Mostoha ​sors 5 csillagozás

Petra Hůlová: Mostoha sors

A ​narratív monológ formájában megírt regény nélkülözi a kerettörténetet, központi figurája egy sikeres másodvonalbeli írónő, aki erotikus ponyvaregényeket ír. Az ő gondolatfolyama tárul elénk egy véget nem érő monológban élete fájdalmas csomópontjaival, személyes válságával. A borgőzös, keserédes, áradó szövegben nehezen válik szét jelen és múlt, valóság és álom, megtörtént és elképzelt, tudatos és tudattalan, reflexív és ösztönös. Ebben az állandó szürkés ködben a tárgyak, a jelenségek és a történések lebegnek, elveszítik kontúrjaikat, és egymásba olvadnak, átjárhatóvá válnak, montírozódnak. Az ember-, lélek- és emlékszilánkok szétszóródnak, ragasztásra várnak, némelyik szelekcióra, söprésre, vagy a megfelelő kukába.

Petra Hůlová 2002-ben egyik pillanatról a másikra robbant be az irodalmi köztudatba Nagyanyám emlékezete című regényével, amely az évtized egyik legolvasottabb cseh könyve lett. Magyarul 2004-ben jelent meg, majd egy év múlva a Homályos üvegen… (tovább)

Eredeti cím: Macocha

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szépirodalmi kötetek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
216 oldal · ISBN: 9789639866652
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639866645

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

deaxx >!
Petra Hůlová: Mostoha sors

Csak sodródtam. Ennek a nőnek a fejében lenni igazi kihívás, a belső monológok keverednek a külső történések sajátos percepciójával. Nem egyszerű, de nem rossz. Egy új nézőpont, mert erről írtak már sokat, sokféleképp, de ilyet még nem olvastam.
A múlt és jelen stream of consciousness-es őrült kevercse.

Meglepően alig-alig tűnik fel az alkohol, pedig be van harangozva, lásd pl. borító. Az jutott eszembe, hogy olyan ez, mint egy Virginia Woolf-regény hátterében a fel-felbukkanó háború és minden sava-borsa. (Mellesleg, irodalom, nagyon érdekes eszmefuttatásokat olvashatunk ponyvairodalom vs. magasirodalom témakörben, ha már.)

Ennek a kötetnek az erejét maga a főhősnő adja – az ő kidolgozottsága, megrajzolása. El is felejtettem ítélkezni, pedig.
És mindez a nézőpont miatt, meg akartam érteni ezt a káoszt, a miérteket, a hogyanokat, és ahhoz le kell bontani (=dózerolni) a zsigeri ítélkezést – persze álszent vagyok, mert ebben segít az is, hogy ez „csak” könyv, de a csak irodalom azért mégiscsak felkészít a való életre, amikor amúgy lehet, hogy fogok ítélkezni, csak nem úgy, mint a könyv előtt.

Nehezen indul be a szöveg, az első 50-60 oldal elég nyögvenyelős. Mindig csodálkozom, amikor tud valami újat mutatni egy könyv. És így még nem láttam bele egy karakter fejébe. Furcsa, szokatlan, de érdekes, és érdemes volt olvasni.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639866645
polimatilda I>!
Petra Hůlová: Mostoha sors

Érdekes olvasmány volt, az alkoholizmus következményeit jól bemutatta. Részletesebben: https://youtu.be/McpjjBaENWM

Póli_Róbert>!
Petra Hůlová: Mostoha sors

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt.
Ha röviden akarnám leírni ezt a könyvet, ezt írnám.
Ennél azért több van benne, érdemes végigolvasni, mert valóban nyomon lehet követni általa – többek között – ezt a folyamatot.

Költsei_Firincz>!
Petra Hůlová: Mostoha sors

Fura, hogy a „mostoha sors” szókapcsolat mennyire népszerű a magyar könyvkiadásban. Volt már ilyen címen romantikus nyálregény (Susan Fox név alatt), sőt, a „Mentősök” című füzetes-regény sorozatban olyan is volt, hogy „A sors néha mostoha”…
Petra Hůlová cseh írónő harmadik „magyarra fordult” regénye markánsan különbözik a fentiektől: értékes szöveg. El tudom képzelni, hogy a magyar cím nem a véletlen, vagy a figyelmetlenség műve, hanem utalás – hiszen a regény főszereplője egy másodvonalbeli írónő, aki erotikus ponyvaregényeket ír…
….és valószínűleg meglehetősen távol áll a most vizsgálat alá volt regény szerzőjétől Petra Hůlová-tól, aki nyilván nagy tudatossággal, igényes szövegekből építi pályáját. Először – nagyszerű, de – viszonylag könnyen befogadható regényekkel népszerűséget és figyelmet szerzett, s csak ezek után jött ezzel a furcsa, rendhagyó, hallatlanul erős – de bizonnyal sokakban ellenkezést keltő – szöveghömpöllyel.
A Mostoha sors egyik különlegessége, hogy bármifajta keretezés nélkül a „mélybe hajítja az olvasót”, egy óriási monológ mélyébe, egy alkohollal átitatott keserű szövegbe, mely finomítás nélkül tárja fel a regénybeli írónő történetét. Emléktöredékek és a szinte elhagyhatatlan lakás elemei keverednek az élet sorsfordító pillanataival, s az írás szükségességével és nehézségével. Ha az olvasó „elkapja a fonalat”, maga is megrészegülhet a szöveg sodrásától és döccenőitől… miközben muszáj tisztába lennie azzal, hogy az élettöredékek, bár kiadnak egy teljes életet, szükségszerűen nem állhatnak össze egyetlen, egységes egésszé.
Nagy hatású és megrendítő szöveg, mely leírva is üt, de azt hiszem, valódi hatást előadva érhetne el. Lehetne ez egy – a szokásos felolvasáson túlmutató – hangoskönyv, vagy stúdiószínházi körülmények között előadott monodráma. Bár ez utóbbihoz szükség lenne egy határozott dramaturgra, aki úgy tudja tömöríteni a szöveget, hogy az színpadképes legyen.


Népszerű idézetek

Költsei_Firincz>!

Mindenki azt csinál, amit akar, vagy amit csinálnia kell, és a foglalkozásomra csak azért tértem ki érintőlegesen, mert így más megvilágításba helyezi, hogy miért töltök annyi időt otthon. Az írás a maga módján egyfajta betegség, és noha az erotikus ponyvák írónőjének az emberek nagyobb mértékű kapzsiságot és kevesebb eredeti ötletet tulajdonítanak, mint az emészthetetlen prózák írónőinek, mindez az alkotás iránti rajongásomon egy fikarcnyit sem változtat. Csak a happy endet garantálom, mi ezzel a baj?

Költsei_Firincz>!

A nagyfater rég nem csengetett már be hozzánk, anyám küldött át a lakásába. Akkoriban a telefonra várni kellett. Csak úgy csörgött a némaságban, már érzem is, ahogy az államon kisarjad az ősz aggastyán-szakáll, a fejem a koponyámra szárad, és mint a patkányméreg üvegén, az én koponyám is át van húzva egymást keresztező csontokkal. Jóllehet én saját ujjcsontjaimmal csak mérgelődve malmozom a „régi szép idők”-et, és nem körmöst, hanem maflást érdemlek, mert a régi idők, azok kommunista idők, és nem aranyat, hanem uránt bányásztak korunk hősei, miközben a nagyfater, akinek most, mintha minőségi heroint szippantott volna, tehetetlenül lóg a feje a kád pereméről, buzgón kardoskodott a gyűléseken az említett hősök halála mellett.


Hasonló könyvek címkék alapján

Alessandro Baricco: Novecento
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Marguerite Duras: Fájdalom
Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk
Katja Lange-Müller: Vad bárányok
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak
Márai Sándor: A sziget
Albert Camus: Közöny / A bukás
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója
Jacky Durand: Apám receptjei