Összegyűjtött ​versek 49 csillagozás

Petri György: Összegyűjtött versek Petri György: Összegyűjtött versek Petri György: Összegyűjtött versek

Petri György verseinek minden eddiginél bővebb gyűjteménye jelenik most meg. A könyv egy egész ciklussal bővült, amelyben több mint hetven, kötetben korábban nem publikált vers és töredék olvasható. A versek szövegét gondozta és az utószót írta Várady Szabolcs, az életmű legjobb ismerője.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető Klasszikusok Magvető · Petri György munkái Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2018
782 oldal · ISBN: 9789631438116
>!
Magvető, Budapest, 2018
784 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437706
>!
Magvető, Budapest, 2003
642 oldal · ISBN: 9631423557

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Tandori Dezső


Kedvencelte 21

Most olvassa 12

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

n P>!
Petri György: Összegyűjtött versek

És mélyebbet lélegezni már nem lehet

Mélyről jövő szavai voltak. Ez akár közhelyesnek is tűnhet, de nincs rá jobb gondolatom. Sok minden jutott neki a rosszból, nem félt megélni őket. Szélsőséges, rapszodikus vágyai lehettek, s azokból több, amit nem kapott meg. Olyannak képzelem, aki inkább figyelt, mint beszélt. Nem volt mindenkihez szava, de költészete igen. A belőle – tőle jövő igazmondás, vagy inkább az igaznak és megéltnek tartott érzések kimondása, megmutatása, megindító. Önmarcangolóak, önpusztítóak, mint az élete is volt, de ettől hitelesek is. Sok verse tetszett még ezeken kívül, de némelyiknél a szóhasználattal, vagy a gondolatmenettel nem tudtam azonosulni. Ettől még jók. Ezek az ő dohányfüstbe megmártózott, fanyar illattól átitatott versei. Egy kiskocsmában mellé ülnék, szótlanul. Talán észre sem venné, vagy csak egy bólintással jelezné, hogy igen, van itt egy üres szék, de most már az enyém. És hozzak is valamit gyorsan a söntésből. Bólintanék.
( versválogatás a blogon)

mbazsa P>!
Petri György: Összegyűjtött versek

Az utolsó nagy magyar költő. Persze csak Tandori mellett. Vagy ahogyan Nádasdy mondaná, az utolsó „vulkanikusok” egyike. Nyilván azon lehet vitatkozni, hogy mit jelent az utolsó, a nagy, a magyar meg a költő. Vagy hogy egyáltalán a XXI. sz elején lehet-e ilyen állítást, kijelentést tenni. De vállalom érte a felelősséget. Petri tényleg nagyon ért ahhoz, amit művel. Csak ajánlani tudom. Olvassátok.

Azazello>!
Petri György: Összegyűjtött versek

törött
kikopott
elrepedt és
ágaskodó
félkörívben visszahajló
tömött
de félig
tiszta
ázott és
ázott
szerelmes
és leköpött
fekete és fehér
szavak

encsy_eszter>!
Petri György: Összegyűjtött versek

Az öt csillag mögé képzeljetek oda még százhuszonötöt, és akkor megtudjátok, mennyire tetszett.

Tizenhárom évesen azt mondtam: ami nem rímel, az nem vers.
Az hat éve volt. Azóta bőven akadt költő, aki megcáfolta ezt a buta kijelentésemet, de Petri egy laza mozdulattal végleg lesöpörte az asztalról.
Petri most már hivatalosan is a kedvenc költőm. Csak csodálni lehet ezt a „mocsokból teremtett költészetet”, ami bármilyen sötét, mégis gyönyörű. Igazi feketehumor , groteszk és egyedi.

Kínos kéj, kéjes kín. Elővarázsolja a költőt mindenkiből. Fanyar és édes. Úgy akarom nézni a világot, az embereket, saját magamat, ahogyan ő tette: elég könnyedén ahhoz, hogy bármikor képes legyek a saját nyomoromon nevetni. Önfeledten. Ha épp a sárban fekszem, akkor is.

