Az Uzsgorodi Állami Egyetem magyar tanszékének munkatársai gyűjtötték, jegyezték vagy vették magnóra a kötetben most másodszorra megjelenő magyar népmeséket, s az ő gyűjtésük és válogatásuk után a tudományos szempontból is jelentős, helyi színeket csillogtató meseanyagot Tordon Ákos írta át a gyerekolvasók számára. Magasrendű művészi átdolgozásban a legszebb magyar népmesék nyelvi és költői szintjén szólal meg ez a frissen feltárt mesekincs.
Három arany nyílvessző 10 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Most olvassa 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Igazi mesedélután, mintha a 77 magyar népmesét olvastam volna. Nagyon szép mesékkel. Pedig hogy féltem tőle:DDD Felüdülés volt. Nosztalgikus volt. Szerettem.
A kötetet a „Tordon Ákos írta át a gyerekolvasók számára” mondat elég pontosan leírja. Végig az volt a fő gondolatom olvasás közben, hogy nagyon szeretném látni/hallani az eredeti gyűjtést. A mesék egyébként így is gyönyörűek, színesek, és érdekesek, de mesemondóként sok helyen éreztem rajtuk a műmesei ízlést és a „gyerekesítést” is. Mivel rengeteg hasonló mesét olvastam, ki tudtam szúrni, hol hibádzik valaki – pl. amikor az óriás a saját lányainak a „haját vágja le” éjszaka a szegény leányok helyett (az eredeti motívumban a fejüket szokta), meg amikor a Kéz nélküli lány mesetípusban a lánynak csak „hátrakötik” a kezeit. Nem azt mondom, hogy marhára hiányzik nekem a vér meg az erőszak a népmesékből, de érezhető volt, hogy hol lettek az ilyen élesebb dolgok lecsiszolva róluk. Egyes történeteknek ez jót tett – pl. a lusta lány leckéztetése sokkal empatikusabb volt, mint más változatokban – máshol meg döccent egy kicsit.
Maga a nyelvezet is irodalmian mesei (megint csak kíváncsi lennék az élőszóban elhangzott verziókra). Annak viszont nem rossz – választékos, érdekes, vannak benne mindenféle klasszikus mesei fordulatok, szóval összességében véve gusztusos kis kötet, bár néhol túl művi volt a szöveg az én ízlésemnek.
A mesék is élvezetesek voltak, bár kevés volt közöttük, ami igazán megfogott. Voltak változatok olyan klasszikus típusokra, mint az Aranyhajú kertészbojtár, a Szamárbőr királykisasszony, a Békakirálylány, stb. Igazán helyi ízű mesék a bányásztörténetek voltak, manókkal meg Bányarémmel. Voltak a női szemmel problémásabb történetek mellett egészen pozitívak is, mint pl. a Titokzatos beszédű lány vagy a Férj-feleség munkát cserél típusok. A kedvencem a Lóvá varázsolt ember volt, ami a királyfi helyett a táltos szemszögéből tárta elénk az eseményeket.
Nagyon jó kis mesekönyv! Minden tiszteletem Tordon Ákosé! Nagyon sok jó tapasztalásom vele kapcsolatban.
Hühű, de különleges könyvet tart a kezében az olvasó! :) Szépséges nyelvezetű a szöveg, a történetek persze sokszor ismerősek, de mégis eredetiek a fordulatok, máshol nem olvasott elemek vannak bennük (mókuskirály!). A nagy kedvenceim azok a már-már északi meséket idéző, misztikus hangulatú történetek a manókról, sőt, még egy bányarém is előkerül, ami meg trollra hajaz. (És milyen gyönyörűségesen rondán van megrajzolva!) Na de vissza a manókhoz: magyar népmesében eddig alig-alig találtam manófigurát (kivéve Pancimanci, ami megint egy nem túl eredetei mese, mert a mesetípusa ugyanaz, mint máshol), itt viszont van! Ha a bányarém a trollokra hasonlít, akkor a bánya manói az írek-norvégok-finnek-németek kását kérő, ház körül dolgozó manóira: ezeket is etetni kell! Persze olyannyira felesleges volna párhuzamot vonni, hogy egyforma lenne az eredetük, maximum az egyezhet meg, hogy a bánya világa is kemény hely, mint a finn tél, ahova az ember manókat sejt. A másik könyv, amit eszembe juttat, az meg Bazsov bányászmeséi.
