Tavasz ​Óbudán 13 csillagozás

Petrovácz István: Tavasz Óbudán

Óbudán, az égre törő toronyházak árnyékában, a lebontásra ítélt öreg Varsa utca vályogból épült viskói, beázó városi házai között él öt gyerek – három lány és két fiú –, akiket az általános iskola utolsó két évében szoros barátság fűz össze. Ők az Ötök. Eleinte csak játszanak, tanulnak együtt, közben azonban rádöbbennek arra, hogy milyen nagy érték az ember életében a barátság, és hogy az ő barátságuk veszélyben forog; más iskola, egymástól távol eső otthonok bonthatják meg ezt az ötük számára oly fontos kapcsolatot. Kitől remélhetnek segítséget? Megértésre találnak-e a szülőknél? A tanároknál? Hogyan hívják fel magukra a figyelmet? Aki elolvassa ezt a kérdést, színes regényt, lebilincselő választ kap öt gyerek mások szemében jelentéktelennek tűnő, de valójában nagyon is érthető problémájára és újonnan alakuló városi életünk ezerféle jelenségére.
Kondor Lajos művészi színvonalú illusztrációi kísérik az ízig-vérig mai regényt.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 1974
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631101592

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

AeS P>!
Petrovácz István: Tavasz Óbudán

Tavasz Óbudán, de azért nekem ez egy nyári könyv, apukám kamaszkori könyvtárából, a somogysárdi nappaliban, vagy a leengedett redőnyű kisszobában, hol vannak ezek már…
Klasszikus kamaszpanaszok, kis szocialista mázzal, a túlkoros fiú, aki az orosz nyelv tökéletes ismeretével találja meg helyét az iskolai társadalomban, a korszak lakhatási problémái, kis körkép a nehéz helyzetű családokról, meg persze Óbuda utcái, amiből én anno nagyjából semmit sem értettem, főleg, hogy mi a bánat az a Filatorigát.
Bár tudhatjátok, hogy nagyon elfogult vagyok a hatvanas-hetvenes évek ifjúsági irodalmával, szerintem ez még elfogultságom ellenére is jó kis könyv.

Levenzia>!
Petrovácz István: Tavasz Óbudán

Szintén a véletlenül hozzám került, de kíváncsivá tett kategória.Akár valós történet is lehet, hiszen valóban így történtek az átépítések, új lakások iskolák,házak. Hasonló gyerekregényt olvastam már a témában, ez akár pöttyös regény is lehetne. Maga a történet egyszerű, öt gyerek barátsága, egymás segítése. A cimkéknél van „kommunista ideológia ” címke, de úgy gondolom , olvastam ennél „ tanítóbb jellegű ” könyvet is. Én sajnálom,hogy a mai gyerekek életéből kimarad nagyon sok élmény,ami nekem még megvolt. Anno kötelező , vagy éppen nem kötelező jelleggel. De jó szívvel emlékszem vissza.

Jesper_Olsen>!
Petrovácz István: Tavasz Óbudán

Nem hozott túlzottan lázba ez a kis regény. Annyit a javára írok, hogy némi nosztalgiázásra adott lehetőséget: az én vecsési szülői házam annak idején (70-es évek eleje) éppen az óbudai Föld utca egyik házának anyagából (is) épült. Valahol talán még a házszám is megvan…

Dóri_Szathmáry>!
Petrovácz István: Tavasz Óbudán

Kedves történet öt fiatalról, akik most ízlelgetik az első barátságot, s már-már talán az első szerelmeket is. Közös az iskolájuk, közös a lakóhelyük: Óbuda, s mikor az együttmaradásuk veszélybe kerül, nem félnek tenni a dolgokért és változtatni. Petrovácz István a Nevelem a családom óta nagy kedvencem, és ez a könyve is remekül adja át a kamaszkori érzéseket, hangulatokat. Ért a fiatalok nyelvén, érdemes kézbevenni.

Gyalogkakukk>!
Petrovácz István: Tavasz Óbudán

Szeretek agypihentetésnek tizenkettő egy tucat ifjúsági regényeket olvasni* – talán a relatíve magányosabb / uncsibb kamaszkoromat kompenzálom ezzel a hajlamommal. :) A soron következő darab egy szerényen megbúvó, megviselt darab volt az otthoni polcról… (ld.: https://moly.hu/olvasasok/5325383)

Ütős, in medias res kezdés: rögtön a nyári úttörőtábor reggeli felsorakozásán vagyunk és hopp, rögtön konfliktushelyzet van spoiler. A tanárnőnek jelentő lány fejében cikáznak a gondolatok; ez a gondolatfolyam úgy tűnik természetesnek, hogy egyben kellően felcsigázza az érdeklődést ÉS röviden be is mutatja a főszereplő ötösfogatot. Ráadásul a konfliktus magyarázata arra mutat, hogy egy életszagú, érdekes és egész komoly történet lesz.

Ez nagyjából így is tűnik, ám aztán szép lassan… azt vettem észre, hogy a cselekmény szövése egyre inkább átmegy puszta leírásokba, egyre rövidebb és lélektelenebb mondatokkal. A srácok ide mentek, oda mentek, ezt csináltak. Jó volt. Vagy épp rossz. De még az ilyen részek is: X szerelmes Y-ba. De vajon Z is szerelmes W-be? Hiszen ezt és ezt csinálták együtt blabla… Mintha az író félúton megunta volna a regényírást, vagy épp túl „darabosan” írta és nem tudott visszazökkenni a történetbe. Balszerencsés módon az összefoglalónak szánt, ötletes találkozás a végén erősítette meg bennem ezt az érzést… spoiler

Kár, mert érdekes volt a főkonfliktus is (a lakáshelyzet, a változó város/világ) és a különböző hátterű / személyiségű főhősök is szerethetőek (és nem is túl klisések :)) voltak – utóbbit talán lehetett volna még több párbeszéddel hangsúlyozni**. Mai szemmel az is feltűnő, hogy a gyerekek korukhoz képest mennyire önállóak és érettek – de az író másik könyvénél (Nevelem a családom) olvasottak alapján ez megfelelt a valóságnak (szóval ez korlenyomat, nem hiba :)). Persze ettől függetlenül még van hova fejlődniük és igazán tudtam nekik szurkolni.

*ez a mondat talán túl nyersen hangzik, de nem szántam rosszindulatúnak. Nem lehet minden szép-/magas irodalom és az sem baj, ha nem folyton olyat szeretnénk olvasni (ugyanitt: az ég kék, a fű zöld, 2 pont egyértelműen meghatároz egy egyenest… :)).

**másik apró, de fontos hiányérzetem: Gábris kárpátaljai származása nem kerül annyira terítékre, úgymond, mint amit ki lehetett volna hozni belőle. (Ez azonban nem feltétlenül az író hibája, legalábbis van egy ilyen megérzésem…)


Hasonló könyvek címkék alapján

Raggamby András: Kikszi
Thury Zsuzsa: Zalai nyár
Csukás István: Vakáció a halott utcában
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Dániel Anikó: Flóra
Kéri Katalin: Decemberi csillagok
Bosnyák Viktória: Klott Gatya, ne fárassz!
Molnár T. Eszter: Stand up!
Baár Tünde: A mezítlábas grófnő
Katherine Paterson: Híd Terabithia földjére