Petro Lizanec (szerk.)

Három ​arany nyílvessző 10 csillagozás

Petro Lizanec (szerk.): Három arany nyílvessző

Az Uzsgorodi Állami Egyetem magyar tanszékének munkatársai gyűjtötték, jegyezték vagy vették magnóra a kötetben most másodszorra megjelenő magyar népmeséket, s az ő gyűjtésük és válogatásuk után a tudományos szempontból is jelentős, helyi színeket csillogtató meseanyagot Tordon Ákos írta át a gyerekolvasók számára. Magasrendű művészi átdolgozásban a legszebb magyar népmesék nyelvi és költői szintjén szólal meg ez a frissen feltárt mesekincs.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1977
126 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631107310 · Fordította: Tordon Ákos · Illusztrálta: Kondor Lajos
>!
Kárpáti / Móra, Budapest - Uzsgorod, 1977
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631107310 · Illusztrálta: Kondor Lajos
>!
Kárpáti / Móra, Budapest - Uzsgorod, 1973
126 oldal · Fordította: Tordon Ákos · Illusztrálta: Kondor Lajos

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Cs_N_Kinga P>!
Petro Lizanec (szerk.): Három arany nyílvessző

Igazi mesedélután, mintha a 77 magyar népmesét olvastam volna. Nagyon szép mesékkel. Pedig hogy féltem tőle:DDD Felüdülés volt. Nosztalgikus volt. Szerettem.

Mesemondó IP>!
Petro Lizanec (szerk.): Három arany nyílvessző

A kötetet a „Tordon Ákos írta át a gyerekolvasók számára” mondat elég pontosan leírja. Végig az volt a fő gondolatom olvasás közben, hogy nagyon szeretném látni/hallani az eredeti gyűjtést. A mesék egyébként így is gyönyörűek, színesek, és érdekesek, de mesemondóként sok helyen éreztem rajtuk a műmesei ízlést és a „gyerekesítést” is. Mivel rengeteg hasonló mesét olvastam, ki tudtam szúrni, hol hibádzik valaki – pl. amikor az óriás a saját lányainak a „haját vágja le” éjszaka a szegény leányok helyett (az eredeti motívumban a fejüket szokta), meg amikor a Kéz nélküli lány mesetípusban a lánynak csak „hátrakötik” a kezeit. Nem azt mondom, hogy marhára hiányzik nekem a vér meg az erőszak a népmesékből, de érezhető volt, hogy hol lettek az ilyen élesebb dolgok lecsiszolva róluk. Egyes történeteknek ez jót tett – pl. a lusta lány leckéztetése sokkal empatikusabb volt, mint más változatokban – máshol meg döccent egy kicsit.
Maga a nyelvezet is irodalmian mesei (megint csak kíváncsi lennék az élőszóban elhangzott verziókra). Annak viszont nem rossz – választékos, érdekes, vannak benne mindenféle klasszikus mesei fordulatok, szóval összességében véve gusztusos kis kötet, bár néhol túl művi volt a szöveg az én ízlésemnek.
A mesék is élvezetesek voltak, bár kevés volt közöttük, ami igazán megfogott. Voltak változatok olyan klasszikus típusokra, mint az Aranyhajú kertészbojtár, a Szamárbőr királykisasszony, a Békakirálylány, stb. Igazán helyi ízű mesék a bányásztörténetek voltak, manókkal meg Bányarémmel. Voltak a női szemmel problémásabb történetek mellett egészen pozitívak is, mint pl. a Titokzatos beszédű lány vagy a Férj-feleség munkát cserél típusok. A kedvencem a Lóvá varázsolt ember volt, ami a királyfi helyett a táltos szemszögéből tárta elénk az eseményeket.

3 hozzászólás
Chöpp >!
Petro Lizanec (szerk.): Három arany nyílvessző

Nagyon jó kis mesekönyv! Minden tiszteletem Tordon Ákosé! Nagyon sok jó tapasztalásom vele kapcsolatban.

7 hozzászólás
Amrita I>!
Petro Lizanec (szerk.): Három arany nyílvessző

Hühű, de különleges könyvet tart a kezében az olvasó! :) Szépséges nyelvezetű a szöveg, a történetek persze sokszor ismerősek, de mégis eredetiek a fordulatok, máshol nem olvasott elemek vannak bennük (mókuskirály!). A nagy kedvenceim azok a már-már északi meséket idéző, misztikus hangulatú történetek a manókról, sőt, még egy bányarém is előkerül, ami meg trollra hajaz. (És milyen gyönyörűségesen rondán van megrajzolva!) Na de vissza a manókhoz: magyar népmesében eddig alig-alig találtam manófigurát (kivéve Pancimanci, ami megint egy nem túl eredetei mese, mert a mesetípusa ugyanaz, mint máshol), itt viszont van! Ha a bányarém a trollokra hasonlít, akkor a bánya manói az írek-norvégok-finnek-németek kását kérő, ház körül dolgozó manóira: ezeket is etetni kell! Persze olyannyira felesleges volna párhuzamot vonni, hogy egyforma lenne az eredetük, maximum az egyezhet meg, hogy a bánya világa is kemény hely, mint a finn tél, ahova az ember manókat sejt. A másik könyv, amit eszembe juttat, az meg Bazsov bányászmeséi.
Még egy dolog: a könyv bővelkedik boszorkányokban is! Bár általában szomorú véget érnek. :( De azért értékelem, hogy kidolgozott figurák, megtudunk részleteket a boszorkányok eszközeiről, életéről is: például hogy szeretik a Holdtalan éjszakát, meg hogy van varázspálcájuk. És nem seprűnyélen repülnek, hanem tengerlépő cipőjük van.
Egy csillagot levontam a „nőnevelő” mesék (Makrancos Kata jellegű) meg az együgyű emberes mesék miatt. Ezeket gyerekként is szívből utáltam, mert engem ugyan ne neveljen senki, volt nekem anyám, és csapnám is képen azt a pasit aki leckéztetni próbálna, mint a mesebeli lányokat. Az együgyű emberes, ravasz szegényemberes-ördögös meséket meg egyszerűen unom, vagy sajnálom az ördögöt és jobban is érdekel, mint a szegényember.

