A harmadik évezred első éveiben még mindig vannak bolygónkon olyan helyek, ahol mintha megállt volna az idő: e helyeken mai napig élnek az őskor utolsó tanúi. Életmódjuk ugyanolyan, mint a tízezer évvel ezelőtti kőkorszaki népeké, akiknek életmódját számtalan régészeti lelet segítségével jelentős részben sikerült restaurálni. Afrika és Új-Guinea mindmáig létező „vad” népei ugyanúgy vadásznak, ugyanolyan eszközöket és fegyvereket használnak, mint amilyeneket a kőkorszakból vagy az újkőkorból ismerünk. A civilizáció fogságában élő ember számára talán meglepő, hogy viszonylag sok ilyen hely található a földön. Néhány helyszínre szeretné elkísérni az olvasót ez a könyv.
Az őskor utolsó tanúi – Afrika, Új-Guinea, Ázsia 1 csillagozás
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Petr Jahoda: Az őskor utolsó tanúi – Afrika, Új-Guinea, Ázsia A világ legvadabb vidékei az utóbbi évek expedíciói nyomán
A szerző végiglátogatta azokat a népcsoportokat, amelyek még a civilizációtól viszonylag érintetlenül élnek világunkban. Hitviláguk, szertartásaik voltaképp jószerint érintetlenek, így kikövetkeztethető hogyan élt őskori fázisában az ember. S az is látható, hogy igen szegényes, kezdetleges, primitív körülmények közt is lehet túlélni, s ez akár előre mutató lehetőség is lehet… Egyes szokások – mai szemmel – rémisztőnek is minősíthetők, csak mint extrémitás szabad tudomásul venni…
Népszerű idézetek
A maszai férfiak magas növésű, büszke emberek. Öltözetük sokszor egyetlen színes vászon, hajukat birkafaggyúval és vörös agyaggal frizurába gyúrják. Lenézik a földművelést és tabu tiltja náluk, hogy „átdöfjék”, felássák, megműveljék a föld testét. Halottaikat is a szabad ég alatt hagyják a dögevők prédájául. A szarvasmarha áll a létfenntartásuk és szokásaik középpontjában. Dárdával vagy nyíllal megkarcolják a tehenek nyaki ütőerét, s a kibuggyanó vért tehéntejjel keverik. Ez a táplálékuk része. További ételeik túróból, sajtból, vad gyümölcsökből állnak. Húst ritkán esznek. A férfiak feladata az állatok legeltetése, a vízszükségletük biztosítása, a ragadozók elleni védelme és egyben a törzs védelme. Csak addig maradnak egy helyen, míg állataiknak megfelelő legelőt találnak. A szarvasmarhákon kívül néhány kecskét, juhot és szamarat tartanak. Utóbbiakat a vándorláshoz szükséges hurcolkodáshoz.
Petr Jahoda: Az őskor utolsó tanúi – Afrika, Új-Guinea, Ázsia A világ legvadabb vidékei az utóbbi évek expedíciói nyomán
A szanok vagy busmanok Dél-Afrika régiójának egy népcsoportja. Legnagyobb számban Botswana területén élnek, kisebb csoportjaik megtalálhatók a szomszédos országokban is, elsősorban Namíbiában.
Petr Jahoda: Az őskor utolsó tanúi – Afrika, Új-Guinea, Ázsia A világ legvadabb vidékei az utóbbi évek expedíciói nyomán
Hasonló könyvek címkék alapján
- Péczely Péter: A Tisza füzeseitől a Brahmaputráig ·
Összehasonlítás - Bodrogi Tibor: Törzsi művészet I-II. ·
Összehasonlítás - Hugo A. Bernatzik: Óceánia népei között ·
Összehasonlítás - Mitchell Zuckoff: A rejtett völgy ·
Összehasonlítás - Bill Manley (szerk.): Hetven rejtély az ókori Egyiptomból ·
Összehasonlítás - Cseh Károly: Mitológia ·
Összehasonlítás - Miloslav Stingl: A nyugalmazott emberevők szigetei ·
Összehasonlítás - Bíró Lajos: Hat év Új-Guineában ·
Összehasonlítás - Mircea Eliade: A samanizmus 88% ·
Összehasonlítás - Szatmáry Nóra (szerk.): A nagy forradalmak kora ·
Összehasonlítás