A ​helység kalapácsa 582 csillagozás

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Csukás ​István ajánlója:
Jókedvében írta a Helység kalapácsát Petőfi Sándor, csak úgy buzog, forr, sistereg ma is e szertelen vidámság, humor; ahogy olvassuk, vidámak és jókedvűek leszünk mi is.
Nincs ennél nagyobb ajándék, s hálás szívvel köszönjük a költőnek a derüs perceket és könnyebb lesz tőle a lelkünk, amíg együtt élünk a gunyorosan de nagy szeretettel megírt teremtményeivel.
Nevetve elmerengünk azon is, hogy e különös hősi eposz csipkelődve, fricskázva kicsúfolja a dagályos hőskölteményeket is, alkalmazva a fennkölt fogásokat a földhözragadt témában.
Sajdik Ferenc jókedvűen tovább álmodja és újra teremti az elbeszélő költeményt. Ámulva és elragadva nézzük, hogy milyen könnyedén hangolódik rá s rajzolvafesti látható képét e bumfordian tenyeres talpas történetnek.
E szinte határtalan beleélő képesség elkápráztat és bűbájol, felerősíti a derűt, tovább hegyezi a csipkelődést, cseppfolyósabbá teszi az érzelmességét. Hibátlanul követ minden hangot, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1844

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: NTK-klasszikusok Nemzeti Tankönyvkiadó · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Képes regénytár Szépirodalmi

>!
Ciceró, Budapest, 2012
52 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635398003 · Illusztrálta: Rigler György
>!
Mozaik, Szeged, 2010
62 oldal · ISBN: 9789636976194 · Illusztrálta: Deák Ferenc
>!
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631963366

5 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 13

Most olvassa 5

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

pannik>!
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Tetszett nagyon, jó kis tömör, csattanós, vicces történet ez versbe szedve.
Kicsit az eleje nehezen indult, rá kellett állnom erre a régies miliőre, nehézkes egy kissé az olvasása. De néhány sor után belejön az ember és elkezdi értékelni a tartalmat is meg a formát is, mert azért nem lehetett ezt egyszerű versben elmondani, nem igen tudnánk utána csinálni.
Megmosolyogtató minden részlete, átjött a humor a korabeli vicc amit Petőfi mesterien vetett papírra.
Arra is buzdít, hogy nagyjaink nagyjait elővegyem és olvassam, mert ilyenkor mindig rádöbbenek, micsoda gyöngyszemeink vannak alul értékelve, olvasatlanul.

Timár_Krisztina I>!
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Újraolvasás vége.

Annyira nem volt jó, mint boldogult úrfikoromban, amikor szétröhögtem rajta magam. Főleg azért nem volt most annyira jó, mert a poénok felét már tudom kívülről, főleg ami az első énekeket illeti. De mégis jó volt, mert azért most is tudtam értékelni a humorát, és – életem legnagyobb megdöbbenése – most jöttem rá, hogy ez a négy ének darabolt hexameterekben van írva! Oké, variálja rendesen a formát, töri, vágja, szétcibálja, de mégse lehetne letagadni azt a hexametert.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/23/petofi_san…

10 hozzászólás
Lynn>!
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Igen, így kell indítani egy reggelt. Süt a nap, csend van és folyamatosan röhögök. Hát mit tud az ember ilyen – egy kocsmai verekedés közepén elhangzott – mondatokkal kezdeni: „Ártatlan vagyok én, mint az izé…”?
Bud Spencer és Terence Hill kellett volna ennek a műnek és akkor lehet, hogy ismertebb vagy elismertebb lenne.

Ibanez P>!
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Zseniális. Nagyszerű a stílusa, rögtön az elején berántott magával, valahol itt:

"Csend vala hát;
Csak két éhes pók harcolt
Életre, halálra
Egy szilvamagon-hízott légy combja felett;
De, oh balsors! a combot elejték."

