A ​helység kalapácsa 444 csillagozás

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Csukás ​István ajánlója:
Jókedvében írta a Helység kalapácsát Petőfi Sándor, csak úgy buzog, forr, sistereg ma is e szertelen vidámság, humor; ahogy olvassuk, vidámak és jókedvűek leszünk mi is.
Nincs ennél nagyobb ajándék, s hálás szívvel köszönjük a költőnek a derüs perceket és könnyebb lesz tőle a lelkünk, amíg együtt élünk a gunyorosan de nagy szeretettel megírt teremtményeivel.
Nevetve elmerengünk azon is, hogy e különös hősi eposz csipkelődve, fricskázva kicsúfolja a dagályos hőskölteményeket is, alkalmazva a fennkölt fogásokat a földhözragadt témában.
Sajdik Ferenc jókedvűen tovább álmodja és újra teremti az elbeszélő költeményt. Ámulva és elragadva nézzük, hogy milyen könnyedén hangolódik rá s rajzolvafesti látható képét e bumfordian tenyeres talpas történetnek.
E szinte határtalan beleélő képesség elkápráztat és bűbájol, felerősíti a derűt, tovább hegyezi a csipkelődést, cseppfolyósabbá teszi az érzelmességét. Hibátlanul követ minden hangot, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1844

>!
Mozaik, Szeged, 2010
62 oldal · ISBN: 9789636976194 · Illusztrálta: Deák Ferenc
>!
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631963366
>!
Dacia, Kolozsvár, 1972
64 oldal

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Újraolvasás vége.
Annyira nem volt jó, mint boldogult úrfikoromban, amikor szétröhögtem rajta magam. Főleg azért nem volt most annyira jó, mert a poénok felét már tudom kívülről, főleg ami az első énekeket illeti.* De mégis jó volt, mert azért most is tudtam értékelni a humorát, és – életem legnagyobb megdöbbenése – most jöttem rá, hogy ez a négy ének darabolt hexameterekben van írva!** Oké, variálja rendesen a formát, töri, vágja, szétcibálja, de mégse lehetne letagadni azt a hexametert.
Alacsony értékelését valószínűleg annak köszönheti, hogy a régi korok komédiáját sokkal nehezebb értékelni, mint a mait. Egészen egyszerűen azért, mert ahhoz, hogy az ember „értse a viccet”, szükség van a háttér ismeretére – egy paródia megértéséhez arra, amit a paródia parodizál. Jelen esetben az ókori eposzokra, amelyeket Petőfi korában valamilyen alapszinten minden gyerek ismert, aki valaha megszökött az iskolapadból, sőt a legtöbbjük (aki magasabb osztályokból szökött meg) eredeti nyelven is.*** Azért ennyire nem durva a helyzet, a trójai háború történetének és az eposzi kellékeknek vázlatos (kilencedikes tankönyvekből kinyerhető) ismerete is elegendő ahhoz, hogy röhögni lehessen a szövegen – de annyi tényleg kell.

Ha pedig megvan, akkor úgyse tudja az ember vigyorgás nélkül nézni, hogy hogy meséli el Petőfi összevissza kínzott hexameterekben megírt eposzi küzdelemként a kocsmai verekedést, természetesen örökké ismételt eposzi jelzőkkel (Vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója), cikornyásan körülírt eposzi hasonlatokkal, utólag odavetett megjegyzésekkel kicsinyítve még az eleve kisszerűt is. Amikor a nagyszabású eposzi jóslatokból ez lesz: „S még száz ily példát zengene lantom, / Melyek mind iszonyú pusztúlást / Jóslának a földnek; / De csak a legnevezetesbet / Közleni légyen elég: / A lágyszívű kántornak felesége / Ma nem ivott meg többet / Egy messzely pálinkánál.” A csataterek iszonyú fenségéből meg ez: „Tört asztalnak s tört poharaknak / Romjai lepték / A véráztatta szobát, / S a vérnek közepette / Búsongva tünődött / Egy leharapott fül.” Én ezektől kész vagyok teljesen, és mindenkinek hasonló jókat kívánok. :D

