A ​hideg szóda élvezete (Asszony és háza 3.) 21 csillagozás

Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

"Petrik ​Adrien harmadik könyve, A hideg szóda élvezete egyenes folytatása az első kettőnek. Mint az Asszony és háza és A másik kert – ez is letehetetlen olvasmány. Legfeljebb idézni lehetne belőle. Bárhol felütve, bármit. De a legjobb hátradőlni vele valami kényelmes sarokban és belekezdeni. Valami szokatlant tud ez is, ez a szemnek ismét gyönyörűséges könyv. Lehet nevezni Naplónak vagy Életregénynek. Pillanatfelvételekkel megszakított hol csöndes, hol zajosan vágtató, belső monológnak. Képekkel illusztrált regényfolyamnak.
És teli van ez is észrevétlen receptekkel. Ötlettel, átélt tapasztalattal, s ezúttal egy új élménnyel, hogyan lehet (vagy nem lehet) elengednie az embernek felnőtt magzatát. Hosszú út vezet a békekötésig. Velük és önmagunkkal. Erről is szól Adrien élvezetesen megírt új könyve." Schäffer Erzsébet

„Beleolvastam az új könyvbe… Annyira sok bölcsesség van megfogalmazva benne oly egyszerűséggel, hogy szinte elszégyellem magam tőle… Bizony az ember… (tovább)

>!
Sanoma, Budapest, 2013
240 oldal · ISBN: 9789633410714

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
fülcimpa
Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

Zeneszerző ismerősöm fia neve Csombor. Nem Zsombor, Csombor. Furi. Tudtátok, hogy a csombor fűszernövény? Mert én nem. Borsikafű. Amúgy. Mindig tanul az ember.
Főleg, ha elkapja a grabancát ez az építész nőcske. Mit nőcske! Ősanya, földanya, macska és kutya anya.
Amit alkotott, csodakönyv. Nagyméretű, de ölbe vehető. Tele gyönyörű fotókkal. 25X végig lapoztam. Küllem, tapintás, a lapok vastagsága, a szöveg elhelyezése…nem nagyon engedett… a HÁZ… Adrienn családja… olyan, mintha velük éltem volna… Csodás fotók, csodás történetek. Egyszerűek, de mégis tátod a szád. Te miért nem így? Éled vagy írod. Ez a harmadik könyve. Írjon, írjon, fotózzon, alkosson, hiszen telhetetlen vagyok! Persze elolvasom az első kettőt is alkalomadtán.
Adrien virágot eszik. Te is eheted. Fűszernövények, gyógynövények, haszonnövények, gyümölcsök virágait. De kár, hogy elvirágzott a szilva és a barack. De jön a borsóóó!
Kedvet kaptam elkészíteni ezeket: májpástétom, kuglóf, padlizsánkrémmel töltött kenyér, lágytojás, kandírozott füge, birsalma, gyömbér, szárított paradicsom, bazsalikom ültetés, levendulabuzogány fonás.
Őszinteségből jeles, bár a gyermekei elköltözésével és magánéletükkel kapcsolatos picsogás csak kettes… az nem érdekelt… viszont, előtte elvitte piknikezni a ballagó fiát. Őrületes ötlet. Semmi étterem, semmi otthoni szenvedés a konyha gőzében, hanem kockás és fehér damaszt terítő, le a fűre, rá némi kaja, pezsgő. Szuper és irigylésre méltó. Csináltál már ilyet? Ha nem, tedd meg!
És ha már a címben ott van az, hogy szódavíz. Mikor ittál utoljára? Fogadjunk te is állandóan a szénsavmentes vizet vedeled. Napi 2-3 liter. Mert annyi kell. Ha elolvasod, megkívánod a szúrós vizet. Gyermekkoromban én is készítettem. Sokat. Apukámnak. Szerettem inni én is. Rászoktunk a sima, buborékmentesre, pedig sokszor mennyire jól esik a buborékos… ugye?
Umami. Mond ez neked valamit? Na, itt is csak tátottam a szám. Gasztro bigyuszban nulla vagyok. Az umami az édes, savanyú, sós, keserű mellett az ötödik íz (pl. paradicsom, sajt, spenót, kínai íz).
„Én adottságnak élem meg, de nem tudom, áldás-e vagy átok, hogy pontosan tudom mit akarok. Szeretnék.” – biztosan nem átok. Példaértékű. Nekem az. Köszönöm!
Florárium, Herbárium, Bestiárium – hát nem őrület? :) Plusz receptek.

