Nézz ​magadra! 55 csillagozás

Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

Lídia, ​az egykori ambiciózus diáklány, most egy ikerpár gyesen lévő mamája, nap nap után valóságos poklot él át. Nem érti, hogy jóképű és elegáns férje, az egyetemen körülrajongott, nagy tudású professzor otthon, a négy fal között hogyan változhat át brutális zsarnokká, aki örömét leli az ő megalázásában. A fiatal nő élete még jobban összekuszálódik, amikor a férje egy államvizsga utáni bulira hazahozza a tanítványait, köztük a szexi és kihívó Karlát és a kedves, érzékeny Róbertet. Karla szemmel láthatóan el akarja csábítani a tanárát, Róbert pedig Lídiához közeledne. Kiszabadul-e Lídia az intrikák és árulások hálójából, enged-e a tiltott szerelemnek, vagy álmait, önmagát feladva megpróbálja összetartani a családot?

Petra Nagyová-Džerengová az úgynevezett női irodalom talán legismertebb és legnépszerűbb képviselője Szlovákiában, eddigi öt könyve több tízezer példányban kelt el. Regényeiben a család, a párkapcsolatok, a szerelem, a gyerekvállalás és -nevelés kérdéskörét… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
398 oldal · ISBN: 9789632544984 · Fordította: Mészáros Tünde
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
400 oldal · ISBN: 9789632546773

Enciklopédia 7


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

Kéthetes könyv a könyvtárban – este hazahoztam, fél éjjel olvastam, reggel folytattam, és egyszerűen muszáj volt befejeznem.
Agyonhallgatott téma, talán csak a nemi erőszak vetekszik vele agyonhallgatásban… Meg sanda gyanúsításban, zavart elfordulásokban, elhatárolódásokban is. Annyi sommás, ítélkező véleményt hallottam már erről – ez az, ami csak másokkal történhet meg, és persze csakis azokkal, akik megérdemlik.
A könyv eléggé kiélezett, de félő, hogy enélkül nem sokra jutna. Még így is (a kezdeti beharangozáson túl) elsikkadni látszik a rózsaszín nyáltenger és a vámpíros-varázslós-misztikus „irodalom” hínáros tengerében.
Egy-két házastársi pofon, némi alázás, megcsalás, anyagi függőségben tartás a világ bármely részén beleférni látszik az emberek többségének világszemléletébe. Ilyenkor jön a mormolás: „biztos kiprovokálta”, „feldühítette”, „többet kéne törődnie vele/magával”, „ahogy kinéz, ne is csodálkozzon”, „szegény férfi, jobbat érdemelne” – és főleg: „HÁT NÉZZEN MAGÁRA, mit csodálkozik!” Még közéleti emberek férfiak is veszik a bátorságot, hogy olyanokat mondjanak nyilvánosan: ha a nők otthon maradnának, többet főznének és több gyereket szülnének, nem vernék őket…
Ez egyébként egy játszma, és az agresszor megfelelő áldozatot választ. De az ELSŐ pofonba bizony bárki belefuthat. Azért kellene többet, sokkal többet beszélni erről a kérdésről, hogy ne legyen több pofon, vagy ha már lett, az áldozat felismerje a helyzetét és ki tudjon mászni belőle. Aki meg gyereket nevel, ezt is rágja a szájába: senkinek sincs joga megütni egy másik embert. Se gyereket, se feleséget, se szülőket, sőt, uram bocsá', férjet se! (Még idegent se, de ez már egy másik kérdés.)
Az emberek úgy viselkednek, mikor ilyesmiről hallanak, mintha valami indiszkréciót követne el az, aki „szellőztetni” meri a családi erőszak tényét. Mintha sértődöttek lennének, hogy valaki feszegeti a szépen felépített világképüket.
Lýdia egyben mondható szerencsésnek – hogy családja a végső küzdelemben mellé áll. Még ez is csak keveseknek adatik meg.
Beszélni, beszélni, beszélni – és tenni, ha kell. Ez az, amitől az agresszorok félnek.
De ehhez persze az áldozatok megszólalása is szükséges.

10 hozzászólás
Csoszi>!
Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

„Úgy látom a békesség nem tesz jót! Neked úgy kell a pofon, mint másnak az étel-ital. És ígérem, én gondoskodom róla, hogy mindig megkapd a jussodat!” – ezeket a mondatokat a tiszteletreméltó professzor intézi feleségéhez, Lydiához. A nőt mindenki irigyli: szép házban él, jóképű, tökéletes a férje, gyönyörű gyerekei vannak, és csak a háztartással kell foglalkoznia. Filip egyetemen tanít, csupa bűbáj, mindenkit képes levenni a lábáról. Ezt látja a külvilág. Lydia-nak azonban csak a vadállat jut, aki rendszeresen veri, megalázza, és neveli, mert Lydia „ostoba, folyamatosan nevelni kell”, sőt a verések után még neki kell bocsánatot kérnie amiért Filipet rákényszerítette, hogy megverje őt. Jó, nem? Szerencsétlen nő olyanokat kapott, hogy csak lestem. Csoda, hogy megúszta súlyosabb egészségkárosodás nélkül. Durva, hogy Lydia már arra a szintre jutott el, hogy mentségeket keresett Filip számára, és saját magát hibáztatta a történtekért.
Szívszorító történet. Nagyon komoly a könyv témája, és komolyan kell venni a családon belüli erőszakot.

Lunemorte P>!
Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

Meglepődtem, hogy ennyire le tudott kötni a regény, nem is gondoltam volna ezt előtte…Bár a tájakról nem nagyon kapunk leírást, itt nem is ezen van a hangsúly, hanem a történéseken. Feszültséggel teli családi dráma ez, ahol sohasem tudhatjuk, ki mit tervez és kinek hihetünk…Ahol nem bízhatunk senkiben, csak magunkban hihetünk, hogy egyszer majd minden jobb lesz talán…Vagy nem…A vége nagyon nem tetszett, ezért levontam egy fél csillagot, hiányoltam onnan a feszültséget, ami amúgy rendesen körülölelte a könyvet…Túl pozitív és megoldatlan lett számomra a történet..

cseri>!
Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

A fülszövege alapján figyeltem fel erre a könyvre, aztán amikor már a kezemben volt, és kissé figyelmesebben elolvastam, egy kicsit meg is ijedtem, mert ugyanezen fülszöveg szerint P. N-Dz. az úgynevezett (?) női irodalom ilyen és olyan képviselője, és hát tudjuk, hogy miket szokott feltálalni az Ulpius női irodalom címszó alatt, hát abban nem sok köszönet van.
De nem kell azonban félni, mert ennek a könyvnek szerencsére semmi köze a Fejős Éva és társai-féle picsaság picsogáshoz, ez a könyv tényleg jó.
Komoly téma (családon belüli erőszak) könnyed stílusban feldolgozva, gondolom, ez olyan, amit nem sokan tudnak hitelesen, valahogy ennek az írónőnek mégis sikerült. A főszereplők nagyon szerethetők vagy nagyon utálhatók (a bántalmazó férj pl.), nyilván van bennük némi túlzás, de nem sok.
Egy nap alatt elolvastam, gondoltam, hogy nem adok rá azért öt pontot, de nem tudok kevesebbet, és én már várom a következő könyvét.

10 hozzászólás
nagy_anikó>!
Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

Egy kényes téma, döbbenetes történet és egy nagyon jó könyv. Egy ilyen embernek mint a „professzor úr” bizony soha nem szabadna családot alapítania. Csendben kellett volna éldegélnie az anyukájával, hisz ő minden gondolatát leste és a menyét utálta. És mindegy, hogy az a nő Lydia, vagy akárki más. Ő a gonoszt látta a nőben, aki elvette tőle a fiát. Lydiát, aki egy művelt, fiatal nő, mi is késztet arra, hogy öt évig „hagyja magát nevelni” férjura kénye-kedve szerint, nehéz volt megérteni. Szerencsére ott volt a húga és anyukája, akik segítettek neki, amikor végre elszánta magát, hogy elég volt. Róbert viselkedése megdöbbentett, hogy lehet valaki ennyire önző, csak a saját kis bosszúját tartja szemelőtt, bár igaz a lavinát, mely Lydia döntését meghozza az Ő bosszúja indítja el. Ha még jelenik meg felnőtt közönségnek íródott könyve Petrának, bennem biztos olvasóra lel.

BoSziKa78>!
Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

Nagyon „hálás” témát választott az író: belesni egy sikeresnek tűnő házasság kulisszái mögé. Jól nyúlt a témához, és jól is van megírva – tényleg letehetetlen könyv.