Szóval tinédzser korom óta folyamatosan vallom, hogy ez a vidám kis darab – amennyiben feltételezzük, márpedig feltételezzük!, hogy a humornak ugyanúgy megvannak a klasszikusai, mint a komolyságnak – ott van Petőfi legjobb öt műve között, amelyekért részemről is megérdemli a halhatatlanságot.
Az már a saját tulajdon személyes véleményemhez tartozik, és vállalom érte a népharag legszörnyűbb felzúdulásait is – hogy a jó (nem legjobb, csak jó) művei sajnos nincsenek ötnél sokkal többen… :( De hát én világéletemben Arany János-párti voltam, ezért talán megbocsát nekem a nép.

* Ez a megállapítás majdnem revideáltatott, mert közben memória-ellenőrzés céljából belenéztem ebbe az opus magnumba is, amelynek poénjaihoz hasonló módon viszonyulok, és ezeken mégis tudtam újra röhögni. De aztán mégse revideáltatott, mert a későbbi énekeken, amelyekre nem emlékeztem olyan pontosan, már vigyorogtam. Mindössze azt tartom fenn, hogy – vessetek a mókusok elé, de holtomig állítom! – spoiler
** Nem az a döbbenet, hogy abban van írva, hanem hogy csak most jöttem rá.
*** Ebben a Jókai-regényben úgy szöktetik át a sebesült honvédtisztet a császári hadsereg (?) vonalán, hogy beadják nekik, hogy görög. Görögül úgyse tud egy osztrák se. Igaz, hogy a tiszt is csak az Íliász első pár sorát tudja görögül, amennyit gyerekkorában memoriterként a fejébe vertek, de a célnak annyi is megfelel, a hangzása tökéletesen görög.

10 hozzászólás
>!
MLinda
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Igen, így kell indítani egy reggelt. Süt a nap, csend van és folyamatosan röhögök. Hát mit tud az ember ilyen – egy kocsmai verekedés közepén elhangzott – mondatokkal kezdeni: „Ártatlan vagyok én, mint az izé…”?
Bud Spencer és Terence Hill kellett volna ennek a műnek és akkor lehet, hogy ismertebb vagy elismertebb lenne.

>!
Kevin
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Borzasztó, és borzasztó vicces. Nagy Petőfi-utálóként vagyok elkönyvelve, mikor csak a neve előkerül már ideges leszek, és az emberek mosolyogva elkezdenek bámulni, mikor kezdem el szidni.

De ez. Zseniális.

_Bájos vala õ!
Mint a pipacsból
Font koszorú,
Vagy mint a bakter dárdájába ütõdött
Éjjeli holdsúgár.
És ennek okáért
Látogatá õt
Az egész falu népe
Olly szorgalmatosan;
Elannyira, hogy
Be se’ nézett más kocsmába…
Az igaz, más kocsma nem is volt
A faluban._

Valamiért olyan érzésem van, hogy itt Petőfi kimaxolhatta az egyszerű fogalmazásmódját, és az egészet egy olyan köntösbe bújtathatta, hogy úgy tűnjön, ő szatirikusan áll ehhez. Pedig szerencsétlen ennél költőibben mikor fogalmazott? Na ugye.

Whatevs, ez nagyon jó, csak ajánlom.

3 hozzászólás
>!
OMAM
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Nem röhögtem halálra magam rajta, de azért egész jó volt… A vége felé tetszett a legjobban, amikor már viszonylag felpörögtek az események, és könnyebb volt odafigyelni, mi történik. Mert be kell vallanom, az elején kicsit untam. Úgy álltam hozzá, hogy „ahh, még egy kötelező olvasmány, megint Petőfi, de legalább nem olyan hosszú, hamar túl leszek rajta”, ezért eleinte nem is nagyon kötött le, mert folyton csak azt vártam, mikor lesz már vége (ami azért akkor még messze volt). Szóval nagyjából már előre eltemettem magamban, ahogy más kötelezőket is szoktam – rossz szokás, bocsi, de az Egri csillagok és a Tüskevár után az ember előre felkészül a szenvedésre.

Így az első énekben a poénokat sem érzékeltem, mert az egészet úgy olvastam, mint aki a másnapi bioszfelelés miatt lapoz bele a tankönyvbe, hogy legalább valami minimális fogalma legyen arról, miről tanulnak éppen, de persze semmit nem fog fel belőle, csak darálja, amíg a végére nem ér. (Ezek után nem is akkora csoda, hogy a szereplőkről sem tudtam, kicsodák, és mindig vissza kellett lapoznom az elejére, hogy, na, ez ki is volt?) Aztán valahol szemérmetes Erzsó megjelenése után visszatért a lélekjelenlétem, és, mint már említettem, a kedvenc részem az volt, amikor megjelent a kedves kis foglyunk a vége felé.

(Csak így zárójelben: konkrétan végigkántáltam az egészet időmértékesen a fejemben, mert pont ezelőtt írtunk belőle témazárót, és ráállt az agyam. Ugyan, kicsit sem volt idegesítő. MIÉRT tudok időmértékesen verselni? Ez átok.)

Ez a befejezés meg rátette a pontot az egészre. Jézusom… Milyen állapotban lehetett Petőfi, amikor ezt megírta? xD

2 hozzászólás
>!
Lady_Hope I
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Örök érvényű mű. Nagy kedvencem, már gyermekkorom óta.
Nagypapám legkedvesebb műve volt, tőle hallottam először a helybeli lágyszívű kántorról, szemérmetes Erzsókról, és a többi szereplőről.
Örülök hogy végre el is olvastam. :)

>!
avidreader 
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Egy ujabb kotelezo, amit nem nagy kedvvel kezdtem el, de el kell ismernem, hogy szorakoztato volt. Petofi stilusa meglepett, egy uj oldalat ismerhettem meg irasanak, egy ironikus, komikus oldalat, ami azert egy-egy verseben is halvanyan megmutatkozott, de itt kiemelkedett, kulonosen az epitheton ornansoknal (a szemermetes Erzsok es az amazontermeszetu Marta lett a kedvencem). Nos, igen, ha nem kellett volna odafigyelnem az eposzi kellekekre is, talan jobban elvezhettem volna, de igy is egesz jo volt.

>!
Irasalgor
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a versecskét, ugyanis senki sem fog belehalni a 37 oldalba, amit kitesz. Lassan olvasóknak, gyérebb fantáziájúaknak, vagy olyanok számára, akik nem olvasnak, talán 1-2 órát kitesz, de talán elnyeri tetszésüket a mű és rájönnek, hogy nem olyan rossz dolog könyvmolynak lenni és olvasni. Egy könnyed történet, amelyet akár levezetőnek is ajánlhatunk valamilyen nagyobb hangvételű olvasmány után. Valószínűleg kötelező olvasmányként is éppen ezért szerepel, mert Petőfi ritka vidám pillanatainak egyikében vetette papírra Fejenagy történetét.

Értékelés: 8.5/10
(Később blogban)

1 hozzászólás
>!
J_Goldenlane I
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Petőfinek ez az a műve, amiért meg lehet neki bocsátani az összes többit.

Ez az a mű, amiért kilencedikben érdemes volt megtanulni az eposzi kellékeket.

Kétszáz éves, és jól áll neki: a régies nyelvezet még magasztosabbá teszi a formát, és így még gúnyosabb az egész. Sokadjára is végignevettem, az elejétől a végégig.

Remek filmfeldolgozása is van. 1965-ben készült, tehát iszonyúan vontatott, de megéri rászánni azt a fél órát. (Elnézést, én csak ezt a rossz minőségű változatot találtam meg. Ha valaki tud jobbat, linkelje be!)

http://indavideo.hu/video/A_helyseg_kalapacsa_1965

>!
Bogas
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Először azért olvastam el, mert színházban láttam: Besenczi Árpád játszotta monodrámaként. A szemérmetes Erzsók és az amazontermészetű Márta azóta is kedvenc karakterem. Meg egyébként is, ez bizony elég mókás.