3 hozzászólás
>!
meseanyu P
Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

Bár nagyon sok mindenben különbözünk, azért nagyon bírom ezt a Petrik Adrient. Nekem most ebből a könyvből az volt a fontos, hogy sokféleképpen lehet szeretni az életet, varázslatossá tenni a hétköznapokat, ha én nem is pont úgy, mint ő, de azért erre törekszem, és ő erre inspirál a könyveivel.

>!
dezirel
Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

Ez egy amolyan életérzés könyv! Kesze-kusza, helyenként követhetetlen, meg néha (az utolsó negyedében) kicsit (nagyon!!!) depresszív, ami számomra igencsak meglepő volt, mert nem számítottam rá egy ilyen élet-igenlő könyvben. De! Imádtam, majdnem annyira mint az első könyvét. És mentem volna medve-hagymát szedni, meg kreatív-csajok kört alapítani, meg üvegházat építeni, sütni-főzni, kertészkedni, meg ki tudja még mi mindenre kaptam hirtelen kedvet. És macskásoknak, kutyásoknak nem is szabadna ilyen könyvet a kezükbe venni, mert garantáltan sóvárogni fognak egy újabb kedvenc után, vagy eszükbe jutnak a régiek, akik már nincsenek velük, aztán mehet a pityergés ezerrel.
Ismét csodálatos képekkel meg receptekkel teli ez a könyv is. És történetekkel. Meg életérzésekkel.

>!
geszti
Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

Ezt a könyvet egész nyáron, mindig csak a Balatonon olvastam. Kellett hozzá a szél, a víz hangja, a szabadság érzése. Így volt teljes az élmény. A nyár véget ért, a könyv befejeződött…sajnálom elengedni ezt a nyugalmat…maradnék még….

>!
kiccsillag7
Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

Borítóján ez szerepel: „letehetetlen olvasmány” .. én sem engedtem ki a kezemből könnyen. Áprilistól egészen mostanáig lapozgatom, forgatom, újra előveszem, nézegetem a képeket, melyek szinte „illatosak” a kert növényeitől, fűszerektől, ételektől. Megannyi inspiráló szabad gondolat, étvágygerjesztő hozzávaló és életszeretet minden oldalon. Mindenképp beszerzek egy saját példányt is belőle, természetesen most már az első két kötettel együtt!

>!
Annamarie P
Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

Az egész könyv olyan, mintha egy fantasztikus, életigenlő nő blogját olvasnád. Fantasztikus képek, remek ötletek, ízek, érdekes történetek. Néha sírunk, néha nevetünk, és persze irigykedünk. Irigykedünk, hogy micsoda fantasztikus környezetben él ez a család, micsoda emberi értékeket gyűjtöttek össze magukba és maguk köré.
Több gondolat személyesen is megérintett, itt főképp arra gondolok, hogy hasonló dolgokat tartok én is fontosnak, értékesnek. Aztán volt egy fejezet, amit végig sírtam. Jó lett volna nem épp anyák napján olvasni, de úgy tűnik ez elkerülhetetlen volt. Végre valaki megfogalmazta mi az, ami engem is két vállra fektet az utóbbi időben. Micsoda fájdalommal jár az elszakadás. (Én még csak elején tartok)
Fantasztikus könyv, Polcz Alaine-s zöngékkel.
A macskás rész -Adrien családjához hasonlóan- engem sem kötött le. De úgy szeretnék én is egy ilyen kreatív csajok körbe tartozni. Ígérem én mennék teafilter virágokat hajtogatni, kenyeret sütni….

>!
B_Bori
Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

Kivétel nélkül, MINDIG FELDOB, bármelyik könyvét lapozom fel a 3 közül…Tanulom a fortélyokat, hogyan is kell élni … még elkél a segítség :)

>!
bbea
Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

Vannak könyvsorozatok, amelyek esetében minél több van belőle, annál kevésbé köti le az olvasót, mert csak nyújtják, mint a rétestésztát. Ez a könyv most valahogy ilyen lett – még akkor is, ha nem regénysorozat –, ez a harmadik nekem már nem nagyon nyújtott újat, kissé untam. Még az is lehet, hogy ez nem a szerző hibája, hanem az én irányultságom lett másmilyen.
A fotók viszont ebben is szépek és hangulatosak.

