Petri Csathó Ferenc a huszadik század végi magyar irodalom elfeledett, életében is csupán Szegeden ismert magányos Villonja, különleges tehetségű kóbor lovagja volt. Hallatlanul könnyed formakezeléssel, sziporkázóan szellemes öniróniával szólaltatja meg a világot felmérő, a mindenséget önnön magához mérő magányos, barátait sirató, szerelmet áhító ember életérzését:
az ember mindig maga van
mikor a lassú hóesésben
elsőszülöttjét felmutatják
no látod – mondja minden Mária
no látod – nem mond mást csak ennyit
most ő van itt velem
a csecsemősírásban fénylő fákat
kellene most már elfelejtenem
(Születés)
A kötetben olvasható Petri Csathó Ferenc barátja, Kremser Péter visszaemlékezése, volt felesége, Vereb Gabriella írása, melyben elevenen idézi fel a költő különös és különleges alakját, különc, együttélésre alkalmatlan természetét, furcsaságait, szokásait, villámgyors és bravúros versrögtönzéseit.
Rács és aranyfüst 1 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 1
Hasonló könyvek címkék alapján
- Pásztorné Néder Margit: Kismaros elkísért a nagyvilágba ·
Összehasonlítás - Karácsony István: Sörhajó ·
Összehasonlítás - Z. Szabó László (szerk.): Radnóti koszorúja ·
Összehasonlítás - Szabó Zsolt – Tyihák Katalin (szerk.): Száncsengő 99% ·
Összehasonlítás - Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Hegyet hágék, lőtőt lépék 98% ·
Összehasonlítás - Iványi Benjámin (szerk.): Vírusversek 97% ·
Összehasonlítás - George Hannmer: Fáj-dalom 96% ·
Összehasonlítás - Children of Distance: Kedves naplóm 95% ·
Összehasonlítás - Simkó György – Zsikai Erika (szerk.): Kosztolányival a villamoson ·
Összehasonlítás - Rozsnyói Ferenc: Antracit éjjelek 96% ·
Összehasonlítás