>!
Sz_Flóra
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Fergeteges jókedvem kerekedett így estére (remek döntés volt késői órákban olvasni)! :D A helység kalapácsa visszarepít a gondtalan borozgatós kicsapongások helyzetébe, amikor az a semmivel össze nem téveszthető könnyedség elfeledtet veled minden bosszúságot. Ki ne imádná ezt a fesztelen állapotot? :)
A téma a szereplők szemszögéből ennél persze komolyabb, a zenével és alkoholmámorral kísért szórakozás végül dulakodásba torkollik, ami csak még vidámabb mosolyt csal az olvasó arcára. Biztosra veszem, hogy ez egy olyan mű, amit nem lehet nem szeretni, még azt is el tudom képzelni, hogy Petőfi széles derűvel fogalmazta meg e kacagtató, humorral és csipkelődéssel megédesített sorokat.
Megszerettem a művet, örülök neki, hogy szántam rá egy estét. Ajánlom azoknak, akik szívesen hódolnak a kocsmában, illetve egyéb szórakozóhelyeken eltöltött mulatozásnak. :D


Népszerű idézetek

>!
Batus

Vannak ugyan, kik
Állítani merészek,
Hogy Erzsók asszonyom arcát
Nem a szende szemérem,
Hanem a borital festette hasonlóvá
A hajnali pirhoz.
De ezek csak pletyka beszédek;
Mert Erzsók asszony nem is issza a bort…
Csak úgy dönti magába.
Ilyen a rágalom aztán!

15. oldal (Második ének)

>!
Batus

"Oh széles tenyerű Fejenagy,
Helységünk kalapácsa
S csapra ütője szivem hordójának!
Még kételkedel?…
Ártatlan vagyok én,
Mint az izé."

32. oldal (Harmadik ének)

>!
Batus

Iszonyú vala a látvány látása,
Amelyet láttak.

43. oldal (Negyedik ének)

>!
Batus

S a vérnek közepette
Búsongva tünődött
Egy leharapott fül.

44. oldal (Negyedik ének)

>!
Irasalgor

Így adta bizonyosságát
Ékesszólási tehetségének:

„Bort!”

Fölfogta azonnal
A szemérmetes Erzsók
E szónoklat magas értelmét,

Második ének

>!
Batus

Bagarja uram pedig űle,
S oly formán néze szemével,
Mint nézni szokott a halandó,
Ha nem érti a dolgot.

18. oldal (Második ének)

>!
jM_

Csend vala hát;
Csak két éhes pók harcolt
Életre, halálra
Egy szilvamagon-hízott légy combja felett;
De, oh balsors! a combot elejték.
Egy egér fölkapta, s iramlott
Véle az oltár háta mögé
A tiszteletes reverendájába,
S lakomáz vala,
S a pókok szeme koppant.

>!
Irasalgor

De ti, akiknek szíve
Keményebb dolgoknál,
A test alsó részébe hanyatlik
Oh ti kerűljétek szavamat!

Első ének

5 hozzászólás
>!
Sophia_Mathe

Ó a szerelem
Nem oly portéka, amelytől
Elzárni lehetne a szívet;
Tündéri madár ez, amelynek
Ajtó sem kell, hogy a szívbe röpüljön,

Harmadik ének

Kapcsolódó szócikkek: szerelem

Hasonló könyvek címkék alapján

Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné / Dorottya
Johann Wolfgang Goethe: Rókafi
Heinrich Wittenwiler: A gyűrű
Johann Wolfgang Goethe: Reineke Fuchs
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Mikszáth Kálmán: Különös házasság
Tertinszky Edit (szerk.): Emberi gyarlóságok
Mikszáth Kálmán: Vidám írások I-II.
Rejtő Jenő (P. Howard): Pokol a hegyek között
Romhányi József: Szamárfül