Feleséged ​története 29 csillagozás

Pfliegel Dóra: Feleséged története

A ​Feleséged története egy olyan monológ, amit soha nem akarnál végighallgatni a másiktól, és ha benned indulna el, akkor mindent megtennél, hogy elcsendesítsd magadban. Pedig érdemes lenne már az első nagy levegővételnél odafigyelni. Hogy elmondhassa, hogy elmondhasd. És akkor elindulhat egy párbeszéd. Kettőtökön múlik.

Dédé beleszeret egyetemi tanárába, Mátéba. Az érzés kölcsönös. Hamarosan össze is költöznek, gyermekeik lesznek, és boldogan élhetnének, amíg… De vajon ennyi elég? Pfliegel Dóra története egy mindent elsöprő szerelem beteljesülése, kálváriája és bukása. Ha egyszer elveszítjük a bizalmat, újraépíthetjük még a régi kapcsolatunkat, visszakaphatjuk az egykori szerelmet? Vagy van az a pillanat, amikor más irányt vesz az életünk? És mi történik akkor, ha megjelenik a harmadik? A regény elemi erővel mutatja be egy fiatal nő belső vívódásait. Vajon pontosan megláthatjuk, hogy hol hibáztuk el? Történet egy öröknek hitt házasság szétbombázásáról, megcsalásról,… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
200 oldal · ISBN: 9789632938394
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938271

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Anarchia_Könyvblog P
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Pfliegel Dóra könyvébe egy gyönyörű, egyben igazságos történetet ismerhetünk meg. Ez a kétszáz oldalas alkotás egy nőben lezajlódó belső küzdelmet oszt meg velünk. Valóságos érzelmek, valóságos kérdések vetődnek fel. Elgondolkodtat, átértékelteti velünk a dolgokat, melyek egy párkapcsolattal összefüggésben merülhetnek fel.
Az írónő sajátos stílusban, élvezhetően és határozottan adja át nekünk a gondolatokat. A gondolatok, mely egy házasságban/kapcsolatban, válásban/szakításban előjönnek. Ez a mű mindenkinek szól, mert mindannyiunk átélt már egy ilyen helyzetet, még ha más formában, akkor is.

A teljes értékelés itt érhető el: https://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/10/24/pflieg…

>!
White13
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Dora konyve nem egy konnyu temarol szol, megis azt mondom, aki mar volt szerelmes eleteben, es szakitott is, annak kotelezoen ajanlom. Egy szep, helyenken irto kemeny, mashol humorral atszott, olykor ironikus regeny egy norol, anyarol, megcsalasrol, arulasrol, bunrol es buntudatrol. Es egy uj elet kezdeterol.

>!
liptonella
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Annyira amatőr szöveg, minden mozzanatában, hogy komolyan nem értem, kinek szánta. Az egy dolog, hogy a műfajilag oldalanként máshova sorolható, leginkább egy közepes blognak felel meg, de nincs igazán karakter, mélység, pláne koherencia, legfőképpen meg nem tudni, mit akart a szerző azon kívül, hogy szerinte valószinűleg jópofa dolog lehet írónak lenni és ilyesmiről írogatni.
Kérem vissza a pénzemet!

>!
Dyta_Kostova I
Pfliegel Dóra: Feleséged története

„Az egész szöveg, az egymásból fakadó sorsfordulók koherenciája magával ragadó. Finom selyem, melyen átsejlik az összes ki nem mondott érzelem, akár „a pecsét a válási papírokon”. Lágy szentimentalizmussal megírt kemény történet, ami nyomot hagy az olvasás után. „Mindenki azzal akar együtt lenni, akit legjobban szeret. Én speciel saját magammal.” (147.o.) – mondja Dédé húga, Dorogi N., akinek nevében Pfliegel Dóra ezzel meg is fogalmazta a mindenre megadható, egyetemes választ: legyen akár a legideálisabb házasság, akár a legidillibb család mellettünk, mélyen belül mindannyian önzők vagyunk, mert csak akkor lehet teljes életet élni, ha ott vagyunk, ahol lennünk kell, ha azt az életet éljük, amit élni akarok, és azok vagyunk, akik lenni akarunk. Minden más csak felszínes negédeskedés, sokkal kártékonyabb hazugság, mint bevallani, hogy nem vagyunk elégedettek a jelenben elfoglalt pozíciónkkal. És ilyenkor lépni kell, ahogy Dédé is tette.”