Innen már nem volt megállás, a templomban rekedt férfiún kívül a kocsmába is elvándorolunk, ahol megismerhetjük a gyáva kántort, aki éppen erőt talál, hogy megvallja szerelmét az ötvenöt éves bájakkal rendelkező Szemérmetes Erzsóknak. Az már később derül ki, hogy Erzsók udvarlója nem más, mint a harangkötélen épp leereszkedő és ide tartó kovács, aki persze pont a legjobb pillanatban toppan be a kocsmába:

"A tiszta szerelmü szivet,
Pokolbeli kínnak
Százharminchatezer bicskája
Hasitotta keresztűl
S fölgyujtá agyvelejét
A haragnak cintmasinája legott."

Erzsók meg… no hát, milyen lehetne:
"Ártatlan vagyok én,
Mint az izé…"

:-D Az csak útközben derül ám ki, hogy a kántornak duplán vajas a füle möge, merthogy úgy vall szerelmet, hogy otthon feleség várja. A kocsmai verekedésre azonban hamarosan elszaladnak a bíróért, megtudja a kántorfeleség is, mi történt, s boldog-boldogtalan összegyűlik a kocsmában, ahol szerintem a végén a kántor jár a legrosszabbul :-D

"Oh Hamlet! mi volt ijedésed,
Mikoron megláttad atyád lelkét,
Ahhoz képest, amint megijedt
A helybeli lágyszivü kántor
Feleségének látásán?"

Jópofa, humoros, gyorsan olvasható történet, nagy kár lett volna kihagyni.

omam>!
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Nem röhögtem halálra magam rajta, de azért egész jó volt… A vége felé tetszett a legjobban, amikor már viszonylag felpörögtek az események, és könnyebb volt odafigyelni, mi történik. Mert be kell vallanom, az elején kicsit untam. Úgy álltam hozzá, hogy „ahh, még egy kötelező olvasmány, megint Petőfi, de legalább nem olyan hosszú, hamar túl leszek rajta”, ezért eleinte nem is nagyon kötött le, mert folyton csak azt vártam, mikor lesz már vége (ami azért akkor még messze volt). Szóval nagyjából már előre eltemettem magamban, ahogy más kötelezőket is szoktam – rossz szokás, bocsi, de az Egri csillagok és a Tüskevár után az ember előre felkészül a szenvedésre.

Így az első énekben a poénokat sem érzékeltem, mert az egészet úgy olvastam, mint aki a másnapi bioszfelelés miatt lapoz bele a tankönyvbe, hogy legalább valami minimális fogalma legyen arról, miről tanulnak éppen, de persze semmit nem fog fel belőle, csak darálja, amíg a végére nem ér. (Ezek után nem is akkora csoda, hogy a szereplőkről sem tudtam, kicsodák, és mindig vissza kellett lapoznom az elejére, hogy, na, ez ki is volt?) Aztán valahol szemérmetes Erzsó megjelenése után visszatért a lélekjelenlétem, és, mint már említettem, a kedvenc részem az volt, amikor megjelent a kedves kis foglyunk a vége felé.

(Csak így zárójelben: konkrétan végigkántáltam az egészet időmértékesen a fejemben, mert pont ezelőtt írtunk belőle témazárót, és ráállt az agyam. Ugyan, kicsit sem volt idegesítő. MIÉRT tudok időmértékesen verselni? Ez átok.)

Ez a befejezés meg rátette a pontot az egészre. Jézusom… Milyen állapotban lehetett Petőfi, amikor ezt megírta? xD

2 hozzászólás
Lady_Hope I>!
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Örök érvényű mű. Nagy kedvencem, már gyermekkorom óta.
Nagypapám legkedvesebb műve volt, tőle hallottam először a helybeli lágyszívű kántorról, szemérmetes Erzsókról, és a többi szereplőről.
Örülök hogy végre el is olvastam. :)

Dénes_Gabriella >!
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Azt mondják, vígeposz.
Azt mondom, paródia. Annak viszont kiváló. (A 76% senkit ne tántorítson el.) Görbe tükre mindannak a fordulatnak és szereplőtípusnak, amit a hazaffyas költészet (bár ott még nem tart sem a korszak, sem Petőfi karrierje), a „fentebb styl”, meg úgy egyáltalán, az eposz megkövetelne.
Szerintem ilyen laza, könnyed, humoros és brillírozó volt az igazi Petőfi, amit sikeresen elfedett a póz meg annak része, a nemzeti hímpor.
(Megjegyzem, azóta értékelem valamennyire Petőfi munkásságát, mióta irodalomtörténetből tanultunk róla, a karrierépítéséről stb. Azóta nem tartom émelyítőnek és negédesnek a művei zömét. Illetve annak tartom, csak mivel tudom az okát, már nem zavar annyira.)

gyuszi64>!
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

MEK
http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184404.htm

Tényleg nagyon régi adósság volt…
Jó a verselése a paródiának, és valóban humoros; örülök, hogy elolvastam. (Nem is változott olyan sokat 175 év alatt a kontraszt-humor, a kisszerű jelenség fennkölt előadása.)

avidreader>!
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Egy ujabb kotelezo, amit nem nagy kedvvel kezdtem el, de el kell ismernem, hogy szorakoztato volt. Petofi stilusa meglepett, egy uj oldalat ismerhettem meg irasanak, egy ironikus, komikus oldalat, ami azert egy-egy verseben is halvanyan megmutatkozott, de itt kiemelkedett, kulonosen az epitheton ornansoknal (a szemermetes Erzsok es az amazontermeszetu Marta lett a kedvencem). Nos, igen, ha nem kellett volna odafigyelnem az eposzi kellekekre is, talan jobban elvezhettem volna, de igy is egesz jo volt.

Enikő_Darai_Enii>!
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Nem volt kifejezetten rossz, de a versei még mindig jobban tetszenek Petőfinek, illetve olvastam már jobb kötelezőt is, így 3 csillaggal jutalmazom.
Nyilvánvalóan nem nekem/ a korosztályomnak íródott.


Népszerű idézetek

Batus>!

Vannak ugyan, kik
Állítani merészek,
Hogy Erzsók asszonyom arcát
Nem a szende szemérem,
Hanem a borital festette hasonlóvá
A hajnali pirhoz.
De ezek csak pletyka beszédek;
Mert Erzsók asszony nem is issza a bort…
Csak úgy dönti magába.
Ilyen a rágalom aztán!

15. oldal (Második ének)

Batus>!

"Oh széles tenyerű Fejenagy,
Helységünk kalapácsa
S csapra ütője szivem hordójának!
Még kételkedel?…
Ártatlan vagyok én,
Mint az izé."

32. oldal (Harmadik ének)

Batus>!

Iszonyú vala a látvány látása,
Amelyet láttak.

43. oldal (Negyedik ének)

Irasalgor>!

Így adta bizonyosságát
Ékesszólási tehetségének:

„Bort!”

Fölfogta azonnal
A szemérmetes Erzsók
E szónoklat magas értelmét,

Második ének

Batus>!

S a vérnek közepette
Búsongva tünődött
Egy leharapott fül.

44. oldal (Negyedik ének)

Batus>!

Bagarja uram pedig űle,
S oly formán néze szemével,
Mint nézni szokott a halandó,
Ha nem érti a dolgot.

18. oldal (Második ének)

Irasalgor>!

De ti, akiknek szíve
Keményebb dolgoknál,
A test alsó részébe hanyatlik
Oh ti kerűljétek szavamat!

Első ének

5 hozzászólás
csillagka P>!

S fölemelte a térdepelésből,
Hogy talpa sem érte a földet;
Aztán meg letevé,
Hogy az orra is érte a földet.

Harmadik ének

Sophia_Mathe>!

Ó a szerelem
Nem oly portéka, amelytől
Elzárni lehetne a szívet;
Tündéri madár ez, amelynek
Ajtó sem kell, hogy a szívbe röpüljön,

Harmadik ének

Kapcsolódó szócikkek: szerelem

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mikszáth Kálmán: Különös házasság
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Oscar Wilde: Bunbury
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az orr
Charles Dickens: A Pickwick Klub
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány / Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert