A ​hóhér kötele 99 csillagozás

Petőfi Sándor: A hóhér kötele Petőfi Sándor: A hóhér kötele Petőfi Sándor: A hóhér kötele Petőfi Sándor: A hóhér kötele Petőfi Sándor: A hóhér kötele Petőfi Sándor: A hóhér kötele Petőfi Sándor: A hóhér kötele Petőfi Sándor: A hóhér kötele

„A hóhér kötele a magyar prózairodalom fontos alkotása. Jelentőségét növeli a Petőfi-kutatás azon újabb törekvése, hogy az életmű teljesebb és elfogulatlanabb értelmezése érdekében fokozottabb figyelmet fordítson a korábban kevesebbet vizsgált művekre, így az úgynevezett válságkorszak termékeire. Az érdeklődő olvasó számára viszont mindenekelőtt az a tény adja a regény értékét, hogy általa a modern magyar prózastílus egyik legizgalmasabb előfutárával ismerkedhet meg. Sokszínűen gazdag és mindvégig egységes a regény nyelve és stílusa, mely a romantika eredményeit, a biedermeier korfestő jellegzetességeit és a népies-realista stílus vívmányait társítva hoz létre tömör, magyaros és korszerű prózát.” (Dr. Nagy Imre)

Eredeti megjelenés éve: 1846

>!
Book and Walk, Budapest, 2013
>!
Írásművek, 2010
112 oldal · ISBN: 9786155006210
>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
170 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661704 · Illusztrálta: Antal József

3 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Petőfi Sándor: A hóhér kötele

Vadromantikus bosszútörténet, egy szekérderéknyi klisével, elég idegesítő szereplőkkel, helyenként túlfűtött stílusban – de hát akkor is Petőfi. Az az ember tudott írni. Ha valaki még nem tudná. Egyébként pedig másfél óra alatt végig lehet érni a szövegen.

Ha valaki esetleg kételkedne abban, hogy ráillik a „thriller” megjelölés bármire, amit Petőfi írt, annak elárulom, hogy van itten akasztófa alatt vívott párbaj, közvetlen közelből elsütött pisztolyokkal, sírból kiásott holttest (sajnos a kísértetjárást két mondatban letudja, nem megy át horrorba), többrendbeli erőszak és gyilkosság, olyan lovas üldözés, hogy öt perc alatt kidől a legjobb ló is, több nemzedék egymás utáni kivégzése, mindenekelőtt pedig egy megkeseredett, a sorscsapások alatt rosszindulatúvá vált öreg elbeszélő folyamatosan jelenlevő hangja. Ha ez nem thriller, akkor nem tudom, mi az.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2021/10/15/klasszikus…

>!
Pátria, 1988
160 oldal · ISBN: 6600244160
2 hozzászólás
eme>!
Petőfi Sándor: A hóhér kötele

