Lábnyomok ​a sárban 11 csillagozás

Pfeiffer Gábor: Lábnyomok a sárban

A ​történelmet, ha száraz tényekre és adatokra támaszkodunk, könnyen meg lehet hamisítani, félre lehet magyarázni. Egyedül személyes történetek tehetik hitelessé. Ilyen történeteket oszt meg velünk könyvében Pfeiffer Gábor saját családjának tagjairól és egy kicsit önmagáról is. Így válnak élővé a második nagy háború évei, átélhetjük a zsidótörvény és a kitelepítés, a hadifogság megrázkódtatásait, majd ízelítőt kapunk a korai szocializmus légköréből, miközben bejárjuk Csolnokot, Budakeszit, Budapestet, Ukrajnát, Brno-t és az egykori NSZK városait. Az izgalmas családregény fontos helytörténeti dokumentum, de ennél sokkal több. Egyszerre tud hatni az értelemre és az érzelmekre. A mű hús-vér emberi sorsokon keresztül kelti életre a megidézett korszakokat. Születés, szerelem, betegség, küzdelem, halál zajlik a szemünk előtt, s bizony szívesen átadnánk magunkat az illúziónak, hogy ez „csak” irodalom, de a szerző a legváratlanabb pillanatokban kegyetlenül visszaránt a valóságba, metsző,… (tovább)

>!
Szülőföld, Gencsapáti, 2020
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156172136

Kedvencelte 3

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Roszka >!
Pfeiffer Gábor: Lábnyomok a sárban

Megrázó, olvasmányos, a miénk. Rólunk és nekünk szól. A mi történelmünk lapjai. Három történet, ami egy család életét mutatja be, a generációkon keresztül. Mondhatni tömör és lényegre törő mégsem unalmas.. Ami igazán tetszett, hogy ha figyelmesen olvassuk, előbukkan némelyik szereplő az előző történetből, bár e nélkül is összetartoznak. Családtagok, akik nem ismerhetik egymást. Nekem a kitelepítéssel foglalkozó történet volt nagyon megrázó. Remekül megírt könyv.

2 hozzászólás
pattie23>!
Pfeiffer Gábor: Lábnyomok a sárban

Bővebben:http://avalosagontul.blogspot.com/2020/06/a-multunk-res…

Mindhárom történet sokat adott nekem. Kicsit más lett a szemléletem. Kicsit elvesztem és kicsit minden történetbe belehaltam. Remélem, még többen lesznek, akik mesélnek nekünk, hisz a múltunk fontos, ha tanulni szeretnénk belőle. Egyszerűen imádtam és bátran ajánlom mindenkinek, aki egy cseppet is, de szeretne a második világháború előtti, közbeni és utáni időkbe belecsöppeni. Hisz ezek a történetek is mi vagyunk. Bármikor újra megtörténhet, és csak remélem, hogy tudni fogjuk kezelni őket emberileg. Elfogytak a szavak, csodálatos könyvet olvashattam. Hálás köszönet az írónak, hogy elhozta, nekünk olvasóknak az ő múltjuk egy részét.

cs_szabosandor I>!
Pfeiffer Gábor: Lábnyomok a sárban

A családtörténet, történelmi regény és oral history találkozása, de nem csak azoknak lehet érdekes, akik Csolnokon élnek vagy kötődnek a faluhoz, a svábokhoz. A kötet történetei egyszerű történetek, már amennyire egyszerű lehet bárkinek is a története a második világháború előtt, közben és után. Épp ez adja az erejét, a különlegességét: szüleink, nagyszüleink történetét olvashatjuk, akik más korban éltek, de ugyanúgy csak élni, boldogulni, szeretni és szeretve lenni akartak, csak nekik a nehezebbje, tragikusabbja jutott, mint nekünk. A történelem alulnézetből.
Az első kötetes író elbeszélésében érződik a jó értelemben vett írni, alkotni vágyás: a szövege nagyon emberi, őszinte. Ugyanakkor kicsit hullámzó is: nagyon jó, életteli, igazi tehetséget mutató részeket (pl. a cselédlány és a cipészinas udvarlása, randevúja, a gazdag zsidó család és a csolnoki sváb család kontrasztja) követnek szárazabb, inkább dokumentumkötetre emlékeztető tényfelsorolások. Rosa lelkének minden rezdülését átélhetjük a kezdetben, később a narráció eltávolodik és szinte csak adatokat közöl, pedig olvasóként érdekelt volna, hogyan éli meg ugyanez a lány, illetve akkor már asszony a kitelepítést részleteit, az új házasságait. Emiatt az egyenetlenség miatt először négy csillagot akartam adni, de végül a képek meggyőztek. A kötet illusztrációi ugyanis nem csak illusztrációk, hanem magukat a szereplőket ábrázolják, a család ágait, végül magát a szerzőt is, akinek az élete belesimul a történelmi időkbe, egyfajta szereplővé lényegülve maga is. A képanyag erényei győztek meg végül az öt csillagról. Minden falunak, településnek ilyen helytörténeti kötetet kívánok! Mennyi történet, sors vár még arra, hogy valaki értő, emberi módon elbeszélje…

