AC/DC ​– High Voltage Rock 'N' Roll 7 csillagozás

Phil Sutcliffe: AC/DC – High Voltage Rock 'N' Roll

Több ​mint 35 évnyi koncertezéssel és stúdiómunkával a háta mögött az AC/DC vitathatatlanul a zenetörténet egyik legsikeresebb és legstabilabb rock-formációja. Ez a könyv az ausztráliai kezdetektől a legutolsó turnéig kíséri végig a zenekar pályafutását, és tartalmaz:

több mint 400 képet, melyek a színpadon vagy a kulisszák mögött készültek a zenészekről, számlákat, posztereket, backstage-belépőket, lemezborítókat és promóciós dokumentumokat;
Philip Morris és Bob King fotóit, melyek a zenekar pályafutásának kezdetén készültek; Jenny Lens és Robert Francos képeit, melyek kis amerikai klubok színpadain örökítették meg a zenészeket, illetve Robert Ellis és Robert Alford felvételeit a színfalak mögötti világról;
a zenekar hiteles történetét és részletes diszkográfiát;
lemezkritikákat, melyeket a legkiválóbb hard rock és AC/DC-szakértők írtak – például Joe Bonomo, Anthony Bozza, Jen Jewel Brown, Daniel Bukszpan, Gary Graff, Martin Popoff, Sylvie Simmons és… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Legendák élve vagy halva Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662008 · Fordította: Bajtai Barangó Zoltán

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

blianhun>!
Phil Sutcliffe: AC/DC – High Voltage Rock 'N' Roll

A kivitel csillagos ötös, tényleg öröm kézbe venni. A kitűnő fotók mellett (a lemezborítóktól kezdve, a koncertjegyeken át, a kitűzőkig) sok-sok relikvia, rengeteg igényes grafikai elem is színesíti a könyvet.
Csak a tartalmat nézve: „zeneileg” nagyon erős, részletes a diszkográfia, a producerektől a fotósokig mindenki figyelembe van véve. Ugyanakkor hiányérzetem is van: a tagok szinte csak zenészként szerepelnek, magánemberként nem igazán ismerjük meg őket…

A_S1M0N P>!
Phil Sutcliffe: AC/DC – High Voltage Rock 'N' Roll

Remek könyv, a borítón a pörgő-forgó Angus igen vicces ötlet volt, de tetszik, ahogy a belső tartalom is.

Mivel korábban olvastam el az aktuálisabb Magasfeszültség – Angus Young élete című, szintén remek könyvet, így sok újdonságot nem tartogatott, viszont sok helyen kibővítette az ott megismert dolgokat, például a dobosok cseréjét.

Emellett sokkal szakmaibb a könyv már csak a lemezkritikák miatt is, jobb betekintést kapunk a zenekar ezen oldaláról (menedzser és producer váltások).

A képek fantasztikusak, rengeteg van belőlük a koncert pillanatképektől kezdve a jegyekről készültekig, a zenekar minden időszakából van valami igazán remek felvétel.

Külön tetszett a lemezek, gyűjteményes kiadások részletes leírása is, bár még így sem egyszerű eligazodni a különböző kontinenseken kiadott lemezek között, amik sokszor ugyan azon a címen, de más tartalommal jelentek meg.

Én egy „használt” példányt tudtam beszerezni, de mivel rajta volt a gyári csomagolás, így valójában egy tökéletes állapotú könyvet kaptam kézhez.

kmara>!
Phil Sutcliffe: AC/DC – High Voltage Rock 'N' Roll

Nemcsak gyönyörű album, de értékes információkkal, anekdotákkal és történeti ismeretekkel is bír. A képek pedig… Let There Be Rock!


Népszerű idézetek

>!

Úgy gondolom… az emberek azért szeretik a zenekart, mert nem hagytuk, hogy a végzet legyőzzön minket, és mert gyakorlatilag a nulláról kezdtünk újra mindent… Bizonyos értelemben Bon tragédiája megerősítette a zenekaron belüli kötelékeket.
– Angus Young, Rock&Folk, 1980

104. oldal

5 hozzászólás
>!

2008-ban Malcolm ezt mondta Richard Bienstocknak, a Guitar World munkatársának: „Amikor Angus előállt a Thunderstruck ötletével, azt gondoltam: 'A rohadt életbe, megvan a slágerünk.'
Ezzel aztán elég magasra tettük magunknak a lécet.”

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 2008
>!

Az AC/DC a tipikus példája az olyan zenekaroknak, akik teljes őszinteséggel és odaadással játszanak. A zeneiparban csak úgy lehet igazán sikeres az ember, ha kitalálja, hogy mi az, amiben a legjobb, és azt a végsőkig viszi. Az AC/DC pontosan ezt csinálta. Amikor őket hallgatjuk, érezzük, hogy ízig-vérig azok, aminek mutatják magukat.

Steve Vai

Kapcsolódó szócikkek: AC/DC
>!

„Ha nem úgy jövünk le a színpadról, hogy szakad rólunk a veríték és teljesen kimerültünk, akkor azt hiszem, semmi értelme nem volt, hogy fellépjünk” – mondta (Malcolm Young) O'Gradynek, a RAM újságírójának.

17. oldal

>!

Stenning könyvében Angus a következő szavakkal idézte fel az emlékezetes jelenetet: „A kocsiból kiszálló sofőr első szavai ezek voltak: >Bon vagyok.< Aztán végignézett magán, és azt mondta: >Francba, a feleségem bugyiját vettem fel.<”

2 hozzászólás
>!

Általában hajnali kettőkor fejeztük be a koncertet, és húztunk a stúdióba. George és Harry vett pár karton sört és néhány üveg Jack Daniel's-t, és már indult is a buli, bontottuk az italokat… szóval ugyanaz a laza érzés volt, mintha még mindig színpadon lennénk. Akkoriban a stúdiózás a koncert folytatása volt.
– Malcolm Young, Mojo, 2000

31. oldal

NB14>!

Angus meg azt mondta: „A testvéred vagyok; nem akarom, hogy a szemem láttára halj meg. Emlékszel Bonra?”

NB14>!

[…] A Rolling Stone magazin minden idők leggyengébb rock-produkciójának nevezte, s ez általában jól is tükrözi a korabeli kritikusok hozzáállását, kiváltképp az USA-ban. Angliában a banda hitelességének nagyon jót tett, amikor felkarolta őket a nagyon népszerű rádiós DJ, John Peel, aki a „punk-zenekar a déli féltekéről” kifejezést használta velük kapcsolatban

NB14>!

A dalírás egyfajta terápiát jelentett, mondta Angus. „Bon halála után mintha iszonyúan felnőtté váltam volna – írta a Bonfire borítóján. – Amikor az ember fiatal, halhatatlannak hiszi magát, és akkor valahogy megfordult velem a világ.”

NB14>!

Az AC/DC és a banda zenéje egyben az átlagember megdicsőülésének példázata is.


Hasonló könyvek címkék alapján

Seán O'Hagan: Freddie Mercury
Presser Gábor: Presser könyve
Tony Iommi – T. J. Lammers: Iron Man
One Direction: Merjünk álmodni!
Dave Grohl: A történetmondó
Szász Adrián: Rock & Road
Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia
Johnny Ramone: Commando
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry
Kurt Cobain: Naplók