Feleséged ​története 33 csillagozás

Pfliegel Dóra: Feleséged története

A ​Feleséged története egy olyan monológ, amit soha nem akarnál végighallgatni a másiktól, és ha benned indulna el, akkor mindent megtennél, hogy elcsendesítsd magadban. Pedig érdemes lenne már az első nagy levegővételnél odafigyelni. Hogy elmondhassa, hogy elmondhasd. És akkor elindulhat egy párbeszéd. Kettőtökön múlik.

Dédé beleszeret egyetemi tanárába, Mátéba. Az érzés kölcsönös. Hamarosan össze is költöznek, gyermekeik lesznek, és boldogan élhetnének, amíg… De vajon ennyi elég? Pfliegel Dóra története egy mindent elsöprő szerelem beteljesülése, kálváriája és bukása. Ha egyszer elveszítjük a bizalmat, újraépíthetjük még a régi kapcsolatunkat, visszakaphatjuk az egykori szerelmet? Vagy van az a pillanat, amikor más irányt vesz az életünk? És mi történik akkor, ha megjelenik a harmadik? A regény elemi erővel mutatja be egy fiatal nő belső vívódásait. Vajon pontosan megláthatjuk, hogy hol hibáztuk el? Történet egy öröknek hitt házasság szétbombázásáról, megcsalásról,… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
200 oldal · ISBN: 9789632938394
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938271

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Anarchia_Könyvblog>!
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Pfliegel Dóra könyvébe egy gyönyörű, egyben igazságos történetet ismerhetünk meg. Ez a kétszáz oldalas alkotás egy nőben lezajlódó belső küzdelmet oszt meg velünk. Valóságos érzelmek, valóságos kérdések vetődnek fel. Elgondolkodtat, átértékelteti velünk a dolgokat, melyek egy párkapcsolattal összefüggésben merülhetnek fel.
Az írónő sajátos stílusban, élvezhetően és határozottan adja át nekünk a gondolatokat. A gondolatok, mely egy házasságban/kapcsolatban, válásban/szakításban előjönnek. Ez a mű mindenkinek szól, mert mindannyiunk átélt már egy ilyen helyzetet, még ha más formában, akkor is.

A teljes értékelés itt érhető el: https://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/10/24/pflieg…

White13>!
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Dora konyve nem egy konnyu temarol szol, megis azt mondom, aki mar volt szerelmes eleteben, es szakitott is, annak kotelezoen ajanlom. Egy szep, helyenken irto kemeny, mashol humorral atszott, olykor ironikus regeny egy norol, anyarol, megcsalasrol, arulasrol, bunrol es buntudatrol. Es egy uj elet kezdeterol.

Véda P>!
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Fura ez, mert végtelenül tisztelem a nőkben a kitartást, a keménységet, a megfelelést, és a bátorságot. Ebben a történetben elvileg mindez meg is van. Hiszen Dédé története egy szerelemből létrejött házasság, majd egy házasságból létrejött viszony ironikus, szembenézős belső monológja. Szembeállítja a nőket az irreális elvárásaikkal, a rózsaszín köddel és az önzőséggel, melyek sokszor jellemzik kapcsolataikat. Még az is tetszett (volna), hogy ennyire hétköznapi, hogy a könyvben megtörténtek mindennaposak, hogy a történet szereplői lehetnénk akár mi is. De számomra épp itt kezdett el hiteltelenné válni a női sorsot fitogtató sztori.
http://hangulatokk.blogspot.com/2019/04/pfliegel-dora-f…

Letti88>!
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Ez a könyv a „megöngyilkolásom” története is lehetne.
El nem tudom mondani mennyire szenvedtem az olvasása alatt, szerintem jobban mint a szereplők.
Annyira hétköznapi, snassz az egész, konkrétan nem is történik benne semmi említésre méltó, csak az össze-vissza szenvedés, de az nagyon…
Értem én, hogy mi akart ez lenni, egy monológ a házasság széthullásáról, arról, hogy egy kapcsolat, hogy tud az égig emelni, füröszteni a boldogságban, és ugyanezzel a sodró lendülettel tönkre is tud tenni, és nem marad más, csak a kongó üresség, a megcsalás, az elárulás és a mérhetetlen fájdalom.
De, ezt miért így kellett megírni? Egészen a végéig vártam valami aprócska csavarra, hogy legalább az lendítsen valamicskét a sztorin, de nem jött el.
Ráadásul rájöttem mi zavar benne a legjobban: a nyelvezete és a néholi „közönségessége”.
Nagyon sajnáltam, azt hittem kedvelni fogom a történetet, és nem azért nem kedveltem mert szomorú volt, hanem mert nem tudott hozzám kellőképpen közel kerülni az írónő stílusa.

liptonella>!
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Annyira amatőr szöveg, minden mozzanatában, hogy komolyan nem értem, kinek szánta. Az egy dolog, hogy a műfajilag oldalanként máshova sorolható, leginkább egy közepes blognak felel meg, de nincs igazán karakter, mélység, pláne koherencia, legfőképpen meg nem tudni, mit akart a szerző azon kívül, hogy szerinte valószinűleg jópofa dolog lehet írónak lenni és ilyesmiről írogatni.
Kérem vissza a pénzemet!

Dyta_Kostova IP>!
Pfliegel Dóra: Feleséged története

„Az egész szöveg, az egymásból fakadó sorsfordulók koherenciája magával ragadó. Finom selyem, melyen átsejlik az összes ki nem mondott érzelem, akár „a pecsét a válási papírokon”. Lágy szentimentalizmussal megírt kemény történet, ami nyomot hagy az olvasás után. „Mindenki azzal akar együtt lenni, akit legjobban szeret. Én speciel saját magammal.” (147.o.) – mondja Dédé húga, Dorogi N., akinek nevében Pfliegel Dóra ezzel meg is fogalmazta a mindenre megadható, egyetemes választ: legyen akár a legideálisabb házasság, akár a legidillibb család mellettünk, mélyen belül mindannyian önzők vagyunk, mert csak akkor lehet teljes életet élni, ha ott vagyunk, ahol lennünk kell, ha azt az életet éljük, amit élni akarok, és azok vagyunk, akik lenni akarunk. Minden más csak felszínes negédeskedés, sokkal kártékonyabb hazugság, mint bevallani, hogy nem vagyunk elégedettek a jelenben elfoglalt pozíciónkkal. És ilyenkor lépni kell, ahogy Dédé is tette.”

Teljes: https://smokingbarrels.blog.hu/2018/10/03/konyvkritika_…

Thaliavilaga>!
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Nem szeretnék túlzottan nagy szavakat használni, de nekem a Feleséged története az év csalódása volt. Nagyon vártam, hogy olvashassam, mert bátor és aktuális a témaválasztás és tetszett, hogy egy belső monológként ismerhetjük majd meg Dédé történetét. Na, ezt a várakozást azonnal agyoncsapta az a fordulat, hogy Dédé barátnőjének szemszögéből, E/3 személyben elmesélve ismerjük meg a történéseket. A történéseket, melyekről nagyjából a fülszövegből többet tudunk meg, mint az egész regényből. Sajnos nem tetszett a hihetetlenül csapongó stílusa sem. Gondolom ezzel is a belső vívódásokat szerette volna érzékeltetni, de számomra ez inkább összeszedetlenné, kuszává tette az egész történetet.

Nekem Máté és Dédé is unszimpatikus volt, egyszerűen nem tudok azonosulni azokkal a párokkal, akik ilyen szinten csakis teherként élik meg a saját, egészséges gyermeküket. Dorogi N. karakterével sem tudtam mit kezdeni (már a neve is zavart őrületesen, mit keres egy testvér egy belső monológban így nevezve?), bár ő legalább nem kertelt, még ha a stílusa hagy is kivetnivalót maga után…Andrásról pedig az a véleményem, amit a könyv is igazolt: lényegében bárki más lehetett volna…

Azért sajnálom, mert amúgy nagyon sokakat érintő kérdéseket feszeget a történet, ugyanakkor nem gondolom, hogy az elolvasása után bármivel is több lennék, bármivel is másképp látnám a családi, házassági gondokat vagy éppen a megcsalás dinamikáját.

A fülszöveg egy történetet ígér egy öröknek hitt házasság szétbombázásáról, megcsalásról, szégyenről, bűnről és bűntudatról. Azért én ezt kiegészíteném azzal, hogy ezekhez mennyiben hozzájárul az alkoholizmus (és itt most nem csak a férjre gondolok), a második gyermek felelőtlen vállalása, a „jó dolgában már egyik sem tudja, mit csináljon” jelenség, az önzés és az őszinteség teljes hiánya.

Azért nem hagytam csak félbe, mert ilyet nagyon ritkán csinálok, ráadásul a maga 200 oldalával tényleg csak pár órát vett el az életemből.

Lovebooks>!
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Egy nő története, aki beleunt a házasságba, amelyben egyre inkább eltávolodott a férjétől, elhidegültek egymástól, majd ki-kitekintett a kapcsolatból, végül lelkifurdalása lett a félrelépések miatt, ám belátta, hogy ez nem mehet így tovább.
Dédéhez hasonló sztori bármelyikőnkkel megeshet. Jó bizonyíték arra, hogy nem érdemes benn maradni egy olyan kapcsolatban,ahol már nem érezzük nőnek magunkat, nem k, nincs meg a tűz.

Bővebben:
https://konyvkultura.blogspot.com/2020/09/pfliegel-dora…

korkata>!
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Első könyvem a szerzőtől. Olyan témát választott mely bárkivel megtörténhet.
Egy nő monológja az életéről, a házasságáról, annak megszűntéről. Betekinthetünk a gondolataiba. Hogyan alakul ki a szerelem, majd múlik el. Közben vívódik. Érdekes volt olvasni hogyan élte meg ezeket az érzéseket.

