Britek, ​frankok, vikingek 6 csillagozás

Philip Dixon: Britek, frankok, vikingek

Az ​i. sz. 406. év telének derekán Mainz városának közelében befagyott a Rajna, a germaniai római provinciák és a közép-európai leigázatlan törzsek közötti határfolyó. A határt védő helyőrségek létszáma csökkent, a parancsnokok figyelmét az itáliai hadihelyzet kötötte le. December 31-én egy barbár horda átkelt a folyón, és rázúdult az északnyugati római provinciákra. Róma Rajna-vidéki szövetségesei nem tudtak nekik sokáig ellenállni, Mainz, Trier, Worms, Strasbourg, Tournai, Boulogne, Rheims és Amiens városokat feldúlták és kifosztották. Egy korabeli forrás beszámolója szerint a betolakodók megölték a remetéket, elevenen megégették a papokat, megerőszakolták az apácákat, elpusztították a szőlőskerteket, és kivágták az olajfákat. Lehet, hogy mindez csak szóbeszéd, de egy Salvianus nevű pap is megírta, emlékszik rá, hogyan hevertek a megcsonkított holttestek szülővárosnak, Triernek, a volt császári fővárosnak az utcáin. „Egész Gallia egyetlen temetési máglyaként füstölgött”, írta… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A múlt születése Helikon

>!
Helikon, Budapest, 1985
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632078446 · Fordította: Szilágyi Tibor

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

zamil>!
Philip Dixon: Britek, frankok, vikingek

Azt kell mondjam, hogy nagyon sok új információt szereztem a könyv olvasása alatt, nagyon sok tény a helyére került. (Asterix nem találkozhatott a vikingekkel, még ilyet.)
Az ókor utolsó éveiről, a sötét középkorról, a nagy népvándorlásokról olvashatunk a könyvbe (V-X századig).
Nekünk magyaroknak a népvándorlásról inkább (csak), a mi népünk vándorlása jut eszünkbe, holott egész Európába olyan vándorlások voltak, hogy az ép ésszel szinte felfoghatatlan.(Pár példa, a vizigótok egy generáció alatt a Tiszántúlról, Hispániáig verekedték végig magukat, hogy ott letelepedjenek, a vandálok Észak Európából Karthágóig.)
Ennek a korszaknak a népeivel, nagy alakjaival, csatáival, birodalmaival ismerkedhetünk meg. A korról nem sok írót anyag maradt fent, de ami fent maradt az említésre kerül. Rengeteg régészeti leírással, lelettel van a könyv tele, ami számomra csak emelte az olvasmány élményt.
Igen tömény a könyv, talán túl tárgyszerű is, de akkora területet, és annyi népet ölel át, hogy válogatni kell. (Talán itt a könyv egyetlen hibája, hogy túlságosan Nyugat-Európia, de ez érthető, az író nemzetiségét ismerve.)
Aki kíváncsi a V.-X. század közti kaotikus Európára, annak ez a könyv nagy segítséget nyújt.

Bla IP>!
Philip Dixon: Britek, frankok, vikingek

A „sötét középkor” európai világát idézi meg Philip Dixon könyvében – Britek, frankok, vikingek –, amikor az V. században a kettéoszlott Római Birodalom nyugati részét elsöprik a barbár törzsek támadásai, térnyerése. A középkor minden szempontból negatív minősítést azonban csak a 18. században, a felvilágosodás idején kapott. Ekkor vált általánossá a sötét középkor megnevezés, amely – főként a barbárság terjedésére utalva – sötétség és a kulturális hanyatlás időszaka volt. Azonban időközben megjelent egy másik könyv is, David Keys – Katasztrófa c. műve – amely rámutatott, hogy 535. évben másfél évig tényleges sötétség uralkodott a Földön – s hogy a világméretű éghajlati katasztrófa lehetett az a kulcstényező, amely a Föld legkülönbözőbb pontjait érintő ökológiai, politikai, gazdasági, vallási és egyéb változások révén meghatározta világunk akkori arculatát.
Nos, ebben a „sötét korszakban”jöttek a hunok – eleink? – Európába, foglalta el a gótok élén Theodorik Itáliát, létezett, ha létezett Arthur és Avalonja, virágzott a karoling reneszánsz Nagy Károllyal, fenyegettek északról a vikingek – tehát nagyon jelentős események is történtek – miközben a középkori városok utcáin folyt a szenny és az ürülék – mert az emberiség valahogy elfeledte, hogy 2000 évvel korábban ezt a problémát már megoldotta…
Mindez a könyvben a ’70-es évek legfrissebb régészeti leleteinek fényképeivel, ill. eredményeivel alátámasztottan mutatja be e egyszerűsítve „furcsának” nevezhető mintegy fél évezred történetét, amelyről kiderül, hogy olyan építészeti, művészeti tárgyakat, kultúrát hozott létre, eredményeket ért el, hogy barbárnak egyáltalán nem nevezhető.
Érdeklődőknek ajánlom!

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei
Hatházi Gábor: Sírok, kincsek, rejtélyek
Buzás Gergely: A királyok Visegrádja
Kovács László: Magyarhomorog-Kónya-domb 10. századi szállási és 11-12. századi falusi temetője
Mona Behan – Jeannine Davis-Kimball: Harcos nők
Szőke Miklós Árpád: A Nagy Piramis rejtélye
B. Szabó János – Sudár Balázs: Honfoglalás
László Gyula: Árpád népe
Michael Roaf: A mezopotámiai világ atlasza
Visy Zsolt (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón