Aysa (Idegenek 3.) 13 csillagozás

Harminc nappal a háború után
Petőcz András: Aysa

Petőcz ​András trilógiájának amelynek az első két, ugyancsak önálló könyvként is teljes értékűen olvasható része, az Idegenek és a Másnap külföldön, így Németországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Grúziában is sikerrel jelent meg most a harmadik kötete kerül kiadásra.

Az Aysa, ugyanúgy, ahogy a trilógia korábbi részei, alapvetően vízió. Vízió egy lehetséges világról, ami nem létezik, vagy talán csak létezhet valahol. Mint Orwell 1984 című műve, Petőcz regénye is a képzelet világában játszódik. A trilógia maga egy lehetséges háború előzménye, folyamata és vége, benne ott van a terror, ami tudjuk napjaink valósága.

Ez a könyv a képzeletbeli háború végét, illetve a háború utáni egy hónapot jeleníti meg számunkra. Benne az Idegenekben megismert Anna már érett nő, fogoly, akinek el kell viselnie minden olyan megaláztatást, amit egy érett, és különös adottságokkal bíró nőnek egy fogolytáborban fogolyként el kell viselnie. Megaláztatást, erőszakot, mindent. Anna, akinek… (tovább)

>!
Fekete Sas, Budapest, 2016
274 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155568282

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Sárhelyi_Erika I>!
Petőcz András: Aysa

Petőcz András: Aysa Harminc nappal a háború után

Most, hogy a trilógia harmadik kötetét is elolvastam, azt mondom, a történet kerek. Gyakorlatilag végigköveti a főhős életét gyermekkorától egész idős koráig. Az első kötet ütött leginkább, a „gyermekszemmel a háború” mindig is erős sztori.
A harmadik könyv nekem kevésbé volt „eseménydús”, Aysa már-már unalomig ismétlődő kiszolgáltatott helyzetének ismertetése kb. a kötet háromnegyedéig majdnem bosszantott, amikor is úgy éreztem, ez így van rendjén. Végül is több évtizedes fogolylétbe mi más is férne bele, mint napról napra átélni ugyanazokat a borzalmakat. A sztori üzenete a lényeg, ami egyébként szerintem minden ilyen jellegű írásé: túlélni bármi áron. Beletörődéssel, megalkuvással, ha kell, de hinni abban, hogy egyszer vége lesz.

mohapapa I>!
Petőcz András: Aysa

Petőcz András: Aysa Harminc nappal a háború után

A könyvet nem ebben a kiadásban olvastam, hanem a trilógia-verzióban, arra írtam értékelést is. Ha olvasol, kérlek, ebben a szellemben olvass!

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Petőcz András. Író. De elsősorban költő. Meg újságíró. Már nem fiatal. Mondhatom, mert nagyjából egyidősek vagyunk. Eddig számomra ismeretlen volt még a neve is. Ez engem minősít, nem őt. De azért a magyar írók döntő többségének legalább a nevével találkoztam már. Nos, az övével meg egyáltalán nem. Ami csak azért roppant meglepő, mert amikor rákerestem, csak a moly.hu-n harminckettő (!) könyvet számoltam, amelynek a borítóján az ő neve áll szerzőként. A szerkesztéseit és a róla szóló könyveket nem vettem figyelembe. Egyfajta csoda. Mármint, hogy eddig nem találkoztam a nevével, a könyveivel. De hát, „több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes”, ugye… S ha ezt fel nem foghatom, vajon mifenének kísérletezem néha a kvantumfizika, pláne Isten megértésével? De ez itt és most nagyon messzire mutat.

A lényeg a lényegben, hogy Petőcz úr könyvét ismét és szintén némi hasraütéssel, és online beleolvasással kértem a Napkút Kiadótól, akik készséggel és hamarosan küldték is nekem. Amikor megérkezett, akkor konstatáltam, hogy végszükségben, ha megszorulnánk és ha méltatlan lenne a méltóbb felhasználásra, akkora a könyv, hogy gyakorlatilag zsámolynak is megfelelő méretű lenne.

Nem lesz zsámoly. Méltatlan lenne hozzá ez az alternatíva.

HÁROM AZ EGYBEN
Azonnal tisztázzuk: a borító nem tréfál, a trilógia szó nem sumaduma, ez a kötet valóban három regényt tartalmaz. Három olyan regényt, amelyek összefüggnek, s amelyek egyébként már külön-külön megjelentek.

Igaz, mindegyik más és más kiadónál.* Ehhez képest dicséretes, hogy a borítók hajaznak egymásra, ez a kiadók alázatára vall. S akkor itt van a trilógia-változat a Napkút Kiadótól, amely a három regényt együtt tartalmazza. Ahogyan fentebb mondtam. Tavaly jelent meg ebben a formában. Féltéglányi, de teszem hozzá, valahogy mégis kezelhető méretben, kellemes belső tükörrel, betűmérettel.