Nicole_Kinney I>!
Pfliegel Dóra: Feleséged története

Ejnye, de genyó vége volt ennek a könyvnek… De trükkös, és ezzel jó pontot szerzett nálam. Nagyon kiábrándító és lélekromboló történet, de témájánál fogva ez is a dolga. Igen, van ilyen, nem szabad úgy tenni, mintha nem lenne, de… De azért az utolsó mondat után azt is érdemes tudatosítani, hogy azért nem minden házasságnak ez a törvényszerű vége, nem igaz, hogy minden nagy szerelemnek nagy sz@r a vége, és boldog házasság nem is létezhet. Létezik, csak ritka, és akinek nem sikerül, annak könnyebb azt mondani, hogy ilyen „csak a mesében van”, mint kimondani, hogy „a valóságban is, csak nekem nem jutott belőle…” (Ezt csak azért írtam hozzá, mert a könyv vége felé van valami ilyen mondat, hogy minden ismerős házaspárnál ugyanezt látni, ami azt sugallja, hogy a családosdi az egy reménytelen játék, és ez egy elég csúnya üzenet…)


Népszerű idézetek

Anarchia_Könyvblog>!

És honnan tudjuk, hogy az érzelmeink valósak? Hogy nem csak kiszakadni szeretnénk valamiből? Mi a különbség a vágy és a szerelem között? Szerelemmé mélyülhet-e a vágy, ha bűnben született?

Anarchia_Könyvblog>!

Meg kellett volna szólalni. Még időben kimondani. Még azelőtt, hogy önmagam torz tükörképévé változtam volna. Még azelőtt, hogy beállt volna a szemem alatti tikkelés, a reggeli hasmenés, az éjszakai izzadás. Még azelőtt, hogy a bennem lakozó farkassal helyet cseréltem volna.

dorinaaudvardy>!

Minden jó után jön valami rossz, a kettő között pedig a remény és az elfojtás játssza a maga kis pingpongmeccsét.

74. Oldal

dorinaaudvardy>!

Azt próbáld meg végiggondolni, hogy ha fehér hajú öreglányként visszatekintesz majd, mit bánnál jobban, hogy hagytad megtörténni vagy hogy nem.

83. Oldal

Csokiskeksz>!

Vajon egy közös világ díszletei miképpen válhatnak lomtalanításra ítélt kacatokká?

24. oldal

Anarchia_Könyvblog>!

Ha a combok egymásba csúszva, az ágyékok egymással találkozva helyezkedtek el a takaró alatt, az maga volt a boldogság. Ha csak térdmagasságig kulcsolták össze a lábukat, tudták, hogy van egy kis feszültség, de megoldható a probléma. Ha csak a lábfejek simultak egymáshoz, a mellkasok izgatottan fel-le mozogtak a sötétben a takaró felett, érezték, össze kell kapniuk magukat. Ha nagyon figyeltek, hallhatták egymás szívverését, mint amolyan segélykiáltásokat.

Anarchia_Könyvblog>!

Egykorvolt életünk a ki nem mondott szavaktól és félelmektől elmocsarasodott, és a mocsárban nem gyullad meg már semmiféle láng, csak egyre mélyebbre lehet süllyedni benne.

Véda P>!

Dédé a gyűrűjét forgatta az ujján.

(első mondat)

Nicole_Kinney I>!

Két napja találkoztam Dédével. Ragyogott. Másfél éve élnek külön Mátéval. Mindketten boldogok, szerelmesek. Dédé már nincs együtt Andrással. Ez egyáltalán nem meglepő. A szakirodalom szerint, a harmadik fél, aki az indikátor, nem maradhat meg társnak. Valószínűleg azért nem, mert hozzá olyan rossz érzések társulnak, mint a bűntudat, szégyen. És valószínűleg azért sincsenek már együtt, mert túl gyorsan akartak mindent. Néhány hónap után összeköltöztek, Dédé gyermekei meg csak pislogtak, ki ez az új ember az életükben. Nem lehet büntetlenül lecsavarni a legófigura fejét és újat tekerni rá, majd beállítani ugyanabba a legóházba – így fogalmazott Dédé, amikor végre átlátta, hogy túlzottan kapkodott.


Hasonló könyvek címkék alapján

Leda Schwartz: A negyedik szerető
Leda Schwartz: A harmadik szerető
Gerely Jolán: Majd ha asszony leszek
Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok
Gill Sims: Hát persze hogy káromkodom!!!
Judith Henry Wall: Anyaszív
Alice Feeney: Időnként hazudok
Sigrid Undset: Pogány szerelem
Guy de Maupassant: Egy élet
Jodi Picoult: Szívverés