Kedves ​Zoe! 87% 107 csillagozás

Hát jaj ♥ Anya vagyok, ráadásul két kisgyerek anyukája. Szívszaggató történet a veszteségről, egy tini érzelmeiről, egy testvér elvesztéséről, a gyász feldolgozásáról, ugyanakkor az a bizonyos szeptember 11. is hangsúlyt kap a sorok között. Sokszor borzongtam míg olvastam, és ahol igazán kiderül mi történt konkrétan sírtam. Örülök, hogy olvashattam. Minden nap hálás vagyok a gyerekeimért a sorsnak és ez a könyv csak mégtöbbet tett ahhoz, hogy le ne vegyem a szemem róluk életem végéig.♥

Fantasztikusan szivettépő történet egy tinilányról, aki elveszíti testvérét egy olyan jeles napon, ami minden amerikainak szomorú eseményeket jelent, de ez a lány mégis a legszomorúbb. Iszonyatosan megrendítő a gyászfeldolgozás, hogy egyes szereplők hogyan állnak a témához. Nagyon ajánlom főleg a tiniknek, szerintem szükségünk van ilyen történetekre. Örülök, hogy ajánlottad @sonozsoka ♥

Tetszett!
Ez a könyv nem igazából nem egy napló, semmi dátum a történetek között szünet van.
Tess szeptember 11-én elvesztette a kishúgát (aki egyébként csak a féltestvére) és magát hibáztatja. a családja kezdett összeállni, de Zoe halálával minden tönkre ment. Tess igazából elmeséli Zoe-nak azt amit ő már sosem tapasztalhat meg. Először kétségbe van esve, de aztán ezzel a naplóval fel tudja dolgozni a húga halálát.
Engem meg fogott ez a könyv!

IMADOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOM.. kedvenc kedvenc kedvenc ♥♥♥♥♥♥♥

Nagyon kedves kis történet egy tini lányról, akinek szeptember 11 mást jelent, mint a legtöbb embernek. Nem elég, hogy a szülei elváltak, mostohaapja van és két testvére de el is veszti a számára legfontosabb dolgot és magát okolja miatta. Ezért elmenekül egészen addig amíg rá nem jön, hogy ez nem megoldás.

Pár éve megláttam ezt a könyvet a könyvesboltban, és azt mondtam: „Ez kell nekem!”. Soha azelőtt nem hallottam róla és soha azelőtt ilyet nem mondtam. Bár még mindig inkább könyvtár-párti vagyok, ekkor tudatosult bennem, hogy könyvet birtokolni jó. Nem csalódtam benne. Többször olvastam újra, és mindig ugyanazt az élményt nyújtja.
Csodálatos, ahogy egy férfi ügyvéd (!) bele tud bújni egy kamaszlány lelkébe.

Kár, hogy eddig halogattam az olvasását, már az első lapja óta a rabja lettem. Nagyon tetszik az, hogy a tragédia ellenére olyan könnyedén meséli Tess az élete alakulását, és nem csak a mély gyászról szól minden sora, hanem a tapasztalatait is megélhetjük. Olyan, mintha a saját életemről olvasnék kisebb foszlányokat, benne vannak az első szárnypróbálgatások, és hogy néha az ember mennyire kívülállónak tudja magát érezni akkor is, ha körbeveszi egy csomó ember. A karakterek egyike sem zavart, mindegyiket megszerettem. Azért találom különlegesnek ezt a könyvet, mert nem finomkodott, nem kertelt, olyan dolgokat írt le, amiken egy korunkbeli átesik, kipróbál dolgokat, és nem szégyenként éli meg, hanem felfogja egy tapasztalatszerzésnek. Én sem éreztem Tesst megvetendőnek, inkább csak társnak, aki el mer árulni dolgokat, míg én nem. A fél csillagot azért vontam le, mert néha kicsit vontatottnak éreztem, mintha húzni akarná a dolgokat. Egyébként imádtam:)

Tess mindenestül szimpatikus szereplő volt, aki megpróbálja a gyászt, és a széthulló családot feldolgozni. Nem minden lépésével értettem egyet, de ettől függetlenül is megtudtam érteni miért tette. Tetszett, hogy nem csak a felnőttek és a legnagyobb lány problémája van kiemelve, hanem a kisebb lányé is.

Érzelmekkel teli, megható történet arról, hogyan próbál egy család megküzdeni a gyásszal. A napló(szerű) formán kívül külön érdekesség, hogy a könyv szerzője férfi, míg a mesélő egy kamaszlány.

Totálisan kamasz érzés. Egy kicsit C.D. Payne Lázongó ifjúság sorozatára emlékeztet. Na persze más a hangvétel és a téma. Talán a naplószerű forma miatt éreztem ezt a párhuzamot. Bár itt nem a szó szoros értelmében vett naplóról van szó, hanem levelekről. De ahogy egyre előbbre jutunk a könyvben, érezni fogjuk, hogy ezek mégsem olyan igazi levelek, és nem is napló. Gördülékenyen halad a sztori, mégis az egész egy visszaemlékezés. Egy gyászfolyamat, amit az elejétől végigkövethetünk, mondhatni a végéig (bár a könyvben nem kronológiai sorrendben). A tankönyvszerű egy év eltelik, és Tess lassan képes lesz szembe nézni a veszteségével és a továbblépéssel.
Jó lett volna ha kamaszként a kezembe kerülhet, amikor én is gyászoltam. Most egy kicsit visszaröpített az időben, hogy újra átgondolhassam annak az időszaknak a nehézségeit. Azt hiszem már értem miért vonzott évek óta ez a könyv magához.