János ​vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók 85% 41 csillagozás

Már csak a Bolond Istók volt ismeretlen e kötetből számomra. Aranyos történet volt, kedves szereplőkkel. Tanulságos.

Petőfi sosem tartozott a kedvenc poétáim közé, és ezek az írásai sem fogtak meg igazán.

A legtöbb történés a János vitézt jellemzi, talán a három közül az a legolvasmányosabb. A meseszerűség, a népmesei elemek feldobják, Kukorica Jancsi kalandozása egész élvezetes.

A helység kalapácsa gyakorlatilag egy kocsmai verekedés története enyhén humoros előadásban, a Bolond Istók pedig egy megkeseredett idős ember visszavezetése a boldogsághoz. Ez a két írás már inkább felnőttekhez szól. Egy olvasást megért.

Nagyon jó volt megismerni Petőfi két másik elbeszélését a János vitézen kívül. Igazán tetszettek. :)

Miután az iskolában legyömöszölték a gyerekek torkán a költő márványszobrát, már nehéz elhinni, hogy Petőfi valaha ember is volt. Olyan, akinek jó humora volt, szépen rajzolt, és úgy általában evett-ivott, jött-ment, akár mások. A műveit pedig jó eséllyel nem veszik többé a kezükbe. Pedig érdemes próbát tenni velük.
A János vitéz egyáltalán nem gyerekeknek készült. Igaz, hogy mesés, tele ötletekkel és humorral, de egyben kegyetlen és sok helyen véres is. Nekem nagyon tetszett a nyelvezete is. Lehet, hogy mai szemmel túl egyszerűnek tűnik, de a maga korában, amikor a költemények latin és görög szavakkal voltak megszórva, a nép beszélt nyelvén írt mű volt a modern és előremutató. A helység kalapácsa egy remek szatíra, falusi életkép az Íliász modorában, eposzi jelzőkkel felruházott „hősökkel”, akiknek egy kocsmai verekedés a trójai háborújuk. A Bolond Istók egy naiv, de bájos darab, szerencsére elég rövid ahhoz, hogy szerethető legyen.

Lényegében a János vitéz miatt vettem a kezembe a könyvet, a másik két történet nem érdekelt annyira. Inkább az általános műveltség miatt rágtam át magamat rajtuk, de nem csalódtam Petőfiben, az biztos, hogy tehetséges ember volt.
A János vitéz az egyik legmeghatározóbb alkotás, ami hatott rám évekkel ezelőtt. Akkoriban nem szerettem olvasni, mégis ez a történet nagyon megfogott, olyannyira, hogy később többször újraolvastam, majd ennek alapján megszületett első befejezett regényem – ami gyakorlatilag ennek az átírása. Valószínűnek tartom, Petőfi fejbe lőne, ha elolvasná, én is késztetést éreztem erre, de ez az eset bizonyítja, mennyire meg tudja fogni az embert, még 11 évesen is.
Örömmel olvastam újra, elmosolyodtam helyenként, mikor eszembe jutott, mit tanultunk irodalom órákon. Jó érzés, hogy most nem kell félnem attól, hogy dolgozatot kell írnom a történetből, vagy meg kell tanulnom ezt meg azt a versszakot.
Továbbra is nagyon kedves nekem ez az alkotás, örök kedvenc.

A János vitéz kiemelkedik a másik kettő közül színvonalban.
A Bolond Istókból többet is ki lehetett volna hozni, A helység kalapácsa kihagyható.

János vitéz: Utoljára talán általános iskolában olvastam ezt a verset, most egy kihívás kedvéért olvastam újra. Sok versszak ennyi év távlatából is nagyon ismerős volt, visszajött. Kedves verses mese népmesei elemekkel.

A helység kalapácsa: Gyakorlatilag egy falusi kocsmai verekedés története, de nagyon humoros formában. Kiválóan szórakoztam rajta.

Bolond Istók: Egy kedves, romantikus történet arról, hogy mi az igazi boldogság.

A legjobban nekem a három költemény közül A helység kalapácsa tetszett a humora miatt.

Már gyerekkoromban is nagyon szerettem a János vitézt. Ez az a kötelező olvasmány, amit tényleg mindenkinek el kell olvasnia. Műfaja elbeszélő költemény. Petőfi népmesei elemekkel tűzdelte tele a szegénylegény sorsát, aki egyszerű juhászbojtárként megküzdött óriásokkal, harcolt csatában, mégsem szédítette meg a gazdagság. Nem a királylányt és a királyságot választotta, hanem hű maradt igaz szerelméhez, az árva és szegény Iluskához. S ahogy az már lenni szokott, boldogságuk és szerelmük már egy másik világban teljesedett ki.

A helység kalapácsa műfaját tekintve komikus eposz. Szórakoztató, nyelvezete azonban régies, a mai fiataloknak már nehezen érthető. A falusi hétköznapok világát jeleníti meg a templommal és a kocsmával. Már a szereplők neve is megmosolyogtatja az olvasót: Szemérmetes Erzsók, Fejenagy, Harangláb, Vitéz Csepű Palkó, Bagarja. A kedvencem a kántor felesége volt, az amazon természetű Márta, aki addig verte a kántort a seprűnyéllel, ameddig az eltört rajta. Aki kíváncsi rá, hogy miért tört ki a verekedés és mi lett a vége, olvassa el A helység kalapácsát.

A Bolond Istók műfaja lírával átszőtt epikus vers, amelyben Petőfi önmagát jeleníti meg. Istók kedélyes állapota mögött már felsejlik a költő hányatott sorsa.

A János vitézt régebben olvastam már, viszont most sem hagyhattam ki, hiszen mindig szerettem, most sem volt másképp.
A helység kalapácsát nyáron olvastam először, akkor is, és most is nagyon szórakoztató volt, viccesre sikeredett.
A Bolond Istók jó volt, kár hogy nem volt jobban kidolgozva.
Amúgy meg mind a három nagyon tetszett.

Ezeket kivételesen szórakoztatónak és emészthetőnek találtam Petőfitől, míg líráját ellenkezőleg (gyermegetegeknek, sok helyütt túljátszott feltüzeltségűeknek, alapvetően pedig alacsony irodalmi értékűeknek). A lírában meglehetősem válogatós vagyok. Valahogy belülről, lelkem belső bugyrából érzem meg a tehetséget és értéket, az olvasott mű kisugárzásából. Petőfinél mindig is taszítást éreztem, a személyisége olyan hatást váltott ki belőlem, a lelki rezgések szintjén, még ha nem is ismertem. Ilyen alapon, ellenkező esetben tudom csodálni Weöres Sándort, Ladányi Mihályt, Ady Endrét, Nagy Lászlót, Pilinszky Jánost, Nemes Nagy Ágnest, és még néhány kiváló nevet a kortárs magyar versirodalomból, a teljesség igénye nélkül. Itt, Petőfi verseivel ki lehet kergetni a világból, az előbb ecsetelt oknák fogva.