Petkes Zsolt (szerk.) · Sudár Balázs (szerk.)

Hétköznapok ​a honfoglalás korában 4 csillagozás

Petkes Zsolt – Sudár Balázs (szerk.): Hétköznapok a honfoglalás korában

Sorozatunk ​ötödik kötete a honfoglalók hétköznapjaiba és anyagi kultúrájába vezeti be az olvasót. Mit tudunk elődeink gazdálkodásáról, az állattartásról és a növénytermesztésről? Mit ehettek a honfoglalók? Milyenek voltak lovaik, és hogy viszonyultak hozzájuk? Milyen körülmények között éltek, milyen lehetett a lakóhelyük, milyen mesterségeket űzhettek, és hogyan?
A kötet szerzői különböző tudományterületek (elsősorban a régészet, a történettudomány és a néprajz) kutatásaira támaszkodva, valamint más korszakokból vett párhuzamok segítségével próbálják közel hozni a 21. századi európai emberhez ezt a nehezen megfogható, tárgyi emlékekben szűkölködő kort. Nagy teret kap a feltárt sírok, sírleletek ismertetése, hiszen a temetkezési szokások és a sírokban elhelyezett tárgyak, állattetemek, ha csak áttételes módon is, de mégis megjelenítik a mindennapi életet. Ugyancsak hangsúlyosan szerepel a kötetben a közelmúltban Borsodon feltárt, honfoglalás kori település bemutatása. Az itt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyar Őstörténet Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2017
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632279947

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Nienna001 P>!
Petkes Zsolt – Sudár Balázs (szerk.): Hétköznapok a honfoglalás korában

Az eddig elolvasott négy kötet közül ez volt a kedvencem. Jó, hogy ezt váasztottam elsőnek. Rengeteget megtudtam a hétköznapokról. Örültem a szótörténeti Hogyan hívhatták? részeknek, mert rávilágított, hogy mennyit változott a nyelv és mennyire nem ismerjük, hogyan beszéltek akkor, vagy épp lehet örülni azon esetekben, amikor meg lehet tudni hogy hívhatták az adott dolgot. A jurta, avagy nemezház két tapusát találtam benne a legérdekesebbnek.

2 hozzászólás
Solymár_András I>!
Petkes Zsolt – Sudár Balázs (szerk.): Hétköznapok a honfoglalás korában

Most minden bizonnyal két fal közé fogok szorulni, lesz aki hevesen bólogat véleményem hallatán, mások pedig szűk látókörűnek és elmaradottnak fognak gondolni, de hát tagadni lehet, csak nem érdemes.

A magyar az egy számtalan tekintetben elképesztően különleges nép. Ilyen például páratlanul gazdag népművészete, véres történelme, a fennebb említett dualitás, vagy a múltjának vitatottsága.
Én leginkább az utóbbival szeretnék most foglalkozni egy kicsit. Minden bizonnyal mindenki megtalál az ismerősei között, de akár a szűk családi/baráti körben néhányat az alábbi típusuk közül:
1. Fogalma sincs, hogy mi a magyar, nem is érdekli.
2. Fogalma sincs, mi a magyar, de csak jó lehet!
3. Szkííííítáááák!
4. Az élet bölcsője, a Sumérok egyenes ágú leszármazottja.
5. Pontosan tudja, mi a magyar, a Szíriuszról érkezett, Lemúriába, Atlantiszba és Múba letelepedett, szuperfejlett, technomágus, akivel a világ kitolt és globális összeesküvés tartja béklyóban.
6. Aki tudogatja mi a magyar, Atilla a dal és Árpád az ő kottatartója
7. Akinek fogalma sincs, mi a magyar, de igyekszik empirikus bizonyítékokon keresztül megismerni múltját.

Saját példámból kiindulva, feltételezem az utolsó van kisebbségben, hisz hogy is ne lenne? Miért foglalkoznánk azzal, hogy megismerjünk múltunk, amikor a jelenünk is zokogásra ad okot, a jövőnk pedig ködbe vesző bizonytalanság? Miért foglalkoznánk azzal, ami volt, ahelyett, hogy mentsük, ami menthető és tegyünk azért, hogy legyen valami, BÁRMI! száz év múlva.

Csak véleményem szerint a képlet közel sem egyszerű. A fent felsorolt, bőségesen felsorolt példányok többségében van egy közös vonás: érdekli múltja, érdekli magyarsága és fontos számára az eredete. Hinni akar abban, hogy ő valaki, keresi identitását.
Ez pedig csodálatos! Mint a történelem szerelmese, mint hagyományörző és mint történelmi sportok művelője ezeregy pozitívumát fel tudom sorolni ennek a hitnek, ennek az identitáskeresésnek és hiszem, hogy a múltunk a kulcsa jövőnk zárt ajtójának.

Hogy is ne döngetnénk sírva, zokogva ezt az ajtót, amikor egész életünkben azt tanították nekünk/tanultuk/éreztették velünk/éreztük, hogy keletről jött barbár, sehonnai bitang emberek vagyunk, hol vágott szemű, kutyafejű tatárok, hol finnugorok, hol rablóhorda, kit Európa megrekcumolt, hol pogányok, kiket Szent királyunk erőszakkal, idegen segítséggel kellet betörjön és irtson, hogy itt rend legyen!
Annyi csúnyát hallunk magukról, hogy elhisszük, hogy azért vannak heten a gonoszok, mert hét magyar törzs volt és hogy mi valóban kívülállók vagyunk, kik megérdemlik az üvegfalat.
Eme borzalom elleni segélykiáltás az a rengeteg hit, mit felajánlunk és amit tudatlanok, vagy szándékosan kizsákmányolók kihasználnak, ahogy a kétségbeesett, fiatalsága után kapálozó koros hölgy is vagyonát a szemránckrémekbe fektetni.
Persze, hogy elmelegedik a belsőnk, mikor azt halljuk, hogy mi vagyunk a hunok, kik megkegyelmeztek Rómának. Persze, hogy elmosolyodunk, mikor azt halljuk, hogy a magyarok mennyi mindent adtak a tudománynak és hogy az egy főre eső aranyérem száma szokatlanul magas számtalan sportágban. Persze, hogy kapkodunk bármi után, mi azt mondja: „Igen, te nagy voltál és nagy leszel még!”. Turkált hit és kukázott hozsanna, gulyás ízesítésű csipszből összeállított segélycsomag az Etióp kisgyerekeknek.

A magyarság koporsójába megannyi szeget vertek, s egyik kalapácsütés a másik után hangzik fel szaporább ritmusban, mintsem az kényelmes lenne nekünk, a benne fekvőknek. Ebből egyik a tudatlanság, a valóság horgonyköteleinek nyiszitelője. Előrebocsátom, az MTA munkásságát, bár felettébb értékelem, sajnos tisztában vagyok, belső forrásokból, hogy rengeteg hanyagság, szakmai féltékenység, erőforráshiány és egyéb akadályozó tényező veti vissza az előrehaladástól. Ennek ellenére, hogyha „el is hallgatnak” valamit, ha „feldoglozatlanul hagynak a status quoba nem illő részeket”, ha nem mennek neki vasvillával az immár meghaladottnak tekintett finnugorizmusnak, ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk megannyi páratlan szakember verejtékes munkájával feltárt és kielemzett eredményeit.

Azt írja ez a könyv, hogy a magyarok a kornak megfelelő mezőgazdasági ismeretekkel és technológiával rendelkeztek. Hát nem csodálatos ez? Legyen nomád, vagy félnomád társadalom, sarlóikkal ugyanúgy arattak, ahogy mások. Mind mond el ez?
Azt, hogy nem vagyunk se jobbak és se rosszabbak a deákné vásznánál. Bár nem arattunk a Szíriuszról hozott rotációs kapával, ugyanúgy ettük a gabonát, mint akárki fia. Bár nem találtunk a kor csúcstechnológiájának megfelelő kovácsműhelyt, attól még kopjáink, szablyáink és nyílhegyeink utat vágtak a történelem soraiba.
Nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál. Ha már annyira érzékenyek vagyunk mások koholt történelmére, hát vigyázzunk a sajátunk hitelességére, s hol a források és leletek bizonytalanok, ott viszonyuljunk egyszerre méltósággal és kellő alázattal a dolgokhoz. Ez a mottó, amit szerintem a könyv nagyon jól csinál, hisz többször említi, hogy mivel a Kárpát-medencei viszonyok nem teszik lehetővé a szerves anyagok megmaradását, temérdek dolgot nem tudunk, de abból ami megmaradt, arra következtethetünk, hogy a magyarság a kornak megfelelő szinten állt technológiailag.
Egy vagyunk a sok közül, ki bravúrral, erővel és vasakarattal vívta ki magának a helyét Európában és a történelemben, ez pedig szerintem nagyobb érdem, mint mindent elsöprő földönkívülinek lenni.
A könyv egyetlen és nagy hibája a kis oldalszám miatti felületesség, sok dolgok csak érint és nem bont ki, pedig megérdemelné. Érthető szöveg, gyönyörű ábrázolások, szakszerű tagoltság. A sorozat többi részének is nézek elébe!


Hasonló könyvek címkék alapján

Madarász Andor: A fonal regénye
Csatár Éva – Magyar Anna: A bélműködés zavarai
Gyurcsáné Kondrát Ilona – Szekanecz Zoltán (szerk.): A köszvény és a húgysavszintcsökkentés kézikönyve
Gyurgyák János – Környei Anikó – Saly Noémi (szerk.): Élet a régi Magyarországon
Hanák Péter (szerk.): Hogyan éltek elődeink?
Botos János – Vértes Róbert: Boldog békeidők
Varga Éva (szerk.): Hétköznapi kalauz
Gulyás Emese (szerk.): Tudatos vásárlók könyve
Katus Attila: Formáld magad!
Horváth Anett: Hatékony alakformálás a gyakorlatban