Azóta tervezem az olvasását, amióta anno először találkoztam a Felhők ciklussal és Petőfi borongósabb, spleenes verseivel. Nem ma volt. Emlékszem a rácsodálkozásra, amikor magyartanárunk úgy döntött, az unos-untig visszatérő kötelező versek mellett megmutatja nekünk Petőfi másik arcát is – a Felhőket, A szerelem országát… Tiniként jobban tetszett ez a világfájdalmas, meghasonlott, hangulatában az ismert Petőfi-hangtól annyira különböző költészet.
Szóval eléggé régóta várt rám ez a szenvedélyekkel és indulatokkal tele, sötét és nyomasztó, ízig-vérig vadromantikus regény, Andorlaki Máté életének már-már rémtörténete. Az életével számot vető, attól már szabadulni vágyó hetven éves Andorlaki egy cselekménydús beszámolóban meséli el ezt a történetet. Siet, nem lassít le a kidolgozás kedvéért, nem foglalkozik jellemzéssel, részletesebb környezetrajzzal, viszi, sodorja a bosszúk sorozatára épülő, szinte hihetetlen, őrült eseménysor.
Szerelmek, párbajok, kártya – meddig mehet az ember, ha egyszer besszippantja az örvény? Van-e határ? És ha van, képes-e leállni az, aki se hall, se lát a szenvedélytől, a fájdalomtól? A sors határozza-e meg ezt a hajszát, vagy magunk vagyunk felelősek tetteinkért? És ha ez utóbbi, képesek vagyunk-e vállalni e felelősséget?
Petőfi számos csalódás és kiábrándulás után, lelki válságának egyik legmélyebb pontján írta ezt a regényt, mely, amellett, hogy számos önéletrajzi elemben bővelkedik, a Szeptember végén c. vers csíráit is magában hordozza spoiler, meg persze megannyi, Petőfi költészetében (is) visszatérő témát. Szerelem, barátság, hűség, hűtlenség, szerencse, balszerencse, szegény-gazdag ellentét, különböző társadalmi kérdések mind-mind terítékre kerülnek, és bár nem ez utóbbiak kiemelése, kidolgozása áll a regény középpontjában, egyértelműen kirajzolódik a regényből egy társadalmi helyzetjelentés. Az emberi szív változékonyságát és a sorsok alakulását spoiler nemcsak belső indulatok, érzések vezérelik, nemcsak a jellem és a karakter, hanem számos külső ráhatás is, a társadalmi helyzetük által meghatározott, gyerekük életébe beavatkozó szülőktől kezdve különböző társadalmi szokások, normák és előítéletek sokaságáig. Csupa forrongó, kavargó ellentét ez a regény – van benne ifjúkori lendület és időskori keserű számvetés, szerelem és gyűlölet, lelkiismeret-furdalás és vak bosszúvágy, dúsgazdag úri élet és bujdosó kolduslét, társadalom és belőle való kivonulás – minden a hóhér kötelének árnyékában.
Nem remekmű Petőfi regénye, sőt, de nekem tetszett a lendülete, az, ahogy a gyors sodrás ellenére az életre, halálra, sorsra és felelősségvállalásra, no meg korának társadalmára reflektál. Sőt, még ez a keserű, komor, néhol ijesztő vadromantikája is tetszett.

2 hozzászólás
Dénes_Gabriella >!
Petőfi Sándor: A hóhér kötele

Hirtelen felindulásból elkövetett olvasás. Máshogy nem is lehetett volna, asszem.
Végre nem egy lánglelkű nemzethy látomás némi hősieskedéssel. Meg nem csak a nyálbő szentimentalizmus.
Persze, azért az, csak a nyál és Fanni/Werther jellegű karakter(ek) helyett már egy legalább két tulajdonsággal rendelkező főhős, akit ugyan az érzelmek fűtenek, de legalább nem csak vernyog és elsorvad. Határozott előny.
Ja. Ha nem jött volna át… Petőfit sem szeretem, és a stílust sem. Nem is tudom, hogy vizsgáztam le a korszakból.
De mindenképen érdemes és érdekes prózát, főleg (kis)regényt olvasni tőle.

2 hozzászólás
ppeva P>!
Petőfi Sándor: A hóhér kötele

Mentségére szóljon, hogy mindössze 23 éves volt, mikor ezt az őrülten romantikus, szerelemtől és bosszútól lihegő alakokkal teli regényt megírta. Minden és mindenki annyira ah és áh és óh, sehol egy kis pasztellszín, minden lángvörös vagy leginkább gyászfekete, a szereplők vagy angyalok, vagy ördögök, minden a megfelelő percben történik, mindenki a döntő pillanatban ér oda valahová, nyer és veszít, vagy hal meg – szóval ahogy egy lángoló lelkű fiatal elképzeli az életet, a szerelmet és a bosszút. Meg az öregkort. :)
Milyen kár, hogy Petőfi nem érte meg az időskort, kíváncsi lettem volna rá, hogyan látja visszafelé nézve ezt a vadromantikus zsengéjét.
Ugyan nem vagyok nagy Petőfi-rajongó, de ha már, akkor inkább maradok a verseinél. Ott sokkal jobban magával tud ragadni a lánglelkű romantikája.

1 hozzászólás
BertaPalikSzilvi P>!
Petőfi Sándor: A hóhér kötele

Petőfi ezt a történetet abban az időben írta, amikor önmagával ès a világgal is viaskodott.
Kèt ember èleten át tartó párbajáról,bosszújáról olvashatunk.
Andorlaki Mátè szerelmes Rózába,de a házasságát megakadályozza a barátjából lett vetèlytárs,így Róza vègül hozzámegy.
A történet tragikus fordulatot vesz.
Miután Róza öngyilkos lesz,Mátè elbújdosik majd èvek múlva leszámol,bosszút áll a volt baráton.
Ez a történet egyszerre romantikus,bosszúvágytól fűtött, tragikus,borús.
A kèt főhős èleten át tartó viaskodása egyre kegyetlenebb, durvább.Egymás gyermekèt sem kímèlik.
Nehèz úgy írni róla, hogy ne mondjam el az egèsz törtènetet.
Kètsègtelen, hogy amihez Petőfi nyúlt az arannyá változott,ez a műve is megállja a helyèt ma is.
Ha napjainkban íródott volna azt mondanám ez egy remek thriller.

ggizi P>!
Petőfi Sándor: A hóhér kötele

Kimondottan jólesett Petőfi egyetlen, sötét és nyomasztó hangulatú prózáját olvasni, még ha magával a történésekkel nem is voltam kibékülve. Sajátos nyelvezete régi korokba repített vissza, ahol a heves és lobbanékony természetű ifjak sportszerűen űzték a párbajokat saját és hirtelen fellobbanó, mindent elsöprő szerelmük becsületéért. Ahol a kártyajáték a nyomorba dönt vagy épp az egekbe repített. És ahol a nyugalmat nem találó, soha véget nem érő bosszú az éltető erő.
Nagyon olvasmányos mű, örülök, hogy elém került.

mrsglass P>!
Petőfi Sándor: A hóhér kötele

Sajnos már nem emlékeszem, hogy kinek az értékelése buzdított arra, hogy megvegyem ezt a könyvet, és jó sokáig is várakozott a polcomon, de hát már ezért is megérte külföldre költözni, nem tudok csak úgy besétálni a könyvesboltba off utánpótlásért. Nem vagyok egy nagy versolvasó, szeretem ugyan a műfajt, és a Bradbury-kihívásra tisztességgel fogyasztom is őket, de nem ismerem a magyar költők munkásságát a kötelezőkön túl. Így Petőfinek is csak az iskolás versei vannak meg, arra meg már nem is emlékszem, hogy ez az egyetlen prózai műve csak említés szintjén jelent-e meg irodalomórán, vagy olvastunk is belőle. Mindenesetre nekem ez nagyon tetszett! A történetvezetés nagyon bohém, csapong, sokszor következetlen, de ha létezik ilyen, akkor következetesen következetlen, az események néhol logikusan, néhol meglepően pörögnek, de szerintem ez nagyon jó ritmust ad neki. Egy vérbeli vidéki bosszú sztori ez, szerelemmel, árulással, halállal, csattanóval, van itt minden, kérem szépen, mint a búcsúban (ahogy a férjem mondaná). Nagyon tetszett a nyelvezete is, és az illusztrációk is nagyon jól illeszkednek a szöveghez, szeretem a kiadónak ezt a sorozatát. Talán, ha jobban ismerném Petőfi műveit nem tetszett volna ennyire, legalábbis ezt sugallta az utószó, ami oldalakon keresztül mosdatta szegény ifjút, akitől csak ennyi tellett fiatalon. Én ezzel nem értek egyet, a helyén kezelve ez egy nagyon élvezetes olvasmány.

2 hozzászólás
latinta P>!
Petőfi Sándor: A hóhér kötele

De jó ez a vadromantika!
Abban az időben kezdte el Petőfi, amikor megint meglehetősen borúlátó, depressziós hangulatban volt: támadások érték a versei miatt, nem sikerült dűlőre vinnie kapcsolatát Mednyánszky Bertával (az apai szigor eltiltotta tőle a lányt). Elszegényedett szüleihez, Szalkszentmártonba költözött, ott élt falun, és írta a Felhők ciklus darabjai mellett ezt a regényt.
Baljóslatú a címválasztás, de érthető is, nagyon is beszédes cím ez.
A Shakespeare hőséhez, Rómeóéhoz hasonló indítás után: elfelejtjük azt a lányt, akiért eddig lángoltunk – egy másikért (Rózát – Júliáért // Bettit – Rózáért) a kialakult szenvedélyes szerelem egy igaznak hitt barátságon megbicsaklik. A megcsalatás, majd a legmélységesebb nyomor közepette is a bosszú érlelése, kölcsönös elégtétel-vevések sorozata lesz eztán egy egész életpálya fő célja.
Érdekes az elbeszélő személyének megválasztása is: visszaemlékezést olvasunk, méghozzá egy aggastyán – egy hetvenéves férfi fájdalmakkal teli életének darabkái villannak fel a lapokon.
A nyitó kép a mű végén nyeri el értelmét, mintegy keretbe zárja vele a történetet a szerző, ez is meglehetősen újszerű a tizenkilencedik századi magyar prózairodalomban.

Különös ez a regény, mert olyan gondolatok, eszmék, szerkesztésbeli megoldások is megjelennek már benne 1846-ban, amelyek majd az egy teljesen más életrajzi helyzetből fakadó – a szabadszállási választási kudarc után keletkezett – elbeszélő költeményének, Az apostolnak motívumaiban visszatérnek. Csak míg a regényhős Andorlaki Máté esetében a narráció egyes szám első személyű, az utóbbiban egy kívülálló, objektív nézőpontot használ a szerző, mintegy távol tartja magát Szilveszter alakjától, holott igencsak sok közös vonatkozása van az alkotónak és a megalkotott figurának…

Petőfi Sándor a regény megírásakor huszonhárom éves volt mindössze. (És mindössze csak három éve van még hátra az életéből!)

gab001 P>!
Petőfi Sándor: A hóhér kötele

Az elején sejteni sem lehet, hogy mi köze a történetnek a címhez, s a végén is csak jól mellbevág. A régies nyelvezete ellenére is nagyon olvasmányos, alig tudtam letenni. Andorlaki Máté meséli el élete történetét, mely heves érzelmektől, szerencsétől és balsorstól terhes. Egyszer sem maradt adósa senkinek, akár jó, akár rossz értelemben. Leginkább egy hullámvasútra emlékeztet. Kicsit még mindig szédülök, viszont szívesen felülnék még egy körre. Magával ragadott.

>!
Pátria, 1988
160 oldal · ISBN: 6600244160
mariannkiss1980 P>!
Petőfi Sándor: A hóhér kötele

Ez nem volt semmi. Kellemes meglepetés volt. Párbaj, megcsalás, bosszú. Minden volt benne, csak szerethető szereplő, s józan ész nem.


Népszerű idézetek

Cicu>!

A boldogságnak, melyet másnak szerzünk, egy része mindig a magunké.

XXVIII. fejezet

eme>!

Ki a szerelemről nem gondolkodik nemesen, az semmiről sem.

eme>!

Semmi sem lázít úgy föl a világon, mint ha rosszul bánnak előttem a szegénységgel.

eme>!

látogass meg, kedvesem, hajolj le hantomra, s mondd ki nevemet… óh, én meg fogom hallani, bármi mélyen lesz is ásva sírom, és feljövök hozzád, és karjaimba szorítalak, ha nem rettegsz majd tőlem…

2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Ki ne ismerné az első szerelmet, e váratlan kedves vendéget, ki véletlenül betoppan, és egy kizsákmányolt tündérvilágnak minden csillagát és virágát körülöttünk hinti el; s a csillagok elveszik szemünk fényét, s a virágok illata lerészegít, elbódít.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem · szerelem első látásra
Lunemorte P>!

Ha az ember egyszer lesüllyed, bármi mélyen is: egykedvűleg nézheti süllyedését; csak ha ismét vergődik kifelé, s mossa le magáról az iszapot, akkor kezd undorodni a helytől, melyben fetrengett.

Lunemorte P>!

Ki ne remélne! A remény olyan olcsó áru, mit a legszegényebb ember is megszerezhet…

Kapcsolódó szócikkek: remény
Lunemorte P>!

De hiszen közös szokás: saját hibáinkért a sorsot vádolni.

egyszerű_teremtés>!

Az első szerelem visszavezeti a szívet eredeti ártatlanságához; ekkor láthatni, mily tisztán kerül ki a lélek az isten kezéből.

II.

2 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: Az arany ember
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Eötvös József: A karthauzi
Anne Brontë: Agnes Grey
Szabó Magda: Abigél
Dallos Sándor: A nap szerelmese
Örkény István: Macskajáték
Fekete István: Tüskevár
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője / Akli Miklós