Irigylem Marit, és Mayát, még Sárát is: mindenkinek, akinek köze (olvassátok el a Csakamari c. remekművét!) volt hozzá.

Az utolsó verseinek olvasása közben többször is közel álltam a síráshoz, de a remekül szerkesztett kötetben a végére hagyták a kedélyes szójátékokat, amelyek nem engedtek sokáig búsulni.

Petri a mi csodánk volt: egyszeri és megismételhetetlen. Azt szeretném, ha mindenki olvasná a verseit, mert fenomenálisak.

Mindez olyan keveset számít,
ha azt vesszük, hogy meghalsz, meghalok.
Majd elleszünk odáig
valahogy.
Vagy, aki vagy. Vagyok, aki vagyok:
Szellőszaggatta felhő ámít, áhít
a következő elsötétítésig:
vakít, ragyog.

Veszekedés után (részlet)

tgorsy>!
Petri György: Összegyűjtött versek

Egészen mostanáig azt gondoltam, h. én szeretem Petri Györgyöt. Nos azt hiszem, h. a mesterségbeli tudás teljes birtokában van. Úgy játszik a szavakkal és a formákkal, mint kevesen. De.
Ilyeneket firkáltam a kötetbe betett papírfecnire:" Egyenetlen.
Eladja a tartalmat a formáért.
Túl nagyok az elvárásaim?
Az érzelmeket durván, gusztustalanul negligálja, rejti és egy idő után ez taszít.
„Önutálat” (355. oldal), ez lehet a kulcsszó a Petri költészetében."
Igen. Ezeket gondolom most is. Most még az jutott eszembe: Írt-e olyan verseket, melyek 50-100 év múlva is hatnak? Nem tudom. A politikai tartalmúakról tiszta szívből kívánom unokáimnak: Ne.!

8 hozzászólás
robinson P>!
Petri György: Összegyűjtött versek

Emberi, megható és megrázó. Őszinte, sokszor szókimondóan az. Kár, hogy már fiatalon elment.
Nagyon sok verse megfogott. Fogok még olvasni tőle.

shizoo I>!
Petri György: Összegyűjtött versek

Hatalmas tartozást fizettem meg a napokban. Persze, hogy ismertem (avagy ismerni véltem) – az embléma-versek nagyon sokszor szembejöttek az évek folyamán. Leginkább a politikus Petri. Meg a fanyar öregember, aki a szóba már csak halni jár. De igaziból sosem volt úgymond a saját, személyes „kánonom” tagja, távol állt tőlem a hang, az attitűd, a közéletiség is, és a szókimondás foka is. Lássuk be, évekig széplélek voltam hozzá, és amikor összefutottunk (eleinte kinyomtatva, folyóiratok lapjain, versmondók átélése által, s mostanára egyre inkább a közösségi oldal megosztásaiban), mindig pofonnal ért fel. Hogy lehet így is. Volt ilyen élményem, mással is, ami aztán rajongásba fordult (Parti Nagynak így váltam fiatalon az epigonjává) – de ezért a nyers beszédű manóért nem tudtam rajongani.

Hatalmas tartozást fizettem meg, de mikor neki adtam a figyelmet, valójában saját magamnak egyenlítettem ki a számlát. Miközben (amúgy) nem volt jó belemerülni. Ekkora töménységben, estéről estére. Rettenetes a világa. Kiábrándult, holtakat cipelő, függő, ahogy Hajnóczyé, függőben maradásban azt hiszem ők a megosztott magyar irodalmi bajnokok (Csáth meg legyen elégedett a bronzéremmel). Ifjúkorában lelkes József Attila epigon, aztán leveti – unt ruhát, ahogy szinte az első kötetbe válogatott versektől (Magyarázatok M. számára) meglesz a hangja. Eleinte modoros, utána nyers – de soha nem sületlen. Eleinte mintha Eliot hagyott volna rajta modornyomot – persze ez egy Kelet-európai, sokkal keserűbb társasági változat. Ahol a kényszeredett kéjért / korhadt uszodaszagban / a régi fürdőház / iszamos deszkáin / megoldod fürdőruhád…

Ez még így utalásos szövegközeg. Novalis, Burke… a neki fontoshoz méredzkedik. Meg persze a pályatársakhoz. Tandorihoz – vele az egész pályán át beszélgetni, vitatkozni, évődni fognak; naná, egy pályán (egy csapatban?) fociznak, és mind a ketten középcsatárként, egymás helyén (szeretnének). A Körülírt zuhanás kötetében a pontok, a központozás időnkénti hiánya: a pontosság hiánya vagy lehetetlensége? Minden körülírás? A kultúrával, a latinnal való játék is? Várady Szabolcs… a legkomolyabb kritikusa, a legjobb barát, amíg az évődés szóváltássá / a csipkelődés sértéssé fajul. / Mígnem a háttér / szétroppantja a szituáció gerincét. A háttér, ahol gyűlik puhán a korszak mocska. Persze, hogy megjött erre a kötetre, meg a Charta 77 aláírására, a nyíltan vállalt rendszerkritikus szerepre a jól megérdemelt szilencium, visszavont irodalmi ösztöndíj, pénztelenség. Számos anekdota szól róla, hogy vészeli át, költő- és írótársak segítségével, akik összedobják neki a zsét. Eörsi írja meg, hogy esett Nagy Lászlóval: „– Hogy van a barátod? Mondom: – Melyik? – A költő! Mondom: – Iszik. – Ahhoz pénz köll – mondta, adott egy százast.” Merthogy Petri alkoholista. Keményen, vastagon.

És nőbolond. Keserűen érkezik ez is. Első felesége öngyilkos lesz – nem veszi komolyan a fenyegetődzést, „…énnekem jogom van őt elhagyni, ha ő azt mondja erre, hogy öngyilkos lesz, akkor én azt mondom: "kérlek, parancsolj”. (…) Ilyen baromságot az ember csak egyszer csinál az életében." Kepes Sára bevonul a magyar irodalomtörténetbe (szegény). A költő is csaknem utána hal – miután megjelent a kötete, benne az emlékezetes Sára-verssel (ez is milyen…), miközben már másik asszony szereti. Szeretné. Nehéz az olyat szeretni, aki ennyire nem szereti magát. Mert mindent lát magán is, az összes tükör-verse kontúros, éles, pontos. Úgy, hogy a sebek permanens feltépése közben mégsem indiszkrét. Nyers, őszinte, olykor szinte tetszeleg a szókimondásban, de soha nem indiszkrét. A pálya teljes ismeretében megismered a neveket, Maya, Mari… a hozzájuk fűződő viszonyt – de nem őket. A költő csak a maga szennyesét teregeti. Unlak, kedvesem, unlak! / S ezt szeretném most közölni veled / ilyen parlagian, durván és félreérthetetlenül (…) Pedig tíz éve, igen, több mint tíz éve / égeted a kávéhoz mellékelt cukrok papírját… Pedig mindent megír, megcsalatástól szakításig, félreérthetetlenül. Tényleg megírja az unalmat, s hogy nem lehet adekvát módon reagálni a „nem bírom”-ra. Hogy ne legyen színház. Párkapcsolati (kamara)dráma, nézők nélkül, vagy nézőkkel. Nem lehetett egyszerű vele.

Az Örökhétfő kötete. A klasszikusok. Az Agyrém tér. A nagy Maya-versek. A Kitekintés, ahogy a kilátás az üvegen a lehetetlen iszonyú kilátástalansága. A nyolcvanas évek levegője, amikor a rendszer és a benne szereplő összes összenyálazott lehetőség öröknek, megdönthetetlennek látszik. Nem tudom, ez az alapjában összemérgezett légkör mennyire járult hozzá (és mennyire az alkoholgőzben is folyamatosan őrzött józansága, ami a köz dolgait illeti), de a rendszerváltozás után sem lesz egy pillanatra sem euforikus. Miközben szamizdatos, jelen van az egész folyamatban, horribile dictu: rendszerváltó. Nem hisz bennünk. Lehet, tényleg látta, hogy ezek valójában ugyanúgy amazok.

És mennyire adja ennek a hangnak az alapját a folyamatosan születő haláltudat-versek jelenléte, szinte az egész pályán. Az Azt hiszik kötete. Még ’85-ből. A köztetemeket tekintve az idei / hullatermés sovány volt. / Franctudjaki Ferencek, Idejétmúlt Tiborok, / egymás saját halottjai. Mindez a versben, ahol Hajnóczyt (nem) siratja. A valóságos gyász képtelensége a belátás, hogy úgyis csak a saját halálod érdekel. Nagyon sokszor éreztem úgy, versről versre való haladás közben, hogy az ember, aki irtózik a szerepektől, és úgy panaszkodik, hogy valójában dicsekszik, egyfolytában a saját (utolsó) búcsúversét írta. Nemcsak az után, hogy nyilvánvalóvá válik: az életmódja felzabálta a fizikumát. Persze ő is az életmódot választja az élet helyett – megteheti. Ekkorra igazodási pont, ő a Költő – sajnos az ember, aki irtózott a szerepléstől, nem vethette le ezt a szerepet. Hiszen mindezidáig ezért kepesztett.

Itt, ekkor biccen a hang. A Valahol megvan kötetének elején első benyomásra elfog egy érzés, hogy itt már a költészet írja önmagát. Érett, teljes eszköztárral, csak valahol már nincs tétje. Aztán jön a Reggeli kávézás, és szíven üt. Kezdhetek folytatódni. Megadom magam / egy személytelen felszólító módnak. Egyszerre látom, hogyan segíti ki a feneketlen iróniája. Hogy ez az ez hűl, amaz melegszik mennyi minden az életből és mennyivel többet takar a puszta hő-kiegyenlítődésnél. Furcsát mondok. Én itt adom meg magam Petrinek. Itt fogy el bármilyen kényszer, hogy értelmezzem, egyszerűen úgy olvasom tovább, ahogy egykor a gyerek Weörest. Jön a Valami ismeretlen kötete, innentől hagyom magam csodálkozni. Hagyom magam felnevetni, amikor látom, milyen ártatlanul játszik el a kémmel, aki bejött a hidegről, mennyire hátsó szándékok nélkül értelmez, és az észrevehető hiányában hogyan kezd el bennem teljes világként bolyongani a szavaktól megannyi észrevehetetlen. Hülyeség ilyet kijelenteni, de nekem innentől fogva nagy. Ahogy a Sár kötetében barázdahibás illegető. A harcos közéletiség Tandorításokba fanyarodik. Nő tőle a hitele…

Miközben azért a (politikai) tisztán látás és józanság mellett a versek egyre inkább elpongyolálódnak. Miket megenged magának! Szinte kéjelegve üti szét a pazar verseit valamilyen ökör szóviccel például. De ekkorra már tényleg ő „a” Petri. Egymás után sorakoznak a debilre hangolt, parodisztikus, de tűpontos „filozófiai tanköltemények” – némelyik szinte tökéletesen mondható, nyerőesélyes slam poetry. Ahogy a szellemi rákkutatás pionírjai műtenék a Marxizmust: …próbálkoztak – nevetség! – a Lenin Fohászati Művek / sarlatánjai is, de csak szaporodtak a celebrális nyűvek. /Meg kellett vizsgálnunk gnoszteológiai nyirokcsomóit / – aggasztóan duzzadtak – , hogy eljussunk a gócig / „és tovább”… így kell leszámolni a harcos ifjúkori hittel! Ami a korábbi rendszerkritikus versekben vagabund akció volt, az itt rezignált bölcsesség. Abban a tükörben látta szerintem, miféle jogfolytonos (maradvány) botrány veszi körül. Nem hitt bennünk, és igaza lett. Kár.

Ekkorra tényleg eléri a „megírhatom, nekem már úgyis mindegy” bátorsága. Már nem is tetszeleg a „koszorús költő” szerepében. Akit szerettem tudja, hogy csak őt / az életnek nos az életnek / már csupán egy halállal tartozom. Kifizette.

gwyneira>!
Petri György: Összegyűjtött versek

Jaj, ez a Petri és a bravúros szójátékai. :)
Megmosolyogtató volt rátalálni olyan gyöngyszemekre, mint Budapestis, magányember, Homárosz vagy épp „hercegnőhöz illő koronaékszar”.
Persze sokkal több ő, mint néhány vicces szó, de képtelen vagyok bármi mást mondani róla. Nem nőttem még eléggé fel hozzá. Majd húsz év múlva újra a kezembe veszem, hátha akkor már meg tudom fogalmazni, ami bennem van.
Örülnék, ha még élne; most úgy koccintanék vele egyet.

Annamarie P>!
Petri György: Összegyűjtött versek

Tudjátok, versben nem érdemes rám hallgatni (talán másban sem), de a versnél szubjektívabb műfaj számomra nincs is. Ha nem találkoznak az én meglátásaim, az én érzéseim a költőével, akkor nem okoz katarzist. Persze van, hogy ő nyitja fel a szemem, és akkor is van robbanás. Petrinél összességében nem volt ilyen élményem. Fel-fel szikrázó szókapcsolatok, egy-egy vers volt, ami közel engedett, de a többség inkább kilökött. Mintha leírta volna, de nem nekem.
Azt gondoltam, hogy jobban jártam volna, ha csak az itt olvasott idézeteket vettem volna sorra, és nem estem volna neki az egész kötetnek. De egy jó pár verset azért idéztem, azok tetszettek.

1 hozzászólás
LuPuS_007 P>!
Petri György: Összegyűjtött versek

Számomra Petri versei állnak legközelebb….minden szempontból.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

Minden olyan könnyű!
Minden olyan illatos, mint a méz!
Csak a tüdőm rohad szét,
csak a szívem oly nehéz.

Chopinről (részlet)

1 hozzászólás
encsy_eszter>!

Minap
óvatlanul kinyitottam a tévét.
Azóta is kamillás
vattával borogatom az agyam.

Elkezdek félni (részlet)

encsy_eszter>!

Lehet, hogy jobb soha, mint későn.

Házasságterápia (részlet)

robinson P>!

Szemrehányás

Még most is
elolvadnék, mint a besózott jég
– pedig nem szeretlek –
ha hozzám érnél.

125. oldal

Frank_Spielmann I>!

A jó regények

Mosonyi Aliznak

A jó regények beteljesülnek,
hibátlanul, mint a végzet.
Ócska ponyvára vágyom,
ahol van szerencse és van bocsánat,
és a logikus következmények
elmaradnak.

1 hozzászólás
encsy_eszter>!

Ja, hogy miért nem hívlak fel. Nem tudom.
Minden gondolat megáll félúton,
hőköl vissza, hisz nincsenek hovák;
szakadék szélén, párkány peremén
visszaretten a mélységtől az Én

Helyett (részlet)

encsy_eszter>!

csak ne lennék én párnagyűrődés
Isten megmacskásodott félarca alatt

Isten szeme mindent lát (részlet)

3 hozzászólás
gwyneira>!

AZ ALKOHOLISTÁK DALA

Az ember néha, néha tán,
megesik, hogy seggre esik,
de végül hazatántorog,
gyomra és agya háborog.
És reggel elnézi a fát,
ami most még csupa virág:
melyik ágra akassza magát?

556. oldal

gwyneira>!

Az életben semmi öröm:
van poharam, de nincs söröm.

590. oldal, Elégia - részlet

Kapcsolódó szócikkek: sör
3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bozsik Péter (szerk.): Szárnyak
Jagos István Róbert (szerk.): Poet História X
Dobai Péter: Belvedere
Dobai Péter: Ma könnyebb. Holnap messzebb
Dobai Péter: Válogatott versek
Bakos József (szerk.): Ébredő idő
Bakos József (szerk.): Ködfátyol
Jagos István Róbert (szerk.): Kollázs
Borlóy Androvitzcky Károly: Fondorlatos Jucika
Tóth Judit: Összegyűjtött versek