>!
Moncsi79
Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

Ez volt az első könyvem az írónőtől. Érdekes volt.. rengeteg inspiráló gondolat volt benne. Tetszik a nyugalomra, a lassúságra törekvés. Biztosan el fogom olvasni a másik két könyvet is…
A képek is gyönyörűek.

>!
Knekató
Petrik Adrien: A hideg szóda élvezete

Valahogy ez a rész már nem ragadott magával. A fotók most is szépek, de míg az előző részben kötődtek a szöveghez, itt már ez alig fordult elő. A hosszú önsajnálat a gyerekektől való elszakadásról, és a cicákról szóló részletes fejtegetés nagyon nem tetszett, ezért a 3 csillag. Az előző könyvben szimpatikus volt Adrienék életmódja és a sok-sok elmesélt történet tette a könyvet érdekessé. Most azt éreztem, hogy már írni akart egy másik könyvet, de nem volt egy könyvre való új történet, ezért aztán megtöltötte olyan dolgokkal, amivel nem kellett volna. Kár érte.


Népszerű idézetek

>!
fülcimpa

„Egy tojás mindig nagy kaland: talán ez valami más lesz.”
(Oscar Wilde)

40. · Oscar Wilde

>!
fülcimpa

Én adottságnak élem meg, de nem tudom, áldás-e vagy átok, hogy pontosan tudom mit akarok. Szeretnék.

145. oldal

>!
fülcimpa

Szintén anyunak van még olyan kategóriája, hogy szigetkönyv. Az a tíz könyv, vagy csak egy egészen kicsivel több mint tíz, amit magaddal vinnél a lakatlan szigetre. Ez különös kategória, mert nemcsak a jóságát minősíti a könyvnek, hanem azt is, hogy végtelen számban olvasható-e. Én egy csomó filmet azért nem vettem meg, mert tudom, hogy nagyon jó, de újranézni nem akarnám, a különösen kegyetlen vagy szívfacsaró jelenetek miatt, amik elsőre nagyon hatottak, de éppen ennek a hatásának nem szeretném magam újra kitenni.

212. oldal

>!
fülcimpa

De ki szedi nálunk a kutyaszart?

Író-olvasó találkozón vagyok. Nagyon megilletődve, persze. Egész simán megy, Schäffer Erzsi a moderátor, jól vagyunk, dumálunk, idefele megkaptam az eligazítást, csak meséljek, mondjak történeteket. Szépen fel vagyok öltözve, igyekszem írónak öltözni. Meglepően sokan vannak, miattam jöttek el ide, meg persze az Erzsi miatt, valószínűleg azért ő a húzónév. Eleinte alig merek körülnézni, aztán, amikor beszélek, keresek egy arcot, szemet, annak mondom, amit éppen… A legjobbak, akik testbeszéddel biztatnak, bólogatnak, mosolyognak, felemelik a szemöldöküket. Van hamar pár kedvencem. Lassan a többiekre is ránézek. Jobbára nők, korombeliek, meg meglepően fiatalok is. Akik még meglepőek, egy hosszú hajú fiatal férfi, hobós ruhában hátul, meg egy másik az első sorban, egy élénk arcú, figyelő és jeleket is adó kedves nő mellett ül, szépen felöltözött középkorú férfi, öltöny, fehér ing, nyakkendő, szinte érezni az arcvize illatát. Szegény, miért kell itt ülnie? Talán féltékeny a feleségére, vigyáz rá? Vagy éppen ő kötelezte, hogy el kellett kísérnie? Nem élvezi nagyon a dolgot. Szigorúan néz, akár mogorvának is mondhatnám. Aztán enyhül a szigor, kicsit kisimul a homloka, megengedőbbé válik a tekintete. Éppen a sikeremnek vélem tekinteni ezt a dolgot, amikor ránézek, hogy ezt a történetet neki meséljem, még jobban megszelídítsem… és látom én, hogy alszik. Mielőtt letörne a szám, gyorsan keresek egy bólogató arcot. Néha visszanézek rá, alszik, az első sorban. Erre mondja Esterházy Péter, hogy azért kapjuk, „nehogy elúrkodjon rajtunk a kevélység”. Meglepően sokáig futja a szuflánkból, a végén megtapsolnak bennünket, erre felébred, utána szabad beszélgetés következik, az is hosszúra húzódik. Ott ül az első sorban. Szegény, nem menekülhet. A legvége dedikálás, az asszonykája beáll a sorba, ezt is ki kell várnia. Amikor sorra kerül a felesége, feláll, odajön. Ajjaj. Mi lesz? Elnézést kér, hogy aludt? Nem kellene, felejtsük el, megbocsátottam. Kivárja az asszonyt, utána felemelt hangon, mint aki hozzá van szokva, hogy sokan hallgatják, hadd hallják itt is a jelenlevők, megszólít. – Meg akarja kérdezni, hogy nálunk ki szedi a kutyaszart! Mert erről nem szól a könyv! – Ezért ült, aludt itt több mint két órát!? Szegény feje. Biztosan valami góré, főember, aki otthon belebetegszik abba, hogy ő szedi a kutyaszart, hogy erről szól a kert, meg az állatokkal való együttlét. És meg sem tudom vigasztalni. Nálunk valahogy elég nagy a kert, van gondozatlan, elvadult része, elég intelligensek a kutyák, ha mégsem, ha valami miatt, eső, hideg, lustaság mégis, akkor az szedi, aki rátalál. Hogy ne találkozzanak újra. Valahogy ez nem projekt, csak egy évben egyszer, a hóolvadás után. Akkor jobbára én, Olívia, de sokszor együtt, és bár nem szeretjük különösebben, nem halunk bele. Vele jár. Emiatt biztosan nem ülnék végig egy unalmas előadást. Nincs is kielégítve. – Nem hiszem! Ha magának nem gond, akkor biztos magánál is a férje szedi!

206.

>!
fülcimpa

Egy blogon láttam vajas vagy tejfölös kenyeret, szépen sorban ráfektetett virágokkal, mint egy növényhatározó-oldal. Szerintem olyan, mint egy mese, a gyerekek biztosan imádnák.

31. oldal

>!
fülcimpa

Még hideg van

reggel sötét, napközben szürke. Még a téli álmomat alszom, a téli bundámban. Öltözködni nincs kedvem, nagyon szűkek a nadrágok, még sötét van reggel, amikor ruhát kellene válogatnom. Gyakorlatilag egy maciban nyomom hetek óta. Napközben blogokat olvasok, tanulok gépelni, csak semmi gondolatokat vagy kreativitást igénylőt! Ha nem lennék makkegészséges lelkileg, gyanakodnék depresszióra. Így csak dagadtságra gyanakszom, és minden áldott nap megpróbálom újra. Hogy jobbára zöldséget, gyümölcsöt és délután négy után már semmi. Úgy vacsoráznak, hogy jelen vagyok, felszolgálok, tálalok, hozom, adom és nem kérkedem azzal, hogy nem eszem. Azért magamban megsértődöm, hogy észre sem veszik. De kibírom. Kicsit sajnálom magamat. A vasaláshoz viszek magamnak teát. Zöld teás limonádét. Meg egy vagy két cukrozott narancshéjat, csak az ízlelőbimbók felmaratása végett, minden sokkal finomabb tőle. A tévénél pár szem tökmag, pár kocka csoki, és reggel egy grammal sem mutat kevesebbet a mérleg, pedig úgy érzem magam, mint egy núbiai táncosnő.

15. oldal

>!
fülcimpa

Egy amerikai site-on meg a tűzliliomról olvastam, hogy a kinyílatlan virágbimbói milyen finomak. Azonnal megkóstolom, ha bimbózik.

31. oldal

>!
fülcimpa

Megrémültem a sok hókuszpóktól. Az egyenletesen meleg, huzatmentes helyiség, a meg nem kelő élesztő, a sütőkinyitásra összezuhanó sütemény. Aztán szerencsére találkoztam valakivel, aki kimondta a várva várt varázsszót: „semmi az!” Imádom az ilyen nőket, akik simán művelik a csodákat nap mint nap, hozsanna nélkül, szemlesütött természetességgel, és a lelkük fenekén is azt gondolják, hogy semmi az!
(kelt tészta)

213.


Hasonló könyvek címkék alapján

Csaba Margit: Amit a nagy leánynak tudnia kell
Szabady Béla: A finn szauna
Sulyok Katalin – Siklós László: Vetéstől a tálalásig
Christiane Widmayr – Anneliese Kompatscher: Gyerek és kert
Radoslav Šrot: Vitaminkert – zöldségtermesztés
Lucy Huntington: Építsünk allergiaűző kertet
Rachel Brathen: Jógacsaj
Dudás Diána: Az én szcientológia sztorim
Szeghy Ernő: Gondolatok az élet késő alkonyán
Szabó György – Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember gyógynövényei