Alexandra98>!
Pfeiffer Gábor: Lábnyomok a sárban

„Pfeiffer Gábor könyve teljesen letaglózott. A második világháború idejétől a hetvenes évekig terjedő pár évtizeden vezet minket végig a háborús Magyarországon élő rokonai életén. Ettől a könyvtől mindent megkaptam, amit egy jó könyvtől kívánhat az ember: nevetést és könnyeket. Szívbemarkoló volt megtapasztalni, hogy a háború mit tett emberi sorsokkal. Annál inkább, mert amellett, hogy igaz történetek alapján készült a regény, a benne lévő számos régi fényképen látni is lehet a történet valódi szereplőit. Egészen különös érzés nézni egy kedves arcú férfit, akiről kiderül, hogy valójában iszákos és erőszakos volt, vagy egy asszonyt, akinek szinte egész élettörténetét végigkövetjük, és a képeken is látjuk először menyasszonyi ruhában, majd ősz hajjal otthonkában egy dédunokájával az ölében. Az író elevenné varázsolta azokat az időket, melyek számomra eddig csupán dátumok és rideg tények voltak a történelemkönyvek lapjain.”

A HazaÍrók recenziójának további részét a HazaÍrók blogon olvashatjátok:
https://hazairok.blogspot.com/2021/04/pfeiffer-gabor-la…

SkyS_T>!
Pfeiffer Gábor: Lábnyomok a sárban

Pfeiffer Gábor: Lábnyomok a sárban

Egy könyv, ami jóval több, mint a benne lévő három történet összessége!
A könyv, ami hatással lesz rád!
Három sors, milliónyi tragédia, és még több kérdés, amire soha nem tudunk majd egyértelmű igennel vagy nemmel felelni.

Pfeiffer Gábor első regényét félve vettem kézbe, mert tudtam, hogy olyan témát tűzött a tollára, amit nem lesz könnyű feldolgozni.
Annak ellenére sem, hogy nekem nincsenek ki-vagy betelepített, rangjuktól, vagyonuktól megfosztott őseim. Volt egy nagyapám, akit meglőttek a II. világháborúban, aztán orosz hadifogoly lett. Nagy mesélő volt egész életében, de erről az időszakról soha nem szólt, egyetlen szót sem.
Persze, történelem órán tanultam én is egyet’s mást, aztán összehozott a sorsom erdélyiekkel, akik között volt ott rekedt magyar, magát székelynek (és nem magyarnak, nem románnak) valló, de egy kedves barátom nagyszüleiről meg kiderült egy beszélgetéskor, hogy német betelepítettek voltak. Néhány üveg sör után mindig előkerültek a történetek, egyre színesebben persze. De soha nem érintett meg igazán egyik sem.
Pfeiffer Gábor könyve jóval több, mint a benne lévő három történet összessége. Kényes keveréke a valóságnak és az írói fantáziának. Kényes, mert igyekszik minél valósághűbben elmondani a történeteit, ugyanakkor ő maga is bevallja: ki tudja ma már, mi történt akkor, nyolcvan, vagy még több évvel ezelőtt?
Annak ellenére, hogy maga a szerző figyelmezteti az olvasót, hogy senki ne vegye készpénznek, amit leír, mégis hátborzongatóan valósághű mind a három történet. Ami miatt engem különösen megrázott ez a könyv, az pontosan az író saját kommentjei, a felvetett kérdései: lehet-e, szabad-e ítélkeznünk mások felett?
Van-e jogunk bárkire rásütni a bélyeget: ő a hős, ő meg a bűnös?
Van-e jogunk ítélkezni bárki felett, mert keresi a boldogságot, vagy éppen egy könnyebb, egy jobb életre vágyik, vagy megpróbálja kihozni a legjobbat még a legrosszabból is?
Örökzöld kérdések, melyek soha nem avulnak el. Mindegy, hogy 1924-et vagy 2024-et írunk.
A történelem egy apró szelete, a sváb nemzet néhány családján keresztül bemutatva – elsőre talán csak ennyinek tűnik a könyv. De elolvasva egy intő jel: a történelem állandóan ismétli önmagát: ma itt, holnap ott élik át emberek a borzalmakat, újra meg újra. Mindig lesznek önző, agykárosult „vezetők”, akiknek az egyetlen örömöt az jelenti, ha emberek mészárolják egymást az „igazság” nevében. Mindig lesznek háborúk, mindegy, fegyverrel, vagy vírussal vívják, és mindig lesznek befolyásolható fiatalok, akik hisznek a szép ígéretekben és önként mennek a vágóhídra.
Ugyanakkor rajtunk, egyszerű, mindennapi embereken múlik, hogy megtanítjuk-e időben, felelősen gondolkozni a gyermekeinket! Rajtunk, embereken múlik, hogy hiszünk-e vakon a szép ígéreteknek? És rajtunk, embereken múlik, hogy merünk-e szembe nézni a kihívásokkal, akarunk-e boldogok lenni, teszünk-e érte többet a puszta siránkozásnál?
Pfeiffer Gábor könyve, bár a múltról szól, számomra egy intő jel a jövő irányába! Ne engedjük, hogy a történelem e tragikus szelete megismételje önmagát!
A könyv megvásárolható a szerzőtől közvetlenül, a bluesgitar@gmail.com email címen, vagy a Szülőföld kiadótól https://szulofoldkiado.hu/pfeiffer-gabor/.


