Fölvett ​arc 4 csillagozás

Petz György: Fölvett arc Petz György: Fölvett arc

A könyv egy tizenhat éves mexikói lány fejlődéstörténetébe ágyazva mutatja be hitelesen a korszak emblematikus hősnőjét.

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2003
246 oldal · ISBN: 9635479263
>!
Stádium, Budapest, 1998
268 oldal · ISBN: 9639156078

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Blissenobiarella
Petz György: Fölvett arc

Egyszer régen kölcsönkaptam ezt a könyvet, úgy 12-13 lehettem. Emlékszem rá, hogy imádtam, nagyon nagyon „felnőttes” olvasmánynak tartottam, és büszke voltam magamra, hogy én már ilyen komoly könyvet olvasok. Nagyon megfogott.
Miután visszaadtam, elfelejtődött. Csak arra emlékeztem, hogy fekete a könyv, egy magyar ember írta, és hogy Frida Kahlo van a borítón… évekig kerestem, aztán egyszer csak valahogy „szembejött” itt a molyon, egyből meg is vettem. Aztán vártam, vártam, hogy elkezdjem. Aztán elkezdtem. És nem fogott meg. Egyáltalán. Nem arról van szó, hogy untam volna, csak eszembe sem jutott, hogy a kezembe vegyem. Még fogok vele próbálkozni, de most nem jött be.


Népszerű idézetek

>!
Blissenobiarella

A fiú ismét duzzogott, de nem hagyta abba a lány hajának simogatását.
– Imádom a hajadat. Az veled ellentétben nem beszél hülyeségeket, hanem hajlik arra, amerre simítom. Nem szúr, mint te, minden egyes szavaddal.

30. oldal

>!
s_emese0612

Elvégre a szülők ideiglenesen, megőrzésre kapják a gyermeket, az embernek szinte még a vér szerinti leszármazottjához is alig van köze. Tisztelni kell a gyermeket, örülni önállósodása fokozatainak. Tudni kéne szabadon engedni, akkor önként jön közel. Nem szabad a saját életünk helyett az övét élni.

11. oldal, Bábel

>!
Blissenobiarella

A nehéz, régies bútorokkal berendezett lakás dolgozószobájában egy férfi hajolt az íróasztalra.

(első mondat)

>!
Napsugarkisasszony

A nyelv mögötti kimondhatatlan jelek finomságait csupán az értheti meg, aki már gyerekként részese mindannak, amit akár utálni is szabad.

>!
Napsugarkisasszony

Lehet-e akarata ellenére bárkit szabaddá, boldoggá tenni?

>!
Napsugarkisasszony

Pedig mások baja is csak akkor érdekel minket, ha a puszta tényen túl poétikus, és valami kivezető út is szerepel benne.

>!
Napsugarkisasszony

Fölösleges a beszéd. Úgyis mindenki olyat hámoz ki belőle, amilyen önmaga.

>!
Napsugarkisasszony

Azóta izgat, hogy vajon föl lehet-e oldani a politikát egy álomképben, s a demokráciát egy diktatúrában. S vajon föl lehet-e oldani a lelkiismeretet a tudattalanban, lehet-e tagadni a személyiséget, ami az álarcok sokaságának használatát jelenti.

>!
Napsugarkisasszony

A történet mindig máshol kezdődik. Még ami velünk történik, arra is hajlamosak vagyunk ezt hinni, sőt azt, hogy bizonyára mással esett meg. Ha ellenben valóban velünk zajlottak az események, talán ki sem elégítenek. Elvesznek valamennyit a fantáziából, a megvalósulás mértékében szűkítik a tényleges lehetőségeinket.

>!
Napsugarkisasszony

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer három ember.
Egyikük szent meggyőződéssel vallotta, hogy nem él- és valóban, egész élete, mintha csak álomban zajlott volna.

A másik azt állította, hogy az ember örökké él, csupán testet változtat, de lényege sohasem pusztul el – és valóban, ennek megfelelően élt.

A harmadik szerint mindenki csupán egyszer él, és mindaz, amit pokolnak, mennynek tartanak, itt található e földi létben – e szerint kelt és nyugodott napra nap.

Úgy vélekdehetnénk, az első ember bármi hitványságot hajlandó volt elkövetni, hiszen mintegy álomban élte az életét, ahol bármi megtörténhet, így minden olyan valószínűtlen.

Úgy vélhetjük, a második ember bármi rosszaságot hajlandó volt elkövetni, hiszen neki annyi lehetősége van más alakban jóvátenni, mivel örök életű.

Úgy vélhetjük, a harmadik ember bármi gonoszságot hajlandó volt elkövetni, hiszen őt sürgeti az idő; tudja, egyszer él csupán.

És találkozott a három ember, és szakasztott egyformának tűntek. Isten se tudna különbséget tenni közöttük, tán nem is akar, mert tudja, hogy egyformák a legfontosabban.

Az első nem képes hitványságot elkövetni, mert álomban éli életét, és az álmok világával oly finoman kell bánni, akár a könnyű lepke sérülékeny, sokszínű szárnyával.

A második sem képes rosszat tenni, mivel talán már sokadik alakját öltötte fel, s hogy adhatná elpiszkolva tovább a halhatatlan láncot, hiszen a hatalmas láncolat akár egyetlen rossz szemétől is gyengévé válik.

A harmadik sem képes gonoszkodni, mert megéri annak nemsségét és fenséges mivoltát, hogy aki egyszer él, annak a mindenséget kell példáznia, és így hasonlatos lehet az egészhez; amely test, öröklét és álom.


Hasonló könyvek címkék alapján

F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve
Carlos Fuentes: Diana, a magányos vadász
Arturo Pérez-Reverte: A Dél Királynője
Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset
Hugh McLeave: A festő és a hegy
Gladys Schmitt: Rembrandt I-II.
Láng György: Primavera
Komlóssy Viktor: Éljen a művészet! Éljen a bor!
Henri Perruchot: Gauguin élete
Romain Rolland: Michelangelo élete