Értékelések 4

>!
Olympia_Chavez P
Petra Hůlová: Nagyanyám emlékezete

Női sorsok, egy család négy generációs története, az asszonyok szemén keresztül. Letaglózó és szívet tépő történetek. De mindig így van ez, amikor egy könyvbe sűrítve követünk nyomon életeket, elhibázott lépéseket, félre értett cselekedeteket.

A regényt Dzaja elmesélése foglalja keretbe. Az Ő, első története a leghosszabb, hiszen ezen keresztül ismerjük meg a család többi tagját, életük történetét. Majd mindenki elmeséli ugyanezt a saját szemszögéből.
Elvonatkoztatva a mongol élet sajátosságaitól, egy abszolút hétköznapi történetet kapunk, ami a generációk közötti különbségekről, a gyökereinkhez, hagyományainkhoz való ragaszkodásról, vagy éppen a gyökerek elvesztéséről, a család szerepéről és fontosságáról szól.

Adott négy testvér, akik közül ketten balkézről jött leányok. Ők ketten ismerik a megbélyegzett élet minden kínját és kellemetlenségét, ezért kezdetektől fogva szorosabb a kapcsolatuk egymással, mint bármely testvérükkel. Szeretik az apjukat, de érzik, hogy az apai szeretet, ami feléjük árad, nem olyan őszinte és felhőtlen, mint amit testvéreik kapnak. Anyjuk bűntudatának terhét is ők cipelik. Talán ez a fő oka annak, hogy elszakadnak a családtól, a hagyományoktól és olyan hányattatott életet élnek, tele bizonytalansággal. Míg Ojuna, a vér szerinti lányuk, a család mellett marad, határozott és sosem vágyott el, hiszen a családdal együtt lehetett csak teljes az élet számára.

Együtt nőttek fel, mégis másként emlékeznek a régi csínyekre, a közös életre. Mindegyiküknek más sors jutott. Mindegyiküknek megvan a maga félelme, sérelme,a maga keresztje.

Altá története talán a legőszintébb, a legkézzelfoghatóbb. A hagyományokhoz, a családhoz ragaszkodó nagymama, aki valaha anya volt és feleség, aki mögött egy fájdalmas élet, egy nehéz gyermekkor áll. Aki szeretne minden tudást örökül hagyni unokáinak, így gondoskodva róluk, így hagyva nyomot a világban. Azonban minden változik, és a fiatalok, akik nem törődnek a holnappal és főleg nem a tegnappal, ezekre a régmúltból hozott emlékekre, tudásra, titkokra nem tűnnek fogékonynak. De Altá nem adja föl, mindig újra és újra elmondja ugyanazt, bízva abban, hogy ha nem is figyelnek oda, de beléjük ivódik és még hasznát veszik a történeteknek. Ugyanezt a törekvést figyelhetjük meg később Dzaján is, a legidősebb lányon öregkorára.

De erről szól a mi életünk is, a mi kapcsolataink is. Változik a világ, sosem értjük meg a szülőket/nagyszülőket, akkor, amikor ők szeretnék, csak akkor, amikor szükségünk lenne arra a bizonyos útmutatásra, amire korábban süketek voltunk. Amikor abba a korba érünk, amikor mi is hasonlót szeretnénk tovább adni.

Mondanám, hogy így tökéletes a történet, ahogy van, de a természetes kíváncsiságom miatt, kicsit befejezetlennek érzem, Dzaja és Dolgorma jövőjének tisztázatlansága miatt. Bárcsak lenne a könyvnek egy inverze, ahol a család férfitagjainak véleményét is elolvashatnánk. A csendes és hűséges Tőlegét, akit bolondnak néztek, hogy fattyakat nevel, vagy a szintén békés természetű Najma, aki a barlangrajzok szerelmese volt. Mindketten családapák, akik mindent megtettek szeretteikért, egy kemény munkával teli, tisztességes élet során, kint a Vörös-hegyek árnyékában, a mongol sztyeppén.

>!
bolyhoska
Petra Hůlová: Nagyanyám emlékezete

Érdekes a generációk közötti különbség, érdekes az életmódjuk közötti különbség, de még érdekesebb, hogy ki mennyire másképpen képes emlékezni és mennyire más is a 3 lánytestvér, akinek a szemszögéből megismerjük a mongol nők életét. Leginkább Dzaja az elbeszélő, rövidebb fejezeteket kapnak testvérei, lánya, édesanyja és nagyanyja. Ő az, aki elkezdi a történetét a sztyeppén és ott is fejezi be. Valójában a 3 lány közül egyik sem boldog – ez elég tré megfogalmazás, de így igaz. Ez áll a lányok anyjára is. Egyikük sem azt választja, akit (amit) akar, így vagy nincs mellettük férfi, vagy egy kényszerkapcsolatban él. Ez a közös pont a 4 nőben. Ezt mind a négyen másképpen dolgozzák fel. Emellett különböző módon élik meg testvéri és családi kapcsolataikat. Nem sok szimpatikus szereplőt vonultat fel, bele tudnék kötni mindegyikükbe, de a legvisszataszítóbb Ojuna volt, aki az anyja életmódját viszi tovább, elfordul mindentől, ami nem összeegyeztethető a megmerevedett értékrendjével és hosszasan dédelgeti gyerekkori vélt vagy valós sérelmeit. A másik két lány, Dzaja és Nara korban közelebb állnak egymáshoz és ráadásul mindketten fattyúk, így közöttük szoros kapcsolat alakul ki, ami akkor kezd foszladozni, amikor Nara prostiként már nem érti meg Dzaja naivabb szemléletét. Az anya sem egy pozitív anyafigura, az apa talán az egyetlen, aki kicsit kiemelkedik a családból, aki tudja, hogy a 3 életben maradt lányból 2 nem az övé, de mégis felneveli őket. (A 2 Dolgormára most nem térek ki külön.) Szóval, a jellemek egészen jók, a narráció nem rossz, a beemelt ismeretanyag is izgalmas, de ezen a ponton túlzásba esett a szerző, nem egy mongol kifejezésekkel agyontűzdelt szöveget akartam olvasni, hanem egy regényt, amiből nem zökkent ki, hogy 1 mondatban 3-4 kifejezésnél kell hátra lapoznom, mert ő bizonygatni akarja a témában a tájékozottságát. Az egész könyv végkicsengése is elég kérdőjeles. A család és az élet nehéz műfaj, főleg a sztyeppén.

>!
Allen_Ark
Petra Hůlová: Nagyanyám emlékezete

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Káprázatos könyv! Vagyis ahhoz képest káprázatos, hogy soha nem hallottam róla, és egy alig huszonéves cseh lány írta. Ha csak egy kötetes szerző marad, akkor is maradandót írt. Generációk konfliktusa a távoli Mongóliában, ahol dédnagymama emlékszik a város előtti időre, a nagymama még a jurtábab őrzi a nomád család fészekmelegét, már amennyire egy etnikailag megosztott, becsúszott nemi kalandokból született gyerekek közt lehet. Az anya már a városba megy, de vajon mit hasznosíthat ott a jurta-életből? A testét, tehát prostituált lesz egy végzetes szerelmet követően. És van a lány, akinek már idegen a puszta, már csak a város kéne, ami semmivel sem bíztatóbb alternatíva. Nyomasztó regény, mintha nem lenne egyetlen életforma sem képes arra, hogy értékteli életet mutasson.

Hirdetés
>!
metahari
Petra Hůlová: Nagyanyám emlékezete

Nem túl vidám történet. Abszolút realizmus. És nagyon benne van a tűsarok-téma. A nők körül forog az egész sztyeppe. A sztyeppe is.