Alíz_Simon P>!
Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

Érdekes könyv a családon belüli erőszakról, olvastatja magát, de egyre jobban bosszantott ahogy a főhősnő sodródott és reagált a helyzetére.. Én már rég szembeszálltam / elmondtam / kimenekültem volna! Mindenesetre tanulság lehet minden olvasónak, hogy ha tényleg vannak (márpedig biztos vannak) ilyen áldozat típusú emberek, akik bénultan tűrik az erőszakot, akkor sokkal jobban oda kell figyelnünk a környezetünkre, hogy a kimondatlan segélykiáltásokat is észrevegyük és segíthessünk! :)

Niki_>!
Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

Nagyon nehezen haladtam a könyv olvasásával, egyrészt a téma, másrészt a stílus miatt. Annyira hideg, merev, hogy pont ettől válik olyan szinten valóságossá, hogy nehézséget okoz az olvasónak az olvasás közben. Egyszerűen voltak olyan pontok, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Mert végig futott bennem ugyanaz, mint ami az Elakadó lélegzetnél is, hogy ez egyáltalán nem mese, rengeteg ember átéli ezeket a szörnyűségeket nap, mint nap a Világon, és ez egyszerűen embertelen. Ugyanakkor valami mégis hiányzott. Azt kellett volna éreznem a végén, hogy falhoz vágom az olvasómat, de ehelyett csak beletörődést éreztem, hogy ilyen van. Hiányoltam a végéről valamit, valamilyen csattanót, vagy bármit, ami arra késztetett volna, hogy sírjak, toporzékoljak.

katalinko>!
Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

Nagyon megrendítő történet. Olyan nehéz ilyen könyvet olvasni. Én Lydia helyében már az első pofon után elhagytam volna a férjét,
nem vártam volna tovább. Hiába volt a két gyerek akkor sem hagytam volna. Azon hogy Robert átverte és csapda volt, meglepődtem nem számítottam rá.
A végén az volt a megdöbbentő hogy a férje mikor találkoztak, tényleg azt hitte hogy bocsánatot akar kérni és még ezek után vissza akar menni hozzá….ahh
Szerencséje volt a testvére ilyen belevaló volt, és segített neki és mindenben támogatta, hogy kitartson.


Népszerű idézetek

Iza_Rápolti IP>!

Az ember mindig csak azt látja meg, amit igazából látni akar.

326. oldal

Lunemorte P>!

Ne feledd: mindig csak egyetlen feladat megoldására összpontosíts- Egy rakásban a gondjaid nagyobbaknak tűnnek, mint a Mount Everest. Apránként haladj, mindig csak néhány lépést tegyél meg, és egy szép nap a csúcson találod magad.

384. oldal

Lunemorte P>!

Az ember valószínűleg minden életszakaszában másra vágyik, mást tart boldogságnak, és nem számít, hogyan vélekednek erről a többiek. A lényeg, hogy tudjon az ember vágyakozni.

180. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
Lunemorte P>!

– Ezek olyan… olyan csíkok – ötlött fel Lydiában a megfelelő magyarázat. – Emlékszel, amikor a parkban kivágták azt a nagy fát? Azon is láttuk a csíkokat, évgyűrű a nevük. Évente keletkezett egy. Ez is valami hasonló. Ahogy növekedtetek a hasamban, a csíkocskák száma is szaporodott. Hogy el ne felejtsük – én vagyok a fa, ti pedig az ágacskáim.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: terhesség
Lunemorte P>!

De ma már okosabb volt. Hibát követett el, mikor Filip előtt lecsupaszította a lelkét. Mindenkinek meg kell őriznie belőle egy darabot önmagának. Egy olyan részt, ahová mindenki másnak tilos a belépés!

240. oldal

Lunemorte P>!

A kor a tapasztalat és az érett személyiség előnyeivel jár.

221. oldal

Csoszi>!

A pofontól az emberölésig nem olyan hosszú az út, mint gondolnánk. Mindig egy pofonnal kezdődik. Az agresszor sajnálja ugyan a tettét, de közben igyekszik bűntudatot szuggerálni az áldozatába. Bizonyos idő múlva jön a következő, immár nagyobb pofon. Aztán megint egy békés időszak, és kezdődik elölről az egész. Az erőszak végtelen spirálja, melyet nemritkán a halál tesz végessé.

19. oldal

Lunemorte P>!

Apa csak egy van. Soha senki nem pótolhatja.

342. oldal

Kapcsolódó szócikkek: apa
Lunemorte P>!

Valamikor régen azt hitte, ez másképp működik, hogy a sokéves partnerkapcsolatban az ember önmaga lehet, és nem kell olyasvalakit alakítania, akihez a való életben semmi köze.

248. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
L. J. Shen: A szégyentelen
Colleen Hoover: Verity
Lisa Kleypas: A kék szemű ördög
Vi Keeland: A kemény főnök
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Kerry Fisher: Amiről hallgatunk, az nem fáj
Catherine Bybee: Szingli szombatra
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Bucsi Mariann: Ébredés