Idegenek (Idegenek 1.) 58 csillagozás

Harminc perccel a háború előtt
Petőcz András: Idegenek Petőcz András: Idegenek

– ​Hazudni anyám tanított – mondja a regény elején az elbeszélő, egy nyolcéves kislány. Majd így folytatja: „De azért azt el kell mondanom, hogy ez a történet nem a hazugságról szól. Az anyám megtanított hazudni, hogy életben maradjak. Ennyi. Nem tudom, minek kellett életben maradnom. Sokkal egyszerűbb lenne minden, ha én is úgy végzem, ahogy Amélie. Akkor most nem kellene elmesélnem ezt a történetet. Mint ahogy azt sem tudom, hogy azért maradtam-e életben, mert tényleg tudok hazudni. És azt sem tudom, hazudtam-e egyáltalán. Nyilván, hogy hazudtam. Mindenki hazudik. A felnőttek is. Szavakkal, mozdulatokkal, viselkedéssel. Ki, ahogy tud. Mert mindig mindenki túlakar élni. Túlélni valamit. Csak tudnám, minek. Amikor Amélie meghalt, úgy emlékszem, egyáltalában nem szenvedett. Mi szenvedtünk. Akik láttuk a halálát. Az övét, és a többiekét.” Az elbeszélő szavaiból nem derül ki, pontosan hol és mikor játszódik az Idegenek. Valahol Európában, vagy Európa peremén, de az is lehet, hogy az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Noran, Budapest, 2012
234 oldal · ISBN: 9789632830599
>!
Palatinus, Budapest, 2007
242 oldal · ISBN: 9789639651548

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Petőcz András: Idegenek

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Petőcz könyve egy trilógia első kötete, aminek harmadik része (Aysa) épp most jelent meg. Nekem teljes újdonság volt maga Petőcz is, eddig nem ismertem a munkáit, így még nagyobb meglepetés volt, hogy mennyire erős ez a könyv. Annak idején (2008) elnyerte a Márai-díjat* is.
A történetet nem tudjuk pontosan elhelyezni sem térben, sem időben, egyetlen olyan utalás sem hangzik el a regényben, ami ezt lehetővé tenné. Időben lehetünk a közelmúltban is, de akár egy közeljövőben játszódó disztópiaként is olvashatjuk. A helyszín valahol Európában, annak is a középső-keleti felén van, de a szöveg ellenáll annak, hogy egyértelműen rá tudjuk húzni valamelyik konkrét országra. A térség közös sorsaként megélt konfliktusokból rak össze az író egy fiktív országot, amiből nem a hely, hanem a történelem ilyetén alakulásának a lehetősége rémlik fel.
Ahogy az alcím is mutatja, háborús fenyegetettségben telnek a napok, még nincsenek harcok, de már idegen hadseregekről olvasunk, az egyik elmegy, jön a másik, az emberek meg alkalmazkodnak, ahogy tudnak. Aztán megjelennek az idegenek (habár a katonák is azok voltak), a migránsok, bár ez a szó talán nem hangzik el a regényben, egyre többen lesznek, egyre nagyobb lesz a feszültség, majd terrorcselekmények is történnek. 2007-ben jelent meg a könyv, ezért is megdöbbentő, milyen pontos képet ad a mai helyzetről, mintha csak valami jóslat beteljesedését látnánk a tévében manapság.
Maguk a történet főszereplői, Anna, a 8 éves kislány és anyja is idegenek, úgy érkeznek a városba, álnéven, anyanyelvük nem a hivatalos nyelv, ahogy erre többször is utalnak. Anyja hazugságra neveli Annát, a túlélés kulcsa, hogy ne tudjanak meg róluk semmit a hatalom képviselői, megpróbálnak beolvadni a tömegbe. Nem sokat tudunk meg az előéletükről, Anna apja már nem él velük, nem tudni, él-e egyáltalán.
Petőcz minden szempontból szűkmarkúan bánik az információkkal, a szavakkal, szinte minden mondat új bekezdés. Szárazon kopognak a mondatai, legyen szó arról, hogy mi készül a konyhában, hogy az anyának mit kell megtennie a túlélésükért, vagy éppen milyen szörnyűséget követnek el a terroristák. Semmi hatásvadászat, maximális hatás.
Keveset tudunk meg a valós politikai helyzetről, az egész regény Anna szemszögéből van megírva, így az ő beszűkült tudásán keresztül tapasztaljuk meg az eseményeket, és ez a bizonytalanság, ez a napról napra létezés csak még nyomasztóbbá teszi a regényt. Petőcz egy olyan világot ábrázol, amiben egyikünk sem szeretne élni, pedig félig-meddig már benne is élünk.

*A Márai-díjról sem sokat tudtam, de ez nem is csoda, mert úgy tűnik, hogy idén ki sem osztották, ahogy 2014-ben sem, 2015-ben Tompa Andrea kapta meg. Pedig évente 3 szerző is megkaphatná ezt az amúgy állami díjat, de hát nem lehet csak úgy 200 000 Ft/fő összeget szétszórni a vakvilágba évente. Az eddigi díjazottakat itt megtaláljátok: https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rai_S%C3%A1ndor-d%C3%ADj.

1 hozzászólás
tgorsy>!
Petőcz András: Idegenek

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Minden mondat egy kő a mellkasodon. Le- le kell tenni, hogy levegőhöz juss. Egészen más technikával íródott, mint a Sorstalanság, a közös, hogy természetes a kitalálhatatlanság. Természetes a mindennapi borzalom. Olvasom és közben imádkozom: Uram, ez már ne történjen meg. De tudod, hogy meg fog történni, és Anna nem is csodálkozik. Hisz természetes.
Hogy kik az idegenek: Én, te ő, mi ti ők.
Ez a könyv nem fikció. Minden történését hallhattad az elmúlt 10 évben a hírekben. Minden nap hallhatod a hírekben.
Nem engedhetjük, hogy a jövőben halljuk a hírekben.
(Ezt a könyvet világszerte olvasni kellene)

4 hozzászólás
balagesh I>!
Petőcz András: Idegenek

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András könyve leírja mindazt, amitől félünk. Aminek a bekövetkeztében legbelül mindannyian hiszünk. Csak éppen egy csomó más lehetőségben inkább hiszünk. Akarunk hinni. Ezért vállalunk fel megannyi vitát. Bárkivel. Mindenkivel. Csak éppen ezzel a könyvvel nem. Ezzel a könyvvel nem lehet vitatkozni. A sztereotípiákból, klisékből, a legprimitívebb félelmekre alapozva, olyan zseniális konstrukciót épített fel, melynek az árnyékából csak menekülni lehet. Feltenni a polcra, egy hátsó, nem látszó könyvsorba, eldugni, mintha nem is létezne. És még akkor is, onnan is érezni fogjuk a jelenlétét.

ppeva P>!
Petőcz András: Idegenek

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Nagyon szíven ütött. És nem véletlenül. Mert véletlenek nincsenek.
Nézzetek körül, és akkor a könyvbeli kicsi Anna a valódi kicsi Annák bizalmatlan és reménykedő, nagy sötét szemeivel néz majd rátok. Nem tudok elszakadni ezektől a szemektől. Ott vannak a hírekben, a katasztrófákban, az utakon, az állomásokon, a parkokban, már egy karnyújtásra.
Olvassátok, és nézzetek fel a könyvből.

GTM>!
Petőcz András: Idegenek

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Uram, ha vagy, add hogy ez az egész csak fikció legyen! Add akkor is, ha mindannyian azt hisszük, hogy nem az! És akkor is, ha azt képzeljük, hogy patkányok, patkányok mindenütt.

Nem tudok írni róla, nem is akarok. Épp elég volt olvasni.
De valóban kötelező. Olvassátok!
És nem vagyok benne biztos, hogy a folytatást el akarom-e olvasni. De abban biztos vagyok, hogy el fogom.

n P>!
Petőcz András: Idegenek

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Lehetne ima. Ahogy megállok egy oltár előtt, szinte titokban.
Takard le jól, mit elkövettél , mondom magamban, szinte csak
befelé suttogom, bűnöd nélküled is, mindenképpen megél ,
mintegy saját jogon . –idézet az író egyik verséből
Nem ismertem eddig, nem olvastam semmit tőle. Néhány oldal után, mégis olyan érzésem volt, mintha már… Aztán jött a felismerés, ez Kristof Agota világa (is). Eleinte zavart, később arra gondoltam, hogy erről a háború előtti-közbeni-utáni világ(ról)unkról, nem is lehet másképpen írni. Röviden, tömören, nyersen, véresen, közönnyel.Nincs kor, nincs idő. Megvert arcú, öreg gyerekek a levegőtlen idegenségben. A világ háborújában. Eltalálva.
Közben hallod a Für Elise lágy dallamát, de a katonák bakancsos léptei adják hozzá az ütemet.

dwistvan P>!
Petőcz András: Idegenek

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

A trilógia egészének elolvasása után próbálom kötetenként megfogalmazni a gondolataimat.
Ebben a részben egy kicsi gyermek meséli el a szenvedéseit és a menekülést, a szeretteinek és neki kedves embereknek az elvesztését. A terroristák fenyegetését. Attól fájó, hogy kíméletlen részletességgel épül fel a belső monológ, hogy mindez milyen nyomot hagy egy gyermekben. Apa nélkül, félelemben, bántalmazva, otthontalan vándorlással.

Sárhelyi_Erika I>!
Petőcz András: Idegenek

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Félelmetes félelemregény – hely- és időhatározók nélkül. Bárhol, bármikor, akár ma, itt vagy máshol. És persze a jövőben is biztosan. Üzenet a jövő üzenőfüzetében: „Tisztelt Tanító Úr! Kérem, gyermekemet a háború alól felmenteni szíveskedjék. Köszönettel: Egy Anya”.

