Nagyanyám ​emlékezete 9 csillagozás

Petra Hůlová: Nagyanyám emlékezete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Négy ​mongol nőnemzedék életéről mesél nekünk ez a varázslatos regény. A Vörös-hegyek alján, sztyeppi jurtájában (mongol szóval: gerjében) él együtt Dolgorma, a régi tudásnak még birtokában levő nagyanya, lánya és veje: Altá és Tőleg, valamint unokái: Dzaja, Nara és Ojuna. Körülöttük a végeláthatatlan legelők, a viharokkal szálló homok, az ősi sziklarajzokat rejtő hegyek, meg a birka- és kecskenyáj, a tevék és a lovak – a mindennapi élet meghatározói. Aztán szemünk előtt széthullik a nagycsalád: anélkül, hogy tudáskincse nagy részét továbbadhatta volna, meghal a nagymama, férj és feleség viszonyát a hűtlenség gyanúja mérgezi (egyik lánynak egy kínai kereskedő, másiknak valószínűleg egy orosz az apja), a gyerekek élete kisiklik: ketten a Város (Ulánbátor) nyilvánosházában végzik, a harmadiknak a generációk óta változatlan jurtaélet jut osztályrészül. Öten mesélik el a család történetét. Dzaja, a legnagyobbik lány, aki a járásközpont (pár faház, pár kőház) iskolájából a fővárosba… (tovább)

Eredeti cím: Paměť mojí babičce

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Európa, Budapest, 2004
356 oldal · ISBN: 9789630775601 · Fordította: Barna Ottília

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Olympia_Chavez P>!
Petra Hůlová: Nagyanyám emlékezete

Női sorsok, egy család négy generációs története, az asszonyok szemén keresztül. Letaglózó és szívet tépő történetek. De mindig így van ez, amikor egy könyvbe sűrítve követünk nyomon életeket, elhibázott lépéseket, félre értett cselekedeteket.

A regényt Dzaja elmesélése foglalja keretbe. Az Ő, első története a leghosszabb, hiszen ezen keresztül ismerjük meg a család többi tagját, életük történetét. Majd mindenki elmeséli ugyanezt a saját szemszögéből.
Elvonatkoztatva a mongol élet sajátosságaitól, egy abszolút hétköznapi történetet kapunk, ami a generációk közötti különbségekről, a gyökereinkhez, hagyományainkhoz való ragaszkodásról, vagy éppen a gyökerek elvesztéséről, a család szerepéről és fontosságáról szól.

Adott négy testvér, akik közül ketten balkézről jött leányok. Ők ketten ismerik a megbélyegzett élet minden kínját és kellemetlenségét, ezért kezdetektől fogva szorosabb a kapcsolatuk egymással, mint bármely testvérükkel. Szeretik az apjukat, de érzik, hogy az apai szeretet, ami feléjük árad, nem olyan őszinte és felhőtlen, mint amit testvéreik kapnak. Anyjuk bűntudatának terhét is ők cipelik. Talán ez a fő oka annak, hogy elszakadnak a családtól, a hagyományoktól és olyan hányattatott életet élnek, tele bizonytalansággal. Míg Ojuna, a vér szerinti lányuk, a család mellett marad, határozott és sosem vágyott el, hiszen a családdal együtt lehetett csak teljes az élet számára.

Együtt nőttek fel, mégis másként emlékeznek a régi csínyekre, a közös életre. Mindegyiküknek más sors jutott. Mindegyiküknek megvan a maga félelme, sérelme,a maga keresztje.

Altá története talán a legőszintébb, a legkézzelfoghatóbb. A hagyományokhoz, a családhoz ragaszkodó nagymama, aki valaha anya volt és feleség, aki mögött egy fájdalmas élet, egy nehéz gyermekkor áll. Aki szeretne minden tudást örökül hagyni unokáinak, így gondoskodva róluk, így hagyva nyomot a világban. Azonban minden változik, és a fiatalok, akik nem törődnek a holnappal és főleg nem a tegnappal, ezekre a régmúltból hozott emlékekre, tudásra, titkokra nem tűnnek fogékonynak. De Altá nem adja föl, mindig újra és újra elmondja ugyanazt, bízva abban, hogy ha nem is figyelnek oda, de beléjük ivódik és még hasznát veszik a történeteknek. Ugyanezt a törekvést figyelhetjük meg később Dzaján is, a legidősebb lányon öregkorára.

De erről szól a mi életünk is, a mi kapcsolataink is. Változik a világ, sosem értjük meg a szülőket/nagyszülőket, akkor, amikor ők szeretnék, csak akkor, amikor szükségünk lenne arra a bizonyos útmutatásra, amire korábban süketek voltunk. Amikor abba a korba érünk, amikor mi is hasonlót szeretnénk tovább adni.

Mondanám, hogy így tökéletes a történet, ahogy van, de a természetes kíváncsiságom miatt, kicsit befejezetlennek érzem, Dzaja és Dolgorma jövőjének tisztázatlansága miatt. Bárcsak lenne a könyvnek egy inverze, ahol a család férfitagjainak véleményét is elolvashatnánk. A csendes és hűséges Tőlegét, akit bolondnak néztek, hogy fattyakat nevel, vagy a szintén békés természetű Najma, aki a barlangrajzok szerelmese volt. Mindketten családapák, akik mindent megtettek szeretteikért, egy kemény munkával teli, tisztességes élet során, kint a Vörös-hegyek árnyékában, a mongol sztyeppén.

metahari P>!
Petra Hůlová: Nagyanyám emlékezete

Nem túl vidám történet. Abszolút realizmus. És nagyon benne van a tűsarok-téma. A nők körül forog az egész sztyeppe. A sztyeppe is.