ja. azt írják, valaki átdolgozta gyerekolvasóknak (sok mesével megtörténik). nagyon érdekelne, milyen az eredeti, amit gyűjtöttek, és mit tett hozzá, aki átdolgozta.

ui.: ugyanitt valaki árulja már el, ki volt az a jótét lélek, aki nekem ezt a könyvet javasolta, mert elképzelésem nincs, miért volt a várólistámon.

3 hozzászólás
anesz P>!
Petro Lizanec (szerk.): Három arany nyílvessző

Teljesen magunkénak érezhetjük ezt a nyelvezetet és mesekincset. Szép mesék vannak benne, csak 1-2 nem tetszett. A bányarémes mesék pedig arra utalnak, hogy itt fontos megélhetést biztosítottak a hegyek. Ilyen lényekkel eddig nem nagyon találkoztam más vidéken. Igényes mesekönyv gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Mileva>!
Petro Lizanec (szerk.): Három arany nyílvessző

Szuperjó mesék, olyan klasszis, mint az Arany László mesekönyv, de nagyon különleges történetek! Valszeg Tordon Ákos stílusa is tett hozzá, mindenesetre a kedvenc meséskönyvem volt.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Mesemondó IP>!

És hogy mi lett a kuka királyfi sorsa? Jankó király megfogadta udvari hátramozdítójának…

20. oldal - Zabszem Jankó (Móra, 1973)

3 hozzászólás
Amrita I>!

A sóbányákban mindmáig az a szokás járja, hogy a bányászok a kenyerükből és szalonnájukból mindennap egy-egy falatot hagynak valamerre a bányában lakozó szellemeknek és manóknak.

38. oldal

Amrita I>!

A boszorkány igencsak örült a fekete éjszakának. A holdvilág nélküli éjszakák a boszorkányok igazi éjszakái.

104. oldal

Amrita I>!

A gyönyörű éjszakában táncra perdült az eltévedt leány, s oly csodálatosan táncolt, hogy az égről a csillagokkal együtt a hold is rácsodálkozott. Tánc közben egy sose látott, színezüst, nagy kelyhű virágot pillant meg. Odament a sose látott virághoz, és csodálkozva látta, hogy az valójában ezüstbölcső, s belőle egy gyönyörű gyermek nyújtja ki feléje a kezét.

– Édesanyám! Édesanyám, szoptass meg! – kérte hangos szóval a gyermek.

116. oldal

2 hozzászólás
Chöpp >!

Danában-hajdanában, amikor még girbegurbán kanyargott a Tisza vize – s már miért ne folyt volna kanyargósan, ha egyszer vak lovak barázdálták a medrét –, egyszóval régennél régebben, a Tiszán innen, a Batáron túl, a paládi sötét erdőben, annak is a kellős közepén, állt egy kis házikó.

(első mondat)

Chöpp >!

Biz akkoriban kicsik voltak a malmok arrafele. A malomkerék csak tenyérnyi malomkövet forgatott, hogy egy szem kevés, kettő sok volt, amit naponta megőrölt. No de ez a malmok dolga.

Az okos leány, 68.o.

Amrita I>!

[…] a te húgodnál nincsen szebb leány a földön! Haja akár az ébenfa, fekete, s a földet söpri. Két orcáján aranyrózsa nyílik. Szemében gyémántcsillag fénylik. Hold ragyog a homlokán, s bőre fehér, akár a liliom. Termete karcsú, akár a nádszál. Muzsikaszó a járása, dal a kacagása.

60. oldal

Amrita I>!

Egy feneketlen akna mélyén lakott a Bányarém, s egyszer csak híre szállt, hogy megunván hosszú tétlenségét, ismét bosszút esküdött a bányászok ellen.

40. oldal, A Bányarém

Amrita I>!

Ennek a légynek sem ártó embernek boszorkány volt a felesége. Ezt persze sem ő, sem más nem tudta.
A gonosz asszonynak volt egy varázspálcája. Akit azzal megérintett, azt nyomban azzá változtatta, amivé akarta.

65. oldal

Amrita I>!

Megvolt a nagy incidáré-pincidáré, hat hétig folyt a sárga lé, mert hat hétig tartott a lagzi.

14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ágh István (szerk.): Parazsat evő paripa
Boldizsár Ildikó (szerk.): Sárkányölő Sebestyén
Fülöp Lajos: Gyöngyöspatai népmesék
Az elrabolt királykisasszony
Benedek Elek: A kék liliom
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék fiúknak
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék lányoknak
Gyuricza Eszter (szerk.): A víz tündére és más mesék
Luzsi Margó (szerk.): Mesélj nekem tündérekről és boszorkányokról
Burus János Botond (szerk.): A füttyös legény