János ​vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók 45 csillagozás

Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1986
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631531287
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1984
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631525597

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Paulina_Sándorné P>!
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Már csak a Bolond Istók volt ismeretlen e kötetből számomra. Aranyos történet volt, kedves szereplőkkel. Tanulságos.

Kyrana P>!
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Petőfi sosem tartozott a kedvenc poétáim közé, és ezek az írásai sem fogtak meg igazán.

A legtöbb történés a János vitézt jellemzi, talán a három közül az a legolvasmányosabb. A meseszerűség, a népmesei elemek feldobják, Kukorica Jancsi kalandozása egész élvezetes.

A helység kalapácsa gyakorlatilag egy kocsmai verekedés története enyhén humoros előadásban, a Bolond Istók pedig egy megkeseredett idős ember visszavezetése a boldogsághoz. Ez a két írás már inkább felnőttekhez szól. Egy olvasást megért.

Lenke_M>!
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Nagyon jó volt megismerni Petőfi két másik elbeszélését a János vitézen kívül. Igazán tetszettek. :)

Kisanna>!
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

János vitéz:
Sokadszori újraolvasás, de megunhatatlan, most is felüdülés volt végigolvasni. Falusi történetként indul, aztán egyre fantasztikusabb, és hajmeresztőbb kalandokba keveredik Jancsi. Felnőttként is élvezhető, Petőfi úgy tud mesélni, hogy látom magam előtt a jeleneteket.
A helység kalapácsa:
Tetszett nagyon, vicces, könnyed, szemtelen kis írás, méltó Petőfihez. Egy kocsmai verekedés, eposzban megénekelve. A nevek és a személyekre aggatott jelzők valami fergetegesek!
Bolond Istók:
Kedves, aranyos kis történet, Bolond Istók egyáltalán nem bolond, hanem nagyon is helyén van az esze, meg a szíve. Szép a vers nyelvezete, a tájleírások is, kár, hogy ilyen hamar véget ér a történet.

Hankovacs>!
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Petőfi nekem sokáig csak a kötelező olvasmányok lánglelkű költője volt, évtizedek teltek el, amíg megláttam benne a zsenialitást. Tanév végén egy egyik gyerekem osztálya feldolgozta és előadta a János vitézt, és ahogy néztem őket, rádöbbentem, hogy mennyire időtlen és örök ez a darab. Nemcsak a történetre emlékeztem teljesen, sokszor idézni is tudtam volna a szövegeket. Mesének tűnik – annak is tökéletes – de annyi minden benne van az emberi lélekről, a nagyságokról és aljasságokról és az érzelmekről. Miközben újraolvastam, csodálatos volt, ahogy éreztem a sorok lüktetését, szinte hihetetlen, hogy közel 180 éve írta meg, annyira élő még mindig ez a szöveg. A kötetben szerepelt még A helység kalapácsa, ez is igazi stílusbravúr, jó volt újraolvasni. Ennél az epikus költeménynél mutatkozik meg, hogy mennyivel több Petőfi a köztudatban élő bordalok szerzőjénél. Nagyon jól ismeri az ókori eposzok eszköztárát, maximálisan kihasználja a helyzetkomikumot, és a karikatúráig elnagyolt, de mégis olyan szereplőket teremtett, akik szerethetőek. A harmadik művet, a Bolond Istókot nem olvastam eddig, de ez is jó élmény volt. A költő számára vágyott idill, a természet és az emberei érzelmek egymásra vetítése és a népmesei hangulat az erőssége, de a másik két mű talán jobban megmutatja Petőfi tehetségét.

Bolondkandúr>!
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Miután az iskolában legyömöszölték a gyerekek torkán a költő márványszobrát, már nehéz elhinni, hogy Petőfi valaha ember is volt. Olyan, akinek jó humora volt, szépen rajzolt, és úgy általában evett-ivott, jött-ment, akár mások. A műveit pedig jó eséllyel nem veszik többé a kezükbe. Pedig érdemes próbát tenni velük.
A János vitéz egyáltalán nem gyerekeknek készült. Igaz, hogy mesés, tele ötletekkel és humorral, de egyben kegyetlen és sok helyen véres is. Nekem nagyon tetszett a nyelvezete is. Lehet, hogy mai szemmel túl egyszerűnek tűnik, de a maga korában, amikor a költemények latin és görög szavakkal voltak megszórva, a nép beszélt nyelvén írt mű volt a modern és előremutató. A helység kalapácsa egy remek szatíra, falusi életkép az Íliász modorában, eposzi jelzőkkel felruházott „hősökkel”, akiknek egy kocsmai verekedés a trójai háborújuk. A Bolond Istók egy naiv, de bájos darab, szerencsére elég rövid ahhoz, hogy szerethető legyen.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1984
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631525597
Suzy_Suzy P>!
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

János vitéz: Utoljára talán általános iskolában olvastam ezt a verset, most egy kihívás kedvéért olvastam újra. Sok versszak ennyi év távlatából is nagyon ismerős volt, visszajött. Kedves verses mese népmesei elemekkel.

A helység kalapácsa: Gyakorlatilag egy falusi kocsmai verekedés története, de nagyon humoros formában. Kiválóan szórakoztam rajta.

Bolond Istók: Egy kedves, romantikus történet arról, hogy mi az igazi boldogság.

A legjobban nekem a három költemény közül A helység kalapácsa tetszett a humora miatt.

bercipocok P>!
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Már gyerekkoromban is nagyon szerettem a János vitézt. Ez az a kötelező olvasmány, amit tényleg mindenkinek el kell olvasnia. Műfaja elbeszélő költemény. Petőfi népmesei elemekkel tűzdelte tele a szegénylegény sorsát, aki egyszerű juhászbojtárként megküzdött óriásokkal, harcolt csatában, mégsem szédítette meg a gazdagság. Nem a királylányt és a királyságot választotta, hanem hű maradt igaz szerelméhez, az árva és szegény Iluskához. S ahogy az már lenni szokott, boldogságuk és szerelmük már egy másik világban teljesedett ki.

A helység kalapácsa műfaját tekintve komikus eposz. Szórakoztató, nyelvezete azonban régies, a mai fiataloknak már nehezen érthető. A falusi hétköznapok világát jeleníti meg a templommal és a kocsmával. Már a szereplők neve is megmosolyogtatja az olvasót: Szemérmetes Erzsók, Fejenagy, Harangláb, Vitéz Csepű Palkó, Bagarja. A kedvencem a kántor felesége volt, az amazon természetű Márta, aki addig verte a kántort a seprűnyéllel, ameddig az eltört rajta. Aki kíváncsi rá, hogy miért tört ki a verekedés és mi lett a vége, olvassa el A helység kalapácsát.

A Bolond Istók műfaja lírával átszőtt epikus vers, amelyben Petőfi önmagát jeleníti meg. Istók kedélyes állapota mögött már felsejlik a költő hányatott sorsa.

Tarabas>!
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Esik eső, bent gubózók
Hívó szóra sem mozdulok
Víg a kedvem nem csak bortól
Petőfit iszom duhaj módon

Hejj Petőfi, lettél volna
Más föld szülte, más századba
Te lennél most százalékban
Kilencvennél is magasabban

Istók ki Isten tenyerén él
Isten haragja őt elkerülé
Elfogadja mit nyújt a lét
Így mindig révbe ér

Georgina77>!
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók

Ezeket kivételesen szórakoztatónak és emészthetőnek találtam Petőfitől, míg líráját ellenkezőleg (gyermegetegeknek, sok helyütt túljátszott feltüzeltségűeknek, alapvetően pedig alacsony irodalmi értékűeknek). A lírában meglehetősem válogatós vagyok. Valahogy belülről, lelkem belső bugyrából érzem meg a tehetséget és értéket, az olvasott mű kisugárzásából. Petőfinél mindig is taszítást éreztem, a személyisége olyan hatást váltott ki belőlem, a lelki rezgések szintjén, még ha nem is ismertem. Ilyen alapon, ellenkező esetben tudom csodálni Weöres Sándort, Ladányi Mihályt, Ady Endrét, Nagy Lászlót, Pilinszky Jánost, Nemes Nagy Ágnest, és még néhány kiváló nevet a kortárs magyar versirodalomból, a teljesség igénye nélkül. Itt, Petőfi verseivel ki lehet kergetni a világból, az előbb ecsetelt oknák fogva.


Népszerű idézetek

pillangobox P>!

Mert én kendet utálom,
Mint a kukorica-gölődint.”

„Ugyan úgy-e?”

„Biz úgy ám!”

„Hát kend azt gondolja talán,
Hogy én kendet szeretem
Avval a macskapofájával?”

„Micsodával?”

„Avval a macskapofájával!”

„Macskapofámmal?
Hát te, te süldisznó!

A helység kalapácsa - Harmadik ének

Kisanna>!

Csend vala hát;
Csak két éhes pók harcolt
Életre, halálra
Egy szilvamagon-hízott légy combja felett;
De, oh balsors! a combot elejték.
Egy egér fölkapta, s iramlott
Véle az oltár háta mögé
A tiszteletes reverendájába,
S lakomáz vala,
S a pókok szeme koppant.

A helység kalapácsa ELSŐ ÉNEK

kuliga>!

„Most hát, szép Iluskám! Most hát, édes rózsám!
Az isten áldjon meg, gondolj néha reám.
Ha látsz száraz kórót szélvésztől kergette,
Bujdosó szeretőd jusson majd eszedbe.”

„Most hát, Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell!
A jóisten legyen minden lépéseddel.
Ha látsz tört virágot útközépre vetve,
Hervadó szeretőd jusson majd eszedbe.”

Elváltak egymástól, mint ágtól a levél;
Mindkettejök szíve lett puszta, hideg tél.
Könnyeit Iluska hullatta nagy számmal,
Jancsi letörölte inge bő ujjával.

13

kuliga>!

Már gyerekkoromban hogyha őt láthattam,
Egy turós lepényért látását nem adtam;

35

kuliga>!

A kötél ugyan azt akará,
Hogy hála fejében
Hagyná ott bőrét tenyerének;
Hanem a hűséges bőr
Konokúl így szólt a kötélhez:
„Én ugyan itten nem maradok, –
Avvagy ha maradnom kell,
Hát szinte maradjanak itt
Hús és csont testvéreim is.”
A kötél jó szíve megindult
E ritka bizonyságán
A szép testvérszeretetnek,
S lemondta kivánságáról.

86

Tarabas>!

Jó uram, te vétkezél,
Tűrd tehát a büntetést,
Mely ha nagy, azért az, mert
Bűnöd is nagy: a kétségb'esés.

Ez a bűnök koronája,
Minthogy ez nem más,
Mint a legsötétebb
Istentagadás.

A kétségb'esés pokoli hang,
Amely fölkiált az égre:
Nincs tebenned isten, akinek
Gondja volna az emberiségre.

S méltó rá bizonnyal.
Aki ezt kimondja,
Róla, hogy kezét a
Jó isten levonja;

Mert van a világnak atyja,
Van egy hű gondviselője.
Minden ember megláthatja,
Aki el nem fordul tőle.

Csak ne légyünk türelmetlenek!
Néki sok a gyermeke,
Ne kivánjuk, hogy minket tegyen
Mindeneknek elibe.

Itt a törvény: „várj sorodra,”
És nem vársz hiába;
Mint a nap a föld körűl, úgy
Vándorol jósága,

kuliga>!

„Mindenekelőtt is mondd meg a nevedet,
Bátor vitéz, aki lyányom megmentették.”
„Kukorica Jancsi becsületes nevem;
Egy kicsit parasztok, de én nem szégyenlem.”

32

kuliga>!

Mily szerencse, mily boldogság,
Hogy tanultam logikát,
Most ezt föl sem érném ésszel…
Éljenek az iskolák!"

115

kuliga>!

S a küszöbre,
És belépett,
S látta egy vénséges
Asszonyképet,

A parázs az túrta
Csiptető vasával…
Szól az ifju hozzá
Elragadtatással:

"Jó estét magának,
Szerelem galambja,
Ifjuság rózsája,
Nagyanyám nagyanyja!…

116

mokata I>!

Hej János vitéznek került sok bajába,
Míg lyukat fúrhatott sárkány oldalába.
Végtére kifurta, belőle kimászott,
Kaput nyit, és látja szép Tündérországot.

61. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Szabó Magda: Bárány Boldizsár
Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon
Varga Katalin: Mosó Masa mosodája
Alekszandr Szergejevics Puskin: Mesék
Kányádi Sándor: Az okos kos
Feleki Ingrid (szerk.): Ámuel-Bámuel Sámuel
Jean de La Fontaine: A tücsök és a hangya
Nagy Natália: A Nap születésnapja
Weöres Sándor: Kutyatár