Még egy dolog: a könyv bővelkedik boszorkányokban is! Bár általában szomorú véget érnek. :( De azért értékelem, hogy kidolgozott figurák, megtudunk részleteket a boszorkányok eszközeiről, életéről is: például hogy szeretik a Holdtalan éjszakát, meg hogy van varázspálcájuk. És nem seprűnyélen repülnek, hanem tengerlépő cipőjük van.
Egy csillagot levontam a „nőnevelő” mesék (Makrancos Kata jellegű) meg az együgyű emberes mesék miatt. Ezeket gyerekként is szívből utáltam, mert engem ugyan ne neveljen senki, volt nekem anyám, és csapnám is képen azt a pasit aki leckéztetni próbálna, mint a mesebeli lányokat. Az együgyű emberes, ravasz szegényemberes-ördögös meséket meg egyszerűen unom, vagy sajnálom az ördögöt és jobban is érdekel, mint a szegényember.
ja. azt írják, valaki átdolgozta gyerekolvasóknak (sok mesével megtörténik). nagyon érdekelne, milyen az eredeti, amit gyűjtöttek, és mit tett hozzá, aki átdolgozta.
ui.: ugyanitt valaki árulja már el, ki volt az a jótét lélek, aki nekem ezt a könyvet javasolta, mert elképzelésem nincs, miért volt a várólistámon.
Teljesen magunkénak érezhetjük ezt a nyelvezetet és mesekincset. Szép mesék vannak benne, csak 1-2 nem tetszett. A bányarémes mesék pedig arra utalnak, hogy itt fontos megélhetést biztosítottak a hegyek. Ilyen lényekkel eddig nem nagyon találkoztam más vidéken. Igényes mesekönyv gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Szuperjó mesék, olyan klasszis, mint az Arany László mesekönyv, de nagyon különleges történetek! Valszeg Tordon Ákos stílusa is tett hozzá, mindenesetre a kedvenc meséskönyvem volt.
Népszerű idézetek
A gyönyörű éjszakában táncra perdült az eltévedt leány, s oly csodálatosan táncolt, hogy az égről a csillagokkal együtt a hold is rácsodálkozott. Tánc közben egy sose látott, színezüst, nagy kelyhű virágot pillant meg. Odament a sose látott virághoz, és csodálkozva látta, hogy az valójában ezüstbölcső, s belőle egy gyönyörű gyermek nyújtja ki feléje a kezét.
– Édesanyám! Édesanyám, szoptass meg! – kérte hangos szóval a gyermek.
116. oldal
Danában-hajdanában, amikor még girbegurbán kanyargott a Tisza vize – s már miért ne folyt volna kanyargósan, ha egyszer vak lovak barázdálták a medrét –, egyszóval régennél régebben, a Tiszán innen, a Batáron túl, a paládi sötét erdőben, annak is a kellős közepén, állt egy kis házikó.
(első mondat)
[…] a te húgodnál nincsen szebb leány a földön! Haja akár az ébenfa, fekete, s a földet söpri. Két orcáján aranyrózsa nyílik. Szemében gyémántcsillag fénylik. Hold ragyog a homlokán, s bőre fehér, akár a liliom. Termete karcsú, akár a nádszál. Muzsikaszó a járása, dal a kacagása.
60. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ágh István (szerk.): Parazsat evő paripa 96% ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó (szerk.): Sárkányölő Sebestyén ·
Összehasonlítás - Fülöp Lajos: Gyöngyöspatai népmesék ·
Összehasonlítás - Az elrabolt királykisasszony 83% ·
Összehasonlítás - Benedek Elek: A kék liliom 95% ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék fiúknak 92% ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék lányoknak 93% ·
Összehasonlítás - Gyuricza Eszter (szerk.): A víz tündére és más mesék 92% ·
Összehasonlítás - Luzsi Margó (szerk.): Mesélj nekem tündérekről és boszorkányokról ·
Összehasonlítás - Burus János Botond (szerk.): A füttyös legény ·
Összehasonlítás