Népszerű idézetek

Alexandra98>!

Az ember, ahogy korosodik, egyre többet foglakozik a múlttal.

9. oldal, 1. fejezet - Lábnyomok a sárban (Szülőföld, 2020)

pattie23>!

Drága testvérem, a plátói szerelem többnyire a gyáva emberek nagyképű hazugsága – mondta Jaroslav, és bizony fején találta a szöget.

pattie23>!

Mert mindig a nő irányít, még ha a férfi az ellenkezőjéről is van meggyőződve.

pattie23>!

– Csak olvasgass, te mamlasz! Azt hiszed, abból megtanulsz udvarolni?
– Hamarabb, mint tőled!
– Aztán hány menyecskét sikerült már behálóznod a könyvekkel?
– Tudod, Franzi, a mennyiség nem mindig minőség.

Alexandra98>!

A csók előtt, hogy még jobb íze legyen, észrevétlenül bekapott egy cukorkát. Georgnak fogalma sem volt erről. De ízlett neki. Nagyon.

103. oldal, 1. fejezet - Lábnyomok a sárban

Alexandra98>!

Tánya egyszerre volt érzéki, szelíd, szenvedélyes és romantikus. A legtöbben csak kívánták, mint egy finom falatot, édességet vagy régen kortyolt italt. Neki a mindent jelentette, a reményt, a holnapot, a békét a szívében.

107. oldal, 1. fejezet - Lábnyomok a sárban

Alexandra98>!

Nem csoda, ha időnként lecsúszott a torkán pár kupica, és ilyenkor bizony eltört nála a mécses. Nem mesélt ezekről a dolgokról senkinek. Igaz, nem is nagyon volt rá kíváncsi senki.

115. oldal, 1. fejezet - Lábnyomok a sárban

Alexandra98>!

A vodka és az emlékek megtették hatásukat.
A galambocska és a bátyuska egymás karjaiban itatta az egereket. De végtelenül boldogság is volt a szívükben, így aztán felváltva nevettek és sírtak.
Tánya nem tudta, miként került haza. Másnap üzent: beteg a gyerek, szabadságot kér.
Elméje képtelen volt feldolgozni a hallottakat.
Szervezete ugyanígy járt a vodkával.

119. oldal, 1. fejezet - Lábnyomok a sárban

Alexandra98>!

Kiosont a barakkból, a zsebéből papírt és tintaceruzát vett elő. Rágyújtott, megnyálazta a ceruza végét, és a holdfénynél, fagytól reszkető kézzel írni kezdett valamit. A betűk úgy folytak ki az irón hegyén, mint a megáradt folyó vize az ürgejárta gáton.

130. oldal, 1. fejezet - Lábnyomok a sárban

Alexandra98>!

Csak azt tudta, hogy akkor, és ott nagyon szerette azt a szikár, szomorú szemű magyart.

142. oldal, 1. fejezet - Lábnyomok a sárban


Hasonló könyvek címkék alapján

Edith Eva Eger: A döntés
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke
Tóth Júlia Éva: Borikönyv
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Varró Dániel: Aki szépen butáskodik
Presser Gábor: Presser könyve
Mittelholcz Dóra: Tündérmese kis szépséghibával
Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám