A ​helység kalapácsa / Az apostol 79% 97 csillagozás

„Sötét a város, ráfeküdt az éj.
Más tájakon kalandoz a hold,
S a csillagok behunyták
Arany szemeiket.
Olyan fekete a világ,
Mint a kibérlett lelkiismeret.”

Anyukám kedvenc költője Petőfi, imádja őt, hozzám meg mindig is sokkal közelebb állt Arany János. Rég volt, hogy verseket olvastam, most azonban rá kellett döbbennem, hiányzott már.

A helység kalapácsa nem annyira jött be, de Az apostol! Olyan hangulatot teremt a legelején, amiben az ember végig benne marad. Összeszorult torokkal olvastam, meghatott.

Ha belegondolok, hogy ekkora terjedelemben olyan művet alkotni, aminek van mondanivalója és ami rímel, mennyire nehéz.
Nem véletlenül halhatatlan Petőfi.

Petőfi Sándor parodisztikus komikus eposza s legtragikusabb, rímtelen elbeszélő költeménye egy kötetben- érdekes párosítás! Még gimnazistaként olvastam először mindkettőt. Boldogító felfedezés volt, hogy lánglelkű ifjú költőnknek humora is volt, nem is akármilyen! Szilveszter borzalmas sorsát pedig megkönnyeztem, s arra gondoltam, hogy az emberek hálátlanok!!! Ezt ma is így érzem.

Kötelező olvasmányhoz képest Az apostol nagyon tetszett, jobban mint A helység kalapácsa.

Kedvenc Petőfi-művem A helység kalapácsa. Imádom az extra hosszú, vicces hasonlatait, az eltúlzott karaktereit, a humorát. Kora költőzsenije volt, ez vitathatatlan!
Az apostolban az életrajzi elemek felkutatása izgalmas, mindig találok benne valami újat. Az elbeszélő költemény gondolatvilága igazán mélyre ható, és megható a töretlen remény Petőfi részéről.

Nem voltam lenyűgözve… Akármekkora nemzeti hős is Petőfi, nekem örökre csak fűzfapoéta marad. Tudom, tudom , ezek súlyos szavak, de engem egy hónap folyamatos meggyőzés arán sem sikerült meggyőzni az ellenkezőjéről. A helység kalapácsa vicces akart lenni az is lett, mondjuk elég szomorú, hogy ez egy korrajz az akkori magyar falusi életről … Az apostolból áradt a megbántottság, és ez a ki-ha-én-nem attitűd , rossz volt olvasni. Nem szeretem , ha ennyire sugárzik egy írásból bármilyen nemű érzelem, ilyen szempontból ez a mű radioaktív volt ><

Nekem ez tetszett. Sajnálom, hogy előadáson nem beszéltünk róla, csak említs szintjén helyette Lúdas Matyiztunk , mert kíváncsi lettem volna a Tanár úr véleményére.

spoiler

A helység kalapácsa:
Érdekes történetnek találtam, viszonylag eléggé szórakoztató volt. Valami oknál fogva a szereplők nevei nagyon megfogtak, mármint úgy értem, hogy Petőfi ezeket a neveket jól kitalálta… :D Mindegy, szerintem csak az én figyelmemet ragadta meg ez a dolog. De nem találom olyan nagyon extrának.

Az apostol:
Ha a két történet közül kellene választanom, hogy melyik tetszett jobban, határozottan Az apostol-t mondanám. Én már az elején elérzékenyültem, és ezt az állapotomat egészen a végéig meg is őriztem. Egyszerűen annyira megindító, és egyben magával ragadó,hogy számomra letehetetlen volt. Izgalmas volt, érdekes volt, tanulságos volt, egyszerűen minden benne volt.

Bevallom, annak idején nem olvastam el ezeket (kivéve persze a méltán híres szőlőszem-hasonlatot), de most annál jobban élveztem!
A helység kalapácsa közben többször hangosan felnevettem, nagyon szórakoztató volt, élt és vibrált a cselekmény, mintha a kocsmában ültem volna én is egy sarokasztalnál. Kicsit elmélyültem az elemzésekben is, és az így megszerzett háttértudással (t.i. a mű az eposzok kifigurázása) még jobban tudtam értékelni a bravúrokat.
Érdekes, hogy pont Az apostollal van párban ebben a kötetben, hiszen teljesen más témájú műről beszélünk. Sokszor eszembe jutott Berényi Anna: Petőfijében olvasott információ, miszerint Szendrey Júlia is azt tanácsolta Petőfinek, hogy ne legyen ennyire tragikus a mű, mert egyszerűen túl szomorú… való igaz, nem sok vidám pillanat van Szilveszter életében, a történet mondanivalója miatt mégis megállja a helyét számos év elmúltával is. Ezen a költeményen nagyon éreztem a személyes indíttatást, párhuzamokat és indulatokat, amolyan első feszültséglevezetésnek tűnt néhol.
Összességében mindkét költeményt jó volt olvasni és rádöbbenni (újra és újra), hogy mennyi kincs van a magyar klasszikusok között.

Az egyik legjobb kötelező olvasmány mind közül, a Helység kalapácsa kitűnik komikusságával, míg az Apostol a mögötte lévő értékekkel! Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Talán középiskola óta, vagyis jó 20 éve nem olvastam Petőfitől semmit. Bevallom, kicsit komolytalan, gyermeteg költőnek tartottam eddig, de a mai eszemmel azt gondolom, hogy csupán azért, mert a régi, iskolai március tizenötödikei ünnepségekről ez a gyermeki emlék maradt meg bennem. Így aztán leemeltem a polcról az első Petőfi kötetet, ami a kezem ügyébe akadt. A helység kalapácsa kellemes csalódás volt, bár nem egy túl fajsúlyos mű. Amolyan falusi kocsmai életkép, sok humorral fűszerezve. Az apostol viszont kifejezetten tetszett. Eléggé „programos”, politizáló és kissé öntelt írás, egy jó adag szentimentalizmussal megpakolva, de valahogy működik! Végig együttéreztem főhősünkkel, aki szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb élethelyzetekbe került spoiler … Összességében véleményem Petőfiről kissé javult, de továbbra sem győzött meg teljesen.