Mondjuk ahhoz képest, hogy három az egyben regényről van szó, meg vaskos kötetről, az oldalszáma hétszázharmincegy. Ami nem kevés. Viszont azért volt a kezemben néhány egykori Helikon-kiadvány, amely ennyi vagy még több oldalt tartalmazott, mégis sokkal vékonyabb volt. Persze, mert bibliofil-papíron jelentették meg. Fogalmam sincsen az előállítási költségek különbségeiről. Nyilván jelentős. Spongyát rá, mert mondom, ez a féltégla nem/sem kezelhetetlen.

A TÖRTÉNET
A kötetben levő három regény elolvasása közben, után sem derül, hogy mikor vagyunk hol, miért történik, ami, kicsodák, milyen nemzetiségűek, akik megjelennek, miért a küzdelem, kik a gyilkosok, kik az áldozatok. Persze, hogy a standard olvasó egyszeri hozzáállásával skubizik, variál, kombinál, jeleket, elszórt nyomokat keres, hogy beazonosítsa a fentieket.

De az a vicc, hogy minél többet olvas, annál inkább rájön, hogy felesleges skubizni, variálni, kombinálni, rejtvény fejteni, mert a lényeg, a mondanivaló szempontjából, mindent összevetve, teljesen mindegy mi a válasz a fenti kérdésekre. Sőt, az ismeret talán még félre is vinne, mert éppen olyan érzéseket keltene, amik ellen az egész féltégla dolgozik. De ebben azért van ellentmondás, figyelmeztess, hogy erre mindenképpen térjek vissza.

Szóval vagyunk egy beazonosítatlan országban, ahol a beazonosítatlan nép él, összefogva egy hivatalos nyelvvel (vagyis több nyelvű az ország), nagy nyomorban, szegénységben. Az országban jönnek mennek az ilyen-olyan nációjú katonák, akiknek a nyelvét a honiak vagy értik vagy nem, mert azok jobbára nem beszélik a helyi nyelvet. Oroszok mindenképpen vannak köztük, hiszen az egyes szám első személyben mesélő, az első kötetben kilenc éves kislány anyukája egy Yurij nevű patrónust talál magának, akiknek cserébe azt adja, amije van. Cserébe túl sok mindene nincsen, csak az, amit a katona részegen, egy rossz este a kilenc éves kislánytól is el akar venni…

Az egyszeri, kombináló olvasó, ugye, mire másra gondolhatna, ha oroszok és többféle katonaság, akkor nagyjából Afganisztán.

Az országban megjelenik az idegenek egy csoportja, a barbárok. A barbárok jobbára szakállasak, az asszonyaik egészen másképpen öltöznek, takarják az arcukat, és terrorista robbantásokat hajtanak végre. Ez adja magát, sokat nem kell gondolkodni. Viszont így meg Afganisztán annyira nem opció, hiszen nem kimondottan migráns-célpont ország. Nagyjából itt adtam fel a látens azonosítási-kényszert és koncentráltam egészen másra.

A főhősnek tulajdonképpen neve sincsen (majd a második rész háromnegyedénél lesz neki), csak egy állandóan visszatérő álneve: Anna. Így szólítja mindenki, de mi tudjuk, mert elmondja, hogy ez nem az igazi neve. Anna (maradjunk ennyiben) az édesanyjával barangol helyről-helyre, biztonságot keresve. Nem tudjuk meg, miért is kell menekülniük mindenhonnan, ki elől, mi elől. A kislány elbeszéléséből csak megérezzük a dolgokat: a bizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot, a nincstelenséget.

A STÍLUS
Rövid, pergő, szikár mondatok, nagyon kevés leírással, s ha mégis van, akkor az nagyon tömör és lényegre törő. Egy gyerek halálakor például egy mondat: dörrent a pisztoly, szétrobbant a kislány feje. A személyek bemutatása a cselekedeteiken keresztül történik. Aki felbukkan, annak minősítése, értékelése csak az Anna által megélt dolgokon át szemlélve lehetséges, de Anna egyáltalán nem szószátyár. S mert nem érti a körülötte zajló dolgokat, mi sem fogjuk feltétlenül megérteni az összefüggéseket, indítékokat. De ahogyan mondtam, nem is az a lényeg.

Hanem a beszédes cím: IDEGENEK.

Mindenképpen a kötet javára szól, hogy miközben teljes szubjektív okból a magam részéről nehezen viselem a jelen időben mesélt történeteket, Petőcz regényeinél a második kötet elején tudatosult, hogy igen, végig így írta meg Anna történetét. Tehát az első kötetet végigolvastam úgy, hogy észre sem vettem, hogy én ezt nem szeretem. Kimagasló teljesítmény az író részéről!

A MONDANIVALÓ
Nagyon tetszett, hogy a témát illetőn Petőcz úr az első két kötetben nem sétált be a témaválasztásában eleve benne rejlő semelyik, előre telepített csapdák egyikébe sem.

Mert az idegenség és a barbárok eleve roppant síkos terep. Pro és kontra. Itthon és máshol egyaránt.

Lehetett volna a trilógia egy liberális védő-, kortes- és megmondó beszéd a menekültek mellett, akik kénytelenek elhagyni a hazájukat, és más országok felé indulni, békét, nyugalmat, rendezett gazdasági és politikai körülményeket óhajtva maguk köré. (Természetesen tudjuk, hogy ez így, ebben a formában nem igaz, csupán propaganda. Tudjuk, tudhatjuk, hogy a migráció mit tett, mit tesz Európával, igazán elvakultnak kell lenni az összefüggések figyelmen kívül hagyásához.)

De ugyanígy lehetett volna egy konzervatív vádbeszéd a migráció ellen. Az első könyvben szereplő két , megdöbbentő robbantás leírásával, illetve a második előzményeivel ez majdnem sikerült is. Mert a terrorizmust nagyon elkeseredetten kell védeni, hogy sajnálatra méltó legyen, és empatikussá váljunk az elkövetői iránt. Amikor azt olvassuk, hogy a tornaterembe bezárt gyerekek a saját vizeletüket isszák, mert vizet nem kapnak, igen körülményes lenne bármilyen elfogadható érvelést keríteni ennek indokául.

De Petőcz András nagyjából elkerülte, hogy a regénye(i) bármilyen irányú vádbeszéddé silányuljanak. Nem lett sem a migránsok ügyésze, sem pedig a multikulti emberjogi ügyvéd-bajnoka. Az a döbi, hogy a harmadik kötetig voltképpen semmiféle közvetlen értékítélet nincsen a könyvben. Még a terrorista barbárok ellen sem, akik megölték Anna édesanyját és a legjobb barátnőjét.

Az értékítélet hiányának oka azonban nem az erkölcsi részrehajlásban vagy a morális felmentés próbálkozásában keresendő. Sokkal inkább a szenvtelen stílus megerősítésében: az, hogy nincsen fájdalom-tombolás, nincsen bosszúvágy, nincsen kiürült égbolt, csak még szörnyűbbé teszi az értelmetlen, céltalan pusztítást, a gyilkosságokat.

KÉRDÉSES ÍRÓI MEGOLDÁSOK
Az a helyzet, hogy ide a Molyra már ez is nagyon hosszú szöveg. Pedig jócskán van tovább. Mármint a bejegyzés eredeti helyén, a blogoldalamon. Ha kíváncsi lennél rá, nézz át oda! Csak klattyolj ide.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/03/02/petocz_andra…

_Köszönet a Napkút Kiadónak a recenziós példányért és a folyamatos együttműködésért!

MrBones>!
Petőcz András: Aysa

Petőcz András: Aysa Harminc nappal a háború után

Nyomasztó, nagyon aktuális, félelmetes és ugyanakkor irtózatot keltő. A szerkezet miatt nehezen volt követhető az idősíkok egymásra találásáig. Kissé öncélúan riasztóan sok benne a részletes erotikus leírása annak, ami teljesen nélkülözi az erotikát és csak az ösztönök kielégítéséről szól.

Sheeana>!
Petőcz András: Aysa

Petőcz András: Aysa Harminc nappal a háború után

A három közül a leggyengébb számomra. Nem vagyok prűd, de zavart a túltengő leírása a szexuális kizsákmányolásnak, mintha semmi más aspektusa nem lett volna a tábori életnek. Végül is évtizedeket töltött ott. Bármilyen ingerszegény és beszabályozott életet éltek is ott, kellett volna hogy legyen valami más is, mert így számomra nem világos, hogy élte túl.


Népszerű idézetek

fagyismaci>!

Sokáig nem értettem, miért is haragszom arra az országra, ahol megszülettem, és miért is akarok mindig máshol élni. Csak mostanában jöttem rá arra az egyszerű tényre, hogy nem az országra haragszom, hanem a körülményeimre, a mindennapokra, és mindarra, ami miatt otthon nem tudok levegőt venni.
Igen, ez a levegővétel, talán ez a legfontosabb.
Ha lenne hatalmam, ezt adnám meg az állampolgároknak, azt, hogy levegőt tudjanak venni, vagyis, hogy érezzenek valami reményt, valami távlatot. Hogy ne gyűlöljék egymást annyira a saját kicsinységük miatt, és ne higgyék azt folyamatosan, hogy a kicsinységükben akkor lehetnek nagyobbak, ha elpusztítják a mellettük élő másik kicsinységet. Ha végre lenne arra lehetőségünk, hogy nagy-nagy levegővételekkel és reménységekkel éljünk otthon, a saját környezetünkben, akkor talán nem rohangálnánk ide-oda a világban, értelmetlenül és kétségbeesetten.

267. oldal - Aysa (Fekete Sas Kiadó, 2016)

Petőcz András: Aysa Harminc nappal a háború után


A sorozat következő kötete

Petőcz András: Idegenek-trilógia Egy évszázad története

Idegenek sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Izolde Johannsen – Michael T. Marble: A birodalmi kalóz
Bökös Borbála: Pokoljárók
Benkő László: Táltosidők
Fábián Janka: Lotti öröksége
Wayne Chapman: Észak lángjai
Marosi Katalin: Börtönőr
Závada Pál: Természetes fény
Lőrinczy Judit: Ingókövek