Petőfi ​Sándor költeményei 14 csillagozás

Petőfi Sándor: Petőfi Sándor költeményei Petőfi Sándor: Petőfi Sándor költeményei Petőfi Sándor: Petőfi Sándor költeményei Petőfi Sándor: Petőfi Sándor költeményei Petőfi Sándor: Petőfi Sándor költeményei Petőfi Sándor: Petőfi Sándor költeményei Petőfi Sándor: Petőfi Sándor költeményei Petőfi Sándor: Petőfi Sándor költeményei Petőfi Sándor: Petőfi Sándor költeményei

„Midőn… az új iskola virágzása tetőpontján állana, Vörösmarty és Garay ragyogó neve mellett egyszerre egy igénytelen név lőn olvasható, majd Petrovics Sándor, majd Pönögei Kis Pál, végre Petőfi Sándor alakban, mely hivatva volt amazokat nemsokára háttérbe szorítani. Egy ifjú lángész bátortalan föllépései voltak ezek, ki még az új iskola formáinak tisztelettel hódolt, innen van az, hogy legelső versei, a külsőt tekintve, gondosabban vannak írva, mint a későbbiek. De a kölcsönzött forma alatt eredeti eszmék ragyogtak; az ifjú szellem mind szabadabban kezde röpülni…” (Arany János)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az Előre Kiskönyvtára Előre

>!
Helikon, Budapest, 2002
1238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632087747
>!
Regun Press, Üllő, 2000
682 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637459278
>!
Helikon, Budapest, 1996
1240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632083695

7 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 2


Kiemelt értékelések

AnitaZoé P>!
Petőfi Sándor: Petőfi Sándor költeményei

Nagymamámtól örökölt könyv. Kicsit furcsa Petőfit en bloc értékelni. Hiszen nem egyformák a költeményei: van, ami zseniális, de olyan is, amelyik szerintem nem sikerült úgy. Az biztos, hogy érzelmi ember volt. A szerelem és a hazaszeretet úgy fűtötte a lelkét, hogy csodás alkotások születtek ebből a hévből. A természetet is szeretem az ő szemével csodálni.
Néhány versének olyan dallama van, hogy kérdés nélkül el lehet(ne) énekelni. Tudott ez az ember, kétség nem fér hozzá!


Népszerű idézetek

Nazanszkij>!

A KIRÁLYOK ELLEN

Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek;
Midőn a népek gyermekek valának,
Magoknak cifra ragyogó játékszert,
Bíbor karszéket, s koronát csináltak
S rányomták ezt egy fajankó fejére,
S felültették e fajankót a székre.

S itt a királyság, ezek a királyok,
S ők, ahol ülnek, ahol fejök szédül,
Azt gondolják a kábító magasban,
Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.
Csalatkozásban éltek, jó királyok,
Nem uraink, csak bábjaink valátok.

De nagykorú lett a világ, s a férfi
Nem gondol többé gyermekjátékával.
Le hát biborszékekről, királyok,
És fejetekről le a koronával!
Ha nem teszitek azt le fejetekről,
Leütjük, s majd a fej is vele gördül.

Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak
Párizs piacán lecsapott nyakára,
Első villáma volt a zivatarnak,
Mely rátok készül, s kitör nemsokára;
Igen, maholnap meglesz érkezése,
Nem én vagyok már első mennydörgése!

Egy rengeteg lesz a föld kereksége,
S e rengetegben vadak a királyok,
Kergetjük őket, és fegyvereinket
Szilaj gyönyörrel sütögetjük rájok,
S vérökkel fogjuk ezt az égre írni,
Hogy nem gyermek már a világ, de férfi!

258. oldal, I. kötet, 1844 (Előre, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: Párizs · XVI. Lajos
Nazanszkij>!

KIVÁGOM ÉN…

Kivágom én keblemből szívemet,
Ott úgysem okoz mást, csak gyötrelmeket
Kivágom és a földbe ültetem…
Talán kikél babérfa képiben,
S koszorúja lesz a bajnokoknak,
Kik a szabadságért harcolnak!

127. oldal, Második kötet (Előre, 1972)

Nazanszkij>!

A NAP HÁZASÉLETE

A nap házas legény,
Tudjátok?
Hanem szegény
Fején
Ez épen a nagy átok,
Mert a papucskormány terhét nyögi:
Rosz felesége annyi bút szerez neki.
Természetes hát, hogy a jó öreg
A bort nem veti meg,
A bort, mely minden bajnak orvoslója,
A bort, mely a szívből a bút kiszórja.
De otthon inni nem merészel,
Mert ekkor kész a pör a feleséggel.
Azonban tud magán segíteni.
Midőn az égen a szokott utat teszi:
Csak arra vár,
Hogy fellegekbe öltözzék a láthatár.
Ekkor nem félve,
Hogy őt meglátja a felesége,
Bebaktat egy közeleső
Kocsmába,
S iszik, mint a kefekötő,
Bújába’! –
Ha jön az est,
S a felleg oszlani kezd,
Látjátok őtet, amint mámorosan
Piros pofával az égről lezuhan.

173. oldal, I. kötet, 1844 (Előre, 1972)

Jako23>!

A hütlen barátokhoz

Derék fiuk, mint hagyogatnak el!…
Eredjetek csak isten hirivel;
Hagyjatok itt fát, ti levelek,
Az őszi szél, mely titeket lefú,
Majd elmlúik, nem lesz örökkor,
S ha eljövend ismét a kikelet,
Fog kapni a fa j leveleket.
De tudjátok: többé ki nem virul
Az a levél, mely a fájáról lehull.
(1845.)

Jako23>!

Elhagytam én a várost,
Azt a holt életet.
Hol a halál is élet:
Jó sorom a természet
Vidám ölébe tett.

AnitaZoé P>!

[…]
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
[…]

493. oldal, Az őrült

Jako23>!

Boldogtalan voltam…

Boldogtalan voltam
Teljes életemben,
Csak az vigasztal, hogy
Meg nem érdemeltem.

Boldogtalan leszek
Koporsóm zártáig;
Csak az vigasztal, hogy
Nincs messze odáig.

Hiába biztattok,
Hiába beszéltek –
Tudom azt az egyet.
Hogy nem soká élek.
(Debreczen, 1844)

Jako23>!

A DUNÁN

Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó futása s dúló fergeteg!

S a seb mi hosszú és a seb mi mély!
Minőt a szíven nem vág szenvedély.

Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:
A seb begyógyul, s minden újra jó.

S az emberszív ha egyszer megreped:
Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.

(Komárom, 1842.)

AnitaZoé P>!

A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;
Ha fölnyitod, megkapja szívedet,
És fölvisz a legragyogóbb csillagra,
De le nem hoz… a magasból levet.

644. oldal, Szomorú éj


Hasonló könyvek címkék alapján

Arany János: Arany János balladái
Arany János: Kapcsos könyv
Arany János: Arany János összes költeményei
Arany János: Őszikék
Arany János: Arany János válogatott versei
Egy pesti arszlán: A pesti művelt társalgó
Arany János: Balladák / „Őszikék”
Arany János: Arany János legszebb versei
Arany János: Arany János összes versei
Arany János: Arany János költői művei I-III.