Rács ​és aranyfüst 1 csillagozás

Petri Csathó Ferenc a huszadik század végi magyar irodalom elfeledett, életében is csupán Szegeden ismert magányos Villonja, különleges tehetségű kóbor lovagja volt. Hallatlanul könnyed formakezeléssel, sziporkázóan szellemes öniróniával szólaltatja meg a világot felmérő, a mindenséget önnön magához mérő magányos, barátait sirató, szerelmet áhító ember életérzését:

az ember mindig maga van
mikor a lassú hóesésben
elsőszülöttjét felmutatják
no látod – mondja minden Mária
no látod – nem mond mást csak ennyit
most ő van itt velem
a csecsemősírásban fénylő fákat
kellene most már elfelejtenem
(Születés)

A kötetben olvasható Petri Csathó Ferenc barátja, Kremser Péter visszaemlékezése, volt felesége, Vereb Gabriella írása, melyben elevenen idézi fel a költő különös és különleges alakját, különc, együttélésre alkalmatlan természetét, furcsaságait, szokásait, villámgyors és bravúros versrögtönzéseit.