Mondom ​neked 21 csillagozás

Petr Hruška: Mondom neked

Mit kiabál át a fiú az apjának a folyó túlpartjára? Mivel próbál meggyőzni minket olthatatlan szerelméről egy teljesen ismeretlen nő? Mi a legnagyobb gonoszság, amit egy lány mondhat az apjának? És mi történik azzal, aki végül megtorpan, útban a jégbarlang felé?

Petr Hruška (1964) cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó alakja. Mondom neked című, díjnyertes könyve radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másfajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A pontos megfigyeléseknek köszönhetően láthatóvá válik a hétköznapok rendkívüli pillanatainak rejtett varázsa. A szerző felvállalja az érzelmesség kockázatát, de közben egyáltalán nem válik érzelgőssé. Ha megismerjük a kötet szereplőinek nyelvét, és a köztük zajló érdekes, mélyen felkavaró párbeszédet, egy kicsit magunkhoz is közelebb jutunk.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizontok Fiatal Írók Szövetsége, Jelenkor

>!
72 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636765835 · Fordította: Vörös István
>!
72 oldal · ISBN: 9789636766207 · Fordította: Vörös István

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

giggs85>!
Petr Hruška: Mondom neked

Nem találtam fel a spanyolviaszt, ha azt állítom, hogy a szépirodalom olvasásának vagy a szépirodalomban alkotó szerzők megítélésének, ismertségének általában vett hanyatlásában, visszaesésében is elsősorban a költészet és a költők zuhantak a legnagyobbat. Hol vannak már a széles körökben ismert, figyelt és szeretett, valóban értékes műveket alkotó lírikusok? (Persze nem a tehetség tűnt el – mutatja jól a jelen példa –, hanem a költészetet kedvelők zöme.) Az átlagember mára már alig olvas verset, alig-alig ismer egy-két kortárs magyar költőt, külföldit meg még annyit sem.

Még nekem is, aki amúgy szeretem a verseket (bár igaz, hogy én is csak az utóbbi időkben olvasok egyre többet) teljesen és totálisan ismeretlen volt az 1964-ben született Petr Hruška, aki manapság az egyik legnagyobb kortárs cseh költő. Ez persze azért mégsem olyan különös, ugyanis csak most jelent meg tőle az első kötet magyar nyelven – a Jelenkor Kiadó gondozásában – mégpedig Mondom neked címmel.

Hruška verseire úgy általánosságban is elmondható, hogy igyekszik bennük megragadni egyetlen pillanatot, igyekszik egyetlen képben vagy momentumban megfogni és megmutatni valamit a transzcendens létezésről. Egy olyan érzést próbál kelteni, ami bennünk marad:

És láttam,

milyen vékonyka

az a gyógyintézetbe küldött levél,

pedig tartalmaz minden indokot,

amiért érdemes visszatérni

ide,

az indokok világába.

Tegnap egy kamasz

kinyújtott, bőrkesztyűs

kezén egy vagdalkozó

és hallgatag kerecsen.

Mind a ketten

egyszerre érezték meg

az élő súlyt.

Elcsendesedés

Ragadozó madarak sziluettje

az üvegen

A cigánytábor a másodikról

zsákmányt keres

A földszinti cég azt ígéri

hogy szétküldi az e-mailjeinket

halálunk után is

Más verseiben az egyszerű, hétköznapi ember életének (vagy saját, középkorú, gyermekes apa létének) egy-egy pillanatát foglalja össze megint csak súlyosan, megkapón, maradandón:

A lányom

Remélem, hogy amíg a

kenyérért megyek,

el fog ütni az autó!

kiabáltad otthonunk

kellős közepén

Egész idő alatt

amíg nem jöttél

ridegen állt

bennem az élet

mint egy dór oszlop

Most ülj az asztalhoz

vegyél egy kis vajat

szilárd és fehér mint a fal

és készülj –

hosszan fogunk enni

Vagy a hétköznapok sokszor idegesítő banalitását dolgozza át verssé, úgy, olyan formában, amire csak nagyon kevesen gondolnak:

A többit majd

Jó napot

kedves,

Hogy van? Bárcsak

megismerni, hogy maga. Neveznek Jessy Aliyu,

vagyok nagyon szép fiatal

lány.

Hiszem,

hogy

jó barátok leszünk, kedvesem, én keres

egyenes és bizalomra méltó személy,

mert meg vagyok

győződve annyira, hogy az őszinteség

a legjobb rendben.

kérlek,

ha nekem azt mondjak,

mondok többet magamról és kultúráról.

Ne felejtse. A távolságtól a színeken

vagy a nyelven nem függ,

de a szerelem,

a legtöbb dolgok az életben, kösz. Fogok

várni hallani –

Maga barátságos

Jessy

Ez alapján a kevesebb, mint ötvenoldalnyi Hruška vers alapján (a maradékot a remek munkát végző fordító, Vörös István Hruška átiratai teszik ki, amelyek párhuzamosan futnak az eredetiekkel) azt mondom, hogy a cseh költő mindenképp érdemes az olvasásra, és a szélesebb körű ismertségre. Bár illúzióim nincsenek: ha csak néhány ember kedvet kap rá ez után, hogy olvasson tőle, akkor már megérte…

iniesta>!
Petr Hruška: Mondom neked

Ez így, ebben a formájában elképesztő, parádés. Fantasztikus kötet!

Sőt, továbbmegyek, olvasói hitet adó is: Hruska ugyanis ’64-es, nem ’28-as, nem ’36-os, nem ’42-es, ’64-es, tulajdonképpeni fiatal költő – újra lehet hinni hát abban, hogy a költészet nem halt még meg (nemcsak azért él, mert fizikailag még nem feküdt sírba).

Nem csupán önnön formai szabadságát teremti meg (ez az egyáltalán értékelhető XXI. századi költészetnél egyébként is: minimum*), de a közlés, a tartalom, az őszinteség éle és képei azok, amik igazán radikálisak (lehetne konyhanyelven fogalmazgatni, hogy az emberi (egész pontosan: középkorú családapai) hétköznapok súlyosságának dokumentálása, de minek…?). Mesteri tényleg, szavak nem méltók rá.

Legszívesebben magam rugdosnék el mindenkit boltig, könyvtárig – tessék: erről beszélek, amikor minőségről beszélek.

* Egyébként ez az oka annak, hogy a mai magyar irodalomnak miért van mindösszesen kettő tágabb kontextusban is jegyezhető élő költője: Tandori és Oravecz. Rajtuk kívül vitathatatlanul valós teljesítménye csak Jónásnak van – ő mondjuk igen fiatal is, talán van remény. A többi, néhány kisebb engedménytől eltekintve (Tóth, Tolnai, és egy kötet erejéig talán Térey), nem sokat – igazság szerint: szart sem – ér. Persze Hruska apropóján hervasztó és méltatlan lenne minderről beszélni.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

giggs85>!

+++
(A videl jsem…)

És láttam,
milyen vékonyka
az a gyógyintézetbe küldött levél,
pedig tartalmaz minden indokot,
amiért érdemes visszatérni
ide,
az indokok világába.

Sok-sok karát a zálogház
sarkánál beeső reggeli fény.
Ez az asztalterítők órája,
a kirázás pillanata,
az összezárt szárnyak kinyílnak,
szétmosott hűséggel
terülnek
a lepusztult asztalra.

giggs85>!

A barlangnál
Předjeskyní

Fönt,
útban a jégbarlanghoz,
egyszer csak elfogyott minden erőd.
Rossz pajzsmirigyfunkció,
vagy mi az ördög.
A csöpögés áradó mozdulatlansága,
a gyengéd árnyalatok masszívumai,
az érinthetetlen fehér jelenések
várnak!
Erre te,
mint egy kísértetiesen öreg gyerek,
összeszorított kézzel,
hogy nem megy.
Semmi, ismétled, semmi.
Mintha most próbálnád megsaccolni
visszafelé az egész múltat.
Mintha lázasan keresnél valamit
a tárolókban, almáriumokban, oltárokon,
a kismama és kislányruhák között,
a túlhízott regények és cingár üvegek közt.
Semmi.
Aztán visszatérsz közénk.
A lélegzet puszta állítmánya vagy
az üres hegyoldalban
komikus utadon lefelé.
A végül meg sem pillantott
jég sötét tekintete vagy.
Lassan
odafordulsz felém.

pelz P>!

Gondolj bele,
a mi testünk is egykor volt csillagok
oxigénjéből és szenéből van.
Távoli, magányos csillagokéból.

(A cipő)

11. oldal

Márk>!

A lányom
Dcera

Remélem, hogy amíg a
kenyérért megyek,
el fog ütni az autó!
kiabáltad otthonunk
kellős közepén

Egész idő alatt
amíg meg nem jöttél
ridegen állt
bennem az élet
mint egy dór oszlop

Most ülj az asztalhoz
vegyél egy kis vajat
szilárd és fehér mint a fal
és készülj –

hosszan fogunk enni

28. oldal

pitypang14>!

Az csak trendiség, a korszellem, a másolás, a látszani akarás. Egyszerű létvakolat. Létvakság. Semmit nem tudnak a Rengetegről.

67. oldal

pitypang14>!

A jó vers nem kiáltvány vagy indoktrináció, sokkal inkább olyan, mint egy rétegzett sütemény, vagy egy tízszínű gyerekjáték. Verset olvasni: sötétben járni. Kockázni, kockáztatni. Gurgulázni. Elgurulni. A vers esztelenség, idegenség. Sűrűség és rengeteg. A vers volt-nincs szekrény. Belépsz, benyitsz valahol, s teljesen másutt lépsz, zuhansz ki.

66. oldal

pelz P>!

Hazudtam.
Csak ez a paradicsom
igaz itt a betonon.

(Kisfiam)

10. oldal

pitypang14>!

A mókuskerék közös és valódi, mint a szépség, ami beleakad.

12. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bódi Péter (szerk.) – Szlovik Péter (szerk.): Lines From Visegrád
Karácsonyi csillagok
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Platon Karataev – Balla Gergely: Partért kiáltó
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig