146

Lidérckocsonya I>!

Az ő neve az utolsó írott szó. Túléli az emberiséget, megmarad akkor is, amikor minden más eltűnt.

72. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Aldous Huxley: Szép új világ
Octavia E. Butler: Átváltozás
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Szathmári Sándor: Kazohinia
Robert Merle: Védett férfiak
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember
H. G. Wells: Az időgép