Petri Csathó Ferenc a huszadik század végi magyar irodalom elfeledett, életében is csupán Szegeden ismert magányos Villonja, különleges tehetségű kóbor lovagja volt. Hallatlanul könnyed formakezeléssel, sziporkázóan szellemes öniróniával szólaltatja meg a világot felmérő, a mindenséget önnön magához mérő magányos, barátait sirató, szerelmet áhító ember életérzését:
az ember mindig maga van
mikor a lassú hóesésben
elsőszülöttjét felmutatják
no látod – mondja minden Mária
no látod – nem mond mást csak ennyit
most ő van itt velem
a csecsemősírásban fénylő fákat
kellene most már elfelejtenem
(Születés)
A kötetben olvasható Petri Csathó Ferenc barátja, Kremser Péter visszaemlékezése, volt felesége, Vereb Gabriella írása, melyben elevenen idézi fel a költő különös és különleges alakját, különc, együttélésre alkalmatlan természetét, furcsaságait, szokásait, villámgyors és bravúros versrögtönzéseit.
Rács és aranyfüst 1 csillagozás
Várólistára tette 1
Hasonló könyvek címkék alapján
- Takács Tibor: Otthonom, anyanyelvem ·
Összehasonlítás - Gellérfi Bence: Határok és takarók ·
Összehasonlítás - Budai István: Fényben és homályban ·
Összehasonlítás - George Hannmer: Fáj-dalom 96% ·
Összehasonlítás - Németh Magda: Mélységből mélységbe ·
Összehasonlítás - Ratkó József: Félelem nélkül ·
Összehasonlítás - Z. Szabó László (szerk.): Radnóti koszorúja ·
Összehasonlítás - Karácsony István: Sörhajó ·
Összehasonlítás - Németh László: A feltámadt költő ·
Összehasonlítás - Czigány György: Zsoltár ·
Összehasonlítás