bolyhoska>!
Petra Hůlová: Nagyanyám emlékezete

Érdekes a generációk közötti különbség, érdekes az életmódjuk közötti különbség, de még érdekesebb, hogy ki mennyire másképpen képes emlékezni és mennyire más is a 3 lánytestvér, akinek a szemszögéből megismerjük a mongol nők életét. Leginkább Dzaja az elbeszélő, rövidebb fejezeteket kapnak testvérei, lánya, édesanyja és nagyanyja. Ő az, aki elkezdi a történetét a sztyeppén és ott is fejezi be. Valójában a 3 lány közül egyik sem boldog – ez elég tré megfogalmazás, de így igaz. Ez áll a lányok anyjára is. Egyikük sem azt választja, akit (amit) akar, így vagy nincs mellettük férfi, vagy egy kényszerkapcsolatban él. Ez a közös pont a 4 nőben. Ezt mind a négyen másképpen dolgozzák fel. Emellett különböző módon élik meg testvéri és családi kapcsolataikat. Nem sok szimpatikus szereplőt vonultat fel, bele tudnék kötni mindegyikükbe, de a legvisszataszítóbb Ojuna volt, aki az anyja életmódját viszi tovább, elfordul mindentől, ami nem összeegyeztethető a megmerevedett értékrendjével és hosszasan dédelgeti gyerekkori vélt vagy valós sérelmeit. A másik két lány, Dzaja és Nara korban közelebb állnak egymáshoz és ráadásul mindketten fattyúk, így közöttük szoros kapcsolat alakul ki, ami akkor kezd foszladozni, amikor Nara prostiként már nem érti meg Dzaja naivabb szemléletét. Az anya sem egy pozitív anyafigura, az apa talán az egyetlen, aki kicsit kiemelkedik a családból, aki tudja, hogy a 3 életben maradt lányból 2 nem az övé, de mégis felneveli őket. (A 2 Dolgormára most nem térek ki külön.) Szóval, a jellemek egészen jók, a narráció nem rossz, a beemelt ismeretanyag is izgalmas, de ezen a ponton túlzásba esett a szerző, nem egy mongol kifejezésekkel agyontűzdelt szöveget akartam olvasni, hanem egy regényt, amiből nem zökkent ki, hogy 1 mondatban 3-4 kifejezésnél kell hátra lapoznom, mert ő bizonygatni akarja a témában a tájékozottságát. Az egész könyv végkicsengése is elég kérdőjeles. A család és az élet nehéz műfaj, főleg a sztyeppén.


Népszerű idézetek

Ági_Deák>!

Az emberek egyre többen lettek, mintha a rejtett nyüzsgés valahonnan a réseken át türemkedett volna elő, mélybe rántva az állatokat, amik eltűntek. A gerek kis faházakká változtak, majd később beton- és panelházakká nőtték ki magukat. Olyan volt, mint amikor hónapokkal ezelőtt megérkeztem ide Sárga Virággal. A város belseje felé egyre erősödő zajongás és egymásba ütköző autók, autóbuszok és emberek, akik aztán az illem kedvéért bocsánatkérően kezet fogtak. De azért nem volt már teljesen olyan. A színek elhalványultak, kifakultak a portól és a déli hőségtől. A belváros csillogó üzletei, széles utcái fáradtnak tűntek, mintha felhasadtak volna, hogy előkandikálhasson alóluk valami. Én azonban lusta voltam ahhoz, hogy átmásszak, és annak a valaminek a keresésére induljak. Fájtak a lábaim, ami köztük van, szintén.

Ági_Deák>!

Nagymama szerint a szerencsétlenséget előre lehet érezni. Állítólag az állatok és a tapasztaltabb sztyepplakó emberek megszimatolják szomorú kipárolgását. Ő képes volt erre.

Ági_Deák>!

Álmomban Nara gyakran fakó lovon szárnyalt. Sörénye egybefonódott Nara hajával, és díszes fonatokat alkottak a szélben. Amikor pedig a Vörös-hegyek felett repültek, a ló farka lesepregette a hegyormokat, és én mindig féltem, nehogy az éles csúcsok felhasítsák az állat hasát.

Ági_Deák>!

Bárcsak egy kicsit is okulna a tanácsaimból. De én hiszek abban, hogy így sem egészen hiábavaló minden.
Akár meghallgatja a tanácsaimat, akár nem, úgyis elraktározódnak a fejében, hogy egyszer majd hasznukat vegye. Sokszor eszébe jut majd még a nagymamája, és hogy a dolgok tényleg úgy vannak, ahogy ő mondta. Mert tényleg úgy vannak.

Olympia_Chavez P>!

Amikor látta, hogy a férfiak pénzt csúsztatnak a dekoltázsomba, megkérdezte, nem akarom-e, hogy a többiekhez hasonlóan nekem is saját szobám legyen.

A Vörös-hegyekről gyorsan megfeledkeztem. Ez a munka nyomot hagy az ember arcán. Ahogy múltak a napok, ezt egyre jobban láttam magamon. Elhatároztam, hogy elmegyek. Minden újévkor őszintén megígértem magamnak. Így van ez. Így ígérgetnek maguknak fűt-fát a tehetetlen nők.

318. oldal (Európa Könyvkiadó, 2004.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Kathryn Stockett: A Segítség
Mary Alice Monroe: Déli karácsony
Lucinda Riley: Angyalfa
Lucinda Riley: Árnyéknővér
Vigdis Hjorth: Örökség
Andrea Hirata: A végletek szigete
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Rena Olsen: Egy szót se szólj!
Ruby Saw: A rezervátum titka