Gyula_Böszörményi IP>!
Petőcz András: Idegenek

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

2015 Magyarországán alapmű, kötelező olvasni minden intelligens embernek.

Hajnalcsillag>!
Petőcz András: Idegenek

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Nehéz az ilyen témájú könyveket csillagokkal minősíteni. Ha levonok, nem az írót minősítem, hanem azt, hogy amit választott témának milyen szörnyűséges képet fest a világunkról. Az ilyenekre szokták mondani, hogy csak erős idegzetűeknek. De vajon azok a lányok, asszonyok akik személyesen is átélik azt, amit én csak olvasok, vagy a tévében látok mennyire erős idegzetűek? Ők nem kapcsolhatnak el, nem zárhatják be a könyvet… Bár tudnám, hogy lehetne megszüntetni a háborúkat, az erőszakot…
Petőcz Andrásra régóta kíváncsi vagyok, hallottam róla sokat, nem csalódtam benne. Tetszik, ahogy ír. Olvasni fogok még tőle.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Az anyámnak a plébános azt mondja, nem az idegenek tehetnek erről az egészről.
És hogy ők is szenvednek, nem csak mi.
Egyébként, a helyzet az, hogy valóban beköltözött a szemben lévő vályogházba, oda, ahol a Sovány Lány lakott, egy öttagú idegen család.
[…]
Másnap anyám krumplit, paradicsomot, paprikát, sárgarépát, petrezselymet szed össze, azon kívül tojást és kecskesajtot, és átmegy a szemben lévő házhoz.
Nézem, ahogy megáll a Sovány Lány házának ajtaja előtt.
Kicsit vár, aztán kopog, végül lenyomja a kilincset.
Eltűnik az ajtó mögött.
Jó fél óra telik el, amikor végre ismét kinyílik a szemben lévő ház ajtaja, látom, ahogy anyám elköszön, még nevet is valamin, egy idegen női hang mond valamit, nem értem, mit.
Amikor visszajön az anyám, kicsit szomorúnak látom.
Lefekvéskor csak ennyit mond:
– Tudod, kislányom, ezek is csak emberből vannak. Ugyanazt akarják, amit mi. Élni úgy, ahogy lehet.

158-159. oldal

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

ppeva P>!

Mondják még azt is, hogy most már mindenki fél. Amélie nagymamája is mondta egyszer, emlékszem, ültünk Amélie-éknél, a konyhában, krumplis lepényt ettünk, akkor mondta a nagymamája, hogy ma már nem a katonák az urak, de nem is az idegenek, hanem a félelem, ami bennünk van.

127. oldal

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

ppeva P>!

A városban, a mi utcánkban is beszélik az emberek, hogy furcsa idegenek jöttek, de mondják azt is, hogy csak átutazóban vannak itt.
Sok mindent mondanak.
Mondják, hogy ezek az idegenek olyan menekültek, akiken segíteni kell, mert ott, ahol eddig éltek, ott nagyon nagy a szegénység.
Még nagyobb, mint nálunk.
Amélie nagymamája azt mondja, hogy dolgozni fognak ezek az idegenek, különösen a férfiak, de nem ebben a városban fognak dolgozni, hanem sok-sok kilométerrel odébb egy másik, egy nagyobb városban.
Azt is mondja az Amélie nagymamája, hogy most már tényleg itt vannak a barbárok. De ezek még nem a veszélyes barbárok.
Ezek inkább csak szerencsétlenek.
És azt is mondja az Amélie nagymamája, hogy ezek a barbárok csak éppen megpihennek ebben a városban, a mi városunkban, aztán továbbmennek. Hogy egyelőre nem kell tőlük félnünk.
Mások mást mondanak.

83-84. oldal

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Kapcsolódó szócikkek: idegen · menekültek
GTM>!

– Kik azok a barbárok?
– Nem tudom. Én még soha sem láttam egyet sem közülük. Olyan furcsa, hosszú ruhában járnak. A Nagyi legalábbis ezt mondja. És a Nagyi még azt is mondja, hogy félni kell tőlük.

36. oldal

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Sárhelyi_Erika I>!

Könnyeket is ittunk akkor, ott, azokban a napokban, hogy nehogy szomjan haljunk.
Nem mintha a könnyek jók lennének szomjúság ellen.
Nem jók azok semmire.

151. oldal

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Hajnalcsillag>!

Mindenki hazudik. A felnőttek is. Szavakkal, mozdulatokkal, viselkedéssel. Ki, ahogy tud. Mert mindig mindenki túl akar élni.
Túlélni valamit. Csak tudnám, minek.

23. oldal

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
Hajnalcsillag>!

Amélie szerint élni azért nehéz, mert nem tudjuk, hogy minek is kellene élnünk. Ilyeneket mondott valamikor. Meg olyanokat, hogy ha csak szomorúság van, akkor nem érezzük, hogy élni érdemes.

154. oldal

Petőcz András: Idegenek Harminc perccel a háború előtt


A sorozat következő kötete

Petőcz András: Másnap Feljegyzések a háborúból

Idegenek sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Lucy
Csapó Ádám: Hotel California
Vladimir Weaver: 13+1
Andrássi György: Polgárháború
Tünde Farrand: Farkasország
Bíró Szabolcs: Non nobis Domine
Ruby Saw: Lucy
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Raana Raas: Árulás
Giuditta Fabbro – Abby Winter: Hagyaték