Teljes: https://smokingbarrels.blog.hu/2018/10/03/konyvkritika_…

>!
Letti88
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Ez a könyv a „megöngyilkolásom” története is lehetne.
El nem tudom mondani mennyire szenvedtem az olvasása alatt, szerintem jobban mint a szereplők.
Annyira hétköznapi, snassz az egész, konkrétan nem is történik benne semmi említésre méltó, csak az össze-vissza szenvedés, de az nagyon…
Értem én, hogy mi akart ez lenni, egy monológ a házasság széthullásáról, arról, hogy egy kapcsolat, hogy tud az égig emelni, füröszteni a boldogságban, és ugyanezzel a sodró lendülettel tönkre is tud tenni, és nem marad más, csak a kongó üresség, a megcsalás, az elárulás és a mérhetetlen fájdalom.
De, ezt miért így kellett megírni? Egészen a végéig vártam valami aprócska csavarra, hogy legalább az lendítsen valamicskét a sztorin, de nem jött el.
Ráadásul rájöttem mi zavar benne a legjobban: a nyelvezete és a néholi „közönségessége”.
Nagyon sajnáltam, azt hittem kedvelni fogom a történetet, és nem azért nem kedveltem mert szomorú volt, hanem mert nem tudott hozzám kellőképpen közel kerülni az írónő stílusa.

>!
Thaliavilaga
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Nem szeretnék túlzottan nagy szavakat használni, de nekem a Feleséged története az év csalódása volt. Nagyon vártam, hogy olvashassam, mert bátor és aktuális a témaválasztás és tetszett, hogy egy belső monológként ismerhetjük majd meg Dédé történetét. Na, ezt a várakozást azonnal agyoncsapta az a fordulat, hogy Dédé barátnőjének szemszögéből, E/3 személyben elmesélve ismerjük meg a történéseket. A történéseket, melyekről nagyjából a fülszövegből többet tudunk meg, mint az egész regényből. Sajnos nem tetszett a hihetetlenül csapongó stílusa sem. Gondolom ezzel is a belső vívódásokat szerette volna érzékeltetni, de számomra ez inkább összeszedetlenné, kuszává tette az egész történetet.

Nekem Máté és Dédé is unszimpatikus volt, egyszerűen nem tudok azonosulni azokkal a párokkal, akik ilyen szinten csakis teherként élik meg a saját, egészséges gyermeküket. Dorogi N. karakterével sem tudtam mit kezdeni (már a neve is zavart őrületesen, mit keres egy testvér egy belső monológban így nevezve?), bár ő legalább nem kertelt, még ha a stílusa hagy is kivetnivalót maga után…Andrásról pedig az a véleményem, amit a könyv is igazolt: lényegében bárki más lehetett volna…

Azért sajnálom, mert amúgy nagyon sokakat érintő kérdéseket feszeget a történet, ugyanakkor nem gondolom, hogy az elolvasása után bármivel is több lennék, bármivel is másképp látnám a családi, házassági gondokat vagy éppen a megcsalás dinamikáját.

A fülszöveg egy történetet ígér egy öröknek hitt házasság szétbombázásáról, megcsalásról, szégyenről, bűnről és bűntudatról. Azért én ezt kiegészíteném azzal, hogy ezekhez mennyiben hozzájárul az alkoholizmus (és itt most nem csak a férjre gondolok), a második gyermek felelőtlen vállalása, a „jó dolgában már egyik sem tudja, mit csináljon” jelenség, az önzés és az őszinteség teljes hiánya.

Azért nem hagytam csak félbe, mert ilyet nagyon ritkán csinálok, ráadásul a maga 200 oldalával tényleg csak pár órát vett el az életemből.

>!
korkata
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Első könyvem a szerzőtől. Olyan témát választott mely bárkivel megtörténhet.
Egy nő monológja az életéről, a házasságáról, annak megszűntéről. Betekinthetünk a gondolataiba. Hogyan alakul ki a szerelem, majd múlik el. Közben vívódik. Érdekes volt olvasni hogyan élte meg ezeket az érzéseket.

>!
Könyveslány P
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Nagyon fontos témáról szóló könyv lenne – ezért is figyeltem fel rá az ajánlója alapján – de számomra csalódást okozott. Monológ az ajánló szerint, mégis végig E/3-ban íródott, amitől viszont nagyon döcögősnek és szájbarágósnak éreztem a történetmesélést: Dédé így gondolja, Dédé úgy érzi stb. Ha elvonatkoztatok a stílustól, a főszereplő jellemének alakulása – ami azért sokszor egyszerűen nyűglődésnek hat – érdekes és akár tanulságos is lehet, viszont számomra az utolsó mondat kb. agyoncsapja az egész történetet és az addigi mondanivalót.

>!
Zsuzsanna_Buday
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Azért olvastam végig, mert rövid (meg elsüthető több kihíváshoz is…), meg persze mindig reménykedek kicsit, hogy a végéig csak jobb lesz, de nem. Tényleg nem tudtam azonosulni egy kicsit sem, ami nem elvárás persze, de megértenem sem sikerült sehogy sem ezt a nőt. Aki csak szenved, de nem teljesen értem, hogy min is. Elmúlt a szerelem… volt egyáltalán, úgy igazán? Nem tudom. Pedig voltak bizony ismerős gondolatok, problémakörök (az ember sokszor elégedetlen a másikkal, vagy épp önmagával, ami a másikon csattan…), de én valahogy más következtetésekre (ha nem is megoldásokra) szoktam jutni. Arra talán mégis jó ez a könyv, hogy elgondolkodjunk a szinte mindenkit (aki hosszabb ideje párkapcsolatban él) érintő kérdésekről és örüljünk, mert szinte biztos, hogy Dédénél ügyesebbek/szerencsésebbek leszünk. Hát nem? :)

>!
N_O
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Többet vártam magától a könyvtől… Olvasás közben is csak el voltam vele… Dédé karakterével sem tudtam igazán azonosulni, na nem a párkapcsolati problémák miatt, mert nyilván mindenki életében előfordulnak ilyenek, viszont én a kommunikáció híve vagyok. Csodákra képes, használjuk az általa nyújtotta lehetőségeket! Így ez a fajta család széthullás persze érthető volt, de úgy éreztem meg is érdemlik a szereplők!
A másik pedig maga az írásmód amit mint kivetni valót tudnék felhozni ellene. Más már említette hogy egy blogként is megállta volna a helyét, felesleges volt a könyv formátum, és ebben csak egyet tudok érteni.
Nagyon vártam a könyvet, mert megfogott a borító, a cím, alcím, illetve a téma, de sajnos a külcsín nem volt elég hogy meg is maradjon a lelkesedésem… Egyszer olvasósnak elment, de nagyon ajánlani, és újra olvasni sem fogom.


Népszerű idézetek

>!
Anarchia_Könyvblog P

Meg kellett volna szólalni. Még időben kimondani. Még azelőtt, hogy önmagam torz tükörképévé változtam volna. Még azelőtt, hogy beállt volna a szemem alatti tikkelés, a reggeli hasmenés, az éjszakai izzadás. Még azelőtt, hogy a bennem lakozó farkassal helyet cseréltem volna.

>!
Anarchia_Könyvblog P

És honnan tudjuk, hogy az érzelmeink valósak? Hogy nem csak kiszakadni szeretnénk valamiből? Mi a különbség a vágy és a szerelem között? Szerelemmé mélyülhet-e a vágy, ha bűnben született?

>!
dorinaaudvardy

Minden jó után jön valami rossz, a kettő között pedig a remény és az elfojtás játssza a maga kis pingpongmeccsét.

74. Oldal

>!
dorinaaudvardy

Azt próbáld meg végiggondolni, hogy ha fehér hajú öreglányként visszatekintesz majd, mit bánnál jobban, hogy hagytad megtörténni vagy hogy nem.

83. Oldal

>!
Csokiskeksz

Vajon egy közös világ díszletei miképpen válhatnak lomtalanításra ítélt kacatokká?

24. oldal

>!
Anarchia_Könyvblog P

Ha a combok egymásba csúszva, az ágyékok egymással találkozva helyezkedtek el a takaró alatt, az maga volt a boldogság. Ha csak térdmagasságig kulcsolták össze a lábukat, tudták, hogy van egy kis feszültség, de megoldható a probléma. Ha csak a lábfejek simultak egymáshoz, a mellkasok izgatottan fel-le mozogtak a sötétben a takaró felett, érezték, össze kell kapniuk magukat. Ha nagyon figyeltek, hallhatták egymás szívverését, mint amolyan segélykiáltásokat.

>!
Anarchia_Könyvblog P

Egykorvolt életünk a ki nem mondott szavaktól és félelmektől elmocsarasodott, és a mocsárban nem gyullad meg már semmiféle láng, csak egyre mélyebbre lehet süllyedni benne.

>!
Véda MP

Dédé a gyűrűjét forgatta az ujján.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Leda Schwartz: A negyedik szerető
Leda Schwartz: A harmadik szerető
Alice Feeney: Időnként hazudok
Sylvi Kekkonen: Amalia
Sigrid Undset: Pogány szerelem
Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!
Helen Fielding: Bridget Jones babát vár
Guy de Maupassant: Egy asszony élete
Natasha Solomons: Eltűnt férjek galériája
Fiona Gibson: Anya randizni kezd